_

Ajánlás

Kisfiam kedvenc könyve Nagy L. Éva egyik verses meséskötete.

„Felnőtt” versei is meseszerűek, szelíden mitikusak.

Ha hosszadalmasan olvassa, hallgatja az ember versszövegeit, egy csendesebb, tisztább, bizalomtelibb világba repül.

Hagyományosan ízesek (szinte „háziasak”) itt a színek, ritmusok.

Örök korba, Dayka és Lisznyai érájába merülünk, s kiszabadulunk egy időre a globalizálódás ringlispíljéből. Kedves, otthonos, barátságos, bizalmat keltő, vallomásos és vallomásra bíró a hangnem, az üzenet.

A legfontosabbat tudja a költőnő: óvnunk kell keserves szélmalomharcok árán is rettenetesen romló környezetünket. Minden épségére intő, épkézláb verssor, mely kehelynyi üde levegőt, kupányi tiszta vizet eredményez, evangéliumi értéket képez. S azt is tudja a kései Éva, hogy bűnös mulasztásainkat, csalafinta elcsábulásainkat jóvá kell tennünk, minél előbb, Isten oltáránál.

Úgy fáj neki, mint Szép Ernőnek, József Attilának mások nyomora, sokak szenvtelen kíméletlensége, s olykori saját tehetetlensége. Egyik legmeghatóbb darab e tárgyban a „Flaszteros”. Időszerű tartalom, részvéttelien hiteles megfogalmazás.

Mégis, hogy visszatérjek az indításhoz, engem is színpompás, népéletes, ízes-mázos meseversei ragadnak el főként. Tessenek csak ízlelgetni a Gombamesét, Borka boszorkát!

Dr. Turai Kamil
egyetemi docens

..

Ajánlás

„A vers nekem már nem csak játék,
hanem Istentől kapott ajándék.”

Vallja magáról Nagy L. Éva, aki Kecskeméten 1954. április 26-án született.

Szüleinek gyermekkorban való elvesztése egész életére, létére, gondolkodásmódjára kihatott. Tizennégy éves kora óta dolgozik, szakmát és kereskedelmi érettségit is munka mellett szerzett. Ma áruházvezetőként dolgozik. Mindig a munkájának élt.

Testvéreinek elvesztése, sikertelen házasságai, idegrendszerét egyre jobban megviselték, és már-már a végponton elkezdett írni, verselni, szívből, lélekből. Azóta ontja elsősorban a rímes, magyaros, dallamos verseket, de kifejezésmódja sok versében egyéni. Verseit, szenvedések és szenvedélyek fűtik. Ma már kiegyensúlyozott, boldog embernek vallja magát. A „MONDD MIÉRT?” című versében így ír:

„Egyszer én sínen is lehetnék, de ijesztenek vakvágányok.
Sirályok sírnak a fejem felett, mint torz hangú csalogányok”

Kedvenc költői: József Attila és Radnóti Miklós. Ma már verseiben megtalálható a társadalomkritika, politika, hazafias témák., és a gyermekversek. Mindenkiről és mindenkinek ír. A „FLASZTEROS” című versében írja:

„Nincsen munkám, nincs kenyerem, itt vergődök a flaszteren.
Már leírtak, elkapáltak, jaj de sokszor megaláztak.”

Aggódva figyeli magyarságunk megkérdőjelezhető jövőképét.
Az „ÉRCETEK-ÉRTETEK” cím versében így fogalmaz:

„Össze kell fogni újra még, úgy élhet nemzet s a nép.
Akkor a magyar fenn marad, halljátok intő szavamat”

Első verses kötete: „A VERS NEKEM” 2003-ban megjelenése után, gyermekverseket kezdett írni. Azóta megjelent három verses kifestője:
• Csingilingi
•  Tavasztündér
•  A tél csodái

Ezt követte két gyermekeknek szánt kötet:
•  Ragyogjatok kis csillagok - gyermekversek (2004)
•  A falu rosszai meseverses könyv (2004)

2004-ben társszerzőként szerepel, a „PÁRHUZAMOK” című verses kötetünkben. 2005-ben verses-zenés CD lemezt jelentettünk meg Szénási Pál Bertalan dalszerző közreműködésével. A „BOGÁRNYI FÉNNYEL” című versében az alábbiakban fogalmazta meg ars poeticáját: „Én is botorkálok, sötét éjszakába', Egy kis fényt szeretnék vinni, e világba”.

Kovács István József
Pilinszky-díjas költő