GYEREK
(ámulva, hencegve) Kilenc szent! Te jó ég! Nincs még egy ilyen család a világon! Akinek kilenc szentje volna. A pápa is büszke ránk. És igazi szentek mind, csodatevők, országjobbítók - az én ükapáim, dédapáim, és a kis Margit néném, a nemrég megboldogult. És a pogány rokonok, kik a keresztség előtt éltek, azok is nagy királyok voltak mind: Árpád, Álmos, Attila, magyarok, hunok - reszketett tőlük, aki élt, az egész világ.

És most én vagyok. Két éve király. Nem nehéz a korona. Csak jól kell tartani a fejet, se előre, se hátra. Akkor úgy ül rajta, mint egy fészek. (megsimogatja a koronát, vigyázva, hogy meg ne mozduljon) Biztos van benne régi hajszál is, Istváné, kunverő Lászlóé - Imre hercegé... micsoda hajszálak!

FIATAL
Jó király voltam, amikor hagytak: jó király. Csupa öregember meg sehonnai kóbor népség volt a támaszom, és aki reggel mellém állt, estére megtagadott - mégis úgy vágtam át közöttük, mint csuka a nád között, mert erős voltam, és használtam az erőmet. Így őrizzen meg az emlékezet.

ÉRETT
Soha nem látott belém senki. Soha! Lerántottak, megtapostak, maguk alá gyűrtek - és én felálltam, újra, meg újra. Hopplá, a király! Nincs ember, akit át ne ejtettem volna. Rossz király voltam - de nem bánom. Egy pillantásnyit sem. Jobban esett, hogy kedvemre élhetek, lator voltam lelkem legsóvárabb mélyéig - mint a kor! Mit játsszam a szent királyt?

IZABELLA
Jól aludott, fölséges jegyesem?

GYEREK
Si, caro.

IZABELLA
Cara! Nem caro.

GYEREK
Akkor pedig felséges, nem fölséges... Fölséges az étel...

IZABELLA
(kuncog) Tejfölséges... én tejfölséges jegyesem... Signor Ladislas, re d'Ungheria, Dalmatia, Croatia et tutto del mondo. (játékosan meghajlik) Maga mellé engedi trónjára, felség? Jól mondta?

GYEREK
Mondtam.

IZABELLA
A csehországi miatt felkelt ily korán?

GYEREK
(nehezen, szinte suttogva) Ma jön, úgy hírlik...

IZABELLA
Vagy holnap... vagy soha... felissza őt föld, mint a vízt... ne gondolsz rá!

IZABELLA
(kuncog) Még nagy ország-korona is feltette csehországi miatt? Kipróbálhatsz én is?

GYEREK
Nem. Ez nem játék.

IZABELLA
(megsértődik) Akkor ülsz itt egyedül! (gúnyosan) Kicsi király, nagy fej.

GYEREK
Ne menj el! Bellaiza, kérlek!

IZABELLA
Akkor ideadsz?

GYEREK
Nem... Nem adom, de el se menj... kérlek... cara!

IZABELLA
Fuj! Irigy király. (leül a trón lábához, vékony térdeit felhúzza, magához öleli)

GYEREK
(békülékenyen) Azért nem adom, mert nagy neked... Nézd! (fejére teszi, és az aranyabroncsban tényleg eltűnik a csöppnyi kislányfej - büszkén) Látod, fej kell ehhez.

IZABELLA
(duzzogva) Neked is fülek tartják. Begyűrsz alá kétoldalt... aztán dörzsölsz este, hogy ne zsibbadja...

GYEREK
Megjött már?

KÉZAI
Nem tudom, felség. Egy lélek sincs sehol... az utcán sem. Persze véletlen is lehet... de egy lélek se...

IZABELLA
Jól aludt, páter Simai Kéz!

KÉZAI
Ki emlékszik már arra, donnácska. (a Gyerek elé teszi az iratokat) Írja alá, kisfelség.

GYEREK
(eltolja magától) Majd máskor... (feszülten) Miért nem jön már senki? Anyám hol van?

KÉZAI
Nem láttuk még az anyakirálynőt, felség.

IZABELLA
(belekotor a levelekbe) Adomány... adomány... minden reggel adomány...

KÉZAI
(éllel) Mit tegyünk? Úgy elszaporodott az érdem, hogy folyton folyvást jutalmaznunk kell.

IZABELLA
Ezt az egyet, király kedves! Hadd teszi rá pecsét kis Izabella.

BÉLA
Itt van... Megjött! Megérkezett! (átrohan a termen, eltűnik, csöpp idő múlva újra beviharzik) Mátyus hol? És Ladomér? Épp ilyenkor hagyják magára az embert! (észreveszi a tollszárak és pecsét-tüzek között játszó Gyereket és viasz-maszatos jegyesét) Az istenért, felség. Elment az esze! Itt a csehországi, és felséged játszik! Menjen innen, Kézai! Takarodjon! (kilökdösi, elveszi Izabellától a koronát) Hol a jogar? A fenébe! Az alma... minden szanaszét! (elveszi a Fiataltól és az Érettől az uralkodói kellékeket, a Gyerek kezébe nyomja)

IZABELLA
Embert esz, hogy így félsz tőle mind?

BÉLA
(a Gyereknek) Üljön egyenesen, és ne szóljon. Bármi legyen, hallgasson! Egy szót se!

GYEREK
De miért??

BÉLA
(félelmében ordít) Nem akarjuk, hogy itthon maradjon! Nem magyarázunk, csak nem akarjuk, és kész! Menjen vissza!

GYEREK
A többiek hol vannak? Mátyus, Ladomér, anyám? Így félünk tőle, és ketten fogadjuk...

BÉLA
Nem fogadjuk, felség! Még csak az hiányozna! (ordít) Nem fogadjuk!

IZABELLA
De hát azt mondta, hogy itt van.

BÉLA
Lent! A kapuban. Parancsot adtam, hogy ne engedjék be. És vágják le, ha ellenáll! (a belépő Mátyushoz) Na végre! De jó, hogy jön, Mátyus! Parancsot adtam...

MÁTYUS
Tudom... Én nem javasolom, hogy féljünk tőle. Hazajött, meg kell hallgatni mit akar...

BÉLA
(a hisztéria küszöbén) Akkor hallgassa meg kegyed! Tessék... hallgassa meg!

MÁTYUS
Ej, szedje már össze magát! Bizonyára a német császári trón ügyében jött... majd elmondja...

BÉLA
Nem! Szó sem lehet róla! Ha a király ma a színe elé engedi, többé nincs mód elbánni vele! Ha ma nem bűnös, holnap mitől lenne az?

GYEREK
Ma mitől bűnös?

BÉLA
Soroljam?! Tényleg ezt akarja? Elárulta felséged édesapját, a királyt...

GYEREK
Mert nagyapám, az öregkirály pártján állt.

BÉLA
Várait átjátszotta a cseheknek, morváknak, sehonnai jöttmenteknek. Nincs árulás, hitszegés, összeesküvés, aminek szálait ne a Kőszegiek rángatnák!

MÁTYUS
Akkor is, hat év után hazatér, fogadni kell.

BÉLA
Akkor vegye át kegyed a nádori láncot, és tárják sarkig az áruló előtt a kaput!

MÁTYUS
Elég! Hallgass már!

LADOMÉR
Nem jött még?

BÉLA
Feltartóztatta az őrség a kapunál.

LADOMÉR
Hiba.

BÉLA
Tegnap még vérdíj volt a fején, és ma hímzett szőnyeggel fogadjuk?

LADOMÉR
Ingerelni volt hiba.

MÁTYUS
Azt se tudjuk, mit akar.

BÉLA
Nem értem, mitől lett ilyen nagy barátja kegyed?

MÁTYUS
Nem vagyok barátja... Csak azt mondom, egy ekkora ellenséget fogadni kell!

BÉLA
Hát akkor tessék, fogadják! Itt a lánc, uraim.

ERZSÉBET
Mi ez a csend?

IZABELLA
Sárkány repült haza, cseh király válláról.

ERZSÉBET
Hol van?

BÉLA
A vár előtt, a kapunál...

ERZSÉBET
Fogják le! Azonnal! Vasra vele! Intézkedjék, nádor! (Senki nem mozdul, Erzsébet felveszi a földről a láncot, dühösen odalöki a macsói hercegnek) Eredj már, Béla!

MÁTYUS
Ottokár hívét, legjobb magyar barátját hiba lenne vasra veretni. Most, a cseh-német háború küszöbén!

ERZSÉBET
Le a fejét, és azután majd sajnálkozunk!

BÉLA
Igaza van az anyakirálynénak... Holtan sem árthat többet, mint élve ártott!

MÁTYUS
(indul) Én ebben nem szeretnék részt venni! Nehéz, gonosz ember... de nem áruló!

ERZSÉBET
Szűk lett a hűség, Mátyus?

MÁTYUS
Egymaga jött, önként, fegyvertelenül.

ERZSÉBET
Attól hogy védtelen, még nem ártatlan az ember.

LADOMÉR
Királyné, engedelmével! Így semmire nem megyünk... Azt tanácsolom, hallgassuk meg, mit mond...

ERZSÉBET
Szó sem lehet róla!

LADOMÉR
(folytatja) ... mit mond, őfelsége. A király. (A Gyerekhez fordul) Mit tegyünk, felség?

ERZSÉBET
(gúnyosan) És utána hallgassuk meg a kis Bellácskát is! Ha már játszani akarnak az urak. (a Gyereknek) Ne haragudj, fiúkám, hisz tudod, hogy szeretlek, féltelek! Ne hallgass rájuk, át akarják nyomni rád a választ. Nézd, hogy mossa a kezét mind!

LADOMÉR
Mi tanácsol, felség? Mit tegyünk?

ERZSÉBET
Hagyják békén a gyereket!

GYEREK
Anyám... ha szabadna... megengedi...

GYEREK
(zavartan, bizonytalanul feláll) Én... mi... Magyarország, Dalmácia...

ERZSÉBET
Tudjuk fiam, az összeset! Az a kérdése a nyájnak, hogy mit tegyen? Fusson vagy bégessen?

LADOMÉR
Bátran! Amit gondol, felség... Érzése szerint...

GYEREK
Azt szeretném... azt kívánom... szálljon meg a kapun kívül. Ma nem fogadom...

BÉLA
Ez is jobb a tárt karoknál! Hallották, uraim! A király akarata: ma nem fogadja! (indul kifele) Szólok, hogy közöljék ezt vele!

ERZSÉBET
És ha ellenkezni mer, ne habozzanak.

KŐSZEGI
Ki tart engem vissza attól, hogy a király színe elé lépjek? Hát könyörögnie kell Kőszegi Henriknek, hogy hat év csúfos bujkálás után a magyar király előtt megjelenjen? Várnia kell neki, IV. Béla hű emberének, hogy a király bizalmát, és mindazt, amit a jó magyar urak a távollétében széthordtak, jogos tulajdonát a király kezéből visszanyerje? És se Csák Mátyus, se Béla, macsói herceg és magyar nádor, meg Ladomér váradi püspök, se az anyakirályné az üdvözlésére nem siet? (Nevet) Semmit nem változtatok! - De legalább te, László, királyom és uram, aki gyűlölködéseinkben ártatlan vagy, legalább téged hadd öleljelek meg! (felrántja, magához szorítja) László, László! Ha tudnád, milyen jól esik a neved annyi Vaclav, meg Ladislas és Vaszilij és Boleslav után. László! Hogy megnőttél, fiam... Hat év! Mindjárt túlnősz rajtam. IV. László király!

GYEREK
Ma... most nem fogadlak, Henrik.

KŐSZEGI
Mi?

LÁSZLÓ
Nem fogadlak...

KŐSZEGI
Ki adta ezt a gyerek szájába!?

LÁSZLÓ
Én... én magam... nem fogadlak most...

KŐSZEGI
Nem igaz! Te szeretsz engem! De ki áll a király szeretete és Henrik hűsége közé megint?

ERZSÉBET
Ki hívott haza? Miért jöttél?

KŐSZEGI
Volt egy szép, régi kun szokás, hogy a feleséget együtt temetik a férjével. Te miért vontad ki magad ez alól, Bözse?

MÁTYUS
Csendesebben, Kőszegi... kérni jössz, és sértegetsz!

KŐSZEGI
Nocsak, előbújt a bagoly a kéményből... az halált jelent!

GYEREK
Elég... Végeztünk mára! (feláll, indulna)

KŐSZEGI
Én hat év keserű száműzés után, az igazamért jöttem haza...

BÉLA
Félre! Félre az útból! A király visszavonul!

KŐSZEGI
Ágálsz, Béla! Macsói bán! Szégyennádor...

MÁTYUS
Engedd őket! Hadd menjenek!

BÉLA
Nem fogad ma, nem érted?!

KŐSZEGI
(visszarántja) Megállj, Béla! Te fordítod ellenem a királyt? Apját is te uszítottad ellenem...

BÉLA
Mert mindig te vagy a jámbor, s gazok a többiek... Állj félre az útból! Eressz!

BÉLA
Segítség! Gyilkos! Segítsetek, az Istenért! Segítség!

ERZSÉBET
Őrség! Hívják az őrséget!

KŐSZEGI
(ordítva rohan a menekülő Béla után) Én hű voltam, végig, tizenöt éven át. Ugyanazt a királyt, IV. Bélát szolgáltam - akkor is, amikor fent volt, és osztott, és akkor is, amikor tulajdon fia, kegyed nagyétvágyú apja Ipoly várában szorongatta... és éjszaka a farkasokkal üvöltötte, hogy saját kezűleg vágja le, ha nem hajt fejet előtte. Apa a fiúnak! Értitek! Az ilyen nőstények és gazok miatt! És még ő taszigál félre a gyerekkirály mellől... Hát pusztulj innen, Béla! El az utamból!

KŐSZEGI
Egy patkánnyal kevesebb!

ERZSÉBET
Őrség... őrség! Gyilkos! Fogják le!

KŐSZEGI
Inkább takarítókat hívj, asszony, ne szaglódjon itt a vére.

ERZSÉBET
Hát nincs senki... aki szólna, válaszolna!

MÁTYUS
Henrik! Országos gyűlést hívunk össze...

KŐSZEGI
Persze! Magam is ezt kívánom! Ítéljen a törvény, ne az indulat.

KŐSZEGI
(Gyereknek) Én igaz barátja voltam kegyed apjának, amíg ez a patkány...

GYEREK
Béla, macsói herceg... az unokafivérem... barátom... nádorom volt.

KŐSZEGI
Csak sajnálni tudom, felség, ilyen kiváló ember... és mégis patkány.

GYEREK
(majdhogy sikítva) Térdre! (megvárja, míg Henrik kevély alávetettsége jeléül kissé megroggyantja egyik térdét. Áll az óriás előtt, bizonytalanul, tehetetlenül, félve - hangját düh és sírás fojtogatja) Kőszegi Henrik, koronánk alattvalója... aki jóságunkat... jó szándékunkat nem méltatva... bátyánkat... (meginog és összecsuklik, Henrik alig bírja elkapni)

MÁTYUS
Mi az? Mi történt?

LADOMÉR
Elájult! Rosszul lett...

ERZSÉBET
Az istenért! Mi lelte?

KŐSZEGI
Elájult kissé a vértől...

MÁTYUS
Nem ájulás ez... keze, mint a jég!

ERZSÉBET
S a szíve sem ver!

LADOMÉR
Idegláz ez, esküszöm! Idegláz! Hogy ráng az arca... szeme kifordult fehérjéből...

ERZSÉBET
(rázza) Fiam, kisfiam! Ébredj fel... Vizet! Hozzanak vizet!

MÁTYUS
Gyorsan ágyba... idegláz ez! Ne rángassa!

ERZSÉBET
Orvost! Hívják az orvost! Vigyük a szobámba... Óvatosan!

KŐSZEGI
Király, és nem bírja a vért?! Szépen vagyunk.

FIATAL
(tehetetlen gyűlölettel) Akkor kellett volna végezni veletek, az egész áruló főúri karral. Kés alá mindnyájatokat, mint a gyapjas birkát. Ítélet nélkül, rögtön, nem gondolva joggal, igazsággal, semmivel. Lenyomni a fejeteket a tölgyfacsutakra, és egyetlen lendülettel, hogy égig fröccsenjen a véretek... A vér! Egész életemet végigkísérte. Vakon, nyüszítve sodródtam benne, mint a kutyakölyök... és nem mertem belétek harapni! Vér nélkül pedig nincs király!

KŐSZEGI
Ezt addig is magamhoz veszem... Nehéz idők jönnek... (felveszi a nádorláncot, megtörli, zsebrevágja) Mégse maradjon nádor nélkül az ország. (kimegy)

ÉRETT
Hogy nézi, bűvöli, issza... nem ájuldozik, szeme sem rebben, nem fordul ki élettelenül. Micsoda ellentmondása a természetnek, hogy ez a kis nápolyi holdsugár, akiben az élet hideg szikrája sem csillan, révületbe esik a vértől, nem sikoltoz, nyivákol, kapkod repülősó után, hanem szemével issza... kezét is megmártaná benne, ha ruhája szegélyét nem féltené. Meglestem, mikor először nővé érett - carissima nostra consors - állt az esztergomi vár színes kövekkel kirakott fürdőjében, és ugyanilyen megbűvölve nézte, hogy folyik végig fehér combján a sötét, szinte fekete vér. Ugyanez a tekintet, sem félelem, sem undor - csak végtelen kíváncsiság. Biztosan érezte, hogy ez az élet vize - amiből benne egy forró csepp sincs... (ujját belemártja a vérbe, oda tartja a lánynak, mintha udvarolna)

ÉRETT
Vér...

