Garasország ma - Harijans, érinthetetlenek, "Az isten gyermekei"

A kasztrendszert ismertető írásomból (India és Nepál című könyvem) kiemelem az érinthetetleneket sújtó rettenetes kitaszítottságról, üldözésről szóló híreket. A forrás - ha másként nem jelölöm - a "The Times of India", az ország egyik legjobb napilapja, az időtartam a múlt század hetvenes évei, azaz a kasztrendszer tilalmáról szóló törvény meghozatalát követő 25-30. év. Nem állítottam fel fontossági vagy szörnyűségi sorrendet, időrendben adok pár mondatos összefoglalót a megjelent cikkekről.

A helyzet nyilván javul, el fog jönni az idő - szerintem a messzi távolban -, amikor ezek a szerencsétlenek majd félelem nélkül élhetnek. A figyelmet arra kívánom felhívni, hogy milyen óriási a szakadék a kasztbéli hinduk és a társadalmon kívülre taszított érinthetetlenek között. Ne kérdezze senki, miként lehetséges, hogy a világ legerőszakellenesebb vallása ilyen irtózatos erőszakhoz vezet, mert nem találok rá magyarázatot. Azt hiszem, India legnagyobb gondolkodói is zavartan kutatják az igazi, mély okokat és nem tudnak egyértelmű magyarázatot adni. Az, hogy a papság valamikor Krisztus előtt négy főcsoportra osztotta a társadalmat és azon kívülre sorolta azokat, akik megfertőzhették a többit - mint írtam már -, higiéniai szempontokra utal, de az is valószínűsíthető, hogy "csupán" merev rendszerbe akarták foglalni az akkorra kialakult társadalmi tagozódást, hogy biztosítsák az egész társadalom feletti vezető szerepüket. Örömmel fogadok minden elemző hozzászólást!

Egy kiegészítést is kell tennem: eddig csak a hindu társadalom kettéosztottságáról szóltam, a kitaszítottak körébe tartoznak azonban az őslakosok, a törzsinek nevezett népcsoportok is, mint például a sűrűn előforduló "adivaszi"-k, vagy a nemrég még emberevő "naga"-k, hiszen ők is kasztonkívüliek. Maga a kasztrendszert tiltó és a kitaszítottaknak számtalan módon pozitív diszkriminációt nyújtó törvény is "Scheduled Castes and Scheduled Tribes"-ról , azaz "listába vett kasztokról és törzsekről" szól. A megfogalmazás érdekessége, hogy az érinthetetlenek kasztjait (!) fogadja el a listázás kategóriájaként!

Az egész kérdéskör annyira bonyolult, hogy előre elnézést kell kérnem, ha valamely információm vagy megfogalmazásom tévesnek bizonyulna.

Az események:

- Személyes élményem, találkozásom egy érinthetetlennel, a Delhiről szóló írásomban említettem, itt csak utalok rá: I. 11. Találkozás egy érinthetetlennel... (5. bek)

- 1976 március 10: Andra Prades államban egy falu kaszt-hindu vezetői bojkottáltak 36 haridzsán családot, mert megvertek egy kasztbéli gyereket, aki előzőleg megvert egy haridzsán fiút. Nem engedték őket dolgozni, majd amikor valaki mégis foglalkoztatta őket, elvették tőlük a bérként kapott terményt. Rendőrségi beavatkozás vetett véget a bojkottnak.

- 1976 április 26.-i számában beszámol arról, hogy az érinthetetlenség felszámolása és Haridzsán (az isten gyermekei) akció során ünnepélyesen bebocsátást nyert az érinthetetleneket képviselő csoport a bombayi hindu Markandesvár templomba, ahol a pap ígéretet tett, hogy a jövőben se fogja megakadályozni, hogy érinthetetlenek belépjenek a templomba. 

- 1977 május 17: Patna környékén, Budada faluban - a béreseknek fizetendő minimálbér fölötti vita közben - egy földbirtokos agyonlőtt három haridzsán bérest, köztük egy fiatal fiút.

