Bevezetés

Hol van egyáltalán Dachau? Miről nevezetes? Mi történt ott? Miért fontos a mai embernek? Miért fontos nekem?

Dachau, ez a München környéki kisváros onnan kapta hírét, hogy a határában egy nagy koncentrációs tábor működött a II. világháború alatt. Sokat hallottunk már a hitleri koncentrációs és haláltáborok borzalmairól. Nem szívesen emlékszünk rájuk, szeretnénk mielőbb elfeledni.

Most azonban egy egészen más szempontból beszélünk a dachaui KZ lágerről. A jelképpé emelt Dachauban a mai kor közállapotainak képét látjuk. Szeretnénk a fogoly Kentenich atyával és a többi schönstattival együtt mi is átélni és átvenni azokat a természetfeletti élményeket, tapasztalatokat és kegyelmeket, amelyek Dachau poklát mennyországgá változtatták át a számukra. Szeretnénk továbbá ezeket a tapasztalatokat és kegyelmeket korunkra, saját életünkre alkalmazni, hogy sikerrel léphessünk fel az általános pesszimizmus és válság, a szellemi-erkölcsi hanyatlás ellen; hogy megoldjuk és legyőzzük korunk problémáit, és utat találjunk a jövőbe magunk, gyermekeink, népünk és az egyházunk számára.

Disszonánsan, talán ellentmondásra ingerlően hangzanak ezek a szavak ma, az egység felé törekvő, modern Európában. Hiszen szabadságban élünk! Sehol sincsenek szögesdrótok, még a határokon sem! Feloszlott már régen a Gestapo, a CSEKA, az ÁVO, a Sekuritate is! Nem üldöznek senkit, nem kell meghalni senkinek sem a származása, a hite, a nemzetisége miatt!

Sajnos Magyarország és Kelet-Európa csalódott népe nagyon is látja és tapasztalja, hogy a rendszerváltás során "csöbörbol vödörbe" esett. A külsőleg ránk erőltetett diktatúrát felváltotta egy sokkal "hatékonyabb", rejtett belső diktatúra és kiszolgáltatottság. Az ellenség szinte megfoghatatlanná vált, és sok esetben az emberek önként dugják a fejüket az oroszlán szájába. Nincs azonban sokkal jobb helyzetben az irigyelt nyugati ember sem. Ott is egyre nő a bűnözés, az erkölcsi zűrzavar. A személyiségében gyenge modern tömegembert a reklámokkal, a közhangulattal remekül manipulálják, terrorizálják és kihasználják a nagy nemzetközi ipari és kereskedelmi vállalatok... A náci Németország vezetőinek a koncentrációs táborokkal az volt az elképzelésük, hogy ha az ellenségeiket itt primitív körülmények közé kényszer ítik, akkor a megfélemlített emberek is primitívekké, állativá válnak. Ezután pedig már azt tehetnek velük, amit akarnak: játszhatnak, kísérletezhetnek velük, kiirthatják őket.

A modern fogyasztói tömegtársadalom is ugyanezt teszi, csak az eszközök lettek jobbak, kifinomultabbak, és főleg hatékonyabbak. A szabadság zászlaja alatt az erkölcs és a családok szétzüllesztése folyik. A felnövekvő generáció ijesztő mértékben sérült, gyenge tömegemberekből áll, akik a nap 24 órájában a mindent átjáró "fogyasztói közhangulat" befolyása alatt élnek és nőnek fel. A modern nagyvárosokban mintha az emberréválás fordított folyamata menne végbe. A legyengült személyiség helyett az ösztönök veszik át az irányítást, az erkölcsöt kiszorítja a féktelen önzés, az igazságot az erőszak. Nemzetiszocializmus, bolsevizmus, kommunizmus és a fogyasztói tömegtársadalom mind ugyanannak a kollektivizmusnak különféle megnyilvánulási formája. Így talán már az is érthető, hogy miért ment Kelet-Európában a rendszerváltás olyan "békésen". A szellemiség ugyanaz maradt (sokfelé még a személyek is), csak az elavult módszereket cserélték ki hatékonyabbakra. Most nem kell az embereket kényszeríteni, "maguktól" (a félelemtől és az önzéstől hajtva) mennek a megszabott úton.

Ezek tehát azok a problémák, amikre választ keresünk. Ezért fordítjuk a figyelmünket Dachaura, az ott raboskodó Schönstattra. Tanulni szeretnénk tőlük; erőt és reményt meríteni természetfeletti élményeikből, tapasztalataikból, és ami a legfontosabb: szeretnénk mi is kipróbálni a módszerüket, megoldani az életünket.