New Page 1

V. A kapitalizmus,
azaz a tőke korlátlan uralmának elemzése és kritikája.

Az első gondolatom az volt, hogy a témát a kapitalizmus műszaki-gazdasági eredményeinek tömör elemzésével kezdem és azt követően világítok rá az ellenpólusra, arra a rettenetes nyomorra, elnyomásra, ami a kapitalizmus alapelveiből és gyakorlatából eredően mára a Föld lakosságának többségét sújtja. A szegénység-adatok felületes elemzése is elég volt azonban ahhoz, hogy a tárgyalás sorrendjét megfordítsam és a negatív pólusra tereljem a figyelmet. Fokozta a kérdés kifejtésére irányuló erőfeszítésem, hogy a tatai golfpálya 19. lyukánál (kocsma) vita közben a magát a világ lakossága 0,5%-át kitevő (mondta) pénztermelő és azt 'visszaforgató' elit tagjának tudó vitapartner - érvei fogytán - lekomcsizott. Ám legyen! Aki belelapoz az írásaimba, annak tisztán kell látnia, hogy a kommunista 'bélyeget' magamra veszem, ha az emberiség bajait kutató és azokon javítani szándékozó emberként kapom és elutasítom, ha a kommunista diktatúrák gazember vezetőivel próbálnak egy csokorba kötni.

E rövid bevezetés után lássuk a kapitalizmust, elsőnek a szegénységet, amitől terhes és amit óhatatlanul kitermel, szül!

Számtalan megközelítési módja létezik és születhet, hiszen a vizsgált terület, társadalom fejlettségi szintjétől kezdve a vizsgáltak tolerancia-szintjéig végtelen azon tényezők köre, amelyek befolyásolhatják az értékelést.

Vegyük az egyszerű - elég általánosan elfogadott - csoportosítást, amely három rátekintés szerint végzi a vizsgálatokat: (1) a vizsgáltak jövedelme szerint, (2) a rendelkezésükre álló, helyesebben az általuk fogyasztható javak mennyisége (és minősége) szerint és (3) a vizsgáltak saját megítélése szerint.

Ha nem akarunk hetekig foglalkozni a témakörrel, korlátoznunk kell az adatokat a nemzetközi elemzések során talán legáltalánosabban használt definíciók alapján születőkre. A definíciók: (1) abszolút vagy extrém szegénységben élőknek tekintik azokat, akik napi 1$/fő jövedelemnél kevesebbel rendelkeznek (iszonyat, nem?), (2) az elviselhető, de fejlődésképtelenséget okozó, ezért ugyancsak gyorsan felszámolandó szegénységben senyvedőknek azokat tekintik, akik napi 2$/fő jövedelemnél kevesebből élnek.

Én átéltem 1945-46-ban, a II. világháborúból 5 bőrönddel kikeveredő nyolctagú család tagjaként. 'Európai, puhább' éhezés volt, mint amit a fejletlen országok legszegényebb nyomorgányai élnek át, mégis nyomot hagyott bennem egész életemre.

"Az éhínség az esetek többségében a populáció élelmiszer-elosztása valamilyen széthullásának eredményeként jön létre - legyen az ok az általános szegénység, háború vagy az élelmiszer politikai fegyverként alkalmazott tudatos megtagadása a populációtól. A krónikus alultápláltság többnyire a társadalom vagyonának és erőforrásainak szétosztási problémáiból ered. Míg a krónikusan alultáplált gyerekek nem nőnek fel a lehetséges teljes potenciáljukig, az akut alultápláltság végső pontja az éhezés: az éhezés, amely felborítja az anyagcserét, ami halálhoz vezet."

A definíciók egyébként nem fejezik ki a szenvedés leglényegesebb vonásait.

Joseph Wresinski szerint a nagyon szegények ismétlik, hangsúlyozzák, hogy a legnagyobb szerencsétlenség nem az éhezés vagy hogy nem tudnak olvasni, még az se, hogy nincs munkájuk. A legnagyobb szerencsétlenség a tudat, hogy semmibe veszik őket, még a szenvedéseiket is ignorálják, lenézik őket, a teljes létük alatt olyanok, mintha már meg is haltak volna!

