Német Ákos

szereplők:

Csík	taxisofőr
Lovass Anita	maníkűrösnő, aki operaénekes akar lenni
Fruzsina és Kitty	ápolónők
Lovass Zsolt	Anita apja, orvos
Kati	énektanár
di Rosa	kereskedő
Saturnio
egy hotelrecepciós, egy házfelügyelő, egy énektanár, rokonok

helyszín: Lovassné előszobája, Lovass-lakás szobája, Csík-lakás szobája, szállodai szoba, utca, szállodai recepció, egy kórház alagsora, egy padlás

ELSŐ ROKON
Micsoda gyász! Csak a ravatal hiányzik! Látom, megrendezi előre a saját temetését.

MÁSODIK ROKON
Pleine parade... jámbor csalás. Haldoklik az öregasszony.

ELSŐ ROKON
Mindannyiunkat iderendelt... mielőtt vendégül látja őt mors imperator.

MÁSODIK ROKON
Ki az, aki sír? Kit látnak szemeim?

ELSŐ ROKON
Derék lány. Nem szidja, nem hibáztatja, nem gyűlöli, nem méltánytalan vele, csak a vesztét lesi. Ezt még én is tudom, mert eszem ugyan nincs...

MÁSODIK ROKON
...de a tudásod végtelen.

ELSŐ ROKON
Anita, Anita, ne siess úgy! Nem is üdvözlöd öreg rokonaidat? Hogy van a taxisofőr?

MÁSODIK ROKON
Biztos lehetsz benne, hogy sose szeretett úgy téged senki, mint ő.

ELSŐ ROKON
Kivéve minket.

MÁSODIK ROKON
És a nagyanyját, persze...

ANITA
Mindenkit idehív, hogy elmondja az akaratát, aztán senkit nem enged be magához. Gonosz dolog.

MÁSODIK ROKON
In effigie elítéljük, in concreto nem szólunk, és felmentjük in nomine Dei.

ELSŐ ROKON
Elrejtette az értékeit.

MÁSODIK ROKON
Még él. Most kéne megtalálni.

ELSŐ ROKON
Az Anita se tudja, hol keresse... Hol lehet a titkos fiók, igaz? Dehát finita la commedia, mi is itt vagyunk.

ÉNEKTANÁR
(kijön bentről) Nekem adta a zongorát. Elvitetem most mindjárt. Az öreg művésznőnek úgyse kell, és itt se tűr meg több énekórát.

ANITA
Odaadta magának? Odaadta egy idegennek? Most odabenn?

ÉNEKTANÁR
Gyönyörű darab.

ANITA
A lakására viteti?

ÉNEKTANÁR
Szebb, mint egy nő. Hogy hová? Ugyan hová...

ANITA
A lakására? Oda járjak énekórára ezután?

ÉNEKTANÁR
Bocsásson meg, nem figyeltem. (az ujjait tornáztatja)

ANITA
Ma este, vagy holnap este?

ÉNEKTANÁR
Máshol akartam mondani... Most meg fog gyűlölni engem, de én nem bírom tovább tanítani magát. Képtelen vagyok. Ha maga énekel akkor olyan reménytelenül keveredik benne össze a tehetség az erőlködéssel, mintha valaki felkavarja a kávéban a cukrot. Hagyja abba, higgyen nekem.

ANITA
Ezt most nem mondja komolyan...

ÉNEKTANÁR
A legkomolyabban mondom. Számoljon le ezzel az ábránddal. Tudom, hogy ez nem valami szép, és most nyilván haragszik... (az ujjait tornáztatja)

ANITA
Maga megőrült. Be van rúgva. Hogy mer így beszélni?

ÉNEKTANÁR
Ha a jóérzésemet a zsebemben tartanám, ezt most nem mondtam volna. Most telefonálnom kell. Sajnálom magát.

ANITA
Ezt még meg fogja keserülni. Méghogy zongorista! Falusi tahó!

ELSŐ ROKON
Nézd meg az alsó fiókban.

MÁSODIK ROKON
Az alsó fiókban már néztem - nincs.

ELSŐ ROKON
Akkor a szekrényben.

MÁSODIK ROKON
A szekrényben sincs. Ellenben van itt valami ruha.

ELSŐ ROKON
Milyen ruha?

MÁSODIK ROKON
Barna ruha, a szegélye csipke.

ELSŐ ROKON
Az a gazember fia vitt el magával mindent! Igyekezz... a hugunk haldoklik odaát, te meg egy csipkével piszmogsz. Úgyis ferde szemmel néznek ránk ebben a házban.

MÁSODIK ROKON
(megvetőleg) Manapság már mindenki mindenkin ítélkezik.

ANITA
Hol voltál, amikor szükségem lett volna rád?

CSÍK
(be) Baj van?

ANITA
Valamit mondanom kell neked. Azt akarom, hogy tudd. Az énektanár, aki zongorán kísér, a szoknyám alá nyúlt.

CSÍK
Hülyéskedsz?

ANITA
Az előbb. A zongoránál ültünk, a nagymama szobája előtt, csak egy ajtóra az összes rokontól.

CSÍK
Nem hiszem el.

ANITA
Én is alig tudom elhinni. Még most is reszketek.

CSÍK
A piszkos szentfazék. Megölöm. De mit csinált?

ANITA
Egyszerűen benyúlt a szoknyám alá.

CSÍK
És te?

ANITA
Egészen megdermedtem. Fogalmam sem volt, mit csináljak. És ezt csinálta tegnap is. És a múlt héten. Gyűlölöm.

CSÍK
És mért nem szóltál eddig?

ANITA
Féltem.

SATURNIO
Dehát hol lehetnek? Vagy már mindenki elment? Kabátok a fogason...

KATI
Ha ezekre a lányokra gondolok, akik ilyen szörnyen meg akarnak tanulni énekelni, mindig az anyám jut eszembe; egyik vidéki operakar a másik után, otthon meg minden olyan volt, mint egy nagyra nőtt babaház. Minek hurcoltál ide, Saturnio?

SATURNIO
Egy halottnak is elfogyna a türelme ettől a károgástól.

KATI
Semmi közünk már egymáshoz, igaz?

SATURNIO
Az ördög bírjon ki téged, végül is nem vagyunk mi összekötve.

KATI
Nem kiabálok! Te önző, te gazember. Hát adósságot csináltál megint? Hát pénz kell? Majd eladok valamit. Majd anyámtól kérek.

SATURNIO
Ugyan, nevetséges vagy. Csak azért hívtalak, hogy nézd meg, amit venni akarok. Egy vagyont fogok rajta keresni.

KATI
Pénzt akarsz? Csak szólj, mit akarsz...

SATURNIO
Megfojtasz a szereteteddel. Levegőt se engedsz vennem. Szörnyű! Megfulladok!

KATI
Az Istenért... hagyd abba. Nem bírom tovább.

SATURNIO
Talán bent vannak... Benézek a szellőzőn. (Felmászik a függönyön, hogy belásson). Megölsz ezzel az örökös ajnározásoddal! Elegem van! Elég volt! Elég! (A magasból) Nem bírom! Meghalok melletted! Úristen, hát a börtön se rosszabb!... Na nézd, mind odaát vannak. Hát mi van itt, szeánsz? (A függöny Saturnioval leszakad.) ...Sírni tudnék. (A függönybe temeti az arcát. Majdnem kifújja az orrát, de észbe kap)

KITTY
(Be, át akar menni. Döbbenten látja, amint Saturnio arca kibukkan a függönyből. Óvatosan) Maga mit csinál itt?

SATURNIO
A zongoráért jöttem.

KITTY
(döbbenten) Bocsánat, hogy zavartam. (kihátrál)

ÉNEKTANÁR
(ingerülten be) A zongora el van adva!

SATURNIO
Ki adta el?

ÉNEKTANÁR
Az idős hölgy.

SATURNIO
Az idős hölgy nincs magánál. És különben sem adhatta el, ha én már megvettem.

ÉNEKTANÁR
Kitől vette volna meg, mondja?

SATURNIO
(diadalmasan) A fiától.

ÉNEKTANÁR
A fia, az egy gazember.

SATURNIO
Attól még eladhatta a zongorát.

ÉNEKTANÁR
Valóságos romhalmaz, megnézni se érdemes. Olyan a hangja, hogy kínszenvedés hallani.

SATURNIO
Nincs hallásom, kibírom.

ÉNEKTANÁR
A kottatartó letörött.

SATURNIO
Nem ismerem a kottát.

ÉNEKTANÁR
Akkor hogy fog rajta zongorázni?

SATURNIO
Én egyáltalán nem tudok zongorázni.

ÉNEKTANÁR
Ne bosszantson, minek akkor magának zongora?

SATURNIO
Én tűzifának fogom felhasználni.

ÉNEKTANÁR
Tiszta sor. Mindjárt gondoltam.

SATURNIO
Hát akkor?

ÉNEKTANÁR
A zongora az enyém! A szobát bezárom, a kulcsot lenyelem. Tessék. Most mondjon valamit.

SATURNIO
Ezt még megkeserüli maga is, meg a vénasszony is.

ÉNEKTANÁR
(diadalmasan) A halálán van.

SATURNIO
Megölöm, mielőtt meghal. (dühödten el)

KATI
Maga is egy vagyont akar keresni?

ÉNEKTANÁR
Én álmodtam erről a zongoráról. Operát írok rajta. Többé nem tanítok éneket.

KATI
Hát ez a lány magához is jár énekelni? (elsiet Saturnio után)

ÉNEKTANÁR
Ez a lány a fél városban énekelni tanul. És ezt mindenkinek elmeséli. Csak nem maga is tanítja? (az ujjait tornáztatja)

CSÍK
(be) Magát keresem.

ÉNEKTANÁR
A szállítókat várom.

CSÍK
Nem tőlük vagyok.

ÉNEKTANÁR
Szóval nem tőlük van? Mit is mondott, mért jött? És mért van magánál kalapács?

CSÍK
Én kalapáccsal szoktam kifejteni a véleményemet.

ÉNEKTANÁR
Mit akar? És ki maga egyáltalán?

CSÍK
Te nem ismersz engem, de én téged annál jobban, rohadt kéjenc.

CSÍK
Tessék, most mehetsz zongorázni.

KITTY
(be, párnát ráz ki az ablakon) ) Hát maga? Még mindig a zongorahangolót várja, vagy kicsodát?

ÉNEKTANÁR
(Nem tud válaszolni a fájdalomtól, kapkod levegő után)

KITTY
Üldögéljen csak nyugodtan, itt nem zavar senkit. Feltéve, ha csendben van. Nehogy nekem nekiálljon beénekelni, vagy lármázni. Beszélgessenek csendben, beteg van a háznál. Szerbusz, Csík.

ÉNEKTANÁR
Ez az ember...

KITTY
A Csíkra gondol? (Csíknak, gyanakodva) Mondd, mit szorongatsz a hátad mögött? Jaj, már megint virág? Ide? Megbolondultál?

CSÍK
Kitty! Én...

KITTY
Nem, és nem! Hallgass! És azonnal dobd ki odakinn.

ÉNEKTANÁR
Ez az ember...

KITTY
Jóisten, mit csinált a kezével? Rátette a zongorát? Jöjjön, bekötözöm.

SATURNIO
Itt nyugodtan beszélhetünk.

ANITA
De én nem akarok veled beszélni...

SATURNIO
Tudom, miért haragszol rám. Mert nálunk a múltkor megcsókoltál.

ANITA
Hazudsz. Még csak a kezedet se fogtam meg soha.

SATURNIO
Nálunk, két hete. Schubertet énekeltem veled.

ANITA
Nem emlékszem, semmire sem emlékszem. És meg se csókoltalak, csak megöleltelek. Egy testvéri ölelés volt...

SATURNIO
Én máshogy emlékszem...

ANITA
Hallgass!

I. ROKON
Csak csodálkozom.

II. ROKON
Mert naiv vagy. Én már semmin sem csodálkozom. Itt állunk kifosztva, és te nevetsz?

I. ROKON
Nem hiszek a szememnek...

II. ROKON
Te nevetsz?

KITTY
Hogy lehettél ilyen állat?

CSÍK
Hozzányúlt az Anitához.

KITTY
Hülye vagy? Sose tenné! És akkor is ! Ha nem vagyok éppen itt, mint ápolónő? Ha kijön az orvos, és rendőrt hív?

CSÍK
Mit bánom én!... Mi van vele?

KITTY
Bekötöztem. Várja az orvost odabenn. Jobb, ha eltűnsz. Vagy még büszke is vagy?

CSÍK
Csak téged akartalak látni!

KITTY
Tűnj el!

CSÍK
Itt vagy ma éjszaka?

KITTY
Na hagyjuk ezt! Mondtam: sose maradok itt éjszakára. Csak addig várok, míg elmegy az ügyvéd, és megjön az orvos. Téged meg az Anita vár odabenn.

CSÍK
Dehát a múltkor...

KITTY
A múltkor, az egy tévedés volt.

CSÍK
Tévedjünk megint.

KITTY
Persze. Aztán két hétig erre se nézel!

