HALOTTI
MAGYAR ORATIO.

Tekéntetes, Méltóságos Nagyságos, Urak, Aszszonyok: Nemzetes s-igaz nemesi szabadságnak czimerével ékes Férfiak s-Aszszonyi állatok: Isten beszédének tiszta hirdetésében igaz hüséggel forgolodó s-az Jésus Christus nyájja mellet serényen vigyázó Tiszteletes Lelki Pásztorok: Te-is Méltóságos udvarnak méltán meg-keseredet gyászos Nemes serege! Es mindenek, felsö, közép, alsó rendben helyheztetet Istenes kegyes Halgatók, valakik ez Néhai Tekéntetes Méltoságos Groff RHEDEI FERENCZ Urunknak meg-hidegedet tetemének utolsó érdemlet tisztessége meg-adásának okáért, ez Ur napjának inneplésére, egyenlö lélekkel sok helyekröl ide jöttetek!

Beöltsen és az Véghetetlen Isten öröktül fogván való decretomának az Jesus Christus közben járása s-érdeme által, minden hiveknec szivekben ki-jelentett, Sz. Lélek által meg-pecsételtetet változhatatlan igassága szerént mondotta régenten Istennek ama minden Királyok felet példa nélkül valo praedikátora a' Salamon: Az halálnak napja jobb a' születésnek napjánál. Szollott ugyan-is mint Isten Oskolájában az Mennyei igaz böltseségre elégségessen meg-tanittatott Praedikátor: mellyet-is Isten, ditsösséges háza minden cselédének lelkekben igaz hitnek erös pecséti alatt mindenkor meg-tartot: melly által ugy-is élik világi mulandó életeket, mint kiket hálálok után való állapottyoknac dicsösséges boldogsága, arra sietve vágyakoztató s-bizonyos el-vétele felöl való meg-czáfolhatatlan reménség, lelkekben még ez világon édesdeden táplálgat. Nem-is kell itt semmit-is magoknac hizelkedniec ez haszontalan világi életnek mulandó, szempillantásig virágzó, vizi buboréknál álhatatlanb szem-fény vesztö, gyönyörüséginec fajtalan apolgatásival töltözni, -s meg-elégelni kivanó, bünben merült, gonossággal izenként füzött, lelki halálos sebekben meg-döglött, ez csalárd világ minden utálatosságinac büdös nyálas tavában ugyan meg-feneklett undok világfiainak életek, elsö fogontatásoktúl fogván, átkozot keserves hálal, hálálok örök veszedelemmel fizetö kárhozat halála, kiknek jobb lött volna soha nem születniek, mint sem ez világra jövén örök veszedelemre menendö testeket lelkeket, minden Isten ellen való gonoszságoknak zabolátlan indulatbéli véghez vitelével gyilkossan készitgetniek. Ezeknek az halál, lelkeket ugyan valóban érdeklö s minden szempillantásban az bünnek érdemlet fizetésére kimélletlen sarczóltató s-kénzó hohérok, kiknek tömlöczében minden kegyelem, és szabadságnak reménségétöl üres, kétségben esésnek töriben hanyat homlok ejtö gonoszok között, vég nélkül mind örökké veszedelmeskednek: m. a' halálnak halálával meg-sententiázó átoknak dögös mérge lelkek testek meg-eméstésére éppen el-hatot! Nincs ezekben részek azoknak, kiket halálok jób életre való menéssel mint sem születések jó reménségben meg-nyugotott: kiknek örök halálok, az Christus halála által eltöröltetet; Idö szerént való halálok-is természeti mérgétöl meg-fosztatván, meg-édesittetet, ugy hogy nem halál légyen immár nékiek, hanem job életre való által menetel, melyre nézve méltán job ennek napja; ez világi mulandó életre valo bé-jövetelnek napjánál. Ugyan-is ha vólta-képpen gondolkodándunk az születéstek napjairól. Es az mellyen amaz csalárd kigyó szines kecsegetésének engedö, s-Istentöl vak meröül el-pártolt elsö szüleinknek, reánk örökség szerint gyalázatossan maradott vétkes természetekben öltözünk: az mellyen ez bünös világnac, lelkünket testünket sok ezer nyavalyákkal koholó, minden gonoszsággal tellyes mühelyénec küszöbén bé-lépünc, s-ebben, mint egy kézrül kézre lapta módra hányattatunc, mind addig mig nem az mi meg-oszlattatásunknac idejére érünk. Vessüc egyben ezzel a' mi halálunknac napját, sockal külömben talállyuc az dólgot. Mert az mi halálunc lelkünc veszedelmére meg-eskütt dühöttül ellenünc fenekedö gyilkos természetit az Christus érdemes halála által le-vetkezvén, szép csendessen nyugotó álommá változott, s-ez világi romlandóságnak le-tételére örökös mennyei hazánkban való által menetelünkre egyenes ösvénnyé tétetet, az melyben vég-nélkül az mi Christusunkal mind örökké élünk: igy a' mi halálunknak napja lészen minékünk, örök életünket el-kezdö napunk. Melly örök életnek szives kivánására hogy benneteket fel-indithassalak szándékom ez: hogy ez világi mulandó életnek rövid és nyomoruságos vóltát rövideden elötökben adgyam, és az Tekéntetes, Méltóságos, hideg tetemében elötökben letétetett Groff Urnak, példájában világossan ki-mutassam. Minek okáért ditséretessen tiszteteket cselekeszitek, ha engemet kegyes füllel s-békességes elmével egy kevessé el-szenvedéndetek.

