Garasország ma - Ungváry Krisztián: 'A magyar honvédség a második világháborúban' 

 

Miket is állít Ungváry (ahogy én értékelem)?

- (1) Valószínűleg nem volt elkerülhetetlen az ország részvétele a Szovjetunió elleni háborúban. Ezt nem annyira Hitlerék erőszakolták, mint a magyar tisztikar - lihegve, óriási nyelvcsapásokkal törtettek az általuk remélt dicsőség felé. (A szerző tehát nem látja igazoltnak azt a mai jobboldal által sűrűn hangoztatott állítást, miszerint történelmi kényszer sodorta Magyarországot a háborúba!)

- (2) A totális fasizmus veszélye, fasiszta puccs képében, amire a vezérkar 40 tisztje 1937-ben felszólította az akkori honvédelmi minisztert, Rátz Jenőt, korán megjelent. Szálasit - aki vezérkari tiszt volt - már ez előtt eltiltották a politizálástól, mire kilépett a hadseregből. (15. old.: "[Rátz] Tudatában volt a honvédség elmaradt fejlesztéseinek és azonnali felfegyverkezést sürgetett. Már 1935-ben is írt emlékiratot, amelyben leszögezte, hogy jelenleg a hadsereg még védekezésre sem alkalmas. Rátz a revízió [a Trianonban elvesztett területek visszacsatolása] lehetőségét egyedül Németországtól látta biztosíthatónak. Befolyása annyira jelentékeny volt, hogy 1937 novemberében negyven vezérkari tiszt memorandumban kérte őt arra, hogy katonai diktatúrát vezessen be 'fasiszta vagy nemzetiszocialista' alapon." (Kiemelés tőlem - H.A.)

- (3) A magyar honvédség teljesen felkészületlen volt korszerű háborúban való bármilyen részvételre! Több esetben értékel fegyvereket, például összehasonlítja a magyar tankokat (Turán, Toldi, Nimród) a szovjet T-34-essel és nem egy kategóriába tartozóknak tartja őket, a magyar harceszközök kárára. Egyszerűen nevetséges, hogy lovak százezreit alkalmazta a hadsereg, vontatásra, huszár-rohamokra. A kézifegyverek nem tudtak megküzdeni az orosz téllel, míg az oroszok már az azóta is használatos Kalasnyikovval voltak felszerelve a háború derekától kezdve. Sajnos nem találkoztam a műben a Katyusával, a világhírű szovjet rakéta-sorozatvetővel, amelyik a II. világháború egyik legfélelmetesebb fegyvere volt, bevetésekor vad pánikot keltett, letarolt mindent. Engem is meglepett a következő kép: valahol, azt hiszem a Latorcán a visszavonuló magyar erők felrobbantottak egy hidat. A megjelenő T-34-esek 'megrántották a vállukat', irányt változtatva belegázoltak a folyóba és sikerrel átkeltek rajta. Az egész helyzet képtelenségére jellemző, hogy a szerző szerint (22. old.) "A tisztikar nagy részében, különösen a vezérkarban hurráoptimista hangulat uralkodott. A tábornokok közül csak Szombathelyi Ferenc adott hangot kezdettől fogva fenntartásainak. A hadműveletek megindulása előtt a Tatár-hágónál Simonffy-Tóth Ernő vezérkari százados visszaemlékezései szerint, Vattay Antal és Miklós Béla jelenlétében 'végigmért bennünket és síri arccal megszólalt. Mi lesz ebből, uramisten, mi lesz ebből? Kellett nekünk ebbe a marhaságba beleugrani? Kész katasztrófa, a vesztünkbe rohanunk.'" Neki tudnia kellett: ő volt a Kárpát-csoport néven összefogott magyar haderő parancsnoka, majd pillanatokon belül a hadsereg vezérkari főnöke!

