Előszó

A Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete, a Szlovák Tudományos Akadémia Etnológiai Intézete és a tornaljai Kulturális Antropológiai Műhely közös kutatást indított Gömör régióban a cigány és a nem cigány csoportok egymáshoz való viszonyáról. A vizsgálat az itt élő cigányok etnikai identitására, az etnikai identitás és a felekezeti hovatartozás közötti összefüggésre, továbbá az együttélést befolyásoló, illetve akadályozó konfliktusok közül a munkanélküliségre és az oktatásra terjedt ki. Módszerét nem neveznénk "vegytisztán" sem szociológiainak, sem kulturális antropológiainak, inkább "szociográfiai mélyfúrásokról" beszélnénk, amelyek során a résztvevő megfigyelés mellett interjúkat és kérdőíveket is használtunk.

A közös kutatás - többek között - az alábbi kérdésekre kereste a választ:

- milyen egy-egy település demográfiai helyzete, etnikai összetétele, gazdasági potenciálja, oktatási rendszere, hitélete;

- mennyiben hasonlít a gömöri térség cigány/nem cigány együttélése a magyarországi cigány/nem cigány együttéléshez;

- beszélhetünk-e harmonikus együttélésről, ahol egymás szokásait, hagyományait tiszteletben tartó közösségek vannak, vagy csupán meg(el)tűrik egymást az adott településen lakók.

Azt, hogy a cigányok és a nem cigányok együttélését a gömöri régióban a Szlovák Tudományos Akadémia, a tornaljai Kulturális Antropológiai Műhely és a Magyar Tudományos Akadémia munkatársai közösen kutassák, két szempont is indokolttá tette. Egyrészt okkal feltételeztük, hogy van hasonlóság a szlovákiai és a magyar "cigánykérdés" között, ráadásul mindkét országban ez számít a legsúlyosabb belpolitikai problémának (amely akár mindkét ország EU-csatlakozását megkérdőjelezhette volna). Másrészt pedig bizonyos értelemben a gömöri régió Szlovákia és Magyarország "közös régiója".

Gömör megye eredetileg a történeti Magyarország megyéje volt, ám a trianoni döntés után két országon is átívelő "képződménnyé" vált. A 19-20. század fordulóján a mintegy 280 települést számláló egykori megye legnagyobb része a II. világháborút követően Csehszlovákiához került. A Magyarországnak megmaradt 21 gömöri település beolvadt "a Borsod-Abaúj-Zemplén néven jelzett konglomerátumba".

Gömör "kiválasztását" az is indokolttá tette, hogy ezt a területet - ahogyan azt B. Kovács István is írja - "évszázadok óta a multietnicitás jellemzi". És a magyarok, a szlovákok, a németek, a ruszinok és a zsidók mellett cigányok is élnek itt. Már a 17. századtól bizonyítható a jelenlétük; a vályogvetés, a kovácsolás és az alkalmi munka mellett a zenélés volt a leggyakoribb foglalkozásuk. Neves zenészcigány-dinasztiák tagjai "rajzottak innen ki" Losonc, Kassa, Eger és Miskolc felé.

Továbbá azért is döntöttünk Gömör mellett, mert e terület etnikai folyamatainak alakulása során egy sajátos helyzet állt elő. Miközben ugyanis a hivatalos statisztikai adatok magyar-szlovák "kevertséget" mutatnak, addig a megye nem kis hányada esetében "valójában" három etnikummal kell(ene) számolnunk, sőt azt is mondhatjuk, hogy némely települések megindultak az "elcigányosodás" útján. Gömör sok településén élnek "magukat vagy magyarnak vagy szlováknak valló cigányok", még ha ez a hivatalos statisztikákból nem is látszik, és - ahogyan azt Gecse Annabella írja - "éppen ezért szükséges a »települési multietnicitást mutató adatok« közelebbi vizsgálata".

Erre tesz kísérletet a jelen kötet hat tanulmánya, amelyek szerzői (Gecse Annabella, Kovács Attila, Kuchta Karin, P. Bodnár Enikó, Pusko Gábor, Prónai Csaba és Vajda Imre) valamennyien az általuk vizsgált településeken személyesen folytattak terepmunkát, adataik "elsőkézből származó" információkon alapulnak. Mindazonáltal szükségesnek tartottuk mindezeket egy tudománytörténeti összefoglalással bevezetni: ezt Arne B. Mann készítette.