Tsudálatos és minden részeiben ki meréthetetlen bölcseségét mutogató rendet tartott, ez világnak fö Acs-mestere az Isten, ez egész alkotmánynak derék állapottyában való fel-állatásában. Mert ámbár amaz tiszta szentséglü, mindenek felet ditsösségesb karban helyheztetett s-abban meg-erösittetett lelkekröl az szent Angyalokrol ne szóllyak; kiket Isten teremtésbéli ditsöséges munkájának kezdetiben hatalommal, erövel, méltósággal fényessen fel-öltöztetvén fényes Palotáiban kész szolgálatra szüntelen elötte álló ditsösséges orcájára nézö udvárló seregéve állatot; az embernek élö léleknek alkutásában, ez hatalmas munka, világ láttára magát eléggé ki-mutatta, ugy mint, kit Isten saját képére igasságnak, szentségnek, ártatlanságnak halhatatlanságnak fényes biborában öltöztetvén minden teremtésin urrá s-örök Fejedelemmé tött vala, adot vala néki ditsösséges Országot az Paradicsomban, adott vala méltoságos széket s-az mellett udvarló sereget minden teremptett állatokat, adot vala halhatatlan életet, mellyben az ötet teremptö Istenének ditsösségében gyönyörködvén vélle mind örökké bóldogúl élhet vala. Nem vala bezzeg ott az sok féle nyomoruságoknak helye: nem vala a' semmi szükségnek sem szenyvedésnec mühellye: nem ijjedet vala a' minden orában avagy szempillantásban sok epesztö, természetet rontó, nyavalyákkal bé köszönö halálnak félelme. De jaj! mi követé az méltoságos s-bátorságos uralkodásnak pompaját? vétkezék az ember: s-a' kárhozatos örök halálnak méltó rabjává téteték. Igy az ki mindeneknek Ura vala, löm mindeneknek szolgája: az ki Fejedelem vala, gonosz utálatos poroszlók gyalázatos rabja: a' ki örökké élhet vala, az szomorú halálnak torkába bé-essék! Melyben-is marad vala reménség nélkül mind örökké; hanemha Isten tsudálatos kegyelmességének szabados sáfárlása szerént azoknak az kiket még teremtetéseknek elötte, ismert és neveket örökké való számtartó könyvében fel-irta, meg-szabadulásokra orvosságot nem keres vala: mellyel azoknak mind lelki örökké valo halálokat meg-öldökölné, s-meg-emésztené; mind testi romlandóság után valo halálokat, ha el nem venné-is de annak keserö mérgét édes mézzé változtatná: ugy hogy noha az természeti életnek az által lenne vége; de ugyan az által lenne jövendö ditsösséges életeknek-is kezdete. Ez rontya már ma el minden emberben annak a' természetnec rendit, mely az elöt halhatatlan életnek meg-bomolhatatlan fészke vala. Ennek elötte járó követei az sok nyavalyák, betegségek, fájdalmak, mellyek az ember élete javára, minden kiméllés nélkül száguldva rohannak, fogyattyák s-faggattyák, mind addig mignem osztán az öket követö halálnak kész praedájává tészik. Itt lesz osztán vége ez nyomorúlt világi életnek! De oh! Vallyon itté azoknac, kik öröktül fogva az kárhozatra irattattak bé? kik ez haszontalan büdös világnak undoksági után tellyes életekben szivek szakadva futostak? Bizonyára nem lesz ö nékik itt végek; hanem inkáb érdemlett örök büntetéseknek siralmas kezdete: kiket az kegyetlen ördög minden seregével az gyötrelemnek fizetésére, a' feneketlen pokol, tüz kénkövel lángozva forró ferdövel az pokolbéli meg-olthatatlan tüz, testek lelkek égetésére gerjedezö lángal, annak mérge soha meg nem halható férgei feneketlen gyomorral, az immár el-kárhozott lelkek sok jajjal tellyes lakadalomban, mint régi pajtársokat ohajtva várják! Oh! bizony érzették ez illyenek közzül sokan ez világi életek után reájok következö siralmas sorsokat s-azért ragaszkodtanak oly örömest ez világhoz, és hogy az más ditsösséges életnek kivánsága semmi reménséget nem nyujtot nékiek! Nem illyen elméjek vagyon azoknak, kiket ez világi nyomoruságos életek után, az más életnek jó reménsége lelkekben édesdeden táplál, könnyeb nékik ez világi haszontalanságnak ezentöl nyakokban omló sátorábol ki-költözniek: mert nem igészte-meg öket annak veszendö szépsége, hogy lelkek ragaszkodhatnék ahoz: nem vötte annyéra el-szemek fényét tettetes pompája, nem foglalta-el sziveket bujaságra ingerlö kecsegetése, hanem inkáb mind ezeknek semminek tartván, nem külömben élik életeket, mint ki veszedelmes pusztán, út nélkül élete veszedelmével eny-helyet keresvén tévelyeg. Ugyan-is mitsoda ez világ hanem veszedelmes bujdosásnac szövevényes pusztája? mellyen bátorságos maradásunc az mint nincsen ugy nem-is lehet. Sár házban mulatoz itt az mi szegény lelkünk: ez illyen épületnek penig állandoságot ember nem igérhet. Ez a' mi testünk mellyet Isten az földnek hulladékon és minden gyengedéden lengedezö szellötül hamar széllel ragadtatható porábol, mint bölcs fazék gyártó öszve tapasztva fel állatot s-élö lelket adván belé, meg-elevenétett. Igérhetünké hát ennek vagy örökké, vagy csak hoszszú ideig meg-bomlás nélkül való meg-maradást? biztathattyuké magunkat erös kö szál természetü állandoságával? Semmiképpen nem. Annyival-is inkáb hogy minden napon, minden orában, minden szem pillantásban sorvadására