IZABELLA
(felnéz rá) Minket is fognak megölni?

ÉRETT
Nem... nem hiszem...

IZABELLA
Grazie... (fejét meghajtja, térdből biccent, jó kislány és kimegy)

FIATAL
(cinkosan) Ilyen tiszta lélekre kár volt húst pazarolni, jól meglenne test nélkül is, lebegve.

MIND (ének)
Jaj hát nektek, egek, mert ti is elfogytok,
Tündöklő nap és hold, fényes csillagzatok,
Jaj, hegyek, jaj, völgyek, laposak és halmok,
Kiknek mulandóság beígért jutalmok.

ERZSÉBET
(a szerzetesekhez) Tegyék le a trónra. És húzzák meg a harangokat! Az összeset! Az egész országban! Imádkozzon mindenki, hogy fiam, a király eszméletre térjen!

MIND
Jaj, ember nemzet, jaj, sárból épült nép,
Jaj, a föld hátára gyengén kiépült kép,
Gondolod a vég elkerülhetetlen, által lép,
Ládd-e, hó a nyárban miképp maradhat ép.

KÉZAI
(Izabellának) Búcsúzzon el tőle... ki tudja, láthatja-e még.

ERZSÉBET
(magán kívül) Mit kárál, ember!? Mit kárál! A király él!

KÉZAI
(riadtan) Isten tartsa meg... éltesse sokáig!

IZABELLA
(a test fölé hajol, megfogja a hideg kezet) Lázló... én beszél... carissima jegyes... hallja édes?

ERZSÉBET
Ne sirasd már te is! Él! Nem látod, hogy él!

IZABELLA
Igenis, asszonyom... nem sírsz... egy könny se... nem...

LADOMÉR
Miért hozatta vissza a testet, asszonyom?

ERZSÉBET
Mert itt a helye!

LADOMÉR
A kolostorban sokkal méltóbban...

ERZSÉBET
Kőlapok és élő halottak között?! A fiam él.

LADOMÉR
Hiába hurcolja körbe-körbe, a foga között, mint macska a kölykét! Az Úr kezében van, meggyógyul vagy meghal, itt ember már nem segít.

ERZSÉBET
Itt jól van. Itt marad. (leül a trónra, nézi fia vértelen arcát)

MÁTYUS
(jön dühösen) Megvesztek a papok, Ladomér?! Mi ez az éktelen harangozás?

LADOMÉR
A királyné parancsa.

ERZSÉBET
Hogy imádkozzanak érte!

MÁTYUS
Megőrült, asszonyom!? Világgá kongatjuk, hogy halálán a magyar király, hadd örüljenek az ellenségeink!

ERZSÉBET
A király él!

MÁTYUS
(Ladomérnak) Azonnal állítsa le! Vagy levágatom a harangköteleket!

LADOMÉR
A király sorsa Isten kezében van, amerre akarja, arra hajlítja. Imádkozzunk érte! Mást nem tehetünk.

Pater noster, qui es in coelis,
Sanctificetur nomen tuum,
Adveniat regnum tuum... (A többiek halkan mormolják utána)

ERZSÉBET
Bezén attamaz kenze kikte,
Szenlészen szen adon dösön szen küklön,
Nitziégen gerde ali kikte...

KÉZAI
(halkan) Kérem, asszonyom... az érsek úr nem engedheti...

ERZSÉBET
...bezén akomozne oke mezne
Ber bezge pibütör küngön...

LADOMÉR
Magyarul, ha latinul nem tudja.

ERZSÉBET
Il bézen méne mezne,
Neszem bezde jermez bezge...

LADOMÉR
Követelem, hagyja abba!

ERZSÉBET
(hangosabban)
Ilmte bezne olgyamanga
Kutkor bezne olgyamanna...
Szen borson boka
Csalli bocson igyi tenger
Ammen... A fiamért én ezt imádkozom.

LADOMÉR
Nem vitatkozom. Mindenki mondja magában. "Ave Maria, gratia plena..." (meghajtja a fejét, imádkoznak, egyhangú mormolással, mint a távoli vihar)

KŐSZEGI
(döbbenten) Olyan csendben vagytok... azt hittem...

ERZSÉBET
Hogy meghalt, ugye? Ezért jöttél, lélegzetet lesni: él-e még?

KŐSZEGI
Részvéttel jöttem, Erzsébet... fogadd tőlem a gyerek javára! (nyújtja a gyertyákat)

ERZSÉBET
Minek ez a ravatali csokor? A fiam él!

KŐSZEGI
Mit hoztam volna? Papírsárkányt, kislovat?

ERZSÉBET
Semmit! Jönnöd sem kellett volna! Hajolj közel hozzá... érintsd meg! Ilyen hideg legyen testedben a vér, élj, de ne érezz - ezt kívánom.

KŐSZEGI
(megérinti a gyerek kezét) Nem akartam betegségedet, kiskirály. Keresztet állítok, kápolnát építek, ha felépülsz... (csend, csak a gyertyák sercegése)

ERZSÉBET
Leróttad részvéted, mi tart még itt?

KŐSZEGI
Beszélnem kell veled, veletek. Kényszerű, országos ügyben.

ERZSÉBET
Nocsak! Melyik országéban?

MÁTYUS
(halkan) Elég már! Hallgasd meg végre, asszony!

ERZSÉBET
Férjem és fiam gyilkosát?! (Kőszeginek) Ha ország lenne ez, tényleges ország, szél csiklandozná meztelen talpadat, ahogy ide-oda himbál egy kötélen szél... ha törvény lenne itt.

MÁTYUS
(megnyomja a szót) A nádor kéri, hogy hallgasd meg!

ERZSÉBET
(döbbenten) Nádor? (körülnéz a jelenlevőkön) Miről beszél, urak?

LADOMÉR
Fájdalmadban nem zaklattunk ezzel...

ERZSÉBET
Nádorrá a gyilkost? Milyen jogon?

MÁTYUS
Békét szerezni jött haza... És címében megerősítette a nemesség is. Mert Ottokár, cseh király...

ERZSÉBET
Mátyus, az istenért! Hát mindenkiből csak a gyáva érdek szól!? Nádorrá egy gyilkost, mert barátja a cseh mészárosnak? És ha döghalál tör ránk, akkor egy bélpoklost tesztek nádorrá, mert barátja a halálnak!?

MÁTYUS
(ráordít) A mindenségét, asszony! Meddig kárálsz még?! Százezres sereggel elindult Prágából a cseh király, te pedig fejedet a zsolozsmákba fúrva se nem látsz, se nem hallasz! És közben világgá kongatod, hogy haldoklik a király...

LADOMÉR
Csendesebben, uraim! Kérem... nagyon kérem... tűrtőzzenek!

MÁTYUS
Férjed emlékére, kérlek! Erzsébet! Hallgasd meg Henriket!

KŐSZEGI
Megindult a cseh sereg...

ERZSÉBET
Mint minden tavasszal... Mi a hír ebben?

KŐSZEGI
(elneveti magát) Az ördögbe, asszony, de nehéz veled! Nem ellenünk jönnek!

ERZSÉBET
Hát?

KŐSZEGI
A nyugati birodalom trónja, a német császári korona a tét. Ezért jöttem haza, ezt jelenteni, hónapja már...

ERZSÉBET
És ha nem mi... akkor ki az ellenség?

KŐSZEGI
Valami kis svájci gróf... Holzburg Rudolf vagy Hofsberg vagy Harzburg, Habsburg... valami ilyen tüsszentésszerű. Semmi kis eltévedt legyecske Ottokár levesében. Épp ezért választották őt császárrá, koronás bábbá a német várurak! De Ottokár ezt nem fogadta el, összeszedett minden élőt és elevent tartományaiból, és akkora sereggel, mint a nyári zivatar most rázúdul erre a sehonnai kis grófra. Az a kérdés, hogy ki mellé álljunk? A győzhetetlen cseh sereg...

ERZSÉBET
Senki mellé. Nem avatkozunk be.

KŐSZEGI
Asszony! Bizonyára nem értetted jól: a nyugati világ trónusa a tét...

ERZSÉBET
A magyar korona távol marad ettől. Férjem egész életében vele viaskodott - és fia most Ottokár hadsegédje legyen?

MÁTYUS
Nem lehet egy halott emlékének áldozni józan észt, előnyt, országos érdeket...

ERZSÉBET
Végeztem, uraim! A királyi had itthon marad.

KŐSZEGI
Kénytelen leszek a király utódlását felvetni...

ERZSÉBET
A király él!

KŐSZEGI
Lélegzik! Addig is a koronatanács...

ERZSÉBET
(ordít) A király él!

KŐSZEGI
(halkan) Országos gyűlést hirdettem jövő hétre...

ERZSÉBET
A magyar sereg a király neve nélkül nem mozdul!

KŐSZEGI
Vasárnapra országos gyűlést hirdettem Budára...

ERZSÉBET
Nádorrá tehetnek százszor is, szükségből, számításból, gyávaságból, de a királyt, amíg él, én képviselem. És innen sem ő, sem én, sem a sereg el nem mozdulunk!

KŐSZEGI
Mit akarsz, asszony?! (alig bírja fékezni magát, hogy neki ne essen) Vasárnap eljövök, és a nyakadnál fogva húzlak az országos gyűlés elé: ott mond el mindenki előtt, hogy mit csináljunk Ottokár hadbaszállásának hírével? - És kérjél törvényt ellenem, állok elébe. Ezek ismernek! De te ki vagy? Jöttment kun szuka! (kimegy)

MÁTYUS
Vasárnap el kell menned közéjük, nem térhetsz ki...

ERZSÉBET
Imádkozzunk!

LADOMÉR
Nem jó ez így, Erzsébet. Már csak férjed barátai maradtunk... De meddig tarthat össze minket egy halott?

GYEREK
A vélumot.

ERZSÉBET
(Ladomérnak) Tessék?

LADOMÉR
Nem szóltam.

MÁTYUS
Én se...

ERZSÉBET
Nem is hallottátok?

LADOMÉR
De... mintha az imént...

GYEREK
A vélumot.

ERZSÉBET
Istenem... Ő szólt! Megszólalt! Feléledt a fiam...

LADOMÉR
(suttogva) Csoda történt! Isteni csoda!

MÁTYUS
Feléledt a Király!

ERZSÉBET
Nyisd ki a szemed, édesem, gyermekem!

LADOMÉR
Azt mondta, hogy... valami olyasmit, hogy...

MÁTYUS
Pedig hallottuk... jól hallottuk mind!

IZABELLA
(odahajol hozzá) Mio caro, carissimo! Édes jegyes... Lazlo kiskirály... hallsz engem?

GYEREK
A vélumot...

ERZSÉBET
Avélumot... Azt mondta...

MÁTYUS
Micsodát?

ERZSÉBET
Tisztán hallottam! Avélumot...

LADOMÉR
Az apácáknál van egy ilyen... főkötő-féle... a vélum.

IZABELLA
(izgatottan, szinte összefüggéstelenül) Én tudja! Érti már! Apácakirálylány véloma... csodát tevő vélom... miben meghalta... hát nem értesz!? Csodát tevő vélom nyulak szigetéről... kis nővér boldog Margitka vélomja!

LADOMÉR
(Kézainak) Hozza ide a királylány főkötőjét... amit a halálakor viselt... siessen! (Erzsébethez) Mondják, csodás ereje van... azt beszélik...

GYEREK
(valakihez) Ne! Ne még... ne hagyj itt... oly sokáig vártam... az úton fekve... egyedül...

KÉZAI
Itt a vélum, kiskirályom... érintse meg! A vélum!

IZABELLA
Húzza fel fejére... vélomot...... Simon páter, adja fel!

GYEREK
Menj, mondta egy hang mögöttem... gyere, mondta egy hang előttem... Sötét volt... fáztam... nagy fényt láttam, meleg fényt, mint a nap... közelebb húzódtam... és láttam, hogy egy ajtó... fényből... fénykilincse volt, zárja, sarka mindene lágy, meleg fényből... - Menj, mondta egy hang mögöttem, gyere!... semmit nem láttam... elvakított a világosság... egy úton álltam, durva szemű, száraz homokkal behintve... hosszan, szürkén, egyenesen... csend volt, mintha minden és mindenki meghalt volna... (elhallgat - zavartan, mint aki valami értelmetlenbe ütközik, körülnéz a jelenlevőkön) Hallotok? Hall engem valaki? (senki nem mozdul, nem felel) És ahogy kínnal, könnyel utánafordultam a szegény királynak... (hangja elvékonyodik, arca sápad - megáll) Milyen királynak? (hallgat, látszik, hogy minden idegszálával próbál visszaemlékezni, lassan, szinte szótagolva) Néztem magam köré... a porban fekve... és fölöttem állt az árnyékom, elhomályosítva a napot... ezért nincs fény, és fáj a látás, arccal a porban... micsoda nyomorúság... (sírni kezd) micsoda szomorú világ! (feláll, alig bírja tartani magát, nehéz, vánszorgó léptekkel elindul.) ... találkoztam eggyel, egy öregemberrel a porban fekve... egy királlyal... lassan közeledett felém, már itt zörögtek a léptei... megismertem, István volt... István király... meg akartam ölelni, úgy megörültem... de ő köszönés helyett rám ripakodott... (hangja elkeskenyül, síróssá válik) - Mit ácsorogsz itt, szerencsétlen... a szél fújja országodat, te meg itt pihensz a halál tenyerén... - (újra döbbenten körülnéz, mint aki nem érti) A halál tenyerén? Felnéztem magunk fölé, és megláttam a fekete napot, sötét fellegek közül nézett le ránk... és ameddig a szem ellát, sétáló árnyékok mindenütt... meglökte a vállamat: - menj! És légy nagy király!... az emberek szeretete vezessen... nem! (megáll, gondolkodik) Mást mondott... mit is?

KŐSZEGI
Mi történt?

MÁTYUS
Pszt! Feléledt...

GYEREK
(folytatja) Az emberek szeretete?... Nem! (áll, nézi a körülötte állókat - táncoló, bizonytalan arcok) Tudom már! - "ahogy egy vállon... egy fej ül... úgy egy országban egy király!" Ezt mondta: "egy váll... egy fej... egy király"

KŐSZEGI
(gúnyosan) Meg egy főkötő! (nézi a koszos vélumban trónoló gyerek-királyt) Na, szépen vagyunk!

GYEREK
Ki akarok menni... a napra, levegőre... Segítsetek! (Henrik felé nyújtja a kezét) Mátyus! Henrik... segítsetek!

ERZSÉBET
(diadallal) Húzzák meg a harangokat! Az egész országban! Életre kelt! Feléledt a király!

ÉRETT
"Az emberek szeretete?" (gúnyosan) "Egy váll, egy fej, egy király?!"(nevet) Egy fenét! Ma is itt cseng a fülemben István király szava... (érdesen, öregesen) "Egy fej! Két arc!" - ezt jól vésd az eszedbe fiú. "Egy fej" - mert a király egyedül van. Nincs hűség, szeretet, szerelem, család... nincs semmi, ami ezt enyhítené! "És két arc!" Ezt ne felejtsd el soha: ne add a kezükre magad! Két arcod legyen mindenki felé, két kalappal köszönj, két szájjal beszélj - egyforma örömet lelj az adásban és az elvevésben, a bosszúban és a megalázkodásban! - Ezt mondta, szóról szóra... és hangja keserű volt, szeme fáradt, ide-oda ugrált a fekete tájon. (hangja megkeményedik) "Az emberek szeretete?!" - Jó kis hazugság! Ott született, abban a percben, halálom kapujában... ahogy végignéztem rajtuk... (nevet) "Az emberek szeretete" - és attól kezdve örömemet leltem a hazugságban, ez volt a játszóhelyem, mentsváram, legfőbb rókalyukam mindenki elől... Egy fej, két arc.

FIATAL
(indulattal) Nem igaz! Hazugság! Nem mondott semmi ilyent! Se fejeket, se arcokat, országokat... semmit! Csak azt, hogy... ma is hallom, mintha most lett volna... "Menj vissza... eredj! Nagy király lehetsz!" Életem nehéz perceiben mindig erre gondoltam, ebbe kapaszkodtam... (gyűlölettel) Király született ott, nem egy hazudozó!

KÉZAI
Felség! Miért kelt fel? Az istenért! Gyenge még! Megfázik, aztán imádkozhatunk újra...

GYEREK
Mikor van a gyűlés?

KÉZAI
Tizenegyre hirdették... Feküdjön vissza, nagyon kérem...

GYEREK
Nincs idő! Hol a püspök úr? Hivattam.

KÉZAI
Az ágyban, kisuram, éjszaka van! Alszik...

GYEREK
Gyújtson fényt... még, még... sötét van. (belekotor a levelekbe) Mennyi érdem!

KÉZAI
Egymásra torlódtak, amíg beteg volt felséged... mint tavasszal a jég.