CSÍK
Ha tudnád, mennyire hiányoztál...

KITTY
(nevet) Na, persze.

CSÍK
Megőrültél? Csak rád gondolok!

KITTY
Tiszta sor. Most jön az, hogy nem tudsz nélkülem élni. Utána esküdözés.

CSÍK
De komolyan. Egész nap te jársz a fejemben.

KITTY
Most az eskü...

CSÍK
Hát én el is hallgathatok.

KITTY
(Nem azonnal, gúnyosan) Te, és az Anita...

CSÍK
Igen?

KITTY
Csak gondolkodom.

CSÍK
Min gondolkodsz?

KITTY
Hát, hogy te és az Anita... Mindig szaladsz vissza hozzá? Ilyen nagy a szerelem?

CSÍK
Ugyan már! Gyakran már rá se nézek.

KITTY
Miattam?

CSÍK
Mondd... Nem lát minket senki?

KITTY
De gyáva vagy! (nevet) De gyáva!

I. ROKON
Látod? Látod?

II. ROKON
Undorító.

I. ROKON
Közben a szemünket kilopják. Semmi se maradt.

II. ROKON
Mindenki úgy jár ide, mint a vurstliba.

I. ROKON
Az semmi. De közben még a szemünket is kilopják.

II. ROKON
Hívjunk rendőrt?

ANITA
(undorral) Te szemét, te piszkos gazember.

CSÍK
Tessék, ez az én egész regényes életrajzom. Most már nincs titkom... Mindenki jól hall minket?

KITTY
Fogd már be. Jézus-Mária, mindjárt bejön mindenki. De kínos...

CSÍK
Ha csitítod, csak rosszabb. Papírzsebkendő?

ANITA
És éppen vele? Hiszen mindenkivel lefekszik.

KITTY
Kis hülye. Már régen el kellett volna mondanom.

ANITA
(hidegen) Vigyázz a szádra.

KITTY
Persze, most mindenki rám haragszik. Most én vagyok a szemét?... (hisztérikusan) És ne merjél még egyszer lekurvázni! Azt teszem, amit akarok, világos? (Bevágja maga mögött az ajtót)

ANITA
Te is elmehetsz.

CSÍK
(gúnyosan) Dehát ne bolonduljon meg az ember? Az utcán zene, fent regényesen vörös az ég, mintha valami vér fröccsent volna fel, vagy körömlakk.

ANITA
Nem tudok rád nézni.

CSÍK
Hát akkor... majd eltakarom az arcom. (csend)

ANITA
Csík, de hiszen én terhes vagyok!

CSÍK
Hát ezt te akartad.

ANITA
Úristen, ez egy álom.

CSÍK
Ettől féltem. Nem így kellett volna. Kínos...

ANITA
A Kitty miatt? De hát ki ez?

CSÍK
De én már nem akarok veled élni.

ANITA
Hát el bírtál hagyni? Igen? Hogy esküdöztél! Hogy hízelegtél!... Emlékszel, miket ígértél?

CSÍK
(önkéntelenül elmosolyodik) Jaj, de rég volt.

KITTY
El akarok menni.

CSÍK
A kisasszony műsora...

KITTY
Most rám haragszik... Persze, nem rád. Engem ne merjen... Be kéne menni a kabátomért.

CSÍK
A szentségit! (kínlódik)

KITTY
Mi van, beakadt? (gúnyosan nevet) Talán az inged... Nem akarod kihozni a kabátomat? És az esernyőm is benn van...

CSÍK
Pont én?

(odabenn, ketten, majd hárman) )

ANITA
Világos, mindenki engem sajnál, és szánakozik, és picsog, mindenki rólam beszél. De tudom én, térden fog még csúszni, a lábamat fogja csókolgatni, a rohadt kis senki, féreg, mocsok! Térden fog csúszni, hogy újra lásson.

FRUZSINA
(kijön bentről) Fogadott unokának tekint. De miért hívott ide? Semmit sem értek.

ANITA
Pusztuljon el, vesszen meg, egye ki a rák a lelkét, folyjon ki a szeme, tűnjön a pokolba, sose lássam, hacsak azért nem, hogy a szemébe köpjek. (falhoz vágja a poharát)

FRUZSINA
Amúgy... itt végeztetek? Ügyvéd is volt?

ANITA
Volt, de elment.

FRUZSINA
Azt tudod, hogy odabenn egy bekötözött kezű ember fekszik a kanapén, és káromkodik? Senki sem ismeri... Legalábbis azelőtt, míg én voltam az ápolónője, nem feküdtek idegenek a kanapén... (zavartan) Amúgy, te hogy tudod, rám nem hagyott semmit?

ANITA
Nincs végrendelet.

CSÍK
Szépen összejöttetek. (zavarában) Ez volt az én poharam? Nem, talán ez a másik...

ANITA
Itt a gyűrűd, nesze. Valakire majd csak jó lesz, nem? Most már akkor törvényes a válás.

FRUZSINA
Ajjaj.

CSÍK
Tartsd meg, úgyis te fizetted.

ANITA
Anyádba a gyűrűddel.

CSÍK
Úgy beszélsz, mint egy kocsis.

ANITA
Neked ezzel most már semmi dolgod.

CSÍK
Nekem a taxira kellett letennem a pénzt. Úgyhogy a gyűrűk a tieid.

ANITA
Miért jöttél vissza?

HÁZFELÜGYELŐ
Kislányok... (jönne befelé)

FRUZSINA
(sikít) Ne jöjjön be, ne jöjjön be! (nyomja az ajtót) Be van rúgva? Mit bámul?

HÁZFELÜGYELŐ
Dehát a fiatalember is bement... Én vagyok a házfelügyelő, és...

FRUZSINA
Ne csinálja már.

HÁZFELÜGYELŐ
Üvegcsörömpölést hallottam, és kiabálást. Egy fájdalmas kiáltást...

FRUZSINA
Tisztára berúgott. "Üvegcsörömpölés!" Mért nem kínai harangjáték?

CSÍK
Mert most talán meghallgatsz. Vagy most is csak magadra tudsz figyelni? ... Sose szerettelek.

ANITA
De jó ezt tudni.

HÁZFELÜGYELŐ
Ne tessék viccelődni, én... Ki maga egyáltalán? És mit csinálnak itt, hogy nem lehet bemenni?

FRUZSINA
Várjuk a villamost, hülye. Ne csinálja már, mert úgy fejbeverem... (végre kicsukja)

CSÍK
Azért dolgoztam éjszaka, hogy látnom se kelljen téged. Nem tűnt fel, hogy alig találkozunk? Nem tűnt fel semmi?

ANITA
(utánozza) Nem tűnt fel, hogy alig találkozunk? Nem tűnt fel semmi?

HÁZFELÜGYELŐ
(hangja kintről) Az egész ház rám van bízva...!

CSÍK
Te csak magadba vagy szerelmes. Boldog vagyok, hogy vége van, mennyire ócska volt ez az egész. Egy istenverte jelentéktelen liba.

ANITA
(gyűlölettel suttog) Így van, igyál, mielőtt kiszárad a torkod.

ANITA
Lenyelted, vagy kiköpted? Azt kezdesz vele, amit akarsz, emészd meg, vagy hányd ki, a tied a gyűrűd, így, vagy úgy, de visszavetted végül. Hát nem igazam lett?

HÁZFELÜGYELŐ
Segíthetek? Keres valamit?

CSÍK
(fulladozik) Köszönöm... (könnyedén int, hogy semmit)

HÁZFELÜGYELŐ
Azt a pálmát gyakran lepisálják.

CSÍK
(leplezni próbálja, hogy alig kap levegőt) Valóban?

HÁZFELÜGYELŐ
Ma is lepisálták.

I. ROKON
De nem a családból voltak!

CSÍK
(mint fenn) Oda se neki.

HÁZFELÜGYELŐ
Lepisálták a pálmafát a lépcsőn. Ők meg benn ittak egy kicsit. Idegesek, igaz? Az ügyvédet várják. Szép férfiak, szép nők, szép család... Ez a ház azelőtt az öreg művésznőé volt, teljesen az övé, most a rokonok perlik. (Csík fulladozik) Maga is rokon?

CSÍK
Rosszul vagyok.

HÁZFELÜGYELŐ
Jó, jó, de rokon?

II: ROKON
Ettől a vircsafttól én is rosszul vagyok.

I. ROKON
Én megfulladok, ha egy levegőt kell szívnom velük. Egyenesen hányingerem van. Menjen már, kérdezze meg, most mi van! (Házfelügyelő el)

II. ROKON
Úgy járnak ki-be, mint a cukrászdába.

I. ROKON
Az egyik azt panaszolja, hogy pénzért szeretik, a másik meg csak a pénzt szereti, de kit érdekel, hogy örült vagy sírt, ha a végén úgy hívják majd, hogy néhai? Persze, az ember belefeledkezik a panaszába, de ez a légy ott úszik előtte a tejben. Mondja, rosszul van, fiatalember?

HÁZFELÜGYELŐ
(kijön. Messziről) Nincs végrendelet! Nincs végrendelet! Mindenki menjen haza!

FRUZSINA
És ki mondta, hogy ez köztünk csak futó kapcsolat? Hallod? Mit lesel ott?

LOVASS
Hajnalodik. Átitatja az eget a fény, mint a vér a vattát, már kel a nap. (Szárazon) Ez szép.

FRUZSINA
Milyen gyerek vagy néha.

LOVASS
És te milyen felnőtt. Irigyellek. (öltözködik, és egy sakktáblát kerülgetve önmagával elmélyülten sakkozik)

FRUZSINA
Az egész lakást még ő rendezte be, a feleséged, igaz? Mennyi csecsebecse. Miért nem dobod ki ezt a sok vacakot? (gúnyosan dudorászik) Régi, régi, régi dolgok. Óh!

LOVASS
Tegnap ügyeltél, igaz? Nem baj, ma legalább itthon maradsz. (a feketével lép)

FRUZSINA
Én még inkább alszok. Üdvözlöm a doktorokat, doktor úr. Fruzsika csicsikál.

LOVASS
Ma meg kell látogatnom az anyámat, későn jövök. Beteg az anyám, most tényleg beteg.

FRUZSINA
És mért nem jöttél el tegnap a végrendeletére?

LOVASS
Nem érdekelnek anyám komédiái a végrendeletével. Az Anitát sokáig ő nevelte, tudtad? (váratlanul) Végül is, te vagy a legjobb barátnője?

FRUZSINA
Már hogy a lányodé? Egy ideig egy iskolába jártunk. Olyan jókedvem van! Gyere ide, rontsd el a kedvem!

LOVASS
Furcsa dolgokat mesélhetett rólam. (zavartan köhög)

FRUZSINA
Szakított a barátjával, az este. Hallod? Otthagyta őt a Csík.

LOVASS
Majd lesz másik neki.

FRUZSINA
Ez most nem ilyen volt.

LOVASS
Nem érdekelnek a barátai.

FRUZSINA
Dehát ő a lányod! De rosszkedvű! Felvidítsalak, igen?

LOVASS
Szeretsz, persze, tudom. (hirtelen) De ugye ezt te se gondolod komolyan?

FRUZSINA
Szeretni? (a mennyezetet nézi, fecseg) Én gyerekkoromban szerelmes voltam az unokanővérembe. Tizenhat éves volt, mikor meghalt egy buta és váratlan tüdőgyulladásban, egy hét alatt, de egészen addig a rabságában tartott. Idősebb volt, mint én, két évvel, és mindent tudott a világról. Nagy kék szeme volt, fekete szemöldöke és porcelánfehér bőre, amit rettenetesen szerettem csókolgatni, gőgös volt és magabiztos, mindig mosolygott, és csak egész ritkán beszélt velem. Már tízévesen hatalma volt a férfiak felett, és ezt jól tudta is. Rajtam csak nevetett. Neki mondtam el, mikor először menstruáltam. Végighallgatta, ahogy mindig, és csak gőgösen mosolygott. Mikor nyolcéves voltam, meg voltam veszve érte. A bálványom volt, pedig csak nagy családi ünnepeken láttam, és mikor a felnőttek már ittak, és egyre hangosabbak voltak, csak őt néztem, úgy ült ott, mint egy kis gőgös királynő. És ő tudta ezt. (A férfihoz fordul) Igaz, milyen buta kislány voltam?

LOVASS
Ezt a históriát nem a lányomról találtad ki? De, biztosan... Úgy itthon maradnék ma veled.

FRUZSINA
(festi magát) Milyen? Szép vagyok, mi? Tetszem? Mondom is mindig, ha a tükörbe nézek. Jé, hogy én milyen szép vagyok ma! Hát a szeplőim például! Egyenesen elbűvölőek! És te mit gondolsz erről? (Lovass megcsókolja a kezét) Fáj, ha szorítasz. Engedj. Megijesztesz...

