- játék mesékkel, korhatár nélkül -

SZEREPLŐK
(a megjelenés sorrendjében):

ANGYALKA
HÓFEHÉRKE
ÓLOMKATONA
PIROSKA
JULISKA
CSIPKERÓZSIKA
JANCSI
GOMULKA BÁCSI
KÉMÉNYSEPRŐ
KÉTBALKEZES ANGYAL
RÉSZEGES ANGYAL
FARKAS
BOSZORKA
MOSTOHA
ÖRDÖG
TÜNDÉR
NAGYMAMA

ANGYAL
Fésülök, fésülök,
aranyhajat fésülök,
föl az égbe készülök,
angyalhajat fésülök.

HÓFEHÉRKE
Bocsánat... Meg kell kérdezzem... Van itt valaki? Mert ha van itt valaki, akkor én most visszamegyek... Nem is tudom, miért jöttem ide, ezt az arany hajszálat a kezembe sodorta az utcán a szél... Nem mentegetőzöm, de mintha ez a hajszál hozott volna ide engem... De visszatérve az eredeti kérdésemre, van itt valaki? Nincs, mert nem válaszol. Akkor én most megpihenek kicsit, rám fér. Talán alszom is egy keveset... Rám fér... (A kémény tövébe vackolódik, és nyomban elalszik.)

ÓLOMKATONA
Piha, de ha az ember lába nem jó, nem kapaszkodik jól fel a tetőre. Minek gyüttem én föl a tetőre? Vót parancs? Nem vót parancs. Akkor meg minek gyüttem én föl erre a magas tetőre? Oszt ha leesek, kitöröm a másik lábamat is. Na tessék, kellett nekem a tetőre felgyünnöm. Valami csak idehozott... Ez a szösz... vagy mi a franc... itt az ujjaim közé akadt, bonyolódott, és még most sem tudom kibogozni... Azóta ilyen kelekótya a fejem. Fölhozott a tetőre, ni! (Meglátja a békésen szunyókáló Hófehérkét.) Nini! Egy békésen szunyókáló hajadonka. Megvizsgálom... Nem az övé a hajszál. Mivelhogy a haja ébenfekete. A bőre fehér, mint a hó. Kiköpött Hófehérke. Ha ébren lenne, be is mutatkoznék neki. Nyilván ki nem találná senki, hogy én ki vagyok. De csitt, valaki a tetőablaknál motoszkált. Fegyvert elő, harcra készül az ólomkatona, bátran, akár az ördöggel is... no, az ördöggel talán mégse... de bárki más földi halandóval... talán még a patkányokkal nem szeretnék, de remélem, egy pesti háztetőn nincsenek patkányok...

PIROSKA
Nagymama... Vadász bácsi... Nagymama... Vadász bácsi? Senki. Nincs itt véletlenül egy nagymama és egy vadász bácsi? Azt hiszem, veszélyben vagyok. Azaz, csak azt hittem. Mert a tetőn, ugye, nem járnak farkasok. Vagy csak ritkán. Azért a végtelenségig mégsem maradhatok itt... egy háztetőn... megromlik az étel a kosárkámban...

ÓLOMKATONA
Arról majd gondoskodunk, hogy az étel a kosárkádban csak ne romoljék meg ott!

PIROSKA
Jaj! De nem jaj! A vadász bácsi! Hurrá, a vadász bácsi! Éljen a vadász bácsi!

ÓLOMKATONA
Csak semmi fölösleges tömjénezés. Én nem vagyok vadász, aranyom, még a gondolat is felháborít, hogy valaki annak bámult. A rendíthetetlen ólomkatona vagyok, tetőmtől fél lábamig. Nem látod rajtam? Hova tetted a szemedet?

PIROSKA
Hogy katona... meg hogy ólom... meg hogy fél...

ÓLOMKATONA
Nem félek.

PIROSKA
Mármint a lába...

ÓLOMKATONA
Az fél... de ő sem fél...

PIROSKA
Megnyugtató. Szóval, hogy ólom, meg katona, meg hogy a fél lába sem fél... de hogy rendíthetetlen...? Az, kérem, miből látszik, hogy valaki rendíthetetlen?

ÓLOMKATONA
Hogy nem rendül meg... mondhatni, semmin... egy-két dolgot kivéve talán, de azokat hagyjuk most másra.

PIROSKA
Aha. Így mindjárt más az ólomkatona fekvése. Így már egyértelműen látom, hogy uraságod rendíthetetlen. Szabad kérdeznem, rendíthetetlenséged hogy került ide, éppen ide, erre a tetőre, ide?

ÓLOMKATONA
Ne tessék annyit idézni! Látom, a te ujjaidra is aranyhajszál fonódott. Na, az enyémre is. Onnantól kezdve ide kellett gyünnöm.

PIROSKA
Nekem is. Oh, hiszen itt alszik valaki itt!

ÓLOMKATONA
Hát nem a Piroska, az biztos.

PIROSKA
Naná, hogy nem a Piroska, Piroska én vagyok, naná.

ÓLOMKATONA
Akkor ráhibáztam. A színed miatt gondótam éppenséggel, na, hogy Piroska. Attól függetlenül, örvendezek.

PIROSKA
Akkor ő csakis Hófehérke lehet akkor.

ÓLOMKATONA
Fehérnek elég fehér. Akarom mondani, a ruhája, a bőröcskéje...

PIROSKA
De meg tetszett nézni de meg.

ÓLOMKATONA
Tetszett... Megtetszett... néznem, guvadt a szemem... a frászt hozta rám, amikor fölértem ide... de csitt... mondok neked valamit... Reccsen a létra... valaki gyün... rejtőzz el te is a kémény mögé!

PIROSKA
És Hófehérkével mi lesz Hófehérkével?

ÓLOMKATONA
Ő alszik. Ne zavarjuk!

PIROSKA
Helyes. Ne zavarjuk. Bújjunk el a kémény mögé. Az az én kéményem, ipiapacs tipp, topp, helyes ne zavarjuk.

ÓLOMKATONA
Micsoda szerencse, hogy ezt a kis piros vakarcsot is ide hozta a fene meg a hajszál... na, jó lesz neked a másik kémény is, vén obsitos... amíg onnan is ki nem szorulsz majd, ha ez így megy itt, ezen a tetőn...

JULISKA
Jancsi! Hova bújtál, édes Jancsi, mézes Jancsi? Édesapám, édesanyám! Hová rejtőztetek? Tudom, hogy tréfáltok csak, és itt vagytok valahol... ha nem vagytok itt, akkor miért jöttem ide? Valami azt súgta, hogy úgy mondjam, megtalállak benneteket ezen a tetőn... Mennyire buta gondolat, hogy a tetőn... miért éppen a tetőn, egy háztetőn... félek egyedül... nagyon félek egyedül...

ÓLOMKATONA
Nem vagy egyedül, oszt innentül fogva fölös a félelem.

JULISKA
Nem vagyok egyedül... szóval, van itt még valaki rajtam kívül, aki nem apám, nem anyám, nem is Jancsi... akkor most már nagyon félek...

ÓLOMKATONA
(előlép.) Ne félj, én megvédelek.

JULISKA
Uram teremtőm, a gonosz boszorkány tetőtől talpig...

ÓLOMKATONA
Akkor már inkább vadász. Itt mindenki megbolondult? Nem látszik rajtam, hogy ólomkatona vagyok, tetőtől fél lábig ezen a tetőn, mégpedig rendíthetetlen?

JULISKA
Bocsánat, tényleg... nem is figyeltem... ezer bocsánat...

ÓLOMKATONA
Nem figyelté. Nagyon jó. Jancsizol itt, meg apázol-anyázol, aztán meg nem figyelsz rám. Ki a kicsoda bornya vagy, lyányom?

JULISKA
Juliska vagyok, tisztelettel.

ÓLOMKATONA
Ez nekem önmagában nem mond semmit. Juliska. Akárki lehet Juliska, azaz hogy én nem...

JULISKA
De nekem van egy testvérem, a Jancsi, meg egy apukám, aki favágó, meg egy anyukám, meg, hogy úgy mondjam... jaj, a sorsomról nem akarok beszélni.

ÓLOMKATONA
Jobb is. A'sszem, én sem.

PIROSKA
Mi több, én sem mi több.

ÓLOMKATONA
Akkó ez meg van beszéve. És mi hajszál hozott erre?

JULISKA
Nem tudom. Egyszerre, hogy úgy mondjam, nyomós okom támadt, hogy feljöjjek erre a tetőre.

PIROSKA
Mutasd a kezedet! Ahá, neki is hajszál ahá.

ÓLOMKATONA
Piha! A magyarázat a hajszálak mélyébe van elásva.

JULISKA
Eszed tokja, hogy úgy mondjam, bátyuska! A hajszálnak nincsen mélye...

ÓLOMKATONA
Valahova csak van elásva... Az is lehet, a hajszál van elásva... Valami el van ásva... lehet, a kutya bűzlik...

CSIPKERÓZSIKA
Van itt valaki? Kérem, ha valaki itt lenne, és véletlenül egy rokkája is lenne kérem, ha azon éppenséggel fonalat fonna, fejezze be, kérem, szerszámát tegye el, kérem, mert nekem nem szabad rokkához érnem kérem... ahhoz még meg kell kérem érnem...

ÓLOMKATONA
Fedezékbe! Ki tudja, mi lakik az úrilány álcahálója alatt.

CSIPKERÓZSIKA
Uram, ön itt? Ha nem tévedek, ön óhajt nősülni, kérem. Felpróbálnám a cipőjét. Kérem.

ÓLOMKATONA
Itt mégiscsak valami tévedés forog fenn, assziszem, mert nekem csak csizmám van, abbul is csak fél pár, mert hogy ennyi köll, és feltehetően nagyon büdös is a felpróbáláshoz ebben a gatyarohasztó nagy tetői gutaütős melegben.

CSIPKERÓZSIKA
Kérem? Ezek szerint uraságod nem a király, aki nősülni óhajt?

ÓLOMKATONA
Muszáj engem mindig másnak nézni, mint ami vagyok? Egyik erdésznek néz, a másik egyenesen gonosz boszorkánynak, most meg hát - bár nem tagadom, ez esik a legjobban - királynak képzelnek. Ó-lom-ka-to-na-va-gyok-a-ren-dít-he-tet-len.

CSIPKERÓZSIKA
Csip-ke-ró-zsi-ka-va-gyok-ké-rem-a-két-ség-be-e-sett.

JULISKA
Nem-hi-szem-el-mert-csip-ke-ró-zsi-ka-nem-a-kar-ja-a-ki-rály-fi-ci-pő-jét-fel-pró-bál-ni-csip-ke-ró-zsi-ka.

CSIPKERÓZSIKA
Csak-meg-a-kar-tam-ezt-a-nagy-goly-hót-té-vesz-te-ni-ké-rem-ne-hogy-ő-le-gyen-a-ti-zen-ket-te-dik-tün-dér-ka-to-na-ru-há-ban-ké-rem...

ÓLOMKATONA
Ez már mégiscsak sok, asszem, a szívemnek... Még tündér is lettem a meggyanúsítgatásokban...

HÓFEHÉRKE
Felébredtem. Mennyien itt, hogy egy nagy hangzavar?! Jaj, hiszen ez csapda! Ez a nagydarab és faragatlan külsejű alak alighanem az elveszejtésemre küldött erdész.

ÓLOMKATONA
Egy szót se többet. Nem erdész, nem vadász, nem boszorkány, nem király, még csak nem is tizenvalahanyadik tündér...

PIROSKA és JULISKA
...hanem a rendíthetetlen ólomkatona hanem.

ÓLOMKATONA
Szolgálatukra.

HÓFEHÉRKE
Örvendek fémember. Udvartartásomba fogadlak valamennyiteket.

PIROSKA
De ez nem udvar, ez egy tető ez.

HÓFEHÉRKE
Akkor tetűtartá... oh, pardon, tetőtartásomba fogadlak benneteket. Hófehérke a nevem, királylány vagyok, és jaj, a sorsom... ej, itt ejtek egy könnycseppet.

JULISKA
Kettő lett belőle, hogy úgy mondjam.

HÓFEHÉRKE
Védelemre szorulok, pendíthetetlen ólomhuszár!

PIROSKA
Én is én...

CSIPKERÓZSIKA
Én is, kérem...

ÓLOMKATONA
Én is... akarom mondani... semmi okotok a félelemre, mert itt vagyok én, bátorságomban a rendíthetetlen, ólmomban a féllábúság, minőségemben a katona, ámbátor a legjobb az lesz, ha most szépen gyüttök velem elbújni, mindenki egy-egy kémény mögé, mert lépteket hallok...

HÓFEHÉRKE
Hogy ez milyen egy ház...!

JULISKA
Átjáróház, hogy úgy mondjam...

ÓLOMKATONA
Ne po... énkondj annyit! Bújás!

PIROSKA
Az az én kéményem, ipiapacs tipp, topp az én!

JULISKA
Ez meg az én kéményem, hogy úgy mondjam, ipiapacs tipp, topp.

HÓFEHÉRKE
Ez a kémény engem illet, ipiapacs tipp, topp.

ÓLOMKATONA
Tudtam, hogy ez lesz a vége. Ki fog túrni az összes kémény mögül ez a sok női egyed. Sebaj, van még két kémény... igaz, már nem olyan csicsásak, mint a többiek... na, de bujdosásra ez is jó lesz... bujdosás, katona...

JANCSI
Alighanem jól elkeveredtem ebben az erdőben. Már egészen olyan, mint egy város. Hogy a fenébe kerülök én egy háztetőre? És hol van Juliska?

JULISKA
Itt vagyok!

ÓLOMKATONA
Fogod be a po... énodat! Lehet, hogy csapda!

PIROSKA
Nézzétek, a katona is fél nézzétek!

ÓLOMKATONA
Nem félek, csak óvatos vagyok.

CSIPKERÓZSIKA
Mit óvatoskodik, aki nem fél, kérem?

ÓLOMKATONA
Csak úgy. A katona mindig óvatos.

JULISKA
Hiszen ez, hogy úgy mondjam, csak Jancsi.

HÓFEHÉRKE
És ha a gonosz mostoha téveszt meg minket Jancsi képében?

PIROSKA
És ha a farkas az, Jancsi bőrében a farkas?

ÓLOMKATONA
És ha az ördög gyütt el a Jancsi szőrében?

CSIPKERÓZSIKA
Ez a fiú nem is szőrös, kérem.

ÓLOMKATONA
Akkó nem lehet az ördög.

PIROSKA
Akkor nem lehet a farkas sem akkor.

HÓFEHÉRKE
Akkor számításaim szerint nem lehet a gonosz mostoha sem.

PIROSKA
Miért ne lehetne miért? Csak nem szőrös a mostohád nem?

HÓFEHÉRKE
Nem. Nem tudom. Valószínűleg én is szerettem volna veletek együtt az mondani, hogy akkor nem lehet... olyan jól hangzik.

PIROSKA
Ja, az más. Így már érthető, hogy nem lehet így már.

JULISKA
Mondom, hogy Jancsi, ki más.