GYEREK
(lapozza) Aba, Geregye, Borsa, Kőszegi Iván, Kőszegi Péter, Gutkeled, Csák Péter, Geregye, Borsa, Kőszegi... csupa főúri név.

KÉZAI
A nemesség színe-java.

LADOMÉR
(benyit) Mi az? Mi történt?

GYEREK
(bizonytalanul) Beszélnem kell... beszélni akarok kegyeddel!

LADOMÉR
Most? Éjnek évadján?

GYEREK
(zavarban) Ma lesz a gyűlés... az országos gyűlés... (elhallgat, elvesztette a fonalat - a betegség után furcsa bizonytalanság, szétszórtság maradt - mindig is ábrándos volt, de találkozása a halállal elmélyítette ezt. Mintha itt is, ott is járna)

LADOMÉR
Felség, jól van?

GYEREK
(ügyetlen, rosszul játszott örömmel) Jó hírem van, Ladomér. A pápa, jegyesem kérésére, esztergomi érsekké fogja kinevezni kegyedet... Örül?!

LADOMÉR
Mosolyognom kell, felség, hogy jegyesének kis fehér keze milyen messzire elér.

GYEREK
Tizennégy éves vagyok...

LADOMÉR
Tizenkettő, felség.

GYEREK
Mindegy! Segítsen nekem. Három éve ülök a trónon... Gyerek vagyok, tudom... de érzem, szinte látom, hogy folyik... mállik szét minden. (a levelekre) Nézze, mennyi adomány, kegydíj, ajándék! Mennyi hűség egy ilyen háborgó, rossz országban!

LADOMÉR
Felséged még túl fiatal ehhez...

GYEREK
Segítsen nekem!

LADOMÉR
Miben?

GYEREK
(lassan, suttogva) Király akarok lenni...

LADOMÉR
De hát felséged a...

GYEREK
(belevág) Segítsen!

LADOMÉR
(zavarban) Nem értem, hogy mit vár tőlem. Milyen szavam lehetne nekem, egyszerű papnak ott...

GYEREK
Avassanak nagykorúvá!

LADOMÉR
Ez Mátyus tanácsa... vagy édesanyjáé?

GYEREK
Az enyém... az én kérésem... nem tud róla senki.

LADOMÉR
És mit segít, ha nagykorúvá tesszük?

GYEREK
(szinte dadog, annyira idegen és nehéz ez a királyi könyörgés) Akkor majd én... az én akaratom szerint... hát nem érti? A király akarata szerint... nem kell száz tanácsban, százféleképp megvitatni... és kiforgatni útjából a jót...

LADOMÉR
De képes lesz felséged erre? Gyerekfejjel, mint mondta...

GYEREK
Ha az Úr szenteli fel a királyokat... ez igaz, nem? Akkor észt és erőt is ad nekik... Avasson nagykorúvá, Ladomér, mert mire magamtól leszek azzá, nem marad semmi... se korona, se ország... elkallódik mind.

LADOMÉR
Nem tudom, ezt meg kell gondolni... ebben egymagam nem dönthetek.

GYEREK
Vigye az országos gyűlés elé, mint az egyház... mint az új esztergomi érsek javaslatát! Álljon mellém! Nem fogja megbánni.

LADOMÉR
(hosszan, figyelmesen nézi a Gyereket) Egyet kérdezhetek? Ha szabadon dönthetne, hogy a német trón ügyében Ottokár vagy Habsburg Rudolf pártjára álljunk, melyiket támogatná a nagykorú magyar király?

GYEREK
(rávágja) A kisebbet. A nagytól így is félünk, miért növeljük önnön vérünkön.

LADOMÉR
És ha veszít a kisebb?

GYEREK
Nem veszít! Ha minden hadunkkal mellé állunk, akkor győzni fog.

LADOMÉR
Hát épp ez az! Tucatnyi nemesúr, a Kőszegiekkel az élen, nem fog belépni ebbe a hadba...

GYEREK
A király szava ellen? (meglepően keményen, az oldalt álló Fiatal el is neveti magát) Az már nyílt árulás, érsek! Napnál világosabb.

LADOMÉR
(elmosolyodik) Meglesz, felség! Tizennégy évesen miért ne avathatnánk nagykorúvá, hiszen tízévesen már király volt.

ERZSÉBET
Itt vagy? (Nem jön közelebb, csak nézi a püspök mellett álló Gyereket) Miért keltél fel? Egy szál ruhában... mezítláb...

LADOMÉR
Megbocsát, asszonyom... (meghajol Erzsébet felé, kimegy)

ERZSÉBET
Sokat vagy mostanában a papok között. (Gyerek hallgat) Mit akart?

GYEREK
A csatáról kérdezett.

ERZSÉBET
Nem avatkozunk bele.

GYEREK
(hallgat)

ERZSÉBET
Remélem, nem mondtál más.

GYEREK
(hallgat)

ERZSÉBET
Megnémultál?

GYEREK
Nem. Csak még nem tudom...

ERZSÉBET
Mit?

GYEREK
A választ. Segítséget kért Ottokár is, Rudolf is...

ERZSÉBET
Ezen kár gondolkoznod! Nem avatkozunk bele.

GYEREK
(hallgat)

ERZSÉBET
Kőszegi úgyis hadbaszáll Ottokár mellett... titkon vagy nyíltan, de hadbaszáll!

GYEREK
Nem száll!

ERZSÉBET
Ki tiltja meg neki?

GYEREK
Én.

ERZSÉBET
Te? Hogyan?

GYEREK
Szóval. A magyar sereg együtt megy.

ERZSÉBET
Nocsak! És ki ellen?

GYEREK
Még nem tudom.

ERZSÉBET
Azt mondtam, hogy a sereg nem mozdul. Itthon marad!

GYEREK
(egyre halkabb, riadtabb, de nem enged) Még nem tudom.

ERZSÉBET
Hogy rád tört a királygőg?!

GYEREK
(szinte kérlelőn) Ha le tudnánk győzni Ottokárt, örökre megszabadulnánk tőle.

ERZSÉBET
(rákiált) Nem! Semmiféle kalandorságba nem megyünk bele.

GYEREK
(nézi anyját, nem felel)

ERZSÉBET
Megértetted?

GYEREK
(hallgat)

ERZSÉBET
Na megállj csak, küldöm, aki bír veled! (dühösen kirohan)

KÉZAI
Legalább a palástját vegye fel, kisfelség! Mégse egy szál pendelyben. Ekkora uralkodó, és hálóingben csatáz?

GYEREK
(sápadt, ijedt) Úgy félek, páter... egyszer csak elfogy a lélegzetem... és újra az a sötét, az árnyék az arcomon... egy váll, egy fej...

KÉZAI
Legyen erős, kiskirályom! Szedje össze magát! Most nem szabad megijedni... nem lehet!

GYEREK
Rejts el, bujtass el! Vigyél be magadhoz, a kamrádba, és mondj mesét... altass el, édes mesterem.

KÉZAI
Nem. Azt nem lehet... most nem! Jönnek!

MÁTYUS
Édesanyja panaszkodott, hogy szemtelenül, gyerekesen viselkedett! Hogy akaratos volt, pimasz és engedetlen... (Gyerek összehúzza magát a trónon, hallgat, fel sem néz) És én magam is úgy érzem, hogy amióta a betegségéből felgyógyult, nagyon furcsa szokásokat vett fel... éjnek évadján felkel, koronában mászkál... leveleket bogarász, magához füttyenti a püspök urat... (ordít) Mindenkit magára akar haragítani? Feleljen, kérem, mit szándékozik!?

GYEREK
Mennyi idő, amíg a hadak táborba szállnak?

MÁTYUS
(indulattal) Tessék?

GYEREK
Mennyi idő kell... hogy a... amíg a... (elhallgat, riadtan mered Mátyusra)

FIATAL
Mennyi idő kell a hadnak, hogy felálljon?

MÁTYUS
Miért kérdi?

FIATAL
(éllel) Nem értem a kérdést!

MÁTYUS
(meghajol) Bocsánat, felség, Pestre egy hét.

FIATAL
És Pozsonyba?

MÁTYUS
Három nappal több. Miért kérdi?

FIATAL
Hol jár a cseh sereg?

MÁTYUS
Nem tudom, felség, Prágát állítólag elhagyták már.

FIATAL
Harc előtt állunk, és nem tudjuk, hol az ellenfél.

MÁTYUS
Nem állunk harc előtt, felség.

FIATAL
Küldj ki gyors lovasokat, megtudni, hol jár a cseh és hol a Habsburg sereg!

MÁTYUS
Engedelmével, ezt előbb meg kéne vitatnunk az országos gyűlésben...

FIATAL
Hogy kiküldhetek-e némely lovasokat?

MÁTYUS
(elvörösödik - pillanatnyi zavar, habozás után) Nos... már kiküldtünk, felség. A cseh sereg Pozsonytól öt napra táboroz, legalább hetvenezres népség, erőt gyűjt szemlátomást. A Habsburg gróf hadai szanaszét vannak... zsoldosok javarészt, kölcsönseregek. Tizenöt-húszezer, ha lehet...

KŐSZEGI
(belép) Kiváló! Magam is ennyire taksálom...

FIATAL
Azért hívtalak egybe, urak... hol késik az anyakirályné? Kéretem! Azért hívtalak egybe az országos gyűlés előtt, mert nem akarnám, hogy mi, országunk nagyjai a nemesség előtt civódjunk.

KŐSZEGI
Azért gyűlés, hogy mindenki elmondja a magáét.

FIATAL
Nem. Azért gyűlés, hogy megerősítsetek akaratomban! Harcra készül az ország, nincs helye száz nézetnek.

KŐSZEGI
Márpedig nekem mást jelent a gyűlés...

FIATAL
Elég! Apám halála óta civakodó, veszekedő, egymás szándékait gátló, gyülevész banda, nem ország vagyunk, hanem varjak zsinata!

KŐSZEGI
(dühében elneveti magát) De jól adod, a mindenit! Kölyök, te! Nincs Kőszegi vér az ereidben, mert tisztára úgy ágálsz, mint én?

FIATAL
Csend! A király beszél! Henrik, a nádorságot add át Csák Máténak...

KŐSZEGI
Miért?

FIATAL
Mert így akarom.

KŐSZEGI
És nem adná okát, Felség? Hogy mégis, mire véljem?

FIATAL
Nem, semmiképp. Mátyus nádor, azt akarom, hogy hívd hadba az ország férfiait, mához egy hétre, Győr mellé, a két folyó közé.

KŐSZEGI
(nevetve) Aratás van uram, a kutya sem jön el...

FIATAL
A kutyák otthon maradhatnak, de amelyik vár nem jelenik meg teljes számban, fegyverzettel, azt a korona árulójának tekintjük.

KŐSZEGI
Súlyos szavak egy ilyen szép nyári napon. És megtudhatnánk, ki ellen e nagy készülődés?

FIATAL
Még nem döntöttük el...

KŐSZEGI
Értem, uram. Megyek, összekürtölöm a parasztokat, kapják fegyverbe magukat, mert hadba vonul a kacor király.

FIATAL
(odaáll Henrik elé) Nem tűröm!

KŐSZEGI
Mit, felség?

FIATAL
Hogy korom miatt, koronámból és akaratomból gúnyt űzzön.

KŐSZEGI
És hogyan nem tűri? Mit tesz, amikor nem tűri?

FIATAL
Nádor!

MÁTYUS
(kelletlenül) Szólított, felség?

FIATAL
Miért, ki itt a nádor?

MÁTYUS
Egy ideje én...

FIATAL
Van-e királyi adomány Kőszegi úr birtokai között?

MÁTYUS
Van, felség, nem is egy.

FIATAL
Eltöröljük, visszaszáll a koronára.

KŐSZEGI
A gerincedet töröm el, kiskígyó.

FIATAL
IV. László, Magyarország, Dalmácia és így tovább királya!

KŐSZEGI
Nem fogjuk elfelejteni. Felség! (ki)

FIATAL
Nádor! A mai országos gyűlést oszlassa fel! Győr mezején megtartjuk a hadak előtt...

MÁTYUS
Értettem. (meghajol, kimegy)

LADOMÉR
(indulatosan) Ez butaság volt! Szégyellheti magát, taknyos! Miért kellett ujjat húzni vele? Bosszúálló, mint a sebzett kígyó. Most megnézheti magát... Az anyját vérig sérti, Csák Mátét meg csak úgy ugráltatja, nádor így, nádor úgy. Hát fűzfapálcája felségednek Mátyus, hogy ellenségei hátát vele püföli?

FIATAL
Nincs igaza, Ladomér. Az akaratnak hely kell, levegő... és ezek már-már megfojtanak.

LADOMÉR
Fiatal maga még, úgy látom... gyerek szinte. (kimegy)

GYEREK
"Rengeteg nagy csata volt, sötétlett a magyar nyilaktól az ég, és patakokban ömlött reggeltől estig a vér, amerre a gyerek László király és vitéz serege járt. Menekült, aki bírt, gyalog, lovon, szekéren... és Ottokár, az oroszlán álruhában mentette életét." - folytasd öreg, mondd tovább! Mesélj! Mesélj még!

KÉZAI
Ne menjen a csehek ellen, kisuram. Tudom, most nehezen fogad meg tanácsot, hiszen saját szárnyaival száll... életkor dolga ez...

GYEREK
Hagyd ezt! Mesélj inkább!

KÉZAI
Hallgasson meg! Mint öregember kérem! Így is halk sóhaj csupán a király szava... ne menjen harcba! Édesapja is mire jutott, és nagyapja is, az örök békétlenség táncát járta, kedve ellen, öregen, betegen... és ugyanezek álltak akkor is mögöttük, Csákok és Kőszegiek, meg Abák, meg Borsák, meg Geregyék, színre-szagra talpig nemesúr mind... de ők feszítik a ponyvát, melyben a király ugrál...

GYEREK
Elég! Hagyd abba! Ezt nem akarom többet hallani! (indulna, de Kézai útjába áll, egyre kétségbeesettebben, megállíthatatlanul.)

KÉZAI
Tartsa itthon a hadat, törje le a szarvukat, és vegye kezébe a kormányzást! Maga fiatal és tiszta még... Nagy király lehet! Hallgasson meg! Itt van minden árulásuk, hitszegésük, bűnük, egytől egyig feljegyezve mind. Kezdjen tiszta lappal! Erős király kell csak, jó sereg, és rend lesz itt megint... (Meglátja a belépő Mátyust, hirtelen elhallgat)

MÁTYUS
Valami baj van, felség?

KÉZAI
(a Gyereknek, ijedten) Bocsásson el, kérem... nagyon kérem! (kisurran)

MÁTYUS
A fősereg hét végére Győr alatt áll. (nevetve) És egy nagyobb, vastagabb hír is van: megérkezett Kőszegi Henrik jeles hadával!

GYEREK
(még Kézai szavainak hatása alatt, zavartan, sután) Igen, örülök... nagyon jó... mindjárt... elbúcsúzom anyámtól... és mehetünk. (kimegy)

KŐSZEGI
Egyezkedni jöttem, Mátyus. (Csend. A nádor nem felel) Nagykorú lett a kiskorú, és az egyház kezet tett rá. Az anyja is szítja... meg az a kis sápadt menyét, s a nápolyi rokonság - Habsburg párti mind!

MÁTYUS
Ottokár nem kell!

KŐSZEGI
Nekem meg Rudolf.

MÁTYUS
Akkor?

KŐSZEGI
Ne feszüljünk egymásnak, Mátyus! Döntsön a sors. Ne álljunk egyik mellé sem.

MÁTYUS
Akkor Rudolf elvérzik...

KŐSZEGI
Segítse az Isten!

MÁTYUS
De vele vérzünk mi is. A következő ellenség mi vagyunk.

KŐSZEGI
(kitör) Ne húzz ujjat velem, Mátyus! Magyar sereg a cseh király ellen nem vonul!

MÁTYUS
Nem győztél meg.

KŐSZEGI
Mit kérsz?

MÁTYUS
Miért?

KŐSZEGI
Hogy ne avatkozz bele, se színleg, se nyíltan. Ha mi ketten megegyezünk, hosszú béke lesz. Az országnak is, a királynak is jó... Mit szólsz?

MÁTYUS
Semmit. Nem árulhatom el.

KŐSZEGI
Miért, én elárulom? Isten ments! (felnevet) Minden csapatomat adom. Ezerötszáz válogatott fegyveres itt van velem, kétezer talpas meg otthon vár parancsra. Nincs még egy ilyen sereg az országban. De ki tudja, mikor érnek oda?

MÁTYUS
És a király?

KŐSZEGI
Hadd táborozzon egyedül. Legalább megjön az esze... (csend, Mátyus nem mozdul) Beszéltem a többiekkel is. Az Abák csehpártiak, a Geregyéknek a szászokkal van harcuk, Gutkeled az én árnyékom, csak te maradtál, meg a Walkok... s az erdélyi Borsák, de hol vannak azok? Lehull a hó, amíg ideérnek... Nos, mit mondasz?

