Bevezető (részlet)

A Magyar Családtörténeti Szemle genealógiai és heraldikai szaklap. 1935 végén - abban az évben egyetlen számmal - indult és az 1944-ben megjelent 4 számmal zárult. A folyóirat céljáról Baán Kálmán felelős szerkesztő és kiadó a következőket írja:

"A történelemtudomány komoly formában történő népszerűsítése rendkívül nagyjelentőségű tényező a nemzetnevelés szempontjából s a családtörténet népszerűsítése épen abban éri el legnagyobb értékét, hogy a nemzet legértékesebb alkotó elemével, a családdal, annak multjával foglalkozó tudományágat ismertet a nagyközönséggel.

A "Magyar Családtörténeti Szemle" megalkotásával azt a célt akarjuk megvalósítani s arra törekedünk, hogy a magyar társadalomban a család történetének megismerésén keresztül kiváltsuk a történelmi mult - mint a nemzeties szemlélet kimeríthetetlen erőtényezője - iránti széles érdeklődést és szeretetet.

A családtörténeti kutatás módszereinek, a családtörténet jelentőségének ismertetése mellett főleg az állandó forrás-közlést tartjuk elsőrendű feladatunknak s a különleges tanulmányok, speciális kérdések szűkrefogásával, sokoldalú forrás-közléssel és ismertetéssel, szélesebb érdeklődésre számítható tanulmányok közlésével óhajtjuk elérni a családtörténetnek, mint történeti segédtudománynak komoly népszerűsítését." (Olvasóinkhoz! =1935/1. 1.)

[...]

Nem lehet tisztem a Magyar Családtörténeti Szemle szakmai elemzése, annyit azonban be kell vallanom; a feldolgozás során lenyűgözött a tartalmi gazdagság, a család-, birtok-, település- és kultúrtörténeti adatok sokasága. Felvonul zivataros évszázadainkból a magyar történelem nagyjainak és nemességünknek jó része. Gróf Széchenyi István ősfáján a 126 nevet végigtekintve elgondolkodhatunk azon, hogy ötvöződve kitől, milyen tulajdonságokat kaphatott a legnagyobb magyar. A művészi hajlam megjelenését a Vastagh és Benczúr családnál kisérhetjük figyelemmel. Birtokperek, hozományok jegyzéke, végrendeletek világítanak rá egy-egy család vagyoni helyzetére. A vármegyei levéltárak közölt adatai, nemesi összeírások, születési, életkori és halálozási adatok, címereslevelek, címerpecsétek ismertetése; mind-mind a folyóirat értékét növelik. Vajon megvannak-e még - s ki tudja, hol - a régi családi levelesládák, kisebb- nagyobb kincseikkel? Családok szétágazása nemesi és főnemesi ágra, vagy vallás szerint, vagy éppen; melyik vármegyébe vitte őket sorsuk tovább.

Nem folytatom. A folyóiratnak vitathatatlan rangja van. Köszönet érte a neves közlő és szerzői gárdának és Baán Kálmán felelős szerkesztőnek és kiadónak. Munkám pedig annyiban növelheti e rangot, hogy célirányos keresés mellett rég feledésbe merült kérdésekre irányíthatja rá újra a figyelmet.

[...]

Pécs, 2000. február 28.

Dr. Hernádi László Mihály