LOVASS
Néha eszembe jut, hogy elmenjek innét. Ehelyett bemegyek a kórházba, a két kolleganőm közé, akik halálra gyötörnek engem a rossz szokásaikkal és a miattad való féltékenységükkel. Egyik úgy érzi, állandóan vécére kell mennie, valami Istenverte kórság ez nála, valamint súlyos dohányos, holott asztmás rohamai vannak. A másikat a kézmosás démona kerítette hatalmába, megőrjít ezzel a mániájával. Körülbelül ez minden tulajdonságuk, valamint még az, hogy betegesen gyűlölik egymást. Mindkettő a szeretőm volt. Egyik öreg és csúnya, a másik fiatal és szép. Nem, nem összekeverem őket, az egyik öreg és szép, a másik fiatal és csúnya. Vagy hogy is van? El kell mennem onnan...

FRUZSINA
Biztos meg fog látszani a helye.

LOVASS
Mennem kell... A kávé még forró, igyál. A feleségem meghalt. A lányom csak a saját életével törődik. A kollégáimat elfoglalja az egymás iránti gyűlöletük, az igazgatóm, ez a verejtékben úszó agglegény, reszket a haláltól, és nem tűri, ha viccet csinálnak ebből. Ha bárkivel beszélek, leszáll közénk a megnemértés. Mindez olyan hétköznapi. (mosolyog) Minden reggel negyed hétkor iszom meg a kávém, minden reggel fél hétkor lépek ki a kapun...

FRUZSINA
Hát ez elképesztő. Felkelek miatta hatkor, főzöm a kávét, minden nap, aztán ideállok jóformán csupaszon és udvarlok neki... Úgy szeretném, ha jobbkedvű lennél.

LOVASS
(nevet) És te is...

FRUZSINA
(sötéten) Miért beszélsz így?

LOVASS
(nevet) Ha ma elütne engem egy kocsi... másnap már más ölébe ülnél! Legalább valld be, így van.

FRUZSINA
(sápadtan) Ha neked bajod esne...

LOVASS
(nevet) Na, mi lenne akkor?

FRUZSINA
Ha neked valami bajod esne?

LOVASS
Kicsikém...

FRUZSINA
(sápadtan) Meglátná mindenki, mit csinálnék...

LOVASS
Mit? Semmit.

FRUZSINA
Nem hiszel nekem...

LOVASS
Csak hősködsz! És nem is szeretném, hogy...

FRUZSINA
(sötéten) Ha neked bajod esne... (gyakorlatiasan) Inzulint lopnék, és beadnám magamnak.

LOVASS
Micsoda dráma! Egy árva gombostűt se mernél az ujjadba bökni... Édes kicsikém!

FRUZSINA
(Kihúzza Lovass nyakkendőtűjét, a hüvelykujjára teszi) Ennyi az egész?

LOVASS
Istenem! (nevet) Kis tündérem... Még elkésem.

FRUZSINA
(sápadtan nézi a tűt, vár)

LOVASS
(nevetve elfordul, a lány reszketve áll, nem képes megszúrni az ujját.) Hallod? Valaki bejött... (el)

FRUZSINA
(Megszégyenülten áll, a tenyerén a tűvel. Dühödten beharapja a szája szélét.) Na, szépen vagyunk. Majd megtanulod... (felborítja a sakktáblát, el)

ANITA
Már indulsz, igaz, apa?

LOVASS
Igen. Nem.

ANITA
Nem fogsz elkésni?

LOVASS
Hogy-hogy erre jártál? Ilyen korán?

ANITA
Van itt valaki? Valami nő, nyilván... (elmosolyodik, ettől az apja kicsit ingerült lesz)

LOVASS
Jó is, hogy látlak, beszélni szerettem volna veled. A nagyanyád... rossz állapotban van.

ANITA
Rossz állapotban van, és utál engem. A természet tévedésének tart. Lehet, hogy tőlem van rossz állapotban.

LOVASS
(szárazon) Hajlamos vagy a túlzásokra.

ANITA
Na igen, ő ezt a szót, hogy utálat, soha nem venné a szájára. Az már szinte pornográf lenne.

LOVASS
Mennem kell.

ANITA
Azt szeretném... Szeretnék hazaköltözni!

LOVASS
Ide? És a Csík?

ANITA
Mit mondjak? Alig vártam, hogy reggel legyen. Egy fotelból néztem, hogy kel fel a nap.

LOVASS
Hát most mi ez?

ANITA
Valaki van itt, igaz?

LOVASS
Ez most nem lényeges.

ANITA
Alszik?

LOVASS
A fenébe...

ANITA
Miért vagy ilyen feszült? Ismerem?

LOVASS
Igen.

ANITA
Nem akarod megmondani, ki az? Hallgatózik?

LOVASS
Miket beszélsz?

ANITA
Milyen fegyelmezett vagy.

LOVASS
Mióta felnőtt vagy, néha azt gondolom...

ANITA
Igen?

LOVASS
Talán jobb, ha kevesebbet tudok rólad.

ANITA
(meglepődik) Miért?

LOVASS
Nem tudok már segíteni neked.

ANITA
Te olyan erős vagy! Engedelmes akarok lenni. Ó de kár, hogy nem úgy van már, mint rég!

LOVASS
Minden olyan... bonyodalmas körülötted. Én persze nem akarlak hibáztatni...

ANITA
Írtam neked egy levelet, nemrég.

LOVASS
Nem akarok a lányommal levelezni. Ha akarsz valamit, gyere, és mondd el.

ANITA
Hát most itt vagyok.

LOVASS
Borzalmas dolgokat írtál nekem abban a levélben.

ANITA
Tanácstalan voltam. Haragudtam rád, mert nem szerettél.

LOVASS
A te életed merő játék. Élvezed a felhajtást, amit keltesz. Csak játszol.

ANITA
Úgy éreztem, hogy senki nem foglalkozik velem. Azért vádoltalak, hogy szeress. Hát lehet ezt nem megérteni?

LOVASS
Mennem kell. Az időt ez emberek gyakran arra használják fel, hogy meghaljanak, ma is vár rám egy. (kifelé figyel) Mondd, esik?

ANITA
Milyen korán van még... (az órát nézi) Semmit nem aludtam, de egy kicsit se vagyok álmos.

LOVASS
Olyan ez a város, mint egy díszlet, amit a legrészegebb álmából felébredve épített fel a legőrültebb színházi rendező. (háttal áll a lányának) Be van borulva az ég.

ANITA
Sose szerettél.

LOVASS
Ne haragudj, nem figyeltem.

ANITA
A gyereked vagyok. Hogy éljek, ha az apám gyűlöl?

LOVASS
(hallgat) Buta vagy. Sötétben botladozol.

ANITA
Megvágtad magad, látom. Ilyesmit álmodtam az éjjel. Álmomban véres volt minden. Én a kék ruhámban voltam.

LOVASS
Zavaros álom.

ANITA
Egyedül vagyok. Azért, mert te gyűlölsz.

LOVASS
Butaság. Jobb szeretném, ha kiabálnál, vagy szentségelnél.

ANITA
Terhes vagyok.

LOVASS
A szentségit.

ANITA
Most mi lesz?

LOVASS
És az éneklés? Hiszen te tehetséges vagy... Ezt mindenki tudja.

ANITA
Hogy beszélhetsz így, ez borzasztó! Olyan, mint egy álom. Nem, rosszabb! (el)

LOVASS
Mit is mondhatnék még neked? Te kínzol állandóan, éppen te.

FRUZSINA
Most hova ment?

LOVASS
(zavartan) Úgy tűnik, haza akar költözni. Szűken leszünk...

FRUZSINA
Mit beszéltetek ennyit? Muszáj volt bejönnöm, már fáztam a konyhában. Mezítláb a kövön...

LOVASS
Szörnyű volt. Úgy beszéltem, mint egy hülye. Semmit, semmit nem tudtam neki mondani, aminek értelme lett volna. Meg se mertem simogatni. Egy pillanatra olyan kislány volt megint. Én meg úgy beszéltem vele, mint egy idegen. Szörnyű volt.

FRUZSINA
Most itt fog lakni?

LOVASS
Olyan gyerek néha, közben aztán igazán nem az.

FRUZSINA
Ezt most nem értem. Most itt fog lakni akkor?

LOVASS
Finom a kávé. Gyere, együnk is valamit. (a konyha felé húzza) Mit is kérdeztél az előbb? Mennem kell mindjárt.

FRUZSINA
(nevetgél) Olyan álmos vagyok még. (a szoba felé húzza)

CSÍK
Jó kérdés, nyilván alszik, mint a föld. Egyáltalán, miért akartál szállodába jönni?

KITTY
Az árnyékom az árnyékodra nyúlik, látod a földre festett szemtanúkat? Az árnyékom szereti az árnyékodat.

CSÍK
Persze, azért, mert a lakásom tele van az Anita holmijával. Micsoda hiszti.

CSÍK
És most te is az Anita nyomdokába lépsz?

KITTY
(ledermed) Hogy érted?

CSÍK
Most mondtad, hogy otthagyod a kórházat. Akkor te is az éneklésből akarsz megélni?

KITTY
Én? Sose.

CSÍK
(morog) Már megijedtem.

KITTY
A kórust is otthagyom.

CSÍK
Se ápolónő, se énekkaros? Akkor mi leszel?

KITTY
(erőlködve elér egy kulcsot) Na, most...

RECEPCIÓS
(fiatal fiú, belép) Segíthetek? Jó estét.

KITTY
(hasonfekve a pulton, dermedten) Köszönöm, boldogulok.

CSÍK
Egy szobát szeretnénk.

RECEPCIÓS
Mennyi időre?

CSÍK
Mondjuk, reggelig.

RECEPCIÓS
Az nem hosszú.

CSÍK
Az, testvérem, maga a végtelenség.

RECEPCIÓS
Fürdőszobával, vagy zuhannyal parancsolják?

KITTY
Mi a különbség?

RECEPCIÓS
Nem sok. Csak az, hogy a zuhanyban állni kell.

CSÍK
Hogy volt ez a vicc?

RECEPCIÓS
Valami azt súgja nekem, hogy itt valami tévedés van. Valami azt súgja nekem, hogy ti más helyre gondoltatok, mint ez a hely itt.

CSÍK
Nocsak. Szerinted mi mire gondoltunk?

RECEPCIÓS
Nem akarok a hölgy előtt csúnyán beszélni.

KITTY
Milyen rusnya a képe, ha ilyen törvénytelenül vigyorog...

RECEPCIÓS
Szomorú, hogy nem tetszem. Már éppen egyezséget akartam javasolni...

CSÍK
Sose kérek számlát.

RECEPCIÓS
Nekem jó lesz természetben is. És ráérek utánad, nem bánom.

CSÍK
(Vak dühvel a falhoz vágja. Fogja a torkát.) Ez nem kurva, te barom.

RECEPCIÓS
(sápadtan) Mindegyik az.

KITTY
(sápadtan) Menjünk innen.

CSÍK
(a Recepciósnak) Kussolj, mert megöllek.

KITTY
Különben, ha már itt vagyunk... (kihúzza a kasszát, riasztó szól) Mennyi ez? Ereszd el, és tünés.

CSÍK
Hagyd ott. Hagyd ott, mert letöröm a kezed. Nem viszünk el semmit. Minek nézel te engem?

KITTY
(sötéten) Hülyének... (Egy pillanatig áll, dühödten elmegy, nem néz a férfiakra)

RECEPCIÓS
(Sápadtan néz utánuk. Feltápászkodik.) De jó. Akkor én most kirabolom magam. (A kasszába nyúl)

DI ROSA
Mért mondja Gedeon az Úr angyalának, hogy nem hisz neki? Vajon hogy meri?

SATURNIO
Nem tudom, Di Rosa. Sosem értem, mért gondolkozol ilyeneken.

DI ROSA
Tiszta beszéd. Kufár vagyok. Csak a pénzt szeretem, míg ki nem hűlök, hogy aztán mi lesz, arról majd beszámolok alkalomadtán.

SATURNIO
A pénzt és a nőket, di Rosa.

DI ROSA
A nőket, persze. Tálcán, a szájukban fél citrommal. Régen ismersz. Mikor is találkoztunk először?

SATURNIO
Mikor Ajaccioban éltem, és te áruval érkeztél oda.

DI ROSA
Igen? És te mit csináltál ott?

SATURNIO
Éheztem.

DI ROSA
Mondd úgy: szigorú diétán éltem. Mennyivel jobb! Mondd, voltál te már boldogtalan, Saturnio?

SATURNIO
Én? Hát például, Ajaccioban. És még más, említésre sem méltó helyeken.

DI ROSA
Na ne mondd. Speciel én... ma... (a pénzét számolja) egészen... egészen... mit is mondtam?

SATURNIO
(élénken lesi) Egészen.

DI ROSA
Egészen... De mit egészen? Ó, már emlékszem! Egészen boldogtalan vagyok. Sose viszed semmire, ha nem figyelsz.

SATURNIO
Dehát ma ki boldog, ha nem te, di Rosa?

DI ROSA
Az Isten áldjon meg, te kétbalkezes!

SATURNIO
Bocsánat!

DI ROSA
Hol jár az eszed?

SATURNIO
Bocsánat! Bocsánat!

DI ROSA
Egyre csak Rómára gondolok.

