Előszó (részlet)

Amidőn a besztercebányai "Madách-Társaság" arra határozta el magát, hogy Böhm Károly életét és munkásságát tárgyaló művet ád a nagyközönség kezébe, tette ezt nemcsak azért, hogy a magyar tudományos világ előtt tanúbizonyságot tegyen arról, hogy a Társaság is meghódol Böhm Károly tüneményes éles elméje előtt; hogy ő is elismeréssel adózik Böhm Károly műveiben lefektetett eszmék, gondolatok nagyszerűségének; hogy háláját kívánja leróni Besztercebánya város nagy szülöttével szemben, aki megvetve önálló filozófiájának alapjait, dicsőséget hozott szülővárosára, nemzetére, az egész magyarságra; hanem éppen a nagyközönség figyelmét akarta felhívni arra a kiváló férfiúra, akinek eszméi kell, hogy üdítőleg, felfrissítőleg, termékenyítőleg hassanak a forrongásban levő társadalmunk, szociális mozgalmaink, tudományos irodalmunk, esztétikai ízlésünk, kritikai munkálkodásunk ideáinak és ideáljainak megvalósításában, a "szép, jó és igaz" kultuszának megnemesítésében, megszerettetésében, művelésében és követésében.

Nem szokatlan dolog ez a külföldi irodalomban sem.

Elég például Reinhold Károly Leonhardnak a híres "Briefe über die Kant'sche Philosophie" című művére hivatkoznunk, amely elsőben és leghatékonyabban járult hozzá a "Kritik der Vernunft"-nak a művelt közönségben való elterjesztéséhez."

Böhm Károlynak a magyar nagyközönséggel való megismertetése lebegett tehát legelső cél gyanánt a Madách-Társaság előtt, amikor e mű kiadására vállalkozott.

Három kötetben foglaltuk össze mindazt, amit Böhm Károlyról és munkásságáról most elmondani, megírni tudtunk.

Az első kötet Böhm Károly életére vonatkozó cikkeket tartalmazza. Három kiváló barátja: dr. Králik Lajos, dr. Bokor József és dr. Schneller István adtak itt egymásnak találkát, hogy Böhm életének egy-egy időszakára rávilágítsanak. Králik Lajos azóta örökre eltávozott körünkből. Fájó szívvel, könnyező szemmel tesszük le sírjára elismerésünk és hálánk koszorúját. Dr. Schneller István nem erre az alkalomra írt cikket bocsátott rendelkezésünkre, hanem a temetéskor Besztercebányán elmondott gyászbeszédét, amelyben Schneller az egész tudományos világ ama erős meggyőződését hirdeti, hogy Böhm feltámad. E feltámadást hirdeti e könyv is. Ezért talál helyet ez a gyász beszéd is könyvünkben.

E mű szerkesztője, ezen sorok írója által közreadott életrajz az első kísérlet Böhm Károly életének egységes megrajzolásához, munkásságának ismertetéséhez. Hogy ez az életrajz nem teljes, az világos és természetes. Nem is lehet másként Böhm Károly halála után két évvel, amikor a még élő szereplők miatt több eseményt el kellett hallgatnia, s mikor az összes adatok sem állhattak az író rendelkezésére. Böhm Károly gyermek- és ifjú korára főforrásul két kötetes, eddig kiadatlan Naplója szolgált, melyet 1864. december 28-án kezdett írni, s az utolsó bejegyzését 1867. június hó 17-éről keltezte. Ezt a Naplót kiegészíti a "Barátság és Szabadság" címet viselő kézírásos kis könyvecske, amelyben hat egymással örök barátságra lépő ifjú tárja fel leplezetlen őszinteséggel szívét, lelkét, minden vágyát, jövő tervét és életének addigi folyását. Ebbe a könyvbe írta be Böhm Károly is életét 1867. április 6-ig. Bár ez az önéletírás rövid kivonata a Naplóba írt életrajznak, mégis vannak benne új színek, új vallomások, amelyek Böhm életét több új érdekes oldalról világítják meg. Ami pedig a Naplóban és a "Barátság és Szabadság" című könyvecskében nincs meg, azt megkaptuk dr. Králik Lajos és dr. Wagner Lajos gyermekkori barátaitól, továbbá dr. Szelényi Ödön pozsonyi teológiai tanártól, aki a pozsonyi önképzőkörök jegyzőkönyveit volt szíves rendelkezésünkre bocsátani.