s-le-omlására hanyatló meg-avulást keservessen minden részeiben érezzük, sohajtva panaszolkodunk felölle másoknak-is. Emlegettyüc néhai viselt dólgainkat mellyeken idövel csudálkozunk: mivel közelgetünk ahoz az idöhöz, melyben mi-is mint a' ruha meg-avulunc, el-mulunc mint az árnyéc. Ugyan-is hogy hogy kivánná az jó lélek e' sáár fenék hajlékban mint meg-annyi büdös dohos tömlöczében sok ideig való lakását? melyben, hol egy felöl, hol más felöl, sok kedvetlen s-tisztaságot kivánó természetivel ellenkezö siralmas állapotok érdeklic? néha, a' sok felöl reá toduló betegségeknec ár-vize fel-vészi s-rendetlen habjain ide s-tova hankódtattya: néha az sok kedvetlen háborgatásoknak forgó-szele, még alvó helyéböl-is fel-ragadgya hirtelen s-viszi az hová nem akarná-is néha valamennyire való csendességecskéje után nödögelni kezdö szines kedvét, az hirtelen röpülö kár vallásnak kö essöje zápor modgyára még füvében le-csepülli; ugy hogy jó állapattyának veteménye, nem hogy meg-érésre; de csak szárban való nevekedésre sem mehet. Sok jaj fejem! sok jaj bélem, sok jaj derekam, sok jaj egymas tagom, jaj jaj kiáltásával életet markában hordoztató félelmek között ha valamire mehet-is egy rövid oránnyi idö annak az közi, az-is ottan tüzes köre öntött viz modgyara hirtelen le-szökdösvén oda lesz! Tégy bizonyságot itt velem szegeny lélek, mennyi boszszuságokat, mennyi méltatlanságokat, mennyi rágalmazó nyelveknek meg-emésztetésedre való mérges beszédeket, irigy szemeknek mennyi sok hunyorgatásit, gyilkos kezeknec, vér ontásra hanyat homlok rohano lábaknac mennyi álnok leselkedéseket, életedet törben ejteni veszedelmessen szándékozó practi-kájokat kell meg-gyöznöd, mig az testednek sátorát sok nyögéssel hordozod! Oh ki sokan mondgyák most én velem, ha fel-szóval nem-is hogy igaz a' mit mondok! Ezzel fizet néked kegyes lélek az te tested, kit még-is néha kegyessegben mint sem kellene igyekezel ápolgatni, meg nem gondolván hogy kebeledben kigyód s-veled legelö s-nyugovó ellenséged tenéked! Mert vallyon hányszor kecseget nagy veszedelemmel-is valamely gonosznak meg-cselekedésire? hányszor olálkodtat ártatlan vér után; hányszor ingerel testi bátorságra, bujaságra, és minden féle utálatos vétkeknek szemérem és félelem nélkül való el-követésére? hányszor hagyattya el veled édes álmodat, világi szorgalmatoskodásodnak el-végezéséért? hányszor vét akádályt elödben, hogy rendes Isteni tiszteletedben-is elö ne mehess? Mitsoda hát ez miért ez illyen vendéggel sok ideig való mulatásodra vólna kedved? Nem látok semmit! De ámbár néhai mulandó gyönyörüséggel véle való maradásra édesgessen-is romlandó tested; de kin van az sententia, hogy az test földé légyen az melyböl vétetet: ugyan-is ez a' természetnek meg-változhatatlan rendi, hogy az mellyekböl öszve rakattatik, az el oszlásakor ugyan azonokra térjen viszsza. Testböl lélekböl áll az ember, Teste vétetet az földböl, lelke adatot az Istentöl: mellyek-is mikor az el oszlatásnak ideje el jö, ugyan azonokra térnek meg, hogy az test földé légyen a' mellyböl vétetett, az az lélek penig Istenhez térjen-meg a' kitöl adatott. mert por az test és porrá kell ö néki lenni. Ezt csapá Isten fejekhez elsö szüleinknec amaz keserves eset után, mellyel magokat méltó örök halálban ejték, és mely miat mi-is maradéki ez el-kerülhetetlen sorsra jutánk. Oh régi boldog állapot, mellyben mérték és határ nélkül való örök életben gyönyörködhetic vala az ember! Hát most? Oh ki keves közzülünk az ki csak 80. esztendönyi idöt élne-is, kevessebb az ki százat, ritka, s-magát ugyan csudálkozással becsültetö példa, a' ki ezen felül mehet! Fel vetette Isten régen az határ követ, és kitsoda mehetne azon által? Tekéncsük meg bár a' meg-változhatatlan természetü s-meg-másolhatatlan beszédü Isten decretomos könyvénec minden Titulusit minden tétovázás nélkül imide amoda térengö haszontalan csapongásokat ki rekesztö, s-meg-czáfoló törvényét elönkben adgya az, az emberi természetnek romlandó, és ez világi életnek mulandó rövid voltát; Meg-emésztetik az Istennek haragja miatt az mi életünk és meg romlunk mi az ö busulása miatt nem külömben mint a' fazekasnak cserepe mellyet könnyen el-ronthat az ember. Elmulnak az mi napink az te haragod miatt Isten: meg emésztyük az mi esztendeinket mint a' beszédet. Az mi esztendeinknek napjai hetven esztendö, vagy mennél fellyeb nyolczvan esztendö, és azoknak a' szinte javái-is nyomoruságos fáradság, melly mikor el-mulik el-röpülünk! Ekképpen tészen vallást amaz Isten népének jó Fejedelme s-Isten házának hüséges gondviselöje a' Moses az ember élete idejének rövid voltárul! Nyolczvan esztendöt emleget. De oh ki sokan csak felét sem érik el! de hogy felét sokan csak harmadát-is nem élik-meg! Mert az természetet fogyató halál világi életeket még füvében le-tapodgya! De ha kiknec Isten ennyi napokat ad-is, vallyon leheté azokban szivét meg-elégétö s-nyugotó tellyes