- (4) A közhiedelemmel ellentétben a magyar hadsereg nem mint harcos, hanem mint megszálló játszotta a legfontosabb szerepet. Hihetetlen bűncselekményeket sorol a szerző, amelyekben a magyar megszálló csapatok jelentős szerepet játszottak. Kivételt csak a németek által meggyilkolt 1,3 millió zsidó kivégzése képez, amiben nem, csak azok előkészítésében vettek részt. (Idézem a szerzőt a 120. oldalról: "A Wehrmacht és a Magyar Királyi Honvédség vezetése azonban nemcsak tudott a tömeges kivégzésekről, hanem koordinálniuk is kellett azok lebonyolítását. A katonai közigazgatás kezdettől fogva résztvett a zsidóüldözés megszervezésében.... Ebben a magyar megszálló hatóságok is résztvettek.") Hadifoglyok azonnali megölésétől kezdve azok éhenhalatásán keresztül, partizán-kivégzésekben, a polgári lakosság köréből túszok szedésében és meggyilkolásában, nemi erőszak elkövetésében 'fegyelmezetten' vettek részt. A visszavonuló katonák 'felkoncolása' napirenden volt, a 'tizedelés' se volt ritka. Mint a sötét vadállatok! Néhány alfejezetcím az 'A német megszállási politika és a magyar megszállók' fejezetből: Éheztetés; A komisszárparancs (minden komisszár mérlegelés nélküli kivégzése); Partizánok kivégzése és bánásmód a hadifoglyokkal; Megtorlás és a lakosság kezelése a partizánháborúban (túszok ejtése és kivégzése, egész falvak felégetése, kiürítések a biztos halálba). Egyetlen idézet-sor a partizán-harcokról (138-139. old.): "Árulkodnak az effajta jelentések: 'Erős ellenséges ellenállás után elfoglaltuk és felégettük Jasznaja Poljana falut (...) 31 partizán elesett, egy fogoly. Saját veszteség nincs.' A Baumann-csoport és a 102. gyalogdandár 1942 áprilisában 1380 partizánt és segítőt 'intézett el', miközben 51 halottat, 67 eltűntet és 99 sebesültet vesztett: a hónap folyamán a két egység összesen 25 falut gyújtott fel és pusztított el. (...) Ilyen fegyverzet mellett csak az ártatlan lakosságon lehetett megtorolni a partizánok támadásait, mert azok ott sétáltak át a záróvonalon, ahol csak akartak. (...) 'A hadművelet során Beressa, Vessely és Sulgin községek a lángok martalékává váltak. Mintegy 100 főt lőttek agyon, csak a gyerekeket nem lőtték agyon...' Irtózat, nem?

Fontos megállapítást tesz a szerző a kegyetlenkedésekkel kapcsolatban (132. old.): "...a világ sok más hadserege így járt volna el: ez a megállapítás azonban semmiben se csökkentheti a kegyetlenségek elkövetőinek és az ezért politikailag felelős személyeknek a bűnösségét - csupán utalni kíván arra, hogy a felelősök elsősorban azok, akik ezeket a kényszerhelyzeteket előteremtik és nem azok, akik elszenvedik. (Kiemelés tőlem - H.A.)

- (5) Teljes tájékozatlanságra vagy barbarizmusra utal, hogy a honvédség nem volt felkészítve a nagy hidegekre. Igaz, az 1941-42 tél szokatlanul hidegre is sikeredett, volt nap, 1942 január 23.-a, amikor a 105 hadosztálynál - 47 C-fokot mértek. E sorok írója jól felöltözve és nagy hidegekhez szokottan tett párszáz métert Moszkvában - 40 C-fok körüli hidegben és állítja, hogy ez a hideg egyszerűen elviselhetetlen. Nem véletlen, hogy a katonák között nem csupán tömegesen fordultak elő súlyos fagyások, de sokan egyszerűen megőrültek. Általános volt az eltetvesedés, rühesedés, fogínygyulladás, elsebesedés és egyéb betegségek (bronchitis, influenza, gyomorpanaszok) gyengítették az állományt. (131. old.) Elképzelhető a harci kedv, a harcrafoghatóság hanyatlása.