- A "The Illustrated Weekly of India" 1977 május 22.-i számában többoldalas, fotókkal illusztrált cikkben foglalkozik Karnataka állam haridzsánjaival. A cikk alapjául szolgáló, velük foglalkozó tanulmány hangsúlyozza, hogy a többi állam haridzsánjainál jobb sorsuk van. Annál megdöbbentőbb ennek a jobb sorsnak az ecsetelése. Néhány részletet ragadok ki. Városban tanuló fiatalok, ha vakációra hazalátogatnak, elviselhetetlen bánásmóddal találkoznak: ha étteremben kávét rendelnek, csészében kérik azt a "szokásos" kókuszhéj helyett, kihajítják őket. Bemennek a templomba, de a pap és a kaszt-hindu hívők kikergetik őket. Az érinthetetlenség ténye nem zavarja a kasztbéli férfiakat, hogy zaklassák a nőket. A cikk egészségügyi iskolát végzett lányt és takarítónőt egyaránt említ, mindkettőt kaszt-hindu akarta megerőszakolni. A "lajstromozott" kasztokat holejáknak (Holeyas) és madigáknak (Madigas) hívják, a lakótelepüket holageri-nek. Többségük béresként tengődik, teljesen kiszolgáltatva a földtulajdonosoknak. Visszatartják a termény-részesedésüket, kifosztják, megerőszakolják őket, felgyújtják a kalyibáikat. Ha földhöz jutnak, elűzik onnan őket. Abszolút tudatlanságuk következtében félnek feljelentést tenni, sőt, többnyire azt se tudják, hová kellene fordulniuk. Babonák irányítják az életüket. Szellemeket és primitív istennő-figurákat imádnak. A "boszorkány-orvos" fontos szerepet játszik az életükben. Hallatlan ostobaságuk a kizsákmányolók (nem én kreáltam a definíciót, hanem a cikk írója!) könnyű prédájává teszi őket. Hitük szerint a gonosz szállja meg őket, ha brámin lép a holageri földjére. Kiűzése érdekében tehén-ürüléket dobálnak rá, megtépik a ruházatát, a ruházata aljára sót kötnek (aminek ördögűző erőt tulajdonítanak) és úgy zavarják el. A mai napig (mondja a cikk '77-ben!) betartják az ősi törvényt, hogy ne keveredjenek a kaszt-hindukkal, félreállnak azok útjából. Ez a mi karmánk, mondják, el kell viselnünk, hogy jobbra szülessünk a következő életben. A legrosszabb szokás (tabu) Kannadában (Karnataka másik neve) a Baszadi-Bidodu. Jellamma Gudda istennőnek ajánlja fel a családok többsége a lányaik szüzességét az évenként ismétlődő ünnepség alkalmával. Többnyire a templom papja él az "első éjszaka jogával" (l. magyar középkor vagy nagyon is közelmúlt: a földesúr joga). Ettől kezdve a szüzességtől megfosztott lánykák - a szigorú hindu törvények miatt - másra nem jók, csak prostituáltak lehetnek. Majdnem minden haridzsán családban van ilyen "baszavi" Észak-Kanarában.

- T.I. és Financial Express, 1977 június 4: Patna járás Belccsi falvában egy 40 éves haridzsánt agyonlőttek kunyhójának küszöbén, majd fából és szárított tehén-ürülékből máglyát raktak, Diesel-olajjal meglocsolták és meggyújtották. Először az agyonlőtt hulláját dobták a máglyára, majd 14 embert, kezüket-lábukat összekötve, élve dobtak a tűzre. Az áldozatok közül kettő gyerek, egy 9 és egy 13 éves fiú, a többi 30 és 50 év közötti férfi volt. A hír megjelenéséig nem tartóztattak le senkit. Későbbi cikkek több letartóztatásról szólnak  Későbbi sajtóhírek szerint az áldozatok haridzsánok voltak. Baloldali források szerint egy haridzsán lány megerőszakolása miatt sztrájkba lépett béresek "megleckéztetése" volt a földtulajdonos kaszt-hinduk célja. 

