Kedves 's édes Aszszony-Annyának
Hazájában való
Érkezésének alkalmatosságával
Bokros szomoruságoknak
Sürü Fellegeit
Oszlatni akarván, perorált Fiui
Kész
alázatossággal

Somkereken
Die. 8. Juny
A. 1729.

Isten után nékem tellyes örömem! tellyes reménségem, és minden ditsekedésem!

Mit szóllyak ez orában nem tudom? mivel kedveskedjem, és mivel vigasztallyam Nagyságodat? ki nem tudom gondolni, mert akarmerre forditsam szemeimet keserüségnél és bánatnál egyebet nem szemlélhetek: Mikoron szemlélem Nagyságodat és Szomoruan elmémben forgatom azt, a' mit mond az Isten Anya Szentegyházának ama' nagy Szövétneke Augustinus: Ki-is el-szemlélvén e' siralom völgyén Sion felé ohajtozva utazó sok Siralmas Árváknak 's Özvegyeknek seregeit igy szóll: E' sok jajjal, 's Siralommal tellyes Világban három seregei vadnak az Istennek ollyak, mellyeket tsuda ha az Ég nehéz borulás nélkül, a' Nap Szomoruság-nélkül, az ember szeme könyvezés-nélkül, szive pedig keserüség-nélkül nézhet és szemlélhet;

Talám azt mondja valaki, Mellyek lehetnek azok? Imé Én meg-mondom. Elsö sereg, a' Tsetsemö Gyermekeknek serege, Dajka nélkül.

Második sereg, az Árváknak serege, Jó Attyok-nélkül; Harmadik sereg, az Özvegyeknek serege, Jó Férjek-nélkül.

Az Elsö seregben szivet meg-ható siralomnál, a' Másodikban keserves fohászkodásnál, az Harmadikban bánatnál és szivet szorongató szomoruságnál egyebet nem láthatunk, nem halhatunk. Mely három seregeknek trenodiáját, keserves siralmát, igy irja le Jérémiás siralmas Könyvében az ötödik részben: Árvák vagyunk Atya nélkül; Mert jól tudta azt hogy három seregei vadnak az Istennek ollyak, mellyeket tsuda ha az Ég nehéz borulás nélkül, a' Nap szomoruság nélkül, a' szem Könyvezés nélkül az Ember szive keserüség-nélkül nézhet és szemlélhet.

Egykor a' Bölts Orator, Cicero, a' Békesség Templomában akarván perorálni, ugyan azon Templomnak titulussából, vészen magának matériát, hogy ugyan ott, perorállyon, a' szép egyességnek, Békességnek, és vigasságnak ditséretiröl.

Nem vagyok Én most a' Békesség és az vigasság Templomában, mivel attol igen távol estem. Oh nagy szomoruság! hanem vagyok e' gyászban borult, keserüségben merült siralmas Házban, melyben egyik Jajnak el-menésit, a' másiknak el-következésit, az egymást érö 's követö siralmaknak mint meg annyi haboknak öszve ütközésit ez Árva Házban nem külömben mint egy habzo Tengert szemlélem. Melly dologrol méltán vészek a' szóllásra mostan alkalmatosságot.

Ugy szemlélem én mostan Nagyságodat mint Naomit, ki-is hazáján kivül idegen földön keserves bujdosásának idején fosztaték-meg édes Férjétöl, Fejének ékes Koronájától, és illyen keserves szokra fokada-ki: Ne hivjatok Engem Naominak, hanem hivjatok Márának, mert igen nagy keserüséggel illetett Engemet az Mindenható.

Ugy szemlélem én most Nagyságodat, mint ama' sok Probáknak terhe alatt el-bágyadott Sido Anya sz. házat, mellyet gyász ruhában öltözött keserves Özvegyeknek Példájában ir-le Jérémiás Profeta:

Illyen szokat adván annak szájában: Ne légyen néktek nehéz, minnyajon kik itt által mentek. s. a t. Jer.

