Prológus

Ennek a kísérleti jellegű konferenciának a munkálatai sajátos kapcsolódási felületeket képeznek olyan szellemi, illetve pragmatikus tevékenységek között, amelyek többnyire csak intézményi-adminisztrációs struktúrákba foglaltan, a szakma szempontjából úgyszólván "hallgatólagosan" tartoznak össze.

Mindenekelőtt az oktatási gyakorlat és a tudományos kutatás kapcsolatáról van szó. Például arról, hogy mennyiben alkalmazhatók az elméleti kutatásban feltárt kommunikációs viszonyok és stratégiák saját mindennapi oktatási gyakorlatunk közegében. Vagy arról, hogy milyen dilemmákat vet fel az irodalom taníthatóságának, az irodalmi képzés esélyeinek kérdése. Miféle átfedésekre világítanak rá az olyan megfordíthatóságok, mint elméleti kutatás és oktatási gyakorlat versus elméletoktatás és kutatási gyakorlat? Mely választások, arányok, illetve a kialakítandó készségek milyen prioritása határozza meg a tanárképzés és tudományművelésre (pl. irodalomtörténet, kritika) felkészítés viszonyát? Hogyan illeszkedhet diszciplinárisan a megszabott intézményi keretbe egy valójában önálló szakterülettel rendelkező tanszékcsoport, melynek tagjait olykor még a korábban vagy aktuálisan keretül szolgáló diszciplináris mezőhöz (is) köti az egyéni kutatás tematikája vagy metodológiája?

A házi konferencia ötlete abból az igényből fakadt, hogy a szakkonferenciákon való részvétel mellett a kollégák egymás kutatói munkájáról, valamint az oktatói tevékenység során felmerülő problémáikról is tudomást és tapasztalatot szerezzenek, miközben a diákság is érdemben tájékozódhat a tanszéken folyó szakkutatásokról. Kiderült, hogy a legnagyobb hatású irodalomtudományi iskolákhoz és elméletekhez kapcsolódás, valamint a köztük folyó, esetleg a velük folytatott vitában történő helyezkedés a "házi jellegű" gondolatcserét egyúttal "nemzetközi szakkonferenciává" is avatja. A szűkebb egyéni szakterületek elkülönülő parcellái dacára a szövegek, illetve diszciplínák közötti intermediálás hasonló és heterogén előfeltevések termékeny dialógusát és az előadásokban kifejtett problematika egymásnál fellelt allegóriáit eredményezte. Ezáltal a tágabban értett szakterület olyan bemutatkozása történhetett meg, amely döntő érvként szólt a házikonferencia anyagának egy szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé tétele mellett. A tanévkezdő "jámbor szándék" ilyenformán elmélet, irodalomtörténet, komparatisztika, illetve kritika sajátos regionális fórumává vált, ahol az egész magyar irodalomhoz és az európai irodalomtudomány kortárs fejleményeihez nyerhet érdekfeszítő közelítéseket az olvasó.

Berszán István