Előszó (részlet)

A gazdasági, kulturális, néprajzi, társadalomföldrajzi, etnikai jelenségek területi dimenzióinak körülhatárolására, leírására való törekvés nagyjából egyidős a kritikai tudományossággal. A különböző kritériumok alapján szerveződő térségi formációk határainak, jellegadó sajátosságainak feltárása során alakult ki az a korszerű régiószemlélet, amely a közbeszéd és a publicisztika leegyszerűsített térfogalmai helyett igyekszik a térbeli szerkezetek közt történeti, gazdasági, kulturális és közigazgatási tipológiai sajátosságok szerint rendet és rangsort kialakítani. Az interdiszciplináris megközelítést igénylő térelméleti vizsgálatokban nyilvánvalóak a gazdasági és urbanizációs folyamatok, illetve a közigazgatási tradíciók nyomán kialakult tradicionális térbeosztás meghatározó jelentősége, de jelzik azokat a kulturális, infrastrukturális, termelési, etnikai változásokat, amelyek folyamatosan alakítják, átírják egy-egy ország, régió belső térszerkezetét.

Az utóbbi időkben a regionalizmus jelenségkörébe tartozó folyamatok felerősödésével, politikai felértékelődésével párhuzamosan afféle divatszóvá vált a régió kifejezés, amelynek parttalan használata eleve megnehezíti a térségi jelenségek, térhasználati szokások és a térfelosztási szempontok értelmezését. Fontos tehát, hogy a különböző szintű térbeli szerkezeteket lehetőség szerint pontos fogalmakkal jelöljük meg. A társadalomföldrajz által megkülönböztetett országos, regionális, nagytérségi, kistérségi (városkörnyéki), települési, lakókörzeti és háztartási szintek a makro-, regionális, mezo- és mikroszintek nagyságrend szerinti hierarchiáját jelölik. Ezen belül a történeti, gazdasági és közigazgatási térértelmezés, tájbesorolás kulcsfogalmaival is pontosítani lehet a vizsgált területi egységeket. A természetföldrajzi nagytájak, a történeti megyerendszer alapján rögzült történeti tájegységek, az ipari, mezőgazdasági termelési körzetek szerinti felosztás főként arra alkalmas, hogy a folyamatos térszerkezeti átalakulásokat a változások kiváltó tényezői szerint tudjuk leírni.

Kötetünk tanulmányai a Kárpát-medence magyarok által lakott, tehát alapvetően a történeti, néprajzi, közigazgatási, etnikai és kulturális jellemzők által leírható kistérségeivel foglalkozik. A tanulmányok Szlovénia kivételével minden szomszédos országból bemutatnak egy kistérséget. Ausztriából a burgenlandi magyar szórványt, Ukrajnából a kárpátaljai beregi tájegységet, a szerbiai Vajdaságból Zenta község településeit, Horvátországból a szlavóniai magyarok által lakott kistérséget, Romániából a székelyföldi Erdővidéket, a gyimesi Pogányhavas mikrorégiót, Kalotaszeget, Szilágysomlyó vonzáskörzetét és a bánsági magyar szórványvidéket, Szlovákiából pedig a Lévai járást, a mátyusföldi magyar településeket, illetve a Dudvág menti és a Csermosnya-völgyi kistérségeket.

[...]

A kötet szerzői sokféle megközelítésben vizsgálják a Kárpát-medence magyarok által is lakott kistérségeiben a magyar identitás tradicionális és modern, etnikai, kulturális, politikai elemeit, a magyar intézményrendszer által megújított, újratermelt magyar identitás sajátosságait.

A szerkesztők