Előszó

Midőn kettős hazánk történelmi mezején oly vasszorgalommal, mondhatni, hazafias lelkesedéssel fürkész és kutat a honfiak nagy száma, erdélyi egyházunk itt ott elszórt történelmi adatait egybegyűjteni és napfényre hozni egyházam és hazám iránti kötelességemnek tartom; mert egy részről az meggyőződésem, hogy egyházunk történelmét az adatok ily egybegyűjtése nélkül meg nem írhatni, más részről pedig célszerűnek véltem tisztelt paptársaim és ügyrokonim számára oly tárt nyitni, hová a történelmi téren tett fürkészetök gyümölcseit lerakhassák.

Azon kedvező körülmény, hogy megyénkben eddig sem hiányoztak férfiak, kik nagynevű, halhatatlan emlékű püspökünk Batthyány Ignác szép, buzdító példáját követve, érdekes jegyzeteket hagytak hátra, miknek tökéletes egybeszedését, vagy éppen kinyomatását kedvezőtlen körülmények gátolák, azon szerencsés helyzetbe hoztak, hogy az "Egyháztörténelmi Adatok" első kötetét, részben e jegyzetek nyomán, kegyes főpásztorunk ő nagyméltósága, tan- és nevelőintézeteink és a tudományos érdekek oly hő pártolójának engedelmével ez évben már sajtó alá adhattam.

Ha erdélyi egyházunk szinte ezer-éves életében több oly eseményre akadhatni is, melyeknek földerítésére nagyon is szükséges még az illető adatok és okmányok fürkészete és itészeti egybevetése, még is elvitázhatlan, hogy alig van nevezetesb korszak annál, mely a mohácsi veszedelmet követte és 1716-ig tartott, mely évben Erdély katholikusainak főpásztora hosszas távollét után, híveinek kimondhatlan örömére, újból elfoglalá ősi székét. Ugyanazért egyháztörténelmünk csaknem hasonló érdekű szakaszainak, mint például a milkoviai püspökség- és az uniónak tárgyalását továbbra halasztván, ama korszakra fordítani jelen kötetben főfigyelmemet. S mi e korszakban mindenek előtt a legérdekesb, az ama kis nyáj ott a keleti kárpátok alján, mely a főpásztori gondoskodást nélkülözve is anyjához, az egyházhoz hívnek maradott, értem a nem minden tévedéstől ment ugyan, de hiteért halni kész székelyföldet éjszakkeleti részében.

E korszakra tehát és e korszakban ama kis nyájra szoritkoztam a jelen kötetben, nem csak azért, mivel e téren legtöbb újdonsággal reménylettem szives olvasóimnak kedveskedhetni, hanem némi kegyeletnek érzetéből is, melyet a katholicismus e classicus földje irányában érzek. És ez vezetett az első kötet tartalmának következő rendezésére:

1.) Első helyen Bors Mártonnak "Compilatae Constitutiones et Ordinationes in Dioecesi Transsilvana disciplinam Ecclesiae concernentes" című gyűjteményét veszik szives olvasóim, és vele a főpásztortól megfosztott, megfogyott nyáj nyilvános egyházéletének legfőbb mozzanatait.

2.) A gyergyó-szentmiklósi plébániának Regestruma a népesb községek egyikének belső életébe vezetendi a figyelmes olvasót. Itt mint ott lelki örömmel fogja látni, mily érdekeltséggel viseltettek a világiak is mindannak irányában, mi az egyházi élethez tartozik, mely - ellenkezőleg jelenkorunk hidegségével - mindent átható szellemével nem egyszer az anyaszentegyháznak őskorára emlékeztet.

3.) Az országgyűlésileg hozott törvénycikkek minden pártszínezettől menten tanúskodnak arról, mily sorsban részesült a kathol. vallás 1556-on innen hazánkban. Néma, de el nem hallgattatható tanui ezek annak, mennyi küzdelembe került, míg a négy bevett vallás annyiszor említett jogegyenlőségének eszméje testté lön.

4.) Az okmánytár nem csak egyes események földerítésére szolgáland, hanem egyszersmind nyilvános bizonyságot is teend arról, miként értelmezték, hol kedvezőleg, hol megszorítólag amaz országul hozott végzéseket, nem egy országnagyot tiszteletet érdemlő fényben tüntetvén föl, ki hitrokonai sorsán segíteni, egyháza javát előmozdítani lángolt. Vastag por lepte ez okmányok némelyikét; de látása kedvesebb akármely tündérnek látásánál.

5.) Udvarhely plébániájának leírása mutatványul szolgálhat, mily érdekessé vállhatnék e vállalat, ha hasonló monographiák, de azonfölül még életírások készítésére is sikerülne t. c. paptársaimat és hitrokonimat megnyerni.

Mi a régi oklevelek lemásolását illeti, abban - tekintélyek példáján elindulván - úgy jártam el, hogy azokat egy részről könnyen olvashatókká tegyem, más részről pedig zamatuktól egészen meg ne fosszam.

S így nincs egyéb hátra, mint szívemből óhajtani, bár minél többen sietnének e gyönge kezdeményt, azt becses közremunkálásukkal gyámolítván és ápolgatván, életteljes vállalattá érlelni és szilárdítani.