MÁTYUS
Lassan elindulok... (kimegy)

KŐSZEGI
Micsoda fondorlatos útja a hűtlenségnek ez. Hallgatni folyton, némán, szó nélkül - és végül hűen ártani. Nincs rosszabb jóember ennél! (egyre feszültebb) Csak tudnám, mit gondol! Mert olyan fajta ez, hogy van egy lépése erre is, meg arra is... (hirtelen rájön) De király nélkül semmire nem megy! (felkacag) Lássuk, erre mit lépsz, Mátyus! Kézai! (belép) Ki az őrség parancsnoka?

KÉZAI
Egyed tárnokmester, Walk fia.

KŐSZEGI
Kéretem.

LADOMÉR
(előlép a háttérből) Veszélyes vásár ez, uram!

KŐSZEGI
Sziszegj csak... Elvadítottad tőlünk a fiút!

LADOMÉR
A király hadba száll, s a nemesség kihátrál mögüle?

KŐSZEGI
Tartsd itthon a gyereket, ha jót akarsz! Ne avatkozzon bele.

LADOMÉR
És az egyháznak ez miért jó?

KŐSZEGI
Ottokár?

LADOMÉR
Nem, a háború.

KŐSZEGI
Miért, ki jó az egyháznak?

LADOMÉR
László.

KŐSZEGI
(fenyegető) Ha élve akarod, tartsd itthon! Légy okos! Ha Ottokár lesz a német császár, mi magyarok a szövetségesei, barátai voltunk! Hogy nem látjátok ezt be?!

LADOMÉR
És mit kapsz te azért, hogy Ottokár a hátadról lép a német trónra?

KŐSZEGI
(szemébe nevet) Majd alkalomadtán felsorolom, hosszú lajstrom az... (kikiált) Kézai! Meddig várjak még?

KÉZAI
Egyed tárnokmester úr a nádor parancsa alatt áll, nem fogad sem hívást, sem kérést senkitől.

KŐSZEGI
Értettem. (hirtelen feltörő indulattal) Akkor mond meg annak a tárnoki baromnak, hogy ettől a perctől kezdve ember a várból se ki, se be! Ezerötszáz íjászom áll a sánc körül, mindenkire lőnek, aki moccan. Megértetted?

LADOMÉR
(döbbenten) Ezt nem teheti... A király személye...

KŐSZEGI
Szent és sérthetetlen, tudom. Egy ujjal sem fogok hozzáérni, csak ne közeledjen a kapuhoz! Ezt kegyednek is barátilag ajánlom, érsek! (kimegy)

LADOMÉR
Hol a nádor! Hívják a nádort!

KÉZAI
Elment, kérem... két perce sincs! Kilovagolt...

LADOMÉR
Azonnal küldj utána... menjetek utána! (ordít) Hívd vissza, nem érted! Menj már! (magából kivetkőzve lökdösi, üti, rángatja) Hívd vissza!

KÉZAI
(kétségbeesetten) De hogyan, uram... hogyan? Kilovagolt... (kisietnek)

FIATAL
(őrjöng) Fogoly!? A saját váramban! Saját országomban! Fogoly! (tehetetlen dühvel felborítja, falhoz vágja a trónt) Nem magyar király, nem Árpádok ivadéka, hanem egy serdületlen taknyos, ki főurának bütykére lépett... és becsukták, míg észre tér!

ÉRETT
(gúnnyal, leplezetlen megvetéssel nézi heroikus énjét) Ne háborogj - rosszul játszott, rossz színjáték ez. Fogoly? Na és! Két évesen is fogoly voltál, s utána még négyszer, megszokhattad már. Lefognak, majd elengednek, így van ez. Sose hullt le egyetlen fej sem. (visszateszi a trónt a helyére) Ülj le, és várj... megegyeznek egymással, és újra szabad leszel. Minek őrjöngeni?!

ERZSÉBET
Adok én neked nagykorúságot... uralkodást... hadbaszállást! (üti, ahol éri, a Gyerek menekül) Ujjat húzunk, szembeállunk!? Olyan királyságot kapsz, hogy cseng a füled tőle! Hol vagy? Gyere elő! (A Gyerek félve kibújik a trón mögül) Ne remegj! Ha volt merszed Kőszegivel packázni, akkor nézz a szemembe... Vedd le a kezed... így!

GYEREK
Megbánja ő ezt! Törvény elé állítom... mindenét elveszem, a vagyonát, mindenét! Meg is öletem!

ERZSÉBET
Soha nem lesz király belőled! Soha! Hányszor mondtam, hogy vigyázz?! Fél éve sincs, hogy a macsói herceget a szemed láttára levágta, és te úgy ingerkedsz vele, mintha a kismacskád lenne. Viperák! Nem érted! Mátyus is, Ladomér is! Vipera itt mind! (elhallgat, nézi a szégyentől vörös arcú fiát) Ekkora kislány voltam, és egy életre megtanultam, hogy ezeknek, magyaroknak, soha semmit ne higgyek el. Se szavuk, se becsületük - egyetlen istenük van, az érdek! (Magához húzza, csitítja, simogatja, csókolgatja) Ne sírj, na! Hallod, ne sírj! Figyelj rám: elmondok valamit... amit nem akartam... amit nem tudsz... (tört lélegzettel, fájdalmasan, suttogva) Rég történt, még nagyapád idejében... szabad nép voltunk, mentünk a nap után. Apám testvére, Kötöny volt a kunok fejedeleme. Nem láttál még olyan férfit, hatalmas erejű, eszes, bátor, minden ízében királyi - egy hiányzott csak belőle, a gyanakvás. A bizalomban ostoba volt, ha kezet adtak neki, tartotta, még ha százszor becsapták is. Nagyapád, Béla behívta őket, apám testvérének népét, hogy telepedjenek le, védjék meg ezeket a tatároktól. Királyi módon fogadták őket, ölelgették, csókolgatták, kézről kézre adták, örömükben, hogy ilyen jó pajzsot szereztek. Aztán valamelyik főúri párt kitalálta, hogy mégsem olyan jó ez a barátság, és egy éjjel, minden királyi szó, menlevél, vendégjog ellenére rajtaütöttek a kun barátokon, és akit a várban találtak, kardélre hányták mind... itt gőzölgött a véres halom... egymásra dobálva unokabátyáim, nénéim, nagyapáim teste...

GYEREK
(döbbenten) Nem... ez nem lehet! Ezt soha nem mondták... soha senki!

ERZSÉBET
Mert szégyellik. Hiszen a király becsülete is benne ragadt a vérben.

GYEREK
Te sem mondtad soha!

ERZSÉBET
Apád miatt. Mert magyar királyné lettem - jóvátételül. Az összes kapcsomat elvágtam, magyar asszony vagyok! Erzsébet. De téged nem hagylak! Gyengék vagyunk ketten? Gúnyt űz belőlünk a magyar főnemesi kar... Hát nem, fiam! Ezt most nem hagyom! Simon!

KÉZAI
(bejön, alighanem hallgatózott is kissé) Parancsol?

ERZSÉBET
Nyergeljék fel a lovamat, és nyissák ki a kaput!

KÉZAI
De, asszonyom! Kőszegi Henrik meghagyta az íjászainak, hogy mindenkire lőjenek, aki a kapuhoz közelit.

ERZSÉBET
Lássuk, van-e a seregében olyan merész, aki az anyakirálynét lova nyergéből kilövi! Nyergeljenek! (Kézai kisiet) Légy készen, gyerek, négy nap múlva, alkonyatkor, húszezer kun harcos vezére leszel! (felkapja, megcsókolja, a trónra állítja) - Mit mondjak nekik? Mit ígér a kun seregnek Szejhán unokája, a magyar király?

GYEREK
A zsákmány felét, ha győzünk.

ERZSÉBET
És a foglyokat?

GYEREK
Aki életben marad, mind az övék, vihetik!

ERZSÉBET
Kell ott a keresztény kéz, mert földet túrni, ganét hányni, magot lesni nem szeret egy se. A nap vonulását nézni, a holdra nyilazni, madarat fogni, lányokat űzni - az kun mulatság, de sárt dagasztani? Az nem az én fajtám...

GYEREK
És jó harcosok?

ERZSÉBET
A legjobbak! Nincs páncél, amit a surranó tollas nyíl tövig át ne döfne. Félnek is tőlük, magyar, cseh, német, félnek mind. Ha elindul a kun sereg, nincs aki megállítsa. Csak egy...

GYEREK
Ki?

ERZSÉBET
(nevet, mint a gyöngy - tíz évet fiatalodott) Az eső. Megereszkedik az íj ere, nem lehet lőni vele. Imádkozzál gyerek a naphoz, hogy szép idő legyen.

KÉZAI
Nyitva a kapu, királynő!

ERZSÉBET
(súgja) Ne áruld el senkinek! Négy nap, és szabad vagy.

KÉZAI
(halkan, mintha magában dohogna) Nagy vihart szült, kis uram... félelmetes, nagy vihart.

GYEREK
Nézd meg, szerencsésen kijutott-e!

LADOMÉR
Hova ment az özvegy királyné?

GYEREK
Nem tudom.

KÉZAI
(örömmel) Kijutott! Épen, sértetlenül! Úgy meglepte őket, ahogy nagy vörös köpenyében, mint egy tüzes felleg, feléjük vágtatott, hogy lándzsához se kapott, íjat se ragadott egy se, s már eltűnt az asszony.

LADOMÉR
Keletre, ugye?

GYEREK
Nem láttam.

LADOMÉR
A kunokért ment!? Igen?

GYEREK
(lehajtja a fejét, nem néz az érsekre.)

LADOMÉR
Miért hallgat?

GYEREK
(nem felel)

LADOMÉR
Nagyon rossz útra lépett, felség!

ÉRETT
(ingerülten) Mutasson jobbat, érsek! Mert ahányra életemben léptem, rossz volt mind!

LADOMÉR
Olyasmit szabadít el, amit nem tud majd féken tartani. Nincs szó, amire ezek hallgatnának, Isten, akit félnének, király, akit szeretnének.

ÉRETT
Engem szeretni fognak.

LADOMÉR
Elpártol felséged mellől a magyarság! Nemcsak a főnemesség, az egyszerű emberek is, mind! Tatárok rokonaival paktál ebben a temetőnyi országban?

ÉRETT
Mindenkinek vannak halottai... ne versengjünk ebben!

KÉZAI
(besiet) Megérkezett a nádor serege, uram! (epésen, somolyogva) És csendben elvonultak a vár alól Kőszegiek.

LADOMÉR
(utolsó adu, üvöltve) Ezek pogányok! Istentelenek! A pápa átkát vonjuk magunkra!

ÉRETT
Nápolyi kisfeleségem majd megenyhíti a szentatyát...

LADOMÉR
Az egyház ebből nem kér részt. (kimegy)

MÁTYUS
(bejön egy hatalmas, fényes zászlóval) Felállt a királyi sereg, Felség. Ötezer lovas elindult Győr felé.

FIATAL
Húszezer kunnal együtt épp elég lesz! Hogy nem szégyellitek magatokat!? A fegyvereimet! A Habsburg javára hadba szállunk! (elveszi Mátyustól a zászlót, kimegy, nyomában felzúgnak a kürtök)

GYEREK
"Én istenem, jó istenem, add, hogy szép idő legyen." (kiszalad utánuk)

ÉRETT
"És hadaz, és kürtöl fejedelme az árva magánynak."

ÉDUA
Hova rohantok, bolondok, bele az éjbe? Mindjárt sötét van.

TÖRTEL
Mennyibe?

KEMENCSE
A lovamba, csikójával.

TÖRTEL
Állom! S két foglyot is adok. (nyújtja a kezét)

ÉDUA
Mit fogadoztok, féleszűek? Enyém a halál-nyíl - itt meredezik a szív kellős közepében. Ez a piros tollas - tengelic tollával.

TÖRTEL
Hol piros? Barna az - fácán tolla. Nézzétek, ilyen az összesem! (kifordítja tegezéből a vesszőket)

KEMENCSE
Csak az éppen nem a szívet érte! Nézd, itt megy be a bordák alatt a barna. Egyenest a májba, ni! (belenyomja a másik fejét a nyílerdőbe, nevet) Célozni se tudsz, látni se! Enyém a lovad!

ÉDUA
Vakok vagytok! Ez a sima fájú, piros tollú vessző itt - ez az én nyilam! S a szívbe ment, most is gyöngyöz még mellette a vér...

TÖRTEL
(kedvetlenül) Méghogy piros... méghogy vér! Szarka tolla az, fekete, fehér...

ÉDUA
(Kemencsének) Női vessző az. Nézd, milyen sima! Húzd végig a kezed! (hirtelen fellöki) Ne rajtam te, gyalázat!

KEMENCSE
(röhög) Megmutassam én is a vesszőmet? A pirosvégűt!

ÉDUA
Lássuk! Mutasd meg! Száz lépésről is beletalálok... (veszi az íját, megy)

KŐSZEGI
Megöllek, kun disznók! Mocskos, gyalázatos csürhe! Takarodjatok innen! Takarodjatok!

ÁRBUZ
(parancsoláshoz szokott éles, erős hangon) Állj meg, kevély! Mi bajod a fiaimmal?

KŐSZEGI
Hogy büdösek... kutyaszaguk van! Dögevő kutyának a szagát árasztjátok mind!

MÁTYUS
(közéjük áll) Hagyjátok... évekig élt Ottokár udvarában.

ÁRBUZ
És siratja? Ki nekünk ellenségünk?!

KŐSZEGI
Bűzlötök a savótól, az inak szagától... hánynia kell az embernek, ha rátok néz. Ez a magyar had? Ezek a szövetségeseink?!

MÁTYUS
Hallgass, Henrik!

KŐSZEGI
Mert leölnek, ha nem!? Orvul, lesből, hátulról! Mint őt, a királyt! (szinte sír) Lova szemét kilőtték, úgy űzték vakon, hajhászták, beszorították a nádasba, és célzókört nyargaltak körötte. Azt se látta a szerencsétlen, hogy ki lőtte le!

ÉDUA
Én! Ott a nyilam a szívében.

KŐSZEGI
(magánkívül ordít) Ez ölte meg Ezt?! A sívó malac a medvét?! Hova bújtál Isten! (letérdel Ottokár mellé) Gyertek, lőjetek le engem is! Itt a hátam! Nyomjátok tele nyilakkal! Ne lássam többé, mivé lettünk!

ÁRBUZ
Állj föl, pipacs! Leváglak én szemtől szembe is... Gyere!

KEMENCSE
(ellökdösi) Eli bocson! Etemez küklöt bezgen.

ÁRBUZ
(sziszegi) Bezgen iloncsuk! Szötzen!

TÖRTEL
(nevetve) Gezde öz csenögle. (malacsivítást utánoz)

ÉDUA
Gezde... gezde! (teli szájjal nevet, átragad társaira, eltűnnek a sötétben)

ERZSÉBET
Hol a fiam? A győztes! (észreveszi Ottokár hulláját. Közelebb lép. Arcába süt a fáklyával) Hallgatsz most, férjem átka!? Az apára tekeredtél, s a fiú keze ölt meg... így igazságos ez!

KŐSZEGI
Holtában sincs nyugta már?! Meddig tüzelsz még, szuka?

ERZSÉBET
(ránevet) Így lássalak téged is, és minden ellenségemet! (Mátyushoz fordul) A fiam hol van? Nem láttátok a magyar királyt?

MÁTYUS
Az üldözőket vezeti... azt hiszem...

KŐSZEGI
(csúfos gúnnyal) Ott iszik a bajorok sátrában! Még dőlt a vér a mezőn, de ő már ott trónolt a húsajkúak között - sörben fürdetik, hátát paskolják, königezik, bruderozzák, és röhögik, röhögik a háta mögött... nincs nagyobb bolond, mint a magyar király! Ennyi vért elfolyatni, hogy egy senki császár legyen!

MÁTYUS
Epét fogsz hányni, Henrik!

ERZSÉBET
Hagyd! Keserű a vereség.

KŐSZEGI
Győztünk - azt mondjátok? Osztrák - magyar, testvérnép, egyet akar, együtt lép. És hol vannak most ők, a barátaink? Hol? (ordít) A folyó túlsó partján! Ott vertek tábort, a csehekkel egy oldalon, hogy ne vegyüljenek velünk. Zsákmányt, diadalt, mindent itt hagytak, csak ölelkezni ne kelljen velünk, dögszagúakkal. Mert azok vagyunk most már mi is: kunok, magyarok összekeveredve! Szégyen!

MÁTYUS
(keményen) Mást se hallok, csak szégyen, szégyen! De te hol voltál a csata alatt? Nem láttalak!

KŐSZEGI
(nevetve, szembe hazudva) Itt, a síkon, nádorom. Parancsra vártam...

MÁTYUS
Ott lapultál seregeddel a gyáva nádasban, hogy ne kelljen harcolnod Ottokár ellen! Fényes sisakjaitok villogtak csak... És te beszélsz szégyenről?!

KŐSZEGI
(szemükbe röhög, sértetten) Király urunk intésére vártam, hogy friss, pihent embereimmel száguldjak, ha kell...

ERZSÉBET
Áruló! Az országos gyűlés elé idézlek, ítéletre!

KŐSZEGI
De nem engem, Bözse! Ugráljon nektek Mátyus, a bolha, és a pézsmaszagú egyház... Én a magyar koronához többé nem tartozom!

MÁTYUS
Megállj, Henrik! Ne tovább!

