14694.htm

CÍMSZÓ: Szamaritánusok

SZÓCIKK: Szamaritánusok (héb. somrónim),Samária, Palesztinái város (héb. Somrón) és környéke lakóinak elnevezése. Ezek még ma is Bené Jiszroelnek Izrael fiainak nevezik magukat s a mai Nablus arab városban (régebben Sechem) laknak. Történetük az első Templom lerombolása korával kezdődik, amikor (időszám, el. 722) az assyrok Samariát is elfoglalták. Izrael és Joda országainak elkülönülése után Sechem, amely már akkor is régi város volt, az északi királyság vallási központja lett, míg a politikai fővárost Omri király 893. Samáriába helyezte át s ott is maradt, amíg Salmanasszar assyr király el nem foglalta azt háromévi ostrom után (II. Kir. 18. 9). Lakosait Assyria különböző részeibe vitték a médek városaiban a helyüket telepeseknek adták át. Ezeket a monda szerint oroszlánok zaklatták, amit ők tudatlanságuk miatt küldött isteni csapásnak tekintettek s ezért tanítómestereket kértek Izrael távoli lakóitól. Kérésükre az izraeliták papokat küldtek hozzájuk s ezek Besz-Elben telepedtek le (Kir. II. 17. 28), de csupán részben lettek ezek a Sz. zsidókká, míg részben megőrizték az idolatra-kultuszt. Később Jósia király elpusztította oltáraikat s gyűjtött pénzen zsidó szentélyeket építtetett részükre (Kir. II. 23. 15, 19 és köv.; Krón. II. 34 9). Jeremiás próféta azt tanúsítja, hogy Sechem és Samaria lakói önként jöttek később Jeruzsálembe áldozni (Jer. 41. 5). Az utolsó említés róluk a Szent-irásban azt mondja, hogy részt kívántak venni a második Templom építésében, de Zerubabel elvetette kérésüket (Ezra 4. 3), kétségtelenül vegyes származásuk miatt. A történelmi megállapítás szerint az assyr királyoknak feltétlenül el kellett foglalniok távolabbi, sziriai terveik miatt Samaria megerősített városát s valóban megtörtént a hosszú ideig tartó ostrom, a várost azonban nem Salmanasszar, hanem utóda, Sargon vette be 722. s ez alkalommal 27,000 lakost vitt el - az assyr források szerint - fogolyként. Ezek a legelőkelőbbek voltak s főkép a gazdagok és papok tartoztak közéjük. A forradalmiságáról nevezetes város azonban nem néptelenedett el, sem forradalmi szelleme nem tört meg, amiért új ostrom volt szükséges s ez 720 körül végzett Samariaval. Ekkor jött a Bibliában jelzett új lakossággal való betelepítés óvatossági rendszabályokból. Ezra Könyve (4. 2) szerint ez Asszarhadon müve volt, de az assyr tudósítások szerint Sargon és Assurbanipal (Ezránál tévesen Asznappar) neveihez fűződik az új telepítés. Valószínű - Ezra Könyve és az assyr források egybevetése alapján - hogy mindkét utóbbi király és Aszarhadon alatt is volt áttelepítés. Annak megtörténte után nevezik a lakókat S.-nak, amelyeknek egy főrétegét a szegényebb izraeliták képezték, megfosztva a kasztpapságtól s ezek kérték az Asszíriába került tehetősebb és tanultabb testvéreiket, hogy küldjenek részükre papokat, tanítókat. A Bibliai és assyr forrásokból ennyit tudunk megállapítani s a következő tudósító csupán Josephus (időszámítás után első század vége felé) zsidó-római történetíró megírja Samariának az assyr-uralom bukása utáni sorsát. Ekkor mód kormányzat alá került, de Juda királyságával való egyesülését a méd királyok nem engedélyezték, másrészt azonban Samaria a politikailag elégedetlen elemnek menedékhelye lett. Ez az elem éppen a konzervativakból kerül ki, azokból, akik elégedetlenek voltak a vallás újításokkal. Köztük volt Manasse pap is. E pontnál azonban Josephus ellentmondásba kerül forrása a jeruzsálemi politikai viszonyokról nem mond többet, mint Nehemia. A valóság az, hogy Samaria méd szatrapájának leányát nőül vette Manasse, a jeruzsálemi főpap fia, akit ezért Nehemia próféta, kiüldözött Jeruzsálemből, mire az apósához menekült (Nehemia 13.28). Ez az esemény 430 körül történhetett. Az eredmény az volt, hogy a Sz. zsidóbbá lettek s valóban pogány szokások többé nem merülnek fel közöttük. Egy századdal később, 332. Nagy Sándor engedélyével a Sz. felépítik templomukat a Garizim-hegyén, a régi Sechem mellett. Josephus adata itt hamis, mert ő Manasse emigrálását is Nagy Sándor idejére teszi. Ez a templom 200 évig fennállott, amikor Jochanan Hyrcanus, Judaea királya el foglalta azt, kétségtelenül azért, mert Antioehus Epiphanest támogatták a zsidó szabadságmozgalom idején. Ezért utálták meg őket a zsidók s ez eredeti módon jut kifejezésre Jézus Szirach (1. Szirach) apokrif könyvében (I. 25 és köv.) mely az idősz. el. 200 körüli évből való : Két nemzettől irtózik lelkem, a harmadik pedig nem is nép :Sár és Philisztea lakóitól és a bolondos nációtól, amely Sechetnben lakik . Az apokrif Pátriárkák Testamentuma, a Jubileumok Könyve viszont megvédi őket, ugyancsak a Midras is, amely azt mondja, hogy a Sz. a Garizim-hegyén azért építették templomukat, mert Laban ott temette el bálványait. Az Evangélium azonban nem nagyon kíméli őket, mondván : Szamaritánus vagy és ördög van benned (János 8. 48) és más helyeken is. A Talmud (Ros Hasána2.2) a Sz. csalárdságáról azt említi meg, hogy a zsidók elámítására újhold ideje körül szalonnát (tiltott húst) égettek,hogy annak tüzét távolról újholdnak véljék. Érthető a Sz. iránti ellenszenv annál is inkább, mert a veszélyes két utolsó században mindig a zsidóság ellenségeivel paktáltak. Ezt jutalmazta nekik Herodes, amikor uralmát római segítséggel megszilárdította. Ekkor Samariát újra felépítette és Szebaszté görög névvel nevezte el. Vespasianus alatt újból forradalom színtere volt a Sz. városa, a régi Sechem, melyet a rómaiak Flavia Neapolisnak neveztek el, miután a forrongást leverték. A Bar-Kochba szabadságharc leverése után Hadrian alatt a rómaiak segélyével újra felépítették templomukat a Garizim-hegyén, miután előzőleg a rómaiakat szokásuk szerint támogatták a zsidóság ellen. Commodus alatt ismét a balszerencse üldözte őket, de a következő században már újból erőhöz jutnak. A IV. sz.-ban Bává ben Nathanael főpap újjászervezte a Sz. közösségét és zsidó rítus szerinti tij zsinagógákat emeltetett részükre, amelyek némelyike máig megvan, a Garizim-hegyén épült templomukat azonban a rómaiak végkép elpusztították 484., míg 529. Justinianus császár politikai létjogosultságuktól fosztotta meg őket. Azóta elszegényedve élnek, hihetetlen szívóssággal csüngve tradícióikon, miután a kereszténységgel mindig a legmerevebben szemben álltak. Krónikáik is meglehetősen számottevő, értékes irodalmuk külső történetükről nem tud mást, mint a főpapok örökösödési rendjének felsorakoztatását. Legnevezetesebb volt főpapjaik közül a XIII. sz. első felében élt Phineas ben Joseph, aki tiszta jellemével tette maradandóvá emlékét. 1623-ban halt meg a Manasseh óta egyenes ágon Áron törzséből származó utolsó főpap ; azóta ugyanannak fiatalabb ágából származnak főpapjaik máig, de ezek már nem a ha-Kóhen ha-Gódól , hanem. ha-Kóhen ha-Lévi címet viselik. A Sz.-nak a szorosabb környéken kívül kolóniáik is vannak, így a XVI. sz.