És következzék a hihetetlennek tűnő, ma általánosan elfogadott két adat: az első kategóriához (napi 1,- USD) több mint egymilliárd ember tartozik, a másodikhoz (napi 2,- USD) 3 md, azaz az emberiség közel fele! Földrajzi térségek szerint vizsgálva a pusztító szegénységben élőket, döntő többségüket Afrika és Dél-, valamint Kelet-Ázsia adja. Míg azonban másfél-két évtizede az utóbbi kettő 'vezetett', mára Afrika foglalta el a vezető pozíciót, Ázsiában ugyanis a kommunista Kínában gyorsan (200 millióról 70 millióra), Indiában kisebb mértékben tudták csökkenteni a számukat, Afrikában viszont rohamosan nő az abszolút nyomorban élők száma és 'minőségében' is romlik a helyzet, az AIDS és más súlyos betegségek, pusztító aszályok, reménytelen helyzeteket teremtő háborúk 'tarkítják' a képet. A volt szocialista tábor országai (Kelet-Európa és Közép-Ázsia) elhanyagolhatóan 'járulnak hozzá' a problémához, mégis figyelemreméltó, hogy a szocializmusban alig létező abszolút nyomor a neokapitalista évek alatt megsokszorozódott. Ismétlés? Csak hangsúlyozni kívánom: A napi 1$/fő jövedelem alatt élők száma azt jelenti, hogy ennek a sárgolyónak minden hatodik lakója elviselhetetlen nyomorban él. Ez a fajta extrém szegénység megfosztja az embereket fundamentális emberi jogaiktól, 'segíti' a HIV/AIDS terjedését, alapvetően járul hozzá a politikai instabilitáshoz és a környezetszennyezéshez.

Naponta 24 000 ember hal éhen vagy a tartós éhezés valamilyen következménye miatt. Háromnegyedük ötévesnél fiatalabb gyerek.

A legszegényebb 48 nemzet (a világ országainak egynegyede) GDP-je nem éri el a három leggazdagabb ember együttes vagyonát.

Közel egymilliárd ember lépte át a XXI. század küszöbét úgy, hogy nem tud olvasni és nem tudja leírni a nevét.

A világon évente fegyverkezésre fordított összeg 1%-a elég lett volna, hogy 2000-ig minden gyerek iskolapadba ülhessen (az adat nem teljesen korrekt, de a lényegre rámutat).

Egymilliárd gyerek (minden második a világon) nyomorban él, 640 millió feje felett nincs fedél, 400 millió nem jut egészséges ivóvízhez, 200 millió nem részesül egészségügyi ellátásban. 10,6 millió gyerek halt meg ötéves kora előtt 2003-ban.

Nem kevésbé megdöbbentő adat, hogy a világ legnagyobb gazdasági hatalma, az USA is szegénység-tömeget ad a világnak. Az ezredforduló előtti pillanatban, 1999-ben 31 millió (!!!) amerikai állampolgárt tartottak nyilván abban a kategóriában, amelynek szerencsétlen tagjai éheznek vagy nem lehetnek biztosak abban, hogy a következő étkezésükhöz tudnak-e ételt szerezni. Ezekből 12 millió gyermek! (Internet - TheHungersite). Szinte nevetséges, hogy a gazdagságtól duzzadó országban jóindulatú civil programok foglalkoznak az éhínség felszámolásával. Ezek élelmiszer-bankok felállításával, az éhínség-gócok jelentésével foglalkozó hálózat kiépítésével próbálják megoldani a kérdést. Naiv erőlködés, az okokat kellene feltárniuk!

Indiát elég jól ismerem ahhoz, hogy a felsorolásra kerülő adatoknak higgyek. Ezek a számok csupán kiragadott példák és a felszínt érintik, az igazi mélységgel, az érinthetetlenek sorsával nem foglalkoznak.