ÓLOMKATONA
Azé teszünk egy próbát. Jancsi!

JANCSI
Ki a fene szólít?

ÓLOMKATONA
Én.

JANCSI
Te? És ki a fenét tisztelhetek benned? És honnan tudod a nevemet? Itt van Juliska is? Kik vannak még itt?

ÓLOMKATONA
Egyszerre csak egy kérdést illik főtenni. Válassz, melyiket teszed fel a sok közül!

JULISKA
Juliska itt van?

ÓLOMKATONA
Jól döntöttél, a kérdés megmutatta, hogy te valóban Jancsi vagy, aki szereti és félti a testvérét. Gyertek elő, üdvözöljétek új bajtársunkat, Jancsit.

HÓFEHÉRKE
Igen tetszetős a legény, lehet, hogy ő a királyfi. Persze, nem szőrös. Mindazonáltal, a királyfiak se mind szőrösek. A halak meg egyáltalán nem szőrösek. De hát, ahogy elnézem, nem is hal.

CSIPKERÓZSIKA
No, ez nem király, kérem. Aranyos gyerek, de nincs is cipője neki, amit felpróbáltathatna velem, hogy a cipő jó legyen, ő meg aztán elvegyen... az ördögbe, kérem, megint szerepzavarba kerültem...

JULISKA
Engedjetek már oda hozzá, szívem Jancsi, én János vitézem...

HÓFEHÉRKE
Az a név már foglalt, a tanulmányaim alapján...

JULISKA
Bánom is én, csakhogy megvagy... hogy kerültél ide te is?

JANCSI
Nem tudom. Ahogy az erdőben elveszítettelek, kerestelek, kerestelek, egyszerre csak a kezembe akadt ez az aranyos hajszál. Attól a pillanattól úgy éreztem, tudom az irányt, ide kell jönnöm, a fenébe, vezetett a hajszál, és jöttem. Látod, most itt vagyok, megtaláltalak, és már nem is foglak soha többé elveszíteni az életben.

ÓLOMKATONA
Nagy szavak.

PIROSKA
Nem lennék én abban olyan biztos nem lennék.

HÓFEHÉRKE
Micsoda megkapó családi idill! Kár, hogy nekem nincs vér szerinti testvérem... se.

CSIPKERÓZSIKA
Nyugtával dicsérd a napot!

ÓLOMKATONA
Úgy hiszem, megvónánk valamennyien.

CSIPKERÓZSIKA
Honnan gondolja mindezt ilyen hirtelen a vitéz úr, kérem?

ÓLOMKATONA
Onnan, hogy nincs több kémény. Jancsi még épp el tud bújni, ha gyünne valaki.

HÓFEHÉRKE
Tessék? Azt mondja, hogy jön még valaki?

ÓLOMKATONA
Gyünni fog. De aki gyün, az elől már el kő bújnunk.

PIROSKA
Mitől olyan biztos ebben mitől?

ÓLOMKATONA
Logika. A hajszál idehozott minket. Ha nem tévedek, ugyanabban a cipőbe' járunk.

PIROSKA
Mégiscsak ő lesz a király, ha annyit foglalkozik a cipővel, mégiscsak... ezt neked mondtam, hátha megint Hamupipőkének képzeled magad.

CSIPKERÓZSIKA
Közvetlen vagy, kérlek, de nem vagy kedves, angyalom...

ÓLOMKATONA
Tessék má hagyni a királyozást itten. Lássuk a tényeket!

HÓFEHÉRKE
Lássuk, lássuk!

ÓLOMKATONA
Ha valamennyiünket az aranyhajszálak cipeltek ide, ez azt jelenti, hogy valamennyien ugyanabban a cipőbe járunk.

PIROSKA
Megint a cipő megint...

CSIPKERÓZSIKA
Megint a cipő. Hát csoda, hogy állandó szerepzavarba hajtanak bele itt, kérem?

JULISKA
Ezt már tetszett mondani, hogy úgy mondjam, ezt a közös cipőt.

ÓLOMKATONA
Ne szakítsanak félbe, különben piha!

HÓFEHÉRKE
Mi az a piha?

CSIPKERÓZSIKA
Ne szakítsd! A piha, kérem, az piha. Különben.

JANCSI
Hogy a fenébe közös a cipő, rendíthetetlen úr?

ÓLOMKATONA
Ezt köllene most tisztáznunk. Ön, példának okául, mié hagyta el az otthonát?

HÓFEHÉRKE
Én? Ezt tőlem óhajtaná kérdezi?

ÓLOMKATONA
Aha, Hófehérke.

HÓFEHÉRKE
És miért tőlem óhajtja kérdezi?

ÓLOMKATONA
Mert valamennyien hasonló... na, nem bénázom tovább a cipőket... mert attól félek, valamennyien hasonló okból vagyunk itt.

HÓFEHÉRKE
Hát jó. Elmondom.

ÓLOMKATONA
Honnan tudja?

HÓFEHÉRKE
Hogy szebb vagyok-e?

ÓLOMKATONA
Hogy az életére tör?

HÓFEHÉRKE
Bevallom... találtam egy olyan mesekönyvet a kastélyunkban, amelyikről kiderült, rólam szólt... elolvastattam a társalkodónőmmel... nem akarom, hogy annyit szenvedjek ártatlanul, amennyi abban áll... törpék meg ilyesmi, mérgezett fésű, mérgezett alma, mérgezett öv... ilyenekre emlékszem...

PIROSKA
Én is hasonlóképpen jártam, én is.

ÓLOMKATONA
Te is elolvastattad a sorsodat?

PIROSKA
Nem, én elolvastam.

ÓLOMKATONA
És mi olvastál benne?

PIROSKA
Kicsi kosárral, piros ruhában,
indít majd útnak édesanyám
kicsi kosárral.
A nagymamámnak, szegény betegnek,
ételt kell vinnem, számít miránk
a nagymamánk.
De nem tudhatja, az erdő vadja,
vad farkas vár a sűrű mögött
de nem tudhatja.
Be akar kapni, föl akar falni,
annyira félek, hogy megszökök
be akar kapni...

És megszöktem, nem szégyellem megszöktem. Szegény nagymamám, azóta is vár rám, hiába, de egy haszna van ennek is: amíg engem nem kap be a farkas, őt sem tudja, szegény nagymamám.

ÓLOMKATONA
Derék. És kegyed, Csipkerózsika? Maga is olvasta a saját meséjét?

CSIPKERÓZSIKA
Miért, ön nem olvasta, kérem, az enyémet?

ÓLOMKATONA
A francot. Csak az enyémet.

CSIPKERÓZSIKA
Érdekes, én olvastam a magáét, kérem.

ÓLOMKATONA
Akkó meg mit csodálkozik azon, hogy itt vagyok?

CSIPKERÓZSIKA
Mondtam én azt egy szóval is, hogy csodálkozom, kérem?

JANCSI
Halljuk, hogy a fenébe kerültél ide!

CSIPKERÓZSIKA
Születésemkor, kérem, egy sértett tündér
megátkozott.
Tizennyolc éves koromban, kérem, én el-
halálozom.
Megszúr egy rokka, kiserked vérem, kérem,
végem is már.
Jó tündér néném, kérem, alvássá oldta
ezt a halált...

Száz évig kéne aludnom, kérem. Hát kinek van arra ideje! Gondoljatok bele, száz év alatt mennyit változik a világ. Fölébredek száz év múlva, és azt sem tudom, hol vagyok, ki vagyok, mit keresek a földön, kérem, ha egyáltalán lesz még föld.

ÓLOMKATONA
Megérthető, hogy főkapta a nyúlcipőt.

JULISKA
Mi még nem meséltük el a történetünket.

ÓLOMKATONA
Ti se ússzátok meg, ikrek, ne majrézzatot! Rajta!

JULISKA és JANCSI
Oly szegények voltunk, a fenébe,
a favágó házban,
minden nap éheztünk
- én még, hogy úgy mondjam, sokszor fáztam -

ÓLOMKATONA
Hogyan, egy favágó-házban...
Az erdő nem a miénk,
az erdő nem a miénk.

JULISKA és JANCSI
Egy nap elindultunk, a fenébe,
a nagy rengetegben,
ott sorsunkra hagytak
a szüleink, s ketten
barangoltunk, hogy úgy mondjam, tovább.

HÓFEHÉRKE
Van-e sors mostohább...
De mit tehettek volna?
De mit tehettek volna?

JULISKA és JANCSI
Hogyha tovább megyünk, a fenébe,
egy kis házhoz érünk,
mézeskalács a fal,
egy darabot törnénk
ott érne, hogy úgy mondjam, a végünk

CSIPKERÓZSIKA
Így vagytok itt végül...

JULISKA és JANCSI
Így vagyunk itt árvák,
így vagyunk itt, árván.

JANCSI
Mert a mézeskalács házban, a fenébe, a rólunk szóló mesekönyv szerint, a vasorrú bába lakik, aki csak arra vár, hogy odaérkezzünk, és megsüssön bennünket, és megegyen bennünket.

ÓLOMKATONA
Megértem, hogy elpucótatok, ez igen zabálós és különös furmányú boszorkány elől.

HÓFEHÉRKE
Most már csak az ön története hiányzik, katona!

ÓLOMKATONA
Jaj, no, hát az csak amolyan piha... nem is érdeköl senkit...

MIND
Csak mondd, csak mondd!

ÓLOMKATONA
Hát, ha annyira erőtetnek...

Hát így. Valamennyien a sorsunk elől pucolunk. És ide, erre a tetőre hoztak bennünket az aranyhajszálak.

HÓFEHÉRKE
Vajon, kié lehetnek a hajszálak?

PIROSKA
Csakis angyaloké csakis.

JULISKA
Vagy egy angyalé, hogy úgy mondjam, egy jó angyalé, aki meg akart menteni bennünket, elkóborolt mesefigurákat.

JANCSI
Angyal! A fenébe, hiszen az nagyszerű. De ha vannak angyalok, akkor itt vannak. Keressük meg őket.

EGYÜTT
Elmentek az angyalok,
visszamentek az égbe.
Akkor mi is induljunk
vissza régi mesénkbe.

ÓLOMKATONA
Csak semmi kétségbeesés, gyün még ránk jobb sors is. Új mesét keresünk magunknak.

HÓFEHÉRKE
Nagyon jó lesz, majd mehetek a Micimackóba statisztálni...

PIROSKA
Én meg a rút kiskacsába kiscsibének én meg...

CSIPKERÓZSIKA
Én meg a Kishercegbe kígyónak, pfuj, kérem!

JANCSI
Én meg, a fenébe, a királylányok könyvébe kiskondásnak...

JULISKA
Én meg, hogy úgy mondjam, a Bambiba kecskegidának...

ÓLOMKATONA
Nyugalom, nyugalom, minden meg fog oldódni. Egy biztos, a régi mesénkbe nem mehetünk vissza, mer akkó rút véget ér az életünk...

HÓFEHÉRKE
Nekem csak átmenetileg...

CSIPKERÓZSIKA
Nekem azért ott lesz, kérem, az a ronda száz év pihikálás...

JANCSI és JULISKA
A fenébe, mi sem kerülhetjük el a boszorkány vendéglátását, hogy úgy mondjam, kalitkáját, s még jó, ha a kemencéjét elkerüljük...

ÓLOMKATONA
Hiába, ki vagyunk szógátatva a meseíróknak... azaz, eddig vótunk nekik kiszógátatva. Most majd mi írjuk a saját mesénket, a saját sorsunkat.

HÓFEHÉRKE
Jaj, de izgalmas... Én ugyan nem tudok írni, mert hát arra szolgál a sok szolgám, de azért írni fogom a saját soromat.

PIROSKA
Izgalmasnak izgalmas, de merre induljunk, kérem, hogy ne találjanak ránk az üldözőink...

JANCSI
Úgy képzeled, a fenébe, hogy a nyomunkban vannak?

JULISKA
Hát persze, Jancsi, hol másütt lennének? Ha mi nem vagyunk, akkor ők sincsenek, hogy úgy mondjam, többé a mesében. Nekik tehát fel kell bennünket kutatniuk, és vissza kell minket cipelniük ahonnan elszöktünk, vissza a sorsunkba, vissza a mesénkbe.

CSIPKERÓZSIKA
Azt már nem! Ha kell, egyedül fordulok szembe a gonosz tündérrel ha kell.

ÓLOMKATONA
Ez éppenséggel még bekövetkezhet...

CSIPKERÓZSIKA
El is ment a kedvem tőle... el is...

ÓLOMKATONA
A kérdés jogos, menjünk valamerre, vagy maradjunk a tetőn?

JANCSI
Meddig?

JULISKA
És mit csinálunk itt?

HÓFEHÉRKE
E tető szűk nekem!

CSIPKERÓZSIKA
Ha követtek bennünket, előbb-utóbb úgyis ránk is találnak.

ÉGI HANG
Angyalka! Aranyhajú angyalka! Merre kószálsz már megint, égi bögyörő! Régen haza kellett volna már érned! Előkészítettük a kedvenc felhőcskédet, hogy leheverj a földi fáradalmak után... Angyaltársaid már nagyon várnak. Halló, angyalka, ha hallasz bennünket, azonnal jelentkezz! Itt az angyalfigyelő szolgálat ügyeletes angyala... angyalka, jelentkezz, jelentkezz...

CSIPKERÓZSIKA
Angyaltávirda!

JULISKA
Égi telefon!

ÓLOMKATONA
Az aranyhajú angyalkánkat keresik.

JANCSI
Választ várnak...

HÓFEHÉRKE
Akkor pedig miért nem válaszolunk nekik?

ÓLOMKATONA
Hogyan válaszoljunk nekik?

JULISKA
Beszéljen bele a drótba.

ÓLOMKATONA
Egy drótba nem lehet belebeszélni.

CSIPKERÓZSIKA
Márpedig telefonkagylót nem látok közel-távol ezen a kies bérháztetőn.

JULISKA
Sietni kellene az üzenettel, ha azt akarjuk, hogy az angyalok visszatérjenek a tetőre, és megvédjenek bennünket.

ÓLOMKATONA
Tessék, lehet belebeszélni a villámhárítóba, nagyokosok.

HÓFEHÉRKE
Én igenis beszélek. Halló!

ÉGI HANG
Halló, angyalka, csakhogy halljuk a hangodat.

HÓFEHÉRKE
Legyen kedves, és ne szólítson angyalkámnak, én Hófehérke vagyok.

ÉGI HANG
Idegen angyaltelefon-használat. Kérem, ne használja a vonalunkat.

HÓFEHÉRKE
De nekem segítségre lenne szükségem...

JULISKA
Meg nekünk is.

ÉGI HANG
Újabb illetéktelen angyaltelefon-használat. Földi gondokkal tessék a földi szolgálatunkhoz fordulni. Mondom máris az elérhetőséget, tess...

GOMULKA
Ez már sok, mondhatom, nagyon is sok! Vacak villámhárítója, egész nap csak recseg, meg hangok jönnek ki belőle, ilyen angyalhangok, olyan angyalhangok... Biztosan valami kóbor áramkörre állítódott rá, az is lehet, hogy kalózadóként a tévé egyet fogja... Megyek, megnézem, mi van a tetőn, nem tetszenek nekem ezek az angyalos dolgok...