gyönyörüsége, holot azoknac az leg jobbika-is nyomoruság és fáradság? Hát az melyben valami gonosz vagyon! Jaj s-hát az mely egészszen gonosz! Oh nyomorult sors! Oh boldogtalan idö! Oh minden kivánatos gyönyörüségtül üress, álhatatlan életnec sorsa! melly maga meg-emiszti magat! maga magának gyilkossa, fogyatoja! nem külömben mint az égö gyertya, melly másoknac világoskodván, mágat ottan ottan emészti mig nem hirtelen el-aluvásra jút. Illyen az mi életünk mellyet mi magunk emésztünk-meg mint az beszédet! Vallyon nem ezent vötte vólté eszében unalommal amaz Istenes életü Jácob Patriárcha? ki midön az ö hogy már a' kegyetlen fene vad éhel holt torkában eset azonban a' Pharaho: AEgyiptomi Király Udvarában sok méltatlan szenvedés után nagy méltoságra emeltetett, szerelmes Josephje által, az nagy ésegnek idején minden cselédestöl, AEgyiptomnak választás szerént kivánatosb részeiben való lakásra, bé oktattatot volna: köszönti az királyt s-életének esztendei felöl való tudakozására igen nagy maga alázásával ekképpen felel: Az én bujdosásimnak esztendei száz és harmincz esztendök: kevessek es nyomoruságosok voltanak azok. Oh világi haszontalan életet nagy együgyüségben meg-utaló Sz. Jámbor, nem-is akarja életének esztendit hanem bujdosásnak nevezi, mellyek-is nyomorusággal vóltak tellyesek. Ugyan-is nem élet az nyomoruságnak élete; hanem minden orában béköszönö, halálára készétgetö hólt elevenség, félig meg-halás. Hát ha mind az kettö eggyüt vagyon mind az nyomoruság mind az bujdosás? Oh melly nagy boldogtalanság! Oh melly nagy hétszeres nyavalya! Melly keserves légyen annak állapottya az ki édes hazáján kivül bujdostában szenyved nyomoruságot ágyban fekvö betegséget, tudgyák csak azok kik magok keserves példájokban azt meg-tanulták. Ugyan-is ha az hoszszu ideig fénlö nehéz beteget, még édes rokonsága-is elhadgya, iszonyodik vér szerént való Attyafia-is menni eleiben házástársa még lehellésétöl-is idegen: mit gondolsz a' felöl a' ki hazáján s-édes Nézetén kivül, idegen nyelvü, szokasú s-földön ágyban esik. Bujdósok vagyunk minden hivek: ugy mint kiknec e' világ nem örökös hazánk, hanem tsak ideig való maradásunknac romlandó szállása. Nincsen itt maradandó várasunk azt mondgya az Apostol, hanem jövendött keresünk; az a' mi Mennyei örökös hazánc, melyben sok nyomoruságok által e' keserves bujdosásunkból az halál által költözünk. Vajha most én velem szolhatnál minden nyomoruságoknac fészke, minden nyomorultaknac penig ugyan valóban meg-probáltatott aczél tüköre Jób Pátriárcha! kit Isten mint egy tárgyúl tött vala fel mágánac, hogy mikor sebes nyilait testedben sürüvén lövöldözné-is igaz hitü hüséged, dél szinben ragyagó nap modgyára mindenek elött mig ez nap neveztetik tündöklenéc, kezében bocsátá a' te Istenedhez való igaz hüségedet, irigy szemmel nézö Eördögnec, ki ezer mesterségének tsalárdsága szerént ugyan valoban meg-is ostromla sok izben: sok ezer barmaidat egy orában véren folyo ellenséged kezében szolgaiddal edgyütt kész praedául adá: kedves gyermekidet, veszedelmes fergeteggel házat ontván nyakokban, szemed elöl hirtelen el-ragadá, hogy még hideg tetemeket-is ne láthatnád: testedet undok fekélyekkel ugyan bé tapasztá, mellyek miatt hogy már valami könnyebségedre porban és hamuban gyermek modgyára ültetvén két kezed vérben keverve fel-puffat kelevényidet, éles cserepekkel hasogattatá veled. Feleségednek, kit életed reményének, keserüséged vigasztalásának kel vala tartanod, jó Istenednek meg-káromlására késztetö mérges beszédekért szájját meg-nyitá: boldog állapotodbéli barátidat, mind a' vesékig bé hato: éles fegver gyanánt öldöklö s-keserven sebhetö dagályos hamis vádokkal, ártatlanságodnak lelkedtül való elpörlésére ellened Prokátorul állatá. Igy minden körüled reménlhetö segétséget töled elfogván a' nyomoruságnak kelevényes fertöjében mindenektül meg-utáltatot árvául hagya, mind addig, mig nem ugyan valoban Istenedhez valo hüséged s-e' világ haszontalan kecsegetésétöl irtozo szived, e' világ elöt követésre mélto ditsiretes például mind e' mái napig fen maradna. Ekkor tanita ugyan valoban meg-Isten reá, hogy az Aszszonyi állattul születtetet ember rövid életü, és büvölködö háboruságokkal, elmulik mint az árnyék, és nem állando, határt vetet Isten az embernek melylyet által nem hág. Ugyan-is nem él az ember a' mig akarná, sem meg nem hal az mikor az halált kivánná, mert Isten kezénél mindeneknek a' kultsa, ki a' mint a' születésnek, ugy a' meghalásnak-is bizonyos idejét meg-határozta. De ha ugyan szerivel gondolkodunk az ember világi életének rövid voltárol, nincsen senki, a' ki azt ö magán könnyen ámbár jo egésséggel áldatot légyen meg-is Istentöl eszében ne vegye. Gondold-meg ember valamely szorgos dolgodra el rendelt idödnek, annak majd fele végezésében hirtelen el-repülését s-vesd öszve sok féle alkalmatlanságokkal meg-nehezittetett világi rövid életednek idejével, nyilvan eszedben