Tétel adatlapja
CÍMLAP
Joseph Kentenich
Egy újkori pedagógia alapvonásai

TARTALOM, BEVEZETÉS



Tartalom

Bevezetés

Kapcsolat Istennel mint nevelési hatalommalA nevelési csődhelyzet okai Egyensúlyzavarok
Lelki elszegényedés
A mai ember jobban szereti a sötétséget
A másodlagos értékek iránti fogékonyság és előszeretet
A személyes tett és élmény dinamikája
A modern kor helyzete

A szétesés következményei a modern ifjúságnál
Határtalan nyugtalanság
Rendkívüli akadékoskodás
Ítéletképtelenség
Szélsőséges bizalmatlanság
Összehasonlítási mánia
Kompenzáció
A szétesés tipikus jegyei a nők világában Elvilágiasodás, elnaturalizálás
Emancipáció
A női őseszmény és a mai nő
Hisztéria
Leánynevelés
A kor hangja - Isten hangja Bárkát építünk
Saját szívünk bárkája
Külső bárka
Az új pedagógia alapvonásai Pillantás az új partok felé
Hősies gyermekség
Hősies alázat
Hősies odaadás
Hősies bizalom
Tökéletes közösség
Erőteljes alakító és kibontakoztató akarat
Schönstatt pedagógiai rendszerének rövid fölvázolása Az eszménypedagógia
Eszménypedagógia: az érzület és a viselkedés nevelése
Az eszménypedagógia alkalmazása
Személyes eszmény
Az eszménypedagógia mint alázatra nevelés
Mi az alázat?
Három baklövés Elfojtás
Kompenzáció
Meg nem értett és be nem vallott vétkek és gyengeségek
Nevelés a családban Az apai öntudat gyökere
Az apai öntudat megnyilvánulásai
Apai méltóság
Apai működés
Az anyai tekintély
Gyermeki öntudat és méltóság
Csoportmunka Milyen egy jó kiscsoport?
Teremtő
Bensőséges
Háziszentély Szeretet
Hűség
Gondoskodás
Máriás nevelés Az isteni iránti nyitottság
Máriás embereszmény
Maria Immaculata
A töretlen emberi természet eszménye
A természetes és természetfeletti életteljesség eszménye
Örömteli harcrakészség eszménye
Eszményünk megvalósításának fegyvere
A máriás nevelés célkitűzése
A máriás nevelés módszerei


Bevezetés (részlet)

Kapcsolat Istennel mint nevelési hatalommal Gyermekeink nevelésének gondja hozott össze bennünket. Árnyékként kísér bennünket állandóan ez a gond. Minden korban így van, hogy a szerető nevelőket a szeretetük soha sem hagyja nyugodni. És ez a szeretet akkor különösen is magas fokot ér el, ha a gyermek, akié egész szeretetünk, beteg és gyenge lett, ha gyámoltalanul a padlón fekszik. Ez a gond áthatja valamennyi tevékenységünket is: imádságainkat, beszélgetéseinket, odafigyelésünket és hallgatásunkat. Ezzel már érintettük is azt a gondolatot, melybe most egy kicsit bele akarunk érezni, hogy ezzel elsajátítsuk a helyes alapmagatartást, amelyből kiindulva aztán a következőkben megtanulunk mélyebben meríteni.

Imáinkat át kell, hogy lelkesítse most és a jövőben és állandóan szegény gyermekeink jövőjéért érzett forró aggodalom.

Mi köze van az imának nevelői feladatunkhoz? Ezt tudjuk, ezt már régóta tudjuk: az ima a legnagyobb nevelői hatalom az égben és a földön.

Ha beletekintünk a Szentírásba és összegyűjtjük mindazt, ami abban írva van az ima értelméről, okáról és jelentőségéről, az ima és a munka, ill. az ima és a nevelői munka közti feszültségről és kapcsolatról, akkor nem nehéz mindent összekapcsolni és beleönteni ebbe a tételbe: Isten bizonyos kapcsolatot, bizonyos harmóniát akar a munka és az ima közt. Ha megbomlik ez a harmónia, akkor ez katasztrófát hoz az egész világra, a nevelők és a nevelés világára is. Ha ez a tétel, mint rendíthetetlen igazság a szemünk előtt van és ott tartjuk, akkor egész hamar megértjük, hogy honnan ered korunk nagy baja, vagy legalábbis megsejtjük. Hogy egy borzalmas káoszban élünk, ezt érezzük. Hogy a nevelés világa is kaotikus viszonyok előtt áll, ill. ilyen viszonyok közt kell dolgozni, ezt a legsajátabb tapasztalatból tudjuk. Honnan ered a káosz? Nyilvánvaló, hogy - a nevelői munkát is beleértve - az imádság és a munka közti viszonyt rendkívül erőszakosan megzavarták.

Mi is megértjük, hogy életében miért helyezett akkora súlyt az Üdvözítő az imára. Amikor nagy tettek előtt állt, melyek különösen is üdvözítő tevékenységére vonatkoztak, akkor fölment a hegycsúcsokra, hogy ott imádkozzon. Az ima itt a földön nagy, egyedülálló nevelői hatalom! Egy más alkalommal látja az Üdvözítő maga körül a világ gyámoltalanságát, mely hasonló a maihoz. Ez a szó tolul ajkaira: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába!" (Mt 10,37) Nemde ugyanebben a helyzetben vagyunk ma mi is? Nemde mi is vágyódunk erőteljes nevelők után? És nemde szeretnénk az ifjúságot úgy formálni és nevelni, hogy később az élet viharait kibírják?

És milyen eszközt mutat az Üdvözítő, hogy ilyen jellemeket formáljunk? Talán ad valamiféle szervezeti eszközt? Vagy rámutat valami építményre, amit létre kell hozni? Nem! Ő csak egy eszközt ismer: "Kérjétek az aratás urát!" Mit akar ezzel az Úr bennünk tudatosítani? Az ima hatalmát, az ima nevelői nagyhatalmát...


×