ÓLOMKATONA
Kezdődik. Mindenki fedezékbe!

HÓFEHÉRKE
Ki ez, aki ott lent... izél...

ÓLOMKATONA
Nem tudom. De nem tetszik nekem a hangja. Letépte az angyaltelefont a falról. Most megszakadt minden kapcsolatunk az angyalokkal.

JANCSI
Nem tudtuk meg a földi szolgálat címét sem...

JULISKA
Ráadásul az a letépős alak már fölfelé tart a tetőre ráadásul...

ÓLOMKATONA
Mindenki egy-egy kémény mögé! És senki se féljen... elég, ha én félek...

GOMULKA
Ebben a házban rend kell legyen. Értettük?

Itt tiloss enni,
itt tiloss inni,
itt tiloss lenni,
itt tiloss görbén,
itt tiloss egyenessen,
itt tiloss eggyáltalán
menni,
de tiloss maranni is,
állni, sőt, szalanni is,
s még tiloss jáccani,
tiloss jónak láccani,
és tiloss rossznak láccani,
és tiloss hasznáni
vagy ártani,
ahogy tiloss:
hangoskonni, hallgatni,
okoskonni, nevetni,
tiloss itten örülni és szeretni,
tiloss itten meséni,
hangszereken zenéni,
emlékezni, tervezni,
álmodozni, szervezni,
segíteni eggymásnak -
itten minden tiloss ám!

Ebben a házban Gomulka bácsi a házmester. Az meg én vagyok. Egészen azonos magammal. Nem ismerem a tréfát, mert nincs is humorérzékem. Nem szeretek senkit, de nekem így is jó. A rendet szeretem, az a mindenem. De itt most nem stimmel valami. Ezzel a villámhárítóval egészen nem stimmel... Semmi sem stimmel. Angyalok, meg miegymás... Utálom az angyalhangokat... az angyalokat... Mindent, ami rájuk emlékeztet... Meg is bolondulnék, ha angyalokat találnék a tetőmön... Körülnézek kicsit a kémények között, csak kell itt valami olyannak lennie, amin gyanút foghatok...

KÉMÉNYSEPRŐ
Na, már itt is vagyok. Mi a baj, Gomulka bácsi, hogy kegyességed itt a tetőn, hajlott kora ellenére...

GOMULKA
Elég a szellemeskedésből, kormos ember. Nem stimmel valami a villámhárító körül. Angyalhangokat ad ki.

KÉMÉNYSEPRŐ
Angyalhangokat? Honnan ismeri maga, Gomulka bácsi, az angyalhangokat?

GOMULKA
Onnan, hogy olyan szépek. És hogy annyira útálom őket.

KÉMÉNYSEPRŐ
Ezért kellett a villámhárítót leszakítani?

GOMULKA
Ezért. Nem bírom elviselni az angyalhangokat.

KÉMÉNYSEPRŐ
Bogaras egy vénember maga, Gomulka...

GOMULKA
Bácsi. Gomulka bácsi.

KÉMÉNYSEPRŐ
Ha utálom, akkor csak Gomulkának hívom... magamban.

GOMULKA
De most kihallatszott. És miért utálsz engem, drága fiam?

KÉMÉNYSEPRŐ
Mit csinálja itt a cirkuszt a villámhárítóval? Képzeleg, és csak nekem okozza vele a munkát.

GOMULKA
Hát ide figyelj, nagyokos! Tudd meg, hogy itt más, nagyon gyanús dolgok is történnek az angyalhangokon kívül.

KÉMÉNYSEPRŐ
Mások? Ugyan mik történnek, mondja már el!

GOMULKA
Titok.

KÉMÉNYSEPRŐ
Akkor annál inkább. Bennem aztán megbízhat, Gomulka... bácsi.

GOMULKA
Na, azért... De nem bízom benned. Nem tetszik az a virág a gomblyukadban.

KÉMÉNYSEPRŐ
De Gomulka bácsi, gondoljon már bele, hogy nézek én ki? Fekete a ruhám, fekete a cipőm, fekete a hajam, fekete a képem... Aki meglát, összecsinálja magát az utcán, ha hirtelen eléje fordulok egy sarkon. Ez a virág csak enyhíteni akar a kinézetemen. Amúgy, látott már virágot a tetőn a gomblyukamban találhatón kívül?

GOMULKA
Na, rendben, ha ez így van, akkor elmondom... De én a virágokat sem szeretem ám, jobb, ha tudod, még akkor sem, ha enyhítőlegesen hordja valaki a gomblyukában... Az én házamban nincs virág, viráglocsolás, palántázás... pfuj, semmi ilyen virágosdi nincsen.

KÉMÉNYSEPRŐ
Lenyűgöző...

GOMULKA
Az. Lenyűgöző. Na, szóval, ha a nagy titkot akarod tudni... akarod?

KÉMÉNYSEPRŐ
Már hogy a kányába ne akarnám...

GOMULKA
Akkor figyelj jól!

KÉMÉNYSEPRŐ
Figyelek.

GOMULKA
Jobban figyelj!

KÉMÉNYSEPRŐ
Jobban figyelek. Már egészen kiguvad a szemem, és kidagadtak az erek a nyakamon.

GOMULKA
Akkor jó. Na, szóval, hogy az elején kezdjem...

KÉMÉNYSEPRŐ
A lényeget... A lényeget, Gomulka bácsi...

GOMULKA
Ha beleszólsz, nem mondom.

KÉMÉNYSEPRŐ
Nem szólok bele.

GOMULKA
Kérjél bocsánatot.

KÉMÉNYSEPRŐ
Bocsánatot kérek.

GOMULKA
Na, azért. Figyelsz?

KÉMÉNYSEPRŐ
Figyelek. Az egész testem egy görcsben van a figyelemtől.

GOMULKA
Helyes. Szóval, az történt, hogy elszökött néhány mesefigura a mesékből.

KÉMÉNYSEPRŐ
Mesefigura a mesékből? Milyen mesefigura, miféle mesékből?

GOMULKA
A meséket én nem szeretem, nem is ismerem, és hülyeségnek is tartom őket. Úgyhogy, nem tudom, milyen mesékből. De... elszökött Hófehérke...

HÓFEHÉRKE
Jaj!

GOMULKA
Mondtál valamit?

KÉMÉNYSEPRŐ
(a hang irányába pillant, és észreveszi Hófehérkét.) Semmit.

GOMULKA
Tisztán hallottam, hogy azt mondtad, hogy jaj.

KÉMÉNYSEPRŐ
Ja, hogy jaj? Hát bizony azt mondtam, hogy jaj, meg mondom is, jaj, jajaj, a derekam, nyomorult derékfájás gyötör.

GOMULKA
Miért nem mész el betegszabadságra?

KÉMÉNYSEPRŐ
És akkor ki fogja azt a villámhárítót visszaszerelni a falra, amit Gomulka bácsi nagy angyalellenes hangulatában méltóztatott leszaggatni?

GOMULKA
Igaz. Szereld fel, de utána takarodj el betegszabadságra. Folytathatom?

KÉMÉNYSEPRŐ
Hát persze. Ott tartottunk, hogy Hófehérke.

GOMULKA
Na, látom, figyelsz. Szóval, elszökött még Csipkerózsika is...

CSIPKERÓZSIKA
Jaj!

GOMULKA
Megint kezded?

KÉMÉNYSEPRŐ
(észreveszi Csipkerózsikát, és sorban a többieket is, följajdulásuk sorrendjében.) Ne törődjön velem, Gomulka bácsi, eljajgatok én itt csendben, csak tessék zavartalanul mesélni.

GOMULKA
Rendben. Különben is, megérdemled, hogy fájjon a derekad, azt pletykálják, valakik, angyalokkal barátkozol...

KÉMÉNYSEPRŐ
Én? Nevetséges állítás. Egy fekete kéményseprő fehér angyalokkal? Bizony, hogy összekormoznám a ruhájukat.

GOMULKA
Helyes, ne is barátkozz velük. Szóval, megszökött még Jancsi és Juliska (Jancsi és Juliska: Jaj, jaj!)... Ejnye, fiacskám, azt elnézem, hogy jajgatsz, de ha már jajgatsz, jajgass nekem egyféle hangon, mert teljesen összezavarsz...

KÉMÉNYSEPRŐ
Bocsánat, jaj, Gomulka bácsi, jaj, igyekszem, jaj, egyformán jaj-gatni, jaj...

GOMULKA
Szeretem benned, hogy olyan tisztelettudó vagy. Csak ne lenne mindig jókedved, és lehetnél kicsit gonoszabb... átverni, például, kéménypucolásnál a magányos öregasszonyokat... ijesztgetni kicsit az utcán a kicsi gyerekeket, hadd ordítsanak az anyjuknak... odadörgölőzni - mondhatni véletlenül - az utcán fehér ruhában elhaladókhoz...

KÉMÉNYSEPRŐ
Majd igyekszem, Gomulka bácsi, majd igyekszem... De tessék már befejezni a nagy dolgok mesélését, mert kifúrja az oldalamat a kíváncsiság.

GOMULKA
Hogy is mondtam... megszökött az a Hófehérke, az a Csipkerózsika, az a Jancsi meg az a Juliska, akkor megszökött az ólomkatona (ólomkatona: jaj!)... Mi van, most meg berekedtél?

KÉMÉNYSEPRŐ
Hagyja már az egészségemet lógva, ki szökött még meg, hadd tudjam meg végre...

GOMULKA
Más senki.

PIROSKA
És én?

GOMULKA
Mi van veled?

KÉMÉNYSEPRŐ
Semmi.

GOMULKA
Azt kérdezted, hogy és én?

KÉMÉNYSEPRŐ
Én ugyan nem... azaz, dehogyisnem, épp azt kérdeztem, hogy és én?

GOMULKA
Miért kérdezted, hogy és én?

KÉMÉNYSEPRŐ
(jelzi Piroskának, hogy maradjon békén.) És én... és én mikor fogom már végre azt a villámhárítót fölszerelni?

GOMULKA
Eljön annak is az ideje. Szóval, ez még mind semmi. Kérdezd meg, honnan tudok a szökésről?

KÉMÉNYSEPRŐ
Honnan tud Gomulka bácsi a szökésről?

GOMULKA
Jó kérdés volt, ügyesen kérdezel. Onnan tudok, fiacskám, hogy két napja átjáróház a pincém. Először egy randa vén boszorkány tolta be rajta a rusnya képét, hogy Jancsit és Juliskát keresi, aztán meg egy vörös ördög fenekedett be a homályba, hogy valamilyen ólomkatonát keres, aztán meg egy farkas hozta rám a frászt, valami Piroskát keresett, tényleg, nem is mondtam, hogy egy Piroska nevezetű mesefigura is elszökött a meséjéből...

PIROSKA
Na, azért!

GOMULKA
Mit naazértozol itten?

KÉMÉNYSEPRŐ
Nem naazértozom itten, azt mondtam, na, azért ez már mégis csak sok.

GOMULKA
Szerintem is. Meg még itt van egy magát tizenkettedik tündérnek nevező kiállhatatlan perszóna, ő Csipkerózsika után kajtat, meg aztán egy nagyon szép, mondhatni gyönyörű nő, aki, nem szívesen mondom ki, szerintem még nálam is gonoszabb, úgy képzeld el, az ördög meg a boszorkány is tiszteli, na, nem hinnéd, ez annak a Hófehérkének a mostohája, aki szintén szökésben van.

KÉMÉNYSEPRŐ
Azt tessék nekem megmondani, Gomulka bácsi, miből gondolják ezek, a maga vendégei, hogy itt vannak valahol a szökött mesefigurák?

GOMULKA
Hajolj közelebb! A szálak ide vezetnek.

KÉMÉNYSEPRŐ
Ide? Miféle szálak?

GOMULKA
Azt nem tudom. De mind máshonnan érkezett, mind itt kötött ki, és addig el sem megy egyik sem, míg meg nem találja a szökevényeket.

KÉMÉNYSEPRŐ
Na, itt aztán kereshetik őket.

GOMULKA
Keresni is fogják.

KÉMÉNYSEPRŐ
Ettől féltem.

GOMULKA
Mitől féltél te?

KÉMÉNYSEPRŐ
Hogy majd jönnek, és összetapossák a tetőmet, megrongálják a kéményeimet...

GOMULKA
Hülyeség. Egy tetőn nincs mit megrongálni, a kéményeiden meg mégannyit sem. Na, láss neki a munkának! Ja, és még valami... Ha látsz valami gyanúsat, mondjuk, észreveszed valamelyiket, tüstént jelentsd nekem, és nem marad el a jutalmad.

KÉMÉNYSEPRŐ
Feltétlenül úgy teszek. (Gomulka el.) Vén gazember! Pfuj, de utálatos egy alak. (Szerelni kezdi az antennát. A mesefigurák óvatosan körbe-körbe járják, amikor felnéz, akkor gyorsan visszasurrannak a kémények mögé. A kéményseprő megunja a játékot...) Gyertek elő, tiszta a levegő... Hé, nektek beszélek, nem halljátok? Tudom, hogy itt bujkáltok. Láttalak valamennyiőtöket, elmúlt a veszély, előjöhettek a kémények mögül.

ÓLOMKATONA
Ha közeledni mer, menten kettéhasítom a szablyámmal.

KÉMÉNYSEPRŐ
Akkor bolond lennék közelíteni.

HÓFEHÉRKE
Kicsodát tisztelhetünk önben?

CSIPKERÓZSIKA
Tessék bemutatkozni, kérem!

JULISKA
Fekete, mint az ördög.

JANCSI
És annak a ronda házmesternek a barátja.

PIROSKA
Tudni akarjuk, a fekete úr kicsoda, ha nem az ördög tudni akarjuk?

KÉMÉNYSEPRŐ
Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten... Egyoldalú ismerkedés, de legyen.

Na, gyertek már elő, ne kéressétek magatokat! Bajban vagytok, és én talán tudok rajtatok segíteni. (A segíteni szóra köréje sereglenek.)

ÓLOMKATONA
Tud rajtunk segíteni?

PIROSKA
Ha tud, akkor segítsen!

HÓFEHÉRKE
Meg fogja látni, nem leszünk hálátlanok.

JULISKA
Megeheti például a süteményt, amit anyukám a nagymamámnak küldött.

JANCSI
Azt például, a fenébe, nem eheti meg... de majd kap másikat, ha előkerítjük a szüleinket...

CSIPKERÓZSIKA
Szép cipője van, vidám kéményseprő... Lehet, hogy ön az én fekete királyfim... úgy döntöttem, innentől fogva nem törődöm a szerepzavarokkal...

KÉMÉNYSEPRŐ
Az igazság az, nem is én tudok segíteni, hanem a barátaim.

ÓLOMKATONA
Azt mondta, tud segíteni...

KÉMÉNYSEPRŐ
Mondom, tudok. Azzal, hogy szólok a két barátomnak.

PIROSKA
De mit fognak a barátai kezdeni a gonosz tündérrel, a farkassal, meg a boszorkánnyal mit fognak kezdeni...