SATURNIO
Mondd, érdemes nekem könyvelést tanulnom, di Rosa?

DI ROSA
Ott nyár van, virágzik a ciprus... Nem élet ez.

SATURNIO
Azt se tudod, csempész-e, vagy kereskedő, de az ember úgy beszél velük, mint úriemberrel, pedig hát a legtöbbje csak kupec. Mégis, hiszen az egész világ vesz és elad, mondd, di Rosa, nem lenne érdemes könyvelést tanulnom?

DI ROSA
Egyébként hagyjuk, minden hazugság. A nő milyen?

SATURNIO
Istenáldotta természete van, a más dolga iránt közönyös, mint a macska.

DI ROSA
Marha. Kit érdekel a természete?

SATURNIO
Amúgy? Majd meglátod. Mit ne mondjak, részeg meggybor forr az ereimben, ha eszembe jut. Azt gondolod, semmi, semmi különös, de nem tudsz szabadulni tőle...

DI ROSA
Szóval tanult énekelni? Ebből a fából faragják őfelségét, a kocsmabútort. Kiváló nevelés. Mutass nekem egy szépreményű kölyköt, akinek ambíciói vannak, és bebizonyítom neked, hogy van ördög. Dehát ez csak afféle útszéli filozófia.

SATURNIO
(sötéten) Ha látom őt, valósággal hadar az idő, mint a bolond, pedig fennhordja az orrát... szörnyen adja a bankot.

DI ROSA
Minden nőt un valaki, ne felejtsd el.

SATURNIO
Marhaság. Csak nevess.

DI ROSA
Hát meglátjuk... Hogy is hívják a lányt, Saturnio?

SATURNIO
(sötéten) Hogy hogyan? Hát Anitának, hogyan!

DI ROSA
Szűz Máriám, figyelj már egy kicsit...!

DI ROSA
Szóval maga énekelni akar?

ANITA
Maga tényleg Milánóból van? És kit ismer ott?

DI ROSA
Én mindenkit ismerek.

ANITA
Nem lehet, hogy... elfordítsuk a lámpát? Pont a szemembe világít. Nem is látom magát.

DI ROSA
Énekeljen valamit, kislány.

ANITA
Itt?

DI ROSA
Csak nyugodtan. Magunk vagyunk.

ANITA
Mégis, mit? ... Nem gondoltam, hogy...

DI ROSA
Valami erotikusat. Fogja meg a mellét közben, vagy maga tudja.

ANITA
Megőrült? (bevágja maga mögött az ajtót)

SATURNIO
(Kezébe temeti az arcát) Úristen, di Rosa! Hogy lehetsz ilyen?

DI ROSA
Mennyi gyerekség! Na, erről ennyit!

SATURNIO
Di Rosa...

DI ROSA
Jó, nem bánom, hívd fel a nevemben. Mondd, hogy vicc volt. Mondd, hogy rossz ízlésem van viccek terén. Mondj valamit neki. Mondd, hogy hívjon fel.

SATURNIO
Sose fog felhívni...

DI ROSA
Hívni fog. Végeztél végre?

CSÍK
Hé, ki jár itt? Hé! A fenébe, ki az?

FRUZSINA
Csak én.

CSÍK
Ki az az én?

FRUZSINA
Én, Fruzsina. Megleptelek, látom. Nyitva volt, bejöttem. Baj?

CSÍK
Az Anitát keresed? Nincs itt már.

FRUZSINA
Tőle jövök.

CSÍK
No csak. Veled üzenget?

FRUZSINA
Vele is csak azt csináltad végül, mint előtte velem.

CSÍK
Túl nagy feneket kerítetek minden dolognak. Az Anita is, te is... mennyi hiszti, Istenem. Mosolyoghatsz.

FRUZSINA
És te, tudod, mi vagy?

CSÍK
Csak ember. A szárnyaimat itthon leteszem.

FRUZSINA
Egy szemét mocskos aljas gazember.

CSÍK
De jól tudja ezt mindenki.

FRUZSINA
Milyen könnyen játszol ilyet mindig. Milyen könnyű, mi?

CSÍK
El fog menni a kis hangod.

FRUZSINA
Egy évig rá se tudtam nézni senkire. Milyen könnyen megy ez neked. Jól állnak neked az ilyen történetek, ugye?

CSÍK
Meg akartok kötni. Mind egy-egy bilincs. És azt ki kérdezi, hogy nekem mi jó, és én mit szeretnék? És mit jössz ide sértegetni? Sértődjek meg, mint te?

FRUZSINA
Milyen szar alak vagy te. Ne sértegessem! Hol élsz te? Légy végre ember, te ripacs. Nézz bele a tükörbe, nesze!

CSÍK
Ne lökdöss. Ostoba liba. Ha én elkezdenék lökdösődni. Én csak békét akarok. Milyen szánalmas, mindenki panaszkodik. Panaszkodnak!

FRUZSINA
Nem akartam kiabálni. Ne haragudj. Az Anita meg... persze hiába mondanám, hogy hívd vissza, szóba se állna veled.

CSÍK
Sajnálom a dolgot. Majd lesz neki másik.

FRUZSINA
Igen. Nem. Ez nem ilyen.

CSÍK
Ezért jöttél?

FRUZSINA
Undorodtam a férfiaktól, miattad.

CSÍK
Tessék, ez is beszélni akar. Hát öntsd ki a lelked, tündérem. Ma csak hallgatok. Hát beszélj.

FRUZSINA
Sokat képzelsz magadról.

CSÍK
Miért jöttél, de igazán?

FRUZSINA
Mondjuk, látni akartalak.

CSÍK
Hiányoztam?

FRUZSINA
Mondjuk, egy kicsit.

CSÍK
Azt hittem, már nem akarsz látni többet.

FRUZSINA
Én is azt hittem, hogy nem akarlak látni többet.

CSÍK
Haragszol még?

FRUZSINA
És, ha igen?

CSÍK
Ülj ide.

FRUZSINA
Ehhez mindig értettél.

CSÍK
Örülök, hogy eljöttél végül. Kár, hogy nem előbb. Sokkal előbb.

FRUZSINA
Gondoltál rám?

CSÍK
Elég sokat.

FRUZSINA
(nevet) Hazudsz, te gazember. Igen. Most még mondd azt, hogy hiányoztam.

CSÍK
Elhinnéd, ha mondanám?

FRUZSINA
Hát csak mondd, aztán majd meglátjuk.

CSÍK
Jó, hogy itt vagy.

FRUZSINA
Ezt ne csináld. Nem szabad. Jaj, hagyj. Hidd el, nem ezért jöttem. Mondom ne, mert... nem szabad. Jaj, az Anita... a legjobb barátnőm, ezt tudnod kell. Jaj, ezt ne.

CSÍK
Az Anita, meg te, hogyne tudnám.

FRUZSINA
Elveszítjük a fejünket. (duruzsol) Hát még szeretsz?

CSÍK
Mindig annyit gondoltam rád. Mindig csak rád gondoltam igazából. De jó, hogy itt vagy. Mit nevetsz? Most mit nevetsz így, mint egy eszement?

FRUZSINA
(alig érteni, úgy nevet) Micsoda egy ember vagy te. Micsoda hiú állat. Egy perc elég volt, hogy elhidd, hogy csak utánad eszem magam annyi ideje, és azután, amit tettél velem? Ilyen beképzelt vagy, ilyen vak. Te szarjankó, te. Hát mit képzelsz? Hát ilyen férfinak gondoltad magad? Most miért nem szólsz, mi? Szánalmas vagy, szánalmas. Elvarázsoltál, szőke herceg, beléd zuhantam teljesen. Most játszottak szegénnyel?

CSÍK
Te rohadt ribanc.

FRUZSINA
(hisztérikusan nevet) Mást se tudsz. Káromkodj, rángass, vesztettél. Jó, mi? Na, most öröm az élet, mi? Beléd töröltem a lábam végre. (suttog) Mindegy, te férfi vagy. Légy férfi. Légy férfi! Legalább próbáld meg, kérlek, szerelmem. (alig érteni, úgy nevet) Remélem, álmodsz majd velem. (el)

CSÍK
Szakadj meg a röhögéstől, kis béka! Szakadj meg, vessz meg, száradj ki, imádkozz hiába férfiért, te dög, te kurva! Még ez is! A szentségeteket!

KATI
Az á hamis. Minden férfi mocskos gazember. Az á hamis.

ANITA
Ma valahogy nem megy. Pampapapam. Nem megy. Ne haragudj, valahogy másutt jár az eszem. Mi van a férfiakkal? Vagy mit mondtál?

KATI
Semmit. Tessék elölről.

ANITA
Hogy gazemberek. Hát az nyilvánvaló.

KATI
Mert van, aki lehetővé teszi, hogy azok legyenek. La-la. La-la-la. Csak fecsegtek. Van akinek meg bőg otthon a gyereke. La-la-la.

ANITA
Nem megy, nem megy, inkább ne. (énekel)

KATI
Merthogy a gyerek... megint hamis, baromira utál egyedül felébredni. És igaza van. Ne torokból tessék, kértem már.

ANITA
La-la. Érzed, ugye? Nem tudom, mi van ma velem. La-la-la-la.

KATI
Ki ne utálna egyedül felébredni? La-la-la-la. (gyűlölettel)

ANITA
Ugye, hallottad? Hát nem, na. Hagyjuk inkább mára. Az órát azért felszámítjuk, persze! Ez természetes!

KATI
(félre) Ó, te kis hülye.

ANITA
Olyan különös vagy ma. Valami baj van?

KATI
Ne haragudj. Nekem se itt jár az eszem.

ANITA
(nevetgél) Neked... alighanem a férfiakon jár az eszed. (hallgatnak)

KATI
Ezt meg hogy értsem?

ANITA
Valami rosszat mondtam?

KATI
Folytassuk inkább! Legalább próbáld meg. Csípőre a kéz.

ANITA
Majd pénteken, ha megérjük. Nem tudok figyelni.

KATI
Akkor megyek.

ANITA
Megfájdult a torkom is. Esik még?

KATI
Minek is énekelsz te, mondd?

ANITA
Már elállt.

KATI
Egy manikűröslány, aki az Operába vágyik. (nevet) Sose jutsz oda. Sose.

ANITA
És, ha így van?

KATI
Na, én megyek. (szedi a kottáit, el)

CSÍK
Minden férfihoz más hajszínt viselsz, mi? Az Anita mindig szőke, szőke, szőke.

KITTY
(gúnyosan) Az izgalmas lehet.

CSÍK
Mit nézel az utcán?

KITTY
Mennyi-mennyi kocsi, mi? Csak állnak a járdán. Ha letörné a visszapillantót az ember, az csak olyan, mintha csokrot szedne ölbe a réten. Sok pici tükörke!

CSÍK
Haragszol?

KITTY
Felejtsük el.

CSÍK
(gúnyosan) Hát már nem szeretsz?

KITTY
Sose mondtam, hogy szeretlek.

CSÍK
Szeress belém, hálából pokollá teszem az életedet. És ez örökké fog tartani mától fogva.

KITTY
Örökké, azaz egy percig.

CSÍK
És, ha én unok rád. Én még a Lovass Anitát is meguntam.

KITTY
(suttog) Hát eredj. Szaladj vissza hozzá. Menj ha bírsz.

CSÍK
Kérdezhetek valamit?

KITTY
Az Anita vár szaladj, szaladj!

CSÍK
Igazad van. Amint alábbhagy az eső, rohanok.

KITTY
Ezt láttad már?

CSÍK
A pisztoly! Az anyját! Az apádé, igaz? Zsebre vágtad otthon...

KITTY
Vettem.

CSÍK
Töltve van? Persze, nem.

KITTY
És, ha mégis?

CSÍK
Csak a szád jár. Bánni se tudsz vele.

KITTY
(nevet) Ehhez mindenki ért. (A fekvő férfira térdel, az álla alá nyomja a fegyvert.) Szemtelenkedsz még?

CSÍK
(félretolja) Kérdezhetek valamit?

KITTY
(játékból dulakodik, nem engedi a pisztolyt eltolni) Hát beszélj.

CSÍK
Hány elődöm volt már nekem?

KITTY
(mosolyog) Mi közöd hozzá?

CSÍK
Az a szakállas, akivel tegnap beszéltél a metrón? Meg az a szőke, akivel együtt jöttél ki a lakásból, mikor vártalak.

KITTY
Ő a kollégám, csak elköszönt tőlem.

CSÍK
Nem úgy viselkedtél vele.

KITTY
Miért kérdezel ilyeneket?

CSÍK
Ez a te kábítószered, igaz? Ez a te Istened.

KITTY
Úgy se tudsz megsérteni.

CSÍK
Ahogy te ágyba bújsz, az valóságos szertartás. A papnő az ördögének áldozik.

KITTY
Valami zörög odakinn. Talán most jött el érted az ördög.

CSÍK
Talán teérted.

KITTY
Volt szülésznők nem kellenek neki. Hallod, hogy kopogtat?

CSÍK
Ez csak a szél, erőszakos egy koldus, a jussáért az ablakot veri. Ha ördög testvér kopogtat, abba ez a világ összedől.