- (6) Magyarország német megszállása a jogos német bizalmatlanság miatt következett be. A bizalmatlanságnak nem egyetlen oka a magyar 'harci lendület' csökkenése és Horthyéknak a németek által ismert Nyugat felé tapogatózása, hanem az is, hogy "A németek a magyar lakosságot a Horthy-rendszer elégtelen szociálpolitikája miatt a bolsevizmusra fogékonynak tartották..." (229. old.). Még a fasiszta Németország vezetői is felháborítóan aszociálisnak tartották a magyar vezetőket. "Magyarországnak nagyon becsvágyó vezető rétege van, amely azonban teljesen aszociális. Horthy rokonszenvez az angolokkal és a lengyelekkel, de nem ám a néppel, hanem csak az azonos vezető rétegekkel. Mindannyian a népből szívták ki a pénzüket, és Párizsban mulatták el" - mondta Hitler. Pappenheim katonai attasé szerint a lehetetlen szociális és egyéb struktúrák miatt ez az 'uralkodó nép' elbukhat. (229. old.) Ez is siettette a megszállást.

A megszállók nem találkoztak számottevő ellenállással. Weichs vezértábornagy előre bon mot-ba tömörítette a véleményét: "...az ország megszállása harc nélkül 24 órát, harc esetében 12 órát fog csak igénybe venni, mert utóbbi esetben elmaradnak az üdvözlő beszédek. Horthy szerepe szinte nevetséges volt. Felkészületlenségére jellemző, hogy hívásra kiutazott Hitlerhez, ahol már a megszállás tényével szembesítették. Rövid vergődés után vállalta a báb szerepét.

A további frontharcokkal nem érdemes foglalkozni, a helyenként hősies ellenállás - a fokozódó szovjet túlerő és az igen rossz magyar felszereltség eredményeképpen - mind gyorsabban omlott össze. A tisztikar mind sűrűbben emlékeztetett arra, hogy a honvéd-bakák lelkesedése a hatalmas veszteségek, a visszavonulás, Erdély elvesztése miatt egyszerűen elmúlt. És mivel "... a katonák többsége teljesen vagyontalan földműves és munkás ... nem érzi azt, hogy vesztenivalója lenne...", így nem fél igazán a vereségtől. "Ezekben a panaszokban közvetve a Horthy-rendszer húsz évének megsemmisítő kritikája is benne volt." (313. old.) 

Kezdetét vette az ország teljes kifosztása a németek által. 

- (7) A szerző nem hangsúlyozza különösebben, hogy döbbenetes az a hadiipari termelés, amivel a Szovjetunió a katonai fölényét a háború végére lehengerlővé tette. Engem - annak ellenére, hogy láttam szovjetorosz repülőgép-gyárakat az ötvenes években, majd óriási nehézipari létesítményeket a kilencvenes években - egyszerűen elbűvölnek a szerző által idézett számadatok és az, hogy egyetlen szóval se említi a nyugati hatalmak fegyverszállításait (amire állandó a hivatkozás a magyar vereség katasztrofális voltát mentegetők részéről). Gondoljunk bele: az épphogycsak megszületett szovjet nagy- és hadiipar jelentős része a megszálló csapatok kezére került, ennek ellenére fokozatosan növelni tudták - talán a légierő kivételével - az összes szárazföldi fegyvernemnél az abszolút fölényt. Hihetetlen erőfeszítésekre, az emberi és anyagi erőforrások totális összpontosítására, 'bevetésére' volt szükség és sikerrel teljesültek a követelmények.