- A "The Economic Times" 1977 június 22.-i szám a földtulajdon és mezőgazdasági jövedelmek kérdését elemezve megállapítja, hogy a haridzsánok többsége béresként dolgozik a kaszt-hinduk "farmján" (európai-amerikai szempontok szerint nem értelmezhető) vagy földjén és a haridzsán háztartások 95,65%-a eladósodott.

- 1977 június 24: Gazdag szikek, hivatalnokok megkenésével szerzett hamis okmányokkal "lajstromozott kaszt"-hoz tartozás státuszát próbálták megszerezni, hogy a pozitív diszkrimináció által biztosított kedvezményekhez jussanak.

- A "The Times of India" 1977 június 26.-i száma (8. old.) "Bhojpur - A Tale of Terror" (Bodzspur - terror-történet) c. cikkében elemzi a bodzspuri járásban kialakult kritikus helyzetet a kasztonkívüli béresek és a kaszt-hindu földtulajdonosok között. A napi átlagbér tizenkét órai munkáért 70 pajsza (kb. 8 centnek felelt meg akkoriban) volt, ugyanilyen értékben csépeletlen gabonát kaptak a munkások. A beriberi, ez a szörnyű  betegség széles körben pusztít. A törvényt a fegyverek képviselik és a rendőrség a törvény túlsó oldalán áll. A földesurak terrorját megfejelte a rendőr-terror. Ha egy haridzsán a munka- vagy életfeltételek javítását kéri, hamar börtönben találja magát. A kiszolgáltatottság végtelen.

- 1977 június 27:  A "ranadi" törzshöz  (Nellore járás) tartozó 30 éves fiatalembert halálra kínoztak "magasabb kaszthoz tartozók", valami kiderítetlen lopás miatt. A feleségét megerőszakolták és két rokon asszonyt megvertek.

- A "Financial Express" 1977 július 1.-i száma rövid tájékoztatást ad arról, hogy Andra Prades államban a haridzsánokat védő törvények csupán papíron léteznek, és felsorolja a kitaszítottakat érő megkülönböztetéseket. Az állam által a haridzsánoknak juttatott földek megművelését a kaszt-hinduk akadályozzák, az állami hivatalokban haridzsánoknak biztosított állásokat csak részben töltik be, a borbélyok nem nyúlnak hozzájuk, a ruházatuk mosását nem vállalja senki, a kutak vizéhez csak kaszt-hinduk közreműködésével juthatnak, szállásadók nem engednek be haridzsánt, teát csak az épületen kívül, a haridzsánok edényébe öntenek. A legképtelenebb sztori, hogy egy haridzsán meg akarta javíttatni az ekéjét (ritka eset lehetett önmagában is, hogy fémekéje volt, a többség faekével kapargatja a földet). A kaszt-hindu mesternek segédre volt szüksége, de nem engedte, hogy a haridzsán megérintse a kalapácsot, az kénytelen volt kaszt-hindut "bérelni", aki a segédmunkát aztán elvégezte.

- 1977 július 4: Uttar Prades állam Dekva falvában magas kaszthoz tartozók agyonlőttek két haridzsánt. A vizsgálatok szerint az érinthetetleneket ok nélkül ölték meg. 

- 1977 július 5: Mathodi községben élő neo-buddhistáktól is megtagadták az ivóvizet, nem engedték őket a falu egyetlen kútjához. Asszonyikkal együtt megverték, majd elkergették őket. Amikor - a "lajstromozott kasztokat" védő törvényre hivatkozva panaszt akartak tenni a rendőrségen, ellenük indítottak eljárást.

- 1977 július 14: Három cikk is a haridzsánok sorsával foglalkozik az 5. oldalon: Az egyik szerint Maharastra állam Velavale falujában, ahol a haridzsánok külön kútra jártak, tüskés növényeket és bambusz-kosarakat dobtak a kútjukba, ezzel használhatatlanná téve azt. A másik kaszt-hinduk 200 fős csapatának egy haridzsán ünnep elleni támadásáról számol be, amely során "lati"-kat (bambuszrúd), szuronyokat és nagy erejű petárdákat használtak. 18 személy sérült meg komolyabban, egynek az állapota súlyos volt, amikor kórházba szállították őket. Végül a harmadik eset Szolapur járás Malkavate községében történt, ahol huszonketten támadtak rá latikkal és baltákkal a juttatott földjükre kivonuló haridzsánokra.