HÓFEHÉRKE
Meg az én gonosz mostohámmal...

ÓLOMKATONA
Az ördögről má ne is beszéljünk!

KÉMÉNYSEPRŐ
Nem akármilyen lények ezek az én barátaim, ezt gondolhattátok volna.

HÓFEHÉRKE
Hanem?

KÉMÉNYSEPRŐ
Hanem... ezek nem emberek... ezek angyalok. És itt tanyáznak a szomszédos tetőn.

MIND
Angyalok! Angyalok!

ÓLOMKATONA
Ők butítottak ide bennünket?

KÉMÉNYSEPRŐ
Aligha. Nem kimondottan vezetgetősek. Talán az aranyhajú angyalka volt a tettes, aki ma ment vissza az övéihez az égbe.

MIND
Az aranyhajszál!

KÉMÉNYSEPRŐ
Az aranyhajszál. Azt azonban el kell mondanom, hogy az én angyalaim... hogy is mondjam, nem olyan átlagos angyalok... egészen emberi angyalok... És az az igazság, hogy éppen emiatt... büntetésből vannak a földön... szóval, az egyik amolyan kétbalkezes... mondhatni, balfácán... a másik meg amolyan... iszákos forma... mondhatni, részeges.

ÓLOMKATONA
És ha az angyaltelefont hasznánánk?

KÉMÉNYSEPRŐ
Annak már lőttek. Összefogdosta a ronda mancsával Gomulka bácsi, többé nem működik, egyszerű villámhárító lett belőle ismét.

HÓFEHÉRKE
Maradnak megváltásul ezek a maga angyalai a büntetésvégrehajtóból.

KÉMÉNYSEPRŐ
Jobb híján ők fognak benneteket megmenteni.

CSIPKERÓZSIKA
Csak hamar, hamar azzal az angyalokkal, kérem, még ránk hozza a gonoszokat ez a Gumilka szörnyedvény, vagy kicsoda.

KÉMÉNYSEPRŐ
Ha tehát megbíztok bennem, nem vesztegetem tovább az időt, megyek az angyalokért.

PIROSKA
Abban az emberben, aki virágot hord a gomblyukában, nem lehet... hogy úgy mondjam... nem megbízni.

KÉMÉNYSEPRŐ
Bajban ismerszik meg az igaz barát... Köszönöm, sietek. Aztán, addig óvatosan ám...

ÓLOMKATONA
Úgy lesz, bízhat bennünk.

MIND
Itt a vége minden rossznak,
győzni fognak most a jobbak.
Nincs hatalma a gonosznak,
nincsen többé felettünk.

GOMULKA
Hát itt vagytok, drágaságaim! Gondoltam én, hogy valami nem stimmel ezen a tetőn. És milyen nagy zajjal vagytok... Hú, milyen vidámak vagytok... Táncoltok... Énekeltek... Itt tilos ám táncolni... Itt tilos ám énekelni... Itt tilos ám vidámnak lenni... De éppen ez a szerencsém, hogy ilyen hangosan vigadoztok, így lentről is meghallottalak benneteket... Úgy döntöttem, megcsinálom veletek a szerencsémet. A boszorka kolbászkerítést ígért, meg mézeskalács-készítő gépet, a tizenkettedik tündér bűvészboltot, a szép mostoha velencei tükörkészletet, a farkas minden napra friss vadhúst, az ördög pedig egy kénbányát a hegyekben... Mindezt abban az esetben, ha a nyomotokra vezetem őket. Csak mulassatok, csak táncoljatok, csak énekeljetek, nemsokára úgyis elhúzzák a nótátokat, nyavalyás szökevények...

GOMULKA
Mit kerestek ti itt? Halljam! Ez az én tetőm. Ide nem jöhet fel akárki. Azonnal takarodjatok lefelé, különben rendőrt hívok.

ÓLOMKATONA
Megállj, köpedelem vén Gomulka! Ha még egy lépést teszel, keresztülböklek a kardommal.

GOMULKA
Tudod te, kivel beszélsz, nyomorult rozsdahuszár? Én Gomulka bácsi vagyok, a híres házmester.

ÓLOMKATONA
Én meg az ólomkatona vagyok, a rendíthetetlen. És azt ajánlom, húzd el innen a mocskos irhádat, különben kicakkozom a füledet.

GOMULKA
(kis noteszt kap elő a zsebéből, ceruzával. Írja.) Hatóság sértegetése... Eljárás közbeni ellenállás... Feltehetőleg jogtalan fegyverviselés... Lesz kapsz, kisfiam, ha visszajövök...

ÓLOMKATONA
Vigyen el az ördög...

GOMULKA
Téged fog elvinni, nyavalyás kivénhedt obsitos, arról gondoskodom. Nyakatokra hozom az üldözőiteket! Majd azoknak lengesd a rozsdás piszkavasadat!

HÓFEHÉRKE
Elvesztünk.

PIROSKA
Kellett nekünk vidámkodnunk kellett...

JULISKA
Hallottátok, mit mondott? Azok az átkozottak, hogy úgy mondjam, vérdíjat tűztek ki a fejünkre.

JANCSI
A fenébe, rosszabb és aljasabb. Lefizették ezt az átkozott házmestert, hogy szaglásszon utánunk.

CSIPKERÓZSIKA
Bűvészbolt... kolbászkerítés... mézeskalács-készítő gép... kénbánya... minden nap friss vadhús... nem is csinál olyan rossz üzletet, kérem, az elárulásunkkal ez a Gombolka.

ÓLOMKATONA
Má csak az angyalokban bízhatunk.

JANCSI
Gondolja, hogy visszatér a kéményseprő az angyalokkal?

ÓLOMKATONA
Gondolom.

CSIPKERÓZSIKA
De milyen angyalokkal? Hallottátok, hogy büntetésben vannak? Közönséges bűnözők...

PIROSKA
Ajándék angyaloknak ne nézd a fogát... hogy úgy mondjam.

CSIPKERÓZSIKA
Ki beszélt itt a fogukról, nagyokos...

KÉMÉNYSEPRŐ
Megvagytok még, aranyoskáim?

ÓLOMKATONA
Baj van, virágos kéményseprő. Észrevett bennünket a Gomulka bácsi.

KÉMÉNYSEPRŐ
Azon nem csodálkozom. Olyan a szaglása, mint egy buldogé. Nem különben a természete. Meghoztam az angyalt.

HÓFEHÉRKE
Ez az angyal egy angyal, és nem két angyal.

KÉMÉNYSEPRŐ
Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok... az a helyzet...

BALFÁCÁN
...hogy a bácsikám éppen be van rúgva... kicsit... és mozdíthatatlan...

CSIPKERÓZSIKA
Mondhatom, szép kis angyal az ilyen.

BALFÁCÁN
Ő már csak ilyen. Angyalnak kicsit ember, embernek kicsit angyal. Vannak rossz szokásai. De azon vagyunk, hogy megszabaduljon ezektől.

JANCSI
Látjuk az erőfeszítést a homlokodon. És te, a fenébe, egyedül tudsz nekünk segíteni?

BALFÁCÁN
Megpróbálok.

ÓLOMKATONA
E'mondom, mi az ábra.

BALFÁCÁN
Az ábrát már tisztáztam a kéményseprő barátommal.

ÓLOMKATONA
Nos?

BALFÁCÁN
Nincs nos. Meglátjuk, mit tudok tenni értetek.

HÓFEHÉRKE
Miért nem röpítesz el bennünket valahová?

PIROSKA
Mondjuk, fel az égbe, egy kicsit, az angyalok közé fel az égbe?

JANCSI
Vagy olyan messzire, a fenébe, hogy az üldözőink ne találjanak ránk?

JULISKA
Vagy bénítsd meg őket, de csak annyira, hogy úgy mondjam, ne tudjanak megtámadni bennünket!

BALFÁCÁN
Sajnos, nincs hozzá elég energiám.

ÓLOMKATONA
Micsoda?

BALFÁCÁN
Lemerült a sok ostoba cselekedetem miatt az energia-szektorom. Nem véletlenül hívnak engem odafönt... balfácán-angyalnak.

CSIPKERÓZSIKA
Ezt jól kifogtuk. Gratulálok, kéményseprő.

KÉMÉNYSEPRŐ
Köszönöm. Szokás mondani, nyugtával dicsérd a napot...

HÓFEHÉRKE
Torkig vagyok a közmondásaival, kéményseprő.

KÉMÉNYSEPRŐ
Kérem, én akár el is mehetek.

ÓLOMKATONA
Sehova. Mennyi energiája van balfácán-angyal barátunknak?

BALFÁCÁN
Annyi nincs, hogy elröpítselek benneteket... vagy hogy bárkit is megbénítsak...

PIROSKA
Hát akkor mennyi van hát akkor?

BALFÁCÁN
Várjatok, számolok. Ez ennyi, az meg ennyi, az ennyi az annyi, az annyi majdnem ennyi, summa summarum, épp annyi, hogy meg tudom állítani az időt addig, amíg a társam ideér. Talán ő tud majd segíteni rajtatok.

KÉMÉNYSEPRŐ
Ne tétovázz, balfácán-angyal, állítsd meg az időt, különben vége ezeknek a szerencsétleneknek. Amit ma megteh...

BALFÁCÁN
Idő, állj meg!

RÉSZEGES
Na, mi ez itt meg? Szoborpark? A tetőn? És te, balfácán, mit csinálsz közöttük? Te is szobor lettél? Szép kis kompánia. Az ember iszik egy-két kortyot, és rögtön hasára fordul háta mögött a világ. Pfuj, micsoda társaság mutatja ott a ronda pofázmányát a feljáróban. Az ördögbe... bocsánat, most látom, egy ördög is tartózkodik ott a feljáróban... ez csak amolyan szólás-mondás... hoppá, mire kell rájönnöm, csak nem időmegállításról van szó? Na, akkor most lecsukjuk szépen a padlásfeljárót... akinek kitörik a nyaka, annak nem volt szerencséje... köszönöm, ezzel meglennénk, nem vagyok hajlandó tovább nézni a sok ronda pofázmányt... és most, indulj idő, lássuk, a balfácán miért állított meg a megkérdezésem nélkül.

CSIPKERÓZSIKA
Ha ilyen a száz év álom, akkor már bánom is, kérem, hogy nem próbáltam ki.

ÓLOMKATONA
Nem ilyen.

RÉSZEGES
Van szerencsém... Angyal a másik tetőről. Szólítsatok... Rudinak, az mégis jobb, mint a... részeges... Mi a manó történt itt, balfácán, hogy megállítottad az időt?

BALFÁCÁN
Figyelj, részeges...

RÉSZEGES
Ne mondd azt, hogy részeges, mondd azt, hogy Rudi. Társaságban vagyunk, öregem.

BALFÁCÁN
Akkor te se mondd azt nekem, hogy balfácán.

RÉSZEGES
Akkor mit mondjak, balfácán?

BALFÁCÁN
Mondd azt, hogy... Béla!

RÉSZEGES
Béla? Az olyan nevetséges egy angyal esetében, hogy Béla.

BALFÁCÁN
Talán a Rudi jobb?

RÉSZEGES
Talán ne civakodjunk, Béla.

BALFÁCÁN
Rendben, Rudi. Azért állítottam meg az időt, hogy bevárjunk téged. Ezeket az ártatlan kis mesefigurákat üldözik a tulajdon meséik gonoszai.

RÉSZEGES
És mi a mi teendőnk?

BALFÁCÁN
Megmenteni őket.

RÉSZEGES
Csak ennyi? Sosem gondoltam volna. Van elég energiád?

BALFÁCÁN
Nekem ugyan nincs.

RÉSZEGES
Az a baj, hogy nekem is kevés maradt. A tegnapi lumpolásért is elvontak tőlem a fentiek egy rendes adagot, az egészen biztos.

PIROSKA
Akkor fölöslegesen volt minden.

RÉSZEGES
Azért nem volt fölöslegesen minden.

HÓFEHÉRKE
Tudtam, hogy megvédenek minket!

RÉSZEGES
Azt azért nem...

JANCSI
Hát akkor... mi az ábra? A fenébe...

JULISKA
Jancsi, legyél tisztelettudóbb... mégiscsak, hogy úgy mondjam, angyalok...

RÉSZEGES
Az az ábra, hogy ti fogjátok megvédeni magatokat.

HÓFEHÉRKE
Attól félek, én nem tudok harcolni...

BALFÁCÁN
Fogsz, különben mehetsz az üvegkoporsóba.

PIROSKA
Én álljak ki küzdeni a farkassal én álljak?

RÉSZEGES
Bizony, különben mehetsz a farkas bendőjébe.

CSIPKERÓZSIKA
Én szörnyethalok, kérem, ha meglátom a tizenkettedik tündért...

KÉMÉNYSEPRŐ
Akkor viszont vár a száz év álom, és még jó, ha rád talál majd egy hibbant királyfi... ha lesznek még akkor királyfiak, amikor befejezheted a szunyát. Sajnos, már ma is csak egy-kettő akad a világon...

ÓLOMKATONA
Én megküzdök az ördöggel is... akarom mondani, az ördöggel.

BALFÁCÁN
Ez a beszéd.

RÉSZEGES
Ha már ilyen bátrak voltatok, elmondom, az az ábra, hogy eszközöket, korlátozott mennyiségben, még tudok varázsolni. Mire van szükségetek?

PIROSKA
Eszközöket? Mik azok az eszközök mik?

BALFÁCÁN
Amit fegyverként használhattok, amikor párviadalra keltek az ellenségetekkel.

HÓFEHÉRKE
Párviadalra... Én menten elájulok.

CSIPKERÓZSIKA
Én már el is ájultam.

KÉMÉNYSEPRŐ
Sürget az idő. Hamar találjátok ki, kinek mire van szüksége.

RÉSZEGES
Hogy még érthetőbb legyek, amikor elkezdődik a küzdelem, idevarázslom nektek az eszközöket.

KÉMÉNYSEPRŐ
Gyorsan, gyorsan, nincs sok idő a gondolkodásra.

BALFÁCÁN
Írom az eszközöket, tessék diktálni!

ÓLOMKATONA
No, jó van, példát mutatok. Én egy műlábat kérek...

PIROSKA
Megvan! Én egy puskát megvan...

HÓFEHÉRKE
Azt hiszem, akkor teszem a legjobbat, ha én egy ampulla ellenmérget óhajtok...

JULISKA és JANCSI
Mi egy drótvágó ollót gondolnánk a fenébe, hogy úgy mondjuk!

CSIPKERÓZSIKA
Nem jut eszembe semmi... nem jut eszembe, kérem, semmi... meg fogja szúrni a kezemet a rokkával...

KÉMÉNYSEPRŐ
Kérjél például egy vastag kesztyűt, amit nem lehet átszúrni...

CSIPKERÓZSIKA
Köszönöm, fekete királyom, egy vastag kesztyű rendel, amit nem tud a rokka átszúrni...

RÉSZEGES
Mindent fölírtál... Béla?

BALFÁCÁN
Mindent fölírtam... Rudi.

RÉSZEGES
Akkor majd diktáld a rendeléseket, ha eljön az idő.