- Indiában él - egy országon belül - a legtöbb szegény. A cca. egymilliárd lakosból 350-400 millió a szegénység-küszöb alatt él (az adat nem taglalja, melyik küszöbről van szó, valószínűnek tartom, hogy az 'abszolút szegénység'-re vonatkozik), 75%-uk városban nyomorog. Az embertelen nyomor legfőbb okai az analfabétizmus és a népességnek a gazdasági fejlődésnél gyorsabb növekedése (Kínával szemben, ahol ezt a kérdést sikerrel oldották meg). A lakosság 40%-a analfabéta, különösen magas az arány a nők és a 'listázott' rétegek (törzsi- és kasztonkívüli) körében.

- 111 millió gyermek dolgozik Indiában elképzelhetetlen körülmények között és a végtelenségig kizsákmányolva. A gyermekkorú prostituáltak számát 300 000-re teszik, kitéve az AIDS veszélyeinek. Nem sokkal jobb a 'normális' munkaterületeken dolgozó gyermekek helyzete: tizenéves gyerekek dolgoznak üzemekben hajnaltól napestig 10-20 $-cent napbérért, miközben veszélyes vegyszereket és olvasztott fémeket is kezelnek megfelelő védelem nélkül, sokszor a heti pihenőnapot se adják ki nekik; a legkülönfélébb egészségkárosodást szenvedik el; a falvakban a szülők mellett dolgoznak kölyökkortól kezdve, hogy a generációkon keresztül cipelt uzsorakölcsönöktől megszabaduljon a család; a külvárosi éttermekben konyhai kisegítőként és pincérként dolgoznak reggeli előttől vacsora utánig napi egy étkezésért és pár rúpiáért; háziszolgaként mindent kell csinálniuk a házban és alkalmazóik előtt kelnek és akkor fekhetnek le, amikor azok már visszavonultak.

A linkek felsorolása tartalmaz néhány Indával, az indiai szegénységgel foglalkozót.

Etiópia - a 100 USD/fő GDP-jével a világ legszegényebb országai közé tartozik. A 2001-ben 65,8 millióra becsült lakosság 44%-a, azaz 29 millió ember él az abszolút szegénység körülményei között. 1990 óta a helyzet csak romlott, főként a belháború és az AIDS gyors terjedése miatt, aminek következtében a már akkor elborzasztóan alacsony 45 éves várható élettartam 2001-re 42 évre csökkent. Etiópia persze nem a legjobb példa, mert 1974-től 1991-ig ostoba kommunista uralom rombolta a gazdaságot, '91-től 2000-ig pedig polgárháborútól pusztult az ország. Akárhogy is van, ez a helyzet a Föld egész lakosságának a szégyene, az általam jelölt betegségeinek eredménye!

Két ország szegénységét tartom még figyelemreméltónak, az USA-ét és Oroszországét.

Az USA kétségtelenül a világ egyik leggazdagabb országa, de gazdasági erejét tekintve kétségtelenül világelső. Mégis elborzasztó méretű az ott tapasztalható nyomor. A linkek felsorolásában több foglalkozik az USA-béli szegénységgel, sőt éhezéssel, és azokkal a civil kísérletekkel, amelyeket a kérdés megoldásának jóindulatú szándéka szült. Itt csupán néhány adatot villantok fel:

- Az US Census (Központi Statisztikai Hivatal) 'kis jövedelmű körzetek és szegénység' adatsorából: a szegénységben élők száma összesen 34 569 951 fő és bár a Poverty Guidelines (US Department of Health & Human Services) adataiból kitapogatható, hogy a szegénység-küszöb ott egy főre vetítve, négyfős család éves jövedelméből deriválva kb. a világ hatmilliárd fős lakosaira alkalmazott felosztásban megállapított alsó kategória küszöbének (<200 $/fő/év) duplája, így is döbbenetes adat, különösen, ha a relatív elnyomorodásra figyelünk!