KŐSZEGI
Húzzátok át a fejem fölött az országhatárt, és táblát a mezsgyére: "Vissza magyar, mert véredet ontom!"

ERZSÉBET
(nevet) Őrjöng a gyáva... mindjárt habzik is!

MÁTYUS
Országos hadat hirdetek ellened, ha ezt megteszed!

KŐSZEGI
A taknyossal, meg a kunjaival? Én keresztény országba születtem, szent királyok alá... ehhez a hordához nincs közöm!

FIATAL
Anyám! Mátyus! Hol az ördögbe' vagytok!? (kurjant) Fiává fogadott a császár! Rudolf, a koronagyémánt! Barátjává, testvérévé, édes-egyszülött fiává fogadott!

KŐSZEGI
Ne közelíts, kölyök, mert a zászlómra tűzlek! Kőszegi Henrik mától saját maga uralma alatt áll. (indul)

FIATAL
Micsoda? Mit mond?

ERZSÉBET
Hadd menjen! Egy veszettel kevesebb.

MÁTYUS
Nem úgy! Az országot megbontani nincs joga, Kőszeginek se, másnak se!

KŐSZEGI
Jól kapaszkodj bele a koronába, László, mert fél év múlva már más ül azon a trónon - úgy éljek!

MÁTYUS
Nem lesz nyugtod, Henrik, addig űzlek, kerítlek, míg észre nem tértek... Kőszegiek!

KŐSZEGI
Háború... minek ennyit beszélni róla? (Elmegy)

FIATAL
Hagyjátok! Száz Kőszegi se rontja el ma a kedvem! - Hol vannak a kunjaim! Árbuz, Törtel! Hol vagytok?! (észreveszi Ottokárt - nézi, vigyorogva, kajánul) Micsoda nap! Elsöpörtük őket! Átsüvöltöttünk rajtuk, mint a hószagú vihart görgető novemberi szél. Istennek legyen hála! Olyan boldog vagyok! Anyám! Mátyus! Olyan képtelenül, sosemvoltan boldog! (felemeli anyját már nem nádszál derekától, forgatja, lihegve, szuszogva keringeti. Erzsébet kacag - hihetetlenül tetszik neki fia boldogsága.) Gyertek, odaviszlek őfelségéhez, Rudolf császárhoz, fogadott apámhoz! Hadd nézze, csodálja az én szülőanyámat, a kun hercegnőt! Mert tiéd a győzelem, a te népedé! Hol vannak a többiek? (beleordít az éjszakába) Árbuz! Édes vezérem! Kunjaim! Hol vagytok?! Gyerünk, szóljunk mindenkinek! (indulnak, Fiatal visszafordul) Mátyus, nádorom! Gyere már! Mi állsz?! Hasogat a léped? Élünk, Mátyus! Győztünk, és élünk!

MÁTYUS
Sok csehet megöltünk, és mi is velük haltunk, bár élünk!

FIATAL
Mit beszélsz!?

MÁTYUS
Nézzen körül, felség. Nincs a síkon senki a főurak közül, aki örülne sikerének. Se főurak, se egyház...

FIATAL
Fulladjanak meg! Olyan boldog vagyok!

MÁTYUS
Kőszegi Henrik elment, viszi a várait is...

FIATAL
Csippentse fel őket két ujjal, mint kisasszony a ráncos szoknyát, és gázoljon ki az ország vizéből... Kőszegi Henrik? Többé nem ismerem!

MÁTYUS
Csak vissza ne üssön a győzelem, uram! Nagyon csendes a sereg. A magyarok hallgatnak, a bajorok sátraikban csendben vigadnak a folyó túlpartján... A kunok meg a holtakat fosztogatják a sötétben.

FIATAL
(dühödten) Hadd fosztogassanak! Megérdemlik! Övék ez a nap!

MÁTYUS
Adja ki a részüket, és küldje vissza őket a Tisza zsombékjaiba, még ma! Amíg nem késő... Hallgasson rám, Felség!

FIATAL
Amíg győzni kellett, jók voltak? És máris büdösek!

MÁTYUS
Adja az Isten, hogy többé ne szoruljon rájuk!

FIATAL
(ráordít) Elég! Menj a táborba! Vagy haza! Vagy a pokolba - bánom is én! (S alighogy Mátyus elindul, utánaszalad, megöleli) Jaj, Mátyus! Az istenit a rossz kedvednek! Győztünk! Gyerünk, várnak testvéreink, az osztrák bruderok... Majd megbékítjük az országot holnap!

KÉZAI
A császár serege elvonult, uram. Ezt a kardot hagyták, felségednek... és a zászlókat, a cseh zászlókat, győzelmi jelül.

FIATAL
(értetlenül) Elvonultak? Sebaj! Akkor gyerünk a mieinkhez! Gyere, Mátyus, kapaszkodj belém! (énekel) Ilyen éjszaka még nem volt! Mátyus, zörgő babér, szaporán! Ma este a félhold fényénél fogunk táncolni a halottak között... Hajnalig ropjuk, hogy élünk!

ÉRETT
Igyál, Ottokár. Nem sajnállak. Idejutunk mind. (felemeli súlyos, hideg kezét) Halott a kéz is! Reggel egy intésére hatvanezer ember mozdult, és most itt lóg magában, hidegen, örökre, némán... egy legyet nem tudna elhessenteni. Király volt, s már rothad is. "Ha bortól tikkad nyelved, s porzik a torkod is, és fejed szaggat, mintha halnál; édes, kacagó nőket hívj, az mindent megenyhít" Hát rajtad most ki enyhít, király? Senki. (Iszik) Nincs szép halál... csak ostoba van, s az egész élet vele együtt, ganajra mind!

ÉDUA
Rohan a szemed, rohan, rohan, rajtam meg sem áll?

ÉRETT
Ki vagy?

ÉDUA
A feljövő hold.

ÉRETT
Én meg a Csallóköz.

ÉDUA
Miért nézed úgy? Egy halottat!

ÉRETT
Ne irigyeld tőle... reggel földbe teszik. Él, él az ember... és egyszercsak nem él. Akkor minek töri magát?

ÉDUA
(hirtelen lehajol hozzá, arcát megsimítja) Ezért! (szájon csókolja) Te tényleg odaát jársz! Hideg a szád, semmit nem érez...

ÉRETT
(nem felel, visszateszi Ottokár kezét a mellére)

ÉDUA
Engem nézz, ne a halottat!

ÉRETT
Mit akarsz, lány!

ÉDUA
Ölelj meg... győztes!

FIATAL
Itt vagy?! Mióta leslek... De szép vagy. Mi a neved?

ÉDUA
Édua.

FIATAL
Én meg a király vagyok. (megcsókolná)

ÉDUA
(eltolja magától, nevet) Minden kell, ugye?

FIATAL
Jóllaktam. Szerelmet akarok... tudsz szeretni?

ÉDUA
Tudok.

FIATAL
De forró a szád! Még!

ÉDUA
Mi az, te anyádtól tanultál csókolózni?!

FIATAL
(nevet) A püspököktől... Taníts meg te, hogyan kell!

ÉDUA
A lovakat figyeld... (játszik vagy komoly?) Én is tőlük tanultam. Így harapdálja a mén a kancát, finoman, fájdalmasan, fogheggyel... így... lassan, ne lihegj... (ellöki a Fiatalt, az utánakap, de a lány kisiklik és nevetve eltűnik a sötétben) Gyakorolj a karodon... később visszajövök!

FIATAL
Állj meg! Várj! Hol vagy? (keresi, üldözi, le-fel rohangál utána)

IZABELLA
Anyád mondta, hogy itt talállak.

ÉRETT
Miért jöttél? Ez nem nőnek való...

IZABELLA
Rossz hírt kaptam... ezért...

ÉRETT
Hogy remegsz!

IZABELLA
Véres vagy...

FIATAL
Már alvadt... ne félj!

IZABELLA
Meghalt apám...

ÉRETT
Mind meghalunk. (Ottokár arcára húzza a zászlót)

FIATAL
Hol van? Hová tűnt? (szembetalálkozik nejével, döbbenten) Izabella... Hogy kerülsz ide?

IZABELLA
Meghalt apám...

FIATAL
Értem... igen... sajnálom...

IZABELLA
Hazamennék a temetésére?

FIATAL
Menj csak.

IZABELLA
Nem féltesz?

FIATAL
Adok kíséretet.

IZABELLA
Te nem jössz?

FIATAL
Nem mehetek! Forr az ország... Itthon kell lennem!

IZABELLA
Megismernéd a rokonaimat... Testvéreimet, anyámat...

FIATAL
Nem lehet... nem mehetek! A Kőszegi várak kiszálltak. Az egyház hallgat. És a pénzenhű főurak úgy örülnek a győzelemnek, mintha a fogukat húznák!

IZABELLA
Tíz éve nem láttam, drága apámat. Úgy féltett, hogy jó helyre adjon...

FIATAL
Izabella! Én most képtelen vagyok... bocsáss meg...

IZABELLA
És mennyit védett téged mindenhol, a pápánál...

FIATAL
Nem kell engem védeni!

IZABELLA
Most már nem fog... gyere a sátorba, lefürdetlek!

FIATAL
Nem! Most nincs idő... Mennem kell! (hirtelen ötlettel, megszállottan, szelesen, mint egy gyerek) A lovamat! Hé, hozzátok a lovamat!

IZABELLA
Állj meg! László... hová mész!

FIATAL
Váradra! Tanácsért! Hogy mit tegyek?

IZABELLA
Lázas vagy! Részeg?

FIATAL
Rá kell tennem arcára a kezem! Homlokára! Aranyszemére! Súgja meg, hogy mit tegyek!

IZABELLA
(belekapaszkodik) De kicsoda? Kinek? Mi ez?

FIATAL
Hogy viszályt vagy békét, mit válasszak? Űzzem el a kunokat vagy kössem magamhoz? És a magyar urakat? Magam alá gyűrjem, vagy trónomra ültessem, s a pénz olajával kenegessem arcukat? Mit tegyek?

IZABELLA
Majd holnap megbeszéljük, Erzsébet asszonnyal... a nádorral... érsekkel...

FIATAL
Nem! Itt az élők már nem segítenek. Bölcsebb sugallat, halotti tanács kell! Eressz! (kirohan)

ÉDUA
Nem jövök tovább!

FIATAL
Tíz lépés csak, nézd... az ott! A Herma.

ÉDUA
(szűkölve, nyüszítve) Miért nincs itt fény?! Nyár van... ég a nap, és itt mint a föld alatt! Ki akarok menni! (rohanva menekül kifele. Fiatal utána, elkapja, nekinyomja az oszlopnak)

FIATAL
Nem mész! Nem engedlek! Alig találtalak meg... (csókolja, fogdossa, hosszú ruhájának hasítékát keresi)

ÉDUA
Nem akarom! Néz az aranyszemével!

FIATAL
Ki?

ÉDUA
A halott!

FIATAL
Ugyan már! Aranyszobor, nincs élete. Csak egy szent fej, aki néz!

ÉDUA
Félek itt! Gyűlölöm a házakat... kőben lakni, mint a borz, földben, mint az ürge... és az istent téglák közé zárni! Megvesztetek, ti keresztények?!

FIATAL
Ha isten lennél, hol laknál?

ÉDUA
(húzza maga után, viszi, vonszolja - menekülés és szerelmi birkolózás) Az ég alatt... vagy sátorban, ha esik. Gyere... menjünk innen! Nincs szabadabb hely annál - olyan, mint testnek a bőr, meleg és szellős... itt kel a hold, ott a nap... az egész ég látszik! (a Fiatal közben csókolja, vetkőzteti, nem bír betelni vele) És amikor a friss eső szaga átszivárog rajta, és összevegyül meztelen testünk gőzeivel... csak fekszem kiterítve és nézem, hogy párolog a mellem... meg a bőrök szaga, az édes bárányé, a szúrós, faggyas kecskéé, a zsíros marháé, és a füvek, az illatos száraz füvek...

LADOMÉR
Takarodj ki innen! Szentségtelen! (ráterít egy sötét imakendőt a Hermára) Takarodjatok!

LADOMÉR
Mondták, hogy itt a király, de nem hittem el! Most sem, hogy saját szememmel nézlek. Ez a földön bagzó kutya, ez lenne a magyar király?

ÉDUA
(László fülébe kuncog) Mindig a kutyákkal példáznak... mintha más állat nem is lenne.

FIATAL
(suttogva) Hallgass, az Istenért! Eressz el! (Ladomérhoz) Bocsáss meg... megszédültem... elvesztettem a fejem... irgalom, atyám!

LADOMÉR
Szégyentelen! Takarodj ki innen! Vidd a nőstényt, és takarodjatok!

FIATAL
(a főpap elé térdel) Hallgass meg, atyám!

ÉDUA
Gyere már, mit könyörögsz neki!?

FIATAL
(rákiált) Menj el! Ne nézz! Nem értesz te semmit. Menj már!

ÉDUA
Várjalak?

FIATAL
Nem! Nem akarlak többet látni...

ÉDUA
Úgyis visszajövök éjszaka, álmodban. "Tenyerembe zártam, fogam közé zártam, combom közé zártam... Nálam van a vágyad, szárnyatlan madár." (kimegy)

LADOMÉR
Nézd ezt az arcot, Szent Lászlót, a kunverőt! És aztán nézz magadra, gyalázatos! Kunhágó László! Ez szent király volt, önmagához, országához hű, neked a gondolatod is bűzlik a hitványságtól... Nézd ezeket az arany szemeket, mint az égbolt, oly hatalmasak... és égjen beléd a gyalázat! Ennek az emlékezet őrzi minden tettét, te meg a templom kövére folyatod a nedvedet?! Szégyelld magad, szent királyok ivadéka!

FIATAL
Hallgass meg, könyörgök!

LADOMÉR
Nem! Menj innen... takarodj!

FIATAL
Vétkeztem... tiszta szívemből bánom...

LADOMÉR
Bűnös vagy! A lelkedben lakik... mindegy, hogy mit beszél a száj!

FIATAL
Hallgass meg...

LADOMÉR
Nem! Én nem segíthetek!

ÉRETT
(kajánul) Gyónni akar, meg kell hallgatnod, érsek... Nem küldheted el! - Adj tanácsot! Mit tegyen? Fiatal, vörösen izzik ereiben a vér, és teste kriptájában él - márvány-nejével.

LADOMÉR
Elég! Ezt nem hallgatom tovább!

ÉRETT
Nem tud végigmenni az utcán, hogy minden nőt végig ne simítana éhes szemével...

LADOMÉR
Szerencsétlen! Én pap vagyok, nem az ivócimborátok! Ha megszállt az ördög, vesd ki magadból, irtsd ki, égesd ki, fojtsd el! Ne beszélj nekem a királyok szerelméről!

ÉRETT
Miért? Jézusnak is volt egy Magdolnája... ott van minden keresztfa alatt, azt füstöljétek ki!

LADOMÉR
A te szeretőd az ország, boldogságod a béke, élvezeted a gyarapodás! Ha erre nem vagy képes, akkor tedd le a koronát!

ÉRETT
Nincs az az ország, ami melle domborulatát feledtetné, s hiába irtja ki nappal, visszakúszik az álmába éjjel...

LADOMÉR
Akkor tedd le a koronát! Ne fertőzd a király nevet! (kimegy, bevágódik mögötte a sekrestye ajtaja)

FIATAL
Ave, Maria, gratia plena... avemaria...

ÉDUA
(az oszlopnál) Ott leszek minden lélegzésedben... párnád ráncaiban... izzadtság-cseppjeidben... nem felejthetsz el!

FIATAL
Engedj el! Lábamra tekeredsz, mint a folyondár... lehúzol, megfojtasz!

ÉDUA
(nevet) Jaj, de szépen süt a hold, élt egy eleven s egy holt, jössz kedvesem?

FIATAL
(a Hermát nézi) Ne hagyj el! Segíts! (behunyja a szemét) Ave Maria, gratia plena...

ÉRETT
(magához húzza a lányt, ajkába harap) Meghalnék nélküled!

ÉDUA
Jókedvem királya! (becsukódik a kapu mögöttük)

FIATAL
(újra kezdi a félhomályban, csukott szemmel, ringatózva) Ave Maria, gratia plena....

IZABELLA
Nem mentem el...

FIATAL
Örülök. (magához húzza, belekapaszkodik, elbújik testében kétségbeesetten)

IZABELLA
Hol jársz? Alig ismerlek már...

FIATAL
Ne beszélj... (öleli, csókolni próbálja)

IZABELLA
Olyan hideg a szád.

FIATAL
A tied is!

IZABELLA
Szoríts magadhoz! Olyan egyedül vagyok... apa is meghalt! Ha legalább gyerekünk lenne.

FIATAL
(mondja, nem érzi) Szeretlek.

IZABELLA
Belehalok... olyan hideg a szerelmed...

FIATAL
Ne beszélj! Ne mondj semmit... ölelj... érezz!

