Úgy vágyik lelkem
e zenére,

Mint szomjazó föld
az éltető esőre.

Mint rabságban élő
felvillanó fényre,

Mint epedő madár
párja szerelmére.

Forró napon vándor
erdő hűvösére,

Mint nagybeteg ember
örök pihenésre.

Mint lánglelkű költő
a csillagos éjre,

Mint csalt szerelmes szíve,
feledésre.