Zalán Tibor
A vak
SZEREPLŐK:
II. (VAK) BÉLA
ILONA, II. Béla felesége
ÁLMOS, II. Béla apja
II. ISTVÁN
KÁLMÁN, II. István apja
ADELHAID, II. Béla nővére
KRÓNIKASZERZŐ II. Béla udvarában
APÁT a pécsváradi Szent Benedek monostorban
PRÉPOST a dömösi prépostságban
MEGVAKÍTÓ
HÍRHOZÓ
FŐURAK, SZAJHÁK, SZOLGÁK
Játszódik II. Béla udvarában, a meghamisított krónikákban és a király emlékezetében
1. Trónterem
(II. Béla, Ilona és a Krónikás - Kálmán és a gyermek István)
KRÓNIKÁS
István király pedig lelkének indulatosságában sok rosszat cselekedett, amit nem kellett volna.
ILONA
Tedd hozzá, hogy második. A végén még összekeverik amazzal. Nem vagy még fáradt?
II. BÉLA
Álmos vagyunk.
ILONA
Nem, te nem Álmos vagy. Te Béla vagy. Ezt mindig elfelejted. Apád volt Álmos. Te soha nem lehetsz Álmos.
II. BÉLA
A francba veled, szerb némber. Tudjuk, igaz, mi csak Béla vagyunk. Béla a második. Béla, a vak.
ILONA
Béla a király. Béla nem Álmos. Nem is lesz soha. II. Béla. Magyarok királya.
II. BÉLA
Agyarak királya. Így becéznek a hátunk mögött. Süket azért nem vagyunk, még ha vakok is. Vagy talán szarvak királya? Kell mindig emlékeztetned erre minket?
ILONA
Mire? A vakságodra, apádra, vagy a másodikságodra?
II. BÉLA
Vak ember nem lehet király.
ILONA
Itt vagyok én szemednek, jó felség. S tudhatod, én mindent látok. Egyek vagyunk mi ketten, nem? S többek vagyunk, mint bárki előttünk a trónon. Haladhatunk tovább a krónikával?
II. BÉLA
Csak isten szeme lát mindent. De lehet, vak ő is.
ILONA
Ne káromold istent, pogány!
II. BÉLA
Isten, isten... hol volt az isten, amikor...
ILONA
Már megint kezded? Haladjunk a krónikával. Hol tartunk, Krónikás?
KRÓNIKÁS
A koronázásnál.
II. BÉLA
Melyiknél? Attól függ, melyiknél. Neki kettő is volt...
ILONA
Neked egy is elég, király.
II. BÉLA
Melyik koronázásnál tartunk, ugass már!
KRÓNIKÁS
Az elsőnél, felség. 1105.
ILONA
Úgy írtad át, ahogy kértelek rá?
KRÓNIKÁS
Minden a parancs szerint történt.
II. BÉLA
Adtál a szemetek pofájának?
KRÓNIKÁS
Adtam, felség.
KÁLMÁN
Istvánkát akarjuk látni.
SZOLGA
Máris hozom... hozom is... itt is van.
II. ISTVÁN
Papa, hadd játszódjam az aranyalmával!
KÁLMÁN
Majd játszhatsz eleget. Az egész alma a tiéd lesz. Majd ha megérik. Most még zöld.
II. ISTVÁN
Az enyém lesz?
KÁLMÁN
A tiéd, bizony, a tiéd.
II. ISTVÁN
És a Lacika? Hiszen ikrek lennénk. Ő nem kap belőle? Ő is szereti az almát.
KÁLMÁN
Majd adsz neki Szabolcsban egy almáskertet. De akár kettőt is adhatsz.
II. ISTVÁN
Csak egyet kap a Lacika. Én irigy vagyok. Ezt fogják majd írni rólam a krónikaírók. Hogy irigy. De akkor mi lesz, papa, ha nem lesz elég a Lacikának az az egy almáskert? Márpedig én nem adok neki kettőt.
KÁLMÁN
Akkor legfeljebb a Lacikát kivégezteted. Egyébként a korona is a tied lesz. Na, ne nyúlkálj, még nem adjuk oda. Majd megkapod, ha meghaltunk.