BALFÁCÁN
Ha eljön az idő, diktálni fogom a rendeléseket.

KÉMÉNYSEPRŐ
Erősítsétek meg a lelketeket, jönnek!

CSIPKERÓZSIKA
Jaj, elájulok.

HÓFEHÉRKE
Életem első harca lesz. Arccal a harcnak! Nem félek... Csak a fogam vacog.

JULISKA
Fogd a kezemet, Jancsi, jó erősen.

JANCSI
Fogom, Juliska, de majd a másikra szükségem lesz, a fenébe, a drótvágó miatt.

PIROSKA
Hogy is van? Melyik végét kell a puskának az ellenségre irányítani? Na mindegy, majd az egyiket na mindegy...

ÓLOMKATONA
Az ördögbe... gyün az ördög... de most elkenem a száját, annyi szent.

GOMULKA
Senki se mozduljon! Mindenki le van tartóztatva.

KÉMÉNYSEPRŐ
És ki tartóztatta le őket?

GOMULKA
Én.

KÉMÉNYSEPRŐ
Ehhez önnek, Gomulka, nincs fölhatalmazása.

GOMULKA
Nincs? Rajta, ki vele, kivel vagy, vidám kéményseprő, akinek mindig vadvirág van a gomblyukában? Csak nem ezekkel a nyavalyásokkal?

KÉMÉNYSEPRŐ
Én mindig a gyengébbek pártján állok. Az igazság pártján, Gomulka.

GOMULKA
Bácsi, ha kérhetem.

KÉMÉNYSEPRŐ
Nem kérheti. Csak Gomulka.

GOMULKA
Így is jó. Az a tisztem, hogy közöljem, ha ellenállás nélkül megadjátok magatokat, senkinek nem esik bántódása, mindenki hajszálrepedés nélkül visszakerül a saját meséjébe.

MIND
Azt már nem.

GOMULKA
Így is jó. Kapjátok el őket.

KÉMÉNYSEPRŐ
(közéjük ugrik.) Nem úgy van az. Ha harc, akkor legyen becsületes párharc. Egynek egy a párja...

GOMULKA
Ne keverd, te kéményseprő, ne keverd itt a trutyit nekem!

KÉMÉNYSEPRŐ
A nemzetközi egyezmények nevében követelem a becsületes párharcot.

GONOSZOK
(röhögve) Legyen!

GOMULKA
Mi ketten leszünk a párbajsegédek, kéményseprő. Gyere ide mellém.

KÉMÉNYSEPRŐ
Nem megyek oda, mert maga nagyon büdös.

GOMULKA
Csak mert nem mosakszom, azért vagyok büdös. Rendben van. Akkor maradj ott. Szólítsd a párbajozó feleket, mert én nem ismerem őket.

KÉMÉNYSEPRŐ
Elsőül szólítom az ólomkatonát és az ördögöt. (Súgva.) Bátorság, ólomkatona, mutass példát a többieknek!

ÓLOMKATONA
Nem lesz baj. De hol késik a lábam?

KÉMÉNYSEPRŐ
Itt lesz az is. (A katona elindul az ördög felé, aki gúnyos vigyorral áll a tető túlsó felén, és várja őt.)

RÉSZEGES
Balfácán...

BALFÁCÁN
Na szólíts így...

RÉSZEGES
Most nem hallják mások...

BALFÁCÁN
Akkor se!

RÉSZEGES
Rendben. Rudi, mit kért az ólomkatona...

BALFÁCÁN
Várj csak, várj csak...

KÉMÉNYSEPRŐ
Siess már az ég szerelmére, Balfácán!

BALFÁCÁN
Megvan! Ő kérte a vastag kesztyűt.

RÉSZEGES
Oké! Megy a vastag kesztyű.

ÓLOMKATONA
Mi ez? Ez az új lábam? Ez kesztyű! Elbaltázta ez a kótyagos balfácán-angyal... Itt az ördög, mit csináljak... lökdös... nem találom az egyensúlyomat... (Az ördög fellöki, ráfúj, a katona mozdulatlanná dermed.)

GOMULKA
Az első párviadalt az ördög nyerte. Gratulálok magamnak, megvan a kénbánya. Kéretik a második pár.

KÉMÉNYSEPRŐ
Piroska és a farkas. (Súgva.) Gyere, Piroska, ne remegjen majd a kezed, amikor a farkast szemközt kell lőnöd.

PIROSKA
Bízhat bennem, lövök... csak, remélem, a jó felét tartom majd a puskának a farkas irányába csak remélem... de hol a puska... A farkas már itt van.

RÉSZEGES
Mit rendelt Piroska?

BALFÁCÁN
Műlábat.

RÉSZEGES
Oké. Megy a műláb. (Egy műláb szállingózik le a magasból Piroska elé.)

PIROSKA
Na végre, itt a puska! De milyen puska ez? Olyan, mint egy műláb... Hiszen ez nem is puska, ez egy műláb hiszen ez... Mit küldtek nekem az angyalok... Jaj, jön a farkas... most aztán hogy ne féljek... (A farkas támad, bekapja Piroskát, békésen elterül egy kémény tövében, horkolni kezd.)

GOMULKA
Kihirdetem a második forduló győztesét. Győzött a farkas. Gratulálok magamnak, megvan minden napra a friss vadhús. Kéretik szólítani a harmadik forduló résztvevőit.

KÉMÉNYSEPRŐ
Kéretik a pástra Hófehérke és a gonosz mostoha. (Súgva.) Nyugalom, Hófehérke, edd csak meg nyugodtan az almát, de előtte kapd be az ellenmérget... ha ugyan el nem rontják most is a barátaink a varázslatot...

HÓFEHÉRKE
Nem félek... Dehogynem félek... Megint viszontlátni azt a szépséges szörnyeteget... És hogy néz, megbabonáz, hol az ellenméreg?

RÉSZEGES
Béla, Hófehérke mit is kért?

BALFÁCÁN
Drótvágó ollót, Rudi.

RÉSZEGES
Oké. Megy a drótvágó olló. (Hófehérke elé szállingózik egy drótvágó olló.)

HÓFEHÉRKE
Közeledik a szörnyeteg... Ez meg mi? Ez egy drótvágó olló! Én nem ezt kértem, angyalok! Ez selejt áru! Mit kezdjek egy drótvágó ollóval... (A mostoha Hófehérke szájába tömi az almát, aki azonnal holtan esik össze. A mostoha a magával hozott üvegkoporsóba fekteti, nevet, és tovalebben.)

GOMULKA
Kihirdetem a harmadik forduló győztesét, aki nem más, mint a szépséges mostoha. Gratulálok magamnak a velencei tükrökhöz! Kéretik pástra hívni az utolsó előtti küzdő feleket!

KÉMÉNYSEPRŐ
Jöjjön akkor most... Jancsi és Juliska és a boszorkány.

JULISKA és JANCSI
Az a tervem, hogy elvágom a kalitka rácsait, és hátba támadom, a fenébe, az öregasszonyt.

KÉMÉNYSEPRŐ
Remek terv. Remélem, lesz hozzá eszközöd.

JANCSI
Az angyalok megígérték... Na, ott a boszorka... hih, be ronda vagy, öreganyám, elég rád néznem, és rögtön szörnyet hal az ember a félelemtől...

JULISKA
Ne hergeld, Jancsi, látod, milyen gonosz a tekintete.

JANCSI
Gonosz annak hergelés nélkül is. Na, gyere, menjünk. Az ám, de hol a drótvágó olló? Remélem, nem csak az az egy volt az angyaloknak, amit az előbb Hófehérke kapott...

RÉSZEGES
Béla! Mit rendelt Jancsi és Juliska?

BALFÁCÁN
Azt hiszem, azt írtam ide melléjük, hogy ellenméreg.

RÉSZEGES
Oké. Megy az ellenméreg. (Jancsiék elé szállingózik egy fiola ellenméreg.)

JULISKA
Mi ez?

JANCSI
Ez nem drótvágó olló. Ezt is összekeverték a részeges balfácánok. Mi kaptuk az ellenmérget... Menekülj, Juliska, megpróbálom föltartani a banyát! A banya Jancsira rádobja a kalitkát, Juliskát pedig megbabonázza.)

GOMULKA
Kihirdetem az utolsó előtti forduló győztesét, aki nem más, mint a boszorkány. Gratulálok magamnak a mézeskalács-sütő géphez és a kolbászkerítéshez. (Meglátja a kemencét, amit a boszorkány készít elő Jancsiéknak.) A mindenit! Igazi napkollektoros kemence. Remélem, itt tetszik hagyni majd használat után... esetleg nyitok egy sütödét is... Kéretik hívni az utolsó küzdőket!

KÉMÉNYSEPRŐ
Nehéz szívvel teszem, látom, itt minden balul sül el... Kéretik a küzdőpástra Csipkerózsika és a tizenkettedik tündér. (Súgva.) Én már nem is merek semmit se mondani neked, Csipkerózsika... Járj szerencsével!

CSIPKERÓZSIKA
Ne félts te engem. Láttam, hogy mindent elbaltázott az a két kétbalkezes angyal. Mindenki mást kapott, mint amit kért. De, ahogy számolom, nekem a puska jut. Én pedig kitűnően bánok a puskával. Úgy leszedem, kérem, azt a nyafka matrónát a tető széléről, mintha ott se lett volna soha.

KÉMÉNYSEPRŐ
Ez a beszéd. Bátorság.

RÉSZEGES
Mit rendelt Csipkerózsika?

BALFÁCÁN
Már csak a puska maradt. Nyilván azt.

RÉSZEGES
Oké. Megy a puska! (Csipkerózsika elé szállingózik a puska, aki felkapja, és kétszer rálő a tündérre, de az csak nevet.)

CSIPKERÓZSIKA
Hát persze... Hogy ez nem jutott eszembe. A tündéreket nem fogja a puskagolyó. Hát akkor, jön az alvás. Adieu kéményseprő, fekete királyom, adieu angyalok, társak, mesevilág... (A tündér megszúrja a kezét a rokkával, Csipkerózsika nagyot ásít, elnyúlik a földön, és álomba merül. A tetőt kezdi behálózni a vadrózsa.

GOMULKA
Kihirdetem az utolsó forduló győztesét, aki a tündér. Gratulálok magamnak, megvan a bűvészbolt is. Megállapítom, hogy minden fordulóban mi győztünk... a gonoszok!

GONOSZOK
Hurrá, győztünk, győztünk, győztünk... (Táncba kezdenek, majd a dal végére, a farkas kivételével, levonulnak a tetőről. Ott marad a vert sereg, a két angyal és a kéményseprő, az alvó Csipkerózsika, a szélütötte ólomkatona, Hófehérke az üvegkoporsóban, Jancsi a kalitkában, mellette szinte kővé dermedve Juliska. valamint a farkas, bendőjében Piroskával.)

KÉMÉNYSEPRŐ
Na, ezt szépen elbaltáztátok.

RÉSZEGES
Ezt szépen elbaltáztad.

BALFÁCÁN
Te baltáztad el...

RÉSZEGES
Te írtad fel rosszul az eszközöket.

BALFÁCÁN
Én nem is tudok írni.

RÉSZEGES
És ezt csak most mondod?

BALFÁCÁN
Szégyelltem volna bevallani előttük.

KÉMÉNYSEPRŐ
Szégyellted volna! Te aztán igazi balfácán vagy, barátocskám. Miattad buktak el szegény mesefigurák.

RÉSZEGES
Bizony, Béla, miattad.

BALFÁCÁN
Ne szólíts Bélának, Rudi. Én tényleg balfácán vagyok, megérdemlem a nevemet.

RÉSZEGES
Te se engem Rudinak. Én meg csak egy ócska, részeges, vén angyal vagyok. Ha tegnap nem lumpolok annyit, maradt volna energiám ahhoz, hogy kimenekítsem innen őket.

KÉMÉNYSEPRŐ
És most? Nincsenek itt amazok, miért nem szabadítjuk ki őket?

RÉSZEGES
Mert varázserő tartja őket zárva előlünk. Látod, nem látnak, nem hallanak bennünket.

BALFÁCÁN
És ilyenkor nem is élnek... olyanok, mintha rajzok lennének a mesekönyvben.

KÉMÉNYSEPRŐ
Akkor... vége mindennek.

RÉSZEGES
Még nincs vége mindennek.

BALFÁCÁN
Csak várd ki a végét.

KÉMÉNYSEPRŐ
Várjam ki a végét? Hát azt bizony kivárom!

ANGYALOK
Miért vagyunk mi angyalok,
ha nem segítünk senkinek?
Ha az se jó, mit megteszünk,
és az se jó, mit nem teszünk meg?

KÉMÉNYSEPRŐ
Mit picsogtok itt, két nebáncsvirág? Hogy így, meg úgy... Nyugtával dicsérd a napot...

BALFÁCÁN
Ezt mintha már mondtad volna, de nem baj, tudjuk, a közmondásban az a szép, hogy sokszor van mondva, és te elég sokszor mondasz mindent, kéményseprő.

RÉSZEGES
Szép a fenét. Én unlak a közmondásaiddal együtt. Az angyalok mindent csak egyszer mondanak.

KÉMÉNYSEPRŐ
Az angyalok! De kérdem én, egyáltalán, angyalok vagytok ti? Egyiktök balfácán, a másiktök... na, nem akarlak megbántani angyali mivoltodban... szóval, amolyan pityókás...

BALFÁCÁN
Inkább kicsit félnótás...

RÉSZEGES
Arról aztán beszélhetnénk, hogy ki a félnótás...

KÉMÉNYSEPRŐ
Csak ne veszekedjetek! Mindketten megéritek a pénzeteket. Nézzetek körül, ez a háztető merő egy kudarchalmaz. Mindent összekevertetek, mindenki elbukott és elpusztult miattatok...

RÉSZEGES
Csak mert a balfácán nem tud írni...

BALFÁCÁN
Csak mert te meg nem tudsz olvasni.

RÉSZEGES
Ebben van valami, de ha nem írsz le semmit, akkor, ugye, hogyan is olvashatnám azt fel, még ha tudnék is olvasni... ahogyan nem tudok... különben pedig, miért kellene egy angyalnak olvasni is tudni...

KÉMÉNYSEPRŐ
Micsoda gyalázatos alakok... akarom mondani, angyalok vagytok ti. Előbb siránkoztok, most meg egymásra akarjátok rákenni a felelősséget...

RÉSZEGES
Miért, mit kéne csinálnunk? Ti nem így szoktátok, emberek?

KÉMÉNYSEPRŐ
Könyörgöm, legyetek kicsit jobbak minálunk! Ha mi lennénk kicsit jobbak nálatok, hát mi lennénk az angyalok.

Mondjuk, az a legkevesebb, hogy hozzátok helyre a hibát, amit elkövettetek.

BALFÁCÁN
Helyrehozni... Én szívesen helyrehoznám, de nem tudom, hogyan lehetséges.

RÉSZEGES
Én csak úgy belecsöppentem az egészbe... nem is érdekelt dolog... és, hogy őszinte legyek, most sem érdekel nagyon... megyek is vissza a saját háztetőmre.