-tól kezdve Damaszkuszban, Kairóban és Palesztina több részén. A középkorban ott megfordult zsidó tudósok közül említést tesznek róluk Tudelai Benjámin, a XI. sz.-ban élt híres utazó, a XVI. sz.-i Obadia di Bertinoro, Misna-kommentátor. A kolóniák külföldi része már rég kihalt, de a régi Seehem helyén épített Flavia Neopolis elferdített, arab nevén Nablusnak nevezett városka máig is fennáll pár száz főnyi tiszta Szamaritánus lakosságaval,melynek elseje a koha nita-levita főpap. Nablust 1920 óta Sechemnek is nevezik újból s Palesztina egyenjogú lakói, akik, bár szokásaikat, így a peszachi bárányáldozatot a Garizim-hegyén, megtartották, többé nem idegenkednek zsidó testvéreiktől, akikbe rövidesen teljesen beolvadnak. A Sz. jelentőségét nem lehet lebecsülni, mert úgy antropológiai, mint vallás-és irodalomtörténeti szempontból értékes emlékeket őriztek meg számunkra. Antropológiailag a Sz. a régi hébertípus tisztaságát rendkívüli zárkózottságukkal jobban megőrizték, mint a zsidóság bármely máshová származott része. Típusuk jellegzetesen zsidó, mely a kanaáni népekkel való keveredésből az ókorban, az első évezred elején keletkezett s amelyet Luschan a zsidóknak a chittitákkal, az árja amoritákkal s a sémi nomádokkal való keveredésből származtat. Ennek nyomát a szőkeség előfordulása a Sz. között szintén megokolja. A kihalóban levő Sz. nagyobbrésze férfi, mindamellett irtóznak bármely más népből való nő felvétele ellen, tisztazsidó fajiságuk megőrzése miatt. Csupán a jelenkorban történt meg a palesztinai zsidósággal való összeházasodás. A nők sorsa meglehetősen inferióris volt a Sz.-nál. Termetükre nézve a Sz. a legnagyobbak Sziria és Palesztina összes fajtái között; szájuk szélessége közepes, a második ujj hossza a legnagyobb, kezeik hosszúak, vékonyak és gyengék a többi sziriaikéval összehasonlítva. Hajuk színe nagyobbrészben sötétbarna, igen csekély százalékban szőke is előfordul; az átlagos koponyaindex 76-79; a szem színe 14- 15%-ban barna és sötétbarna, 7-4% kék és szürke. Vallási tekintetben, mint történelmük is mutatja, az ókorban ellentétben állottak a zsidóság egyetemével, amiért azok ellenségeskedését vonták magukra, de ez nem fajult a zsidók részéről személyessé. Így az evangéliumok egyike (János 4. 8) arról tesz tanúságot, hogy a tanítványok a Sz.-nál vásárolnak. Judea végleges bukásával a Sz. ellenséges vallási magatartása is megszűnt, de különállásukat megőrizték. Ennek oka az volt, hogy ők a Menasseh által 30. hozott Tóra szövegéhez és az akkori szad-uceánizmushoz ragaszkodtak s a szóbeli hagyományt, az arra felépített nagyszerű tanítást nem ismerték, igy sem a kanonizált szentiratokat, sem a Misnát és Gernarát. A Sz. orthodoxiáját a törvények szigorú megtartásában a Talmud megdicséri (Chullin 4a), kiemelve főkép a tisztasági törvények megőrzését. Csupán ennyiben számítja azonban őket zsidóknak. Általában véve később olyannak tekintették őket, mint a karaitákat. A keresztény egyházatyák sem szeretik őket s szemükre vetik, hogy nem hisznek az angyalokban és a lélek halhatatlanságában. A Sz. dogmái: Isten egységében való hit, mely liturgiájukban állandóan visszhangzik. Ehhez képest mindenféle antropomorfizmust kivetnek a vallás fogalmaiból és semmiféle személyes istenhit nincs náluk. E tekintetben fedik a tiszta zsidó vallást. Hisznek a pátriárkákban és Mózesben, mint egyetlen prófétában a Deuter. 34. 10. szavai ezerint. Hiszik, hogy a Sechina a Garizim-hegyén jelenik meg ; hogy a Messiás eljön s azt megelőzi a Taheb , aki a messiási kort előkészíti, azután jön az utolsó ítélet. Temetési szertartásuk nagyterjedelmű és bűnbánó imákkal van egybekapcsolva. Ezek némelyike, tagadhatatlan, az iszlám hatását mutatja, de az újabb korban már teljesen elhagyták azokat. Irodalmuk a palesztinai héber-arameus dialektus nyelvén van írva, archaikus betűkkel. Kiejtésük a galileaihoz hasonlatos s a gutturálisok hibás kiejtése tanúsítja ezt. Irodalmuk Európában akkor lett ismeretes, amikor a XVI. sz.-ban Pietro della Valle Damaszkuszból a Sz. Pentateuchjának héber másolatát elhozta 1616. Azóta számos kéziratot hoztak Európába és Amerikába tőlük. Az említett szöveget többször, legjobban 1790. Oxfordban adták ki s bár az lényegében megegyezik a maszonétikus szöveggel, részleteiben és íráshibáiban különbözik attól. Ugyanegy időben hozták Európába és adták ki a Sz. Targumát, amelyet valószínűen Nathanael főpap íratott le. A Szamaritánus-arab nyelvnek is számos kézirat-emléke van, így Ibn-al-Hasszán Targum-fordítása. Ibrahim ibn Jakub a Pentateuchhoz írt kommentárt arab nyelven, Ghanal ibn Abi al-Serur 1753. a Genesishez és Exodushoz. Fontosabb ezeknél liturgiájuk, amelyet főleg imakönyvük tükröztet vissza. Szerzői a IV.-XVI. sz.-ig váltakoznak. Jelentékenyebb tudósaik és vallási íróik még Markah 1050 körül. Őt tartják a Sz. legnagyobb tudósának ; nyelve a Szamaritánus-héber , annak fia, Nanah b. Markah, továbbá az említett Fineas főpap a XIV. sz.-ban, annak fia, Abisa és Joseph ha-Rabban. Ezek állapították meg a liturgia végleges szövegét. Abdallah b. Salomo ha-Kohen is imaszerző volt 1400 körül, Abdallah b. Ábrahám Kabasi pedig a legjelentékenyebb szerzőik közé tartozik. Valamennyien a vallásos költészet terén tűntek ki. A XVIII. és XIX. sz.-ban a Demfi-család több tagja és a levita Tabagah és leszármazottai egész a XX. sz. elejéig szerepeltek irodalmilag, mutatva a nagy szellemi hanyatlást nyelvben és gondolatban egyaránt. A krónikások közül fontosak Eleazar Ben Amram főpap, aki 1149. írta Al-Tau-lidaho. krónikáját, melyet utána mások folytattak egész 1856 ig héber nyelven a amely a világ teremtésével kezdődik. Legfontosabb benne a szerző korának, a XII. sz.-nak s a művet folytató Jacob b. Ismael korának, a XIV. sz.-nak ismertetése. Másik krónika a Szamaritánus Jósua Könyve a XIII. sz.-ból arabul, mely sokkal kisebb értékű, mint az előbbi. A Sz.-nak több grammatikaírójuk, azonkívül naptárszerzőik is vannak. Rajtuk kívül hat jelentékenyebb teológus művét őrzik az európai és amerikai könyvtárak. Ezek az értékes kéziratok többnyire Oxfordban, a British-Múzeumban, Berlinben és Amszterdamban vannak. Irodalom. K. Cowley éa M. Beligaohn, Samaritana (Jew. Encycl. 1904); Petermann, Reisen(1860); Nuth, Sketcth of Samaritan History etc. (1874); Wreschner, Samaritaniscne Traditionen (1888): Taglieht, Die Kutháer als Beobachter des Gesetzes (1888): Kircheim, Karmé Somron (1851) ; Reland, Die Samaritanis (1707); Grátz, Geschichite der Juden (4. kiad. III.); Robinson, Regearches III. : Schürer, Geschichte des Volkes Israel (3. kiad. II.): Stanley, Sinai and Palestine; Freudenthal, Hellenistische Studien I-II. (1875); Steinschnei-der, Die arabische Litteratur der Juden ; Leitner, Die samaritanische Legenden Mosis : Heidenheim, Die samaritaniscbe Liturgie (1885); Cowley, The Samaritan Liturgy (1906); Ha-nover, Das Festgesetz der Samaritaner (1904) ; Bloch, Die samarit.-arab. Pentateuch-Übersetzung (1901).