Figyelemreméltó a Poverty; Welfare; Ethics site, amelyik linkek formájában (sajnos sok halott linkkel) irodalom-jegyzéket ad a szegénységgel foglalkozó munkákról. A szegénységről, gazdagságról, egyenlőségről és a megoldások kereséséről szóló művek hibája, hogy az egyenlő esély biztosítására koncentrálnak, pedig az nem nyújt megoldást a megtaposottak felemelkedéséhez. Hiába biztosítanak ugyanis az istennek, Góliátnak, Achillesnek és a lesántított kutyának ugyanolyan versenyfeltételeket, a sánta kutya megdöglik, ha nem gyógyítják, táplálják, stb.... A versenyt kell megszüntetni vagy tompítani és a megtermelt javakat minél egyenlőbben elosztani, tetszik, nem tetszik annak, aki többet termel. Azt ugyanis mások hátán lovagolva termeli... A nagyon jóindulatú America's Second Harvest azokkal a kísérletekkel foglakozik, amelyek az éhínség felszámolására irányulnak az USA-ban. Szinte nevetséges, hogy élelmiszer-bankok felállításával és éhínség-gócok jelentésével foglalkozó hálózat kiépítésével próbálja megoldani a gondot, ami pótlás! Nem szabad a lyukak, gödrök kialakulását megengedni... Érdekes számláló található benne, amely az idén eddig elpazarolt élelmiszermennyiséget próbálja összegezni. 2005.02.07.-én ez a 'mutató' 33,270,189,440 font, azaz cca.15 millió tonna volt, csak az USA-ban.

"...a maffiák továbbra is számottevő befolyással rendelkeznek az élet sok területén. A halottaik iránti szentimentális érzéseik miatt az új bűnöző elit megmentette a balzsamozás művészetét attól, hogy kövesse a kommunizmust az elmúlásba. Ezügyben is, mint annyi más kontextusban, a szovjet hagyományok tovább élnek." (Fantasztikus, nem? Nyomorgó tömegek és balzsamozás!)

Közbeszúrom, hogy a kapitalizmus egyik - részben 'öröklött' (mint India) - bűne a rabszolgaság. A National Geographic Magazine 2003 szeptemberi száma próbálja összegezni, hány embert sújt ez a gyalázatos intézmény. "Több rabszolga él ma a Földön, mint amennyit Afrikában ejtettek rabszolgaságba a transzatlanti rabszolgakereskedelem négy évszázada alatt. A modern emberkereskedelem 'rivalizál' a kábítószer-kereskedelemmel az érintett emberek számát és az életek elpusztítását tekintve." - mondja a cikk címe. Az összefoglaló szerint a rabszolgák száma sokkoló: ma cca. 27 millió embert adnak-vesznek, rabolnak el, tartanak rabságban, brutalizálnak és kizsákmányolna, tehát ma ugyanannyi embert tartanak egy adott pillanatban 'rabszolga státusznak' tekinthető körülmények között, mint amennyit évszázadok alatt sikerült a 'keresztény fehér fajnak' rabszolgaságba kényszerítenie. A kérdést tanulmányozók szerintem súlyosan alulkalkulálnak! A hetvenes években indiai szociológusok csak a hazájukban erre a nagyságrendre tartották a 'Bonded Labour' ( = rabszolga; saját cikkgyűjtemény) számát és nem hinném, hogy ez a szám azóta csökkent volna. És ugyan lehetséges, hogy India a világ legnagyobb rabszolgatartója, de nincs egyedül. Csak rá kell nézni a térkép linkre, megszámolnia az ismert rabszolgatartó országokat és elhűl a vér az ember ereiben: számtalan igen fejlett országban is tartanak rabszolgákat!

