Előszó

Egy szegedi költő elindul itt, az olvasók meghódítására, az önmegvalósítás útján. Az eddigi sikerek, díjak, elismerések, biztatások, egyszer s mindenkorra kilibbentették művészegyéniségét az amatőrvilágból, hogy gyarapítsa a juhászgyulai örökséget, sajátos lírájával. Rengeteg mondanivalója van az új generáció nevében. Élethelyzeteket, tapasztalásokat interpretál saját hangjával, szabatos, szép magyar nyelven. Az egybefűzött versek folyamatában, vall koráról és főképpen arról, amiről csak Ő tud dalolni, (saját életéről) - az individuum élményéről, érzelméről. Meghatározó a kultúrkörnyezet, a Tiszatáj-egység szeretete.

Végh Sándort racionális, valóságtudatú indítások jellemzik, kiemelve, gyönyörű képességünket, a Gondolkodást és annak minőségét, értelmét. Verseiben indulatok duzzadnak, csattanásra, ütközésre várva.

A formai megoldások a költői célt segítik, a prózavers közelébe egyszerűsödnek, érlelődnek az értelmet örökítő halk tónusú szavak.

A szűkebb körben már ismert költő, szépségigénye, versben való álmodozása, kifejezőkészsége, az áttetsző költői képek, a sallangmentes, modern nyelvezet érzékszerűen egymásmellé írt szavak, a nagy irodalmi olvasottság, hatalmas lexikális tudás, mind-mind csak erősíthetik további sikerét.

Örömmel tudom ajánlani a líra szerelmeseinek, "A Csend hangjai" című írásait, miután kézhez kaptam a kötet versanyagának nagyobbik részét olvasásra és a hírt a költő kiadói szándékáról. Jóllehet a pár éves Internet-barátság révén volt módomban olvasni néhány darabját e versfüzérnek, mégis most, hogy egy lélegzetre átolvastam az egészet, fogtak meg igazán a csendet s nyugalmat árasztó légies szószerkezetek - ebben a rohanó és technikai zörejekkel telített időben.

Dániel Nagy László
költő
Egri Magyar Írók Nemzetközi Szövetségének tagja
Kanadai Magyar Írok Szövetségének tagja
Toronto, 2005 dec. 6.