Zalán Tibor
Nagyherceg
- zenés mesejáték két részben -
1994
|
SZEREPLŐK NAGYHERCEG, alias Garbonciás Péter, alias Huzella Péter, |
I. FELVONÁS
1. JELENET
(Lepusztult bérházbelső, Gomulka bácsi, a rettenetes házmester söpröget. Alkonytájt vagyunk. Kék festő, az utcagyerek a házbejárathoz lapulva hallgatja.)
GOMULKA
Mennyi kosz és mennyi piszok,
micsoda század, micsoda mocsok
idők ezek.
Ablakokra száll a korom,
nekem má' csak ilyen a korom,
a rendemet akarom.
Szétnézek és mit látok?
Sok szédelgő kissrácot,
sok szemtelen kis uccakölyköt,
mindeggyik egy rossz kis ördög,
na de majd én ellátom a bajukat!
Régen szép volt,
minden más volt,
oldalvást volt
eggy szép kis gúmibotom.
Akkó aztán,
gyöhetett ám
bárki hozzám,
csakis kérhetett.
Rend volt, mert én lecsaptam,
rend volt, mert úgy akartam
hogy rend legyen.
Mit leskelődsz ott, te ki szemtelen?
KÉK FESTŐ
Gomulka bácsi, miért mondod azt, hogy szemtelen vagyok?
GOMULKA
Valamennyien azok vagytok. Éhenkórász banda. Hordd el magad, vagy rendőrt hívok!
KÉK FESTŐ
Gomulka bácsi, vigyél fel a padlásra!
GOMULKA
A padlásra? Még mit nem! A padlásra... Nézze meg az ember! Ám, ha annyira akarod, levihetlek a pincébe...
KÉK FESTŐ
Jaj, oda nem... a pincéről nagyon sok rosszat hallottam.
GOMULKA
Ugyan mit hallottál a pincéről? Hadd halljam?
KÉK FESTŐ
Hááát... hogy olyan alakok laknak benne, amilyen te vagy, Gomulka bácsi...
GOMULKA
Na megállj, te kis haramia...
(Kék festő kereket old. Fordul a díszlet, most a ház utcafrontján vagyunk. Kék festő egy kuka tetején üldögél bánatosan. A nagyherceg érkezik. Meglehetősen lepusztult ember benyomását kelti: ütött-kopott frakk, horpadt cilinder, kétes tisztaságú fehér sál...)
NAGYHERCEG
Milyen különös, különös az ember,
milyen magányos, hogyha egyedül van,
s milyen magányos, mikor körülötte
tolongnak, zajongnak vagy vigadnak sokan.
Nem is értem én, miért is érteném,
hogyan férhet meg ennyi szomorúság
egyetlen lélek ezer fiókjában,
s miért nem boldogítja őket a jóság...
Emberek, emberek, nagy bajuk, hogy
sodorja, pörgeti őket a szél,
egyik itt, másik ott, harmadik sehol,
s nem kérdi az egyik, a másik miért él...
Csak azt tudom, hogy könnyes a szemük...
És azt tudom, hogy nincsen gyökerük...
Sodorja, pörgeti őket a szél,
s magányosság lakik a szívük helyén
Ezért is különös, különös az ember,
mert magányos, hogyha egyedül van,
magányos, akkor is, mikor körülötte
tolongnak, zajongnak vagy vigadnak sokan.
Nem is értem én, miért is érteném,
hogyan férhet meg ennyi szomorúság
egyetlen lélek ezer fiókjában,
s miért nem boldogítja őket a jóság...
KÉK FESTŐ
Szépen énekelsz, ember.
NAGYHERCEG
Ember? Ja, énember? Szépen énekelek, igen, szépen énekelek. Köszönöm, de nem tesz semmit. De te, mintha szomorú lennél, kicsi ember.
KÉK FESTŐ
Ezt meg honnan látod?
NAGYHERCEG
Onnan, hogy rád néztem.
KÉK FESTŐ
És az látszik rajtam, hogy szomorú vagyok?
NAGYHERCEG
Látszik hát.
KÉK FESTŐ
Akkor a többiek miért nem veszik észre?
NAGYHERCEG
Talán mert ők nem rád néznek. Csak rádpillantanak, és nekik ennyi elég. Nem törődnek veled. Talán csak a barátaid.
KÉK FESTŐ
A barátaim? Nincsenek nekem barátaim.
NAGYHERCEG
Olyan nincs, hogy nincsenek barátaid. Barátai vannak az embernek. Egy, kettő legfeljebb.
KÉK FESTŐ
Mondd, hogy is hívnak...
NAGYHERCEG
Nagyherceg.
KÉK FESTŐ
Nagyherceg?
NAGYHERCEG
Miért, nem úgy nézek ki?
KÉK FESTŐ
Én még nem láttam igazi nagyherceget... mondjuk, hogy úgy nézel ki. Mint egy igazi.
NAGYHERCEG
És te... téged hogy hívnak, kicsi ember?
KÉK FESTŐ
Kék festő. Kék festő a nevem. Szép név, nem?
NAGYHERCEG
Rendes neved nincs? Az embert szokták valahogy hívni. Huszka Zsombor, vagy Szakály Andris, vagy Szentpétery Bénike...
KÉK FESTŐ
És neked? Neked miért nincs rendes neved? A felnőtt embereket is szokták valahogy hívni, nem? Huzella Péter, Mácsai Pál, Zalán Tibor...
NAGYHERCEG
Igaz, a felnőtt embereket. De én nem vagyok felnőtt ember.
KÉK FESTŐ
Nem látszol gyereknek...
NAGYHERCEG
Mégis, minek látszom?
KÉK FESTŐ
Embernek...
NAGYHERCEG
Pedig nem vagyok ember.
KÉK FESTŐ
Neeem? Akkor mi vagy, ha nem ember?
NAGYHERCEG
Nagyherceg vagyok. Egy messzi birodalom uralkodója.
KÉK FESTŐ
Hol van a birodalmad?
NAGYHERCEG
Az én birodalmam nem látható. De néhanapján, amikor megy le a nap, az ég alján hatalmas vörös szirteket láthatsz, zöldes-kék tengeröblöket, vulkánokat és meredélyeket - tudod, az én hazám épp olyan.
KÉK FESTŐ
Ez nagyon érdekes. Sokkal érdekesebb, mint a tévében a fantasztikus filmek. És mondd csak, hogyan kerültél ide?
NAGYHERCEG
Nem nagy ügy. Eljöttem. Meg kell mondjam neked, már másodszor vagyok a földön. Először akkor jártam itt, amikor még kis herceg voltam.
KÉK FESTŐ
Azt akartam kérdezni tőled, nagyherceg, hogy mi a barátság.
NAGYHERCEG
Különös kérdés. Ezt a kérdést már feltette nekem valaki... régen... amikor először jártam a földön.
KÉK FESTŐ
És meg tudtad válaszolni?
NAGYHERCEG
Nem... azt hiszem, hogy nem... várj csak, felidézem...
(A nagyherceg felemeli a karját, és a szín elsötétül. Vetített jelenet, mely lehet animáció is, a kisherceg találkozik Hi-Szennel, a guruló madárral.)
Mi a barátság, mondd el,
hogy mi az a barátság!
A barátság, tudod, a barátság,
hát a barátság - az csak egy olyanság.
Az olyanság, vajon milyenség,
s a milyenség miért olyanság?
Hiszen, ha tudnám én,
nem lennék ily' szegény,
nem lennék oly' szegény
hahogyha tudnám én,
hiszen de nem tudom,
azért vagyok uton
éjjel és nappal,
nappal és éjjel,
világcsavargója, ki az életét
széjjel csatangolja, járja,
és nincsen is társa... és nincs társa...
Mi a barátság, mondd el,
hogy mi az a barátság!
A barátság, tudod, a barátság,
hát a barátság - az csak egy olyanság.
Az olyanság, vajon milyenség,
s a milyenség miért olyanság?
A földet bejártam,
társat nem találtam.
Az eget bejártam,
senkit sem találtam,
ki mellettem maradt volna.
Egyedül a rózsa,
egy kényes, gyönge, gyámoltalan rózsa,
ki az életét velem megosztja.
Ezért az életem képtelenség,
ezért, hogy száz s ezer naplementét
nézek, s éjjelente sok fénylő csillagot:
herceg vagyok, uralkodó,
de nincsen népem, árva vagyok!
A barátság, barátom, az a kincs,
mely mindenhol ott van, de sehol sincs,
már épp megfognád, de akár a homok:
ujjaid közül a semmibe csorog.
A barátság, barátom, az olyan,
mint a láz, mely égeti arcodat,
ha gondtalan vagy, észre sem veszed,
de nélküle a szíved bús, beteg.
A barátság, barátom, olyan mély,
Mint a kút, melynek vize éjsötétbe vész.
Mint gyökérnek víz, levélnek a Nap,
a barátság életvágyat ad, és ad
|
annyi mást, |
(A szín ismét megvilágosodik, Kék festő a nagyherceg térdén üldögél.)
KÉK FESTŐ
Fantasztikus. Láttam, mint a moziban! Láttam az emlékeidet. Hiszen akkor te varázsló vagy...
NAGYHERCEG
Az vagyok.
KÉK FESTŐ
Te nagyherceg, te nagy varázsló, nem akarsz a barátom lenni?
NAGYHERCEG
Az nem úgy meg, Kék festő, hogy az ember csak úgy ripsz-ropsz a barátja lesz a másiknak. A barátsághoz jól meg kell egymást ismernünk, szoknunk, s a legfontosabb, szeretnünk.
KÉK FESTŐ
És meg fogsz engem ismerni?
NAGYHERCEG
Ha engeded, hogy megismerjelek...
KÉK FESTŐ
És meg fogsz engem szokni...
NAGYHERCEG
Ha lesz rá időm...
KÉK FESTŐ
És meg fogsz engem... szeret...ni...?
NAGYHERCEG
Ha megismerlek és megszoklak, bizonyára meg is szeretlek majd.
KÉK FESTŐ
És ha megszeretsz, akkor meg fogsz védeni?
NAGYHERCEG
Valaki bánt talán?
KÉK FESTŐ
Hogy engem? Engem mindenki bánt. Az egész világ.
NAGYHERCEG
Nono.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Nono.
KÉK FESTŐ
Ez meg mi volt?
NAGYHERCEG
Semmi különös.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Szemmi különösz.
KÉK FESTŐ
Most meg selypítesz...
NAGYHERCEG
Nem selypítek.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Nem szelypít.
KÉK FESTŐ
Kétféleképpen beszélsz.
NAGYHERCEG
Eszemben sincs.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Eszébe szinc.
KÉK FESTŐ
Ne játszódjál velem, kedves nagyherceg, áruld el a titkodat.
NAGYHERCEG
Szó sincs titokról. Ez csak az árnyékom.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Mi az, hogy cak? Cak az árnyékod? Én percegő árnyalak vagyok, aki téged követ és megóv mindentől. Én vagyok a te barátod.
KÉK FESTŐ
Tehát neked már van barátod. Akkor... akkor nem is akarom, hogy a barátom légy.
NAGYHERCEG
Ostobaság. Az embernek egyszerre több barátja is lehet. No, nem sok, mondjuk kettő.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Az egyik én vagyok.
NAGYHERCEG
Így igaz.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
A mászik meg te leszel.
KÉK FESTŐ
Ki mászik?