vészed felette kevésnek lenni a' napokat a' melylyekben éltel: ugy hogy igaznak lenni a' Poëtának amaz mondását meg-tápasztalod. Igen kevés s-kicsiny része az életnek a' mellyet élünk. De talám láthacz valakit kinek haja szakálla mint az hó meg-fejéredet, sima piros orczája ránczban ment, testebéli ereje el oszlott, jo egésségét táplálo meleg vére meg-hülemedet, erös dologra termet kezei lábai meg-erötlenettek s-mondodé? hogy sok idött élt? Nem mondhatod; hanem hogy sok idöt ért. Mert talám idejének egy részét kelletlen héjában valoságra adta, melyben erejét kémélletlen vesztegette: már részét rut nyereség kivánással futva fáradva, molyok s-rosda meg-emésztésekre valo joszágának keresésében el-pazarlotta: irigységnek, boszszonkodásnak, haragnak és töb efféle erejebéli vérét ki szivo nadályoknak eledelül engedte: avagy penig igyes bajos más ember, nagy szám-adásban járo szolgálattyában sok gondokkal töltötte idejét: meg-lehetet az-is hogy bujálkodással, ételben itálban valo telhetetlenséggel el-fetsérlette: avagy néhez fénlö betegségben, Colika, aréna, köszvény, kezeknek lábaknak el esése, hideg lelés, fö fájás, es töb egyéb féle navalyákban ágya fenekén nyögvén, minden reá figyelmezés nélkül el-repitett. Mind ennyi sok osztozo felek között mi maradot magának? edgy erötlen meg-avult dög test, melly-is ezentül semmivé lészen. Igy mulik el az idö, mint az viz el-foly: a' ki el-mult viszsza nem vonhatod: a' ki jövendö éredé nemé nem tudod: csak a' jelen valo perczentéske a' tied ember s-az-is szüntelen valo folyásban lévén multon mulik, ugy hog' bár száz esztendönyi idöt ért-is valaki, könnyen eszében vészi melly éretlen korában tálallya váratlan hirtelen halála! Ha a' ti békeséges várakozástokon eröszakot nem tennék K. H. meg-emléteném itt az Sz. Irásnak némely szavait, mellyekben, igen világos tanétás által szép hasonlatosságokban az ember életének rövid és nyomorúságos voltát elönkben adgya. A' mikor az ember életét hasonlittya mezei virágokhoz, ki mondott szóhoz, beszédhez, árnyékhoz, álomhoz, és egyéb hirtelen el-mulandó dolgokhoz. Láttyuk azt hogy az mezönek virága a' mig arra jút-is, hogyaz embert szinével, szagával, gyönyörködtetheti, sok ártalmas tövisektül, és növését-is tsak nem el fojto gazoktul sértegettetik, mig nem osztán le szákasztatván, vagy a' napnak déli melegétül el-égettetvén meg-hervad hirtelen, és helye-is alig tetzik-meg. Nem külömben van az ember életének állapattya melynek ditsössége ha most természeti szépségében vagyon ezen túl oda lesz, mihelt az szomoru halálnak szellöje érdekleni kezdi. Ki jö az mondott beszéd az embernek szájábol, és el enyészik az levegö égben: a' nyelvnek meg-állásával el-mulik; ámbár hangossága néha imitt amott zengedezzen-is ugy el-mulik az embernek-is élete nagy hamar és ki kaphatná azt-meg, el-enyiszik hirtelen, ö maga meg-emészti magát! Mitsoda valoság vagyon az árnyékban, és mitsoda állando joság az mulando álomban, melybül az ember fel ebredvén el felejti azt? Illyen az embernek élete, melly kevessé marad es semmi állando gyönyörüséget nem tud adni: meg-tsallya a' ki hozzá ragaszkodik, meg-szégyenül a' ki benne bizik, mert minden reménsége vélle edgyütt oda lesz: gyalázattal tér viszsza, a' ki utánna ered, mert igen gyorsan el repül, nem külömben mint az szél a' levegö égben, mellyet semmi sebessen repülö Sas nem érhet el: titkossab az, az el löt nyilnak utánál, mellyet semmi szemek, és semmi kezek meg nem mérsékelhetnek mert igen hirtelen az ö sebessége miatt két felé vált levegö ég, hellyére mégyen, és ki vészi azt eszében? Igy mulik-el nagy hirtelenségben az embernek élete, és kitsoda igérhet magának boldogságot! a' mint ezt az ember idejebéli minden állapattyának rendes meg-visgálása kinek kinek világossan eleiben adgya. Szégyenlyétek meg hát ti magatokat és pironkodgyatok el, e' mulando életnek tettetes gyönyörüségének szerelmétül el-ragattatot világ fiai: kik annak lépes méz gyanánt reátok köszönt, azonban halálos méreggel töltöt pohárával annyira meg-részegettetek, hogy életeteknek rövid voltárol ingyen meg se emlekezhessetek: annál inkáb a' mennyei örök életnek gyönyörüsége, e' világnak áll-ortzás szépségével lelketek örök veszedelmire meg-elégedet s-ahoz ragaszkodo szivetekben, semmi állando kivánságot nem indithat: jele bizony hogy e' ditsösséges életet nem akarjátok élni; de lészen olly idö mivel e' világ héjában valoságinak imádására meg-hodoltatok, a' mikor érdemlett béreteket a' ti Atyátok e' világnak Fejedelme az ördög meg-adgya: vennétek akkor az életet ha adattanék: vagy keresnétek az halált-is, de el fut elöttetek: ohajtotok valami kis enyhelyet, de az-is nem engettetik; tinektek söt tuttotokra légyen az, hogy még lelketek testetek meg-emésztésére készittetett tüzben valo kinlodástokkor, tsak nyelvetek hivesétésére valo vizecskét-is senkinél nem találhattok! Mi pedig Istentül örök életre fel-vétetett, Christus országabéli hivek, kiket Isten még e' nyomorult világi életben bujdostat, ismérjük-meg jobban jobban életünknek rövid voltát, ne ragaszkodgyunk ahoz; hanem inkáb lelkünket amaz Mennyei örökös hazának keresésére fel emelt fövel serkengessuk. Ellyünk a' rövid alkalmatossággal, árron-is meg-vegyük azt, mert az idök gonoszszok. Ellyünk penig a' mig Isten azt mi nékünk engedte ugy, hog' a' mikor a' mi meg-oszlattatásunknak boldog reménségü orája bé lépik, találtassunk olly jo el-készült lélekkel, hogy e' mi romlando sátorunkbol valo le-vetkezésünk, légyen a' mi mennyei örökös hajlékunkban valo fel öltöztetésünk.