Ugy szemlélem én most Nagyságodat mint Egéust, magamat pedig mint annak Fiát Theseust, kik felöl irják, hogy midön Egeus idegen Országokon sok ideig bujdosott vólna, ennek Fija sok idökig szive szakadva várta, békességes és örvendetes haza érkezését, és mikor egykor a' Tenger parton minden felé keservesen széllyel nézne, szemlélné édes Attyának hazájában érkezö hajóit, és öröm mondó Postáit, látja távol a' Tenger partról, hogy a' vitorlák nem fejérlenének; hanem gyászosok és szennyesek vólnának, mellyek az ö Attya felöl szomoru hirt mutatának; Melly szomoru Spectaculumon annyira meg szomorodék, hogy magát keserüségében a' Tenger partról, a' Tengerben bé-merité;

Én-is szintén ugy szemlélem Nagyságodat mint Egeust, magamat mint Theseustt; mert régolta szivem szakadva vártam Nagyságodnak öröm-mondó Postáit, régen kivánt édes Hazájában való érkezésit; De midön öröm mondó Postákat soholt nem láthatnék, látnám ellenben, hogy Nagyságod udvarának kapujára érkezö hajojinak vitorlai nem fejérlenének, hanem gyászosok, és szennyesek vólnának, Én-is annyira meg-indultam, hogy a' keserüségnek Tengerében éppen bé-merültem.

De nem akarom Én a' Nagyságod szive bánatjának seregeit öregbiteni, az-is nintsen szándékomban hogy a' Tüzre olajat töltsék, hanem inkább ollyan vigasztalást nyujtsak, melly felyül járjon a' keserüségeken, mint az olaj a' vizen.

Szenvedjen-el azért egy kevésé Engemet Nagyságod, ki noha az Istennek utait én nállamnál hetszerte-is jobban tudja, had nyujtsak én Nagyságodnak egy vigasztalást, a' nékem adatott kegyelem szerint:

E' pedig a' vigasztalás: Tudok és esmértem én ollyan Királyt, a' kinek ez a' Titulussa: Özvegyeknek Árváknak Királya: Ez a' Király senkihez-is könyörülöbb szivet nem visel, mint az özvegyekhez, 's Árvákhoz; Ennek könyörülö Lábaihoz borulyon Nagyságod is és talál mingyárt elégséges vigasztalást; Ez életnek minden rendbéli nehézségei keserüségei között, melyre nézve azt mérem mondani:

Akár az Égre akár a' Földre függeszsze Nagyságod szemeit találhat magának vigasztalást, mert noha ugyan az Isten Irgalmasságának ez Ház felett fénlet és tündöklött fényes napja homályban láttatott-is most borulni; de a' Jó Isten nagy irgalmassága szerint, 's tellyes reménségem szerint fel-deriti még ez Árva ház felett Irgalmasságának mostan setétségben és homályban borult fényes napját.

Ezen Jó Istennek légyen örök Ditsöség, ki mind ez ideiglen Nagyságod életében magát meg ditsöitette a' kegyelem szerint, nékünk örömünkre ez életben látnunk engedte. Azon Jó Isten ennekutánna-is Nagyságoddal tselekedjék irgalmasságot. Tégye szerentséssé régen kivánt Hazájában valo érkezése. Békeségit állandóképpen fundállya-meg sok számos esztendökre éltetvén Minnyájunknak, 's kiváltképpen nékünk neveletlen Árvainak örömünkre: Légyen a' Jákóbnak nagy Istene Nagyságod minden Dólgainak segedelme tellyes Szivemböl kivánom.

A M E N.

Minekutánna Excellencziád Uri levelét vöttem vólna, legottan már Istenhez ment, Méltoságos Generális URat ö Excellentziáját közönséges és magános könyörgéseinkben a' kegyelem széki eleiben le-töttük, 's esedeztünk annak az Istennek, a' ki egyedül sebesit és gyógyit, öl, és elevenit, aláz, és magasztal: azonban érkezik szomorito hirünk az ö Excellentziája halála felöll.

