CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETÉS, ÉLETRAJZ |
Tartalom
A Kiadó előszava
Publisher's preface
Arday Géza: Három festő
Három festő
Az útrahívó
Saturnus és Venus
A sasok elszállnak
Arday Géza: Három festő (részlet)
Az Új Látóhatár különlenyomataként, 1965. január-februári számában jelent meg Cs. Szabó László három összetartozó művészettörténeti tanulmánya. A lenyomat keletkezéstörténetéhez kiegészítésül meg kell jegyeznünk, hogy a három tanulmány tulajdonképpen négy rádió előadás anyagából állt össze, s lett szervesen eggyé. Cs. Szabó a BBC magyar adásában olvasta fel ezeket (ahol dolgozott): az első Carpaccioról 1963. augusztus 11-én, a második Goyáról 1964. február 16-án, a harmadik Delacroix párizsi emlékkiállításáról 1964. január 19-én, s a negyedik az edinburghi és londoni kiállításról ugyanaz év november 22-én hangzott el.
A kiadvány első írása Az útravaló, mely Vittore Carpaccionak állít emléket. A festő munkásságát és életútját egy kiállítás alkalmával idézi fel, ami a velencei Doge palotában volt látható 1963-ban. Cs. Szabó látványosan mutatja be a kort, a XV. századot és a helyszínt: Itáliát.
[...]
A különlenyomat második esszéje valóban újabb meglepetést tartogat: Goya világát eleveníti föl. De nem akárhogy! Rendkívül összetett ez az írásmű, melynek Saturnus és Venus a címe. Az első két mondat egy ellentmondás, amely elhelyezi a témát: térben és időben. Majd Csé a festővel foglalkozó két szakirodalommal és szerzőikkel foglalkozik. Ennek az írásnak is egy kiállítás adta az apropóját: Goya and his Times címmel, amelyet Londonban a Burlington palotában rendeztek 1963-64 telén.
[...]
A kiadvány harmadik esszéje A sasok elszállnak címet viseli, amely Eugene Delacroixról szól. A téma ihletője elsősorban a párizsi centenáriumi (halálának századik évfordulójára rendezett) kiállítás volt: 1963-ban a Louvre-ban, majd másodsorban az 1964-es angliai tárlat.
Életrajz
Cs. Szabó László (1905-1984)
1905. november 11-én született Budapesten és ugyanott hunyt el 1984. szeptember 27-én. 1918-ig Kolozsvárott élt. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte. A budapesti Műegyetem Közgazdaságtudományi Karán 1931-ben gazdaságtörténetből doktorált. 1935. és 1944. között a Magyar Rádió irodalmi osztályvezetője. 1945. és 1948. között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán az európai művelődéstörténet tanára. Esszéket, elbeszéléseket, irodalmi cikkeket írt a Nyugatba, a Magyar Csillagba és más folyóiratokba. Első könyve 1935-ben jelent meg. Ezt 1948-ig további tizennégy kötet követte. 1938-ban Baumgarten-díjat kapott. 1948. végén Olaszországba utazott, ahonnét nem tért vissza. Katedrájáról lemondott. Előbb Rómában, majd Firenzében élt. 1951-ben Londonba költözött, ahol 1972-ig a BBC magyar osztályának belső munkatársa volt. Nyugalomba vonulása után a BBC külső munkatársaként és a Szabad Európa Rádió számára tevékenykedett. Cs. Szabó László az 1949. utáni nyugat-európai magyar szellemi élet kulcsszemélye volt. A Hollandiai Mikes Kelemen Kör 'osztályfőnöke'-ként tekintette. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem tiszteletbeli elnöke volt. Széleskörű, az egész világ kultúráját átölelő ismerete, óriási olvasottsága, nyelvtudása, prófétai jelleme, szónoki művészete, meleg személyi bája őt arra a fontos feladatra predesztinálta, amelyet évtizedeken keresztül fennkölt stílussal betöltött: a magyar emigráció szellemi vezetője szerepére. Cs. Szabó László nemzetének akkor tette a legnagyobb és legfelbecsülhetetlenebb szolgálatát, midőn 1949. után Nyugaton égve tartotta az egész magyar történelemben kifejezésre jutó, a magát az egyetemes emberi értékeknek szentelő független és magának mindig a legmagasabb mértéket állító magyar szellem fáklyáját. Ilymódon inspirálta különösképpen az 1956. után Nyugatra került magyar tudósokat, írókat, művészeket. Szerepét a magyar kultúra és a kristálytiszta magyar erkölcsi világ fenntartásában és Nyugat-Európában történt kibontakoztatásában nem lehet túlbecsülni. Akiknek megadatott, hogy vele együtt dolgozzanak - mint többek között a Hollandiai Mikes Kelemen Kör keretében - mindig hálával, mély megbecsüléssel és tisztelettel emlékeznek és gondolnak reá. Tanulmányai, esszéi, elbeszélései, versei elsősorban a Látóhatárban-Új Látóhatárban, az Irodalmi Ujságban, a Katolikus Szemlében jelentek meg. Olasz tárgyú műveiért az Olasz Köztársaság lovagja kitüntetést kapta. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjban részesült. Kívánságának megfelelően Sárospatakon nyert örök nyugvóhelyet. A Sárospataki Református Kollégium könyvtárát mint külön egészet gondozza.