Az lo el-készittetik az ütközetnek napjára,
de az Uré a' meg-tartás.

Author JOANNES B. KÖRÖSPATAKI,
Minister Mezö-Csávástensis.

Nota: Várom Uram Isten fejemre etc.

   Embernek elméje gondollya-meg utát,
Isten igazgattya annak ö járását,
Fejedelmeknek-is sziveknek szándékát,
Vezérli hogy tegyék néki akarattyát.
   Valakinek utát az Isten kedvelli,
Annak ö járását boldogul vezérli,
Még ellenségét-is baráttyává tészi,
Mindeniket szépen egyben békélteti.
   Ellenben pediglen ö azt cselekeszi,
Valakinek utát bánnya s' nem kedvelli,
Annak ö járását nem szerencsésiti,
Joakaroját-is ellenséggé tészi.
   Hadaknak vezére, táborok mestere,
Ki jo moddal állatsz mindeneket helyre,
Szépen rendeled el öket ütközetre,
Adsz eröt népednek a' gyözelemre.
   Hadat hirdettenek, táborban készülnek,
Dob szoval erednek, zászlokat emelnek,
Mely alá vitézek szépen sereglenek,
Majd hirével lészen Havasalföldének.
   Máthe Vajda meg-holt, országunknak nagy kár,
A' mi szerencsénkre élne ne bánnok már,
Mert a' meddig éle volt ollyan mint vég vár,
Nem jöhetett reánk könnyen Török Tatár.
   Havasalföldében sem lett volna romlás,
Nem hallatott volna annyi sivás rivás,
Sem pedig másoktol sok el-huzás vonás,
Az miolta meg-holt nem támatt ollyan más.
   Holta után hamar pártütés támada,
Szegény Magyarokra ollyan törvényt raktak,
Fö rend s' köz vitézböl rabokat hajtsanak,
Fejedelmünk penig vigyék a' Császárnak.
   A' Szimijén azért ottan el-készüle,
Minden készségével táborunkra üte,
Lövö szerszamival erössen lötete,
A' tábor-is azon mindgyárt fel-zendüle.
   Fejedelmünk hamar vévén ezt eszében,
Hogy ellenség vagyon tábora széliben,
Ottan a' sereget állattya szép rendben,
Trombitát fuvának sátor ellenében.
   Mindgyárt Fejedelmünk tábori ruhában,
Fel-öltözvén hamar karvasban sisakban,
Biztattya a' népet forgodik azonban,
A' vitézek voltak elöl csatázásban.
   Noha egy elöször népünket meg-tolyák,
Egy kevessé öket viz mellé szoriták,
De a' gyalogokat nékie forditák,
Németekkel edgyüt menten meg-inditák.
   Vigan vagyon ezen a' Magyar nemzetség,
Hogy Fejedelmünkben vagyon olly mérészség,
A' melytöl meg-ijed az hitlen ellenség,
Féltékben sokakat le-üt a' betegség.
   Isten fel-ruházta ötet eszességgel,
Es fel-öltöztette hathato fegyverrel,
Hogy midön meg-indul tábori népével,
Imitt amott láttya ellenségét széllyel.
   Igaz Ura s' tagja mi szegény hazánknak,
Nem ád semmiben helyt roszakaroinak,
A' kik alattomban Erdélyre szomjuznak,
Fegyvere éliröl innya ád azoknak.
   Dávid vitézinek illyen képpen szolla,
Mennyetek-el ugy-mond elöttem az hadba,
En-is utánnatok el-megyek azomba,
Nem maradok ithon el-szántam magamba.
   De a' vitézi rend néki igy felele,
Ne jöj el mi velünk mert ha lész el-esve,
Annyit tész egyedül személyedre nézve,
Mint ha mi közzülünk tiz ezer el-veszne.
   Lehettek ollyanok Fejedelmünk körül,
A' kik igy szollottak a' vitézek közzül,
Vallyon Fejedelmünk hadba miért készül,
Véghez vihetnek ott mindent nála nélkül.
   Mert ha valamiként a' dolog történik,
Hogy mi Fejedelmünk a' csatán el-esik,
Tiz ezer vitéznél károsbnak tartatik,
Azért honn maradni jobnak itéltetik.
   De azt Fejedelmünk magában el-szánta,
Hogy országgal eggyüt el-mennyen az hadba,
De már nem azért hogy magát mutogassa,
Hanem forgolodgyék ha szükség kivánnya.
   Ha Molduvában-is benn lehetett volna,
Magyarban annyi kár ott nem eset volna,
Kozákokban többen el-hullottak volna,
Fegyvernek élire mert hányattak volna.
   Kemény János-is már vagyon fel-üléssel,
Biztattya a' tábort szerén szerte ezzel,
Hozzá vitéz hozzá a' Jesus hirivel,
Nekünk adgya Isten legyünk rajta kézzel.
   Gyalog Kapitány-is nem kevessé fárad,
Mert sok bisztato szo szájábol ki-fakad,
Ellenséget ölni ott a' csatán szabad,
Mind addig kell vini mig az Nap el-halad.
   Mikes-is mint vitéz magát nem kimilli,
Ellenségnek népét igen üzi s' veszti,
Vérrel fordul viszsza fegyverének éli,
Mind addig kergeti mig Ploest el-éri.
   Barcsaival eggyütt vitézek fárattak,
A' nagy viadalban igen el-lankattak,
Lovok-is alattok felette bádgyadtak,
Addig el-setétült mig Ploes-ig juttak.
   Boros hü kapitány igen megyen elöl,
Jo vitézit láttya mellette két felöl,