Hátra vagyon Istenes K. H. hogy e' világi nyomoruságos életnek rövid voltát, a' mennyei örök életre valo jo keszétgetéstekkel a' néhai, immár lelkére nézve Istenben boldogult, testére nézve pedig, a' tenkéntetre szomorú, gyászos koporsoban tétetett Tekéntetes Méltoságos GROFF RHEDEI FERENCZ Uramnak, dicsiretes hirdetésére méltó, jeles példájában igéretem szerént rövideden ki-mutassam.

A' ditsösséges Isten, ki szabados uraságában, a' mint minden ember életénec határát elrendelte; ugy e' méltoságos Urral-is tselekedett: kinec világi idejére, nem nyolczvan, nem-is hetven; hanem ötven-négy esztendöket szabadossan engedett: kevessek, de bár tsak azok; oh de bár tsak fele, oh de harmada lehetett volna, nem tsak létének; hanem ugyan életének ideje! de méltán azt mondhatom rolla, a' mint ama nagy Jákób Patriárcha maga felöl: bujdosásinak esztendei voltak, és nyomoruságokkal tellyesek. Mert, mihelt tsetsemö-korátol fogván, ditsiretes nagy emlekeztetö uri szülék által mind házi s-mind közönséges Oskolákban, az Istenes kegyes életben és tisztességes tudományokban, hasznossan s-Istenessen neveltetett volna, Iffiui idejét, Hazája szolgálattyára magát készitgetvén a' Méltoságos Erdélyi Fejedelmek s-Fejedelmi Urak mellet mindenek példájára ditsiretessen költötte-el mind addig, mig Istenéhez s-Hazájához a' Sz. házasság által magát inkább kötelezné: mellyre nézve-is az Haza tölle vött szolgálattyának érdemét nagyobb kötelességgel Máramaros és Bihar Vármegyékbéli Fö Ispánságra valo választatásban, mint meg annyival nagyobb s-bajossab szolgálattya kivánással meg-tetézé. E' szegény hazához valo, sokszor Isten s-emberek elött meg probáltatott igaz hüsége vitte mind ezek után annyira, hogy a' mikor az Hazában a' népnek pihenést szerzö s-jo csendességben igazgató Fejedelem kivántatni élö, Erdélynek szabados választás szerént érdemes méltóságos Kegyelmes Fejedelmévé tétetnék: hogy itt-is, addig-is az Haza javára költött rövid idejének jutalmát nagyob s-terhessebb szolgálatra valo méltoztatással venné. E vala az az idö melyben a' Méltoságos UR Méltoságos tisztiben a' szegény Hazának akkori hanyatlott s-már dülö félben lévö békeségetskejének épitgetésére használhat vala. De e' vala az a' Méltoságos Tiszt-is, melyre mások sok ezer szenteknek kiontott véreken mint meg-annyi folyó patakokon eveszkéltenek: mellyért, sok ártatlanoknac életec meg-becsülhetetlen árroc fizettetett, mellyért másoc mind a' végig tsatáztanac, miglen osztán magokat világ tsudájává tévén, Isten tsudálatos rettentö itiletinec emlekezetes példái lönec, a' szegény Haza penig rongyollott darab pusztává fordéttaték! De tsudáld ez kegyes URNAK minden rendiben bölcsességgel mérséklett szelidségét! nem akara ez Méltoságos Fejedelem tsak edgy ártatlannak-is vérében léledzeni, nem akará méltóságát más igaznak életivel takargatni; akara inkább Méltoságos Tiszti nélkül el-lenni, mellyet sokszor sokak hallottára-is mondott. Nem kell (ugy mond) ennékem senki Méltosága; áldassék Istennek neve érette, hogy én miattam egy keresztyén lélek-is nem veszett. Igy nagy szelid engedelmességben Méltoságos székit el-hagyván, tisztit le-tötte, mellyben bár mind halálig marad vala! ugyan-is ha maradhatott; volna! De vallyon s-ez után valo ideje volté boldog életének ideje? Oh bár lehetet volna! De a' mikor már közönséges gondgyának terhét némelly résziben le-tötte, az Ur Isten a' sok személybéli nyomoruság viselésben, szenvedésben, merö második Jóbbá tévé. Szép joszáginak nagy részét, a' szegény Hazának nagy részivel edgyütt a' pusztitó ellenségnek kezében praedául adá: nem sok idö mulva ismét edgyetlen edgy szerelmetes Fiát méltoságos GROF REDEI LASZLOT, a' keserves halál által szeme elöll el-vivé a' kinek mind maga, mind a' szegény Haza mikor örülhetne, tölle job korában hértelen meg-fosztá. Ezt tsak hamar ágyban ejtö keserves nyavalyája ugyan szaguldva követé, melyben majd egész három esztendökig meg-orvosolhatatlanul sénlödök. Boldog löl Jób Patriárcha! kit Isten kár vallásod után, hét annyi jokkal szenvedésid utánn, jó élettel s-boldog állapattal meg-vigasztala e' világon-is; de a' Méltoságos Urnak ugyan az nyavalya rekeszté-bé szomoru halállal világi rövid életének nyomoruságit! Igy lön a' Méltoságos GROF e' világi rövid életének példája!