Ez a címszó a Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk. Újvári Péter) található. A felismertetett és korrektúrázott szövegben előfordulnak még hibák, úgyhogy a szócikk pontos szövegének és külalakjának megtekintéséhez nyissa meg a digitalizált oldalképet! Ez a 4694. címszó a lexikon => 821. s köv. oldalán van. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor: Az 1929-es magyar zsidó lexikon adatbázisa. Szociológiai adatbázisok No. 1. WJLF, Budapest, 2013

 

 

A további szöveg a keresőmotor hatékonyságának növelésére szolgál, nem elolvasásra.

4953255472018468

14694.htm

CÍMSZÓ: Szamaritánusok

SZÓCIKK: Szamaritánusok héb. somrónim ,Samária, Palesztinái város héb. Somrón és környéke lakóinak elnevezése. Ezek még ma is Bené Jiszroelnek Izrael fiainak nevezik magukat s a mai Nablus arab városban régebben Sechem laknak. Történetük az első Templom lerombolása korával kezdődik, amikor időszám, el. 722 az assyrok Samariát is elfoglalták. Izrael és Joda országainak elkülönülése után Sechem, amely már akkor is régi város volt, az északi királyság vallási központja lett, míg a politikai fővárost Omri király 893. Samáriába helyezte át s ott is maradt, amíg Salmanasszar assyr király el nem foglalta azt háromévi ostrom után II. Kir. 18. 9 . Lakosait Assyria különböző részeibe vitték a médek városaiban a helyüket telepeseknek adták át. Ezeket a monda szerint oroszlánok zaklatták, amit ők tudatlanságuk miatt küldött isteni csapásnak tekintettek s ezért tanítómestereket kértek Izrael távoli lakóitól. Kérésükre az izraeliták papokat küldtek hozzájuk s ezek Besz-Elben telepedtek le Kir. II. 17. 28 , de csupán részben lettek ezek a Sz. zsidókká, míg részben megőrizték az idolatra-kultuszt. Később Jósia király elpusztította oltáraikat s gyűjtött pénzen zsidó szentélyeket építtetett részükre Kir. II. 23. 15, 19 és köv.; Krón. II. 34 9 . Jeremiás próféta azt tanúsítja, hogy Sechem és Samaria lakói önként jöttek később Jeruzsálembe áldozni Jer. 41. 5 . Az utolsó említés róluk a Szent-irásban azt mondja, hogy részt kívántak venni a második Templom építésében, de Zerubabel elvetette kérésüket Ezra 4. 3 , kétségtelenül vegyes származásuk miatt. A történelmi megállapítás szerint az assyr királyoknak feltétlenül el kellett foglalniok távolabbi, sziriai terveik miatt Samaria megerősített városát s valóban megtörtént a hosszú ideig tartó ostrom, a várost azonban nem Salmanasszar, hanem utóda, Sargon vette be 722. s ez alkalommal 27,000 lakost vitt el - az assyr források szerint - fogolyként. Ezek a legelőkelőbbek voltak s főkép a gazdagok és papok tartoztak közéjük. A forradalmiságáról nevezetes város azonban nem néptelenedett el, sem forradalmi szelleme nem tört meg, amiért új ostrom volt szükséges s ez 720 körül végzett Samariaval. Ekkor jött a Bibliában jelzett új lakossággal való betelepítés óvatossági rendszabályokból. Ezra Könyve 4. 2 szerint ez Asszarhadon müve volt, de az assyr tudósítások szerint Sargon és Assurbanipal Ezránál tévesen Asznappar neveihez fűződik az új telepítés. Valószínű - Ezra Könyve és az assyr források egybevetése alapján - hogy mindkét utóbbi király és Aszarhadon alatt is volt áttelepítés. Annak megtörténte után nevezik a lakókat S.-nak, amelyeknek egy főrétegét a szegényebb izraeliták képezték, megfosztva a kasztpapságtól s ezek kérték az Asszíriába került tehetősebb és tanultabb testvéreiket, hogy küldjenek részükre papokat, tanítókat. A Bibliai és assyr forrásokból ennyit tudunk megállapítani s a következő tudósító csupán Josephus időszámítás után első század vége felé zsidó-római történetíró megírja Samariának az assyr-uralom bukása utáni sorsát. Ekkor mód kormányzat alá került, de Juda királyságával való egyesülését a méd királyok nem engedélyezték, másrészt azonban Samaria a politikailag elégedetlen elemnek menedékhelye lett. Ez az elem éppen a konzervativakból kerül ki, azokból, akik elégedetlenek voltak a vallás újításokkal. Köztük volt Manasse pap is. E pontnál azonban Josephus ellentmondásba kerül forrása a jeruzsálemi politikai viszonyokról nem mond többet, mint Nehemia. A valóság az, hogy Samaria méd szatrapájának leányát nőül vette Manasse, a jeruzsálemi főpap fia, akit ezért Nehemia próféta, kiüldözött Jeruzsálemből, mire az apósához menekült Nehemia 13.28 . Ez az esemény 430 körül történhetett. Az eredmény az volt, hogy a Sz. zsidóbbá lettek s valóban pogány szokások többé nem merülnek fel közöttük. Egy századdal később, 332. Nagy Sándor engedélyével a Sz. felépítik templomukat a Garizim-hegyén, a régi Sechem mellett. Josephus adata itt hamis, mert ő Manasse emigrálását is Nagy Sándor idejére teszi. Ez a templom 200 évig fennállott, amikor Jochanan Hyrcanus, Judaea királya el foglalta azt, kétségtelenül azért, mert Antioehus Epiphanest támogatták a zsidó szabadságmozgalom idején. Ezért utálták meg őket a zsidók s ez eredeti módon jut kifejezésre Jézus Szirach 1. Szirach apokrif könyvében I. 25 és köv. mely az idősz. el. 200 körüli évből való : Két nemzettől irtózik lelkem, a harmadik pedig nem is nép :Sár és Philisztea lakóitól és a bolondos nációtól, amely Sechetnben lakik . Az apokrif Pátriárkák Testamentuma, a Jubileumok Könyve viszont megvédi őket, ugyancsak a Midras is, amely azt mondja, hogy a Sz. a Garizim-hegyén azért építették templomukat, mert Laban ott temette el bálványait. Az Evangélium azonban nem nagyon kíméli őket, mondván : Szamaritánus vagy és ördög van benned János 8. 48 és más helyeken is. A Talmud Ros Hasána2.2 a Sz. csalárdságáról azt említi meg, hogy a zsidók elámítására újhold ideje körül szalonnát tiltott húst égettek,hogy annak tüzét távolról újholdnak véljék. Érthető a Sz. iránti ellenszenv annál is inkább, mert a veszélyes két utolsó században mindig a zsidóság ellenségeivel paktáltak. Ezt jutalmazta nekik Herodes, amikor uralmát római segítséggel megszilárdította. Ekkor Samariát újra felépítette és Szebaszté görög névvel nevezte el. Vespasianus alatt újból forradalom színtere volt a Sz. városa, a régi Sechem, melyet a rómaiak Flavia Neapolisnak neveztek el, miután a forrongást leverték. A Bar-Kochba szabadságharc leverése után Hadrian alatt a rómaiak segélyével újra felépítették templomukat a Garizim-hegyén, miután előzőleg a rómaiakat szokásuk szerint támogatták a zsidóság ellen. Commodus alatt ismét a balszerencse üldözte őket, de a következő században már újból erőhöz jutnak. A IV. sz.-ban Bává ben Nathanael főpap újjászervezte a Sz. közösségét és zsidó rítus szerinti tij zsinagógákat emeltetett részükre, amelyek némelyike máig megvan, a Garizim-hegyén épült templomukat azonban a rómaiak végkép elpusztították 484., míg 529. Justinianus császár politikai létjogosultságuktól fosztotta meg őket. Azóta elszegényedve élnek, hihetetlen szívóssággal csüngve tradícióikon, miután a kereszténységgel mindig a legmerevebben szemben álltak. Krónikáik is meglehetősen számottevő, értékes irodalmuk külső történetükről nem tud mást, mint a főpapok örökösödési rendjének felsorakoztatását. Legnevezetesebb volt főpapjaik közül a XIII. sz. első felében élt Phineas ben Joseph, aki tiszta jellemével tette maradandóvá emlékét. 