Öreg színész utolsó útjára indul,
Eljátszott már sok-sok szerepet.

Most ez egyszer valóságot játszik.
Most ez egyszer igaz életet.

A barna függöny megkopottan csüng le,
Tétovázva szól a zenekar.

Öreg színész elmerengve dúdol,
Messzi múltból, egy fájó, régi dalt.

Mintha még a lámpafény is tudná,
Utoljára lobban fel neki.

Rápillant a sötét nézőtérre,
S a két szeme most könnyekkel teli.

Némán sírva indul el a lépcsőn.
Fájnak már az emlékek neki.

Barna függöny sötétedő árnya,
Fáradt testét lassan elfedi.