GYEREK
Először... (újra kezdi) A tizennegyedik születésnapomon volt az esküvő... egy fejjel magasabb volt nálam, de szerettem... szerettem nézni az orrát, a mindig hideg orrát, a szeplőit, és ahogy nevetett, nevetgélt... mint egy kiskutya. (utánozza) És egyszer csak ott feküdtünk egy ágyban, mint férj és feleség. Hideg volt a lepedő, s a kezünk nyirkos... vagy talán ragacsos a sokféle lakodalmi mézességtől. Feküdtünk hajnalig szó nélkül... néha azt mondta... carissima consors... legédesebb férjem... én magyarul ugyanezt... megfogta a kezemet, s a mellére húzta... anyám mondta, hogy ezt kell... nem tiltakoztam... éreztem, hogy remeg... hideg volt a térde, nyomta az enyémet... megcsókolt, de a szeme merev volt... kicsi és szürke, mint a rémület... hunyd be, kérlek - könyörögtem neki... te is - suttogta... így csókoltuk egymást szemhéjunk sötétjében... egyet én, egyet ő... mintha vizes cipőben mászkált volna valaki az arcunkon... és reggel már nem nevetgélt... soha többet... mint egy kiskutya... pedig azt úgy szerettem... (utánozza a gyerek Izabella felhúzott vállú keccegését)

LADOMÉR
Ott vannak, menj! Nászát üli épp...

KÉZAI
(halkan, félénken) Felség... bocsásson meg...

LADOMÉR
Reccsenj rájuk, ne félj! (Lászlónak gyűlölettel) Iszonyú hírrel jövünk, ha méltóztatnának...

KÉZAI
(szinte sír - mint egy öregasszony) Vérontás mindenütt! Iszonyú gyilkolás, mészárlás... mintha veszett nyálát szórná az öldöklés miránk. Egymásnak esnek fejszével, taglóval, irtják egymást karddal, lánggal, iszonyú gyilokkal... hogy az embernek csak sírnia, sírnia lehetne, nem szűnni a jajjal, országos panasszal...

LADOMÉR
Ne óbégass! A lényeget mondd!

KÉZAI
(alig tudja összeszedni magát) Azt se tudom, hol kezdjem, melyik irtással, vérengzéssel... hisz iszonyat, egyformán iszonyat mind!

LADOMÉR
(ordít - indulattal, váddal) Követeljük, hogy védd meg az országot! Torold meg! Büntess! Bárkit sújtson is!

FIATAL
Mi történt?

LADOMÉR
Csák Péter, nádorod öccse földig dúlta Veszprémet, a püspökséget...

KÉZAI
Fekete üszöggé perzselte házait, templomát, könyvtárát, egyetemét, minden emberi hajlékát...

LADOMÉR
S a szerencsétleneket, kik végső oltalmat az oltártól reméltek, hatvannyolc szerzetest, ott gyilkolta, vágta halomba a Feszület előtt! Öreget, fiatalt, szenteletlen papot...

FIATAL
(döbbenten) De miért?

LADOMÉR
Bosszúból, mert hogy Kőszegi Péter a püspökük neve!

FIATAL
Tudtom nélkül, esküszöm!

LADOMÉR
Hatvannyolcszoros halált kérünk a fejére, és teljes vagyonfosztást a veszprémi káptalan javára...

KÉZAI
És a szászok, uram... az erdélyi szászok, mintha a rontás, az őrjöngő téboly szelleme szállta volna meg! Holmi vita miatt, kétezer ártatlant koncoltak fel fél délelőtt alatt, Gyulafehérvár majd minden lakóját. Térdig járt az ember gőzölgő, véres végtagok halmában... s a templom falára emberi vérrel mázolták: Igazságot! Gerecht!

LADOMÉR
Megtorlást! Királyi bosszút, felség! Emlékezetest!

KÉZAI
És az édesanyja, uram... (megáll egy pillanatra) Sajnos nem hallgathatom el... részeg, sóvár kunok az anyakirálynő buzdítására megrohanták a hajszentlőrinci apátságot... nem öltek, csak raboltak... és aminek nem látták hasznát, könyvet, kegytárgyat, oklevelet, bizony tűzre vetették mind. Ők voltak okai, vagy a sarjadó szél, ki tudja, de porig égett minden...

FIATAL
Hol a nádor! Hol a királyi had?

KÉZAI
Kőszeget ostromolja éppen, felséged javára.

FIATAL
(feláll - most először királyi) Haza a nádort Kőszeg alól, haza a sereget. És példás ítéletet, büntetést - bárkit is sújtson! Kéretem a szászokat, Mátyus fiait, anyámat, a kun fejedelmeket. Fővesztés terhe mellett! És szólítsd hadba a kun sereget is, hogy ne a királyság vézna karja fenyegesse az engedetleneket...

LADOMÉR
Megint a kunok?! Rossz vért szül az, uram...

FIATAL
(belevág) Velem vagy ellenem, atyám?

LADOMÉR
Hogy érti?

FIATAL
Új rendet akarok, mert a régi ránk rohadt! Segítségemre lesz az egyház ebben, vagy ellenem?

LADOMÉR
Jézus oldalára akar kardot kötni?

FIATAL
Nem! A támaszát kérem... a szövetségét. Hiába ítélkezünk! Hóhérral, kegyelemmel, hiába! Új lapot kell nyitni, másképp nincs mód felállni - üres a zsebünk, lelkünk tele gyűlölettel, emlékezetünk sérelmekkel... hiába ítélkezünk!

LADOMÉR
És hogy akar új lapot nyitni... mi lesz a régivel? Ami eddig történt!

LADOMÉR
(döbbenten) Mit csinált!? Az ég szerelmére... Az ország pecsétje!

FIATAL
Új pecsétet öntetek. A régi mától érvénytelen! És újra mérlegre teszek mindent, érdemet, jogot, hűséget, árulást, hitszegést. Mindent! Új lapot kezdünk, olyan tisztát, szüzet, mintha most ereszkednénk le a Kárpátok hágóin. És új országot alapítunk itt, hol előttünk egy bosszúálló, gyűlölködő, érdekhajszoló nép lakott. (indul, Ladomér és Kézai döbbenten követi)

ÉRETT
(nevet) És mától a hold lesz a nap, és a föld az ég, és jégnél melegszünk, és a kutya lesz a mi macskánk. Ellenségeinkkel kibékülünk és összeölelkezünk, majd kibújunk a bőrünkből, mindenki segít a másiknak, kimossuk, megszárítjuk a napon, és úgy öltjük fel újra. Tiszta emberek, tiszta gondolatok...

ERZSÉBET
Mit ülsz itt magadban? Nyargalsz az országban egyedül, folyótól, folyóig, helyed nem leled. Minden lépésedet figyelik, nem értenek, félnek tőled... a magyarok lassan meggyűlölnek, a kunok azt kérdik - kerge ez? S az egyház, nagy barátod is csak óvatosan távolról ölelget, mint bujakórost szokás... Még én, az anyád, akinek fénylő napom voltál, még én is félve nézlek: az én fiam ez? Ez a fekete homlokú, keserű mosolyú, görnyedt árnyék... Szedd össze magad! A legelső férfi vagy az országban... hol vesztetted el így magad?

ÉRETT
(elgondolkodva) Igazságot... Gerecht... Ha igazságot tennék... ha hinnék az igazságban...

ERZSÉBET
Ébredj fel! Térj magadhoz... hol a fenében jársz!?

ÉRETT
A hajszentlőrinci apátság feldúlásán gondolkodtam épp... Hogy milyen igazságot tehet itt, saját anyja ellen a király?

ERZSÉBET
(támad) Megérdemelték! Százszor is... Húsz éve vártam erre a napra... Tudod ki volt a főapát? A kaproncai Gutkeledek közül való... akik tizenöt évvel ezelőtt téged és engem oly gyalázatosan lefogtak!

ÉRETT
Nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek, ha rád nézek! Ez az én anyám? Ez a rablott stólában magát illegető duhaj özvegy?

ERZSÉBET
Vesszőz meg! Vagy köss ki a térre... vagy csukass zárdába! Király vagy, megteheted!

ÉRETT
(fáradtan, kedvetlenül) Szállj magadba! És ne kényszeríts... Építsd fel azt a szétdúlt apátságot, és vonulj vissza! Míg nem hívlak, a trón közelében ne lássalak!

ERZSÉBET
(halkan kezdi, megalázottan) De nagyra vagy magaddal! Szent László utóda! Igazságos, szép király. De azt tudod-e, hogy hányszor ültek össze a magyar urak, hogy a trónról letegyenek, és a velencei Andrást hozzák be helyetted? - Te pedig itt hányódsz ereklyék és süldő asszonyok között, és az új rendről álmodozol! (nevetve) Épül az nélküled is, ne félj! Kis forgács vagy te ebben a szélben! Én vagyok csak, aki megtart a trónon... mert velem nem mernek ujjat húzni! Én és az én népem... (Kimegy)

MÁTYUS
(tizedszer, hiába) Felség, az istenért! Higgye el! Nem tehetünk róla...

IZABELLA
Könyörgök, hallgass meg!

LADOMÉR
Nincs közünk hozzá! Se nekem, se az egyháznak... Esküszöm!

MÁTYUS
Nincs magyar főúr, aki ilyesmihez adná a nevét, becsületét!

LADOMÉR
Se pap, se szerzetes! Higgye el! Ez nem egyházi személy műve...

FIATAL
Ha megtudom, ki volt az áruló a nyelvénél fogva akasztom fel! Mert hazudott! Ilyen durva, megalázó üzenetet csak sehonnai latroknak küldenek. (olvassa) ... Fülöp testvérünket, mint a béke angyalát küldjük országodba... azzal a megbízással, hogy: "Gyomlálj és írts, pusztíts és rombolj, építs és ültess az Úr nevében!" Nem! Egyszerűen nem értem...

IZABELLA
A szentatya jót akar...

FIATAL
(gyűlölettel) Ne halljak a pápai jóságról! Így porba alázni egy keresztény uralkodót... mintha rablók és gyilkosok országa volnánk! "Irts és rombolj!" - hát pápai szavak ezek?!

LADOMÉR
Csillapodjon, felség... ez nyilván képletesen értendő.

FIATAL
Örülök, hogy ennyire érti a szentatya nyelvét, érsek! Akkor jól meg fogják érteni egymást a Legátussal is, mert én ennek a megaláztatásnak sem magamat, sem az országomat ki nem teszem... A lovamat! Indulunk! (leteszi a koronát a trónra) Ezt legközelebb majd farsangkor, hisz se rangja, se becsülete!

MÁTYUS
Nem térhet ki előle! Ne menjen el, felség!

FIATAL
Nem menekülök, dehogy! De ha itt maradnék, kitömve küldeném vissza a Legátus urat... (kapkodva öltözik)

IZABELLA
Majd én kimentelek... azt mondjuk, hogy későn ért ide a levél... zavargás van délen, és a keleti végeken... a Babonicsok, és a szászok... mintha megvesztek volna!

FIATAL
(alig bír uralkodni magán) Hogy hazudozzak én? Saját országomban bujkálva mentségeket keressek?! Nem! Azt nem! (visszaül a trónra) Ladomér! Elébe mész a Legátusnak, és megmondod, hogy amíg a pápával nem értekeztem erről a furcsa küldetésről, addig nem léphet a városba. Forduljon vissza, szálljon meg valahol...

LADOMÉR
Ne ingereljük Őszentségét! Ez csak rontana a helyzeten...

FIATAL
Milyen helyzeten? Látod ezt!? (odatartja az országalmát az érseknek) Kettős kereszt, érsek! Tudod, mit jelent? Hogy ebben az országban emberen és egyházon a király az úr...

KÉZAI
(bejön) Őkegyelmessége, Fülöp fermói püspök, III. Miklós pápa személyes magyarországi legátusa.

KÉZAI
Mi legyen, uram?

FÜLÖP
Békesség a jóakaratú embereknek.

EGYÜTT
(feszengős uniszónó) Mindörökké, ámen.

LADOMÉR
Isten hozta, excellenciádat. Ladomér, hercegprímás, esztergomi érsek.

FÜLÖP
Nagyon örvendek. Őszentsége külön a lelkemre kötötte, hogy köszönjem meg kegyelmednek az értesüléseket...

LADOMÉR
(zavartan) Örülök, ha hazámnak és egyházamnak javára lehetek. (ideges pillantás a Fiatal felé) Felség! A pápai legátus úr excellenciája. (László nem reagál, mintha nem is hallaná)

MÁTYUS
(mentendő) Csák Máté... az ország nádora, engedelmével.

FÜLÖP
Mátyus nádor, ugye? A Veszprémet feldúló Csák Péter bátyja...

MÁTYUS
Igen. Az öcsém volt... Kegyelem, szentatyám! (mélyen meghajol)

FÜLÖP
Álljon fel! Mindenre sor kerül. A maga idejében.

KÉZAI
(közelebb lép) Felség!

IZABELLA
És nekem nem üzent semmit... őszentsége? Biztosan el is felejtett már!

FÜLÖP
(őszinte örömmel) Izabella, nápolyi virágom! Meg sem ismerlek! De gyönyörű vagy, kislányom... Királyné asszony! Iza, Iza, Izola, Isolabella... (megöleli) Mióta is?

IZABELLA
(megtörli a szemét) Tizenöt éve... Lesz ősszel!

FÜLÖP
Na, nem sírunk...

FIATAL
(feszülten, szinte durván) Menjenek ki! Mind! Négyszemközt akarok a legátussal beszélni...

FIATAL
Ki árult be őszentségénél?

FÜLÖP
Senki. A szentatya több kézből értesült...

FIATAL
Kitől?

FÜLÖP
Számtalan forrásból. Nem tisztem elmondani.

FIATAL
Őszinteséget, nyílt beszédet várnak tőlem, és árulóimat védelmükbe veszik?

FÜLÖP
Nem egy ember szavára, higgye el. Nem is tízére. Őszentségét is meglepte a panaszok özöne.

FIATAL
(gúnyosan) Ennyi árulást még a pápai gyomor se vesz be, ugye?

FÜLÖP
Ne háborogjon, fiam! Őszentsége nagyon aggódik Magyarország állapotáért.

FIATAL
Én is, püspök! Nem kevésbé, higgye el! De azzal, hogy kegyelmedet nyíltan, ország világ előtt, király-leckéztető célzattal a nyakamra küldték, lovat adnak azok alá, akik a gyűlölség és zavargás szitásából húzzák hasznukat. Inkább bíztak volna meg egy jó szándékú, bár nehéz helyzetű király ítéletében, mint a rágalmazó leveleikkel Rómába futkosó sehonnaiakban.

FÜLÖP
Mit merészel? Kétségbe vonná a pápa bölcsességét?!

FIATAL
Őszentsége messze van! Ha ezer szeme és méteres füle lenne, akkor se hallaná, látná, hogy mi zajlik itt a lelkekben.

FÜLÖP
A lelkekben, azt mondja? Hát nézzük csak! A Szentszék úgy értesült, hogy a hit megingása és az erkölcsök romlása nem kerülte el a király személyét sem...

FIATAL
Rágalmak, szavak! Névtelenül ez semmit nem ér.

FÜLÖP
Említést nyertünk egy bizonyos kun leányzóról, akivel felségednek királyhoz méltatlan viszonya van...

FIATAL
(meglepődik, támad) És? Ezért küldött volna a szentatya egy felkent püspököt, hogy a nőügyeimet firtassa?

FÜLÖP
Őszentsége aggodalommal látja, hogy felséged alig érintkezik a feleségével, házasságuk hét éve gyermektelen...

FIATAL
Hát már a hálószobámban is ül emberük?

FÜLÖP
(keményen) Vigyázz, király! Felhatalmazásom van, hogy kiátkozással, a legsúlyosabb egyházi fenyítékkel sújtsam...

FIATAL
És attól rend lesz?

FÜLÖP
Az utódja alatt bizonyára! Veszélyben a hit! Kolostorokat, templomokat dúlnak, papokat és szerzeteseket ölnek...

FIATAL
Meg kereskedőket, utazókat, szegényeket és gazdagokat... nem hitbeli kérdés ez!

FÜLÖP
Az okát kell megszüntetni! A gyűlölség, a zavargás, a széthúzás okát! Ezért a következőket kérem: először is Krisztus nevében béküljön ki Kőszegi Henrikkel, hagyjon fel zaklatásával, rokonai üldözésével!

FIATAL
Nocsak! Ebből is pápai ügy lett!

FÜLÖP
Őszentsége nyomatékos óhaja

FIATAL
Ha vérbefagyva látom, akkor majd magamhoz ölelem, de addig nem! Tovább!

FÜLÖP
Nem, felség! Félreértette az én szerepemet! Én nem a szakács vagyok, aki az étlapot tartja, hogy tessék választani. Őszentsége kérése: parancs!

FIATAL
Hány ilyen kérés van?

FÜLÖP
Három.

FIATAL
Egy gondolom, a nejemre vonatkozik: a kis levélkéivel pápai fülekbe indázó kúszózsályára! Jó. Páros heteken vele hálok, fiú nemzéséig... Mi a harmadik?

FÜLÖP
És kun szeretőjét nem látogatja!

FIATAL
Tartom, ha Európa többi királya is hasonló fogadalmat tesz. Nehogy már keresztényebbek legyünk a világnál!

FÜLÖP
Mitől lett ennyire cinikus, ilyen fiatalon?

FIATAL
Sok hatalmas öregember között éltem. Mi a harmadik?

FÜLÖP
A kunok.