1623-ban halt meg a Manasseh óta egyenes ágon Áron törzséből származó utolsó főpap ; azóta ugyanannak fiatalabb ágából származnak főpapjaik máig, de ezek már nem a ha-Kóhen ha-Gódól , hanem. ha-Kóhen ha-Lévi címet viselik. A Sz.-nak a szorosabb környéken kívül kolóniáik is vannak, így a XVI. sz.-tól kezdve Damaszkuszban, Kairóban és Palesztina több részén. A középkorban ott megfordult zsidó tudósok közül említést tesznek róluk Tudelai Benjámin, a XI. sz.-ban élt híres utazó, a XVI. sz.-i Obadia di Bertinoro, Misna-kommentátor. A kolóniák külföldi része már rég kihalt, de a régi Seehem helyén épített Flavia Neopolis elferdített, arab nevén Nablusnak nevezett városka máig is fennáll pár száz főnyi tiszta Szamaritánus lakosságaval,melynek elseje a koha nita-levita főpap. Nablust 1920 óta Sechemnek is nevezik újból s Palesztina egyenjogú lakói, akik, bár szokásaikat, így a peszachi bárányáldozatot a Garizim-hegyén, megtartották, többé nem idegenkednek zsidó testvéreiktől, akikbe rövidesen teljesen beolvadnak. A Sz. jelentőségét nem lehet lebecsülni, mert úgy antropológiai, mint vallás-és irodalomtörténeti szempontból értékes emlékeket őriztek meg számunkra. Antropológiailag a Sz. a régi hébertípus tisztaságát rendkívüli zárkózottságukkal jobban megőrizték, mint a zsidóság bármely máshová származott része. Típusuk jellegzetesen zsidó, mely a kanaáni népekkel való keveredésből az ókorban, az első évezred elején keletkezett s amelyet Luschan a zsidóknak a chittitákkal, az árja amoritákkal s a sémi nomádokkal való keveredésből származtat. Ennek nyomát a szőkeség előfordulása a Sz. között szintén megokolja. A kihalóban levő Sz. nagyobbrésze férfi, mindamellett irtóznak bármely más népből való nő felvétele ellen, tisztazsidó fajiságuk megőrzése miatt. Csupán a jelenkorban történt meg a palesztinai zsidósággal való összeházasodás. A nők sorsa meglehetősen inferióris volt a Sz.-nál. Termetükre nézve a Sz. a legnagyobbak Sziria és Palesztina összes fajtái között; szájuk szélessége közepes, a második ujj hossza a legnagyobb, kezeik hosszúak, vékonyak és gyengék a többi sziriaikéval összehasonlítva. Hajuk színe nagyobbrészben sötétbarna, igen csekély százalékban szőke is előfordul; az átlagos koponyaindex 76-79; a szem színe 14- 15%-ban barna és sötétbarna, 7-4% kék és szürke. Vallási tekintetben, mint történelmük is mutatja, az ókorban ellentétben állottak a zsidóság egyetemével, amiért azok ellenségeskedését vonták magukra, de ez nem fajult a zsidók részéről személyessé. Így az evangéliumok egyike János 4. 8 arról tesz tanúságot, hogy a tanítványok a Sz.-nál vásárolnak. Judea végleges bukásával a Sz. ellenséges vallási magatartása is megszűnt, de különállásukat megőrizték. Ennek oka az volt, hogy ők a Menasseh által 30. hozott Tóra szövegéhez és az akkori szad-uceánizmushoz ragaszkodtak s a szóbeli hagyományt, az arra felépített nagyszerű tanítást nem ismerték, igy sem a kanonizált szentiratokat, sem a Misnát és Gernarát. A Sz. orthodoxiáját a törvények szigorú megtartásában a Talmud megdicséri Chullin 4a , kiemelve főkép a tisztasági törvények megőrzését. Csupán ennyiben számítja azonban őket zsidóknak. Általában véve később olyannak tekintették őket, mint a karaitákat. A keresztény egyházatyák sem szeretik őket s szemükre vetik, hogy nem hisznek az angyalokban és a lélek halhatatlanságában. A Sz. dogmái: Isten egységében való hit, mely liturgiájukban állandóan visszhangzik. Ehhez képest mindenféle antropomorfizmust kivetnek a vallás fogalmaiból és semmiféle személyes istenhit nincs náluk. E tekintetben fedik a tiszta zsidó vallást. Hisznek a pátriárkákban és Mózesben, mint egyetlen prófétában a Deuter. 34. 10. szavai ezerint. Hiszik, hogy a Sechina a Garizim-hegyén jelenik meg ; hogy a Messiás eljön s azt megelőzi a Taheb , aki a messiási kort előkészíti, azután jön az utolsó ítélet. Temetési szertartásuk nagyterjedelmű és bűnbánó imákkal van egybekapcsolva. Ezek némelyike, tagadhatatlan, az iszlám hatását mutatja, de az újabb korban már teljesen elhagyták azokat. Irodalmuk a palesztinai héber-arameus dialektus nyelvén van írva, archaikus betűkkel. Kiejtésük a galileaihoz hasonlatos s a gutturálisok hibás kiejtése tanúsítja ezt. Irodalmuk Európában akkor lett ismeretes, amikor a XVI. sz.-ban Pietro della Valle Damaszkuszból a Sz. Pentateuchjának héber másolatát elhozta 1616. Azóta számos kéziratot hoztak Európába és Amerikába tőlük. Az említett szöveget többször, legjobban 1790. Oxfordban adták ki s bár az lényegében megegyezik a maszonétikus szöveggel, részleteiben és íráshibáiban különbözik attól. Ugyanegy időben hozták Európába és adták ki a Sz. Targumát, amelyet valószínűen Nathanael főpap íratott le. A Szamaritánus-arab nyelvnek is számos kézirat-emléke van, így Ibn-al-Hasszán Targum-fordítása. Ibrahim ibn Jakub a Pentateuchhoz írt kommentárt arab nyelven, Ghanal ibn Abi al-Serur 1753. a Genesishez és Exodushoz. Fontosabb ezeknél liturgiájuk, amelyet főleg imakönyvük tükröztet vissza. Szerzői a IV.-XVI. sz.-ig váltakoznak. Jelentékenyebb tudósaik és vallási íróik még Markah 1050 körül. Őt tartják a Sz. legnagyobb tudósának ; nyelve a Szamaritánus-héber , annak fia, Nanah b. Markah, továbbá az említett Fineas főpap a XIV. sz.-ban, annak fia, Abisa és Joseph ha-Rabban. Ezek állapították meg a liturgia végleges szövegét. Abdallah b. Salomo ha-Kohen is imaszerző volt 1400 körül, Abdallah b. Ábrahám Kabasi pedig a legjelentékenyebb szerzőik közé tartozik. Valamennyien a vallásos költészet terén tűntek ki. A XVIII. és XIX. sz.-ban a Demfi-család több tagja és a levita Tabagah és leszármazottai egész a XX. sz. elejéig szerepeltek irodalmilag, mutatva a nagy szellemi hanyatlást nyelvben és gondolatban egyaránt. A krónikások közül fontosak Eleazar Ben Amram főpap, aki 1149. írta Al-Tau-lidaho. krónikáját, melyet utána mások folytattak egész 1856 ig héber nyelven a amely a világ teremtésével kezdődik. Legfontosabb benne a szerző korának, a XII. sz.-nak s a művet folytató Jacob b. Ismael korának, a XIV. sz.-nak ismertetése. Másik krónika a Szamaritánus Jósua Könyve a XIII. sz.-ból arabul, mely sokkal kisebb értékű, mint az előbbi. A Sz.-nak több grammatikaírójuk, azonkívül naptárszerzőik is vannak. Rajtuk kívül hat jelentékenyebb teológus művét őrzik az európai és amerikai könyvtárak. Ezek az értékes kéziratok többnyire Oxfordban, a British-Múzeumban, Berlinben és Amszterdamban vannak. Irodalom. K. Cowley éa M. Beligaohn, Samaritana Jew. Encycl. 1904 ; Petermann, Reisen 1860 ; Nuth, Sketcth of Samaritan History etc. 1874 ; Wreschner, Samaritaniscne Traditionen 1888 : Taglieht, Die Kutháer als Beobachter des Gesetzes 1888 : Kircheim, Karmé Somron 1851 ; Reland, Die Samaritanis 1707 ; Grátz, Geschichite der Juden 4. kiad. III. ; Robinson, Regearches III. : Schürer, Geschichte des Volkes Israel 3. kiad. II. : Stanley, Sinai and Palestine; Freudenthal, Hellenistische Studien I-II. 1875 ; Steinschnei-der, Die arabische Litteratur der Juden ; Leitner, Die samaritanische Legenden Mosis : Heidenheim, Die samaritaniscbe Liturgie 1885 ; Cowley, The Samaritan Liturgy 1906 ; Ha-nover, Das Festgesetz der Samaritaner 1904 ; Bloch, Die samarit.-arab. Pentateuch-Übersetzung 1901 .

