CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
Bevezetés
Lelki elszegényedés
A mai ember jobban szereti a sötétséget
A másodlagos értékek iránti fogékonyság és előszeretet
A személyes tett és élmény dinamikája
A szétesés következményei a modern ifjúságnál
Rendkívüli akadékoskodás
Ítéletképtelenség
Szélsőséges bizalmatlanság
Összehasonlítási mánia
Kompenzáció
Emancipáció
A női őseszmény és a mai nő
Hisztéria
Leánynevelés
Külső bárka
Hősies gyermekség
Hősies odaadás
Hősies bizalom
Erőteljes alakító és kibontakoztató akarat
Eszménypedagógia: az érzület és a viselkedés nevelése
Személyes eszmény
Az eszménypedagógia mint alázatra nevelés
Mi az alázat?
Kompenzáció
Meg nem értett és be nem vallott vétkek és gyengeségek
Az apai öntudat megnyilvánulásai
Apai méltóság
Apai működés
Az anyai tekintély
Gyermeki öntudat és méltóság
Bensőséges
Hűség
Gondoskodás
Máriás embereszmény
Maria Immaculata
A természetes és természetfeletti életteljesség eszménye
Örömteli harcrakészség eszménye
A máriás nevelés célkitűzése
A máriás nevelés módszerei
Bevezetés (részlet)
Kapcsolat Istennel mint nevelési hatalommal Gyermekeink nevelésének gondja hozott össze bennünket. Árnyékként kísér bennünket állandóan ez a gond. Minden korban így van, hogy a szerető nevelőket a szeretetük soha sem hagyja nyugodni. És ez a szeretet akkor különösen is magas fokot ér el, ha a gyermek, akié egész szeretetünk, beteg és gyenge lett, ha gyámoltalanul a padlón fekszik. Ez a gond áthatja valamennyi tevékenységünket is: imádságainkat, beszélgetéseinket, odafigyelésünket és hallgatásunkat. Ezzel már érintettük is azt a gondolatot, melybe most egy kicsit bele akarunk érezni, hogy ezzel elsajátítsuk a helyes alapmagatartást, amelyből kiindulva aztán a következőkben megtanulunk mélyebben meríteni.
Imáinkat át kell, hogy lelkesítse most és a jövőben és állandóan szegény gyermekeink jövőjéért érzett forró aggodalom.
Mi köze van az imának nevelői feladatunkhoz? Ezt tudjuk, ezt már régóta tudjuk: az ima a legnagyobb nevelői hatalom az égben és a földön.
Ha beletekintünk a Szentírásba és összegyűjtjük mindazt, ami abban írva van az ima értelméről, okáról és jelentőségéről, az ima és a munka, ill. az ima és a nevelői munka közti feszültségről és kapcsolatról, akkor nem nehéz mindent összekapcsolni és beleönteni ebbe a tételbe: Isten bizonyos kapcsolatot, bizonyos harmóniát akar a munka és az ima közt. Ha megbomlik ez a harmónia, akkor ez katasztrófát hoz az egész világra, a nevelők és a nevelés világára is. Ha ez a tétel, mint rendíthetetlen igazság a szemünk előtt van és ott tartjuk, akkor egész hamar megértjük, hogy honnan ered korunk nagy baja, vagy legalábbis megsejtjük. Hogy egy borzalmas káoszban élünk, ezt érezzük. Hogy a nevelés világa is kaotikus viszonyok előtt áll, ill. ilyen viszonyok közt kell dolgozni, ezt a legsajátabb tapasztalatból tudjuk. Honnan ered a káosz? Nyilvánvaló, hogy - a nevelői munkát is beleértve - az imádság és a munka közti viszonyt rendkívül erőszakosan megzavarták.
Mi is megértjük, hogy életében miért helyezett akkora súlyt az Üdvözítő az imára. Amikor nagy tettek előtt állt, melyek különösen is üdvözítő tevékenységére vonatkoztak, akkor fölment a hegycsúcsokra, hogy ott imádkozzon. Az ima itt a földön nagy, egyedülálló nevelői hatalom! Egy más alkalommal látja az Üdvözítő maga körül a világ gyámoltalanságát, mely hasonló a maihoz. Ez a szó tolul ajkaira: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába!" (Mt 10,37) Nemde ugyanebben a helyzetben vagyunk ma mi is? Nemde mi is vágyódunk erőteljes nevelők után? És nemde szeretnénk az ifjúságot úgy formálni és nevelni, hogy később az élet viharait kibírják?
És milyen eszközt mutat az Üdvözítő, hogy ilyen jellemeket formáljunk? Talán ad valamiféle szervezeti eszközt? Vagy rámutat valami építményre, amit létre kell hozni? Nem! Ő csak egy eszközt ismer: "Kérjétek az aratás urát!" Mit akar ezzel az Úr bennünk tudatosítani? Az ima hatalmát, az ima nevelői nagyhatalmát...