Zúg a vad vizeknek
Pusztító árja,
Örült vihar vad szelet
Kerget a nyomába.

Sikoltó szél üvölt
Most künn a berekben,
Legjobb üldögélni
Itt benn a melegben.

Farkas falka vonít
Kinn az erdőt járva,
Egyikükön lőtt seb,
Már a végét járja.

S ím az erdő csendjét
Harci zaj veri fel,
Vadászsereg vágtat
Gyilkos vérebivel.

Kergetik a falkát
Dühödt gyűlölettel,
Fantomokként úszva
Esti szürkülettel.

Százfelé szalad szét
Farkasok hordája,
Csak a megsebesült,
Ki marad magára.

Befogadja őt
Egy öreg fa odva,
Sajgó, vérző sebét
A hűs földhöz nyomja.

Érzi már szegény
Hogy nincsen sok hátra,
Fejét lehajtja
Puha-moha ágyra.

Szeme lecsukódik,
Szíve egyet dobban,
Szép szemének tüze
Egy utolsót lobban.

Kergethetitek már
Vadász pribékjei,
Testét a Föld-anya
Lágyan átöleli.