_

Tudod-e?

Tudod-e, hogy mivé lesz egy árva gyermek sorsa,
ki a fájdalmait egy életen át hordja?
Cipeli a terhét, mint Krisztus a keresztet,
szívéből a vére rubincseppként serked.
De viszi-hordja bukdácsolva, némán,
a magány partjain zátonyokra futván.
A Nap sugarai némán átölelik,
fülemülék a dalt neki énekelik.
Hogy mi lesz belőle? - a Jóisten tudja -
Koldus, tolvaj, gyilkos, vagy az utcák rongya?
Reá pakolt terhét vajon meddig bírja?
Hisz övé az élet öröklétű búja.
De ha le tudja győzni a fájdalmak kínját,
EMBER lesz belőle, EMBER lesz, majd meglásd.
Ha szeretettel nyújtja feléd karját,
jól fogd meg a kezét, szorítsd meg erősen,
meglásd jó tettedért megáld majd az Isten.

 

_______________