Megy a szekér nagy zörögve,
négy bús ökör húzza nyögve.
Bakon ül egy vén boszorka,
rezes orrú öreg Borka.
A nagyapó észre veszi,
ki a borát ízlelgeti.
Kezében egy csorba bögre
ezzel lépett a küszöbre.

Rálépett egy papucsszögre,
papucsát a szög átbökte.
Nagyot jajdult az apóka,
gúnyolta a vén boszorka.
Boros bögre hullt kezéből,
kifolyt a bor a bögréből,
bele rúgott hát mérgéből.
Elege lett az egészből.

Káromkodott, ostort fogott,
ökrös szekér után futott.
Ahogy futott az apóka,
vigyorgott a vén boszorka.
Villámot szórt háta mögé,
felhő szállott feje fölé.
Megbotlott az egyik ökre,
szekér borult a gödörbe.
Boszorka a nyakát szegte,
így ért véget ez az este.
Az apóka jót kacagott,
aztán vígan iszogatott.