KITTY
Világvége? Az derék dolog. Gyerekkoromban egyszer világvégét játszottam, és betörtem az utcán az összes kirakatot. Az egyik kereskedő elkapott, de nem árult el. A pocakjával a falnak szorított és lihegett. Szúrós tekintete volt, de nem féltem. Nem derült ki, mit akart, mert mindjárt asztmás rohama lett. Térdre esett, a lábamnál hörgött, azt hittem, meg fog halni. Én meg néztem, olyan volt, mint a tévében.

CSÍK
El fogsz felejteni. Félre nézel, és már köd ereszkedik a szemedre. Már nem vagyok sehol. El fogsz felejteni.

KITTY
(komolyan) Sose felejtenélek el.

CSÍK
Ahogy a kereskedőt?

KITTY
Az más.

DI ROSA
A fésűt.

ANITA
Igen.

DI ROSA
A törölközőt.

ANITA
Igen.

DI ROSA
Miért akart találkozni velem?

ANITA
Azért hívtam fel, mert meggondoltam magam. El akarok menni innen.

DI ROSA
Telefonon, igen. De miért akart találkozni velem?

ANITA
(hallgat) Abban a fényben alig láttam magát. Látni akartam, hogy olyan-e, ahogy elképzeltem?

DI ROSA
Senki sem olyan. Valaki dúdol odabenn.

ANITA
Dietrich Fischer-Dieskau. Ő énekel.

DI ROSA
Nem ismerem. De miért énekel a hálószobában?

ANITA
Zavarja? Hát nem szépen énekel?

DI ROSA
Én is szeretnék a te hálószobádban énekelni.

ANITA
Ő CD-n énekel.

DI ROSA
Én az ágyon énekelnék.

ANITA
(nevet) Ezt a tésztát!

DI ROSA
Nevess csak, azt szeretem! Milyen jó illata van a hajadnak!

ANITA
Hogy milyenek vagyunk! Látod a tükörben? Apa meg a lánya.

DI ROSA
(udvarol) Úgy vágyom rád.

ANITA
Ezek gyönyörű szavak.

DI ROSA
Táncolni tudsz? Genovában ugyanis...

SATURNIO
(be, szakad róla a víz, bőrig ázott, amerre jár, tócsát hagy maga után) Di Rosa!

DI ROSA
Úsztál, Saturnio?

SATURNIO
Di Rosa! Sehol nem kaptam pezsgőt! Vörösbort hoztam.

DI ROSA
És mi ez a brutális borszag?

SATURNIO
Zuhog az eső.

DI ROSA
De mi ez a borszag? Csak nem...?

SATURNIO
Az előszobában...

DI ROSA
Te Isten átka!

SATURNIO
...megcsúsztam (mutatja), de még időben, a lambériában...

DI ROSA
Borban úszik a ház.

SATURNIO
De hál Istennek, csak bor volt. Sehol nem kaptam pezsgőt. Di Rosa! Valaki énekel a hálószobában. Vagy a szomszédban?

ANITA
Majd elhallgattatom. (el)

SATURNIO
(utánakiált) Ne bántsa! Nem olyan rossz! (Di Rosának) Biztos a szomszéd. Átok az ilyen.

DI ROSA
Törölközz meg.

SATURNIO
Poharakat is hoztam! Milyen csinos vagy ma, Anita. Milyen szép! Hát nem, di Rosa? Milyen szép lány! Az ember csak elnézné egész nap! Bizonyúristen!

ANITA
(be, gúnyolódik) Ha meghalnék, a testem rátok hagyom, esküszöm.

SATURNIO
Milyen szép pohár!

ANITA
Milyen szép pohár...

SATURNIO
Di Rosa... félek, hogy te túlságosan szereted a nőket. Nem lenne egyszerűbb, ha megnősülnél?

DI ROSA
Ó, nekem Nápolyban volt egy menyasszonyom! Remek lány! Mégsem lett a dologból semmi, a családja ugyanis nem volt elragadtatva az eljegyzésünktől.

SATURNIO
Ne mondd!

DI ROSA
De komolyan! Például... a férje magánkívül volt.

SATURNIO
Találkoztam tegnap a vőlegényeddel. Rendes fiú, de nem árt vigyázni vele, nagyon kedveli a butábbik nemet. Csak nekem lenne valakim, akinek megfoghatnám a kezét...

ANITA
Vidd innen a kezed.

DI ROSA
Nem, nem Anitácska, ne csak egy kortyot, hanem fenékig!

ANITA
(ingerülten nevet, sokat iszik) Megbolondulok. Milyen borzalmas meleg van itt. (gúnnyal) Éljen Genova...

SATURNIO
Szép lány, jaj de szép, csak ne beszélne annyit.

DI ROSA
(gúnyosan) Saturnio, gyere vissza később. De ne túl hamar, ha Istent ismersz. (kikíséri) Na, tűnj el.

ANITA
Hát meg sem lepődtél, hogy felhívtalak? Hát nem? Hát nem, mi?

SATURNIO
Láttad, mondtam én, idő kell a nőknek mindig... Utána milyen kezes lesz. Di Rosa, te rohadék, neked milyen mákod van megint! (az ajtórésen kintről beleskelődik) Holnaptól minden más lesz. Fogtok még emlegetni. Hallod? Meg fogsz még engem emlegetni. (felnevet) Nem hiszed? (keserűen elfordul) Az Isten verjen meg, ha nem hiszed.

KATI
Schubert, Schumann, Mozart. Hát így állunk: nem jött haza. Azt mondom neki: szeretlek, aztán pedig lassan már meg tudnám ölni. (nézi, mit tereget) A pisztráng. Reménytelenül konzervatív vagyok. Mennyire gyűlölöm. Vagy álljak bosszút? Verjen meg az Isten minden disznó gazembert, ezért meg fogsz fizetni, esküszöm.

ANITA
(összerezzen) Csak azt néztem, hogy ki vár téged haza Torinóban?

DI ROSA
Hogy értve, hogy ki?

ANITA
(zavarban) Hát... hogy van-e családod, meg ilyesmi?

DI ROSA
A feleségem tíz éve nem láttam. Rá gondoltál? Különben van egy lányom is.

ANITA
(mint fenn) Azt mesélik, hogy belefojtod az ajándékaidba.

DI ROSA
Kisebb, mint te. Borzasztó lelkiismeretfurdalásom van, mert keveset vagyok vele. Tizenhét éves. Mennem kell.

ANITA
Igen? Akkor már kész nő. Mutasd a kezedet. (nem engedi elmenni)

DI ROSA
Kész nő... Azt te csak gondolod. Mit akarsz a kezemmel?

ANITA
(gúnyosan) Én a legjobban a nagyapámat szerettem, aki nem él már, ő... szörnyen titkos kísérleteket folytatott az alagsorban, és mindig viccelődött a gyerekekkel. Egyszer...

DI ROSA
Na nem. Csak nem fogsz itt nekem manikűrözni?

ANITA
Szívesen megcsinálnám a tiéd is, ha az enyémet befejeztem...

DI ROSA
(eszik.) Az apádon nem tudod kiélni magad, mi?

ANITA
Majd megismered. (váratlanul) Mikor gyerek voltam, dührohamában gyakran minden ok nélkül megpofozott. Néha azt gondolom, az anyám iránti híres nagy szerelmét is bőven tarkították verések. Aztán másnap mindig olyan volt, mint a vaj a kenyéren, és én hamar megtanultam, hogy jobb úgy tenni, mint aki semmire nem emlékszik. Ilyenkor csodálatos volt, varázslatos és elbűvölő, ezek voltak a gyerekkorom legszebb napjai, de ha duzzogtam, meg volt sértődve, és dúlt-fúlt, bár jó ideig nem bántott újra. Kiszámíthatatlan volt, és én mosolyogtam rá, pedig a szemem még dagadt volt a kezétől.

DI ROSA
Ő ment el? Hallottam az ajtót csukódni, és...

ANITA
És tudod, mindig tudtam, hogy baj lesz, és aznap kerülni kell. Ilyenkor valami különös illata volt, éreztem, ahogy hazajött és megölelt, az after shave-én túl valami feszült verejtékillat, hatévesen úgy hívtam, veszélyszag.

DI ROSA
Nem fázol, ha nyitva az ablak? Ez a körömlakk ugyanis...

ANITA
Iszonyúan próbálkozom, hogy szeressem az apámat, iszonyúan próbálkozom, hogy szeressem mindkettőjüket, de amint bármelyik belépne, elfogna valami ész nélküli gyűlölködés. Én alighanem senkit se tudok szeretni.

DI ROSA
Megint esik.

ANITA
Rájöttem, hogy semmi szeretetreméltó nincs a természetemben.

DI ROSA
Hajnalban is esett. És köd is volt. Felébredtem, és a lányomra gondoltam. Tizenhét éve rejtegetem az emberek elől. Ó, Istenem, ez a rohadt kávé...!

ANITA
Tényleg tudsz nekem valami munkát? (a sírás küszöbén) Ne haragudj, hogy megnéztem a dolgaidat. Annyira félek, hogy...

DI ROSA
Adsz egy ruhakefét?

ANITA
Hazudsz nekem, igaz?

DI ROSA
Csak elkenem magamon. Mit gondolsz, be lehet ezt vizezni?

ANITA
Felismerem én, ki hazudik nekem.

DI ROSA
Reménytelen. A szentségit...

ANITA
Csak arra vágyom, hogy elmenjek innét.

DI ROSA
Hát ezt egyszerűbb eldobni.

ANITA
Fázom.

DI ROSA
(feláll a székről, ahová leült) És milyen por van itt mindenütt. Mennyi por! Szokott itt valaki takarítani?

ANITA
Hints rá sót.

DI ROSA
Akartam mondani... A Saturnio... nagyon udvarol neked.

ANITA
(üres tekintettel) Ó, igen, régóta udvarol.

DI ROSA
És, nincs esélye? Szerintem tetszik neked.

ANITA
Tegnap egészen durva voltam vele. (váratlanul kacéran) Nehogy azt mondhasd, hogy...

DI ROSA
Mondd, miért akarsz te annyira operát énekelni?

ANITA
Hogy-hogy mért akarok annyira énekelni? Bolond vagy? Mért kérdezel ilyeneket?

DI ROSA
Hát akkor énekelj valamit.

ANITA
Most?

DI ROSA
Én még sose hallottalak. Azt se tudom, milyen hangod van.

ANITA
Ilyen kérdésre mit lehet válaszolni?

DI ROSA
Mégis.

ANITA
Mindenki azt mondja, hogy...

DI ROSA
Igen?

ANITA
...hogy...

DI ROSA
Igen?

ANITA
...nagyon szép.

DI ROSA
Ezt mondják?

ANITA
Nekem nagyon sokan mondták.

DI ROSA
Na, énekelj valamit.

ANITA
(kényszeredetten nevet) Hát itt, ne haragudj?

DI ROSA
Hát hol szeretnél? Állj oda. Vagy lépj fel az asztalra, bánom én?

ANITA
Most mért csinálod ezt?

DI ROSA
Gyerünk, lépj fel. A villanyt leoltjuk, csak ez marad idelenn.

DI ROSA
Énekelj.

ANITA
Van egy sírós kislány, itt felettünk, és az anyja...

DI ROSA
Igen?

ANITA
És a Fruzsina... (halkan) alszik.

DI ROSA
Énekelj.

ANITA
Most semmi se megy, ami...

DI ROSA
Hát mi van a repertoárodban?

ANITA
(elhalóan) Rengeteg... (suttog) dal.

DI ROSA
Dal?

ANITA
Mit akarsz te tőlem?

DI ROSA
És te?

ÉNEKTANÁR
Jó napot.

DI ROSA
Ki maga?

ÉNEKTANÁR
Egy bizonyos fiatalember mondta, hogy itt találom.

DI ROSA
És azt nem mondta, hogy nem egyedül talál?

ÉNEKTANÁR
Azt nem mondta. De ne zavartassa magát.

DI ROSA
De zavartatom magam.

ÉNEKTANÁR
A lány miatt?

DI ROSA
Na képzelje, miatta.

ANITA
Leszállhatok?

ÉNEKTANÁR
Üdvözlöm, Anita.

ANITA
(suttog) Hát hozta Isten.

ÉNEKTANÁR
Ne jöjjön zavarba, én már semmin se tudok meglepődni.

ANITA
Min nem tud maga már meglepődni?

ÉNEKTANÁR
Hogy maga a Di Rosa úrnál lakik.

ANITA
Én az apámnál lakom.

ÉNEKTANÁR
Akkor mit keres itt, már megbocsásson?

ANITA
Ez az apám lakása, már megbocsásson.

ÉNEKTANÁR
Végül is mindegy, én a zongora miatt jöttem. Úgy tudom, magát érdeklik a ritkaságok.

DI ROSA
Az a bizonyos fiatalember mondta?

ÉNEKTANÁR
Az a bizonyos. Mások is jönnek még eladni önnek ezt-azt, de azokért a holmikért én nem állok jót.

