Előhang

A Hurkáknak is megvan a maga története. Hétfőn még csak könnyedén nevet a dolgon, kedden már erőteljesen nyomasztja a dolog, szerdán izzad, ha rá gondol, de nincs mese. Le kell ülni a gép elé és valami kedélyeset, jópofát, igazi olvasnivalót, amiben persze akad bölcselet és filozófia és mindenképpen kiolvasható belőle, hogy a ha szar is az élet, azért szeretjük - szóval, valami ilyesmit kell beverni a billentyűkön. Nincs mese. Betegség, nyaralás, ötlettelenség - ezek nem létező kifogások. A Hurka - hétről-hétre a Népszava Szép Szó mellékletében egy darab igazi élet, talán egy kicsit a múlt is, mert ma már napilapban nem szokás efféle tárcákat irni a mindennapokról. Egy kis sziget a zúgó világban.

Most, hogy így egyben el kellett olvasnom az egészet, (kellett - ahogy valakinek az elárvult íróasztalt is ki kell egyszer pakolnia) két dologra jöttem rá. Egyrészt, hogy milyen sok írás szólt a halálról és arról, hogy mégiscsak jó lenne élni. Másrészt, hogy a Hurkák rólunk szólnak, kettőnkről, meg feleségeinkről, szerelmeinkről, barátainkról, kolégáinkról, kedvenc filmszínészünkről és ellenfeleinkről. Az életünkről.

Az "olvasó" talán nem is létezik, vagy ha mégis, úgysem találkozunk vele. Olvassa, élvezze, na ja. De azért mégiscsak mit ülünk itt hosszú évek óta egymás mellett. Hát ki más legyen az, aki kitalálja, ki rejtőzik a név mögött, ki az írásokban szereplő "Pumukli", az "Öreg" vagy éppen "Kovács Bubu és Gigi". Utalások, üzenetek is néha. De hát ez a trükkje a dolognak. Úgy írni, hogy mindenki élvezhesse, de legyen olyan is, akinek még valami több is eszébe jut róla. Játék ez. Hetente ismétlődő, komoly játék.

Nem sokat beszéltünk róla, de mindig azt gondoltuk, a mi életünk éppen olyan, mint bárki másé, csak éppen minket azért fizetnek, hogy megfogalmazzuk mások helyett is néha a dolgokat. Az érzéseket is. Néhány éve a születésnapomra egy igazi "Szabad Lexikon"-t kaptam tőle. Sok meghökkentően ötletes ajándéka közül mégiscsak ez a legmaradandóbb. Nekem a legfontosabb. Nem jelent még meg sehol. Most itt először. Tudom, hogy az "olvasónak" is fontos lesz.

D. J.