A szegénység terjedésének és mélyülésének számtalan oka van. Anup Shah (keresem az életrajzi adatait, egyelőre sikertelenül) igen izgalmas elemzését - Causes of Poverty - követve vizsgáljuk meg a legfontosabbakat:

A közhangulat - ügyes befolyásolás eredményeképpen - azt tartja, hogy a szegények maguk bűnösök, mert lusták, primitívek, nem szeretnek dolgozni, ők maguk vagy kormányuk alkalmatlan a menedzselésre. Lássuk a valós okokat:

Az IMF és a Világbank által előírt strukturális korrekció azt jelenti, úgy nyújtanak hitelt a kérelmező országoknak, hogy kötelezik azokat a szociális kiadásaik (egészségügyi és oktatási) csökkentésére, ezzel gondolva képessé tenni a hitelek visszafizetésére. Sok hitelt a felvevő ország gazdaságának megnyitásához, az alapanyagok és nyersanyagok, tömegáruk exportjához kötik. A hitelfeltételek a szegény országokat egymással folytatott versenyspirálba kényszerítik, ami a megfenekléshez vezet. Versenyeznek, hogy melyik tud olcsóbb feltételeket, alacsonyabb munkabért, magasabb kedvezményeket és olcsóbb természeti erőforrásokat nyújtani a korporációknak és a gazdagabb országoknak. Ez folyik most a volt szocialista országokban is. Mindez növeli a szegénységet és a függőséget. Ez hozza létre a globalizáció csontvázát is. Végeredményben a történelmileg kialakult egyenlőtlen versenyfeltételeket merevíti meg. További részletek angolul

Állítja, hogy a II. világháború után az egész világ szabaddá vált. Az afrikai országok vezetői regionális gazdasági közösség létrehozását és annak gyors fejlesztését tervezték. Ha ezt (és Latin-Amerika fejlődését) hagyták volna, a világ gazdagsága most azokban a régiókban lenne és nem Európában (és Amerikában). Ettől félve Afrika és Latin-Amerika potenciálisan gazdag országait tudatosan destabilizálták.

A 'nem-sürgősségi', hanem rendszeres élelmiszer-segély fenntartja a szegénységet! Ez a segélyforma, amelyik nemes ügynek látszik, destruktív hatású. Azzal ugyanis a helyi földművesek 'alá ajánlanak', tönkreteszik őket és akár a segélyben részesülő egész országot is. Ha nem abban segíti őket a világ, hogy termelőeszközhöz jussanak és azt használni, a terményeiket pedig (profittal, haszonnal) értékesíteni tudják, akkor fennmarad vagy mélyül a szegénység és a függőség. További részletek angolul. Shah ezt a témakört alapvetően Peter Rosset Institute for Food and Development Policy (vagy FoodFirst.org) kutatásait követve tárgyalja.

A világ fele - közel hárommilliárd ember - él napi 2 $-nál kevesebből. (Half the world -- nearly three billion people -- live on less than two dollars a day. ^{source

1)
- a source 1 - 19 (források) a 19. pont után következő
'További
adatok, angolul'
linkben találhatók.}

A világ 48 legszegényebb országának a GDP-je kevesebb, mint a világ 3 leggazdagabb emberének összesített vagyona. [The GDP (Gross Domestic Product) of the poorest 48 nations (i.e. a quarter of the world's countries) is less than the wealth of the world's three richest people combined. ^{source

2}⁾

Közel egymilliárd ember lépett be a XXI. századba úgy, hogy nem tud olvasni vagy aláírni a nevét. (Nearly a billion people entered the 21st century unable to read a book or sign their names. ^{source

3}⁾

Kevesebb mint 1%-a annak, amit a világ évente fegyverre költ elég lett volna ahhoz, hogy 2000-re minden gyereket iskolapadba ültessenek és ez mégse történt meg. (Less than one per cent of what the world spent every year on weapons was needed to put every child into school by the year 2000 and yet it didn't happen. source 4)

A világ 100 leggazdagabb szervezetének 51%-a korporáció. (51 percent of the world's 100 hundred wealthiest bodies are corporations. ^{source

5}⁾

A Föld iparilag fejlett országai között a leggazdagabbikban a legnagyobb a szakadék gazdag és szegény között. (The wealthiest nation on Earth has the widest gap between rich and poor of any industrialized nation. ^{source