El-hiszem kételkedés-nélkül, hogy Excellentziád e' még nem várt gyászos sorson, mellyen meg-keseredet, ugy-is kell lenni; mind az Isten, mind a' természet törvénye szerint: Söt mindnyájon minden Istenfélök társai vagyunk az Excellentziád keserüségének: és a' Sirókkal edjütt Sirunk; mert a' mint Dávid mondotta Abner felöll: Nagy fejedelmi Ember eset-el Izraelböl, Isten keserves tsapása, Esaiásnál, midön a' Nép közül ki-vétetik a' gyámol, a' tanátsos, a' tápláló, a' jó példa-ado Férjfiu. Mindazáltal emellye Excellentziád Siralmas szemeit és bánatban el-fárat szivét az égre, a' honnan jött a' parantsolat, és az hova mint Hazájába, gyermekségétöl fogva való sok próbái hartzai, és Nemes hitinek meg-tartása, 's pályájának meg-futása után promoveáltatott Excellentziád szerelmes és kedves Férje, Noha elég okokat tanálhat Excellentziád hogy magát Urában és Istenében meg erösitse, és változhatatlan Isteni akaratja alatt mint jól tanult szolgáló Leány magát meg-alázza; mindazáltal nem kevéssé tsendesitheti Excellentziád sebeit annak meg-gondolása, hogy az Excellentziád néhai édes Férje Isten félö Férjfiu vólt, 's idvezült, és idövel oda vitetik Excellentziád-is, 's meg-látja 's meg-esméri a' bóldogult Lelkeknek seregekben kegyes Párját, 's véle egyetemben az Istent mind örökké szinröl szinre látja, és ditsöiti. A' halál minden világi kedves dólgoknak véget vét, de nem a' hitnek; mert az akkor elevenedik, és szemei meg-nyilván meg-látja azt, a' kinek hitt, és azt mondja: Ez az Ur, a' kit vártam, örvendezek és vigadozok az ö szabaditásában.

Ugy vagyon Excellentziád már árva, és pusztán maradt özvegy, mert az Apostal szava-ként, a' Férjfiu az Aszszony embernek ditsösége; mindazáltal olly kegyelmes Tútor hüsége alá ajánlotta Excellentziádat minapi szerelmes Férje, a' kire soha egy jó féle özvegy-is méltán nem panaszolkodhatott, már Isten többel tartozik Nagyságodnak mint eddig, mert Istáp és gyámol-nélkül maradott Excellentziád; árváit-is Excellentziádnak ezen Nagy Atya el-tartja, mikor én már egy néhányszor bánatban és kisértetben forgottam vólna, az hatvan kettödik 'Sóltár tsendesitet-meg; jovallom a' többek között Excellentziádnak-is e' Lelki flastromot, az mellytöl én meg-gyogyultam.

Annak felette mi-is imádkozunk Excellentziádért nem-tsak közönségesen mint özvegyért, hanem mint Máriáért, mivel Excellentziád drága kenetet tölteget a' Kristus fejére, mellynek jó szaga az egész Házat el-teli, illyek az Excellentziád könyörgései és Alamisnái, mellyek az Ekklésiákat bé-töltették; soha bizony az Isten azt a' jó illatu áldozatot jutalom-nélkül nem hadja Excellentziádnak, én Nagyságod bánatjának társa keresztényi kötelességböl irom ezeket: adja az Irgalmas Isten, légyen gyógyitó flestroma az Excellentziád Lelkének.

Excellentziádnak

Maros-Vásárhelyröl
Küldetet Mántovában
1. Dec. 1728.

hiv kötelességü alázatos
szólgája, Alumnussa   
Szathmári Mihály.