KÉMÉNYSEPRŐ
Csak eredj! Idd meg a maradék borodat, és szunyókálj tovább estig. Ne is törődj azzal, hogy Piroskát megette a farkas, az ólomkatona élettelenül hever az ördög leheletétől a kémény mellett, Hófehérke holtan az üvegkoporsóban, Jancsit és Juliskát hamarosan megsüti a boszorkány a napkollektoros kemencéjében és jó étvággyal megeszi, Csipkerózsika meg még épp száz évig fog aludni - miattatok, mert egyiktök balfácán, a másiktök részeges.

RÉSZEGES
Ezt nem kellett volna ilyen keményen kimondanod... ez így nekem fájt...

KÉMÉNYSEPRŐ
Azt akartam, hogy fájjon. Rendben van, angyalnak nem vagytok jók, de legyetek jók - férfiaknak!

BALFÁCÁN
Én szeretnék jó - férfi - lenni.

RÉSZEGES
Mondjuk rá, hogy - én is.

KÉMÉNYSEPRŐ
Akkor kezdjetek hozzá!

BALFÁCÁN
Mihez?

RÉSZEGES
Mihez is, tényleg, na!

KÉMÉNYSEPRŐ
Álljatok a sarkatokra!

BALFÁCÁN
(a sarkára áll.) Én ráálltam.

RÉSZEGES
(a tető sarkához megy.) Ez az én sarkom. Rajta állok. Ezzel meg is vagyunk.

KÉMÉNYSEPRŐ
Ha nem lennétek a barátaim, már rég elkergettelek volna benneteket ezekről a tetőkről.

BALFÁCÁN
De a barátaid vagyunk...

RÉSZEGES
Azok vagyunk, vagy nem?

KÉMÉNYSEPRŐ
Azok vagytok. Éppen ezért mondom, hogy a sarokra állás azt jelenti, szedjétek már össze magatokat, az ég szerelmére... pardon, ez kicsit frivol megfogalmazás volt.

BALFÁCÁN
Nem baj, értjük. Hogy szedjük össze magunkat?

RÉSZEGES
Én úgy gondolom, egészen össze vagyunk szedve... Kezem, lábam, fejem helyén - nekem rendben.

KÉMÉNYSEPRŐ
Már nem tudom hogyan mondani, hogy megértsétek... Az a lényeg, hogy tegyétek jóvá a hibátokat!

BALFÁCÁN
Szíves-örömest, de, már nem tudom hogyan mondani, hogyan?

RÉSZEGES
Van ötleted, nagyokos kéményseprő, erre a hogyanra?

KÉMÉNYSEPRŐ
Van. Te, balfácán, ne legyél többé balfácán! Bízzál magadban, hogy meg tudod tenni, amit elhatározol, és abban, hogy többé nem fog kinevetni senki!

BALFÁCÁN
Megpróbálhatom. Nem vagyok hülye, nem vagyok ostoba, nem vagyok hülye, nem vagyok ostoba, nem vagyok hülye, nem vagyok ostoba...

RÉSZEGES
Mi ütött beléd, csak nem meggárgyultál?

BALFÁCÁN
Oh no! Csak mondogatom, és egy idő után el fogom hinni, és ha el fogom hinni, úgy fogok tenni, mint aki se nem hülye, se nem ostoba.

KÉMÉNYSEPRŐ
Te következel, részeges...

RÉSZEGES
Ne is folytasd, tudom, hogy mit kell tennem.

KÉMÉNYSEPRŐ
Akkor nem folytatom.

RÉSZEGES
Nem fogok inni többé, megígérem, legfeljebb karácsonykor és húsvétkor egy-egy pohárkával... legfeljebb kettővel.

KÉMÉNYSEPRŐ
Eggyel.

RÉSZEGES
Akkor eggyel. És ha nem részegeskedem, akkor segítségére tudok lenni a bajbajutottaknak.

KÉMÉNYSEPRŐ
Erről van szó.

BALFÁCÁN
És most?

RÉSZEGES
És akkor most?

KÉMÉNYSEPRŐ
És most, és akkor most... mit tudom én, hogy akkor mi van és akkor most. Éljetek az új lehetőségeitekkel. És ne felejtsétek: lassan járj, tovább érsz.

BALFÁCÁN
Nem felejtjük. Lassan járj, tovább érsz. De hová mész ilyen lassan?

KÉMÉNYSEPRŐ
Egy kis dolgom van innen tovább, oda akarok érni.

RÉSZEGES
Képes lennél magunkra hagyni bennünket?

KÉMÉNYSEPRŐ
Igen. Boldoguljatok most egyedül. Ti hibáztatok, ti is hozzátok helyre. Adieu, kis angyalaim, adieu! És pá!

BALFÁCÁN
Na, ez jól itt hagyott bennünket.

RÉSZEGES
Jól. Mit is kell csinálnunk? Álljunk a sarkunkra!

BALFÁCÁN
Vállaljuk magunkat!

RÉSZEGES
Ezt azért ne, ez elég rossz szöveg a te szádból - is. Már ezt a sarkamra állást is nehezen viseltem. De - ha már megfogadtam, egye fene, fene egye, ahogy itt szokták mondani a földön, nem iszom, többé.

BALFÁCÁN
Én meg, nem leszek balfácán, többé.

RÉSZEGES
Mi lenne, ha megpróbálnánk feltámasztani őket?

BALFÁCÁN
Hát... éppenséggel meg is próbálhatnánk. Bár még soha nem tettünk ilyesmit.

RÉSZEGES
(Hófehérke üvegkoporsójához megy, kopogtat.) Ébresztő, Hófehérke! Ébredj fel! Nem ébred.

BALFÁCÁN
Mert rajta van a rontás.

RÉSZEGES
Francot. Meg van halva. Azért nem ébred.

BALFÁCÁN
Ez viszont szomorú. Nézzük ezt a Jancsi és Juliskát! Jancsi!

RÉSZEGES
Juliska!

EGYÜTT
Jancsi és Juliska! Tessék felébredni szépen, és hazamenni apukához, anyukához az erdőszéli favágóházba, nem itt bennünket szomorítani!

RÉSZEGES
Nem hallják.

BALFÁCÁN
Talán ez a Csipkerózsika nem szúrta meg jól a kezét azzal a vacak szerkezettel... Na, ugyan már, Csipkerózsika, ne marhuljál fölöslegesen, ébresztő fel! ...hiába.

RÉSZEGES
Te, én ezt a Piroskát itt a farkas gyomrában meg sem próbálom.

BALFÁCÁN
Azért csak próbáld meg... Ránk aztán ne mondja majd senki, hogy meg se próbáltuk!

RÉSZEGES
Oké. De ez lesz az uccsó, annyi szent. Pardon, annyi bizonyos...

BALFÁCÁN
Várj, részeges... Nem érzel valami... furcsát?

RÉSZEGES
De igen. Nem tudom megmondani, hogy mit, de valamit... igen. Mintha... Mintha bizseregne a... szárnyam... helye...

BALFÁCÁN
Az enyém is. És... mintha telítődnék megint energiával.

RÉSZEGES
Biztos, mert jót akarunk cselekedni... telítődünk.

BALFÁCÁN
Hacsak úgy nem. Na, megpróbálod? Uccsó...

RÉSZEGES
Meg én. Ébredj, Piroska, a farkas hasában! (A farkas megmozdul, kinyitja a szemét, mereven bámul a részegesre.) Várj, balfácán... hoppá... légy esett a levesembe... nem Piroska ébredt fel... jaj... hanem a farkas... pucolás!

BALFÁCÁN
Nem! Ha harc, legyen harc! Huúú, de bátor vagyok. (Bokszoló mozdulatokkal ugrabugrál az elképedt farkas előtt.)

FARKAS
Brrr. Egészen rendeset aludtam. hallottam a saját horkolásomat is... Állj meg, farkas, azt hiszem, leesett az állad. Most akkor alszom, vagy ébren vagyok? Ki ez? És mit ugrál itt előttem ez a macskajancsi? Nem látja, hogy én vagyok a farkas? Mi több, egyenesen maga a farkas vagyok?

BALFÁCÁN
Azt látom, hogy a farkas vagy, de te meg azt nem látod, hogy én meg angyal.

FARKAS
Angyal? Ha te angyal vagy, akkor én vagyok Piroska nagymamája. Vagy már az angyalok se a régiek. Se szárnyad, se aranyhajad... na, ne etess tovább, nincs egy fikarc sugárzásod se...

BALFÁCÁN
De öklöm az van, nesze, te dagadék, nesze, te dagadék, nesze, te dagadék. (Háromszor bepancsol a döbbenettől védekezni képtelen farkasnak, aki hanyatt esik.)

FARKAS
Ennek teljesen elment az esze... szédülök... bokszolni speciel nem nagyon tudok... én a vadászra számítottam... ez így nem sportszerű... most akkor, hogy kapjam be majd a vadászt, ha az összes fogamat kiverte ez az elvadult angyalfajzat... én menten elájulok... (elájul).

BALFÁCÁN
Ezzel meg is volnánk. Egy határozott metszés a hasikónkon... így ni, kicsi farkas, és máris itt van Piroska. Hoppá! Van itt még valaki. Kezét csókolom. A nagymama lehet az illető, öreg, szemüveges, és nem válaszol. Jól tetszik lenni? Nem tetszik érteni, amit mondok? Én a balek angyal vagyok, tisztelettel...

PIROSKA
Hiába próbálkozol, balfácán, a nagymama olyan süket, mint az ágyú hiába próbálkozol. De köszönöm, hogy megmentettél, elég szűkösen voltunk ott bent ketten a nagymamával... meg, tudod, horkol is, de rettenetesen.

RÉSZEGES
Akkor hát nem a farkas horkolt?

PIROSKA
Nem hát. A nagymama nem hát a farkas.

FARKAS
Én soha nem horkolok... én soha...

NAGYMAMA
Pofa be, vadállat! Van itt épp elég rossz arcú alak rajtad kívül is, és sehol egy vadász! El is pucolok innen, amíg nem késő! (Elmenekül a lejárón.)

PIROSKA
Ne törődj vele, kicsit megviselte a farkas bendője! De te egy igazi hős vagy, mondhatom, balfácán egy igazi hős ne törődj vele.

BALFÁCÁN
Nem tagadom. Az.

RÉSZEGES
És én?

PIROSKA
Azt nem tudom. Engem a balfácán mentett meg, azt tudom.

RÉSZEGES
Ha így állunk, akkor most én is megmentek valakit.

BALFÁCÁN
Csak rajta! Addig én pihenek, mert ezzel az energiával nem vagyunk még teljesen rendben... egészen sokat fölemésztett ez a kis csetepaté a farkassal... régen meg se kottyant volna.

RÉSZEGES
Régen nem is mertél volna megküzdeni a farkassal.

BALFÁCÁN
Az lehet. De meg se kottyant volna.

RÉSZEGES
Próbálkozom Csipkerózsikával.

BALFÁCÁN
Piszok.

RÉSZEGES
Tessék?

BALFÁCÁN
Persze, folyton kilövi magának a legjobb nőt.

RÉSZEGES
Ne feledd el, hogy angyalok vagyunk.

BALFÁCÁN
Már nem egészen... vagy még nem egészen...

RÉSZEGES
Csak a merő tisztelet hajszol bele ebbe a kalandba, semmi részrehajlás a szépség felé... Csipkerózsika, édes lelkem, elég nehéz lesz hozzád beférkőzni ezen a ménkő sok vadrózsaindán keresztül... mindig utáltam a vadrózsaindákat, így keresztül...

TÜNDÉR
Hová, hová, barátocskám? Csak nem erre? Vagy csak nem arra?

RÉSZEGES
Aha. Inkább amarra... Alighanem lebuktam kissé, így keresztül a rózsaboglyán. Csak úgy, ide, mondhatni, sehova... tündérnéném....

TÜNDÉR
Nénéd ám a radai rosseb, varacskos képű, dülöngélő betolakodó...

RÉSZEGES
Egy tündér azért beszélhetne választékosabban is. Teszem föl.

TÜNDÉR
Teszed le azt a kést, de gyorsan, különben az ujjadra verek! Hagyd a vadrózsaágakat békén! Csipkerózsika még kilencvenkilenc évet, háromszázhatvannégy és fél napot kell, hogy aludjék.

RÉSZEGES
Nem fog, mert én megmentem.

TÜNDÉR
Ha nem lenne méltóságomon aluli, beleszakadnék a röhögésbe. Te fogod megmenteni Csipkerózsikát, te rakás szerencsétlenség? Hogyan fogod megmenteni?

RÉSZEGES
Azt még nem tudom. Majd kitalálom.

TÜNDÉR
Kitalálod? Ezzel az aggyal? Azt nehezen hiszem, hogy bármi is eszedbe jut! Egyet azért jó lesz megjegyezned:

RÉSZEGES
(észreveszi a földön heverő rokkát) Ez volt az a furcsa és idétlen valami, amivel jól megszúrtad Csipkerózsika ujját! Itt van a fortély nyitja, a nyitok fortélya, vagy hogy is, és mindegy! Lássuk, a te ujjad jobban bírja-e a mérgezett tűt?

TÜNDÉR
Tágulj innen azzal a vacakkal! Hozzám ne merj érni, mert békává... gilisztává... bőregérré változtatlak! Nem tágul, és valamiért nem változik... fatal error... sem békává, sem gilisztává, sem bőregérré... A legjobb, ha huss... elszállok innen... az ördögbe, beleakadtak a szárnyaim a vadrózsa töviseibe...

RÉSZEGES
Na, lássuk csak, hogy bírod a gyűrődést, picinyem... helycserés támadás... vigyázat, szúrok... (Megszúrja a rokkával a tündér ujját, aki elhanyatlik, és nyomban el is alszik. A részeges Csipkerózsika fölé hajol, elég hosszan megcsókolja.)

BALFÁCÁN
Te meg mi a fenét művelsz? Nem hagyod abba azonnal!

RÉSZEGES
Maradj már! Nem hallottál még arról, hogy minden mesében így történik? Látod, már éledezik is a csóktól.

CSIPKERÓZSIKA
Álmaim királyfia, hát eljöttél, megmentettél? Ámbár kicsit öregecskének és elhasználtnak látszol így ébredés után... de sebaj, kérlek, majd kivasaljuk a ráncos bőrödet... letornásztatjuk szépen a pocakodat... Nem is volt, kérem, ez a száz esztendő olyan vészes...

RÉSZEGES
Na, most már én is hős vagyok?

BALFÁCÁN
Alighanem. Hogy állunk energiával?

RÉSZEGES
Fogyik. Ki kell tartson még néhány erőpróbán keresztül... Azt hiszem, most egy kicsit ráerősítünk... (Előhúzza a zsebéből a laposüvegét.) Csak egy kortyot... Na, most mit néztek így rám... Egy felet... Tudjátok mit, nem is kell nekem ez a vacak...

PIROSKA
Most lettél a szememben igazi hős most lettél...

RÉSZEGES
Jókor.

CSIPKERÓZSIKA
Hiszen, ön nem is a királyfi, hanem... csak az a részeges angyal, kérem, azt sandítom.