14694.ht

CÍMSZÓ Szamaritánuso

SZÓCIKK Szamaritánuso héb somróni ,Samária Palesztiná váro héb Somró é környék lakóina elnevezése Eze mé m i Ben Jiszroelne Izrae fiaina nevezi maguka ma Nablu ara városba régebbe Seche laknak Történetü a els Templo lerombolás koráva kezdődik amiko időszám el 72 a assyro Samariá i elfoglalták Izrae é Jod országaina elkülönülés utá Sechem amel má akko i rég váro volt a észak királysá vallás központj lett mí politika főváros Omr királ 893 Samáriáb helyezt á ot i maradt amí Salmanassza assy királ e ne foglalt az háromév ostro utá II Kir 18 Lakosai Assyri különböz részeib vitté méde városaiba helyüke telepesekne adtá át Ezeke mond szerin oroszláno zaklatták ami ő tudatlanságu miat küldöt isten csapásna tekintette ezér tanítómestereke kérte Izrae távol lakóitól Kérésükr a izraelitá papoka küldte hozzáju eze Besz-Elbe telepedte l Kir II 17 2 d csupá részbe lette eze Sz zsidókká mí részbe megőrizté a idolatra-kultuszt Későb Jósi királ elpusztított oltáraika gyűjtöt pénze zsid szentélyeke építtetet részükr Kir II 23 15 1 é köv. Krón II 3 Jeremiá prófét az tanúsítja hog Seche é Samari lakó önkén jötte későb Jeruzsálemb áldozn Jer 41 A utols említé rólu Szent-irásba az mondja hog rész kívánta venn másodi Templo építésében d Zerubabe elvetett kérésüke Ezr 4 kétségtelenü vegye származásu miatt történelm megállapítá szerin a assy királyokna feltétlenü e kellet foglalnio távolabbi sziria tervei miat Samari megerősítet városá valóba megtörtén hossz idei tart ostrom város azonba ne Salmanasszar hane utóda Sargo vett b 722 e alkalomma 27,00 lakos vit e a assy forráso szerin fogolyként Eze legelőkelőbbe volta főké gazdago é papo tartozta közéjük forradalmiságáró nevezete váro azonba ne néptelenedet el se forradalm szellem ne tör meg amiér ú ostro vol szüksége e 72 körü végzet Samariaval Ekko jöt Bibliába jelzet ú lakosságga val betelepíté óvatosság rendszabályokból Ezr Könyv 4 szerin e Asszarhado müv volt d a assy tudósításo szerin Sargo é Assurbanipa Ezráná tévese Asznappa neveihe fűződi a ú telepítés Valószín Ezr Könyv é a assy forráso egybevetés alapjá hog mindké utóbb királ é Aszarhado alat i vol áttelepítés Anna megtörtént utá nevezi lakóka S.-nak amelyekne eg főrétegé szegényeb izraelitá képezték megfosztv kasztpapságtó eze kérté a Asszíriáb kerül tehetőseb é tanultab testvéreiket hog küldjene részükr papokat tanítókat Biblia é assy forrásokbó ennyi tudun megállapítan következ tudósít csupá Josephu időszámítá utá els száza vég fel zsidó-róma történetír megírj Samariána a assyr-uralo bukás után sorsát Ekko mó kormányza al került d Jud királyságáva val egyesülésé mé királyo ne engedélyezték másrész azonba Samari politikaila elégedetle elemne menedékhely lett E a ele éppe konzervativakbó kerü ki azokból aki elégedetlene volta vallá újításokkal Köztü vol Manass pa is pontná azonba Josephu ellentmondásb kerü forrás jeruzsálem politika viszonyokró ne mon többet min Nehemia valósá az hog Samari mé szatrapájána leányá nőü vett Manasse jeruzsálem főpa fia aki ezér Nehemi próféta kiüldözöt Jeruzsálemből mir a apósáho menekül Nehemi 13.2 E a esemén 43 körü történhetett A eredmén a volt hog Sz zsidóbb lette valóba pogán szokáso több ne merülne fe közöttük Eg századda később 332 Nag Sándo engedélyéve Sz felépíti templomuka Garizim-hegyén rég Seche mellett Josephu adat it hamis mer Manass emigrálásá i Nag Sándo idejér teszi E templo 20 évi fennállott amiko Jochana Hyrcanus Judae király e foglalt azt kétségtelenü azért mer Antioehu Epiphanes támogattá zsid szabadságmozgalo idején Ezér utáltá me őke zsidó e eredet módo ju kifejezésr Jézu Szirac 1 Szirac apokri könyvébe I 2 é köv mel a idősz el 20 körül évbő val Ké nemzettő irtózi lelkem harmadi pedi ne i né :Sá é Philiszte lakóitó é bolondo nációtól amel Sechetnbe laki A apokri Pátriárká Testamentuma Jubileumo Könyv viszon megvéd őket ugyancsa Midra is amel az mondja hog Sz Garizim-hegyé azér építetté templomukat mer Laba ot temett e bálványait A Evangéliu azonba ne nagyo kímél őket mondvá Szamaritánu vag é ördö va benne Jáno 8 4 é má helyeke is Talmu Ro Hasána2. Sz csalárdságáró az említ meg hog zsidó elámításár újhol idej körü szalonná tiltot hús égettek,hog anna tüzé távolró újholdna véljék Érthet Sz iránt ellenszen anná i inkább mer veszélye ké utols századba mindi zsidósá ellenségeive paktáltak Ez jutalmazt neki Herodes amiko uralmá róma segítségge megszilárdította Ekko Samariá újr felépített é Szebaszt görö névve nevezt el Vespasianu alat újbó forradalo színter vol Sz városa rég Sechem melye rómaia Flavi Neapolisna nevezte el miutá forrongás leverték Bar-Kochb szabadsághar leverés utá Hadria alat rómaia segélyéve újr felépítetté templomuka Garizim-hegyén miutá előzőle rómaiaka szokásu szerin támogattá zsidósá ellen Commodu alat ismé balszerencs üldözt őket d következ századba má újbó erőhö jutnak IV sz.-ba Báv be Nathanae főpa újjászervezt Sz közösségé é zsid rítu szerint ti zsinagógáka emeltetet részükre amelye némelyik mái megvan Garizim-hegyé épül templomuka azonba rómaia végké elpusztítottá 484. mí 529 Justinianu császá politika létjogosultságuktó fosztott me őket Azót elszegényedv élnek hihetetle szívósságga csüngv tradícióikon miutá kereszténységge mindi legmerevebbe szembe álltak Krónikái i meglehetőse számottevő értéke irodalmu küls történetükrő ne tu mást min főpapo örökösödés rendjéne felsorakoztatását Legnevezeteseb vol főpapjai közü XIII sz els felébe él Phinea be Joseph ak tiszt jelleméve tett maradandóv emlékét 1623-ba hal me Manasse ót egyene ágo Áro törzsébő származ utols főpa azót ugyananna fiatalab ágábó származna főpapjai máig d eze má ne ha-Kóhe ha-Gódó hanem ha-Kóhe ha-Lév címe viselik Sz.-na szorosab környéke kívü kolóniái i vannak íg XVI sz.-tó kezdv Damaszkuszban Kairóba é Palesztin töb részén középkorba ot megfordul zsid tudóso közü említés teszne rólu Tudela Benjámin XI sz.-ba él híre utazó XVI sz.- Obadi d Bertinoro Misna-kommentátor kolóniá külföld rész má ré kihalt d rég Seehe helyé építet Flavi Neopoli elferdített ara nevé Nablusna nevezet városk mái i fennál pá szá főny tiszt Szamaritánu lakosságaval,melyne elsej koh nita-levit főpap Nablus 192 ót Sechemne i nevezi újbó Palesztin egyenjog lakói akik bá szokásaikat íg peszach bárányáldozato Garizim-hegyén megtartották több ne idegenkedne zsid testvéreiktől akikb rövidese teljese beolvadnak Sz jelentőségé ne lehe lebecsülni mer úg antropológiai min vallás-é irodalomtörténet szempontbó értéke emlékeke őrizte me számunkra Antropológiaila Sz rég hébertípu tisztaságá rendkívül zárkózottságukka jobba megőrizték min zsidósá bármel máshov származot része Típusu jellegzetese zsidó mel kanaán népekke val keveredésbő a ókorban a els évezre elejé keletkezet amelye Luscha zsidókna chittitákkal a árj amoritákka sém nomádokka val keveredésbő származtat Enne nyomá szőkesé előfordulás Sz közöt szinté megokolja kihalóba lev Sz nagyobbrész férfi mindamellet irtózna bármel má népbő val n felvétel ellen tisztazsid fajiságu megőrzés miatt Csupá jelenkorba történ me palesztina zsidóságga val összeházasodás nő sors meglehetőse inferióri vol Sz.-nál Termetükr nézv Sz legnagyobba Sziri é Palesztin össze fajtá között száju szélesség közepes másodi uj hossz legnagyobb kezei hosszúak vékonya é gyengé több sziriaikéva összehasonlítva Haju szín nagyobbrészbe sötétbarna ige csekél százalékba szők i előfordul a átlago koponyainde 76-79 sze szín 14 15%-ba barn é sötétbarna 7-4 ké é szürke Vallás tekintetben min történelmü i mutatja a ókorba ellentétbe állotta zsidósá egyetemével amiér azo ellenségeskedésé vontá magukra d e ne fajul zsidó részérő személyessé Íg a evangéliumo egyik Jáno 4 arró tes tanúságot hog tanítványo Sz.-ná vásárolnak Jude véglege bukásáva Sz ellensége vallás magatartás i megszűnt d különállásuka megőrizték Enne ok a volt hog ő Menasse álta 30 hozot Tór szövegéhe é a akkor szad-uceánizmusho ragaszkodta szóbel hagyományt a arr felépítet nagyszer tanítás ne ismerték ig se kanonizál szentiratokat se Misná é Gernarát Sz orthodoxiájá törvénye szigor megtartásába Talmu megdicsér Chulli 4 kiemelv főké tisztaság törvénye megőrzését Csupá ennyibe számítj azonba őke zsidóknak Általába vév későb olyanna tekintetté őket min karaitákat keresztén egyházatyá se szereti őke szemükr vetik hog ne hiszne a angyalokba é léle halhatatlanságában Sz dogmái Iste egységébe val hit mel liturgiájukba állandóa visszhangzik Ehhe képes mindenfél antropomorfizmus kivetne vallá fogalmaibó é semmifél személye istenhi ninc náluk tekintetbe fedi tiszt zsid vallást Hiszne pátriárkákba é Mózesben min egyetle prófétába Deuter 34 10 szava ezerint Hiszik hog Sechin Garizim-hegyé jeleni me hog Messiá eljö az megelőz Tahe ak messiás kor előkészíti azutá jö a utols ítélet Temetés szertartásu nagyterjedelm é bűnbán imákka va egybekapcsolva Eze némelyike tagadhatatlan a iszlá hatásá mutatja d a újab korba má teljese elhagytá azokat Irodalmu palesztina héber-arameu dialektu nyelvé va írva archaiku betűkkel Kiejtésü galileaiho hasonlato gutturáliso hibá kiejtés tanúsítj ezt Irodalmu Európába akko let ismeretes amiko XVI sz.-ba Pietr dell Vall Damaszkuszbó Sz Pentateuchjána hébe másolatá elhozt 1616 Azót számo kézirato hozta Európáb é Amerikáb tőlük A említet szövege többször legjobba 1790 Oxfordba adtá k bá a lényegébe megegyezi maszonétiku szöveggel részleteibe é íráshibáiba különbözi attól Ugyaneg időbe hoztá Európáb é adtá k Sz Targumát amelye valószínűe Nathanae főpa íratot le Szamaritánus-ara nyelvne i számo kézirat-emlék van íg Ibn-al-Hasszá Targum-fordítása Ibrahi ib Jaku Pentateuchho ír kommentár ara nyelven Ghana ib Ab al-Seru 1753 Genesishe é Exodushoz Fontosab ezekné liturgiájuk amelye főle imakönyvü tükrözte vissza Szerző IV.-XVI sz.-i váltakoznak Jelentékenyeb tudósai é vallás írói mé Marka 105 körül Ő tartjá Sz legnagyob tudósána nyelv Szamaritánus-hébe anna fia Nana b Markah tovább a említet Finea főpa XIV sz.-ban anna fia Abis é Josep ha-Rabban Eze állapítottá me liturgi véglege szövegét Abdalla b Salom ha-Kohe i imaszerz vol 140 körül Abdalla b Ábrahá Kabas pedi legjelentékenyeb szerzői köz tartozik Valamennyie valláso költésze teré tűnte ki XVIII é XIX sz.-ba Demfi-csalá töb tagj é levit Tabaga é leszármazotta egés XX sz elejéi szerepelte irodalmilag mutatv nag szellem hanyatlás nyelvbe é gondolatba egyaránt krónikáso közü fontosa Eleaza Be Amra főpap ak 1149 írt Al-Tau-lidaho krónikáját melye után máso folytatta egés 185 i hébe nyelve amel vilá teremtéséve kezdődik Legfontosab benn szerz korának XII sz.-na műve folytat Jaco b Ismae korának XIV sz.-na ismertetése Mási krónik Szamaritánu Jósu Könyv XIII sz.-bó arabul mel sokka kiseb értékű min a előbbi Sz.-na töb grammatikaírójuk azonkívü naptárszerzői i vannak Rajtu kívü ha jelentékenyeb teológu művé őrzi a európa é amerika könyvtárak Eze a értéke kézirato többnyir Oxfordban British-Múzeumban Berlinbe é Amszterdamba vannak Irodalom K Cowle é M Beligaohn Samaritan Jew Encycl 190 Petermann Reise 186 Nuth Sketct o Samarita Histor etc 187 Wreschner Samaritaniscn Traditione 188 Taglieht Di Kutháe al Beobachte de Gesetze 188 Kircheim Karm Somro 185 Reland Di Samaritani 170 Grátz Geschichit de Jude 4 kiad III Robinson Regearche III Schürer Geschicht de Volke Israe 3 kiad II Stanley Sina an Palestine Freudenthal Hellenistisch Studie I-II 187 Steinschnei-der Di arabisch Litteratu de Jude Leitner Di samaritanisch Legende Mosi Heidenheim Di samaritaniscb Liturgi 188 Cowley Th Samarita Liturg 190 Ha-nover Da Festgeset de Samaritane 190 Bloch Di samarit.-arab Pentateuch-Übersetzun 190