FIATAL
(feszülten) Sejtettem. Ez a lényeg! Nem bírják elviselni országom nagyjai, hogy saját ereje van a királynak. Ez a panaszok özönének igazi oka! (közelebb lép Fülöphöz, bizalmasan) Nézze, püspök: az új királyi pecsét! Erről még Rómában sem tudnak. Olyan mélyre süllyedt itt minden erkölcs és emberség, hogy elhatároztam, új lapot kezdek. Aki hű hozzám és az országhoz, azt megjutalmazom, akit érdemtelennek találok, azt földönfutóvá teszem... Ilyen egyszerű rend ez! Ezért rohant sírni Kőszegi Henrik őszentsége szoknyás lábához, mert kihúztam alóla összes földjeit... És ennek a pecsétnek az ereje a kunok! Érti? (őszintén, szinte fiúi alázattal) Esküszöm igaz lelkemre - nem ellensége vagyok én az egyháznak, a hitnek, hanem a támasza. Szent László ükunokája! Ezt jelentse meg a Szentatyának, fiúi hódolatom és engedelmességem igaz jeléül... (letérdel a Legátus elé)

FÜLÖP
Keresztelje meg és telepítse le őket

ÉRETT
Nem fog menni...

FÜLÖP
Miért? Maguk sem a Bibliával a hónuk alatt jöttek be a Kárpátok szurdokain...

ÉRETT
Nekünk muszáj volt megtérni... ha maradni akartunk.

FÜLÖP
(belevág) Keresztelje meg és telepítse le őket

ÉRETT
Nem bánom, próbálja meg. Tegyen egy kísérletet. (kiszól) Kéretem Árbuz fejedelmet! (Fülöpnek) Ha őt megtéríti, nyert ügye van.

FÜLÖP
(élesen, szinte ellenségesen) Ez nem játék, fiam! Őszentségének elfogyott a türelme! Túl jól él a pogányság itt! Titeket is fertőznek, s a keresztény királyok egykor virágzó hona mára félbarbár sorba süllyedt. A keleti végekre már csak félve küldünk papot, elárvult templomok, kifosztott eklézsiák, és hitehagyott, vallásukat megtagadó, kiugrott papok... ez a kun vidék!

FIATAL
(kérlelőn) Püspök úr! Hagyják békén őket, és vállalom, hogy megvédem az egyház jogait.

FÜLÖP
Nem, fiam! Itt keményebb gyógyszer kell!

ÉRETT
A püspök úr beszélni kíván veled Jézus Krisztusról, a keresztény vallásról... (Fülöpnek) Óhajtja négyszemközt?

FÜLÖP
Nem, maradjon csak... Mi a rangod?

ÁRBUZ
A kun sereg vezére vagyok.

FÜLÖP
Királyi zsoldban?

ÁRBUZ
Igen, uram.

FÜLÖP
Mától kezdve csak keresztény ember lehet királyi szolgálatban...

FIATAL
(indulattal) Erről nem volt szó! Mit merészel!?

FÜLÖP
(keményen, mintha egy másik ember volna) Ott van a kezében a megbízatásom: "rombolj és pusztíts, ültess és építs az Úr nevében!"

FIATAL
Azt fogadok zsoldomban, akit jónak látok... Ezek az én udvarom törvényei!

FÜLÖP
Kiközösítés és egyházi átok! Elfelejtette?

ÁRBUZ
Kár ezen vitázniuk, felség! Keresztény ember vagyok... bárki tanúsíthatja.

FÜLÖP
(döbbenten) Micsoda?

ÁRBUZ
Miklós nevet kaptam a keresztségben.

FÜLÖP
Hogyhogy... Mikor?

ÁRBUZ
Apám halálakor... őt is keresztény pap temette.

FÜLÖP
De miért? Hogyan?

ÁRBUZ
Mert a király, IV. Béla jó néven vette. És a pap csak úgy állt rá, ha az egész családunk megkeresztelkedik. Üsse kő, mondtam, elég gazdagok vagyok, hogy két istennek áldozzunk.

FÜLÖP
Melyik a másik?

ÁRBUZ
Hát a Nap, uram.

FÜLÖP
És melyik a nagyobb?

ÁRBUZ
Tréfál? Nézzen bele a korongjába! (nevet) Hogy is lehetne az a kis zsidó herceg nagyobb, mint a Nap. Nézzen csak bele a korongjába!

FÜLÖP
És apádat hogy temették el?

ÁRBUZ
Rendesen. Két méteres feszületet is állíttattam a sírjára.

FÜLÖP
A kitömött lóbőrök közé?

ÁRBUZ
Honnan tudja?

FÜLÖP
És a feleségével mi lett?

ÁRBUZ
Vele temettük... hű asszonya volt, öt fiút szült neki. Ő is megkeresztelkedett.

FÜLÖP
Élve temettétek?

ÁRBUZ
Hova gondol? Lenyilaztuk illendőn...

FÜLÖP
(ordít) Soha a pokol kénköves fenekéről fel nem álltok... ott fogtok vonyítani a gyilkosokkal, a fertőzöttekkel együtt!

ÁRBUZ
Én mindent megtartottam, amit kértek: gyóntam, áldoztam rendesen, minden teliholdkor, napfordulókor...

FÜLÖP
Elég! Hagyd abba! A legsötétebb istenkáromlás... Végzésem a következő: jól figyelj, király! Egy: mától kezdve hitetlent, pogányt vagy zavaros, kéthitű embert semmilyen királyi tisztségben nem fogadhatsz

FIATAL
(döbbenten) Katonaként sem?

FÜLÖP
Még lóvakaró legénynek sem!

ÁRBUZ
S akkor mi... a mieink miből éljenek?

FÜLÖP
Kettő: Az összes keresztény rabszolga, ki kun földeken dolgozik, szabadságát haladéktalanul visszanyerje...

FIATAL
Akkor ki műveli meg a földjeiket?

FÜLÖP
Telepítsd le, és kereszteld meg őket!

ÁRBUZ
Ki fog szántani? Vetni? Nem értünk mi ahhoz!

FÜLÖP
Tanuljatok meg! Építsetek házakat! Telepedjetek le! Nincs más jövőtök ebben az országban...

FIATAL
(ijedten, szorongva) Az öldöklés és fosztogatás soha nem látott hullámát hozod, szentatyám! Akinek se kenyere, se állása, az onnan fogja elvenni az ételt, ahol van: a magyarok és az egyház asztaláról. A gyűlölséget hozod, a hit mézébe mártva!

FÜLÖP
Nem végeztem még! Sok térítésben részt vettem már, tudom, milyen alattomos, ravasz fajta a pogány - színleg megtér, két kézzel veti, szórja a keresztet, s otthon, a sátrában a báránybőrök között ott lapulnak régi bálványai...

FIATAL
Nem állíthatok minden sátorba őrszemet.

FÜLÖP
A szokásaikat kell levettetni velük... a nyelvüket, az öltözetüket, a lakhelyüket... megkeresztelni és szétszórni, letelepíteni és dolgoztatni, keresztény vezetők és bírák alá sorolni, és nemzetségeiktől elszakítani... Ez a munka vár rád!

FIATAL
(szinte remeg a felindulástól) Nem... ez nem fog menni! Ezt nem lehet keresztülgyötörni vér és vas erejével sem!

FÜLÖP
Akkor kiátkozlak, országodat pedig egyházi tilalom alá veszem. Mától kezdve nincs esketés, temetés, keresztelés!

ÉRETT
(Árbuzhoz) Fogjátok le!

ÁRBUZ
Kit?

ÉRETT
A stólást! Hol vannak a fiaid?

ÉRETT
(a belépőkhöz) Fogjátok le! Kötözzétek meg, és vigyétek! Megházasítjuk!

FÜLÖP
Én őszentsége, a pápa személyében vagyok itt...

ÉRETT
Olyan lányok meztelen hasára ültetlek, hogy őszentsége háta is borsózni fog a gyönyörűségtől! Keresztet soha nem látott, vérbő, pogány lányok - valódi püspökei a testi szerelemnek! Le ezt a zsákot a csuhásról, adjatok rá igazi kun ruhát! És hozzátok a nőket, én fogom a szertartást celebrálni! Gyerünk! Bort, zenét... Éduát!

ÁRBUZ
Nincs mód okosnak lenni! (felveszi a földről a püspök fehér kesztyűit) Olyan Isten ez... békesség, azt mondják, s elveszik mindened... Ha meg visszavágsz? "Hitetlenek, megátalkodott, dacos pogányok! Takarodjatok vissza a sztyeppére!" (kétségbeesetten) De hová? Török, tatár, mongol, kozák, halál-hordák mindenütt! Vértől tocsakos a föld is! (óvatosan felhúzza az egyik kesztyűt, nézi, forgatja - lassan keresztet vet. Halkan, idegenül, szinte félve) Uram... Isten! Segíts nekünk... (összeteszi a kezét suta fohászra - ízleli, próbálgatja a nevet, a szavakat) Jézus! Krisztus... Segíts nekünk... elveszünk! (legyint, leengedi a kezét) - Nem megy! Miért is segítene? Ezekkel tart, csuhásokkal - (szorongással, rossz előérzettel) Csak baj ne legyen ebből... rossz mulatság, kerge lagzi ez! (leteszi a kesztyűt a trónra, kimegy)

ÉDUA
Nem engedlek el soha már! Úgysincs helyed többé a palotában, vége a királyságnak... (nevet) A pápa küldöttét lefogni?! Bátor bolond vagy... (megcsókolja)

FIATAL
Ha az én népem a hátam mögött áll, nem félek senkitől, se pápától, se uraktól.

ÉDUA
A te néped? Hol lakik az?

FIATAL
Mindenütt... nem csak ti, a magyarok is szeretnek, érzem!

ÉDUA
Mégis elárultak...

FIATAL
Némelyek! Hol a vőlegény?

ÉDUA
(felnevet) Itt bent. Mandula és Köpcsecs a menyasszonyai! (Széthúzz a sátor szárnyait) Nász-nép, alusztok?

MANDULA
(a püspökön térdel) Férfi ez egyáltalán?

KÖPCSECS
(bentről visítva) Egyfolytában morog, mint az ellő borz, és fúj, ha közelítsz...

FIATAL
Mindent próbáltatok?

KÖPCSECS
Amit nő tehet, mindent: simogattuk tollal, csurgattuk mézzel, ujjal, nyelvvel, egész testét végignyaltuk...

MANDULA
Meg se rezzen, mint a csóré csiga, nyálkás és puhány... meg se rezzent.

KÖPCSECS
Nekem egyszer sikerült...

MANDULA
Nem igaz! Ráült és táncolt, mint a sárló kanca vagy egy órán át, és akkor valamiféle síkos csillant ott...

KÖPCSECS
Az a papok nedve!

MANDULA
(Lászlóhoz, dühösen) De tud-e elfolyni férfinedv haldokló hímtagból, mondd király, szerinted tud?

FIATAL
(élvezi) Tud...

KÖPCSECS
Látod, borzas, mondtam én!

MANDULA
Kínkönny az, nem élvezés! Ha belülről semmit nem érzek, ha nem döfköd, nem jár át keményen, forrón, akkor mit ér az - halott gyönyör, még ha nedve csillan is.

ÉDUA
Nem itattátok?

LÁNYOK
(együtt, nevetve) Hogyne, mint vőlegényt szokás - szájból, szájba...

MANDULA
Prüszkölt is rendesen, és hogy köpködött, mintha a sátán nyála volna...

KÖPCSECS
Ez a bolond lány még velem is kipróbálta! Micsoda fürge nyelve van... Próbáld ki, király!

MANDULA
(elindul László felé)

ÉDUA
Hess, innen! Varjak! Te majd tőlem iszol, az én nyelvemről.

FIATAL
Hol a szerencsétlen?

KÖPCSECS
Itt, a bőrök alatt. Nem hallod morgását?

MANDULA
Ezt az izét kezdi és végzi, kandúr-zsolozsma, azok morognak így, ha bőrük alá bújik a tavasz.

TÖRTEL
Esketni jöttünk. Hol a vőlegény?

FIATAL
Imáját mondja épp.

FÜLÖP
A szentatya, az egész kereszténység fog rajtam bosszút állni! Pogányok lakája!

FIATAL
Lássam azt a borban fürdő vőlegényi csókot!

KEMENCSE
Micsoda jó szagod van!

MANDULA
Segítsetek... ne kapálózzon! (nagyot kortyol a borból)

TÖRTEL
(nevetve) A te legényed, segíts magadon...

ÉDUA
Tölts nekem is! Az én vőlegényemnek is! (száját tátja a sugárban ömlő bornak, majd ráveti magát az Érett Lászlóra, birkóznak - dől belőlük a bor, a nyál, a nevetés - és Szent János látomásai a pusztában)

FIATAL
(élvezettel nézi, koronája félrebillent - nagyokat nevet, kurjant) Még! Ne sajnáld! Adjatok még neki! Megtanítjuk keresztelni, szokást alázni! (odalép a Legátushoz) A sátor a legszebb templom, atyám. Szellős és végtelen. Itt benéz a nap, ott a hold - és ha végigfekszel a bőrökön, hátadban érzed a föld lélegzetét. Ezt a szabadságot irigyled te tőlünk, Róma kutyája?

MÁTYUS
Állj fel, kölyök, mert agyondöflek!

FIATAL
(kászálódik - fél részeg már) Bor is van, meg nő is! Lagzit a nádornak! Mandula, Köpcsecs... itt az újabb vőlegény!

MÁTYUS
(megragadja a nyakánál) Állj fel, szerencsétlen! Talpra! Országunk szemete! Elfajzott gaz, hát erre adtad magad!? (lehasítja róla a kun köntöst) Koronás magyar király, és kun pongyolában hentereg, mint a disznó! Mindnyájunkat el akarsz veszejteni, átkozott! (lelöki, nem bírván fékezni indulatát, belerúg, üti, rugdossa a bőrök között részegen menekülőt)

ÉDUA
Fogjátok le! Kötözzétek meg!

FIATAL
Nem! Ne nyúljatok hozzá... (feláll, próbál talpon maradni) Hagyjátok... Igaza van...

Bocsásson meg, atyám! Bocsásson meg! Adjátok vissza a ruháit! Ne nézzetek! Tegyétek!

ÉDUA
De miért? Részeg vagy? Mi ez?

FIATAL
(megcsókolja) Hallgass, édes! Téged nem felejtelek el!

ÉDUA
Egy ember miatt... ezek miatt, kik csengettyűs bolondként rángatnak?

TÖRTEL
Egy intés, és nincs sereg, aki ellenállna!

FIATAL
Nem akarok vért... ez már nem a ti harcotok!

MÁTYUS
Mehetünk, atyám?

ÉDUA
Ne menj! Ne add a kezükre magad!

ERZSÉBET
Hányan lesznek?

KŐSZEGI
A kiátkozók? Négyen...

ERZSÉBET
Őkegyelmessége, Mátyus, Ladomér, és...?

KŐSZEGI
Jómagam.

ERZSÉBET
Én szóba se kerültem?

KŐSZEGI
Varjúnak?

ERZSÉBET
Nincs egyetlen híve sem, ki mentené...

KŐSZEGI
Mátyus jó szívvel van iránta...

ERZSÉBET
Semmiképp nem menekedhet, ugye?

KŐSZEGI
A Legátus kezében van - ha kiátkozza, ennyit nem ér az élete. Könnyet se ejt érte senki - kevély, hebrencs, buta király volt, megérdemelte.

ERZSÉBET
Velencei András hol jár?

KŐSZEGI
Zalában.

ERZSÉBET
Ki hozza?

KŐSZEGI
Iván fiam... hét végére várjuk.

ERZSÉBET
Szóval akkor ő lesz... biztosan.

KŐSZEGI
Ő.

ERZSÉBET
Kár is másban reménykedni már...

KŐSZEGI
Magának kereste. Hét éve mondom a pápának - kígyó ez, szentatyám, tipord el, mert a nyakunkra tekeredik. Egy percig sem bíztam benne, már amikor Prágából hazajövet megláttam a trónon ülni: gyerekként is olyan zavaros képe volt: fehér arc híg, asszonyi szemmel. (Erzsébet elsírja magát) Na, eredj innen! Ne itt gyászold magad, asszony! Keress inkább helyet a fiadnak, mert se befogadni, se ételt adni nem fog neki senki... a kiátkozottnak!

KŐSZEGI
(Fülöpnek) Az anyja volt.

LADOMÉR
Nagy természetű, nehéz nő. Hogy megszelídült a korral!

MÁTYUS
Nem láttam jó ideje... hol él?

LADOMÉR
A hajszentlőrinci zárdában. Leromboltatta, aztán valami sugallatra újjáépítette, s most az otthona.

FÜLÖP
Szép jelkép. Kezdhetjük, nádor?

MÁTYUS
A király a kápolnában vár. Hivassam?

KŐSZEGI
Kápolnában? (felnevet) Ó, az ájtatatos manó!

LADOMÉR
Gyónt, áldozott.

KŐSZEGI
Utoljára, gondolom.

FÜLÖP
(Mátyusnak) Hivassa, kérem. Legyünk túl rajta... Nem szeretem az excommunicatiot. Elvesztünk egy lelket, mindig úgy érzem...

MÁTYUS
(kiszól) Szóljanak őfelségének: kéretjük.