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Nem mászik, hanem a mászik, érted, fafejű kiszgyerek, a mászik az nem azt jelenti, hogy mászik, hanem azt, hogy mászik...
NAGYHERCEG
Ne hergeld az árnyékomat, mert megharagszik. Az árnyékoknak nincs humorérzékük. Inkább azt mondd el, kivel szemben kell megvédjelek!
KÉK FESTŐ
Az egész világ ellen.
NAGYHERCEG
Az egész világ ellen nem tudlak megmenteni, de ha pontosabban megfogalmaznád, ki bánt, csak-csak tehetnék valamit érted.
KÉK FESTŐ
Gomulka bácsi.
NAGYHERCEG
Ki az a Gomulka bácsi.
KÉK FESTŐ
Egy szemét vén dög.
NAGYHERCEG
Ejnye, de csúf beszéd. Gomulka bácsi feltehetően egy kedélyes idős bácsika.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Én iszmerem. Egy vén cúf dög. Gonosz pára. Agg Cirkefogó.
KÉK FESTŐ
Nem enged fel a padlásra.
NAGYHERCEG
Mi van a padláson?
KÉK FESTŐ
Gyere közelebb, megsúgom.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Én isz közelebb mehetek? Én isz hallhatom? Én isz lehetek a barátod?
(Összebújnak, sutyiznak. A szín elsötétül)
2. JELENET
(Gomulka nagy táblákkal jön, fölszögeli őket a bejárat fölé. A táblákon olvasható feliratok: Tiloss laptázni! Tiloss Hangoskonni! Tiloss jáccani az udvaron! Tiloss Nevetni eben a házba! Tiloss bármilyen mesét elmondani! Tiloss álmokról beszéni! Tilos énekeni!)
LACIKA
(labdát pattogtatva) Csókolom a dolgos kezeit, Gomulka bácsi!
GOMULKA
Takarodj!
LACIKA
Köszöntem... vóna.
GOMULKA
Köszönd az életedet annak, hogy ilyen türelmes ember vagyok, Lacika. Vajra lehetne kenni engemet, olyan türelmes vagyok, Lacika.
LACIKA
Ja, mint egy darab kenyér, olyan türelmesnek tetszik lenni, Gomulka bácsi. Köszönöm, hogy Gomulka bácsinak köszönhetem az életemet. Most mérgesnek tetszik lenni talán?
GOMULKA
Ne pattogtasd! Ne pattogasd itten a labdádat, értem? Hordd el magadat innen a labdáddal együtt, Lacika. Itten tilos a labdázás. Meg van tiltva. Értem?
LACIKA
Mióta tilos?
GOMULKA
Amióta kitettem a tiltótábláimat.
LACIKA
Gomulka bácsi minden héten kitesz egy csomó tiltótáblát... ugye.
GOMULKA
Naná! Mert ebben a házban rend kell legyen. Értettük?
Itt tiloss enni,
itt tiloss inni,
itt tiloss lenni,
itt tiloss görbén,
itt tiloss egyenessen,
itt tiloss eggyáltalán
menni,
de tiloss maranni is,
állni, sőt, szalanni is,
s még tiloss jáccani,
tiloss jónak láccani,
és tiloss rossznak láccani,
és tiloss hasznáni
vagy ártani,
ahogy tiloss:
hangoskonni, hallgatni,
okoskonni, nevetni,
tiloss itten örülni és szeretni,
tiloss itten meséni,
hangszereken zenéni,
emlékezni, tervezni,
álmodozni, szervezni,
segíteni eggymásnak -
itten minden tiloss ám!
LACIKA
Itt semmit sem szabad?
GOMULKA
Neked semmit, nyomoronc! El fogunk irtani innen benneteket! Megértetted? Zavarjátok a ház nyugalmát.
LACIKA
Szabad kérdeznem, mesélni miért nem szabad?
GOMULKA
Mert a mese rossz. A mese összekeveri az agyatokat. Olyan hülyék lesztek tőle, mint azok a királyfiak, meg királylányok, meg ólomkatonamicsodák, na...
LACIKA
Gomulka bácsi, jó bácsi...
GOMULKA
No, hízelkedő, mit is akarsz?
LACIKA
Gomulka bácsi, igaz, hogy a padláson angyalok laknak?
GOMULKA
Ostobaság. Csak laktak! Én kilakoltattam őket. Most a padláson az én angyalkáim laknak. Megértettük, szamárkölyke?
LACIKA
Meg, meg hát. A te angyalaid laknak ott. Az igazi angyalkákat meg kilakoltattad.
GOMULKA
Ki én. Ebből is tudhatod, ki itten az atyaisten.
LACIKA
És miért lakoltattad ki őket, Gomulka bácsi?
Gomulka
Mert zavartak azok a rohadék kis sztanyiol-szárnyak.
LACIKA
És milyenek a te új angyalkáid?
GOMULKA
Hogy milyenek? Na, csak figyelj, pupák! (Egy redőnylehúzó rúddal kipattintja a padlás zárát. Kiömlenek belőle a barbie-babák, beterítik a gyerekek fölötti nézőtéri eget.)
BARBIE-BABÁK
Rózsaszín ez a világ,
rózsaszín ez a világ,
rózsaszín ez a világ.
Műanyag az álom,
műanyag az álom,
műanyag az álom...
GOMULKA
Na? Hát nem szépek? Hát nem guszták? Nehogy azt mondd, hogy nem, te girhes, koszos kis vakarcs!
LACIKA
Nem mondok én semmit. Hé, ti gyönyörű műanyag angyalkák, jöttök velem játszani?
BARBIE-BABÁK
Műanyag ez a világ,
rózsaszín az álom...
LACIKA
Tudtok ti egyáltalán beszélni? Játszani? Érezni? Szeretni?
GOMULKA
Kuss, te kis szörnyeteg...
BARBIE-BABÁK
Rózsaszín ez a világ,
műanyag az álom...
LACIKA
Gomulka bácsi, de hát ez rettenetes! Ezeknek a kis rózsaszín vackoknak se ízük, se bűzük...
GOMULKA
Mondtam már, hogy hordd el magad innen, amíg megteheted. Nem a te eszednek, koszos kis létednek való ez a szervezett világ. Különben is, idő van - fölösleges vagy. Tűnj el, éhenkórász! (Megráz egy nagy csengőt. A ház lakói elősereglenek.) Mozgás, mozgás, kezdődik a híradó. Mindenki foglalja el a kijelölt helyét. Figyelem! Esti áhítat! (Bekapcsolja a tévét, mindenki átszellemülten bámulja. Aki véletlenül kizökken az áhítatból, arra Gomulka lesújt a seprűjével.)
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Micoda vidék, micoda ócka vidék... Micoda ember ez a Gomulca.
GOMULKA
Mindenki látta az új tiltóplakátokat? Na, van hozzászólás? (Elszórtan fojtott suttogások - disznóság, szégyellhetné magát, ezt azért már mégse kellene eltűrnünk, pfuj, szemétláda Gomulka... - ) Szólt valaki? Nem hiszek a fülemnek... He? Csak szóljon nyugodtan, akinek nem tetszik valami. Nem fontos ám itt lakni... El is lehet innen költözni, kérem... De el ám... de még hogy el ám...
FEKETE ÖZVEGY
Én a mágám részéről nagyon hélyéslem az új réndéleteket. Végre nem fognak az udvarban zájongani azok a névéletlen porontyok, mosdátlán kis dögök.
VADÁSZ
Csatlakozom a szomszédasszonyhoz, ilyetén módon mindenképpen. Én már azon a ponton voltam, hogy fogom a puskámat, és puff... lepuffantom őket... soha nem tévesztem el a célpontomat, ezt mindenkinek tudnia kell. Magyarán: az életüket mentette meg Gomulka házmester ezzel a nemes és mindenre figyelemmel kiterjedő rendelettel...
FEKETE ÖZVEGY
A mésélés betiltátását különösen nágy gondolátnak tartom, némés Gomulka! Vége a céltalan nyálaskodásnák. A gyérékek a tévéből és a videóból tánulják még a réndét és a fégyélmet; a jót és a rosszát; a szépét és a csúnyát...
GOMULKA
Rendben van. Ezt vártam önöktől. Ezennel kezdetét veszi a Kötelező Lakóházi Reklámnézés.
(Monitorok villannak fel az ablakok helyén, mindegyikben más reklám, hangos, bántó csiricsáré hang- és zűrzavar. Gomulka az udvar közepén áll, hatalmi tébolyában vezényel - a ház lakói pedig átszellemülten nézik a reklámokat, időnként felugranak, tapsolnak, lehanyatlanak: teljes az extázis...)
3. JELENET
NAGYHERCEG
Ez az ember lenne az?
KÉK FESTŐ
Csak rá kell nézned. Mélyen ülő kutyaszemek, agyar a fogak helyén, lapos homlok, ugató beszéd...
NAGYHERCEG
Nem vagy túl engedékeny a barátunkkal szemben.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Teljesz mértékben igazat kell adnom a barátunknak. Kémkedészeim eredményeképpen elmondhatom, hogy nevezett személy egy pondró, féreg, féregpondró, féregfakéreg... de ennek ninc értelme talán.
KÉK FESTŐ
Neked gyerekjáték lesz elbánni vele, nagyherceg.
NAGYHERCEG
Valóban az lenne, ha a varázspálcám rendben lenne.
KÉK FESTŐ
Hogy lehet, hogy egy varázspálca nincs rendben?
NAGYHERCEG
Eltörött. Egészen egyszerűen el van törve a nyavalyás. Emiatt azután csak félvarázslatokra vagyok képes.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Cak félvarázlatokra képesz, el van neki törve a varázpálcája. Félpálca, félvarázlat.
KÉK FESTŐ
Nem értem. Mondj egy példát erre a félvarázslatra.
NAGYHERCEG
Figyelj! Most csettintek egyet, s máris a kezemben van egy... (a sötét magasból egy gitár szánkázik alá, egyenesen a nagyherceg kezébe.) Lám.
KÉK FESTŐ
Csak azt nem értem, mi ebben a fél?
NAGYHERCEG
Régen a gitár gitározott egyedül, én meg hallgattam. Most meg, ha zenét akarok hallgatni, kénytelen vagyok muzsikálni.
KÉK FESTŐ
Ez talán nehezedre esik?
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Nem eszik nehezére. Cak azt mondta, hogy moszt zenélnie kell. Dalold el ezüszt gitár....
NAGYHERCEG
Ahonnan én jöttem,
onnan más nem jöhetett még.
Ahová indulok,
oda majd nem követ csak a fény,
az emberek világa
mint a semmi ága
mely nem tart madarat,
nem hajt levelet,
itt egyre ritkább szó... a szeretet...
Hogyha én akarom,
más lesz itt minden a földön,
varázsló erőmmel
a gonosz hatalmát eltörlöm,
de az emberek világa
akkor is a semmi ága
mely nem tart madarat,
nem hajt levelet,
itt egyre ritkább szó... a boldogság...
Én herceg vagyok, uralkodó,
de nincsen népem, árva vagyok.
Herceg vagyok. Uralkodó.
De nincsen társam. Árva vagyok.
KÉK FESTŐ
Ennyi? Hát ez nem sok.
NAGYHERCEG
Na, akkor ide süss!
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Oda szüssz!
(A nagyherceg belép a sötétbe. A következő pillanatban öregasszonyként lép ki a fényre.)