- 1977 július 22: Sedgaon-ban 23 haridzsánt, köztük neo-buddhistát kergetett ki a helyi hindu vallási vezető a templomból. Rendőri figyelmeztetés ellenére se engedte vissza őket, végül letartóztatták.

- A "The Economic Times", 1977 július 24.-i száma hosszú cikkben foglalkozik a Maharastra államban élő "katkari" törzzsel. A szinte hihetetlen körülmények ismertetéséből csak néhány sort emelek ki. Annak ellenére, hogy a körzetben állami iskolákat tartanak fenn a katkari gyerekek ritkán töltenek fél évnél többet az iskolában: nagyok a távolságok, nincs pénz formaruhára, de többnyire a felsőtestet is takaró ruházatra se, nem tudják megvenni az állam által támogatott tankönyveket. Mind az oktatók, mind a tanulók diszkriminatív viselkedést tanúsítanak velük szemben. Amint elérik a 8-10 éves kort, munkába kell állniuk, mert a havi 5-10 rúpiát, azaz 0,60-1,20 USD-t (!!!), amit megkeresnek, nem nélkülözheti a család. A cikk leírja, hogy egy 5 éves kislány három növendék patkányt fogott és az egész család boldog volt, mert fedezte saját egynapi kosztját.

- "Financial Express", 1977 július 25: Egy haridzsánt megöltek, húszat megsebesítettek földtulajdonosok Csinaogirala faluban, amikor vita támadt egy csatorna gátjának átvágása körül. A haridzsánok védeni próbálták a földjeiket az elárasztás ellen.

- 1977 július 25: Munkájukból hazafelé tartó haridzsán asszonyokra támadott egy tucatnyi ember, útjukat elállva. A rendőröket értesítették, de nem léptek fel a támadók ellen.

- 1977 július 26: A 35 éves haridzsán asszonyt, Radzskalit három kaszt-hindu addig ütlegelt és fojtogatott, amíg bele nem halt a sérüléseibe. A férfiak azt követelték, hogy az asszony azonnal akadályozza meg, hogy az államtól kapott földön épült kunyhó tetejéről ne folyjon a víz a kerítésként emelt föld-falra. Az asszony megígérte, hogy amint a férje visszaérkezik a munkából, megoldják a gondot, ennek ellenére agyonverték.

- 1977 július 27: Gazdag földtulajdonosok megöltek egy haridzsánt és megsebesítettek további harmincat Andra Prades állam Csínná Ogivala falvában. A haridzsánok hét hektár földet kaptak bérletbe az államtól, de a helyi földtulajdonosok meg akarták gátolni azok használatát, elárasztották a területet, majd amikor a haridzsánok a gáton szakított rést helyre akarták állítani, 38 kaszt-hindu rájuk támadt.

- 1977 október 8: Agra közelében, Lahra faluban egy haridzsán asszonyt megköveztek, vonszoltak és fojtogattak, mígnem belehalt a kegyetlenkedésbe. Hétéves fiát is megölték. A gyilkosságot megelőzte egy sikertelen elrablási kísérlet.

- 1977  október 16: Az adivaszik életével foglalkozó hosszabb cikk teljesen reménytelen helyzetet ábrázol. A Nagpur várostól mindössze 65 km-re fekvő, járművel megközelíthetetlen Botia Palora falucska főembere (upsarpanch) elmondja, hogy egy szárnyasa és egy kecskéje van, azok adják a tejet és tojást. Mivel csak napi egyszeri étkezésre futja, rendszeresen fogyasztanak melaszból készített alkoholt, ami "elcsapja az éhséget és békés álomba ringat". A közösség tagjai sorban elmondják, hogy napi egyetlen étkezésre futja, az is többnyire kevéske jowar(?)-lisztből készült lepény, megsózva. Vacsorára többnyire falevélből főznek valamit. Bérmunkát végeznek a földeken, erdőben, semmire se elég bérért, sokszor azt is visszatartják a "farmerek". Léteznek szövetkezetek is, amiket a rendelkezések szerint csak a közösség tagjai vezethetnének, mégis idegenek ülnek a fejük felett és úgy bánnak velük, mint a kutyákkal. Gyermekeiket nem tudják, de nem is akarják taníttatni. Elhagynának bennünket - mondják. Az asszonyok fát lopnak az erdőben és húszon -kilométerre viszik eladni, ahol - ismerve a kiszolgáltatottságukat - 2 rúpiát adnak egy fejen odavitt adag fáért. Nincs egészségügyi ellátás, privát orvosokhoz járnak messze földre, akik mértéktelenül magas összeget kérnek. Ki vannak szolgáltatva uzsorásoknak és az azoknál is rosszabb hivatalnokoknak...

