Bevezetés

A most következő fejezetek már némi matematikát is tartalmaznak. Így nagyobb elmélyülést követelnek. A Kvadromatika lényege megérthető e fejezetek nélkül is, ám aki beléjük mélyed, olyan tudással gazdagodik, amit a felszínes, hétköznapi nyelv nemigen adhat vissza. Ezért én úgy gondolom, hogy a Kvadromatika szíve a matematika. A Kvadromatika nem más, mint az Önegymástükrözés elmélete. Minden dolog él, és tükrözi a többi dolgot, és rajtuk keresztül önmagát. Így a világ végül is egymást tükröző tükrök szövevénye. Az indiaiak ezt úgy hívták hogy Máya, káprázat.

Az anyagi világ a Prákriti, a tükröző, és van egy magasabbrendű valóság, a Purusa, ő a tükrözött, a tükrözés alanya. A szellemvilág. Az anyagi világ törvényeit matematikai alakban lehet kifejezni, de úgy is mondhatom, hogy az anyagi világ nem más, mint a matematikai törvények köntöse, kifejezője. Ezért fontos a matematika megismerése, de az is, hogy a Kvadromatika gondolatait jobban kifejező, új matematikát hozzunk létre. Ez az új matematika részben tartalmazza a régit is, azt új alapokra helyezi, és kimutatja, hogy a matematika mélyén is az önegymástükrözés munkálkodik. Conway megmutatta, hogy a valós számokat, és a nála bővebb transzfinit számokat is fel lehet építeni egy olyan egyszerű konstrukcióval, amelyben minden szám korábban teremtett más számokból épül fel, mégpedig úgy hogy a számokból képezett két halmazból álló pár reprezentálja az adott számot. A legelsőnek teremtett szám a nulla, utána az 1 és a -1 jön, majd 2, 1, -1 és -2 következik, a valós számok a végtelenedik napon teremtődnek, de ott sem áll meg a játék, mert jönnek a transzfinit és transzzéró számok, az epszilonok és omegák. A konstrukció legaranyosabb vonása az, hogy az üres halmazból, tehát a semmiből teremtünk. Hátránya viszont az, hogy egy számot végtelenféleképpen lehet reprezentálni, és két reprezentációról nehéz eldönteni hogy ugyanazt a számot ábrázolják-e. Itt tehát a számok már nem egyszerűen vannak, hanem hivatkoznak egymásra, hatnak egymásra, tehát tükrözik egymást. A Kvadromatika ezt a tükrözés-szemléletet jobban elmélyíti. A kontínuum nem más, mint a TIP maga, egy aktív és teremtő közeg, mely nemcsak tartálya az anyagi világnak, de elsődleges táplálékforrása is. Mert az anyag él és tudatos. Tudatossága épp a tükrözésben és a teremtésben nyilvánul meg. Ha pedig az anyag él, akkor az őt leíró matematika is élő kell hogy legyen. A platonisták felfogása szerint a matematika világa objektíve létezik, nemcsak az emberek találják ki. Az ember legfeljebb felfedezi ezt a világot. Az én felfogásom az, hogy ez a világ nemcsak objektíve van, de ráadásul élő, eleven világ, mely aktívan kölcsönhat velünk, minket is tükröz. Múlt, jelen és jövő egyaránt jelen van benne. Ez az Akasa-Krónika, a Karma-Ríta. Ez egy eleven írás. Isten igéjére is azt mondják, hogy az élő és ható erő. Képes megtisztítani, átformálni és megváltani. Aki a matematikát helyesen műveli, az egyenesen Istennel kommunikál.

Ezért helyezek oly nagy hangsúlyt a matematikára. Nincs királyi út, mondják, amit úgy értenek, hogy még egy királynak is meg kell dolgoznia a tudásért, nem kapja meg ajándékba. De én azt mondom: a Kvadromatika igenis királyi út! És aki végigmegy rajta, az maga lesz a Király! Mert olyan világok boldog birtokosa lesz, amiről a többi embernek mégcsak sejtelme sincs! Ebben a világban benne ragyog a Végtelen Tükre, a Megváltás és a Feloldozás. Aki idáig eljut, az valóban segíteni tud a világ bajain. És nekünk ennél több nem is kell.