Csáth Céza nevével egyre gyakrabban találkozunk manapság. A század elején alkotó író, zeneesztéta, orvos novellái, esszéi és egyéb művei írók, rendezők generációinak voltak kedvelt olvasmányai, melyek többször meg is ihlették az alkotókat, hogy egy más műfajban saját művet alkossanak belőlük. Az 1912-ben írt "Egy elmebeteg nő naplója" című orvosi tanulmánya Kiss Csaba drámájának szolgált alapjául. A fiatal író, aki maga is többféle tudással bír és művészi tevékenysége is szerteágazó (ír, rendez, tanít) önálló drámát írt arról a fiatal lányról, akinek lelki sorsáról, az élethez, a szerelemhez, a férfiakról való viszonyulásáról Csáth Géza igen részletesen, mélyrehatóan és érzékletesen ír tanulmányában.

Kiss Csaba Animus és Anima című drámájának főszereplője a szinte még gyermek Gizella, aki a komoly tudományok rabja. Öccse és apja halála óta anyjával, Margittal él kettesben egy szerény pesti lakásban. Az anya szeretné már végre elrendezni leánya életét, oly módon, hogy az menjen férjhez az általa kiválasztott egyszerű özvegyemberhez. Gizella minden cselekedetében tiltakozik ez ellen. Sokkal jobban vonzódik a fiatal orvoshoz, aki a napról-napra romló egészségi és lelki állapotú anyjához jár. Amikor anyja abban a tudatban meghal, hogy lánya mégiscsak elfogadja az általa kívánt életet, egyszer csak megjelenik Gizella előtt, mintegy kiszakad belőle a legrejtettebb énje, Animus...

Forrás:
http://old.theater.hu/archivum/bpkamarchivum/animus/animus.html