Böhm életének férfi korára vonatkozó adatokat leginkább Petrovics Soma szentesi ev. lelkészhez, főespereshez írott leveleiből kaptuk, ki egyedül él még abból a hattagú tiszteletreméltó nemes társaságból, kik az igaz szívből fakadó önzetlen barátság ápolására és a világmegváltó szabadság leküzdésére, diadalra emelésére egymással egyesültek.

Ezen leveleken kivül bizonyára lesz még több másoknak birtokában is, amelyeknek lelkiismeretes összegyűjtése és kiadása egyik legelső feladatként hárul azokra, akik Böhm egyéniségét magába zártságából, önmagába való visszavonultságából ki akarják emelni, s a maga igaz értékében a nagyközönségnek bemutatni.

A második kötet Böhm Károly filozófiai munkásságával foglalkozik általános keretben. Kónya Sándor cikkének Böhm Károly szellemi fejlődésének lépésről-lépésre való kisérésének szempontjából van értéke, mert Kónya azokat a köveket hordja tanulmányában össze, amelyeken később "Az Ember és Világa" nyugodni fog. Tankó Béla Böhmnek Kanthoz való viszonyát taglalja, a többi négy cikk pedig "Az Ember és Világa" négy kötete alapján készült tanulmány, mint dr. Bartók Györgyé, aki "A logikai érték tanáról" (Az Ember és Világa IV. kötete), s dr. Ravasz Lászlóé, aki az "Értékelméletről" (III. kötet) értekezik, mig a másik két cikk "Az Ember és Világa" I. (írták: Endreffy János és Gáncs Aladár), illetve II. (dr. Varga Béla tollából) kötetét ismerteti, csupán azoknak eszmemenetét domborítva ki.

A harmadik kötet Böhm filozófiájának egyes speciális ágait tárgyalja. Átmenetül meg a II. kötetben dr. Ravasz László tanulmánya szolgál, aki értekezésének végén Böhm Károly értékelméletének esztétikai jelentőségére mutat rá. Dr. Makkai Sándor Böhm vallásfilozófiájával foglalkozik; Ágai László a matematika ismeretelméleti alapjait teszi tanulmánya tárgyává, természetesen Böhm filozófiai rendszerére vonatkoztatva; Makkai Ernő cikkében Böhm Károly bölcselete alapján felépíthető történetfilozófia alapelvét fekteti le; Tankó Béla Böhm filozófiájának pedagógiai jelentőségét méltatja; Csőri Bálint a nyelvtudományt ismeretelmélet szempontjából vizsgálja; dr. Kristóf György Böhm és Madách között kimutatható szellemi rokonságról beszél, mig dr. Apáthy István Böhm filozófiájában található természettudományi hibákat, különösen biológiai tévedéseket mutatja ki, amelynek nagy hasznát legjobban éppen azok fogják venni, akik hivatva vannak arra, hogy Böhm filozófiáját tovább fejlesszék, építsék. A kötetet Böhm akadémiai és egyetemi előadásainak, továbbá nyomtatásban megjelent műveinek jegyzéke rekeszti be.

[...]

Könyvünk tehát csak alapúl kíván szolgálni Böhm filozófiájának további kiépítésére. Indítás Böhm megértésére és rendszerének tovább fejlesztésére. S mint ilyen nyugodtan áll helyt magáért a legszigorúbb kritikus szeme előtt és bonckése alatt. S ha célunkat elértük, a Madách-Társaság mindenkor büszke lehet erre a nagy anyagi áldozatokkal hozott eredményre.

[...]

Azt mi is tudjuk, hogy - Böhm szavaival élve - munkánk nem "csillogó díszmű pillanatnyi meghallgatás számára", de talán már bízhatunk kulturális és tudományos előrehaladásunk akkora mértékében, fokában, hogy munkánk nem visszautasításra, közönyre és lenézésre, hanem megértésre talál. Nem magunknak, hanem Böhm legnemesebb emlékének kívánjuk, hogy így legyen!

Mezőtúr, 1913. szept. 15.

Kajlós (Keller) Imre, a Madách-Társaság tiszteletbeli alelnöke