DI ROSA
Mások is jönnek? Nagyszerű.

ÉNEKTANÁR
Lent várnak. Tisztáztuk, hogy én vagyok az első. Tizenhetedik századi darab.

DI ROSA
A tizenhetedik században nem is volt zongora.

ÉNEKTANÁR
(szemtelenül) Milyen igaz. Tizenhatodik század.

DI ROSA
Miért akarja annyira eladni?

ÉNEKTANÁR
Uram, ez a zongora volt az én álmom, amíg egy életre tönkre nem tettek. Ne kérdezzen semmit.

DI ROSA
Nem kérdezek semmit. Kifelé.

ÉNEKTANÁR
Uram, figyelmeztetem, ha nem vesz semmit, a tömeg odalenn meg fogja lincselni.

DI ROSA
Saturnio! Te Istenverése... megyek, hogy tisztázzam az erőviszonyokat.

ANITA
(visszajön) Aludtál?

FRUZSINA
Olyan furcsát álmodtam. Hajnalban felébredtem, ahogy az eső verte az ablakot. Szép volt.

ANITA
(feszült) Igen. Alhatsz még.

FRUZSINA
Főzhetnél egy kávét. Kiszáradt a szám.

ANITA
Igen. Apám már elment, ugye?

FRUZSINA
(nyújtózkodik) Hajnalban. Titokzatos útjai vannak. Voltaképpen féltékeny vagyok, ha meggondolom. Megcsinálod a kezem?

ANITA
Különben veszek egy másik ruhát neked. Tudod, ahelyett, amin rajta felejtettem a vasalót. Még haragszol?

FRUZSINA
Itt járt a digó, a te di Rosád, láttam este. Hát mész Milánóba, vagy hová? Kikezdett veled, mi? Ugye? Hát persze.

ANITA
(fáradtan) Hát persze.

FRUZSINA
(hidegen) Hát minek provokáltad?

ANITA
Én már csak ilyen vagyok.

FRUZSINA
Elmeséljem, mit álmodtam?

ANITA
Igen. Mondd, nem lehetne, hogy ne aludj itt minden este?

FRUZSINA
(ránéz) Hát ehhez most túl korán van nekem.

ANITA
Bocsánat, csak kérdeztem. Bocsánat.

FRUZSINA
Egyáltalán, mi a fenéért vagy te ilyen boldog, ha neked esnek a férfiak?

ANITA
Mondd csak, te nem szoktál takarítani?

FRUZSINA
(gúnyosan) Megint hülyét fogsz csinálni valakiből? Hülye játék.

ANITA
A Csík szerint nem nagyon.

FRUZSINA
Hülye vagy, teljesen. És én még tényleg sajnáltalak. És különben is, miért nem költözöl el?

ANITA
(szárazon) Én itt itthon vagyok.

FRUZSINA
(gyűlölködve) Sose laktál itt.

ANITA
De igen. Tizenötévesen az apám, ha tudni akarod, elhozott a nagyanyámtól. (mosolyog) Ahol különben azért éltem, hogy ne zavarjam a mostohamamáimat.

FRUZSINA
Hogy te mindenkit utálsz. A Zsoltot is, a tulajdon apádat. Hogy lehetsz ilyen?

ANITA
Jobb szeretném, ha hazaköltöznél innen. Már ma. Itt csak én lakom, meg az apám. Menj el.

FRUZSINA
Sose fogok! Gebedj meg! Én szeretem az apádat!

ANITA
(hidegen mosolyog) Szereted az apámat? Én sajnálom az apámat. A nők rabja. Képtelennek bizonyult elmenekülni a nagyanyám rafinált szeretete elől. Mindig legyőzve kullogott vissza hozzá, a nagyanyám pedig még azt az elégtételt sem engedte meg magának, hogy szemrehányásokat tegyen neki, amiért valaki másért kis időre otthagyta őt a kisfia. Mikor anyámmal összeházasodtak, a nagyanyám ezt is afféle megkésett kamaszlázadásnak fogta fel, és biztos volt benne, hogy ő fog győzni, és visszakap egy engedelmes fiút, aki belezavarodik majd a megkönnyebbülésbe és a hálába, hogy nem kell bocsánatot kérnie a házassága miatt. (dühödten egy vödröt hoz)

FRUZSINA
(kiabál) Nem érdekelnek a régi történeteid! Te a múltban élsz! Olyan vagy mint egy vénasszony. Mindent elkövettem, hogy megszerettessem magam veled. Mit gyűlölködsz örökké? Hagyjál végre békén engem... (sírva fakad)

ANITA
(diadalmasan) Még nem ismered az apámat. Csalódni fogsz. És ne mondd, hogy nem szóltam jó előre? (nekilát felmosni)

FRUZSINA
(gyűlölettel) Kopjál le rólunk. Megérdemelted, amit a Csíktól kaptál, esküszöm.

ANITA
(mint aki nem hallja) Ami meg az apámat illeti, jobb, ha inkább elfelejted. Esküszöm, a te érdekedben beszélek. Azt hiszed, féltékeny vagyok, pedig csak meg akarlak menteni az én Don Juan apámtól. Fogadd meg a jó tanácsot. (feláll a felmosásból) Ne mondd, hogy nem szóltam idejében.

DI ROSA
(belép a bejáratból, ahol eddig észrevétlen állt) Egy szó nélkül megyek el. Ez nem tiszta ügy. (habozik) Hát már csak nem okozok magamnak csalódást? Elmentem megnézni őt, ahogy dolgozik. Néztem, ahogy lakkozta az öregasszonyok körmét, és a többi lánnyal cigarettázik, és akkor azt mondtam magamban: ez a lány boldog. Olyan jó volt nézni. Olyan volt, mint egy kis tündér. El kéne mondani neki. Biztos felvidítaná! (töpreng)

SATURNIO
Veszett kutya minden érzelem. Falkában járnak, és hajtják az embert kifulladásig. Vérzik a szívem, hát kié ne vérezne? (Csend) Micsoda bűz. És nincs itt senki. Fullasztó hely, a falak is izzadnak bele. Remélem, nem éled fel egy se odabenn. Doktor úr! Doktor Lovass! És ha valamelyikbe belebújik az ördög?

LOVASS
Halottat hozott?

SATURNIO
Igen. De még jár.

LOVASS
Ki maga?

SATURNIO
Magához jöttem.

LOVASS
Véres vagyok. Mit akar?

SATURNIO
Szeretem a lányát!

LOVASS
Hát ezért jött... Nem adok kezet, mert bemocskolom.

SATURNIO
Úristen, milyen bűz van itt... doktor úr, én szerelmes vagyok a lányába, vigyázzon rá. Könyörögve kérem!

LOVASS
Zavarba hoz... Nem szívesen hallok erről... Ha maga az én helyemben volna, úgy érezné magát, mint a kettéhasított ember. Az Isten szerelmére, hagyjanak békén mind a lányommal engem... (gonoszul) Ez egy tüdő, egyébként, amit érez. Érdekli? Mindkét tüdő tíz szelvényre bomlik, külön hörgő és gyűjtőerek. És közben a kötőszövetsövény, ami könnyen kifejthető. Látja? Látja? És a máj. Légzéskor a rekesszel mozog. Két érrendszere van, a verőér sérülése feltétlen halálos. Fulladozik? Mi baj? Csak egy bomló test, amit érez, egy rossz szív és a vérkeringés kórtana: hegesedés és vénás hiperémia... érdekli? Billentyűszűkület. (egy tálon mutatja) A pitvar izomzata sokkal vékonyabb, mint a kamrák izomzata, ez szép, sírnivalóan szép, ezt tanítani lehetne... El ne ejtse! Még le kell mérlegelnünk.

SATURNIO
Milyen makacsul fekszik itt, olyan, mint a márvány, ez az öregember.

LOVASS
(suttog) Tegnap még fájt a szíve.

SATURNIO
Milyen gonoszul mosolyog.

LOVASS
Korai öregség. Én most letörlöm róla, és a lábujjára kötözöm a halála okát. A neve után pontot teszek, ez a rövid gyászjelentés, nem casus többé nekünk.

SATURNIO
Doktor úr! És a szerelem? Vigyázzon a di Rosával. Rosszul vagyok.

LOVASS
A test, igen... Nyüzsög benn a gondolat, akár a féreg. Ez a pokol, fiam.

SATURNIO
Istenem!

LOVASS
A lányom... Jönnek-mennek körülötte a férfiak, mint a legyek. Csak ne látnám! Az anyjára üt. Minek is fecsegni? Torz töredék, ha beszél az ember, huzat az ajtórésen, amit minden szó kinyit, aztán bezár, és botladozva jön rajta át, amit az ember érez. Látom, megviselte... Jöjjön, levegőre viszem.

ANITA
Hallom, hallom... Ki az? (hátrasimítja a zuhanytól vizes haját)

HANG
A te nagy lehetőséged, Anita.

ANITA
Az nem lehet, a nagy lehetőség csak egyszer kopog az ember ajtaján.

DI ROSA
Már be se jöhetek?

ANITA
Di Rosa!

DI ROSA
Hát nem ismered meg a csengetésemet? Hát nem tudod, hogy ez egy igazi szállítmányozási igazgatói csengetés? Ha elmesélem neked, hogy lettem szállítmányozási igazgató, egyszerűen sírni fogsz az ámulattól. Azt fogod mondani: mesebeli történet.

ANITA
Már attól féltem, fel se hívsz ma... Kicsikém!

DI ROSA
Te egyszerűen csak kicsikémnek nevezel egy embert, aki naponta ezer dollárt keres? Adózás után? Csak csodálkozom.

ANITA
Mesebeli történet.

DI ROSA
Csodálkozom, és elönt a szomorúság Úgy, hogy megvigasztaljam magam...

ANITA
Nem nyúlkálunk, hoppá.

DI ROSA
Micsoda öregasszony! Milyen kérges lett a szíved! Különben egyedül vagyunk?

ANITA
(nevet) Attól tartok.

DI ROSA
Egy ilyen boldog lakásban szeretnék magam is családot alapítani.

ANITA
Helyben vagyunk. És mit szólnál hozzá?

DI ROSA
Bárha tudom, hogy vonzó egyéniség vagyok, mégis sírnék, ha ezt kéne hallanom. Egy ilyen romos vénembernek már minek gyerek? Egyszerűen tilos! A test persze kész, de a lélek erőtlen. A fejemet verném a falba, ha megint családom lenne! Az igazgatói fejet! Csomagolj, utazunk...

ANITA
Csak nem képzelted, hogy így elmegyek veled?

DI ROSA
Hát én most vagy álmodom vagy megőrültem!?

ANITA
Nem értesz te semmit. (el)

SATURNIO (be)

DI ROSA
(sziszegve) Saturnio!

SATURNIO
Megmondtam, hogy ne szólíts így többet...

DI ROSA
Bravó. Egyáltalán hogy kerülsz te ide? Mikor momentán Catanzaroban ülsz börtönben?

SATURNIO
Azt hittem, ezt nem hozod szóba még egyszer.

DI ROSA
(mint fenn) Halkabban! Különben is, hordd el magad...

SATURNIO
Egy lépést sem mozdulok. Sőt, te tűnsz el. Siralom lesz hallani, ha mindent kitálalok.

DI ROSA
Halkabban! Háromig számolok... Egy, kettő...

SATURNIO
Hallgatlak.

DI ROSA
Legalább a feleségedet ne vernéd.

SATURNIO
Nem a feleségem.

DI ROSA
Attól még vered. (dühödten el)

SATURNIO
(kiabál utána) Neki is joga van a törődéshez, nem?

ANITA
(vissza) Hát te?

SATURNIO
Hogy én?... Bejöttem. Nyitva volt, bocsánat. Azért jöttem, mert...

ANITA
Nos?

SATURNIO
Nohát csak azért, mert jobban meggondolva...

ANITA
Igen?

SATURNIO
...mégis le akarlak beszélni arról, hogy elmenj a di Rosával. Mégse ajánlom. Meggondoltam. Ellenben azt szeretném mondani...

ANITA
Nos? Hát mindenki beszélni akar velem. Mindenki hozzám fordul (gúnyosan) Remek érzés, nyilván körülöttem forog a világ... Mintha csak én számítanék... Persze, a Csíkról akarsz beszélni.

SATURNIO
(behízelgően) Beszéljünk őszintén...

ANITA
Beszéljünk.

SATURNIO
Esküszöm, hogy szerelmes vagyok.

ANITA
Gratulálok. Sok boldogságot.

SATURNIO
Meg se kérdezed, kibe?

ANITA
Kibe?

SATURNIO
Egy lányba...

ANITA
Még őszintébben gratulálok. Helyes választásnak látszik.

SATURNIO
(udvarol) Nem merem elmondani. Félek, hogy valami baj lesz, valami szerencsétlenség. Mert hogy mindig történik valami.

ANITA
Van tűzbiztosításom.

SATURNIO
Hogyan?

ANITA
Biztosítás tűz ellen. Ha, teszem azt, míg beszélgetünk, kigyullad a lakás.

SATURNIO
(gúnyosan) Vagy összetörik valami.