Bátor ö népével nem-is fél senkitöl,
Fénlik a' fegyvere ellenség vérétöl.
   A' másik Borosis bátorsággal mégyen,
Ellenség népében hogy sokat ölhessen,
Jo vitézit inti beszédével szépen,
Nosza jo vitézek minden ember légyen.
   Gaudi Kapitány-is vitéz Németekkel,
Lötet ellenségre rettenetességgel,
Forgodik maga-is nem gondol senkivel,
Ellenség elötte fut nagy reszketéssel.
   Maxfel Kapitány-is vitezit biztattya,
Seregével ö-is ellenségnek válta,
A' Szimin táborát egymástol szaggattya,
Magát népeivel vitézül forgattya.
   Gellyén Kapitánnyal vitézek nyargalnak,
Kösztök betsüje nincs a' rosz katonának,
A' kik véle vadnak ellenséget ontnak,
Lovaiknak lábok vérrel festve vadnak.
   Bánházi Kapitány ha kezével nem-is,
Mint hogy el-költ töle a' régi idö-is,
De mint probált vitéz még a' nyelvével-is,
Biztattya vitézit ne féllyen senki-is.
   Kovács Kapitány-is fegyverét forgattya,
Ellenségnek népét igen üzi s' hajtya,
A' kit kézre vehet életben nem hadgya,
Hogy jol nem forgodott senki nem mondhattya.
   Jármi Kapitány-is siet ellenségre,
Jo vitézit nézi két felöl mellette,
Ellenséget hánnak köztök kézröl kézre,
Ö vitézségnek meg-vagyon a' hire.
   Szilágyi Kapitány seregivel siet,
Ellenségnek népén meg-láttya mit tehet,
Kimillést nem teszen a' kit elé vehet,
Vitézivel edgyüt forgodik mint lehet.
   Harsányi Kapitány vitéz Hajdusággal,
Vágja ellenségét olly nagy harsogással,
Meg-szédült Szimin már vagyon el-omlással,
Nem gondolnak semmit holt test tapodással.
   Puskások Hadnaggya által ment Téláson,
Az ellenség véle láttya szemben vagyon,
Vitézi forgodnak vagdalkoznak bátron,
Láttyák hogy vér csepeg nem irtoznak azon.
   Nosza hozzá Magyar elötted a' proba,
Menny elé a' csatán mit busz a' bokorba,
Vond ki fegyveredet ne tartsad tokjába,
Tisztességed lészen ha jöhetsz hazádba.
   A' Magyarság elött Szimin hull és esik,
Mezö és a' bokor holt testel rakodik,
Az égi madarak válogatva eszik,
Sok ki-omlott vérböl föld-is bövön iszik.
   Magyarok elöttök ellenséget hajtnak,
Stéphán és Kosztándi két Oláh Vajdátol,
Mikor el-butsuztak mind hárman egymástol,
Nem titkolhatták-el magok könyhullástol.
   Fejedelmünk azért mi szegény hazánkat,
Birhassa békével romlott országunkat,
Ne láthassa senki szomoruságunkat,
Tölthessük örömmel el-folyo napunkat.
   A' Stéphán Vajda-is Molduva országát,
Birhassa békével mint szintén hazáját,
Várhassa örömmel nap fel-támadását,
Békével láthassa el-is nyugovását.
   Kosztándi Vajda-is Havasalföldében,
Uralkodgyék vigan ö lako helyében,
Tartsa-meg hüségét hozzánk mindenekben,
A' mellyet fogadott sátor közepiben.
   Áldassék az Isten mi tölünk érette,
Hogy mi táborunknak maga lön vezére,
Fejedelmünket-is szerentsessé tette,
Boldog örömmel lött onnét meg-térése.
   Ez után-is minden hadi viselésben,
Légyen ollyan erös mint nap fény dél szinben,
Hogy mikor ellenség jövend véle szemben,
Fusson és szaladjon elötte féltében.
   Havasalföldében bánattal nem mentünk,
Sem pediglen onnét szomorún sem jöttünk,
Mert ellenség népén diadalmat vettünk,
Mellyért Istenünknek Innepet szenteltünk.
   Mint hogy Fejedelmünk hadaival benn volt,
Táborunk ezt látván bátorságot vett volt,
De ellenség gyözö nem csak mi népünk volt,
Hanem kiváltképpen a' mennyei Ur volt.
   Senki azért magát ezzel el ne hidgye,
Háta megé penig Istenét se vesse,
Hanem a' ki tudgya elötte visellye,
Mert nem tudgya senki mit hoz nap fel-jöte.
   Istenünknek neve áldassék érette,
Hogy Fejedelmünket kedvelte szerette,
Mert a' menyi földön el-terjedet hire,
Mind annyi nemzetség ismérkedik vele.
   Valamig a' nap s' hold az égen fenn lesznek,
Sürü szép csillagok oda fel fénlenek,
Mind addig békesség adassék földünknek,
Ne árthasson senki szegény nemzetünknek.
   Ezer hatszáz felet irván ötven ötben,
Nagy háboruság lön Havasföldében,
Kérjük a' szent Istent mi könyörgésünkben,
Ne essék illyen sors sohami földünkben.
   Irtam munkálkodtam sokat gondolkodtam,
Havasalföldében noha benn nem voltam,
De kik oda voltak töllök tudakoztam,
Mezö-Csávás az hol versekben formáltam.
   Ez éneket irák egy fö Ur kedvéjért,
A' Fejedelemnek eggyik Ur hivéjért,
Régi jo Urának emlekezetiért,
Ha mi vétek benne ne vessed meg azért.

V É G E.