14694.h

CÍMSZ Szamaritánus

SZÓCIK Szamaritánus hé somrón ,Samári Palesztin vár hé Somr környé lakóin elnevezés Ez m Be Jiszroeln Izra fiain nevez maguk m Nabl ar városb régebb Sech lakna Történet el Templ lerombolá koráv kezdődi amik időszá e 7 assyr Samari elfoglaltá Izra Jo országain elkülönülé ut Seche ame m akk ré vár vol észa királys vallá központ let m politik főváro Om kirá 89 Samáriá helyez o marad am Salmanassz ass kirá n foglal a háromé ostr ut I Ki 1 Lakosa Assyr különbö részei vitt méd városaib helyük telepesekn adt á Ezek mon szeri oroszlán zaklattá am tudatlanság mia küldö iste csapásn tekintett ezé tanítómesterek kért Izra távo lakóitó Kérésük izraelit papok küldt hozzáj ez Besz-Elb telepedt Ki I 1 csup részb lett ez S zsidókk m részb megőrizt idolatra-kultusz Késő Jós kirá elpusztítot oltáraik gyűjtö pénz zsi szentélyek építtete részük Ki I 2 1 köv Kró I Jeremi prófé a tanúsítj ho Sech Samar lak önké jött késő Jeruzsálem áldoz Je 4 utol említ ról Szent-irásb a mondj ho rés kívánt ven másod Templ építésébe Zerubab elvetet kérésük Ez kétségtelen vegy származás miat történel megállapít szeri ass királyokn feltétlen kelle foglalni távolabb sziri terve mia Samar megerősíte város valób megtörté hoss ide tar ostro váro azonb n Salmanassza han utód Sarg vet 72 alkalomm 27,0 lako vi ass forrás szeri fogolykén Ez legelőkelőbb volt fők gazdag pap tartozt közéjü forradalmiságár nevezet vár azonb n néptelenede e s forradal szelle n tö me amié ostr vo szükség 7 kör végze Samariava Ekk jö Bibliáb jelze lakosságg va betelepít óvatossá rendszabályokbó Ez Köny szeri Asszarhad mü vol ass tudósítás szeri Sarg Assurbanip Ezrán téves Asznapp neveih fűződ telepíté Valószí Ez Köny ass forrás egybeveté alapj ho mindk utób kirá Aszarhad ala vo áttelepíté Ann megtörtén ut nevez lakók S.-na amelyekn e főréteg szegénye izraelit képezté megfoszt kasztpapságt ez kért Asszíriá kerü tehetőse tanulta testvéreike ho küldjen részük papoka tanítóka Bibli ass forrásokb enny tudu megállapíta követke tudósí csup Joseph időszámít ut el száz vé fe zsidó-róm történetí megír Samarián assyr-ural buká utá sorsá Ekk m kormányz a kerül Ju királyságáv va egyesülés m király n engedélyezté másrés azonb Samar politikail elégedetl elemn menedékhel let el épp konzervativakb ker k azokbó ak elégedetlen volt vall újításokka Közt vo Manas p i pontn azonb Joseph ellentmondás ker forrá jeruzsále politik viszonyokr n mo többe mi Nehemi valós a ho Samar m szatrapáján leány nő vet Manass jeruzsále főp fi ak ezé Nehem prófét kiüldözö Jeruzsálembő mi apósáh menekü Nehem 13. esemé 4 kör történhetet eredmé vol ho S zsidób lett valób pogá szokás töb n merüln f közöttü E századd későb 33 Na Sánd engedélyév S felépít templomuk Garizim-hegyé ré Sech mellet Joseph ada i hami me Manas emigrálás Na Sánd idejé tesz templ 2 év fennállot amik Jochan Hyrcanu Juda királ foglal az kétségtelen azér me Antioeh Epiphane támogatt zsi szabadságmozgal idejé Ezé utált m ők zsid erede mód j kifejezés Jéz Szira Szira apokr könyvéb kö me idős e 2 körü évb va K nemzett irtóz lelke harmad ped n n :S Philiszt lakóit bolond nációtó ame Sechetnb lak apokr Pátriárk Testamentum Jubileum Köny viszo megvé őke ugyancs Midr i ame a mondj ho S Garizim-hegy azé épített templomuka me Lab o temet bálványai Evangéli azonb n nagy kímé őke mondv Szamaritán va örd v benn Ján m helyek i Talm R Hasána2 S csalárdságár a emlí me ho zsid elámításá újho ide kör szalonn tilto hú égettek,ho ann tüz távolr újholdn véljé Érthe S irán ellensze ann inkáb me veszély k utol századb mind zsidós ellenségeiv paktálta E jutalmaz nek Herode amik uralm róm segítségg megszilárdított Ekk Samari új felépítet Szebasz gör névv nevez e Vespasian ala újb forradal színte vo S város ré Seche mely római Flav Neapolisn nevezt e miut forrongá leverté Bar-Koch szabadságha leveré ut Hadri ala római segélyév új felépített templomuk Garizim-hegyé miut előzől rómaiak szokás szeri támogatt zsidós elle Commod ala ism balszerenc üldöz őke követke századb m újb erőh jutna I sz.-b Bá b Nathana főp újjászervez S közösség zsi rít szerin t zsinagógák emeltete részükr amely némelyi má megva Garizim-hegy épü templomuk azonb római végk elpusztított 484 m 52 Justinian csász politik létjogosultságukt fosztot m őke Azó elszegényed élne hihetetl szívósságg csüng tradícióiko miut kereszténységg mind legmerevebb szemb állta Króniká meglehetős számottev érték irodalm kül történetükr n t más mi főpap örökösödé rendjén felsorakoztatásá Legnevezetese vo főpapja köz XII s el feléb é Phine b Josep a tisz jellemév tet maradandó emléké 1623-b ha m Manass ó egyen ág Ár törzséb szárma utol főp azó ugyanann fiatala ágáb származn főpapja mái ez m n ha-Kóh ha-Gód hane ha-Kóh ha-Lé cím viseli Sz.-n szorosa környék kív kolóniá vanna í XV sz.-t kezd Damaszkuszba Kairób Paleszti tö részé középkorb o megfordu zsi tudós köz említé teszn ról Tudel Benjámi X sz.-b é hír utaz XV sz. Obad Bertinor Misna-kommentáto kolóni külföl rés m r kihal ré Seeh hely építe Flav Neopol elferdítet ar nev Nablusn neveze város má fenná p sz főn tisz Szamaritán lakosságaval,melyn else ko nita-levi főpa Nablu 19 ó Sechemn nevez újb Paleszti egyenjo lakó aki b szokásaika í peszac bárányáldozat Garizim-hegyé megtartottá töb n idegenkedn zsi testvéreiktő akik rövides teljes beolvadna S jelentőség n leh lebecsüln me ú antropológia mi vallás- irodalomtörténe szempontb érték emlékek őrizt m számunkr Antropológiail S ré hébertíp tisztaság rendkívü zárkózottságukk jobb megőrizté mi zsidós bárme másho származo rész Típus jellegzetes zsid me kanaá népekk va keveredésb ókorba el évezr elej keletkeze amely Lusch zsidókn chittitákka ár amoritákk sé nomádokk va keveredésb származta Enn nyom szőkes előfordulá S közö szint megokolj kihalób le S nagyobbrés férf mindamelle irtózn bárme m népb va felvéte elle tisztazsi fajiság megőrzé miat Csup jelenkorb törté m palesztin zsidóságg va összeházasodá n sor meglehetős inferiór vo Sz.-ná Termetük néz S legnagyobb Szir Paleszti össz fajt közöt száj szélessé közepe másod u hoss legnagyob keze hosszúa vékony gyeng töb sziriaikév összehasonlítv Haj szí nagyobbrészb sötétbarn ig cseké százalékb sző előfordu átlag koponyaind 76-7 sz szí 1 15%-b bar sötétbarn 7- k szürk Vallá tekintetbe mi történelm mutatj ókorb ellentétb állott zsidós egyeteméve amié az ellenségeskedés vont magukr n faju zsid részér személyess Í evangélium egyi Ján arr te tanúságo ho tanítvány Sz.-n vásárolna Jud végleg bukásáv S ellenség vallá magatartá megszűn különállásuk megőrizté Enn o vol ho Menass ált 3 hozo Tó szövegéh akko szad-uceánizmush ragaszkodt szóbe hagyomány ar felépíte nagysze tanítá n ismerté i s kanonizá szentiratoka s Misn Gernará S orthodoxiáj törvény szigo megtartásáb Talm megdicsé Chull kiemel fők tisztasá törvény megőrzésé Csup ennyib számít azonb ők zsidókna Általáb vé késő olyann tekintett őke mi karaitáka kereszté egyházaty s szeret ők szemük veti ho n hiszn angyalokb lél halhatatlanságába S dogmá Ist egységéb va hi me liturgiájukb állandó visszhangzi Ehh képe mindenfé antropomorfizmu kivetn vall fogalmaib semmifé személy istenh nin nálu tekintetb fed tisz zsi vallás Hiszn pátriárkákb Mózesbe mi egyetl prófétáb Deute 3 1 szav ezerin Hiszi ho Sechi Garizim-hegy jelen m ho Messi elj a megelő Tah a messiá ko előkészít azut j utol ítéle Temeté szertartás nagyterjedel bűnbá imákk v egybekapcsolv Ez némelyik tagadhatatla iszl hatás mutatj úja korb m teljes elhagyt azoka Irodalm palesztin héber-arame dialekt nyelv v írv archaik betűkke Kiejtés galileaih hasonlat gutturális hib kiejté tanúsít ez Irodalm Európáb akk le ismerete amik XV sz.-b Piet del Val Damaszkuszb S Pentateuchján héb másolat elhoz 161 Azó szám kézirat hozt Európá Ameriká tőlü említe szöveg többszö legjobb 179 Oxfordb adt b lényegéb megegyez maszonétik szövegge részleteib íráshibáib különböz attó Ugyane időb hozt Európá adt S Targumá amely valószínű Nathana főp írato l Szamaritánus-ar nyelvn szám kézirat-emlé va í Ibn-al-Hassz Targum-fordítás Ibrah i Jak Pentateuchh í kommentá ar nyelve Ghan i A al-Ser 175 Genesish Exodusho Fontosa ezekn liturgiáju amely fől imakönyv tükrözt vissz Szerz IV.-XV sz.- váltakozna Jelentékenye tudósa vallá író m Mark 10 körü tartj S legnagyo tudósán nyel Szamaritánus-héb ann fi Nan Marka továb említe Fine főp XI sz.-ba ann fi Abi Jose ha-Rabba Ez állapított m liturg végleg szövegé Abdall Salo ha-Koh imaszer vo 14 körü Abdall Ábrah Kaba ped legjelentékenye szerző kö tartozi Valamennyi vallás költész ter tűnt k XVII XI sz.-b Demfi-csal tö tag levi Tabag leszármazott egé X s elejé szerepelt irodalmila mutat na szelle hanyatlá nyelvb gondolatb egyarán krónikás köz fontos Eleaz B Amr főpa a 114 ír Al-Tau-lidah krónikájá mely utá más folytatt egé 18 héb nyelv ame vil teremtésév kezdődi Legfontosa ben szer korána XI sz.-n műv folyta Jac Isma korána XI sz.-n ismertetés Más króni Szamaritán Jós Köny XII sz.-b arabu me sokk kise érték mi előbb Sz.-n tö grammatikaíróju azonkív naptárszerző vanna Rajt kív h jelentékenye teológ műv őrz európ amerik könyvtára Ez érték kézirat többnyi Oxfordba British-Múzeumba Berlinb Amszterdamb vanna Irodalo Cowl Beligaoh Samarita Je Encyc 19 Peterman Reis 18 Nut Sketc Samarit Histo et 18 Wreschne Samaritanisc Tradition 18 Taglieh D Kuthá a Beobacht d Gesetz 18 Kirchei Kar Somr 18 Relan D Samaritan 17 Grát Geschichi d Jud kia II Robinso Regearch II Schüre Geschich d Volk Isra kia I Stanle Sin a Palestin Freudentha Hellenistisc Studi I-I 18 Steinschnei-de D arabisc Litterat d Jud Leitne D samaritanisc Legend Mos Heidenhei D samaritanisc Liturg 18 Cowle T Samarit Litur 19 Ha-nove D Festgese d Samaritan 19 Bloc D samarit.-ara Pentateuch-Übersetzu 19

14694.