De vallyon el-multé tülle világi rövid élete haszontalan? Bizonyára nem! mert abban kereste ama' mennyei örökös hazát, mellyet már lelkire nézve meg talált ebben készitgette magát abban valo örökös lakásra melyben már él és gyönyörködik lelke: mellyet-is szent kegyes maga viselésével példáúl ekképpen hagyott. Summája egész életebéli Mennyei hazában menni kivánkozó készületinec, volt az Isteni félelemben gyakorlott szent, kegyes élet, mellyet ritka példában, nagy emlekezettel igy vitt véghez.

A' mig Isten vidám erejét nálla meg-tartotta (söt gyakorta ereje felett-is tselekedvén) minden nap Télben s-Nyárban reggel három orán legalább, fel-költ, s-maga házában, magánossan, egy s-más fel órát-is szent, kegyes, elmélkedésekkel, könyörgésekkel, véghez vivén udvara népe közzé ki jött s-közönségessen véllek Soltár éneklés után imádkozott, Bibliát olvasott, és ama minden keresztyén ember házánál lenni kellö Praxis Pietatis nevü könyvet, maga száz szakaszokban el-osztván, minden nap olvasta nagy szorgalmatossággal. Az estvéli órákon hasonlóképpen cselekedvén az egész napot maga; és udvara népe, szent kegyesség gyakorlásában töltötte-el, mely hüségessen penig minden nap, bizonság erre az egész udvar. A' Szent Biblia olvasás körül való múnkát választotta magának oly kiválképpen való szorgalmatossággal, hogy a' maga szemeivel tizen ötször olvasta által. Oh dicsösséges emlekezetü példa! követte ebben ama' bóldog emlekezetü Méltóságos elsö RAKOCI GYÖRGYÖT. Erdélynek kegyelmes, érdemes, örök emlekezetre méltó nagy Fejedelmét: ki-is magának a' ritka példában még az idegen nemzetek elött-is halhatatlan emlekezetet hagyott s-hágy e' Méltóságos UR-is ez utánna. A' mikor Isten a' nyavalyának sullya miatt magának azt nem engedte, hogy a' maga szemeivel olvashatná a' Szent Bibliát, másokkal-is azt szüntelen olvastatta, ugy hogy husz vagy huszonötször-is a' maga fülei hállására másokkal olvastatta által a' Szent Bibliát. Mely sokszori olvasásból s-hallásból a' Biblia szavait-is ugy meg-tanúlta, hogy a' mikor fogyatkozást hallott az olvasásban, magátul-is azt el-igazitotta. Innen vötte vólt magának azt a' nagy hitet, mellyel minden keserüségiben álhatatossan Christussa mellett meg-maradott; söt mindeneket semminek tartván édes Christussához egyenes hitbéli szeretettel ragaszkodott! De vallyon latta-é e' nagy hitnek valami gyümölcsét a' szegyény Haza? Ha én erre semmit nem szollok-is (mivel nem-is tudom mindeniket: ugyan is ki tudná e' Méltoságos URnak sok joságos tselekedetit és vélle születet kegyességét ugyan szerivel elö adni) eleven példái vannak ennek a' szegyény Hazának majd minden szegeletiben, Tegyenek bizonyságot itt én velem a' NAGY SZOMBATI, CASSAI keresztyén Reformata Ecclesiák nevezetesben: szollyank a' S. PATAKI, DEBRECENI, SZATMARI, és töb helyekbéli Oskolák kiket esztendön-ként illendö kegyes adakozásával segittett, szollyanak sok helyeken joszágában lako Tisz. Praedikátorok; nevezetessen penig, idegen Országokban a' tisztességes tudományok mellet nyomorgó, sok költéssel élö becsülletes, jo reménségü Iffiuság, tegyen itt ma bizonságot, kiket panasz nélkül, bö költségével egy-nehány esztendökig táplált, kik közzül, csak a' kiket én tudok, egy-néhányat számlálhatnék. Hát ti szegény Rabok! kik kóldúlástokkal keresitek meg életeteknek-is szabadságát, és minden alamisnával élö szegények; nem ezen kegyességéböl vetteteké sokszor részt? kiknek panasz és unalom nélkül bövön adakozott, söt nem mult-el a' nap tölle hogy alamisnát nem adot volna; ugy hogy azt tartotta nyereségnek ha mit az Istenének az Istenéböl ki sáfárlott. Itt kereste magának azt a' mennyei kéncset, mellyet a' rosda meg nem emészt, sem a' lopo tolvajnak keze el-nem viszen! Itt utált-meg mindeneket, tartván azokat tsak ganéjnak édes Christussa szerelmének nagy voltáért, mely lelkében el fáradhatatlan vigyázással mindenkoron ört állot, ugy hogy még emlekezetit-is világi szorgalmatoskodásban járo dolognak nehéz füllel hallotta, nem hogy elméjét arrol valo nehéz gondolkodással fárasztotta volna, mert édes Christussához ragadot volt el-valhatatlanul szive, ötet fogta volt-meg el-bocsáthatatlanul erös hitinek keze; ö benne akart találtattni; ö vélle kivánt edgyüt lakozni; mert azt kostolta volt-meg a' Sz. Pállal mindennél jobnak lenni ötett tartotta fö boldogságának, ötet kostolta volt-meg lelkét meg-elégéthetö fö javának mellyben-is minden szükségének tellyességét büséges meg elégedéssel fel találta. Igy készitgette magát e' Méltóságos UR világi rövid életében mennyei örök életének el-vitelére: melyben magát mindennek a' ki ezeket most én tüllem; vagy ennek utánna akarkitöl hallándgya emlekezetes példáúl hadta!