ANITA
Majd vigyázunk.

SATURNIO
Eldől az a nagy tükör, amiben nézni szoktad magad.

ANITA
Talán inkább jégeső lesz.

SATURNIO
Mint tegnap este.

ANITA
Tegnap este jégeső volt?

SATURNIO
Nem, dehogy. Borzasztó volt, hülyét csináltam magamból. Szörnyen szerencsétlennek éreztem magam. Engem mindenki félreismer, azt mondják rám: na ja, Saturnio, egy hang, és más semmi. Pedig ennek a hangnak lelke van. Azt mondják: Saturnio, egy jólfésült fiú, egy üres arc...

ANITA
Pedig ennek az arcnak keze is van. Vidd innen a kezed.

SATURNIO
Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. (egy szál virágot vesz elő a háta mögül.)

ANITA
(faarccal) Nincs bocsánat.

SATURNIO
Hogyan?

ANITA
Elnézést, ez egy vicc volt. Fogalmam sincs miért kérsz bocsánatot, fogalmam sincs, miért vagy itt. Semmi olyanra nem emlékszem a tegnap estéből, amiért bárkinek bocsánatot kellene kérnie tőlem.

SATURNIO
(Zavartan nevetni kezd, mint aki megérti a poént, egyre hangosabban. Hátralép és virágostól nagy robajjal hanyatt esik a székben)

SATURNIO
(A földön ülve leporolja magát.) Úgy szeretnék segíteni rajtad.

ANITA
Köszönöm. Felsegítselek? Vagy inkább üldögélsz?

SATURNIO
Köszönöm, jól ülök. Kották... mindenütt. Szép, szép dolog. Én is szoktam énekelni! Bár kizárólag csak tusolás közben.

ANITA
(unottan) És mit szoktál énekelni?

SATURNIO
(elhalóan) Duettet.

ANITA
Saturnio, az a helyzet, hogy nekem lenne dolgom.

SATURNIO
(nagyvonalúan legyint) Nekem is.

ANITA
Én elköltözöm innét. És hagyjatok békén a Csíkkal.

SATURNIO
A di Rosa, igen... Ne higgy neki. Sose fog elvinni innét. Vagy, ha elvisz, annál rosszabb. (kétségbeesetten) Csak saját magát szereti. Csak a lányát szereti. Nem szeret senkit. Már az se igaz, amit kérdez. Ne higgy neki.

ANITA
(sötéten) Miért ne vinne el?

SATURNIO
Te nem ismered.

ANITA
Miért ne vinne el?

SATURNIO
Legalább egyszer ne magaddal törődj.

ANITA
Hát kivel törődjek?

KATI
(Zaklatottan belép. Erőt vesz magán.) Legalább felesleges minden mellébeszélés.

ANITA
Kati? Ma nincs énekóra...

KATI
(gyűlölettel nevet) Téged még zavarba lehet hozni?

SATURNIO
(kiabál) Miért kémkedsz utánam?

KATI
Mért alázol meg ezzel az ostoba libával?

ANITA
Bocsánat...

SATURNIO
Nem érted, hogy végeztünk? Befejeztem veled.

KATI
Ehhez mindig értettél. Szeretnél megsérteni?

SATURNIO
Olyan nevetséges vagy a vádaskodásoddal.

KATI
(gúnyosan) Itt akarsz hagyni?

SATURNIO
Ne zsarolj a lelkiismeretemmel. Elég nyűg az nekem.

KATI
Elájulok! Neked van lelkiismereted? Mesélj...

SATURNIO
A látszat talán csal, de én tudom, mi a tisztesség... Rólam mindenki mindent hazudozik összevissza, olyasmit is, ami szinte nem is igaz. (a fülét befogva dühödten skálázni kezd)

KATI
Őelőtte, szégyelled magad, mi? A kis kurva előtt!

ANITA
Elnézést, hogy...

SATURNIO
Mit kéne szégyellnem, szerinted? Legfeljebb a te ronda szádat szégyellem.

KATI
(magán kívül) Te meg öltözz fel, hát nem szégyelled magad? És fogd be a szád, nem vagyok kíváncsi a mentségeidre.

SATURNIO
Ne bántsd őt.

ANITA
Őszintén mondom, hogy végre higgy nekem... a te férjed... egy szánalmas szoknyavadász. Szánalmas, szánalmas, szánalmas.

KATI
Te vagy szánalmas. Nézz a tükörbe, tessék! Csak bámuld magad, bámuld! Tetszel magadnak?

ANITA
Akkor? Most mi legyen? Csúfítsam el magam?

KATI
Ez már a te dolgod. (dühvel) És miért ne, egyébként?

ANITA
Döglégy döng... Elmentek végre, és megint esik. A járdán locsog a víz, mint egy vénasszony. Ha eszembe jut... Hiszen gyűlölöm. Csak aludni jó, az Istenit, de mélyen. (kiles az ablakon) Elbújt a nap... Micsoda ország! Micsoda külváros. Az utcán énekelnek a kölykök. (szedegeti a szétrepült kottákat a földről) Bernstein. Schönberg. És Wagner... ez a világvége. Hol a fedele? Milyen szép pár, azt mondták. Bújjak hozzá, és sírdogáljak, és mondjam, hogy megbocsátok? Eltűrjem, hogy simogat? Ha hízeleg, nevetnem kell. (eltépi a kottákat) Ha itt lesz a világvége, és egy szomjas angyal feltépi a mindenség torkát, és a temetők minden képzeleten felül túlnépesülnek, és az összes tengerben rothadt kocsonyában fő a víz, és minden ember egy rettenetes buborékban hány ki öt liter vért, és minden csont megtalálja a méltó helyét a trófeák falán, és a sikertelen föld a darabjaira hullik, akkor talán... (felnéz) Ki az?

CSÍK
Csak én vagyok. Csak én, a te Csíkod. Bejöhetek? Sírtál? Miattam?

ANITA
Miattad? Te hülye, ki sírna miattad? Mit akarsz?

CSÍK
Csak azért jöttem, hogy lássalak. Végül is nem valami szépen mentem el.

ANITA
Gusztustalan, ahogy mosolyogsz.

CSÍK
(óvatosan) Szép, ahogy haragszol.

ANITA
Tisztességes ember nem mosolyog így.

CSÍK
Álmodtam kettőnkről. Megálmodtam, hogy eljövök.

ANITA
Tulajdonképpen miért jöttél?

CSÍK
(mint fenn) Nem viselkedtem túl szépen. Most nevetsz? Én nem tudom, mi van, ha egy vörös ribanc a közelembe lesz. Aztán meg csak bosszúság az egész...

ANITA
Hát ráuntál a Kittykére?

CSÍK
Most mit mosolyogsz?

ANITA
Színészkedsz, csak színészkedsz, nem hiszek neked.

CSÍK
Annyiszor jártál az eszemben!

ANITA
Meguntalak, Csík, ráduntam. Hallasz egyáltalán?

CSÍK
Annyiszor csak rajtakapom magam, hogy úgy beszélek, mintha egy előadást játszanék valakinek. Rajtakapom magam, hogy fogalmam sincs, mit miért mondok. Csak beszélek.

ANITA
Hallod, milyen csend van, ha elhallgatunk? Egyedül vagyunk, teljesen egyedül. Hallgass! Mi?

CSÍK
Azt hittem, már nem akarsz látni többet.

ANITA
Látlak vagy nem, hát nem olyan mindegy? Mindegy az egész.

CSÍK
Azt hittem, be se engedsz. Meg se hallgatsz. Pedig nekem tervem van veled. Igazi tervem, amire mindig vártál. Huszonhat éves vagyok, és...

ANITA
Tudja már a kis szokásaidat? Vagy csak hallgatsz mellette is egész nap, mert idegesít? Idegesít, ha énekel? Ha járkál?

CSÍK
(gúnyosan) Attól tartok, hogy utál engem. És félek, hogy komplett hülyének tart.

ANITA
Honnan veszed?

CSÍK
Ó, csak egy elejtett megjegyzéséből. Azt mondta: "Utállak. Te egy komplett hülye vagy."

ANITA
(nevet) Gondolom, nem egy gondoskodó fajta. Aztán most el vagy anyátlanodva, mi? És a kutyája, nem idegesít? De biztos.

CSÍK
A kutyáját már ő se szereti. Mert ha főz valamit, például én szó nélkül megeszem, de a kutya még nem ilyen fegyelmezett...

ANITA
(nevet) Milyen rohadt vagy te, Csík.

CSÍK
Szégyellem magam. Ha ezt most hallaná, bőgne. Büszke a konyhájára. Képzeld, vett egy kötényt. És megint dolgozik. Felszolgál egy pubban, és...

ANITA
Hát nem érted, hogy már nem szeretlek?

CSÍK
És most akkor, most mi legyen? És a jövő?

FRUZSINA
(gúnyosan) Nagy a szerelem...

LOVASS
(Fruzsinának, mintha Csík ott se lenne.) Ez az a Csík?

FRUZSINA
Nem szimpatikus?

LOVASS
Az Anita dolga.

FRUZSINA
Látod, Anita, milyen szép csokrot kaptam? (Anita rágyújt) Milyen szép csokor! Anita, az apád gáláns, mint egy kis diák.

FRUZSINA
(suttog) Adj neki pénzt, akkor elmegy...

LOVASS
Kinevetne, ha mondanám...

FRUZSINA
Csak dörmögj, mackó.

LOVASS
Mit nevetsz?

FRUZSINA
(Hosszan készül a mondatra.) És most? Nem akarsz elvenni, mondd? (Csend)

LOVASS
És a korkülönbség?

FRUZSINA
Lovass, Lovass, én bolond emberem.

LOVASS
Nem lenne jó vége úgyse. Még csak nem is ismersz engem igazán.

FRUZSINA
Jobban, mint álmodnád.

LOVASS
Én már nem hiszek semmiben.

FRUZSINA
Te egy romantikus ember vagy. Kicsit már megöregedtél, viszont már nem iszol. De még így is kevés ilyen van, mint te vagy.

LOVASS
Már nem iszom. Rámijesztettek a doktorok. Míg fiatalabb voltam, gonosz voltam, mindig és mindenkivel gonosz. Csak magamat szerettem.

FRUZSINA
Nem. Olyan ember voltál, akiről álmodnak a lányok.

LOVASS
A kurva életbe, ne udvarolj már! Ez egy komédia!

FRUZSINA
Annyi éve először hallak kiabálni.

LOVASS
Szörnyű dolog kiabálni.

FRUZSINA
Ahogy kiabálsz, attól libabőrös leszek.

LOVASS
Menj el tőlem, úgyse lennél boldog.

FRUZSINA
(nagyon nevet) Ezt neked sütöttem. Ez az egy, amit tudok sütni. Belesírtam, de nem baj, te sósan szereted.

LOVASS
Kis hülyém, te. Csak elrontod az életed. Keress egy fiatalabbat, Hallasz?

FRUZSINA
Kóstold meg. Egyél. Tessék, egyél.

LOVASS
Menj el.

FRUZSINA
(nevet) Finom?

LOVASS
(tele szájjal, alig tud beszélni) Mit remélsz tőlem?

FRUZSINA
(nevet) Hát nem jó? Egyél, egyél.

LOVASS
(majd megfullad) Fruzsina.

FRUZSINA
(eteti) Igen? Igen? (széttárja a karját) Mondjad! (nagyon nevet a férfin)

KITTY
Amit kezdtél, fejezd be, tessék. Vagy már rám se nézel? Már nem méltatsz ennyire? Már futsz előlem? Gyáva disznó!

CSÍK
Elkísértelek idáig, ez az a ház.

KITTY
És mástól kell megtudnom mindent. Milyen féreg vagy, milyen senki! Hát visszaszöktél az Anitádhoz, igen? Piszkos gazember.

CSÍK
Miért az utcán? Én nem kedvelem ennyire a színházat... mindig ez a zsibvásár. Miért nem mehet valami rendjén egyszer, szépen, ahogy a golyó gurul?

KITTY
Szóval én se leszek más, mint a többi. Szép, szép. Bedőltem neked, lerántottál a sárba. Borzalmas dolgok járnak a fejemben, ha tudnád!

CSÍK
Sápadt vagy. Nesze egy zsebkendő. Szedd össze magad. (suttog) Légy férfi.

KITTY
Legalább a szemembe mertél volna nézni.

CSÍK
Ami volt, elmúlt, a múlt gönceit meg ki hordja már, nem így van? Rácseppent az unalom, és öblítsem akármibe, csak fakó marad.

KITTY
Visszanyávogtad magad hozzá, látta valaki, és visszamondta. Hát ennyit értél! Mikor hallottam, elsápadt a szívem. Hát hiába minden fogadkozás? Hát hazudtál, ha esküdöztél? A tengert marokban hordtad volna a lábamhoz, ha kérem. De mi jár a hazugnak, tudod-e?

CSÍK
Nem tudok parancsolni az érzéseimnek, és nem is akarok, és nem is fogok, mert minek?