CÍMS Szamaritánu

SZÓCI Szamaritánu h somró ,Samár Paleszti vá h Som körny lakói elnevezé E B Jiszroel Izr fiai neve magu Nab a város régeb Sec lakn Történe e Temp lerombol korá kezdőd ami idősz assy Samar elfoglalt Izr J országai elkülönül u Sech am ak r vá vo ész király vall közpon le politi fővár O kir 8 Samári helye mara a Salmanass as kir fogla három ost u K Lakos Assy különb része vit mé városai helyü telepesek ad Eze mo szer oroszlá zaklatt a tudatlansá mi küld ist csapás tekintet ez tanítómestere kér Izr táv lakóit Kérésü izraeli papo küld hozzá e Besz-El teleped K csu rész let e zsidók rész megőriz idolatra-kultus Kés Jó kir elpusztíto oltárai gyűjt pén zs szentélye építtet részü K kö Kr Jerem próf tanúsít h Sec Sama la önk jöt kés Jeruzsále áldo J uto emlí ró Szent-irás mond h ré kíván ve máso Temp építéséb Zeruba elvete kérésü E kétségtele veg származá mia történe megállapí szer as királyok feltétle kell foglaln távolab szir terv mi Sama megerősít váro való megtört hos id ta ostr vár azon Salmanassz ha utó Sar ve 7 alkalom 27, lak v as forrá szer fogolyké E legelőkelőb vol fő gazda pa tartoz közéj forradalmiságá neveze vá azon néptelened forrada szell t m ami ost v szüksé kö végz Samariav Ek j Bibliá jelz lakosság v betelepí óvatoss rendszabályokb E Kön szer Asszarha m vo as tudósítá szer Sar Assurbani Ezrá téve Asznap nevei fűző telepít Valósz E Kön as forrá egybevet alap h mind utó kir Aszarha al v áttelepít An megtörté u neve lakó S.-n amelyek főréte szegény izraeli képezt megfosz kasztpapság e kér Asszíri ker tehetős tanult testvéreik h küldje részü papok tanítók Bibl as források enn tud megállapít követk tudós csu Josep időszámí u e szá v f zsidó-ró történet megí Samariá assyr-ura buk ut sors Ek kormány kerü J királyságá v egyesülé királ engedélyezt másré azon Sama politikai elégedet elem menedékhe le e ép konzervativak ke azokb a elégedetle vol val újításokk Köz v Mana pont azon Josep ellentmondá ke forr jeruzsál politi viszonyok m több m Nehem való h Sama szatrapájá leán n ve Manas jeruzsál fő f a ez Nehe prófé kiüldöz Jeruzsálemb m apósá menek Nehe 13 esem kö történhete eredm vo h zsidó let való pog szoká tö merül között század késő 3 N Sán engedélyé felépí templomu Garizim-hegy r Sec melle Josep ad ham m Mana emigrálá N Sán idej tes temp é fennállo ami Jocha Hyrcan Jud kirá fogla a kétségtele azé m Antioe Epiphan támogat zs szabadságmozga idej Ez utál ő zsi ered mó kifejezé Jé Szir Szir apok könyvé k m idő kör év v nemzet irtó lelk harma pe : Philisz lakói bolon nációt am Sechetn la apok Pátriár Testamentu Jubileu Kön visz megv ők ugyanc Mid am mond h Garizim-heg az építet templomuk m La teme bálványa Evangél azon nag kím ők mond Szamaritá v ör ben Já helye Tal Hasána csalárdságá eml m h zsi elámítás újh id kö szalon tilt h égettek,h an tü távol újhold vélj Érth irá ellensz an inká m veszél uto század min zsidó ellenségei paktált jutalma ne Herod ami ural ró segítség megszilárdítot Ek Samar ú felépíte Szebas gö név neve Vespasia al új forrada színt v váro r Sech mel róma Fla Neapolis nevez miu forrong levert Bar-Koc szabadságh lever u Hadr al róma segélyé ú felépítet templomu Garizim-hegy miu előző rómaia szoká szer támogat zsidó ell Commo al is balszeren üldö ők követk század új erő jutn sz.- B Nathan fő újjászerve közössé zs rí szeri zsinagógá emeltet részük amel némely m megv Garizim-heg ép templomu azon róma vég elpusztítot 48 5 Justinia csás politi létjogosultságuk foszto ők Az elszegénye éln hihetet szívósság csün tradícióik miu kereszténység min legmereveb szem állt Krónik meglehető számotte érté irodal kü történetük má m főpa örökösöd rendjé felsorakoztatás Legnevezetes v főpapj kö XI e felé Phin Jose tis jellemé te maradand emlék 1623- h Manas egye á Á törzsé szárm uto fő az ugyanan fiatal ágá származ főpapj má e ha-Kó ha-Gó han ha-Kó ha-L cí visel Sz.- szoros környé kí kolóni vann X sz.- kez Damaszkuszb Kairó Paleszt t rész középkor megford zs tudó kö említ tesz ró Tude Benjám sz.- hí uta X sz Oba Bertino Misna-kommentát kolón külfö ré kiha r See hel épít Fla Neopo elferdíte a ne Nablus nevez váro m fenn s fő tis Szamaritá lakosságaval,mely els k nita-lev főp Nabl 1 Sechem neve új Paleszt egyenj lak ak szokásaik pesza bárányáldoza Garizim-hegy megtartott tö idegenked zs testvéreikt aki rövide telje beolvadn jelentősé le lebecsül m antropológi m vallás irodalomtörtén szempont érté emléke őriz számunk Antropológiai r hébertí tisztasá rendkív zárkózottságuk job megőrizt m zsidó bárm másh származ rés Típu jellegzete zsi m kana népek v keveredés ókorb e évez ele keletkez amel Lusc zsidók chittitákk á amoriták s nomádok v keveredés származt En nyo szőke előfordul köz szin megokol kihaló l nagyobbré fér mindamell irtóz bárm nép v felvét ell tisztazs fajisá megőrz mia Csu jelenkor tört paleszti zsidóság v összeházasod so meglehető inferió v Sz.-n Termetü né legnagyob Szi Paleszt öss faj közö szá széless közep máso hos legnagyo kez hosszú vékon gyen tö sziriaiké összehasonlít Ha sz nagyobbrész sötétbar i csek százalék sz előford átla koponyain 76- s sz 15%- ba sötétbar 7 szür Vall tekintetb m történel mutat ókor ellentét állot zsidó egyetemév ami a ellenségeskedé von maguk faj zsi részé személyes evangéliu egy Já ar t tanúság h tanítván Sz.- vásároln Ju végle bukásá ellensé vall magatart megszű különállásu megőrizt En vo h Menas ál hoz T szövegé akk szad-uceánizmus ragaszkod szób hagyomán a felépít nagysz tanít ismert kanoniz szentiratok Mis Gernar orthodoxiá törvén szig megtartásá Tal megdics Chul kieme fő tisztas törvén megőrzés Csu ennyi számí azon ő zsidókn Általá v kés olyan tekintet ők m karaiták kereszt egyházat szere ő szemü vet h hisz angyalok lé halhatatlanságáb dogm Is egységé v h m liturgiájuk álland visszhangz Eh kép mindenf antropomorfizm kivet val fogalmai semmif személ isten ni nál tekintet fe tis zs vallá Hisz pátriárkák Mózesb m egyet prófétá Deut sza ezeri Hisz h Sech Garizim-heg jele h Mess el megel Ta messi k előkészí azu uto ítél Temet szertartá nagyterjede bűnb imák egybekapcsol E némelyi tagadhatatl isz hatá mutat új kor telje elhagy azok Irodal paleszti héber-aram dialek nyel ír archai betűkk Kiejté galileai hasonla gutturáli hi kiejt tanúsí e Irodal Európá ak l ismeret ami X sz.- Pie de Va Damaszkusz Pentateuchjá hé másola elho 16 Az szá kézira hoz Európ Amerik től említ szöve többsz legjob 17 Oxford ad lényegé megegye maszonéti szövegg részletei íráshibái különbö att Ugyan idő hoz Európ ad Targum amel valószín Nathan fő írat Szamaritánus-a nyelv szá kézirat-eml v Ibn-al-Hass Targum-fordítá Ibra Ja Pentateuch komment a nyelv Gha al-Se 17 Genesis Exodush Fontos ezek liturgiáj amel fő imaköny tükröz viss Szer IV.-X sz. váltakozn Jelentékeny tudós vall ír Mar 1 kör tart legnagy tudósá nye Szamaritánus-hé an f Na Mark tová említ Fin fő X sz.-b an f Ab Jos ha-Rabb E állapítot litur végle szöveg Abdal Sal ha-Ko imasze v 1 kör Abdal Ábra Kab pe legjelentékeny szerz k tartoz Valamenny vallá költés te tűn XVI X sz.- Demfi-csa t ta lev Taba leszármazot eg elej szerepel irodalmil muta n szell hanyatl nyelv gondolat egyará króniká kö fonto Elea Am főp 11 í Al-Tau-lida krónikáj mel ut má folytat eg 1 hé nyel am vi teremtésé kezdőd Legfontos be sze korán X sz.- mű folyt Ja Ism korán X sz.- ismerteté Má krón Szamaritá Jó Kön XI sz.- arab m sok kis érté m előb Sz.- t grammatikaírój azonkí naptárszerz vann Raj kí jelentékeny teoló mű őr euró ameri könyvtár E érté kézira többny Oxfordb British-Múzeumb Berlin Amszterdam vann Irodal Cow Beligao Samarit J Ency 1 Peterma Rei 1 Nu Sket Samari Hist e 1 Wreschn Samaritanis Traditio 1 Taglie Kuth Beobach Geset 1 Kirche Ka Som 1 Rela Samarita 1 Grá Geschich Ju ki I Robins Regearc I Schür Geschic Vol Isr ki Stanl Si Palesti Freudenth Hellenistis Stud I- 1 Steinschnei-d arabis Littera Ju Leitn samaritanis Legen Mo Heidenhe samaritanis Litur 1 Cowl Samari Litu 1 Ha-nov Festges Samarita 1 Blo samarit.-ar Pentateuch-Übersetz 1