NAGYHERCEG
Nem láttál erre egy frakkos, cilinderes urat, fehér sállal a nyakában és makulátlan tisztaságú fehér kesztyűvel a kezén?
KÉK FESTŐ
Bizony, hogy láttam.
NAGYHERCEG
És nem bántott téged az az illető?
KÉK FESTŐ
A nagyherceg? Nem bánt ő senkit sem.
NAGYHERCEG
Szóval nagyherceg? Neked is előadta a nagy dumát, mi? Úgy nagyherceg őkelme, ahogy én király. Szélhámos, közveszélyes bűnöző. Ha megint találkoznál vele, ajánlom, a saját érdekedben rögtön jelezd Gomulka házmesternek.
KÉK FESTŐ
Még mit nem? Szégyelld magad, ronda vén szipirtyó! Én soha nem adnám fel a barátomat, vedd tudomásul!
NAGYHERCEG
(visszalép a sötétségbe, kis idő múlva csendőrként ugrik a kék festő elé.) Most megvagy, te kis csavargó. Tolvaj, rabló, féreg. Viszlek a börtönbe, holnap reggel fel is akasztanak.
KÉK FESTŐ
Ártatlan vagyok, oda viszel, ahova akarsz. Az én lelkiismeretem tiszta.
NAGYHERCEG
Szövetséget kötöttél a birodalom első számú ellenségével, a nagyherceggel.
KÉK FESTŐ
Nem kötöttem szövetséget. Csak szerettem volna.
NAGYHERCEG
Szóval, nem tagadsz?
KÉK FESTŐ
Nem tagadok.
Elvihetsz, megölhetsz,
hideg földdel megtölthetsz,
megverhetsz, ellökhetsz,
de ne reméld, hogy megtörhetsz,
én nem adom soha fel a barátomat.
NAGYHERCEG
(a sötétből) Mi a barátság, mondd el, mi a barátság?
KÉK FESTŐ
A barátság barátom, az a kincs, mely mindenhol ott van, s sehol sincs... Nagyherceg, hát itt vagy?
NAGYHERCEG
(a sötétségből most Piktor Paktorként lép elő.) Van szerencsém, kék ruhás kisember, Piktor Paktor, a csodafestő.
Mi kerül a vászonra?
Kenyér, ház vagy két kobra?
Kosár, mely a karodra van akasztva?
Lány, ki be van falazva?
Ég és torony alatta?
Két legényke szaladva?
Tó, mely ki van apadva?
Kabát, amely szakadna?
Horog, amely halakra vadászik?
Út, mely elvezet a házig?
Az a kék hegy, vagy a másik?
Gyermek, ki a porban mászik?
Öreg ember, s hadonászik?
Sellő, amint fuvolázik?
Nyúl, ki bőrig ázik éppen?
Mi legyen rajta a képen?
Tíz pár cipő, barna,
vagy a tigris karma,
vagy a macska körme,
vagy az egér bajsza?
S milyen legyen, kék vagy sárga,
zöld legyen fehér, vagy árva
lilát keverjek? Vagy egy fülest
leverjek a segédnek, ki a palettát otthon hagyta,
s most az égen keverem
haverem az ezerszínű festéket
s ott keresem a kenyerem.
NAGYHERCEG
Hm. Milyen színűre fessem az ön bajuszát?
KÉK FESTŐ
Nekem még nincsen is bajuszom.
NAGYHERCEG
Akkor a hajácskát?
KÉK FESTŐ
Egészen meg vagyok elégedve a hajam színével.
NAGYHERCEG
Akkor mit fessek be, milyenre?
KÉK FESTŐ
Fesd be az eget zöldre, fesd a füvet kékre, fesd a házat lilára, fesd rá a holdat egy bikára, fesd a tetőt feketére, az ablakot egykettőre fehérre, fesd a havat barnára, foltot fess a csönd arcára, fess most arany könnyeket, s ne sajnáld a zöldeket...
NAGYHERCEG
(Vadul fest. A ronda házkülső varázslatos birodalommá szelídül.) Elégedett vagy már velem?
KÉK FESTŐ
Ügyes kis piktor vagy, Paktor. De a nagyherceg ügyesebb nálad.
NAGYHERCEG
Mi a fenét tud az a nagyherceg, amit én nem? Ne mondd, hogy jobban fest a fickó...
KÉK FESTŐ
Nem fest jobban. Csak ő ecset nélkül is tud festeni.
NAGYHERCEG
Ecset nélkül. Haha. Mivel fest a te nagyherceged, ha ecset nélkül fest?
KÉK FESTŐ
A szívével, barátocskám.
NAGYHERCEG
(meghatódik, de nem mutatja) Azt mondod, hogy a szívével. Na, ezt a szívdumát egyszer-másszor már hallottam. De hát a szívével senki sem tud festeni...
KÉK FESTŐ
Senki, jól mondod, senki. Csak a nagyherceg.
NAGYHERCEG
Akkor én akár mehetek is.
KÉK FESTŐ
Maradsz is, mehetsz is, távozhatsz is, jöhetsz is, a barátom lehetsz is...
LACIKA
Szerbusz kék festő.
KÉK FESTŐ
Lacika, te mitől vagy ennyire bánatos?
LACIKA
Gomulka megint új rendeleteket hozott. Már semmit sem szabad csinálnunk ebben a házban. Tilos labdázni, tilos hangoskodni, sőt, mától mesét mesélni is tilos.
NAGYHERCEG
Nocsak! Ne legyen Piktor Paktor a nevem, ha én ezt értem.
KÉK FESTŐ
Bezzeg, ha a nagyherceg itt lenne... Ő persze tudná, mit kell csinálni ilyenkor...
NAGYHERCEG
Megint a nagyherceg. Ha így állunk, én mehetek is. (Belép a sötétbe.)
LACIKA
Ki az a nagyherceg?
KÉK FESTŐ
A barátom. Rettentő nagy hatalma van. Csak az a baj, tudod, hogy eltörött a varázspálcája.
LACIKA
És nem lehet megragasztani azt a pálcát?
KÉK FESTŐ
Mit tudom én. Lehet, hogy nincs meg a másik fele... te jó ég...
LACIKA
Azt hiszem, most mindketten ugyanarra gondolunk... te jó ég...
KÉK FESTŐ
Jaj, ha a nagyherceg itt lenne, ő biztosan tudná, mit kell tennie.
NAGYHERCEG
(előlép) Már itt is vagyok.
KÉK FESTŐ
Na?
NAGYHERCEG
Mi az, hogy na?
LACIKA
Na?
NAGYHERCEG
Mi az, hogy na?
KÉK FESTŐ - LACIKA
Mondd már meg, hogy mitévők legyünk!
NAGYHERCEG
(erős hatásszünettel) Nem tudom, mi tévők legyünk. Ha pontosan akarok fogalmazni, halvány lila gőzöm sincs.
KÉK FESTŐ
Sejthettem volna. Hogy az egész csak duma volt. Akkor vagy te nagyherceg, amikor én házmester ebben a házban. Trükk volt minden, ócska, trükk. Na, gyerek, menjünk, Lacika. (Még visszafordul.) Nem vagy te több egy kiöregedett bűvészfélénél... herceg...
NAGYHERCEG
Szóval nem. Szóval nem? Oké, pajtikáim. Akkor most figyeljetek!
(Előrántja a fél varázspálcáját, suhintgat, köröket ír le vele. Narancs, banán potyog fentről a két kimeredt tekintetű utcagyerek ölébe. Pattogatott kukorica-eső hull, melyből jócskán jut a nézőtéri gyerekeknek is.)
Látod, ennyi a varázslat,
megigézlek,
de ha rossz vagy, megalázlak,
csak intek,
s öledbe birodalmat öntök,
fejedre banánerdőt döntök...
KÉK FESTŐ
Elegem van ebből. Unlak.
NAGYHERCEG
Értem. Nem kell a jó. Na, fiacskám, akkor kaptok egy kis rosszat. Lecke kell? Lesz lecke.
(Nagy kígyó kanyargózik alá fentről, megkergeti a gyermekeket, majd szertefoszlik. Helyét egy kék oroszlán veszi át, majd az oroszlán után egy sárkány folytatja az üldözésüket. A két rémült kölyök kifulladva talál menedéket a nagyherceg háta mögött.)
KÉK FESTŐ
Kegyelem, kegyelem!
LACIKA
Kegyelmezz, nagy mágus, legnagyobb varázsló, gróf, vagy mifene, küldd már a francba a ronda dögeidet!
NAGYHERCEG
Hisztek már nekem?
LACIKA - KÉK FESTŐ
De még mennyire.
NAGYHERCEG
És bíztok már bennem?
LACIKA - KÉK FESTŐ
Hú, de milyen nagyon bízunk!
NAGYHERCEG
(Egyetlen mozdulattal megfékezi a tüzet okádó sárkányt.) Akkor mi következik most? A haditerv következik.
LACIKA - KÉK FESTŐ
Akkor következzék a nagy haditerv!
NAGYHERCEG
A kérdésem az, hol van most Gomulka? Ő is a tévét nézi nyilván.
KÉK FESTŐ
Gomulka sohasem nézi a műsort. Ő ilyenkor mindig leoson a pincébe.
NAGYHERCEG
A pincébe? Milyen érdekes. A pincébe. És mit csinál ő a pincében?
LACIKA
Hát azt nem tudjuk.
NAGYHERCEG
Háttal nem kezdünk mondatot. Tehát nem tudjátok, mit csinál a pincében Gomulka.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Tehát nem tudják, micinál a pinszében a Gomilka.
NAGYHERCEG
Te ne szólj bele.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Én nem beleszól.
NAGYHERCEG
Mi lehet a pincében?
KÉK FESTŐ
Én tényleg nem tudom.
LACIKA
Én még annyira sem tudom...
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Én meg nem beleszól.
NAGYHERCEG
Csak Gomulkának van kulcsa a pincéhez?
KÉK FESTŐ
Azt hiszem.
LACIKA
Biztos vagyok benne.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Én nem beleszól.
NAGYHERCEG
Ki tudná megszerezni a kulcsot?
KÉK FESTŐ
Én félek Gomulka közelébe menni.
LACIKA
Én meg mégjobban félek a közelébe menni.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Én meg még mindig nem beleszól.
NAGYHERCEG
(csak most figyel fel percegő árnyalakra) És ha beleszólnál, nagyokos, akkor mit mondanál?
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Cak aszt mondanám, hogy a Gomilka a pinecében kiszérleteket végez, ehhez szegítenek neki a fránya kisz ördögöckék, az angyalkák szép sztaniol-szárnyait készül levagdoszni a rettenetesz házmeszter, mert ha lenyirbálja, akkor jó pénzért el tudja adni comagolópapírnak őket, ész ha szikerül neki lenyirbálnia, akkor nem lesz karácony az idén, mert az angyalkák nem tudnak majd karáconykor karáconyfát hozni, meg ajándokokat sze tudnak hozni karácony éjjel, a gyerekek meg ajándok nélkül maradnak egészen. Azon felül és mindegészen Gomilka valamilyen szerkezetet épít, nagy ész füsztölgő szerkezetet, ész valahányszor ebbe a szerkezetbe beleállít egy barbie-babát, vagy éppenszéggel egy már szárnyatlan angyalkát, azok menten eltűnnek. Én attól tartok, a barbie-babákat isz, szegény kisz oktondi barbiekat, azokat isz el fogja pusztítani a rettenetesz házmeszter...
NAGYHERCEG
Na, nekem ettől már zúg a fejem. Ti értitek? (Ha van reakció a nézőtéren, akkor a gyerekeket megfaggatja, értik-e, amit Percegő árnyalak összehablatyolt.)
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Ez még mind szemmi. A kulcot mindazonáltal igen egyszerű megszerezni, mert amikor Gomilka alszik, ész Gomilka néha alszik, akkor a kulc ott van a zebében, a zebe meg a kabátján van, a büdösz és koszosz kabátja meg szék karfájára van dobva...
NAGYHERCEG
Ez fantasztikus! Honnan tudsz te ennyi mindent?
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Potomszág. Ez a szakmám. Percegő árnyalak a legszuperebb szuperkém, egyébként marha szerencéd van velem, annyit mondhatok, mert aszt isz kiszaglintottam még, hogy a Gomilka valami nagyon rejtélyeszet isz rejteget a szekrényében, ez a Gomilka... szóval rejteget ott a Gomilka valamit... egy... nem isz egy, hanem cak egy fél... egy fél...
LACIKA - KÉK FESTŐ
...varázspálcát!!!
II. FELVONÁS
1. JELENET
(A ház lakói nézik a tévéképernyőt. Gomulkát a pincében látjuk, Vadász és a fekete özvegy társaságában. Angyalok és ördögök nyüzsögnek körülöttük. A pince tekintélyes részét foglalja el egy csillogó-villogó szerkezet. Fölötte hatalmas tévéképernyő-bábszínház.)
GOMULKA
Mi folyik itt! Sorakozó! Angyalok jobbra, ördögök balra! Igazodás, takarás! Nem vagyok megelégedve a munka tempójával. Dolgozzatok, különben titeket raklak a gépbe! (Riadalom, mindenki vadul elrohan tevékenykedni.)
FEKETE ÖZVEGY
Mindenek előtt köszönet és hála Gomulka úrnak, hogy a lakók közül először, s egyedül bennünket részesített abban a kegyben, hogy leengedett a pincébe. Azon túl pedig: zséniális ez az egész, kedves Gomulka elvtárs, úgy ahogy van, zséniális. Ahogyan ez a szerkezet kinéz, az egyszerűen zséniális. Nem állok távol az igazságtól, ha azt mondom, hogy fántásztikus.
VADÁSZ
Való igaz. Fantasztikus. Ám még mindig nem tudjuk, mire szolgál ez az egész.
FEKETE ÖZVEGY
Azt is mégmágyárázhátná, kedves Gomulka kolléga, hogyan kérültek ide le az ángyálok.
VADÁSZ
És miért akarja levágni a szárnyaikat, ami persze dicsérendő és nagyon rendes cselekedet.
GOMULKA
Csak sorban, sorban, híveim. Kezdjük az angyalokkal. Az angyalok, ugye, a padláson laktak?
FEKETE ÖZVEGY
Ott lákták a kis rondaságok.
GOMULKA
És azt is tudjátok, mit csináltak ezek a kis rondaságok?
VADÁSZ
Én nem vettem észre semmit.
GOMULKA
És amióta fogságba ejtettem őket, és lent vannak a pincében?
VADÁSZ
Azóta sem vettem észre semmit.
GOMULKA
Neeem?
VADÁSZ
Neeem.
GOMULKA
Te sem, vénasszony?
FEKETE ÖZVEGY
Dééé, dééé.
VADÁSZ
Hazudik a fekete özvegy vén boszorka.
GOMULKA
Mit vettél észre, fekete özvegy?
FEKETE ÖZVEGY
Nééém is tuudom. Ááázt hiiszem, hoogy... ázóta sokkal jobb.
GOMULKA
(leereszkedően simogatja meg az öregasszony fejét.) Na látod. Tudod te. (A vadászhoz.) Vegyél példát a fekete özvegyről, te gazember, mert elcsaplak magam mellől.
VADÁSZ
Veszek, Gomulka bácsi, veszek. Csak ne kergess el.
GOMULKA
Rendben van. Most az egyszer megbocsátok.
Az angyalok odafent laktak,
az angyalok álmokat dobáltak
lefelé az emberek közé.
Az emberek meg csak álmodtak,
álmukban a jóságra rászoktak,
nem is értem pontosan, miért.
Nem néztek tévében filmeket,
csak hajszolták egyre az álmokat,
teljesen összevissza éltek.
Nem lehetetett rendet tartani,
nem akartak parancsszót hallani,
mindenki csinált, amit akart.
Így az angyalkákat elfogtam,
így az álmuktól őket megfosztom,
új álmokat kapnak: tévétől.
Akaratukat most elvesztik,
tévét néznének reggeltől estig,
de én ezt nekik nem engedem.
FEKETE ÖZVEGY
Szólni sem tudok a méghátódottságtól. Csak ázért nem sírok, mert ném tudom, hogyán kell sírni.
VADÁSZ
Majd mindjárt a nagylábad ujjára taposok, és egyből tudni fogod, hogyan kell sírni.
FEKETE ÖZVEGY
Mégtennéd a kedvemért?
VADÁSZ
Akár kétszer is... (Rettentően a fekete özvegy lábára tapos. Az ordít, potyognak a könnyei.)
FEKETE ÖZVEGY
Látod, jó Gomulka, ménnyire méghátódtam az ötleted nágyságától?
GOMULKA
Látom, látom. És nem fogom elfelejteni neked, gyermekem.
VADÁSZ
A szárnyak, Gomulka bácsi, az angyalok szárnyait miért akarod levágni?
GOMULKA
Hogy ne legyen karácsony.
FEKETE ÖZVEGY
Né légyén kárácsony? Mícsodá gondolát? Né légyén kárácsony? (Észbekap.) Hát pérszé, hogy né légyén kárácsony, minék légyén kárácsony, a kárácsony az rossz.
GOMULKA
A karácsony az jó. A karácsony az nagyon jó. De nem nekem! Nekem soha nem volt karácsonyom. Engem már gyerekkoromban sem szerettek.
FEKETE ÖZVEGY
Szégény Gomulká bácsi, én szérétlék...
GOMULKA
Ki ne mondd mégegyszer, mert azonnal véged!
FEKETE ÖZVEGY
Szégény Gomulká bácsi, rétténétésen útállák.
GOMULKA
Köszönöm. Ezt vártam.
VADÁSZ
Én meg mégjobban útállak, Gomulka!
GOMULKA
Így helyes. És én is útállak benneteket. Téged, téged, őket, mindenkit. De ne szakítsatok félbe. Engem már gyermekkoromban sem szerettek, mert én sem szerettem senkit. Mások ajándékát éjszaka elloptam. Ha ehető volt, megettem, ha eldugható volt, eldugtam, ha nem tudtam vele mit kezdeni, elrontottam, hogy másoknak se legyen jó.
FEKETE ÖZVEGY
Bé szép émbéri tulajdonságok!
VADÁSZ
Derék. De miért tetted, bölcs Gomulka?
GOMULKA
Mert irigy vagyok. Rettenetesen irigy. Büszke vagyok rá, mennyire irigy vagyok. És ha az angyalok az idén nem tudják kiszállítani azoknak a rossz, ronda, hangos, neveletlen, elkényeztetett gyerekeknek az ajándékokat, akkor az ajándékok megmaradnak, az összes nekem, a karácsonyfákat eladom, vagy elégetem... Nem kell karácsony. Nem kell a karácsonyfa, nem kell a szeretet, nem kell a csillagszóró, nem kell gyertyafényes halvacsora, az esti papa-mama puszi az elégedett kiskölykök képére...
VADÁSZ
Tökéletes. Segítek lenyírni az angyalok szárnyait. Most mindjárt kezdjünk hozzá!
GOMULKA
Még nem lehet. Az angyalok a szárnycsapkodásukkal hűtik a gépezetet működés közben.
FEKETE ÖZVEGY
Az ám. A gépézét. Mire szolgál á gépézet?
GOMULKA
Nagy titkok tudói lesztek ti most rögtön. De senkinek egy szót sem, hallottátok?
VADÁSZ
Emiatt ne fájjon a fejed. Amit eddig elmondtál, az nekünk nagyon tetszik. Szövetségeseid vagyunk.
GOMULKA
Ne fecsegj fölöslegesen. Szóval, ez egy gyermekeltüntető gép. Na, hol van egy gyerek, hadd mutassam be rajta, hogyan lehet eltüntetni egy kisgyereket úgy, hogy sem az apja, sem az anyja nem találja meg soha többé? (Körbejár, befurakszik a széksorok közé, kicsit lehet ijesztő, ahogy a gyerekeket fixírozza.) Milyen is lenne a legjobb a masina kipróbálásához? Talán masnis kislány? Talán pufók kisfiú? Talán egy fehér blúzocskás, szőke leányka? Talán olyan kisfiú, aki az apukája kezét szorongatja éppen... ott van, éppen ő lenne a legjobb... (Elindul valamelyik gyerek felé, de az ördögök a színpadról utána kiabálnak.)
ÖRDÖGÖK
Gomulka, nagyságos fejedelem, ez a kisgyerek itt ólálkodott a pince ablakában, valószínűleg utánad kémkedett! (Hozzák Lacikát.) Elkaptuk, gondoljuk, meg kívánod őtet büntetni.
GOMULKA
Ellenkezőleg. Meg fogom jutalmazni Lacikát. Lacikának hívnak, nem?
LACIKA
Mit akarsz velem tenni, Gomulka bácsi? Én nem csináltam semmi rosszat!
GOMULKA
Tudom én, kisfiam, hogy te semmi rosszat nem csináltál. Éppen ezért akarlak megjutalmazni, Lacika.
LACIKA
Félek tőled, Gomulka bácsi, félek a jutalmadtól is.
GOMULKA
Ugyan, Lacika, ne szamárkodjál már! Szoktál tévét nézni?
LACIKA
Szoktam hát. Ki ne nézne tévét?
GOMULKA
És ki a kedvenc tévéhősöd?
LACIKA
A Dzsoki Jújing.
GOMULKA
Nem akarnál vele találkozni, édes kisfiam. Csak be kellene ide állnod, ebbe a gépbe ide bele, ni, és akkor rögtön találkozhatnál is vele.
LACIKA
Tényleg igazat mondasz?
GOMULKA
Hát persze. Szoktam én hazudni.
LACIKA
És nem lesz semmi bajom?
GOMULKA
Az égvilágon semmi.
LACIKA
Egy kicsit félek. (A gyerekek felé.) Most beálljak a gépbe, vagy ne álljak be?
FEKETE ÖZVEGY
Né ízéljél már, té gyérék, álljál bé a gépbé, áhogy ázt a Gomulká bácsi mondjá... ném hállottád még, hogy mindig szót kél fogádni a félnőttéknek?
LACIKA
Mindig szót kell fogadni?
VADÁSZ
Mindig, te kis vakarcs. Állj be, amíg szépen kérünk!
LACIKA
(az angyalokhoz fordul, de úgy, hogy a gyerekeket is érintse a kérdés.) Ti mit tanácsoltok?
(Az angyalok a fejüket rázzák, hogy ne.)
GOMULKA
Az angyalok nyelvén a fejrázás azt jelenti, igen.
LACIKA
(most az ördögök felé fordul) Szerintetek beálljak a gépbe?
(Az ördögök vadul rázzák a fejüket, hogy igen.)
LACIKA
Az ördögök nyelvén ez a fejrázás azt jelenti, hogy nem?
GOMULKA
Azt jelenti, hogy igen.
LACIKA
Ha mindenki azt tanácsolja, hogy lépjek be a gépbe, akkor nincs mitől félnem, ugye?
(Nekidurálja magát, belép. Gomulka előhúzza a zsebéből a törött varázspálca másik felét, bedugja a szerkezet oldalán lévő lyukba. Hatalmas füst, villogások, dübörgés, földrengés, a barbie-babák föl-alá rohangálnak rémületükben az égbolton - azután kitisztul a szín. Gomulka szertartásosan megtörli a varázspálcát, s a zsebébe rejti. A nagy mágusok rejtélyes arcával nyitja ki a gép ajtaját: Lacika eltűnt.)
GOMULKA
Volt, nincs Lacika. Ki akar szerencsét próbálni? Senki? Akkor menjetek, hozzátok a gyerekeket! (Az ördögök elrohannak.) De ez még nem minden. Most figyeljetek! (Bekapcsol egy gombot, a tévéképernyő-bábszínház képernyőjén megjelenik Dzsoki Jújing és Szamanta.)
DZSOKI JÚJING
Szép napunk van, nemde, drágám?
SZAMANTA
Ne mondd nekem azt, hogy szép napunk van, te szörnyeteg.
DZSOKI JÚJING
Piszok egy csúnya napunk van, nemde, drágám?
SZAMANTA
Ne mondd nekem azt, hogy piszok egy csúnya napunk van, te szörnyeteg.
DZSOKI JÚJING
Hát már nem szeretsz?
SZAMANTA
Soha nem is szerettelek, te szörnyeteg.
DZSOKI JÚJING
Hát már nem vagyok a te imádott Dzsokid?
SZAMANTA
Soha nem is voltál, te szörnyeteg.
DZSOKI JÚJING
Akkor én most... Mi a fene ez? Ki a fene ez a gyerek itt?
LACIKA
Csókolom. Nagyon örülök, hogy megismerkedtünk. Lacika vagyok a Palota utca negyvenhétből. Régi hódolója vagyok a Dzsoki bácsinak.
(Fent, a tévét néző Lacika szüleinek elragadtatott hangja: Nézd, drágám, a Lacika a tévében, és a Dzsoki Jújinggal beszélget éppen! Mama, papa, gyertek, a Lacika a tévében! Hamar, hamar, ezt videóra kell venni, a Lacika nagy ember lett...)
DZSOKI JÚJING
Mit akarsz? Takarodj a fenébe, mert a testőreimmel dobatlak ki innen!
SZAMANTA
Tüntesd már el ezt az undorító férget, drágám! Amíg ez itt van, nem vagyok hajlandó veszekedni veled...
LACIKA
De hát én azt hittem...
DZSOKI JÚJING
Mit hittél? Halljam, mit hittél, te kis pondró?
SZAMANTA
Taposd már el ezt a kis koldusivadékot, kedvesem! Addig én iszom harminc pohár viszkit!
(Lacikát üldözni kezdi Dzsoki Jújing.)
DZSOKI JÚJING
Na, csak kapjalak el, te ronda kis betolakodó, majd adok én neked idepofátlankodni a gazdagok rancsára...
LACIKA
Anya, apa, segítsetek! Haza akarok menni! Segítség, anyához akarok menni... Kék festő, nagyherceg, segítsetek!
GOMULKA
(kikapcsolja a képernyőt.) Ezzel meg is lennénk.
FEKETE ÖZVEGY
Zséniális, méstér.
VADÁSZ
Valamennyi kölyköt el kellene tüntetni, nem?
GOMULKA
Így van. És nem fogják ezek az ostoba szülők keresni vagy kerestetni a gyereküket, mert naponta látják őket a tévében, és azt fogják hinni, hogy van gyerekük. Közben meg már régen nincs. És a rendőrség sem fogja keresni őket. Na, milyen a Gomulka bácsi?
FEKETE ÖZVEGY
Óriási.
GOMULKA
Hozhatják a következőt...
(A szín elsötétül, megvilágosodik az udvar. A ház lakói a tévé előtt ülnek, hipnotizálva figyelik a képernyőt. Gomulka hangját halljuk a sötétből, az udvar lakói pedig reagálnak az eseményekre.)
GOMULKA
Kivel akarsz találkozni, drága gyermekem?
MISI
A Zorróval, Gomulka bácsi.
GOMULKA
A Zorróval, édesem! Nahát, tessék. Állj be oda abba a szép gépezetbe, máris talákozhatsz Zorróval.
(Az udvaron nyüzsgés támad. Hangok: nézd csak, a Misi! A Misi benne van a tévében! A Misi a Zorróval.)
ZORRÓ
Kardélre hányom az egész világot, a mindenét! Beste ellenség, gaz bitangok... Ez meg mi... Garcia őrmester, ki ez a kisgyerek itt a lábaimnál...
MISI
Misike vagyok. Nekem Gomulka bácsi ígérte, hogy találkozhatom a Nájt Rájder bácsival...
ZORRÓ
Ez mindennek a teteje. Szóljon valaki a prodjúszeremnek, hogy dobja ki ezt a kis senkit innen. Különben téged is kardélre hánylak...
MISI
Ne tessék haragudni, de a Gomulka bácsi...
ZORRÓ
Miféle Gomulka bácsi? Ki a fene az a Gomulka bácsi. Azt mondtam, tűnés innen, különben feltűzlek a kardom hegyére...
(Az udvarban zajongás: Rajta, Misi! Adjál neki! Veszi valaki videóra a Misit? Mindjárt szétcsapja a Zorró agyát a Misi! Hiába, mindig tudtam, hogy a fiamból tévéhős lesz...)
MISI
Segítség! Apa, anya, segítség, gyertek és segítsetek, kérlek, el fog pusztítani a Zorró...
(Az udvarból: Fantasztikusan jó színész ez a Misi! Nézd, hogy meg tudja játszani a félőset...)
GOMULKA
(a sötétből) Kivel akarsz találkozni, kisfiam?
FERI
A Nájt Rájderrel.
GOMULKA
A Nájt Rájderrel? Találkozhatsz, drága gyermekem. Állj csak be oda, abba a gépbe... így, szépen... na, ott állsz szépen, Ferike?
FERIKE
Igen, Gomulka bácsi. De ugye, biztosan találkozom a Nájt Rájderrel?
GOMULKA
Ebben egészen biztos lehetsz.
NÁJT RÁJDER
Kit! Balra ötszáztizenhárom egész harmincnégy századfok! Kit! Jobbra egy paraszthajszálnyit... Kit, az ördögbe is... Kit, ki ez itt a szélvédőn...
FERIKE
Kezit csókolom. Ferike vagyok, a Palota utca negyvenhétből. Hogy tetszik lenni, Nájt Rájder bácsi?
(Az udvaron zajongás: Nézzétek, most meg a Ferike! Interjút csinál a Nájt Rájderrel! Hívjátok az apját! Micsoda? Hogy a kocsmában van? Vegye föl neki valaki videóra! Hát az anyja? Mi van? Az meg itt hagyta őket? Micsoda család! És pont ilyeneknek a gyereke kerül bele a tévébe! Ezeknek bezzeg minden összejön. Felháborító! Az ember gürcöl éjt nappallá téve, és semmi. A gyereke sose kerül bele a tévébe. De én megígérem neked, Krisztiánka, hogy ha addig élek is, benyomlak a tévébe... Krisztiánka, hol a fenében vagy, kisfiam... Krisztiánka...)
NÁJT RÁJDER
Ez a gyerek nincs a forgatókönyvben! Takarítsa el valaki innen!
FERIKE
Ez életem legszebb napja... hogy én találkoztam a Nájt Rájder bácsival, az életem legszebb napja...
NÁJT RÁJDER
Meg a legutolsó is, te elvetemült! Tönkretetted a filmemet! Milliós károkat okoztál nekem... Kit, taposd el, taposd el, taposd el...
FERIKE
Jaj... jön az autó... jaj, ne bántsanak... apa... apa... anya... segítsetek... haza akarok menni...
(Az udvarból: Hajrá, Ferike! Rajta, Ferike! Én azt hallottam, hogy a Ferike lesz az új Nájt Rájder... Ha nekem ilyen tehetséges gyerekem lehetne, mint a Ferike... Aggyá' a Nájt Rájdernek, Ferike, mutasd meg neki, milyen egy nyolcadik kerületi csávó... Figyeld, milyen aranyos a Ferike, ahogy pucol a fekete autó elől... Kilapíccsa, öregem, palacsinta se lesz a Ferikéből, ha a Kit kilapíccsa...)
FERIKE
Gomulka bácsi, tessék segíteni, Gomulka bácsi!
(Az udvar elsötétül, ismét a pincét látjuk. A gép mellett ácsorognak, várakoznak a kisgyerekek. Nagyon sokan vannak. Az angyalok sírnak, az ördögök röhögnek.)
GOMULKA
Csak türelem, gyerekek, csak türelem! Balra, akik a Friderikusz Sanyikával akarnak találkozni. Jobbra, akik a Rózsagyurival akarnak talákozni. Csönd legyen, angyalkák, ti is sorra kerültök. (Egy nagy ollóval hadonászik.) Csönd legyen!
De jó nekem, rossz vagyok,
és senkit sem szeretek,
sose mondok igazat,
s mindenkit tönkreteszek.
De jó nekem, rossz vagyok,
rontok, bontok, mérgezek,
egyfolytában hazudok,
a lelkedben lépkedek
mocskos, piszkos bakkancsommal
De jó nekem, rossz vagyok,
folyton rosszat forralok,
nincs barátom, nincsen társam,
megmérgeztem, tönkretettem őket,
az ostoba, hiszékeny semmirekelőket.
Mert:
mézes-mázos minden szavam,
szavak mélyén titkos méreg,
meghallgatsz, s nem veszed észre
szívedbe került a métely,
rág benned a sárga kétely,
nincsen többé nyugodt napod,
nincsen többé nyugodt éjed,
nincsen társad, nincs reményed,
a tanácsot tőlem kéred,
s én csak tovább rontalak
Oktalan, hiszékeny alak -
s végül elpusztítalak.
2. JELENET
(Nagyherceg és Kék festő a ház tövében üldögélnek. Mindketten szomorúak.)
KÉK FESTŐ
Eltűnt. Egyszerűen megfoghatatlan. Eltűnt. Itt volt, és nincs itt többé. Te érted ezt, nagyherceg?
NAGYHERCEG
Nem egészen. Mentségemre szolgáljon, hogy én nem sok dolgot értek meg a ti világotokból. Jószerével semmit.
KÉK FESTŐ
Lacika szőrén-szálán eltűnt. Megmondtam neki, hogy ne menjen a pince közelébe, nem? Szerintem a Gomulka bácsi keze van a dologban.
NAGYHERCEG
Rémeket látsz. Nem lehet az a Gomulka annyira rossz, mint ahogy állítod.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Pedig hogy éppenszéggel pontoszan annyira rossz, ahogy a kék fesztő állítja.
NAGYHERCEG
Na, már csak te hiányoztál, percegő árnyalak.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Tudom, hogy perszegő árnyalak mindig hiányzik. Azért vagyok moszt itten. Nagy híreket hozok.
KÉK FESTŐ
Mondjad már, ember.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Miféle ember? Én ember? Ember én? Én nem vagyok ember! Ember aki mondja! Szemtelen tackó! Még egy ilyen, ész megtagadom az információáramoltatászt.
KÉK FESTŐ
Bocsánat, drága percegő árnyalak, ne haragudj, de elveszett a barátom.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Még ha elveszett volna. Akkor nem lenne ekkora nagy a baj. De te barátod eltűnt.
KÉK FESTŐ
Az ugyananaz.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Affenét! Aki elveszett, azt meg lehet kereszni. De aki eltűnt, aszt nem lehet megkereszni.
NAGYHERCEG
Ostobaság. Miért ne lehetne megkeresni azt, aki eltűnt?
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Mert akit Gomilka báci tüntetett el, az el van tünve. Ész Lacikát Gomilka báci tüntette el. Abszolútli. Végérvényeszen. Betüntette az összesz gyereket a tévébe.
NAGYHERCEG
Hova? A tévébe?
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Éppenszéggel, hogy oda. Ravasz módszer, annyi szent. A gyerekeltüntetőmaszinája - mert a cirkefogó vén cibésznek ilyenje van ám - nem megszemmiszíti a gyerekeket. Nem, mert az törvénybe ütköznék, ész Gomilka szereti a rendet, féli a törvényt. Inkább áthókuszpókuszolja őket a maszinájával a tévébe, ész onnan pedig ninc visszaút. Műszorok lesznek a gyerekek, a szüleik meg cak nézik őket, cak nézik őket, még jól isz szórakoznak rajtuk, cak azt nem veszik észre, hogy a valószágban ninc többé kiszgyerekük.
NAGYHERCEG
Ez rettenetes. Valamit tennünk kell.
KÉK FESTŐ
Éppen jókor jutott eszedbe a gondolat.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Annál isz inkább ajánlatosz a celekvész, mert moszt éppenszéggel téged keresznek.
KÉK FESTŐ
Engem?
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Naná, hogy téged. Te vagy az egyetlen gyerek a házban, akit még nem szikerült Gomilkának beizélnie a tévébe.
NAGYHERCEG
El kell foglalnunk a pincét!
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Okosz gondolat, de azzal cak az angyalokon szegítesz. Legfeljebb az ördögökön, de azokon meg minek?
NAGYHERCEG
Ki kell szabadítanunk a gyermekeket a tévé rabságából!
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Ez már jobb ötlet.
KÉK FESTŐ
De hogyan?
NAGYHERCEG
De hogyan?
PERCEGŐ ÁRNYALAK
De hogyan?
MÓCÁRT
Csokit vegyenek! Dzsokit vegyenek! Csokis Dzsokit vegyenek! Na, vesztek bámész lelkek, vagy nem vesztek? Ha vesztek, utána a csokis dzsokiért megvesztek, ha nem vesztek, a bánattól megvesztek, szóval mindenképpen esztek, vagy csokit, vagy könnyet esztek, s ha nem vesztek, akkor elvesztek, én az üzleten semmit se vesztek...
NAGYHERCEG
(Pénzt dob Mócártnak, aki egy Dzsoki-csokit ad neki cserébe. Nagyherceg nézegeti.) Remek. Egészen találékony. Te engem emlékeztetsz valakire, hékás...
MÓCÁRT
(elfakad sírva) Ne is mondd, nagyherceg...
NAGYHERCEG
Te tudod, hogy ki vagyok?
MÓCÁRT
Én ne tudnám? Ne legyen Mócárt a nevem, ha nem találkoztunk már legalább egyszer. Na mindegy. Szóval, ha már így kérdeztetek...
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Nem kérdezte a Mószártot senki!
NAGYHERCEG
Elhallgass! Hallgatunk!
MÓCÁRT
Hogy beszéljek, ha el kell hallgatnom?
NAGYHERCEG
Megvan. Tényleg te vagy Mócárt!
MÓCÁRT
Mócárt, aki voltam. Mert egy ideig, ugye, a Mozart-kuglert - na, mi is az a ti nyelveteken? - hát azt a kerek csokit, na, csokitallért forgalmaztam az embereknek. Tudod, van egy névrokonom, az ő arca van a csokikon. Van? Volt. Hallod őt? Amikor csönd van, hallani lehet. Legyen egy kicsi csöndje a füleknek... (Fülelnek. Fölerősödik a Mozart-zene, elnyomja a tévézajokat. Megbűvölve hallgatnak. Majd ismét a tévézaj veszi át az uralkodó szerepet, a Mozart-muzsika eltűnik.) Szóval, volt idő, amikor az emberek még zenét hallgattak. Mozart-zenét. És ették a Mozar-kuglert, mert az finom. Volt. És eljött az idő, amikor már nem hallgattak Mozart-zenét, sőt, semmilyen zenét sem, csak a tévét nézték. Egyetlen Mozart-csokit sem vettek meg. És akkor azt mondta az én szomorú gazdám: ha nem kell a Mozart-csoki, kellhet majd a Mozart-Dzsoki. Az én Mozartom finom kis képe helyett - na gyere, nézd meg még egyszer - annak az erőszakos alaknak a képe van. És veszik, veszik, mint az új csokit... az új csokit, a Jújing Dzsokit.
Ha nem kell neked a Mozart-csoki,
itt van, fogd, a csoki-Dzsoki,
nem édes és nem keserű,
csak amolyan Dallas-szerű,
hiszen tudom, mindegy neked,
csak a Dzsoki Jújing legyen,
minden gyerek, felnőtt, öreg
mostantól csak ilyet ehet,
a Dzsoki-tallér egyszerű,
a Dzsoki-tallér nagyszerű,
Dzsoki-tallér, Dzsoki kép,
Dzsoki Jújing nagyon szép
és nagyon jó - zabáld!
KÉK FESTŐ
Dehát ez szégyen, nem? Hánynom kell attól, amit hallok.
MÓCÁRT
Szégyen, nem szégyen, ifiú ember, csakis Dzsoki-csokit végyen!
NAGYHERCEG
Figyelj rám, Mócárt, csokiember, néha Dzsokiember, nagyon fontos lenne tudnom, van-e még - olyan igazi - Mozartos csokid?
MÓCÁRT
Hogy van-e? Hát persze, hogy van. Sőt, különleges Mozart-csokikat is őrzök a szatyromban. Olyanokat, amelyek zenélnek is. Mozart-zenét, bár nem hiszem, hogy valaki is emlékszik még rá...
NAGYHERCEG
Akarsz a szövetségesünk lenni?
MÓCÁRT
Boldogan. Nem tudom ugyan, kik vagytok, mit akartok, de biztos vagyok abban, hogy a helyzet csak javulni fog, ha veletek szövetségre lépek. Ámbátor, mit is kéne majd csinálnom?
NAGYHERCEG
Semmit. Ha eljön a pillanat, oszd szét az emberek között a Mozar-csokikat. Az igaziakat. A zenélőket. Rendben?
MÓCÁRT
Semmi akadálya, felséges úr. Csak majd jelezd, mikor jön el a pillanat. Kérhetem?
NAGYHERCEG
Jelezni fogom.
Éjszaka, ha árnyak járnak,
s eget karistolnak madárszárnyak,
éjszaka, ha sötét honol,
és a hold dobján űri szél dobol,
akkor jön majd el az időnk,
álmot hozunk ismét, s a föld
lakói majd mind álmodnak,
újra...
Tartalma lesz álmodnak,
álmodban nagy fehér hattyúk
hófehér zenéket hoznak...
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Megfeszülök a nyugtalanszágtól. Én ezt nem értem, Nagyherceg! Tesszék nekem részleteszen elmagyarázni, ész ne tesszék itt nekem folyton énekelni, mert én aztat nem értem.
NAGYHERCEG
Mondd csak, hogyan is működik az a bizonyos gyermekeltüntető gép?
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Beleállítja a gyermekeket a Gomilka szaki, azután...
NAGYHERCEG
Nem az érdekel. Hogyan indítja el a gépezetet?
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Hogyan, hogyan, hát gyorszan.
KÉK FESTŐ
Nem az a lényeg. Mivel? Gombbal? Fogantyúval?
PERCEGŐ ÁRNYALAK
(a gyerekek felé fordulva) Nem emlékszem. Fogantyúval? Mivel isz? Gombbal? Kabáttal? Miféle kabáttal? Ja, gombbal! Nem gombbal. De mivel isz? Nem jut eszembe... Mivel isz? (Gesztusaival a gyerekek segítségét kéri.) Ez az! Valami botfélével... vesszővel... nem! Pálcikával...
KÉK FESTŐ
Varázspálcával!
NAGYHERCEG
Ettől féltem.
MÓCÁRT
Egy nagyherceg soha nem fél. Kapsz tőlem egy ingyen Mozart-tallért. Az majd zenél a szívednek, nagyherceg... na, ne szabódj, fogadd csak el, nekem úgyis ingyenbe van, s a fenének se kell mostanában...
NAGYHERCEG
(elteszi a Mozart-tallért) Köszönöm, barátom. Mindjárt könnyebb a szívemnek, hogy Mozart-zenére dobol. De amitől féltem, attól félek most is. Gomulka, a rettenetes házmester a varázspálcám elveszített felével csinálja a hókuszpókuszait. Szégyen...
KÉK FESTŐ
Vissza kell szereznünk a varázspálca másik felét!
NAGYHERCEG
Én nem tudom... hogyan kell... lopni.
KÉK FESTŐ
Feláldozom magamat. Én tudom. Rendben, visszalopom a varázspálca másik felét. De csak a te kedvedért. Jó ügy érdekében talán a lopás sem bűn. Ámbátor, azt a pálcát Gomulka bácsi lopta el tőled, tehát nem visszalopom, csak visszaszerzem, ugyebár...
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Ez a kékfesztő egy hősz. Mindig tudtam, hogy egy horibilisz nagy hősz. Cak úgy be fog hatolni Gomilka rettenetesz szobájába, ész el fogja hozni a zebéből a pálszika mászik felit. Elhozza. Meg a kulcot isz. A pinsze kulcát. Ész ha nem? Akkor meg mi van?
NAGYHERCEG
Akkor baj van, barátaim. Akkor nem tudjuk visszavarázsolni a gyerekeket a tévéből.
MÓCÁRT
Nesze, te is kapsz egy igazi Mozart-kuglert, hátha szerencsét hoz!
NAGYHERCEG
Indulj utadra, kékfestő, s járj szerencsével. A ház gyermekeinek a sorsa a te kezedben van!
Csak indulj most, kis barátom,
juss át zárt ajtón, hideg rácson,
s ha varázspálcámmal visszatérsz:
az élet e házba is visszatér...
Menj, menj, menj,
én várok majd rád,
menj, menj, menj,
és térj vissza hozzám,
menj, menj, menj,
de légy óvatos,
menj, menj, menj,
tudom, az álom majd visszahoz...
3. JELENET
(Néma jelenet. Feldereng Gomulka elhanyagolt lakása. A házmester az ágyában hortyog. Résnyire nyílik az ajtó, kék festő oson be rajta. Kezében pemzli, festékes vödör. Pár gyors mozdulattal kékre festi a fekete falú szobát. Azután kutatni kezd Gomulka kabátzsebében, megtalálja a pince kulcsát. Diadalmasan felmutatja. A szekrényhez lép, ahol feltehetően a varázspálca felét rejtegeti a rettenetes házmester. Kihúzná a fiókot, ám ügyetlenül fellöki a polc mellett álló széket. Gomulka horkan, felül az ágyában, kék festő - a varázspálca nélkül - menekülni kényszerül.)
4. JELENET
(Éjszaka. Nagyherceg, kék festő, percegő árnyalak és Mócárt a ház tetején állnak. A nagyherceg előveszi varázspálcáját.)
NAGYHERCEG
Álmot hoztam, álmokat,
álmodj most, szép álmokat,
álmodd azt, hogy boldog vagy,
álmodd azt, hogy szabad vagy,
álmodd azt, hogy réten vagy,
álmodd azt, hogy ébren vagy,
álmodd azt, hogy gyermek vagy,
álmodd azt, hogy ismét vagy,
álmodd azt, hogy kék az ég,
álmodd, vár a messzeség,
álmodd, nap süt, s hull a hó,
álmodd, ébren élni jó,
álmodd, játszol fiaddal,
álmodd, sétálsz lányoddal,
álmodd, álmodsz az álmoddal...
álmodj, álmodj,
álmodj, álmodj,
és szállj, ha szállnod kell,
és várj, ha várnod kell,
és lépj, ha lépned kell,
és élj, mert élned kell...
és nézz szét,
lásd a világot,
és nézd a hajnalt,
és nézd az alkonyi lángot,
és nézd, lenn a téren a fákat,
és lásd, hogy nőnek az árnyak,
és halld, hogy a villamos csenget,
és figyelj, és halld meg a csendet,
és várd, hogy egy hang majd szólít,
és tudd, hogy jó lesz, jó lesz, jó lesz majd így...
térj vissza magadhoz,
az idő, majd mindent elhoz,
mindent, amit másnak kínál most -
a műanyag-világ,
a képernyő-világ,
a reklám-világ,
a pénzéhes világ,
a hazug világ,
az elrohadt világ,
a konzum-világ,
a computer-világ,
a Gomulka-világ...
(Mócárt kivételével eltűnnek a sötét égben. A ház lakói sorban felébrednek - avagy végre igazán elalszanak -, s boldogan kiabálnak: Álmodom!... Álmot látok, de jó, de jó!... Megint tudok álmodni... De szép, de szép!... Milyen különös az élet... Mócárt Mozart-tallérokat dobál be nekik az ablakokon, Mozart-zene szól egyre hangosulóbban, hatalmas, tiszta harmóniák keverednek a színen. A felső szint elsötétül, megvilágosodik a pince. A nagyherceg a gyermekeltüntető gép előtt áll. Mellette percegő árnyalak és a kék festő. Fent a monitoron teljes zűrzavar, tévésztárok és eltűnt kisgyerekek jelennek meg, kiabálás, sírás, panaszkodás. A nagyherceg lázasan szereli a gépezetet.)
NAGYHERCEG
Az ördögbe...
ÖRDÖGÖK
Szolgálatodra!
NAGYHERCEG
Erre nem is gondoltam! Pedig milyen kézenfekvő! Hát ez az! Indulás, vigyétek vissza az angyalokat a padlásra, kicsi gonoszkák, az ellopott barbie-babákat pedig szállítsátok vissza a jogos tulajdonosaiknak! Mind egy szálig! Értettük?
ÖRDÖGÖK
Értettük. Nálad a varázspálca, tehát te vagy a főnök!
KÉK FESTŐ
Sikerül, nagyherceg?
NAGYHERCEG
Sikerülnie kell.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
A nagyherszegnek szikerül mindig minden. Te viszont szajnosz nem hoztad el a varázpálsza mászik felét, s ebből még lehetnek bajok.
KÉK FESTŐ
Miféle bajok?
NAGYHERCEG
Kevés az energiám. A varázspálcámban van az energiám. Ha sikerül átalakítanom a gyermekeltüntető gépet gyermekvisszatüntető gépre, akkor a fél varázspálcámat majd be kell dugnom a masinába. Minden visszatüntetés elvesz tőlem egy bizonyos energiamennyiséget. Az is lehet, mire az utolsó gyermeket megmentem, elfogy az energiám. És meghalok. De nem kell sajnálnotok. Én nagyherceg vagyok, s a nagyhercegek állva halnak meg, mint a fák.
KÉK FESTŐ
Én nem akarom, hogy meghalj!
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Én szem akarom. Legalább ülj majd le olyankor, ész ne állva... Mi a fransznak meghalni, amikor lehet élni isz, akkor meg mi a fransznak akarsz meghalni?
NAGYHERCEG
Nem akarok meghalni, természetesen. De a gyerekeket meg kell mentenie valakinek. Nekem kell őket megmentenem. (A nézőtér felé is.) Vagy nem így gondoljátok?
KÉK FESTŐ
Ha Lacikára gondolok elszorul a szívem. Meg kell mentened Lacikát.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Herszegem, meg kell mentened a ferikéket, a pisztikéket, a józikákat, az irénkéket, a szárikákat, a juditomékat, a julszikat... Ha nem muszáj, ne halj meg, nagyherszegem, de ha mászként nem lehet, akkor áldozd fel magadat, tudod, a gyerekek miatt, hiszen ők nem tehetnek szemmiről, herszegem...
NAGYHERCEG
(szerel. A masina füstöl, pöfög, szikrázik, villog.) Sikerülni fog. Sikerülnie kell.
(Fentről kétségbeesett hangokat hallani. Hol vagy, Ferike? Hová tűnt a Lacika? Eltűnt az Irénke! Nem látta valaki a kisfiamat? Nem látta valaki a kislányomat? Nem érdekel a filmje, a gyerekemet akarom! Kapcsolja ki a rohadt tévéjét, segítsen inkább keresni a gyermekemet! Segítség, elveszett a gyermekem? Mikor veszett el? Nem tudom, a tévét néztem, abban még megvolt...)
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Ha felébresztetted őket a tévéálmukból, felszégesz uram, akkor moszt márt ne tesszék izélni itten, tesszék visszaadni az ő gyermekeiket nekik... mégiszcak szülők, elvégre, ha olyanok isz, amilyenek isz...
KÉK FESTŐ
Az angyalok visszakerültek a padlásra. Mostantól megint tudnak álmokat dobálni a ház lakóinak. Vége a tévé uralmának! Te igazi herceg vagy, nagyherceg.
NAGYHERCEG
Köszönöm. (Rendkívül fáradt.) Azt hiszem, készen vagyok.
KÉK FESTŐ
Akkor miért nem kezded el?
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Lássz neki, nagyherceg, ne izéljél itten!
NAGYHERCEG
Szeretnék elbúcsúzni tőletek.
KÉK FESTŐ
Búcsúzni?
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Búcsúzni? Miért?
NAGYHERCEG
Mondtam nektek, a fél varázspálca energiája ahhoz elég lesz talán, hogy a gyerekeket visszahozzam az életbe. De kevés ahhoz, hogy visszajussak a bolygómra, a hazámba. És még Gomulkát sem győztük le...
KÉK FESTŐ
Nem akarom, hogy meghalj...
NAGYHERCEG
Az én bolygómon ismeretlen fogalom az, hogy halál. Én nem fogok meghalni. Én csak eltűnök, akár a hajnali pára...
KÉK FESTŐ
De én azt sem akarom, hogy eltűnj...
NAGYHERCEG
Hibát követtem el, amikor nem vigyáztam a varázspálcámra. Ha nem vagyok könnyelmű, Gomulka most nem az a szörnyeteg, aki gyermekeket tüntet el, hanem egy jóságos, öreg, türelmes bácsi. De a varázspálca birtokában óriássá növesztette magát, és pusztítóvá vált. Az én hibám, nekem kell jóvá tennem. Isten veletek, barátaim.
KÉK FESTŐ
Nagyherceg, emlékezni fogok rád. Az ördögbe...
ÖRDÖGÖK
Parancsodra...
KÉK FESTŐ
Kösz... nem rólatok van szó... szóval, sajnálom, nagyherceg... de tudom, meg kell tenned... a gyerekek... tudod... a gyerekeket meg kell menteni...
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Nagyherszeg, ha te meghalol, én isz meghalok... Én nélküled nem akarok perszegni többé...
NAGYHERCEG
Fölkészültem! Végre! Mit érdekel engem a sorsom! Nézzétek!
(Pálcáját a szerkezetbe dugja. Csattogás, villámlás, szikrák esője... Sorban kiperegnek a gépből az eltüntetett gyerekek. Fentről hangok: Ferike, tessék becsomagolni a táskádba! Villanyoltás, holnap iskola, Judit, Sára! Julcsi, hagyd abba a gitározást, tessék szépen ágyba bújni... Nem kellett volna annyit csavarogni...)
NAGYHERCEG
Fogy az energiám. Még bírom... még bírom... gyertek, gyerekek, siessetek... gyertek... fáradt vagyok... gyenge vagyok... álmos vagyok... Olyan gyenge vagyok... (A herceg lassan eldől, a gépből kipereg az utolsó visszatüntetett gyerek is. Fent vakító fény gyúl ki, Gomulka jelenik meg az udvarban.)
GOMULKA
Micsoda felháborító szemtelenség! Valaki befestette a falamat kékre. Valaki kékre festette az eget. Valaki kékítőt mert oldani az ég vizében. De ne aggódjatok, megkeresem, megtalálom, és szörnyű lesz a bosszúm. Álomszagot érzek! Itt valaki álmodni mert! Megint! Ki mert álmodni? Gyerekszagot érzek. Csak nem jöttek vissza azok a ronda, hangos, neveletlen gyerekek a tévéből? Angyalszárnysuhogást hallok a padlásról. Csak nem szabadultak ki az angyalok? Ellenem fordultatok, bitangok? Mindenkit el fogok tüntetni, nem csak a kölyköket... az egész házat... az egész utcát... az egész várost... az egész országot... Európát... a világot... Majd megmutatom én nektek, ki húzhat ujjat Gomulkával...(Észreveszi, hogy nincs a zsebében a pincekulcs.) A kulcs! Valaki ellopta a kulcsomat? S a tettesnek itt kell lennie... Te voltál az? Te voltál az? Vagy talán te? Te igazán gyanús vagy... a szemed sem áll jól...
(A pincében a kék festő, Lacika és a percegő árnyalak megpróbálja elhúzni a géptől a nagyherceg élettelen testét.)
KÉK FESTŐ
El kell rejtenünk őt... Ha Gomulka itt találja, vége.
LACIKA
Nekünk sem ártana elrejtőznünk, mert nekünk is végünk.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Vége van már itten mindennek... elveszítettük a játszmát, jön Gomilka, és nekünk annyi...
KÉK FESTŐ
Minden hiába volt...
LACIKA
Mehetek vissza abba a rohadt tévébe megint... Legalább az anyukámhoz felszaladtam volna...
GOMULKA
(Várható volt a megjelenése, mégis váratlanul bukkan fel az ajtóban.) Hát így állunk. Sejthettem volna, hogy ti vagytok azok. Falhoz! Ördögök, fogjátok el őket!
KÉK FESTŐ
(felkapja a nagyherceg varázspálcáját, az ördögök felé sújt vele.) Vissza, rusnya férgek, nálam van a varázspálca, én parancsolok!
ÖRDÖGÖK
(kacarásznak rajta.) Az már lejárt pálca. Cserélj benne elemet, így nem ér! A Gomulka úréban van elem, ő a parancsnok... (Lefogják a gyerekeket, percegő árnyalak kereket old egy résen keresztül.)
GOMULKA
(kitépi kék festő kezéből a varázspálca másik felét.) Erre vártam, ezt kerestem. A pálca hiányzó felét. Köszönöm, nagyon köszönöm, drága gyermekem, hogy elhoztad nekem. Hurrá, megvan a másik fele! Én vagyok a legnagyobb...
KÉK FESTŐ
A varázspálca nem a tiéd, hanem a nagyhercegé.
GOMULKA
Nagyherceg? Csak nem ezt a földön heverő szánalmas alakot nevezed te nagyhercegnek? Ezt a színházból kikopott züllött alakot? Ennek már vége. Kipurcant. Én viszont élek. De még mennyire élek. És a varázspálca segítségével én leszek mostantól a világ ura!
KÉK FESTŐ
Gazember.
LACIKA
Undorító vagy, Gomulka bácsi. Egy rakás szemét.
GOMULKA
Ti loptátok el a kulcsomat, nem? (A gyerekek bólogatnak.) Ne merjetek hazudni! Melyikőtök volt?
KÉK FESTŐ
Én.
LACIKA
Én.
KÉK FESTŐ
Nem ő, hanem én.
LACIKA
Nem igaz, nem ő volt, én voltam az, engem büntess meg! Különben is utállak, megvetlek, lenézlek, te gonosz öregember.
GOMULKA
Hm. Kemény beszéd. Valamiért mégis tetszetek nekem. Csalódtam a felnőttekben. Egy pillanatra leveszem a szememet róluk, máris álmodni akarnak, a majom gyereküket nevelni. Nem kellett nekik a jólét, hát majd rabszolgát csinálok belőlük. A kölykeiket meg végérvényesen eltüntetem. S ti fogtok ebben segíteni. Ti lesztek az én szövetségeseim. Gondoljatok bele, mindent megkaptok, amit csak akartok, gazdagok lesztek, hatalmat kaptok tőlem, lesz bőrfocitok, kastélyban fogtok lakni, csirkecombot fogtok minden nap enni, s annyi csokit utána, amennyi csak belétek fér... Na, vállaljátok a szövetséget?
KÉK FESTŐ
Veled soha.
LACIKA
Inkább meghalunk.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Engem meg sze kérdezel, hogy vállalom-e a szövetszéget veled, Gomilka?
GOMULKA
Ki ez?
KÉK FESTŐ
Percegő árnyalak, a nagyherceg szárnysegédje.
GOMULKA
Remek. Mutass példát ennek a két fafejűnek. Nos, vállalod, hogy a szárnysegédem leszel? Percegni fogsz nekem is, akár a nagyhercegnek?
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Perszegjen neked a szú abban a fafejedben, Gomilka! Cak eszt akartam mondani. (Előjön a résből.) Cak nem hiszed, hogy el fogok menekülni előled? Te randa tejbetök.
GOMULKA
Ostoba férgek. Nem látjátok, hogy a nagyhercegnek vége?
KÉK FESTŐ
Ő mindig a barátom marad.
LACIKA
És az enyém.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Ész az én nagyuram, te goromba, iromba, osztoba házmeszter-ke.
(Hirtelen Mozart-zene hangzik fel. Gomulka összerándul, keresi a forrást. A nagyhercegből jön a zene. Gomulka benyúl a zsebébe, kiveszi a zenélő tallért, a földre dobja, és rátapos.)
GOMULKA
Ennyi. Ezt az ízlésromboló zenebonát betiltottam. És most... eljött az én időm. Összeillesztem a pálca két felét, és én leszek a világ ura. Mindent és mindenkit el fogok pusztítani. Egyedül leszek a világon, minden az enyém lesz... hatalmas vagyok, Gomulka, az uralkodó...
(A gyerekek megpróbálják megakadályozni a pálcaegyesítésben, de az ördögök lefogják őket. Gomulka összeilleszti a pálca két felét, vakító fény támad, dörgés, földindulás, egyszerre elsötétül minden. Azután fény, s Gomulka helyén ott áll fényes, hercegi öltözékben a nagyherceg. Az égből luftballonok szállingóznak alá, pattogatott kukorica esik, talán Mozart-kugler is lepottyan néhány darab. Halk, kellemes Mozart zene, angyalok suhognak a légben, a ház ablakaiban kigyulladnak a karácsonyfák, talán az ördögöknek is jut a pincében egy szép karácsonyfa.)
NAGYHERCEG
Boldog karácsonyt, gyermekeim!
KÉK FESTŐ
Nagyherceg! Te élsz? És megint van... Karácsony?
NAGYHERCEG
Amint látod.
LACIKA
Gomulka bácsi eltűnt.
NAGYHERCEG
Eltűnt örökre.
KÉK FESTŐ
Hova lett Gomulka bácsi?
NAGYHERCEG
Volt, nincs. Én voltam Gomulka bácsi.
KÉK FESTŐ
Te voltál Gomulka bácsi.
NAGYHERCEG
Én bizony. Amikor a varázspálcám kettétört, én két részre szakadtam. Tudjátok, a nagy varázslóknál ez már csak így van. Az egyik felem rossz volt, a másik pedig jó. S tudjátok, mi döntötte el, hogy a varázspálca egyesítésekor nagyherceg leszek-e ismét, vagy Gomulka, a rettenetes házmester? Az, hogy hűségesek maradtatok hozzám. Hogy nem hagytatok cserben, mikor Gomulka csábított benneteket. Mert tudjátok meg, a barátság a legnagyobb varázslat, erő a világon. Minden varázspálcánál nagyobb hatalma van a barátságnak.
KÉK FESTŐ
Nagyherceg! Elmondanád nekünk, hogy mi a barátság?
NAGYHERCEG
Hiszen tudjátok ti azt nagyon is jól. Azért... elmondhatom. (Az égből gitár szállingózik alá a nagyherceg kezébe.)
KÉK FESTŐ
Mi a barátság, mondd el,
hogy mi az a barátság!
NAGYHERCEG
A barátság, tudod, a barátság,
hát a barátság - az csak egy olyanság.
LACIKA
Az olyanság, vajon milyenség,
s a milyenség miért olyanság?
NAGYHERCEG
Hiszen, ha tudnám én,
nem lennék ily' szerény,
nem lennék oly' szegény
hahogyha tudnám én,
hiszen de nem tudom,
azért vagyok uton
éjjel és nappal,
nappal és éjjel,
világcsavargója, ki az életét
széjjel csatangolja, járja,
és nincsen is társa... és nincs társa...
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Mi a barátszág, mondd el,
hogy mi az a barátszág!
NAGYHERCEG
A barátság, tudod, a barátság,
hát a barátság - az csak egy olyanság.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Az olyanszág, vajon milyenszég,
s a milyenszég miért olyanszág?
NAGYHERCEG
A földet bejártam,
társat nem találtam.
Az eget bejártam,
senkit sem találtam,
ki mellettem maradt volna.
Egyedül a rózsa,
egy kényes, gyönge, gyámoltalan rózsa,
ki az életét velem megosztja.
Ezért az életem képtelenség,
ezért, hogy száz s ezer naplementét
nézek, s éjjelente sok fénylő csillagot:
herceg vagyok, uralkodó,
de nincsen népem, árva vagyok!
KÉK FESTŐ
A barátság, barátom, az a kincs,
mely mindenhol ott van, de sehol sincs,
már épp megfognád, de akár a homok:
ujjaid közül a semmibe csorog.
LACIKA
A barátság, barátom, az olyan,
mint a láz, mely égeti arcodat,
ha gondtalan vagy, észre sem veszed,
de nélküle a szíved bús, beteg.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
A barátszág, barátom, olyan mély,
Mint a kút, melynek vize éjszötétbe vész.
Mint gyökérnek víz, levélnek a Nap,
a barátszág életvágyat ad, és ad
(Soronként váltják egymást az énekben)
|
annyi mást, |
KÉK FESTŐ
És most el fogsz menni?
NAGYHERCEG
Még nem. Most már rengeteg időm van - rengeteg energiám. És vannak szövetségeseim is. Meg fogjuk szabadítani az embereket a tévé rabságától. Ismét álmodni tanítjuk őket. Szeretni. Visszaadjuk nekik az elveszített meséket. Segítetek nekem ebben?
VALAMENNYIEN
Segítünk, hát persze, hogy segítünk.
LACIKA
Ajaj! Nekem most haza kell mennem, várnak anyukámék. Biztosan feldíszítve vár a karácsonyfa... attól tartok, jól meg fogják cibálni a fülemet, hogy már megint elcsavarogtam... nagyherceg, holnap találkozunk a hintáknál, ilyen tájban... oké?
NAGYHERCEG
Oké, Lacika, szaladj... és a karácsonyfa alatt majd az én ajándékomat is meg fogod találni... (elérzékenyülve) menj, szaladj... És te, kék festő, miért nem sietsz haza, hiszen karácsony van, a szüleid már gondolom aggódnak miattad...
KÉK FESTŐ
Miattam? Miattam ugyan nem. Nekem nincsenek szüleim...
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Ejnye, komisz kölyke, mindenkinek van szüleje...
KÉK FESTŐ
Nekem nincs. Még egészen kicsi koromban eldobtak maguktól... intézetbe adtak... nagyherceg, én egy szökött intézetis kisgyerek vagyok... igazi csavargó...
NAGYHERCEG
Miért szöktél meg, rossz volt az intézetben?
KÉK FESTŐ
Nem.
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Akkor meg miért szöktél meg, haszontalan hontalan?
KÉK FESTŐ
Mert... hiányoztak a szüleim... (Lehajtja a fejét.) Most is karácsony van, látod, Lacika is hazaszaladt... Na, semmi gond, nem is hiányzik nekem ez a karácsonyi mizéria... csak a szüleim... egy kicsit... nagyon... (Odabújik a nagyherceghez.)
NAGYHERCEG
(int a varázspálcával.) Te is hiányzol a szüleidnek, kék festő.
KÉK FESTŐ
El tudom képzelni.
NAGYHERCEG
Hallgasd csak!
(Távolról kiabálás, női és férfi hang: Kék festő, kisfiam! Merre kószálsz? Gyere haza, már áll a karácsonyfa a nagyszobában. Mi lesz az ajándékaiddal? Siess, mert kihűl a vacsora...)
KÉK FESTŐ
Anya! Apa! Tényleg ti vagytok? Tényleg kellek nektek? Tényleg hazavártok?
NAGYHERCEG
Siess, kék festő, siess! A karácsonyfa alatt ott lesz az én ajándékom is. Mostantól nem kell megszökdösnöd az intézetből, mostantól van családod, otthonod. Meg fogom tanítani az összes felnőttet arra, hogyan kell szeretni a gyermekeket. Na, menj már, kisfiam, boldog karácsonyt. (Kék festő megöleli a nagyherceget és elrohan.)
PERCEGŐ ÁRNYALAK
Cak mi maradtunk itten ketten, herszegem. Mit cinálunk?
NAGYHERCEG
Boldog karácsonyt kívánunk egymásnak! És... majd csak kitalálunk valamit... nem? (Éneklik a Kiskarácsonyt, a szín elsötétül, csak az ablakokban álló karácsonyfák világítanak.)