6}⁾

Minél szegényebb egy ország, annál valószínűbb, hogy az adósságtörlesztéshez szükséges összegeket közvetlenül a néptől szedik be, akik se nem szerződtek ezekre a hitelekre, se nem láttak belőlük egy fillért sem. (The poorer the country, the more likely it is that debt repayments are being extracted directly from people who neither contracted the loans nor received any of the money. ^{source

7}⁾

A fejlett országok népességének 20%-a fogyasztja a világ javainak 86%-át. (20% of the population in the developed nations, consume 86% of the worlds goods. ^{source

8}^{- a megfogalmazás kissé félreérthető)}

A világ lakosságának felső ötöde - a leggazdagabb országokban - élvezi a bővülő export 82%-át, a legalsó ötöde pedig mindössze 1%-át. (The top fifth of the world's people in the richest countries enjoy 82% of the expanding export trade and 68% of foreign direct investment -- the bottom fifth, barely more than 1%. ^{source

9} ^{- ez is félreérthető, szerintem)}

1960-ban a világ lakosságának 20%-ának - a leggazdagabb országokban - a jövedelme a legszegényebb 20% jövedelmének 30x-osa volt, 1997-ben 74x-ese. (In 1960, the 20% of the world's people in the richest countries had 30 times the income of the poorest 20% -- in 1997, 74 times as much. ^{source

10}⁾

Hosszútávú trendek analízise a következő képet mutatja a gazdag és szegény országok közötti távolságról: (An analysis of long-term trends shows the distance between the richest and poorest countries was about:)

3 : 1 1820-ban

11 : 1 1913-ban

35 : 1 1950-ben

44 : 1 1973-ban

72 : 1 1992-ben ^{source

11}

1,7 millió gyermek hal meg idén (2000), mivel a világ kormányai nem csökkentették a szegénység-szintet. ("The lives of 1.7 million children will be needlessly lost this year [2000] because world governments have failed to reduce poverty levels"^{source
12}⁾

A fejlődő világ most 13 $-t költ adósságtörlesztésként minden $-ért, amit segélyként kap. (The developing world now spends $13 on debt repayment for every $1 it receives in grants. ^{source

13}⁾

Párszáz milliárdos annyi vagyonnal rendelkezik, mint a világ legszegényebb 2,5 milliárd lakosa. (A few hundred millionaires now own as much wealth as the world's poorest 2.5 billion people. ^{source

14}⁾

A 48 legszegényebb ország a világ exportjának mindössze 0,4 %-át adja. ("The 48 poorest countries account for less than 0.4 per cent of global exports."^{source

15}⁾

A világ 200 leggazdagabb emberének együttes vagyona elérte az 1 billió USD-t, míg a 43 legszegényebb országban élő 582 millió lakos együttes jövedelme 146 milliárd USD-t tesz ki. ("The combined wealth of the world's 200 richest people hit $1 trillion in 1999; the combined incomes of the 582 million people living in the 43 least developed countries is $146 billion."^{source

16} ^{- remélem jól értelmezem a trillion-t,
mert mást jelent Angliában és mást az USA-ban)}

A be nem teljesülő emberi jogok közül a gazdasági és szociális területeken nem teljesülők száma a legnagyobb és legelterjedtebb az országok számát és az érintett emberek számát tekintve. ("Of all human rights failures today, those in economic and social areas affect by far the larger number and are the most widespread across the world's nations and large numbers of people."^{source
17}⁾

Cca. 790 millió, a fejletlen világban élő ember még mindig krónikusan alultáplált, majdnem 2/3-uk Ázsiában és a Pacific térségben él. ("Approximately 790 million people in the developing world are still chronically undernourished, almost two-thirds of whom reside in Asia and the Pacific."^{source

18}⁾

Évente 7 millió gyerek hal meg az adósság-krízis miatt. 8 525 038 halt meg 2000 január 1 és 2001 március 24 között. ("7 Million children die each year as a result of the debt crisis. 8525038 children have died since the start of the year 2000 [as of March 24, 2001]."^{source

19}⁾