Fülszöveg

Anatole France, az értelem és az emberiesség nagy írója, derűs, egyben gúnyos nyugalommal és fölénnyel szemléli az emberi nem ezer ostobaságát és kártékony őrületét. Ebben a művében érzéki színekkel kelti életre Thaiszt, a legendás hírű alexandriai kurtizánt. A hanyatló Róma és fiatal kereszténység világa, harca és szenvedélye kavarog színesen a háttérben, miközben Paphnutius apát, a sivatagban élő szerzetes elkárhozik Thaisz iránt táplált "bűnös" szerelmében. Ellenben Thaisz, a tündöklő kurtizán, aki szerette az embereket, a szépet, a természetet, a művészetet, és egész életében a szerelem oltárán áldozott, tiszta szívvel üdvözül. Anatole France Thaisz megtérését gúnyos, bölcs mosolyával meséli el úgy, ahogy ő látja: a késői kor kételkedő tekintetével. A nagy író, a szépség szerelmese, ebben a kötetben is az emberi értelem és a harmonikus szépség hű szószólója marad.