Vagyon hát itt kit siratnod, igye fogyott szegény Haza; közelebb nemes Erdély Országa: edgy néhai Méltóságos érdemes kegyelmes Fejedelmet, egész életében jo bekeségedre s-hasznodra vigyázó s-meg-maradásodat szive szakadva ohajto s-munkálkodo méltoságos Fiadat! Igy szedi ki Isten te belölled, azokat, a' kiknek életek a' te meg-maradásodra s-hasznodra lehet vala! Vagyon kit siratnotok Nemes Máramoros és Bihár Vár-megyék: egy kegyes Fö Ispántokat. Közelebb s-kiváltképpen Nemes, Máramoros Vár-megye, edgy, nem testi ugyan; de meg-maradásodra minden gonoszid közöt-is szüntelen vigyázo, jo gondviselö édes Atyádat, ki a' te békeségedért, testebéli erejének arany, ezüst kintsének és akar mi javának-is nem kedvezett, tsak tégedet másokhoz képest tsendességben az Hazának sok gonoszi között-is meg-maraszthasson. Bizonyára méltán tehát az ö halála tenéked Máramoros, amara mors! Vagyon kit siratnotok keresztyén Ecclesiák s-Oskolák: egy Istenes kegyes Patronus-tokat, ki minden szükségetekben veletek dajkálkodo, segétö, táplálo édes Atyátok vala! Vagyon kit siratnotok, sok földet kevés alamisnáért fel koldulo szegény Rabok és minden szegények, kik elött e' Méltóságos URnak ajtaja szabad hozzá menetelre mindenkor nyitva volt! Vagyon kit siratnod (hogy közelebb szollyak) te néked e' setét koporso körül keserves gyászban állo Nemes udvar! kit siratz te magad jol tudod: azt a' te kegyes Attyádat s-méltoságos Uradat, a' ki te elötted minden kegyességnek s-Istenes életnek uttya példája vala: a' kiért te-is Nemes udvara; mindenüt jo hirrel, nével méltosággal hires valál: most már árva vagy!

Vagyon kit siratnod, de oh mely nehéz itt már utólszor énnékem tégedet meg-szóllitanom Méltóságos, de keserves Arva BETHLEN DRUSINA Aszszonyom! E' Méltóságos GROF URNAK harmincz négy esztendök alatt szerelmes hitese, nyomoruságinak reminye segéde, most már halálán meg-keseredet Arva özvedgye: sok keserüségeknek Leánya, kit valoban keserüséggel illetett a' Mindenhato immár sok izben! Sirnál ha sirhatnál; volna-is min sirnod. De tsuda, hogy egy tsepnyi nedvesség szemeidböl fatsarodhatik: mert ha egyben gyüjtethetet volna (tudom ugyan Isten tömlöjeben mindeniket számán bé szedte) a' néhány esztendök alat szemeidbül ki folyt könyveidnek vize, nem hetszer föröszthetnénék meg benne! Adgyaké hát én ezekhez többet? Nem adok; hanem e' méltoságos Férjednek, (kinek hideg tetemit-is ezentúl szemed elöl el-bocsátod) példájával, e' világi rövid életnek, (melyben mig bujdosol) nyomoruságirol emlekeztetlek. Tudod jol szenyvedésit: mert ezekben edgyütt szenvedö hites társ voltál. Tudod Istenes, kegyes, jo maga viselését, mert azokban edgyütt munkálodo hites társ voltál; most egyedül keserüséget szenvedö árva vagy! Nem vagy egyedül, veled Istennek az a' jo lelke, a' ki eddig erössitett, elötted vannak sok szenteknek példái a' kik vigasztaltak. Közelebb elötted Méltoságos Férjednek ditséretes példája: kit a' mit hogy életében Istenessen szerettél, kegyesség gyakorlásában követtél, ugy holta után-is követöje légy! Mig Isten itt akar bujdostatni, rövid életedet adgyad a' mint eddig, ugy ennek utánna-is a' Mennyei örök hazának keresésére a' melyben osztan nem sirsz, nem kesergesz: mert el-töröl az Isten minden könyhullatást szemeidröl, és vég nélkül valo életnek gyönyörüségével meg-elégiti a' te lelkedet,

Amen! Amen!

ESZÉKI ISTVÁN.