- (8) Először szembesülök Budapest és a Dunántúl végzetesen szomorú pusztulásának okairól. Nem kell nagyon egyszerűsíteni, hogy kimondhassa az ember: két őrült, két pokolian sötét diktátor presztízs-harcának eredménye, hogy az utolsó igazán jelentős ellenállást a német hadsereg (a magyar hadsereg már alig létezett) éppen itt fejtette ki. Az egész német vezérkar a csapatok kivonását és Berlin védelmére átcsoportosítását javasolta Hitlernek, aki viszont presztízs-ügyet csinált Budapest védelméből. A támadó oldalon a tömeggyilkos Sztálin erőltette, hogy bevegyék a fővárost, ahelyett, hogy gyűrűbe fogva a fő erőkkel kerüljék meg és gyorsítsák meg a német erők felmorzsolását. 

- (9) A szerző a 337. oldalon a következő mondattal kezdi az 'A szovjet hadsereg viselkedése Magyarországon' fejezetet: " A Vörös Hadsereg magyarországi megjelenésével mindazok a borzalmak, amelyeket korábban a magyar megszálló alakulatok követtek el a Szovjetunió területén, Magyarországon is megtörténtek." (Kiemelés tőlem - H.A.) Az okok leegyszerűsítése lenne 'jogos' bosszúnak minősíteni a történteket. A legfőbb ok nyilván a háború okozta állativá aljasulás, amihez hozzáadódhatott a katonák tömegének személyes érintettsége, de a támadások előtt félelem-oltóként kiosztott személyenkénti 3-4 dl vodka, a 3 napra engedélyezett 'szabad rablás' (részben saját információk!) és számos egyéb ok. A rablások okaként a szerző megemlíti a "...Magyarország és a Szovjetunió közti életszínvonalbeli különbségeket."

Megkísérlem - a szerző értékelését is figyelembevéve - megfogalmazni, miben voltak kegyetlenebbek a szovjetek, mint a mi csapataink és miben voltak emberségesebbek:

Biztos, hogy két bűnsorozatban mérhetetlenül aljasak voltak: 

- A tömeges megbecstelenítésben (feljegyeztek esetet, hogy tábornok is részt vett ilyen csoportos, és gyerekeket is érintő 'akcióban') és

- a százezres polgári tömegek hadifogságba ('malenkij robot') hurcolása.

Biztos, hogy nem, vagy ritkábban követtek el:

- Tömeges kivégzéseket, felégetéseket, felkoncolásokat, így megtorolva bármifajta ellenállást, bár vannak ilyen dokumentált esetek.

- Fajgyűlölet vezérelte emberiség elleni bűntetteket. Kivételt talán az elhurcolt polgári lakosok esete jelent, akiknél a német származás (németes hangzású név) volt a kiadott parancsban megjelölt 'ismérv'.

- Hadifoglyok tudatos éhhalálra éheztetése (ami a szovjet ellátási nehézségek ismeretében szinte hihetetlen).

Az olvasóra bízom az összehasonlító értékelést. Szerintem - sajnos - szemlesütve lehet csak beszélni a történtekről.

- (10) A kiugrási kísérlet gyermeteg kezelése utáni teljes csődje se teszi érthetővé számomra, miként választódhatott ki, kerülhetett hatalomra olyan ostoba és aljas gazember, mint Szálasi. Megpróbálok előkeresni egy-két rá vonatkozó megjegyzést:

- Wöhler német vezérezredes véleménye: ...'a tisztikarnak legfeljebb 5%-a tekinthető a Szálasi-kormány hívének, annak ellenére, hogy 70-80%-uk elvileg németpárti.'  (351. old.)

- Szálasi és kormánya semmilyen politikai súllyal sem rendelkezett. (351. old.)

- November 2.-án Szálasi a Budavári Palotában koronatanácsot hívott össze. ... előadást tartott a japán-magyar kapcsolatokról, majd anélkül, hogy bármilyen megjegyzést tett volna a kialakult helyzetre, kíséretével együtt távozott. Ekkor már a Várban is lehetett hallani az ágyúdörgést.