II. ISTVÁN
Mikor fogunk meghalni, papa?
KÁLMÁN
Mi fogunk meghalni.
II. ISTVÁN
Ezt mondom én is. Mikor fogunk meghalni?
KÁLMÁN
De hülye vagy, fiam. Én fogunk meghalni egyedül. Így már világosabb?
II. ISTVÁN
Valamivel. Te fogtok meghalni. Rendben. Mikor?
KÁLMÁN
Majd csak ezeregyszáz-tizenhatban.
II. ISTVÁN
Sok idő van még addig?
KÁLMÁN
Hát, ami azt illeti, elég sok. Legalább tíz év.
II. ISTVÁN
Nem lehetne, hogy most koronáztatnál meg, kivételesen, papa!
KÁLMÁN
Ördögöd van, épp ez jutott eszünkbe nekünk is. Na, ha már annyira akarod, legyen. A jövő héten, ha elfoglaltságaink megengedik, szépen királlyá koronáztatunk.
II. ISTVÁN
És akkor majd együtt fogunk uralkodni, mi, meg ti, meg esetleg a Lacikák?
KÁLMÁN
Lacika semmiképpen sem. Te pedig, megmondtuk, hogy csak akkor uralkodhatsz, ha én már meghaltunk. Ezért aztán meg ne halljunk még egyszer többes számban beszélni téged addig!
II. ISTVÁN
Akkor meg mit ér ez az egész koronázási cirkusz? Álmos vagyok...
KÁLMÁN
Kusti! A nagybátyád az Álmos. Éppen őt, Álmost akarjuk kitúrni a hatalomból, te eszetlen... A legfontosabb, hogy légy mindig éber, fiam, s ne akarj soha Álmos lenni. Ne feledd, hogy a második István vagy.
II. ISTVÁN
Mi az, hogy csak második István vagyok? Én az első akarok lenni. Sőt, az egyetlen.
KÁLMÁN
Az nem lehet. Már volt ugyanis egy első.
II. ISTVÁN
És nem lehet két elsőnek lennie?
KÁLMÁN
Eddig ez nem volt jellemző.
II. ISTVÁN
Akkor te is csak második Kálmán vagy, nem?
KÁLMÁN
Nem. Mi első Kálmán vagyunk.
II. ISTVÁN
Kivel?
KÁLMÁN
Egyedül vagyunk első Kálmán. Ezért aztán néha nagyon egyedül vagyunk.
II. ISTVÁN
Rohadj meg, papa!
KÁLMÁN
Ne beszélj így egy királlyal, mert szétrúgjuk a seggedet!
II. ISTVÁN
Intézd el, hogy én is első lehessek!
KÁLMÁN
Nem lehet. Mi történelem vagyunk.
II. ISTVÁN
Hamisítsd meg a történelmet.
KÁLMÁN
Azt nem lehet. Azt majd második vak Béla fogja.
II. BÉLA
Marha. Ezt azonnal szedd ki.
KRÓNIKÁS
Bocsánat, felség, el nem képzelhetem, hogyan maradt benne...
ILONA
Én azt nem tudom elképzelni, hogyan került bele.
KRÓNIKÁS
Nem könnyű ám a krónikás helyzete sem, ha megjegyezhetem. Itt van ugye mindjárt a történelem. Ez a Kálmán király és ez az István király, ugye, két hírhedetten nagy bitang, gonosz parazita volt, hogy csak felséged és kedves édes apja esetére utaljak, melyet hamarosan fel fogunk dolgozni. Ám, néha a régi kódexek azt sugallják, mintha itt, ezek ketten, ugye, csak-csak csináltak volna valamit. Na mármost, az ember megpróbálja az igazságot megírni róluk, kérem szépen, ahogy aztat meg tetszettek nekem mondani. De hát az igazság annyira elkülönbözik a krónikákban megírtaktól, hogy az ember belezavarodik, ugye...
II. BÉLA
Elég ebből az istentelen hadovából. Azt a két mondatot kihúzogatod szépen, és kész. Nem érdekel a nyarvogásod bennünket. