Fülszöveg

Mark Twainnek - valódi neve Sámuel Langhorne Clemens (1835-1910) - a kötetünket nyitó Börleszk biográfiáját történeti hitelesség szempontjából ajánlatos nem komolyan venni: lélektanilag, és mint művészete egyik legjellemzőbb alkotását, annál inkább. Ősei ugyan nem voltak olyan akasztófavirágok, mint ahogy itt leírja - ő maga azonban az örök világjárók, nyughatatlan kalandkeresők közé tartozott. Világszemléletét, humorát egyaránt ez a sok-sok tapasztalat formálta. Írói álneve révkalauz korából származik; a Mississippi hajósai mérőónnal számolták a mélységet, és "mark twain"-t kiáltottak a hivatalos angol "mark two" helyett. A politikai élet rejtelmeit a vadnyugati Nevadában, alkormányzó bátyja mellett ismerte meg. Felcsapott aranyásónak is - nem sok sikerrel -, ezután lapszerkesztéssel próbálkozott. Riporterútjain elvetődött a Sandwich-szigetekre is; bejárta Európát csakúgy, mint a Közel-Keletet. Otthon, Amerikában, "jó útra tért": kiadóvállalatot alapított (bele is bukott), majd szerződésben vállalta, hogy ismét beutazza a világot, útirajzokat ír, felolvasásokat tart. Mark Twaint elsősorban mint a Tom Sawyer és a Huckleberry Finn szerzőjét tartja számon a közvélemény; sokrétű írói munkásságának azonban nem kevésbé hervadhatatlan darabjai a novellák, cikkek, krokik, humoreszkek. Ez utóbbiakból gyűjtöttünk csokorba néhányat, amelyekben a szerző a "vegytiszta" komikum eszközeit használja, mint a szatírát, a paródiát, a gyilkosan éles politikai humort.