RÉSZEGES
Részeges angyal? Ezért megcsinálhattam a felhajtást... Kedves Csipkerózsika, ön közvetlen, de csöppet sem kedves.

PIROSKA
A részeges angyal már a múlté, nem látod a részeges angyal? És a százéves álomból, az ő jóvoltából, nem kellett egyetlen napot sem letöltened, megmentett a tündér átkától és a százéves álomból.

CSIPKERÓZSIKA
Úgy kérem, a bocsánatát kérem, és a kezemet adom, ha viszi kérem, kezdem annak a belátását, amit Piroskánk itt mond éppen.

RÉSZEGES
Mi, angyalok, ugye, nem szoktunk nősülni... De ha ez a szokásunk kialakulna, ugye, akkor még visszaérthetünk a kérdésre, kedves Csipkerózsika.

BALFÁCÁN
Na, a románc megint. Én meg mehetek újabb megmenteni. Ki is következik?

JANCSI
Én.

BALFÁCÁN
Te ne szólj bele, Jancsi, te el vagy varázsolva!

JANCSI
De nekem, a fenébe, nagyon elgémberedett ebben a kalitkában az összes lábam.

BALFÁCÁN
Akkor, a fenébe, kiszabadítalak. (A kalitkához lép, de amint megérinti, a szerkezet megzendül, a feljáró ajtaja kicsapódik, és előront rajta teljes rútságában a boszorkány. Balfácánt jeges rémület fogja el.) Rérérészegggeges aaaangyagyagyagyal? Ivivivitt vavavavaaagy?

RÉSZEGES
Csaaak vovovovoltaaam. Mooost a kééméémééméény mööggöögöögöögöött vagyvagyvagy vagy nem is vagyok.

BALFÁCÁN
Retretetetetenetesen ronronronronda ez a vééééén kukukuku kutya legyek, ha bebebe nem csicsicsinalnalnalok.

RÉSZEGES
Szedd öössszöszsöszössze magmagmagadat, vegyvegyvegyél pélpéldát rólrólrólam, ésés kapd el a vénvénvén kukukukukurtafarkú malmalmalacevő boszboszboszorrkányát.

BOSZORKÁNY
Mit nem látok, he?

BALFÁCÁN
Mit látsz...

BOSZORKÁNY
Ki nyúlt a kalitkához, he?

BALFÁCÁN
Kiki neem? Nem, nem, nem nyúlt hozhozzá senkisenkise.

BOSZORKÁNY
Akkor mi volt ez a nagy zengés, he?

BALFÁCÁN
Tatalántánlántán az égazégazégzengazégazengaz... na jó, belezavarodtam a szövegembe.

BOSZORKÁNY
Tudod te, ki vagyok én, te nyavalyás, he?

BALFÁCÁN
Csakcsakcsak sejsejtemsejtem.

BOSZORKÁNY
Nem tudod. De meg fogod tudni. Ha majd megtiporlak, megkínozlak, megégetlek, megzabállak. Remélem, mindent elmondtam, ha valamit kihagytam volna, később pótolni fogom, a gyakorlat pillanataiban.

BALFÁCÁN
Ez nekem olyan érthetetlen, akár egy összetett mondat.

BOSZORKÁNY
Mindent meg fogsz érteni a magad kárán, ha nem takarodsz az utamból. Most aztán jóval akasztottad össze a bajuszodat... Nincs is bajuszod, most látom. Nem baj, bajszatlan, nem sokáig leszel itt már bajtalan... he... hehe...he.

BALFÁCÁN
Eeeelhiszeeeem... goondolgondolgondolnám... ha véletlenül úgy tetszene gondolni, segsegsegsegítenék... ezt a janjajancsijancsit kicsit megmegmegsütnisüt...

JANCSI
Áruló. A fenébe, és még ez nevezi magát angyalnak.

BALFÁCÁN
Nyugtával dicsérd a napot... azon felül, ne csináld itt a feszültséget nekem. Csak várd ki a végét, csöndben, fiacskám.

BOSZORKÁNY
(lángok jelennek meg a kezében.) Jól van, teszek veled egy próbát. Akkor segíts, és gyújtsd be a napkollektort... Üsse kavics, meg a guta, ha jó leszel, kapsz néhány kövérebb falatot ebből a girhes Jancsiból, he.

JANCSI
A fenébe, volna pofád belőlem zabálni?

BALFÁCÁN
Beszélj szebben velem. Én mégiscsak egy angyal vagyok, aki a kiszabadításodon ügyködöm.

JANCSI
Erről eddig nem volt szó. De különösnek tetszik a tevékenységed...

BALFÁCÁN
Nem a te dolgod, hogy megítélj, balga gyermek... Szeretett vén banyám, rücskös ronda szipirtyóm, hányásom témája, undorom rámája, szíveskednél megnézni, elég meleg-e már a napkollektoros kemence ahhoz, hogy ezt a Jancsi gyereket rendben megsüssük, és úgy megegyük, hogy néhány zsírosabb falat nekem is jutna belőle...

BOSZORKÁNY
Te kis haspók, huncut pára! Egyre jobban tetszel nekem, a végén még leveszel a lábamról, de akkor nem felelek magamért... Kellene a Jancsi zsenge húsa finomra sütve, he? Na, nézzük azt a kemencét, aztán meglátjuk, kapsz-e egyetlen falatot is a kölyökből... ha...

RÉSZEGES
Ha megfordul, kapd el, és lökd!

BALFÁCÁN
Na, mit nem gondolsz, mi volt a tervem? Csak undor fog el a látására, a tapintására, a lökésére, a taszigálására...

RÉSZEGES
Egy analfabéta nem finnyáskodik, balfácán.

BALFÁCÁN
Az más. Akkor lököm, ha nekem mindegy, ahogy így mondod...

BOSZORKÁNY
Jaj, mit csinálsz, te elvetemült angyalvakarék! Azonnal engedj el, különben működésbe hozom ellened az első számú boszorkánytrükkök!

BALFÁCÁN
Mit csinálok? Na, mit csinálok, roppant szipirtyó? Megsütlek a napkollektorodban, vén banya. Háromig elszámolok, és háromra belelöklek. És semmi trükk, mert akkor háromig sem fogok számolni.

RÉSZEGES
Remélem, számolni azt tudsz...

BOSZORKA
Nem tud... lefogadom, hogy nem tud. Csak lökdösődik a mihaszna fattya...

BALFÁCÁN
Naná, hogy tudok! Egy... kettő...

BOSZORKA
Jaj, tud... Nem lehetne elölről kezdeni a számolást?

PIROSKA
Adjál neki, balfácán adjál neki!

CSIPKERÓZSIKA
Kérem, tartsuk be a nemzetközi egyezmények megszabta kereteket...

PIROSKA
Mimóza nyugati... pfuj!

CSIPKERÓZSIKA
Barbár kelet-európai... Beee!

BOSZORKÁNY
Ne lökjél bele ebbe az igen meleg napkollektoros kemencébe, balfácán! Elismerem, legyőztél. Azzal győztél le, hogy megismertetted velem a félelmet. Ha egy boszorkány, életében, akár csak egyszer is, fél, félti az életét, nyomban elveszíti a varázserejét. Nézz rám! Hát boszorkány vagyok én? Dehogyis vagyok már a félelmetes vasorrú bába. Szerencsétlen, kisnyugdíjas öregasszonyt csináltál belőlem azzal, hogy megijesztettél.

BALFÁCÁN
Így is jó. De akkor most mi legyen?

PIROSKA
Adjál a vénasszonynak, adjál...

CSIPKERÓZSIKA
A bölcs megfontolást ajánlom, kérem, a későbbi vizsgálatok elkerülésére...

BOSZORKÁNY
Van egy javaslatom, ha szabadna ebben a nagy tanácstalanságban... Ha a napkollektoros kemencét visszakapnám, esetlegesen nyitnék egy mese-pékséget... Minden mesében minden reggel friss kenyeret, tepertős pogácsát és cukrozott brióst osztogatnék a szegény embereknek... árva gyerekeknek... elesett öregasszonyoknak... magányos vénembereknek... jaj, belehalok a saját jóságomba a végén...

RÉSZEGES
Tegyen fogadalmat a gyanús matróna!

BALFÁCÁN
Megígéred?

BOSZORKÁNY
Meg én. Van más lehetőségem? Megboldogult boszorkány koromban a szemedet kapartam volna ki egy ilyen kérdés után, de most... akkor kötünk alkut, vagy nem kötünk alkut pékségileg, és mehetek hontalannak az aluljárókba?

BALFÁCÁN
Kötünk. De legyen sós kifli is, mert azt nagyon szeretem.

BOSZORKÁNY
Lesz. Jancsi fiam, és téged is, Juliska, felfogadlak kis segédemnek. Lesz rendes fizetés is, meg munkaidő, meg munkatörvénykönyv, majd utána nézek, mi kell egy ilyen foglalkoztatáshoz... de aztán, ott nem alszunk egyfolytában, Juliska lányom...

BALFÁCÁN
Ja, jó hogy figyelmeztetsz, banyám, felébresztem Juliskát is, a végén még túlaludja magát...

JANCSI
A fenébe, egészen kellemes kis öregasszony lett a szipirtyóból.

BOSZORKÁNY
Ne a múlt bűnein rágódjunk folyton, ha kérhetném... tekintetünket függesszük a jövőre! Mi több, csüggesszük...

JULISKA
A néni nem is olyan ronda, tulajdonképpen...

BOSZORKÁNY
Ajajaj, ezt még meg kell szoknom... ezt a púdert. Szerettem ronda és ellenszenves és gonosz lenni... na, ezt a jóságos öregasszonymaszkot is megszokom. Most megyek, keresek egy jó helyet a mese-péküzletnek. A napkollektoros kemencét meg majd együtt elvisszük oda, ha megtalálom. Jövök vissza, aranyoskáim, csak várjatok türelemmel.

RÉSZEGES
Haladunk, balfácán, egészen jól haladunk, csak mintha elfogyott volna az összes energiám.

BALFÁCÁN
Az a baj, hogy nekem is.

PIROSKA
És akkor mi lesz az ólomkatonával akkor mi lesz?

CSIPKERÓZSIKA
És mi lesz, kérem, a Hófehérkével, aki az üvegkoporsóban alukál, kérem, és hát nehezen fog felébredni, ha meg van halva...

RÉSZEGES
Mindenki sorra kerül, de előbb egy korty...

MIND
Egyetlen korty se!

RÉSZEGES
Na ja. Ha nem, nem. Hol is az a katona?

ÖRDÖG
Itt van a katona, de ő az én foglyom, és nem szeretném, ha bármilyen mesterkedésbe kezdenél, vén részeges angyalmaradék, ismerlek jól, és régóta készülök, hogy elbánjak veled.

RÉSZEGES
Püff, az ördög.

PIROSKA
Adjál neki, adjál neki is!

CSIPKERÓZSIKA
Csak nem egy ilyen kis ördög-bördög fog gondot okozni, kérem, önöknek, életem hercegei?

JANCSI
Mi ez egy boszorkányhoz képest, a fenébe, hogy ne is kérdezzek rá?

JULISKA
Azt gondolom, hogy úgy mondjam, cselekedni kellene végre.

BALFÁCÁN
Cselekedj, részeges, tiéd az ördög!

RÉSZEGES
Tiéd, tiéd, de hogy cselekedjem, ha egy korty angyal-energia nem maradt bennem? A pálinkahiányról nem is beszélve...

BALFÁCÁN
Találd föl magad!

ÖRDÖG
Majd én föltalállak, csak gyere! Jókedvemben találsz. Nesze, itt egy jó kis kénköves lehellet.

RÉSZEGES
Pfuj, de büdös vagy! Mintha egész éjjel pálinkát vedeltél volna.

ÖRDÖG
És nesze, most meg itt van egy kis forró pokolpára.

RÉSZEGES
Jaj, ez a forróság teljesen leborotválta a szakállamat. Nem is baj, úgyis borotválkozni készültem. De, hallod-e, kezdelek egy kicsit nagyon unni...

ÖRDÖG
És nesze még, te vén trottyos, egy kis béka-kígyó-sárkányfog-denevér-főzet a pofádba bele! (Leönti a részegest.)

RÉSZEGES
Ez szétéget, ez roppant büdös, ez undorító! Most aztán tényleg elég legyen, te mocskos ördögfattya, betelt a pohár!

ÖRDÖG
Ez még csak a kezdet volt, kisfiam. Most jön a támadás. Széttéplek, darabonként doblak a pokol fenekére.

BALFÁCÁN
Biztató kezdet, annyit látok. Milyen jó, hogy nem nekem kell lépnem az ügyben. Lépni sem bírnék.

RÉSZEGES
Én sem állok túl jól a lépkedéssel... nincs energiám.

ÖRDÖG
Gyere, te nyavalyás, látom, a katonára fáj a fogad. De a katona, már mondtam egyszer, az enyém. El fogom égetni a nyavalyást, ólomszívét a tenger mélyére vetem, a papírtáncoslány, ennek az ostobának a szerelmét, pedig feleségül veszem.

RÉSZEGES
Ha a fogam nem is fáj a katonára, valamit kezdenem kell vele a megmentése érdekében, hiszen elvárja a közönség tőlem éppen ezt.

PIROSKA
Bizony, elvárjuk bizony.

CSIPKERÓZSIKA
Az úgy van, kérem, hogy vannak megmentők és megmentettek...

JANCSI
És az úgy van, a fenébe, hogy én csak megmentett lehetek ebben a mesében...

JULISKA
És, hogy úgy mondjam, az úgy van, hogy az angyalok a megmentők közé tartoznak... minden mesében.

RÉSZEGES
Hát, ha így van, akkor legyen így.

BALFÁCÁN
Derék mondás. Most már csinálj is valamit.

RÉSZEGES
Végzetes lépésre szánom el magam. (A villámhárítóhoz lép, és letöri a tetejét, majd azt is kettétöri.)

BALFÁCÁN
Mit tettél, oktalan kétéltű, oda az angyaltelefonunk!

RÉSZEGES
A helyzet hozta a váratlan megoldást. A telefont majd megoldjuk később. Na, gyere, ördög, lássuk, mire megyünk egymással! (A villámhárító két darabjából keresztet formál, azzal ront az ördögre, az ördög rémülten hátrál.)

ÖRDÖG
Hagyjál már azzal a kereszttel... hülyegyerek... ez nem ér! Ez nem tisztességes! Nincs egy gramm energiád sem, nyavalyás, és egy ócska trükkel akarsz kifogni rajtam... az a baj, hogy ki is fogsz... jaj, ne érintsd hozzám azt a rettenetes valamit, az angyalkeresztet... (Az angyal az ördöghöz érinti a keresztet, akiből lángok csapnak elő, és lángok között eltűnik a tetőről.)

PIROSKA
Bravó, részeges angyal, elparentáltad az ördögöt, bravó.

RÉSZEGES
Nem volt nagy ügy... csak egy kis találékonyság kellett hozzá.

CSIPKERÓZSIKA
Megismétlem, kérem, hogy ön egy hős... ugye, még nem nős?