KITTY
Hát nem tudsz parancsolni az érzéseidnek? Ez egy szemét, hazug alibi. Szégyellem, hogy szóba álltam veled. De tudod-e, hogy ezt nem viszed el szárazon? Nézz ide, és félj.

CSÍK
Ó, mennyi beszéd, mennyi panaszkodás. Muszáj ennek így lennie?

KITTY
(suttog) Hát nem nézel rám, kedves? Már rám se nézel?

CSÍK
Fáradt vagyok, fáradt. Nyugalmat akarok.

KITTY
Ezt most nem úszod meg. (pisztolyt fog rá) Halott ember vagy, Csík.

CSÍK
(dermedten) Senki nem él örökké.

KITTY
(sírva fakad, eldobja a pisztolyt) Dehát én szerettelek. Igazán szerettelek. Miért csináltad ezt?

CSÍK
(sokára fellélegzik) Megijesztettél... Komolyan, már majdnem megijedtem.

DI ROSA
(beóvakodik) Kislány!

LOVASS
(belép) Hát hozta Isten.

DI ROSA
(Halálos zavarban, a nadrágja a bokájánál) Di Rosa vagyok.

LOVASS
Maga aludt itt az éjjel?

DI ROSA
Bocsánat, ha horkoltam volna. (pánikban öltözik)

LOVASS
Azt hittem, azt a Csíkot találom itt.

DI ROSA
Kínos helyzet... én már kerestem az alkalmat a megismerkedésre különben!

LOVASS
A Csík, igen... sok fiú járt az Anitácskához, félszegek voltak, pattanásosak, és mindig levertek valamit... azóta ezekből ügyvédek lettek, meg vegyészmérnökök, meg autóimportőrök. Őt szórakoztatta ez az udvartartás de én láttam rajta, hogy nem ezekbe fog beleszeretni. Láttam rajta, hogy egyszercsak majd szerelmes lesz egy elmebetegbe (di Rosa lemerevedik), vagy egy piaci tolvajba, vagy egy látnokba, valami szélhámosba, vagy szemfényvesztőbe, őrülten és a hülyeségig szerelmes, látszott rajta, hogy egyszer valaki az ujja köré fogja csavarni, és kínozni fogja, és az Anitácska a rabja lesz. Bocsásson meg. Fáradt vagyok. Ma boncoltam az igazgatónkat, aki pár napja meghalt. Maga különben ismerte, benyitott az irodájába, mikor engem az intézetben keresett.

DI ROSA
(Belegabalyodik a nadrágszíjába, egyáltalán nem figyel) Nem emlékszem. Milyen ember volt?

LOVASS
Semmi különös. Mindig verejtékszaga volt.

DI ROSA
Boszorkány, a maga lánya, doktor úr. Az ilyen pokollá teszi az életet.

LOVASS
Leginkább a sajátját. Az én lányom... túl sok férfival magányos. Nem akarom megzavarni különben, de felemásan gombolta be az ingét.

DI ROSA
És mikor jön haza?

LOVASS
Ide ő már nem haza jön. Miért keresi?

DI ROSA
De mikor jön haza?

LOVASS
Hát nem figyel?

DI ROSA
(nem figyel) Én mindig figyelek. Mondja elengedi a lányát velem Rómába?

LOVASS
Mint munkaadó kérdi?

DI ROSA
(tiltakozik) Nem...

LOVASS
(nevet) Vagy úgy... Milyen régimódi!

ANITA
(be) Hazajöttél ebédelni? Persze nem találtál itthon senkit és semmit... Majd készítek valamit, mint régen...

LOVASS
Az olasz keresett. Utánad akartam küldeni, ahová manikűrözni jársz... Vagy nem kedd este szoktál menni?

ANITA
(egykedvűen) Korábban eljöttem.

LOVASS
Beszélni akarok veled. A nagyanyád haldoklik.

ANITA
Mindannyian meghalunk egyszer.

LOVASS
Látni szeretne téged.

ANITA
Eddig nem akart látni engem.

LOVASS
Ez így nem igaz.

ANITA
Te és a nagyanyám szégyelltek engem. Te és a nagyanyám rémisztővé és kilátástalanná és merő szégyenné tettétek az életemet.

LOVASS
Olyan fába vágtad a fejszéd, amihez kevés voltál. Egy manikűröslány sose fog énekelni az operában. Át kéne gondolnod az életedet.

ANITA
De én nem akartam úgy élni, mint ti.

LOVASS
Gyerekes vagy. Az élet nem álom.

ANITA
A nagyanyám szégyellt engem.

LOVASS
A nagyanyád haldoklik.

ANITA
Miért azt mondod: a nagyanyád, miért nem azt: az anyám?

LOVASS
Az, hogy ő az anyám, az nekem magánügyem. Az anyám meg fog halni. Ezzel én még nem vagyok képes foglalkozni.

ANITA
Szegény fiú. Szegény apa.

LOVASS
De az anyám meg fog halni. És a lányom azt mondja, hogy nem akarja látni őt.

ANITA
Az én nagyanyám! (nevet) Mikor gyerek voltam, féltem tőle. Minthogy te elhagytál, és nála éltem, ő az első emlékem. Szigorú, kegyetlen öreg dáma, aki esténként felolvas a Bibliából. Volt idő, egészen kicsi koromban, mikor azt képzeltem, az az ő naplója.

LOVASS
A maga módján nagyon szeretett téged.

ANITA
Ez a szó, hogy szeretet, neki nem mondott semmit.

LOVASS
Milyen butaság!

ANITA
Téged sem szeretett. Miért törekedtél egész életében a szeretetére? Miért nem tudtál lemondani róla?

LOVASS
De hát ő az anyám.

ANITA
Úgy beszélünk, mintha nekem sose lett volna anyám. Alkudozunk itt róluk, mint a kofák. Az enyémről nincs mit beszélni, hisz én nem is emlékszem rá, igaz? Hja persze ő neked csak a feleséged volt. És felesége még lehet az embernek...

LOVASS
Fogalmad sincs, mit beszélsz.

ANITA
(sírva fakad) Miért nem szöktem meg? Istenem, miért nem szöktem meg? Miért éltem veletek?

LOVASS
(keserűen) Hasonlítasz az anyádra. Ha tudnád, mennyire hasonlítasz.

ANITA
Istenem... hogy bírtam ki ezt az egészet? Olyan kicsinek éreztem magam előttetek. Annyira féltem. Annyira kilátástalan volt az egész. Te azt mondod, butaság, de nem tudod, milyen volt megkérdezni a nagyanyámat, hogy mit kell csinálni, mikor először menstruáltam. Én mindig csak szégyelltem magam.

LOVASS
Milyen régi dolgok ezek. Elképesztő... Te ilyen régi dolgokkal képes vagy foglalkozni. Hány éve már...

ANITA
(nevet) Régi dolgok? Nekem minden esetre ez volt az életem.

LOVASS
Tehát nem mész meglátogatni az anyámat?

ANITA
Egyszer másképp kéne beszélnünk... Vagy te nem tudod, mi az apák dolga? Bocsánatot kérni...

LOVASS
(kávét iszik) Hogyan? Butaság...

ANITA
Nem vagy rá képes...

LOVASS
Bocsánat... Kínos...

ANITA
Sose bízz bennem. (suttog) Te tényleg azt gondolod, hogy én szeretlek? Nem, inkább...

LOVASS
Te bevettél valamit? Vagy megőrültél?

ANITA
(Nevetgél, kinéz az ablakon.) Ez jellemző. Megőrültem, hát hogyne. Hitványnak bizonyultam, igaz?

LOVASS
Az én lányom...

ANITA
Apa... lány... néha nem is tudom, hogy ez jelent-e valamit?

LOVASS
Megbolondultál, már egészen biztos vagyok.

ANITA
Nem, nem. De lehet, hogy egy nap meg fogok. (nekilát a körmét lakkozni) Borzalmas emlékeim vannak.

ANITA
(Kopog és belép.) Nos, hát itt vagyok. Többet nem zavarlak már, de visszahoztam a holmijaidat, ami nálam maradt (letesz egy táskát) Részeg vagy?

CSÍK
Nem, nem... Borszagom van? Csak egy pohárral ittam...

ANITA
(nyugodt) Ne igyál.

CSÍK
Csak ezt hoztad?

ANITA
Másod is van nálam?

CSÍK
Nem, nem úgy értem. Arra gondoltam, azért jöttél, mert mondani akarsz valamit.

ANITA
(értetlen) Mit mondanék?

CSÍK
Hát tényleg legyen vége? Döntsd el te.

ANITA
(már nem figyel) Te már eldöntötted.

CSÍK
(reménykedve) Hát már nem szeretsz?

ANITA
Most úgy rémlik, hogy sose szerettelek.

CSÍK
(szívja az orrát, vakarózik, sértődött) Hát ez jó. Na mindegy.

ANITA
Ma nem dolgozol? (Az ágyra ül.)

CSÍK
Néha úgy éreztem, még a nevem se tudod. Csak ülsz egy bárban, kicsit már be vagy rúgva, és ködösen nézel egy tükörbe, és nem tudod, hogy ki ül veled. És gondolkozol, mi a neve? És gondolkozol, emlékszel-e még rá másnap is. Hunyd le a szemed. Mit látsz?

ANITA
Téged.

CSÍK
Gondolj másra. Miért nézel így?

ANITA
Csak nézlek.

CSÍK
Elfelejtesz?

ANITA
Már elfelejtettelek.

CSÍK
(zavartan mesél) Álmomban az ég összehajlott, mint egy papírtekercs, és borzalmas dolgokat láttam. Halottakat láttam, és köztük magamat, és láttam minden mocskot és szennyet és gyűlöletet és közönyt, ahogy élek, és mint valami ködben, láttam egy angyalt, és azt mondta, Csík, büntetést érdemelsz, és akkor azt kérdeztem, miért? És láttam, mennyi szégyen és megalázás és harag vár rám a halálomig és mennyi buta kínlódás és unalom, és akkor azt mondta, próbára tettelek, és billeg a mérleg, és én akkor azt kérdeztem, miért? Micsoda Isten-verte álom!

ANITA
Régen sose gondolkoztál, és az jobban tetszett nekem. Ne gondolkozz.

CSÍK
Mostanában alig dolgoztam valamit. Hamarosan kirúgnak, és nem taxizom többé, ami azt jelenti, szabad leszek, mint a madár. Hülye vagyok? Nem, talán csak alkalmatlan...

ANITA
Nagyon megaláztál, Csík.

CSÍK
Miért hallgatsz?

ANITA
Kis Csíkom, drága, azt tudod, hogy gyűlöllek?

CSÍK
(önhitten nevet) Ez az az óra, amikor a lélek kibontja a borzalmak zsákját, igaz? Rendet kéne tenni ebben a szép fejecskében. De hát te persze ott nem rejtegetsz semmit. Nem vagytok képesek semmire, egyikőtök se. Egyetlen érzést se ismersz igazán. Nem éltél át semmit. Azt mondod, gyűlölsz, de nem lennél képes ártani nekem. Nem tudnál megfojtani egy kanál vízben. Miért jöttél ide? Mit akarsz még tőlem? Tudod pedig, hogy vége, mert azt akarom, hogy vége legyen. Neked nincs más dolgod, csak hazamenni, és sírdogálni, hogy megbántottalak. Hát sírdogálj. Sirasd magad. Nézd a tükörben, hogy potyognak a könnyeid. Szép lesz, és ettől meg fogsz hatódni. Mindenkinek mesélni fogod, milyen gazember vagyok. Látni se bírsz majd, kerülni fogod az utcákat is, amiken velem sétáltál. Úgy fogsz meghalni, hogy nem bírtad megemészteni, hogy ki vagy rúgva! Hát nem értesz?

ANITA
(hűvösen) Ne kiabálj.

CSÍK
Hát már a végén felhúzol. Kihozod az embert a béketűrésből. Kis hercegnő. Ezt ma vettem el a barátnődtől, Látod? Kezet rázhatsz vele, nem vagy különb te se, ő se, meg senki. Legalább kapd fel az asztalról, legalább próbáld elvenni tőlem. Állsz, mint a fagyosszent. Legalább valami élet lenne benned. És, ha én magam a kezedbe nyomnám, képes lennél rám lőni?

ANITA
Nem hiszem, hogy akarom.

CSÍK
Nem akarja! Beszarok a gyönyörűségtől! Gyáva vagy, ezt így hívják, gyáva! Született gyáva!

ANITA
Nem vagyok gyáva. Csak nem akartalak bántani.

CSÍK
(térdét csapkodva nevet) Nem akart bántani. Óhh!

ANITA
De most már talán akarlak.

ANITA
(leengedi a pisztolyt) Nem akarlak bántani. Nem tudom, mit akarok veled.

CSÍK
(gúnyolódik) Segítsek? Le akartál lőni...

ANITA
Igen. (Felemeli a pisztolyt, és a fiú vállába lő.)

CSÍK
Az Isten verjen meg, te rohadt kurva. Az Istenedet, hogy fáj! Te elmebeteg vagy...

ANITA
Kár volt az egész... (másodszorra lelövi)

VÉGE