Abstract

The Roma or "Gypsies" are Europe's largest and poorest ethnic minority. Nearly 80 per cent of them live in the former communist countries of Central and Eastern Europe. The Roma - Non-Roma educational gap, always substantial but slowly closing in the communist years, widened again after the collapse of the communist system in Hungary. Using Hungarian Roma data from the mid-1990's and a comparable national sample, we estimate multinomial probability models for dropping out after primary school (8 th grade), continuing in vocational training school, or continuing in a secondary school with a maturity examination (necessary for college entrance). Our results indicate that long-term poverty of the Roma is strongly associated with their high drop-out rate after 8 th grade. Roma poverty has increased considerably with the massive layoffs of unskilled workers since the mid-1980's. We find that the younger a child is when his/her father is laid off the more likely he/she is to discontinue schooling after 8 th grade. We conclude that the collapse of Roma employment has been in part responsible for the widening ethnic gap in education. Equal opportunities for the next Roma generation are therefore jeopardized unless policy helps overcoming the adverse effects of long-term poverty on schooling outcomes.

Összefoglaló

A romák Európa legnagyobb és legszegényebb etnikai kisebbsége. Közel 80 százalékuk Közép- és Kelet-Európa egykori szocialista országaiban él. A rendkívül széles, de lassú csökkenésnek indult roma - nem roma iskoláztatási szakadék újra növekedni kezdett Magyarországon a rendszerváltás után. Az 1990-es évek közepén felvett roma és országosan reprezentatív mintákon multinomiális valószínűségi modelleket becsülünk, három kimenetellel: nem továbbtanulás a 8. általános után, továbbtanulás szakmunkásképzőbe (szakiskolába), illetve továbbtanulás érettségit adó középiskolába. Az eredmények azt igazolják, hogy a roma családok hosszútávú szegénysége nagymértékben felelős gyermekeik alacsonyabb továbbtanulási arányáért. A rendszerváltás során tömegekben szorultak ki a munkaerőpiacról az iskolázatlan munkavállalók, és így nagymértékben megnövekedett a hosszútávú szegénység a roma családok körében. Kimutatjuk, hogy egy roma család gyermeke annál kisebb valószínűséggel tanul tovább, minél fiatalabb volt akkor, amikor az apa elvesztette az állását és végleg kiszorult a munkaerőpiacról. Mindezek alapján levonjuk a következtetést, hogy a roma foglalkoztatás összeomlása legalábbis részben felelős a etnikai iskolázottsági szakadék növekedéséért. A következő roma generáció egyenlő esélyeit mindez nagymértékben veszélyezteti, amennyiben a társadalompolitika nem képes enyhíteni azokat a negatív hatásokat, amit a hosszútávú szegénység gyakorol a gyermekek iskolai fejlődésére.