JANCSI
A fenébe, ezt jól csináltad, részeges...

JULISKA
Hogy úgy mondjam, mestermunka volt.

RÉSZEGES
Köszönöm, akkor talán föl kéne ébreszteni az ólomkatonát.

BALFÁCÁN
Rajta.

RÉSZEGES
Katona, ébredj fel, megszűnt fölötted a rontás.

ÓLOMKATONA
Riadó! Az ördög... hun az ördög? Nincs az ördög... Én vagyok itt... fölébredve... állok mindenki rendelkezésére... ha szükséges, így fekve is... akkor most mi van? Meg vagyok mentve?

RÉSZEGES
De meg ám!

ÓLOMKATONA
Innentől kezdve megint... de nem szövegelek annyit... kicsit körbeókumlálom a helyzetet... aha, mindenki rendben... csak az a Hófehérke... a hófehér bőrével... ében hajával... karcsú derekával... még az üvegkoporsóban, ugye... kinyúvasztva ottan...

RÉSZEGES
Nem probléma, ugye, balfácán...

BALFÁCÁN
Mit akarsz ezzel mondani?

RÉSZEGES
Hogy megint te jössz.

BALFÁCÁN
Ez igaz. De mondtam, hogy nincs energiám a csodatételekhez.

RÉSZEGES
Nekem se volt az előbb, mégis él az ólomkatona, az ördög meg elégett...

BALFÁCÁN
Öngyulladás volt... nem lehet kizárni...

RÉSZEGES
Az eszed tokja volt öngyulladás. Egyébként pedig, mindegy is. Volt, nincs ördög. A katona él. Indulj, mentsd meg Hófehérkét!

MIND
Mentsd meg Hófehérkét! Mentsd meg Hófehérkét! Mentsd meg Hófehérkét! Mentsd meg Hófehérkét! Mentsd meg Hófehérkét!

BALFÁCÁN
Hát... Ha ennyire akarjátok... éppenséggel megpróbálhatom... (Feltűnik a mostoha.) De most megdermed minden gondolatom... mozdulatom... ámulatom... mi szép... e kép... e nő... látványa besző... befon... megbénult minden gondolatom...

MOSTOHA
Szép herceg, ki előttem állsz, honnan vagy való? Való-e, hogy való vagy, vagy az ég küldött talán, hogy szívem ilyen hevesen megdobban látásodra, arcod összes angyali fodra összes lábamról levesz...

BALFÁCÁN
Elájulok... A gonosz nem ez... nem ő... e nő... nagyon menő...

PIROSKA
Ne tévesszen meg a gonosz mostoha balfácán ne tévesszen meg!

BALFÁCÁN
Hátha ti tévedtek... e nőtől férfivá ébredtem...

RÉSZEGES
El is alszol nyomban, ha a hátadba nyomja a kését...

BALFÁCÁN
Rosszindulatodhoz nem fér kétség.

CSIPKERÓZSIKA
Hófehérkét tessék nézni, kérem, aki az üvegkoporsóban alszik holtan...

BALFÁCÁN
Ezt e szép lény nem tehette, csak gonosz rágalom mondhatja...

MOSTOHA
Jól látod, királyfi, vagy szépséges akárki, kinek képe szívemben már aranyos rámát kapott, fényessége elsápasztja a napot...

BALFÁCÁN
Halljátok? Teljesen belém zúgott a bombázó!

JANCSI
Ébredj fel, a fenébe, így se te, se mi, csak ő megy vissza a mesébe!

JULISKA
Hogy úgy mondjam, most vagyunk komoly gondban... a balfácán pályát vesztett...

RÉSZEGES
Nem hiszek a szememnek... a balfácán halálosan szerelmes...

MOSTOHA
Nézz a szemembe, szépséges lovagom, akarom, nézz, akarom, nézz, a szemembe nagyon... Lásd ott magadat talpig vértben, hősies pózban, egy templomtéren, ahol majd frigyünkre a pap mondja az áldást...

BALFÁCÁN
Látom, látom, és nagyon bírom a látványt!

MOSTOHA
Akkor csak nézzed, és ne tudj betelni vele. Majd eljön az idő, amikor elég lenne ennek a sok szépnek a fele is... De most még csak nézz, szemem ragyogása megigéz, hangom selyme álomba ringat, felejtsd el a gondjaidat, légy boldog, mint még soha... ostoba...

MIND
Ne dőlj be neki! Ne dőlj be neki! Ne dőlj be neki! Ne dőlj be neki! Ne dőlj be neki!

BALFÁCÁN
Könnyű azt mondani. Hiszen szép, mint az őzgida, bájos, mint szarvas a folyó fölé hajolva, termete délceg, szíve felém hajolt... azt mondta nekem, szép kedvesem... (Összeölelkeznek.)

MOSTOHA
Tudtam, hogy egymásra találunk. Megsúgta a szívem, hogy nem állhat közénk az ármány. Most már semmi nem választ el bennünket egymástól. Mondd, hogy igen! Ez az ostoba Hófehérke pedig... mondd, édes, neked hiányzik?

BALFÁCÁN
Hogy nekem? Nekem egyáltalán nem hiányzik ez az ostoba Hófehérke pedig... jó helyen van ott, ahol van.

MOSTOHA
Nem zavarhat már bennünket ő sem, édes.

BALFÁCÁN
Nem zavar bennünket, édes, nő sem...

MOSTOHA
Te vagy már szívem egyetlen hőse... hamarosan nőse... aztán majd te sem, és ő se... (Hófehérke felé mutat.)

ÓLOMKATONA
Részeges, akkó te csinájjá má valamit, mert a Hófehérkének kampec.

RÉSZEGES
Valamit, de mit? Egymásba vannak teljesen bolydulva. Szét se tudom szedni őket...

PIROSKA
Ki kellene ábrándítanod ezt a hősszerelmest abból a ronda nőből ki kellene.

RÉSZEGES
Ronda? Lennék csak én a balfácán helyében... pardon, ugye, arra gondolok, hogy én már rég elláttam volna a mostoha baját... hallanátok a jaját...

JANCSI
Azt mondod, Piroska, hogy ronda? Inkább hogy nagyon is szép.

PIROSKA
Ez neked szép ez neked...?

ÓLOMKATONA
Ami azt illeti, nagyon is frankó a formája meg a pofázmánya...

PIROSA
(a tetőablakra mutat) Nézzétek csak a tükörképét, máz nélkül és bűbáj nélkül mutatkozik az ablak tükrében! Vén, ráncos, gonosz arc, hozzá képest a boszorka is szépségkirálynő lehetne.

RÉSZEGES
Tényleg, borzasztóan rút nyanya ez a szép mostoha. Ezt látnia kell a balfácánnak. (Leemeli a tetőablakot, úgy tartja, hogy a balfácán lássa benne a mostoha tükörképét.) Balfácán, nézz csak ide!

BALFÁCÁN
Látom, a boszorkány képe, de mi közöm hozzá! Azon már túl vagyunk...

RÉSZEGES
Ez nem a boszorkány képe... ez a szerelmedé... a tükör nem hazudik... a gonoszság megöregítette... megcsúfította... megnyomorította... te meg őbelé vagy szerelmes... Ébredj fel, ne tévesszen meg a pofájára ragasztott álca...

BALFÁCÁN
Istenem, de csúf! Ez te lennél, életem királynője... az előző percig?

MOSTOHA
Egy pillanatig se foglalkozz velük! Táguljatok innen, mert olyat teszek... Csaltok, gazemberek, én szép vagyok... összetöröm az összes tükröt... ez nem én vagyok... én szép vagyok...

MIND
Ez te vagy, ez a csúfság, te vagy ez a rútság, te vagy ez az undormány, te vagy ez a nagy ormány...

MOSTOHA
Koholmány... Pusztuljatok, gazemberek... nesztek, egyetek mérgezett almát, nesztek egy mérgezett fésű a hajatokba, itt van egy mérgezett öv is a derekatokra, nesztek... hát én megpukkadok ettől a rohadék tükörtől... (Megpukkad.)

BALFÁCÁN
Pfuj. Megpukkadott. Majdnem megbűbájolt a gonosza. De nekem volt kellő tartásom ahhoz, hogy ne dőljek be neki.

RÉSZEGES
Szerencsére volt. Ébreszd Hófehérkét, de nyomban.

BALFÁCÁN
Ébredj, Hófehérke... Nem ébred. Ébredj, Hófehérke... Nem ébred. Ébredj, Hófehérke... Nem ébred. Mit csináljak?

RÉSZEGES
Mit? Mit? Ugyan mit? Csókold meg!

BALFÁCÁN
Hogy én... hogy ezt a gyönyörűséget... aki sokkal szebb a mostohájánál... hogy én... naná, hogy megcsókolom... (Hófehérke a csókra nem ébred. Balfácán újra kísérli.)

ÓLOMKATONA
Talán elég lenne már az a sok nyalakodás itten! Tágulj menten attul a lánytul, mert nyomban lekanyarintom a füledet.

BALFÁCÁN
Nyughass már, barbár katona! Nem látod? Felébredt! Jó reggelt, Hófehérke, letelt a halál.

HÓFEHÉRKE
Úgy látom, minden jóra fordul. Királyfi ugyan nincs, de a törpék zajongását sem kell elviselnem. Majd meglátjuk, mire megyünk. Köszönöm, uraim.

BALFÁCÁN
Szóra sem érdemes, felség.

ÓLOMKATONA
Hiszen, ha tudná szegény, hogy hogy megnyalakodtad épp a szájánál... Na, mindegy, beszéljünk másról... Ha jól látom, valamennyien megmenekültünk... hála ennek a két cuki angyali mihóknak...

MIND
Éljen, éljen, éljen...

GOMULKA
Mi folyik itt? Hol a feljáróajtó? És hol vannak az én barátaim? És ti hogy kerültök mind ide, vissza, szökevények, gazemberek, huligánok, zajongók, jókedvűek, éneklők, vidámkodók, kedvesek... Roppant haragszom ám... hozom a rendőröket... a vámőröket... a pénzügyőröket...

ÓLOMKATONA
Kapjuk el a frakkját vén gilisztazabálónak! Oszt rendesen lássuk is el a baját!

GOMULKA
Ezt még megkeserülitek, jöttment népség!

JANCSI
Süssük meg a napkollektoros kemencében!

JULISKA
Hogy úgy mondjam, nem lenne ellenemre, gonosz egy pára a Gomulka bá, ha kicsit megcsiklandozná a nagy hasát a tűz!

CSIPKERÓZSIKA
Altassuk el száz évre, kérem, az jót tesz neki!

HÓFEHÉRKE
Az én üvegkoporsóm felszabadult! Belefekhet abba is.

PIROSKA
Nem lehetne feltámasztani a farkast? Lenne neki eledele...

GOMULKA
Könyörgöm, drága mesefigurinák és figurák, kegyelmezzetek az életemnek, nem vagyok én rossz, csak egy kicsit boraross, hiszen hát házmester vagyok, és az minden bajom, hogy rend kell legyen, földszinten, emeleten, legfőképp a háztetőn... de lehet, hogy rosszul tudom...

ÓLOMKATONA
Na, mitévők legyünk a vén bűzbombával?

BALFÁCÁN
Azt tesztek, amit akartok... de részeges, ahogy így elnézlek... Nem hiszek a szememnek... neked kinőtt a szárnyad...

RÉSZEGES
És neked is... balfácán... szép nagy fehér szárnyad van, mint régen.

KÉMÉNYSEPRŐ
(megjelenik a tetőfeljáróban) Úgy ám, kinőtt, mert jót tettetek az emberekkel... végre nem magatokkal foglalkoztatok... hoztam új drótokat, azonnal megcsinálom az angyaltelefont... mehettek vissza, föl az égbe... a szárnyatok már megvan hozzá.

RÉSZEGES
Van egy kis bibi... a magam részéről... köszönöm, de itt maradnék inkább... itt a földön... közöttetek.

BALFÁCÁN
Én is... lemondanék a szárnyaimról... közöttetek...

KÉMÉNYSEPRŐ
Emberek akartok lenni?

ANGYALOK
Angyalnak lenni jó,
de embernek lenni nem unalmas...

KÉMÉNYSEPRŐ
hát nem, nem.

ANGYALOK
A mi szívünk már nem
lenne képes másként dobogni fönt

KÉMÉNYSEPRŐ
megértem.

ANGYALOK
Maradnánk végleg itt,
kínlódva akár a többi ember

KÉMÉNYSEPRŐ
legyen úgy.

GOMULKA
Micsoda öröm, hogy az angyalok itt akarnak maradni... külön fogok figyelni rátok, drága kis angyalkáim...

RÉSZEGES
Ehhez azért nem ragaszkodnék.

JANCSI
A fenébe, pusztuljon végre az álnok Gomulka!

KÉMÉNYSEPRŐ
Ne bántsuk az öreg és balga és buta és gonosz Gomulka bácsit - nagyon! Legyen a büntetése, hogy nem lehet többé sehol házmester, a gyerekekre nem szólhat rá, hogy ne zajongjanak, énekeljenek, kergetőzzenek és vidámkodjanak, nem szabad többé galambokra vagy angyalokra lövöldöznie, és a tetőre sohasem jöhet már föl. (Gomulka bácsi minden tagmondatnál hangosan feljajdul.) Elfogadja, Gomulka bácsi?

GOMULKA
Tehetek mást? Elfogadom. Ezentúl, nyugdíjas házmesterként tengetem az életem, nem szólok bele semmibe, nem lesz könnyű, de majd megszokom ezt is...

ÓLOMKATONA
Helyes a bőgés, Gomulka! De akkor kibül lesz a házmester?

HÓFEHÉRKE
Az már nem a mi dolgunk.

CSIPKERÓZSIKA
De igen, kérem. Mi elmegyünk, de hagyjunk magunk után megnyugtató állapotokat.

PIROSKA
Igaz is, legyen a házmester a kéményseprő, igaz is...

MIND
Legyen örökös házmester! A kéményseprő!

KÉMÉNYSEPRŐ
Vállalom! Mert így a tetőn majd mindig lakhatnak angyalok, és a mesék üldözött kis figuráinak is otthont adhatok. És még valami... Ezentúl: (a dal közben Gomulka bácsi minden egyes szabadnál ismét följajdul)

itt szabad enni,
itt szabad inni,
itt szabad lenni,
itt szabad görbén,
itt szabad egyenessen,
itt szabad eggyáltalán
menni,
de szabad maranni is,
állni, sőt, szalanni is,
s még szabad jáccani,
szabad jónak láccani,
s nem szabad rossznak láccani,
és szabad hasznáni
s nem szabad ártani,
ahogy szabad:
hangoskonni, hallgatni,
okoskonni, nevetni,
szabad itten örülni és szeretni,
szabad itten meséni,
hangszereken zenéni,
emlékezni, tervezni,
álmodozni, szervezni,
segíteni eggymásnak -
itten mindent szabad ám!

MIND
Éljen az új házmester.

PIROSKA
És mi lesz velünk mi lesz?

MIND
Hát... visszamegyünk a mesénkbe! Ott már úgyis nagyon hiányozhatunk!