Utószó helyett

Csáky Károly (1950) költőként kezdte pályáját, helytörténészként és etnográfusként az egész magyar nyelvterületen ismertté vált. Az egykori Hont vármegye egyik legjobb ismerője. Munkásságának ezzel a területével itt nem foglalkozunk.

Szépirodalmi vonatkozású tevékenységét főiskolásként, az Új Fórum önképzőköri lapban kezdte Bodnár Gyula és mások társaságában. 1971-ben a Vasárnapi Új Szóban Ajándék apámnak címmel jelent meg első verse nyomtatásban. Ettől kezdve folyamatosan, de meglehetősen nagy időközökben publikál verseket, gyakrabban recenziókat, irodalmi és kulturális publicisztikát, helytörténeti, később etnográfiai tanulmányokat. Egyetlen verseskötete - Kísérlet az idővel (1997) - az 1970-1989 közötti évek lírai aktivitását gyűjti csokorba. A kötetet bevezető Hitvallásban így jellemzi tevékenységét: "Irodalmi munkásságomat versíróként kezdtem a hetvenes évek elején. Száznál több költeményem jelent meg a szlovákiai magyar lapokban és a Palócföldben, valamint egy-két antológiában. A szenzációkat és a sznobságot nem szeretem. Szűkebb közösségem sorsát, problémáit közelről ismerem: keserveit naponta megszenvedtem magam is. Verseim elsősorban ebből az élményforrásból születnek. Mert élményből, gondból, bajból volt elég mindnyájunk házatáján. Divatra, idegen eszmék utánzására, az üres régiókba való vágyakozásra nem volt hát szükségem. A magunk valóságát akartam kinyilatkoztatni, vállalva annak buktatóit és sikertelenségeit is." Az elmondottak szelleme és eszmeisége tükröződik a kötet verseiben, egy erős közösségi érzületű, a kisebbségi gondok és problémák iránti fokozott érzékenységű lírikus reflexiói öltenek változatos versformát, a szoros kutatómunkával eltöltött évtizedek kísérőzenéjeként. Csáky a szó legnemesebb értelmében elkötelezettje nemzetiségi és emberi sorsának, akitől az élet intimebb érzelmi szférája sem idegen. Erről tanúskodnak családi vonatkozású versei (Anyámhoz, Ajándék apámnak, Kislányom ágya felett, Kései zsoltár anyámhoz, Nagyapám), az önarckép megformálásának változatai (Férfikor, Születésnapi vigasztaló, Önvizsgálat, Oszi helyzetkép magamról, Feljegyzések, Cím nélkül stb.). A sajátosan rövidre tördelt verssoraiból zaklatott, felelősségtől átitatott hang szól az emberség, az emberi értékek védelmében (Kórkép, Hódolatunk, Fájdalom két variációval), s csak ritkán a felhőtlen vidámság, a zavartalan életöröm (Hóvers, Tavaszköszöntő, Szabadvers elé).

Csáky Károly a kilencvenes évek folyamán már ritkán hallatta költői szavát, az ebben az időben születő versei kiadatlanok. Alkotó energiáit a tudományos munka kötötte le, amelynek eredménye a több mint egy tucat helytörténeti és etnográfiai témájú könyv. Lírai életműve nem terjedelmes, de sajátos színét képezi költészetünknek.

Szeberényi Zoltán