Előszó

Kedves Olvasó!

Miközben ültem a kézirat fölött, azon töprengtem mit is írhatnék bevezetőként az alkotások elé. A művek önmagukért beszélnek. Megítélésük az ön és utókora dolga lesz. Milyen nyomot hagy az emberben önmagában egy-egy alkotás és egészében ez a könyv? Egyben bizonyos vagyok, kellemes és hasznos kikapcsolódás lesz a hosszú téli estéken. Tanulságos és elgondolkodtató írások ezek és szép képek nem csupán illusztrációként, inkább az anyagból való alkotás életre kelésének bizonyítékaiként szerepelnek a szem gyönyörére. Az alkotók teremtő vágyának bizonyítékait láthatjuk.

Az ember szükségletének érezte mindig a szépet, a jót, a jelenségeket ábrázolni, s keveseknek megadatott az érzék a kivitelezésre is. Nekünk, olvasóknak maradt a bennünk leszűrődött gondolatok, és a szépség befogadása.

A cím önmagában is különös és annyi belső tartalommal bír, hogy érdemes elgondolkodnunk fölötte. Talán e kötet megjelenésének ideje is kapcsolatban lehet magával a címmel. Decembert írunk. A nap-éjfordulót, Jézus születését, az évváltás óráit követjük szemmel és lelkünkkel, érzéseinkkel e napokban. Fényszületés. Mormolom a szavakat, mintha valami ima lenne. És valóban az. Megszületik a fény, a sötétség elvész a mulandóságban. Főnixként szárnyal ismét az elkövetkező hónapokban, míg el nem éri csúcsát és ismét az egyre sötétedő napszak nem lesz az úr.

Az alkotó alkotni vágyásából keserves önmaga számára úttalan utakon megszületik az alkotás, az alkotások sora.

Ahogy a tűzből kilépő madár, úgy a formátlan anyagból teremt valamit és engedi szárnyalni a művész. A papíron még bármi lehet amíg a gondolatok rá nem kerülnek és meg nem töltik azt. Ekkor önálló életre kell, és szárnyalni kezd saját világában.

Az anyag megformálva hasonló utat jár be.

Egy szó mint száz, biztosan tudom e könyv a tűz mellett nem gyújtósnak való.

Hasznos könyvforgatást kívánok minden olvasónak!

Miskolc, 2003. 11. 23.

Varga István, a MAIT titkára