CÍMLAP
|
Második és harmadik alapítás TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
A második alapítás, 1939
A második alapítólevél (1939. október 18.)
A harmadik alapító levél 1.
B.) Kifejtés
2. Az alapító lélek
3. A vezető szellem
A harmadik alapítólevél 3.
2. Magasság
3. Szélesség
4. Hosszúság
Bevezetés (részlet)
Kentenich József atya számára nagy gondot jelentett, hogy az egyre duzzadó schönstatti mozgalomban a lelki mélységet, az eredeti hivatás irányába való fejlődést biztosítsa. Lelkigyakorlatos előadásaiban, személyes lelkivezetői munkájában minden lehetséges módon azon fáradozott, hogy elmélyítse tanítványaiban a természetfeletti küldetésük tudatát, és hozzásegítse őket az isteni gondviselésre való mind teljesebb ráhagyatkozásra.
[...]
A harmincas években az úgynevezett "különleges schönstatti eszmék" körül kirobbant teológiai vitáknak és támadásoknak is hasonló volt az értelme és a hatása. Isten az új művét a nehézségekben akarta kipróbálni, megtisztítani és megerősíteni, hogy a küldetésének minél jobban megfelelhessen. A nehézségek végül is arra ösztönözték Schönstattot, hogy az egyéniségét és sajátos küldetését még jobban, tudatosabban előtérbe állítsa és megértse.
Ezek a próbatételek azonban csak mintegy bevezetésként szolgáltak a náci egyházüldözés és a II. világháború csapásaihoz. Olyan ördögi offenzíváról volt itt szó, amely kiterjedt az élet és a szellem szinte valamennyi területére. Sőt észrevétlenül belopózott és híveket szerzett magának az egyházban is. Jól látta már előre József atya, hogy itt egy mindent elborító özönvíz készül, amely ellen egy "bárkát" kell építeniük.
Az 1939-es, 25 éves jubileum azért különleges jelentőségű, mert az erős és kifejlett Schönstatti Apostoli Mozgalom ekkor érkezett el oda, hogy a közelgő világkatasztrófa nyomására önmagát teljesen felajánlja és odaadja Máriának.
Minden nagy alapító és nagy mozgalom életében eljön az a pillanat, amikor átadja magát és a művét Istennek. Ez következett be 1939. október 18-án Schönstattban is a "biankó felhatalmazás" aktusával. A schönstattiak, Kentenich atyával az élen, Isten kezéből akarták a jövőt elfogadni és benne mindent: fogságot, börtönt, csúfos halált, sőt akár Schönstatt feloszlatását és kiirtását is. Így akartak hősi fokon tanúságot tenni Mária iránti bizalmukról és szeretetükről. Így akarták kifejezni az isteni gondviselésbe vetett hitüket, hogy aztán majd gyümölcsöző jövőt és megújult életet nyerhessenek a háború utáni vészterhes korban...