Most egyedül vagyok,
koccintok a csenddel,
üres már poharam,
mi volt elfeledtem.
Fókuszál a napfény
lelkem udvarában,
halk zeneszó csendül
szívem pitvarában.
Bogárnyi életem
töviskoszorúját
ledobtam magamról,
le a véres gúnyát.
Pőre lelkem izzik,
szeretetfény lángol,
susog nékem a csend,
új, boldog világról.