- 1977 október 24: Bihar államban kegyetlenül megöltek hat haridzsánt, miután nem fogadták el kaszt-hinduk által ajánlott termény-megosztást.

- 1977 november 27: Egy haridzsán fiatalember, Omprakas Szing elvett egy radzsput (kaszt-hindu) lányt. A következmények elképesztők, megrendítek. A párt elfogták, a fiatalasszonyt villanyoszlophoz kötözték és előtte agyba-főbe verték a férjét, majd a férfit kopaszra nyírták, szamárra ültették és végighurcolták a falun. Ezt követően visszavitték a fiatalasszonyhoz, meztelenre vetkőztették és a ruháit elégették. Az asszonytól elvették a menyasszonyi száriját és azt is elégették, helyette koszos doti-t adtak rá, majd őt is megverték. Az ájult férfit kidobták a faluból, az asszonyt pedig fogva tartják. Se a rendőrség, ahol a férfi feljelentést tett, se a politikusok, akiknek a segítségét kérte, nem intézkedtek a kasztok közötti házasság vétkében "bűnös" házaspár törvényes jogainak helyreállításában.

Itt egy pillanatra meg kell állnom. Emlékszem olyan esetre is, amikor a hasonló módon kötött házasság megtorlásaként mind a férj, mind a feleség szemét kiszúrták és a két szerencsétlen vak embert kikergették a faluból. Sajnos, nem találom az újságkivágatot.

- 1977 november 30: Az Orissza állam lakosságának mintegy negyedét adó törzsi lakosok gyors ütemben migrálnak Asszámba, a déli államokba és az ipari övezetekbe, mert az adott földterületre eső emberszám növekedése miatt éhínség fenyegeti őket...

- 1977 december 18: Szinte sokkolt a "The Times of India" 11. oldalán megjelent cikk, "Priests Or Tyrants?" (Papok vagy kényurak?), amelyben arról értesültem, hogy Bihar államban számtalan pap gyűjtött hatalmas vagyont a földnélküli parasztok és haridzsánok kizsákmányolásával és a templomoknak, vallási szervezeteknek, intézményeknek nyújtott kedvezmények gátlástalan kihasználásával. A részletek fárasztóak lennének, a lényeg, hogy a papság a hinduizmusban is megtalálja az európai egyházak erkölcstelen manővereit, a hívők hiszékenységének kiaknázási lehetőségeit.

- 1978 február 1: Kaszt-hinduk lerombolták a haridzsánok által a halottégető temetőjük rangját növelendő emelt kis kápolnát, mert azt túl közel merészelték megépíteni az ő halottégető területükhöz.

- 1978 március 10: Dharwar (Darvar) járás Szattur falujában nem engedték az érinthetetleneket a kúthoz. Mellette kellett sorba rakniuk az edényeiket, amiket a kaszt-hinduk töltöttek fel, ha vettek maguknak vizet. Egy ilyen alkalommal az egyik érinthetetlen edényét nem töltötték fel. Panaszt tett a rendőrségen, ahol azt a tanácsot kapta, hogy merítsen maga vizet. Galappa megtette, mire két kaszt-hindu téglákkal és korbáccsal támadt rá. Rohant a rendőrségre, de a tettesek elmenekültek. Galappa buzdítására a haridzsánok összeszedték a bátorságukat és valamennyien egyszerre használatba vették a kutat.