KŐSZEGI
Őfelségét? kéretjük!? Ó, ezek a finom árnyalatok! (gúnyosan) Hogy illik, nádor, essünk-e térdre, ha belép vagy elég alázattal fejet szegnünk, kis térdhajlással?

LADOMÉR
Még király.

MÁTYUS
Kegyelmességedben megszületett már a döntés? Az ítélet. Vagy ez a... találkozás változtathat még azon?

FÜLÖP
Őszinte leszek. Az ítélet készen van bennem - tizedennyiért kiátkozás jár. Excommunicatio, nem kérdés. (nyomatékkal) DE! Nem hinnék az Úr végtelen jóságában, ha nem vallanám, hogy a kegyelem a legmegátalkodottabb bűnös számára is üthet egy kis rést az ítélet falán. Mert ahol nincs kegyelem, ott Isten sincs jelen.

ÉRETT
Vegye át tőlem, a gondjaira bízom. Többé nem kívánok élni vele. (meghajol a Legátus előtt) Szentatyám! Nem kérek kegyelmet. Meghallgatást sem. Tisztában vagyok tettem súlyával. Gonoszságból, bosszúvágyból, nemtelen indulatból cselekedtem. Ezért nem kérek, nem is érdemlek megértést, kegyelmet. Csak arra kérem kegyelmességedet, tettem hírét ne vigye magával a világba, népem és országom rossz hírét ne költse. Kilenc szentet adtunk az egyháznak, köztük három királyt, és e Szent Királyok között akadt egy férges is - az Isten bocsássa meg nekem, hogy ez pont én voltam. Nem ezt akartam... nem így... lelkemre esküszöm... (sírva fakad, néma, könnytelen, tehetetlen sírással)

FÜLÖP
Állj fel!

ÉRETT
(nem felel)

FÜLÖP
Állj fel, fiam... és nézz rám!

FÜLÖP
(lehajol, megfogja a hóna alatt, felemeli) Jobban örülök egy megtért bűnösnek, mint száz igaznak... - mondta Jézus

ÉRETT
De én ezt nem kérem! Nem akarom... engedjenek elmenni... kérem! (feláll, elindul az ajtó felé)

FÜLÖP
Állj meg, király! Hallgass meg! (Az Érett megáll, visszafordul, nem néz a Legátusra, senkire) Ha rajtad, ki minden emberségből kivetkőzött latorként ujjongtál kínlódásomon, ekkorát fordított az Úr kegye, akkor én hogyan lehetnék csupán bosszúvágyam elvakult eszköze? Megaláztál, beszennyeztél, kigúnyoltál. De én azért jöttem ide, hogy rajtad és országodon segítsek. Vajon segítek-e rajtatok, ha királyotokat kiátkozom, és cselekvő akaratától megfosztom... Nem! Ez csupán az én személyes bosszúm lenne. (Kezébe veszi a koronát) Ha megesküszöl, hogy lelked mostani szép állapotát megőrzöd, és a pápa kéréseit legjobb akaratod szerint teljesíted, feloldalak a kiközösítés, az egyházi átok alól...

ÉRETT
Nem érdemlem meg, atyám.

FÜLÖP
Tedd kezed a kettős keresztre, mely hited és hatalmad jele! Esküdj meg, hogy amit előttünk, a Szentszék és a magyar királyság képviselői előtt ígérsz, betartod, az alól kibújni, azt halogatni vagy ellenzőit bátorítani nem fogod!

ÉRETT
Esküszöm.

FÜLÖP
Pogányt, hitetlent, kéthitűt, izmaelitát, zsidót, szakadár keresztényt vagy eretneket semmilyen királyi hivatalban meg nem tűrsz...

ÉRETT
Esküszöm.

FÜLÖP
... a kunokat megkereszteled, letelepíted, keresztény szokások szerinti haj, szakáll- és ruhaviseletre szorítod...

ÉRETT
Esküszöm.

FÜLÖP
Izabella nejedet magadhoz veszed, vele gyerekeket nemzel... és... kun ágyasaidat se nyíltan, se titokban nem fogadod.

ÉRETT
Isten engem úgy segéljen!

FÜLÖP
Hívjátok Izabella húgomat! Saját kezűleg akarom átadni neki a megtért bűnöst...

KŐSZEGI
(dühtől remegve) Szentatyám, szabadna egy szót, torkomat döfködi... hadd mondjam ki! Akkor lesz a nyilas kunból keresztény paraszt, amikor én kisasszonyka leszek!

FÜLÖP
Téved. Ha nem hajolnak, olyan keresztes háborút zúdítunk rájuk, mint a hófergeteg. Maga a király fog az élére állni!

KŐSZEGI
Melyik király? Mert kunok rokonára én egy vak lovat nem bíznék! Nem ám! Bocsásson meg! (dühödten kimegy)

IZABELLA
Hivatott, atyám.

FÜLÖP
Megszületett az ítélet...

ÉRETT
Felmentettek.

IZABELLA
(zavartan, bizalmatlanul) Nem... nem igaz... játszol?

ÉRETT
Nem... feloldoztak. Bocsáss meg te is. Hogy elkergettelek, hogy szerelemből is, testi gyönyörből is csaltalak, hogy gyerekeket nemzettem kun anyáktól, és téged meddőn hagytalak... hogy fájdalmat okoztam és élvezettel néztem szenvedésedet... hogy idegen asszonyként életem foglya vagy... (elhallgat)

IZABELLA
(félve) És ha megbocsátok... visszafogadsz? Asszonyoddá?

ÉRETT
Holtomiglan... esküszöm. (Izabella hozzásimul, szinte eltűnik a férfiban. A Legátusnak) Menjünk, atyám, hirdessük ki a kegyelmet! (kimennek)

FIATAL
(ujjongva) Ezt a színjátékot! Micsoda könnytenger! Kegyelem, megbocsátás! Szívjóság és nemesség! - És micsoda fordulat! Amikor beléptem: négy hideg szempár meredt rám, mint egy-egy jégdarab... Néztem a szemüket, és hallottam, ahogy a bordáim között gyorsul, gyorsul, szédültté gyorsul a szívem. - (éli, suttogja, játssza) Nyugalom, az Istenért! - csak lassan, nyugodtan, a fogak között szűrni át a szavakat: - "Bűnös vagyok. Nem kell bocsánat! Nincs bocsánat, szentatyám - vétkes vagyok." Lassan! Nem szabad sietni. Hallom a szívemet... ha gyorsul, elvesztem. Négy szempár figyel... minden csöpp izzadtság, minden lélegzetvétel fel van jegyezve... - "Ki ez az ember? - néznek - Ki ez, ki ily nyugodtan, sápadtan, remegés nélkül elvet mindent?" - "Semmit nem kérek, kezetekbe adom mindenem... országom, koronám! Vegyétek el!" - "Ki ez az ember?" Felteszem a kezem... bűnös vagyok, ne kegyelmezzetek... (elmosolyodik) csend, csend... percek telnek... csak lassan, nem szabad rájuk nézni... és egyszer csak... "Állj fel, fiam!" - nem bírom tovább, felnézek: Kőszegi arca, mint a levében főt cékla! (nevet) Viheti vissza Andrást Velencébe a Morosiniaknak - én pedig szabad vagyok újra és király! A megtért bűnös! Nagy kincs! - A Legátus még egyszer látni akart elutazása előtt, Isten kegyének tartva megtérésemet... pedig csak a lassú, két kézzel visszafogott bűnös szív dobogása volt... (neszt hall, hátravonul a trónterem sötétjébe)

IZABELLA
Itt vagy?

KÉZAI
Felséged az?

IZABELLA
Úgy megijesztett!

KÉZAI
Lépteket hallottam, gondoltam megnézem...

IZABELLA
(sietve indul kifele) Jó éjszakát!

KÉZAI
Cselédek...

IZABELLA
Nem látta a királyt?

KÉZAI
(mosolyog) Magával, kéz a kézben... a nászi szobában. Úgy örültem, hogy feloldozták! Kicsi királyom, űzött lelkem... Tudja, Bellaiza, valóban szükséges, hogy isten szeresse, akit az emberek gyűlölnek... szükséges.

IZABELLA
De vidámak, nem?

KÉZAI
(zavartan) Virágvasárnap van... vége a böjtnek.

IZABELLA
Ha fiam születne, Simon páter, tudja, hogy nevezném?

KÉZAI
Fülöpnek.

IZABELLA
István Károlynak, a nagyapák után. Árpádházi Anjou István Károly őfelsége - (nevet) és az egész csupán egy csecsemő. Olyan gőgösek a kisgyerekek, nem? Mint egy-egy király. A miénk kétszeresen is az lesz. Apja fekete szemét, és az én lelkemet fogja örökölni, csuda emberke lesz...

IZABELLA
Mi ez?

KÉZAI
A kisharang a kápolnából...

IZABELLA
Ki járkál ott ilyenkor?

KÉZAI
Megnézzem?

TÖRTEL
A király hol?

IZABELLA
Nem tudom... A hálószobában... azt hiszem...

MÁTYUS
(jön ordítva) Hol van őfelsége!? (elkapja Törtelt) Te mit keresel itt?

TÖRTEL
A királyt! Az esküvőjére jöttem.

MÁTYUS
Mindenütt kunok... Elleptek bennünket! Hol a király? Őrség, őrség! Takarítsátok ki a palotát!

KŐSZEGI
Ki küldte ezt az ágyamba? Micsoda disznóság! Hol a király? Magyarázatot kérek!

KEMENCSE
Félre az útból! Helyet az ifjú párnak! Itt jönnek! (szórnivaló virágszirmokat oszt a bentlevőknek) Éljen László, magyarok királya, kunok fejedelme!

TÖRTEL
És szépséges arája, a Hold nemzetségének legfrissebb virága, Édua!

ÉRETT
Barátaim! Magyarok és kunok! Köszönöm, hogy új nászomat, fejedelmi házasságomat jelenlétetekkel megtisztelitek. Két vérből való vagyok, két összebékíthetetlen vérből. Úgy illik, és magam is arra vágyom, hogy mindkét véremnek teljes családja legyen. Izabellát, gyermeki tisztaságban fogant nászom királyi asszonyát, szeretem, holtomiglan holtáiglan el nem hagyom. (Magához húzza, megcsókolja. A kunok örömujjongása) Másik oldalamon pedig testem gyönyörűsége, lelkem szabadsága, Édua. Holtomiglan, holtáiglan. Itt, a színetek előtt ezennel mindkét nőt feleségül veszem - hozzátok az érseket!

KŐSZEGI
(nekimegy) Darabokra szaggatlak nyomorult. El a királyi tróntól!

MÁTYUS
(szinte sír dühében) Mire jó ez, felség!? Bemocskolni trónt, házasságot, szent esküvést... miért?

LADOMÉR
(érkezik) Átok! Örökös, halálos átok rád és minden fajzatodra! Ne leljen békét a lelked, sírt a tested! Soha, míg ember él!

ÉRETT
Átkoztok, szidtok engem, gyalázatosok!? (sorban odamegy hozzájuk, először a földre szorított Kőszegihez, majd Mátyushoz, Ladomérhoz) Te, aki behívtad... te, aki letérdeltél előtte... te aki a híreket a fülébe sugdostad... te, aki királyodat eladtad? Ki merészel engem becstelennek nevezni?!

LADOMÉR
Keresztes háborút kérek ellened, az egész ország ellen!

ÉRETT
Eddig is az folyt a padló alatt, gyerekkorom óta. Percnyi nyugtom nem volt tőletek. Elég! Mostantól ura akarok lenni a magyaroknak, kik nekem nem uraim. A hűtlenek és becstelenek ne tanítsanak engem becsületre, amelyről soha meg nem felejtkeztem. Ne hívjanak engem Lászlónak, ha ezért bosszút nem állok, és szemeiteket ki nem szúratom. Az országot pedig kivesszük Róma kezéből, önmagunk szentjei és júdásai leszünk! Gyerünk innen boldogságom asszonyai - mától kezdve országunk a szél, fővárosunk a Tisza, és minden becsületes ember a népünk... kövessetek! (kimennek. Lovak nyihogása, ének, örömteli visongás, nevetés kíséri távolodó lépteiket)

GYEREK
Mikor kicsi voltam, és még élt apa, egy nap észrevettem, hogy egy deszka... ez itt, kijár. Egy szög tartotta csak. És én bebújtam. Hallottam, hogy keresnek, tűvé tették a palotát: "kútba esett, vízbe fúlt, hol van, istenem!"... teltek az órák, esteledett És ahogy ott ültem a sötétben, egyszercsak megéreztem apa köntösének a szagát, mint a viasz, olyan volt, édes, orrot bosszantó... Akkor hallottam először azt, hogy "álmában megölni" Úgy elcsodálkoztam, "hogyhogy álmában?" Hiszen akkor csak álmodja a halált... És mégsem bír felébredni? Annyit gondoltam erre... És amikor alvó embert láttam, mindig eszembe jutott... alszik... meg is ölhetnék. (nézi a trónt) Hm... már nincs itt az a deszka, beszögezték - jó, hogy nem maradtam bent.

ERZSÉBET
Kicsi fiam, miért nem alszol... éjszaka van!

GYEREK
Mikor jön a csehországi?

ERZSÉBET
Micsoda?

GYEREK
Már nem is emlékszel, anya? Pedig hogy féltünk! Most már nem félünk tőle sem... senkitől.

ERZSÉBET
Na, elég! Gyorsan ágyba!

GYEREK
Hadd nézzem meg még egyszer! (odaszalad a koronához) Milyen szép! Az én hajszálaim is benne vannak, biztosan.

ERZSÉBET
Holnap majd felteszed... Gyerünk a szobádba! (tuszkolná, de a Gyerek kisiklik)

GYEREK
Azt álmodtam, hogy... (észreveszi a bőrök között alvó Érettet) Ki az a bácsi ott?

ERZSÉBET
A király... gyere már fiacskám!

GYEREK
Hadd, nézzem egy kicsit! Milyen mélyen alszik. Vajon mit álmodik? Csak egy kicsit még, anya!

FIATAL
Gyűltök már? Gyűltök?

MÁTYUS
A kun vezér nem jött még?

ERZSÉBET
(betakarja az Érettet) Pszt! Halkan... alszik még...

FIATAL
Mint a genny a bőr alatt... Gyűltök, hogy megöljétek... ki teszi meg, lássuk!

MÁTYUS
Ladomér keresztes hadat kért a pápától, Ausztria kétezer lovagot ígért.

ERZSÉBET
Ne oly hangosan, az istenért! (Testével takarja, védi)

MÁTYUS
Nincs mód szembeszállni velük, Erzsébet... értelmetlen öldöklés lenne...

ERZSÉBET
Hadd, vigyem el... a zárda befogadna. Soha nem tudja meg senki.

MÁTYUS
Kőszegi országos hadfelkelést hirdetett a király ellen... maga állt az élére.

ERZSÉBET
Tessék, vedd a koronát, és mondd, hogy eltűnt! Nem fogja látni többet senki... esküszöm!

ÁRBUZ
(bejön, zaklatottan) Senki... Egyetlen egy sem! A hét nemzetség közül... nem fogadja be senki!

ERZSÉBET
A ti fajtátok... a miénk!

ÁRBUZ
(Mátyusnak) Nem akarja senki. Vigyétek!

MÁTYUS
Nekünk nem kell! Élve? - Minek gyötörtetnénk halálra a Kőszegiek kezén - az új király börtönében.

ERZSÉBET
(hadarja) Hadd vigyem magammal! Eltűnt, belefúlt a Tiszába, látták testét a folyóban bukdácsolni... itt a ruhája, sározd be, áztasd be, szaggasd meg...

MÁTYUS
Nem lehet. Ha nincs meg a test, Kőszegi felforgatja egész Kunországot utána. Nem lenne percnyi békétek sem, a szagotokat is gyűlöli... miért kegyelmezne?

ÁRBUZ
És akkor?

MÁTYUS
Itt nem maradhat.

ÁRBUZ
(hirtelen döntéssel) Asszony, küldd be a fiaimat!

ERZSÉBET
Hadd vigyem el...

ÁRBUZ
(keményen) Menj már! (kilöki a tehetetlent)

MÁTYUS
Én sem maradok...(odalép az alvó királyhoz) Aludj, felség, jobban szeretted nálunk az életet... (kimegy.)

ÉDUA
(félálmában) Ki az?

ÁRBUZ
Vigyétek!

ÁRBUZ
(halkan)
Bezén attamaz kenze kikte,
Szenlészen szen adon dösön szen küklön,
Nitziégen gerde ali kikte...

...bezén akomozne oke mezne
Ber bezge pibütör küngön,
Il bézen méne mezne,
Neszem bezde jermez bezge...
Ilmte bezne olgyamanga
Kutkor bezne olgyamanna...
Szen borson boka
Csalli bocson igyi tenger
Ammen...

LADOMÉR
Nem! Ide ne hozzátok! Szentségtelen, átkozott király volt - testét vesse ki a föld, lelkét az ég, emlékét az emlékezet. El innen!

ÉDUA
Vigyük a Tiszába.

IZABELLA
Nápolyba, a családi kriptába.

ERZSÉBET
Apja mellé, Budára.

EGYÜTT
Vigyük.