- November 10.-én Szálasi az összes hadosztály-, hadtest- és hadseregparancsnokot, valamint a honvédség teljes felső vezetését a Királyi Palotába rendelte. ... Egy hadtestparancsnok segédtisztje, Hidvégi Lajos így emlékezett vissza  (kedves olvasó, nagyon figyeljen oda!): "... Mind a száz fényességes tábornok vigyázzba merevedett. Az ajtó kitárult és besurrant egy kopott, civil ruhás, kövérkés alak, a nemzetvezető, Szálasi Ferenc. Odalépett a világtérkép elé: - A hungarizmus a magyar-német élettér  és sorsközösség életparancsolata követelményeinek alapján áll, a győztes háború után az új földgömbrendet, földgömbünk erkölcsi, szellemi és anyagi jószágrészének igazságos felosztását és elosztását nacionalista és szocialista alapon kell megépíteni, és elvégezni a Berlin-Róma-Tokió földgömbirányítása alatt álló népek és nemzetek jólétét és életbiztonsága érdekében és szolgálatában, hogy az új földgömbrendben a Berlin-Róma irányítása alatt álló európai nagytér valóságának és tényének kell megszületnie." 

Kevés őrültebb barom jutott államvezetői pozícióba ezen a sárgolyón, büszkék lehetünk, magyarok!

- (11) A szerző kísérletet tesz veszteséglista felállítására, az áldozatok összesítésére. Kisebb meglepetést hozott számomra a kísérlet. Az én milliómat szinte senki se fogadta el eddig, állandóan heves támadások értek miatta. Ungváry adatai - a bizonytalanságok miatt érezhetően az alsó értékeket kezelve - ott vannak a milliónál. Sajnos eltéréseket mutat a szöveges és a táblázatos összegzés . Különösen meglepő, hogy a zsidó áldozatok száma az általam eddig - komolynak tekinthető, főleg nyugati forrásokban - találtak legalacsonyabbját, 530 ezret jelentősen alulmúlja, 450-490 ezerre teszi. Ha csak ezt a különbséget, 40-80 ezret hozzáadjuk a szerző 340-360 ezer katonai és 590 ezer civil, összesen 930-950 ezer áldozatához, túl is jutunk a millión (és akkor nem az általánosan elfogadott 600 ezer zsidó áldozatról beszéltünk). 

- (12) Böngészés:

- Arad ideiglenes visszafoglalásakor "Heszlényi altábornagy utasítására a magyar katonai közigazgatás sajnos hozzálátott a zsidóellenes intézkedések (gettósítás, sárga csillag viselése) bevezetéséhez is." (324. old.) Micsoda sötét ostobaság, milyen mély aljasság!

- A szovjet hadsereg 1944 október 12.-én foglalta el Nagyváradot. (Személyes érintettség miatt jegyzem fel: utolsók között csúszott ki a családunk a gyűrűből.)

Más forrás a magyarok vitézségéről (két személyes élmény):

- Amikor a váradi főtéren teherautóra dobáltak bennünket, gyerekeket, a tér keleti oldalán lévő Sas-palota mellett nyíló két utca torkolatában magyar páncéltörő ágyúk lőtték a szovjet tankokat. A jobboldali utca torkolatában álló ágyút vezénylő tiszt nem kuporodott le a védő páncélzat mögé, hanem a tankok tüzének kitéve magát állt és cigarettázva vezényelt. Bámulatraméltó bátorság!

- Groznijban nem jött időben értünk valamelyik hivatalba a tárgyaló partner és türelmünket vesztve elindultunk gyalog a szállodába. Leintettünk egy autót (Szovjetunió-szerte szokás) nem található taxi helyett. A sofőr hamar beszélgetést kezdeményezett és amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, megjegyezte: "Harcoltam ellenetek a háborúban." Húztam a nyakam, átkozódásra számítva, de nyugodt hangon hozzátette: "Jó katonák voltatok, vitézül harcoltatok!"

Szegény ágyútöltelékek, virtus lehetett bennük.

2005.12.07

Kezdőlap