- 1978 március 20: Madja Prades állam Budzsari falvában eltűnt egy hároméves adivaszi kislány. Kiderült, hogy egy építési vállalkozó akkor helyezett üzembe egy kemencét, ami azonban nem működött rendesen. Először kecskeáldozatot mutatott be, de az nem segített. Ekkor tűnt el a kislány. A község "szarpancs"-a (feje) gyanút fogott, hogy összefüggés lehet a kemence és a kislány eltűnése között. Jelezte ezt a rendőrségnek, akik eloltották a kemence tűzét és a parazsak közt emberi maradványokat találtak. (A cikk nem foglalkozik a bizonyítási eljárás eredményével.)

- 1978 március 24: Egy 32 éves, koeri "kaszthoz" (a szövegből valószínűsíthetően kasztonkívüli kaszt) tartozó asszony a szülei falvában, Szahapurban földet akart venni. Magas kaszt-hinduknak nem tetszett a dolog, elkapták és éles eszközzel megsebezték az ujjait, majd később tizennégyen megerőszakolták és elszedték a pénzét. Súlyos állapotban került kórházba. A tetteseket a rendőrség elfogta, majd elengedte. Valószínűsítik, hogy komoly összegekkel vesztegették meg őket.

- T.I., 1978.11.02: Lumbi Dhamb faluban vita támadt a gyapotszedéssel foglalkoztatott haridzsánok és a földtulajdonos között. Az utóbbi több segítőtárs kíséretében tért vissza, tüzet nyitottak és egy haridzsánt megöltek, ötöt pedig megsebesítettek.

Sok mindent hozzá lehet tenni a felsoroláshoz. Elsősorban azt, hogy ha ennyi aljasság jutott a tudomásomra pár angol nyelvű médiából ilyen rövid időszak alatt, akkor mi minden történhet ebben az országban, ahol indiai orvosok szerint a lakosság háromnegyede nem látott orvost és gyógyszert, ahol a tudatlanság mélysége határtalan? Szörnyű belegondolni is. Közel 30 év telt el azóta, remélem, javult valamit a helyzet, de Mahatma gyermekei beláthatatlan ideig fognak még a gátlástalan, elvakult "felsőbbrendűek" csizmáitól szenvedni.

A helyzet javulásának híreit is figyeltem, egyetlen egyet találtam, annak is óriási azonban a jelentősége a szememben. Íme: "The Times of India" 1977 október 21, "Total victory for Harijans" (A haridzsánok totális győzelme) című nyúlfarknyi cikk arról tájékoztat, hogy Gudzsarat állam Vaghela községében az önkormányzati választásokon a 11 helyet kivétel nélkül haridzsánok nyerték el, többen közülük nők. A 2200 lakosú helység szarpancsának nyilatkozata szerint az önkormányzat kizárólag haridzsánokból fog állni.

Vékony, de fényes reménysugár! 

*

Nem biztos, csak valószínűsíthető, hogy az itt következő két hír is haridzsánokat (vagy főként azokat) érint:

- T.I., 1977.01.04, 'No place to live, but a car to die': Tüdőgyulladásban szenvedő és gyógykezelés híján haldokló nincstelen a hideg elől menekülve bemászott egy autó hátsó ülésére és ott lehelte ki a lelkét. 35 éves volt, a betegségét a boncolás állapította meg. (Nagyon hasonló eset történt tavaly télen Budapesten.)

- T.I., 1977.05.14, 'Acid effluent that runs its course untreated': Bombay Goreagon külvárosában egy vegyiüzem erősen savas szennyvize az ipari település (munkás-nyomortelep) kútját 'táplálja'. A szennyvíz-patak a gyártól több csatornán keresztül és boltokat, kunyhókat érintve egyenesen a telep kútjába folyik. A kutat a telep lakói háztartási célokra használják.

Links

Untouchables, Harijans (Érinthetetlenek)

Összetétel (UT = Union Territory)

Kamat's Glossary

National Commission on SCs (& STs?) (úgy tűnik, törölték a 'törzs' kategóriát)

Kezdőlap