14694

CÍM Szamaritán

SZÓC Szamaritán somr ,Samá Paleszt v So körn lakó elnevez Jiszroe Iz fia nev mag Na váro rége Se lak Történ Tem lerombo kor kezdő am idős ass Sama elfoglal Iz országa elkülönü Sec a a v v és királ val közpo l polit fővá ki Samár hely mar Salmanas a ki fogl háro os Lako Ass külön rész vi m városa hely telepese a Ez m sze oroszl zaklat tudatlans m kül is csapá tekinte e tanítómester ké Iz tá lakói Kérés izrael pap kül hozz Besz-E telepe cs rés le zsidó rés megőri idolatra-kultu Ké J ki elpusztít oltára gyűj pé z szentély építte rész k K Jere pró tanúsí Se Sam l ön jö ké Jeruzsál áld ut eml r Szent-irá mon r kívá v más Tem építésé Zerub elvet kérés kétségtel ve származ mi történ megállap sze a királyo feltétl kel foglal távola szi ter m Sam megerősí vár val megtör ho i t ost vá azo Salmanass h ut Sa v alkalo 27 la a forr sze fogolyk legelőkelő vo f gazd p tarto közé forradalmiság nevez v azo néptelene forrad szel am os szüks k vég Samaria E Bibli jel lakossá betelep óvatos rendszabályok Kö sze Asszarh v a tudósít sze Sa Assurban Ezr tév Aszna neve fűz telepí Valós Kö a forr egybeve ala min ut ki Aszarh a áttelepí A megtört nev lak S.- amelye főrét szegén izrael képez megfos kasztpapsá ké Asszír ke tehető tanul testvérei küldj rész papo tanító Bib a forráso en tu megállapí követ tudó cs Jose időszám sz zsidó-r történe meg Samari assyr-ur bu u sor E kormán ker királyság egyesül kirá engedélyez másr azo Sam politika elégede ele menedékh l é konzervativa k azok elégedetl vo va újítások Kö Man pon azo Jose ellentmond k for jeruzsá polit viszonyo töb Nehe val Sam szatrapáj leá v Mana jeruzsá f e Neh próf kiüldö Jeruzsálem após mene Neh 1 ese k történhet ered v zsid le val po szok t merü közöt száza kés Sá engedély felép templom Garizim-heg Se mell Jose a ha Man emigrál Sá ide te tem fennáll am Joch Hyrca Ju kir fogl kétségtel az Antio Epipha támoga z szabadságmozg ide E utá zs ere m kifejez J Szi Szi apo könyv id kö é nemze irt lel harm p Philis lakó bolo náció a Sechet l apo Pátriá Testament Jubile Kö vis meg ő ugyan Mi a mon Garizim-he a építe templomu L tem bálvány Evangé azo na kí ő mon Szamarit ö be J hely Ta Hasán csalárdság em zs elámítá új i k szalo til égettek, a t távo újhol vél Ért ir ellens a ink veszé ut száza mi zsid ellensége paktál jutalm n Hero am ura r segítsé megszilárdíto E Sama felépít Szeba g né nev Vespasi a ú forrad szín vár Sec me róm Fl Neapoli neve mi forron lever Bar-Ko szabadság leve Had a róm segély felépíte templom Garizim-heg mi előz római szok sze támoga zsid el Comm a i balszere üld ő követ száza ú er jut sz. Natha f újjászerv közöss z r szer zsinagóg emelte részü ame némel meg Garizim-he é templom azo róm vé elpusztíto 4 Justini csá polit létjogosultságu foszt ő A elszegény él hihete szívóssá csü tradíciói mi kereszténysé mi legmereve sze áll Króni meglehet számott ért iroda k történetü m főp örökösö rendj felsorakoztatá Legnevezete főpap k X fel Phi Jos ti jellem t maradan emlé 1623 Mana egy törzs szár ut f a ugyana fiata ág szárma főpap m ha-K ha-G ha ha-K ha- c vise Sz. szoro körny k kolón van sz. ke Damaszkusz Kair Palesz rés középko megfor z tud k emlí tes r Tud Benjá sz. h ut s Ob Bertin Misna-kommentá koló külf r kih Se he épí Fl Neop elferdít n Nablu neve vár fen f ti Szamarit lakosságaval,mel el nita-le fő Nab Seche nev ú Palesz egyen la a szokásai pesz bárányáldoz Garizim-heg megtartot t idegenke z testvéreik ak rövid telj beolvad jelentős l lebecsü antropológ vallá irodalomtörté szempon ért emlék őri számun Antropológia hébert tisztas rendkí zárkózottságu jo megőriz zsid bár más szárma ré Típ jellegzet zs kan népe keveredé ókor éve el keletke ame Lus zsidó chittiták amoritá nomádo keveredé származ E ny szők előfordu kö szi megoko kihal nagyobbr fé mindamel irtó bár né felvé el tisztaz fajis megőr mi Cs jelenko tör paleszt zsidósá összeházaso s meglehet inferi Sz.- Termet n legnagyo Sz Palesz ös fa köz sz széles köze más ho legnagy ke hossz véko gye t sziriaik összehasonlí H s nagyobbrés sötétba cse százalé s előfor átl koponyai 76 s 15% b sötétba szü Val tekintet történe muta óko ellenté állo zsid egyetemé am ellenségesked vo magu fa zs rész személye evangéli eg J a tanúsá tanítvá Sz. vásárol J végl bukás ellens val magatar megsz különállás megőriz E v Mena á ho szöveg ak szad-uceánizmu ragaszko szó hagyomá felépí nagys taní ismer kanoni szentirato Mi Gerna orthodoxi törvé szi megtartás Ta megdic Chu kiem f tiszta törvé megőrzé Cs enny szám azo zsidók Által ké olya tekinte ő karaitá keresz egyháza szer szem ve his angyalo l halhatatlanságá dog I egység liturgiáju állan visszhang E ké minden antropomorfiz kive va fogalma semmi szemé iste n ná tekinte f ti z vall His pátriárká Mózes egye prófét Deu sz ezer His Sec Garizim-he jel Mes e mege T mess előkész az ut íté Teme szertart nagyterjed bűn imá egybekapcso némely tagadhatat is hat muta ú ko telj elhag azo Iroda paleszt héber-ara diale nye í archa betűk Kiejt galilea hasonl gutturál h kiej tanús Iroda Európ a ismere am sz. Pi d V Damaszkus Pentateuchj h másol elh 1 A sz kézir ho Euró Ameri tő emlí szöv többs legjo 1 Oxfor a lényeg megegy maszonét szöveg részlete íráshibá különb at Ugya id ho Euró a Targu ame valószí Natha f íra Szamaritánus- nyel sz kézirat-em Ibn-al-Has Targum-fordít Ibr J Pentateuc kommen nyel Gh al-S 1 Genesi Exodus Fonto eze liturgiá ame f imakön tükrö vis Sze IV.- sz váltakoz Jelentéken tudó val í Ma kö tar legnag tudós ny Szamaritánus-h a N Mar tov emlí Fi f sz.- a A Jo ha-Rab állapíto litu végl szöve Abda Sa ha-K imasz kö Abda Ábr Ka p legjelentéken szer tarto Valamenn vall költé t tű XV sz. Demfi-cs t le Tab leszármazo e ele szerepe irodalmi mut szel hanyat nyel gondola egyar krónik k font Ele A fő 1 Al-Tau-lid króniká me u m folyta e h nye a v teremtés kezdő Legfonto b sz korá sz. m foly J Is korá sz. ismertet M kró Szamarit J Kö X sz. ara so ki ért elő Sz. grammatikaíró azonk naptárszer van Ra k jelentéken teol m ő eur amer könyvtá ért kézir többn Oxford British-Múzeum Berli Amszterda van Iroda Co Beliga Samari Enc Peterm Re N Ske Samar His Wresch Samaritani Traditi Tagli Kut Beobac Gese Kirch K So Rel Samarit Gr Geschic J k Robin Regear Schü Geschi Vo Is k Stan S Palest Freudent Hellenisti Stu I Steinschnei- arabi Litter J Leit samaritani Lege M Heidenh samaritani Litu Cow Samar Lit Ha-no Festge Samarit Bl samarit.-a Pentateuch-Überset

1469

CÍ Szamaritá

SZÓ Szamaritá som ,Sam Palesz S kör lak elneve Jiszro I fi ne ma N vár rég S la Törté Te leromb ko kezd a idő as Sam elfogla I ország elkülön Se é kirá va közp poli főv k Samá hel ma Salmana k fog hár o Lak As külö rés v város hel telepes E sz orosz zakla tudatlan kü i csap tekint tanítómeste k I t lakó Kéré izrae pa kü hoz Besz- telep c ré l zsid ré megőr idolatra-kult K k elpusztí oltár gyű p szentél építt rés Jer pr tanús S Sa ö j k Jeruzsá ál u em Szent-ir mo kív má Te építés Zeru elve kéré kétségte v szárma m törté megálla sz király feltét ke fogla távol sz te Sa megerős vá va megtö h os v az Salmanas u S alkal 2 l for sz fogoly legelőkel v gaz tart köz forradalmisá neve az néptelen forra sze a o szük vé Samari Bibl je lakoss betele óvato rendszabályo K sz Asszar tudósí sz S Assurba Ez té Aszn nev fű telep Való K for egybev al mi u k Aszar áttelep megtör ne la S. amely főré szegé izrae képe megfo kasztpaps k Asszí k tehet tanu testvére küld rés pap tanít Bi forrás e t megállap köve tud c Jos időszá s zsidó- történ me Samar assyr-u b so kormá ke királysá egyesü kir engedélye más az Sa politik eléged el menedék konzervativ azo elégedet v v újításo K Ma po az Jos ellentmon fo jeruzs poli viszony tö Neh va Sa szatrapá le Man jeruzs Ne pró kiüld Jeruzsále apó men Ne es történhe ere zsi l va p szo mer közö száz ké S engedél felé templo Garizim-he S mel Jos h Ma emigrá S id t te fennál a Joc Hyrc J ki fog kétségte a Anti Epiph támog szabadságmoz id ut z er kifeje Sz Sz ap köny i k nemz ir le har Phili lak bol náci Seche ap Pátri Testamen Jubil K vi me ugya M mo Garizim-h épít templom te bálván Evang az n k mo Szamari b hel T Hasá csalárdsá e z elámít ú szal ti égettek táv újho vé Ér i ellen in vesz u száz m zsi ellenség paktá jutal Her a ur segíts megszilárdít Sam felépí Szeb n ne Vespas forra szí vá Se m ró F Neapol nev m forro leve Bar-K szabadsá lev Ha ró segél felépít templo Garizim-he m elő róma szo sz támog zsi e Com balszer ül köve száz e ju sz Nath újjászer közös sze zsinagó emelt rész am néme me Garizim-h templo az ró v elpusztít Justin cs poli létjogosultság fosz elszegén é hihet szívóss cs tradíció m kereszténys m legmerev sz ál Krón meglehe számot ér irod történet fő örökös rend felsorakoztat Legnevezet főpa fe Ph Jo t jelle marada eml 162 Man eg törz szá u ugyan fiat á szárm főpa ha- ha- h ha- ha vis Sz szor körn koló va sz k Damaszkus Kai Pales ré középk megfo tu eml te Tu Benj sz u O Berti Misna-komment kol kül ki S h ép F Neo elferdí Nabl nev vá fe t Szamari lakosságaval,me e nita-l f Na Sech ne Pales egye l szokása pes bárányáldo Garizim-he megtarto idegenk testvérei a rövi tel beolva jelentő lebecs antropoló vall irodalomtört szempo ér emlé őr számu Antropológi héber tiszta rendk zárkózottság j megőri zsi bá má szárm r Tí jellegze z ka nép kevered óko év e keletk am Lu zsid chittitá amorit nomád kevered szárma n sző előford k sz megok kiha nagyobb f mindame irt bá n felv e tiszta faji megő m C jelenk tö palesz zsidós összeházas meglehe infer Sz. Terme legnagy S Pales ö f kö s széle köz má h legnag k hoss vék gy sziriai összehasonl nagyobbré sötétb cs százal előfo át koponya 7 15 sötétb sz Va tekinte történ mut ók ellent áll zsi egyetem a ellenségeske v mag f z rés személy evangél e tanús tanítv Sz vásáro vég buká ellen va magata megs különállá megőri Men h szöve a szad-uceánizm ragaszk sz hagyom felép nagy tan isme kanon szentirat M Gern orthodox törv sz megtartá T megdi Ch kie tiszt törv megőrz C enn szá az zsidó Álta k oly tekint karait keres egyház sze sze v hi angyal halhatatlanság do egysé liturgiáj álla visszhan k minde antropomorfi kiv v fogalm semm szem ist n tekint t val Hi pátriárk Móze egy prófé De s eze Hi Se Garizim-h je Me meg mes előkés a u ít Tem szertar nagyterje bű im egybekapcs némel tagadhata i ha mut k tel elha az Irod palesz héber-ar dial ny arch betű Kiej galile hason gutturá kie tanú Irod Euró ismer a sz P Damaszku Pentateuch máso el s kézi h Eur Amer t eml szö több legj Oxfo lénye megeg maszoné szöve részlet íráshib külön a Ugy i h Eur Targ am valósz Nath ír Szamaritánus nye s kézirat-e Ibn-al-Ha Targum-fordí Ib Pentateu komme nye G al- Genes Exodu Font ez liturgi am imakö tükr vi Sz IV. s váltako Jelentéke tud va M k ta legna tudó n Szamaritánus- Ma to eml F sz. J ha-Ra állapít lit vég szöv Abd S ha- imas k Abd Áb K legjelentéke sze tart Valamen val költ t X sz Demfi-c l Ta leszármaz el szerep irodalm mu sze hanya nye gondol egya króni fon El f Al-Tau-li krónik m folyt ny teremté kezd Legfont s kor sz fol I kor sz ismerte kr Szamari K sz ar s k ér el Sz grammatikaír azon naptársze va R jelentéke teo eu ame könyvt ér kézi több Oxfor British-Múzeu Berl Amszterd va Irod C Belig Samar En Peter R Sk Sama Hi Wresc Samaritan Tradit Tagl Ku Beoba Ges Kirc S Re Samari G Geschi Robi Regea Sch Gesch V I Sta Pales Freuden Hellenist St Steinschnei arab Litte Lei samaritan Leg Heiden samaritan Lit Co Sama Li Ha-n Festg Samari B samarit.- Pentateuch-Überse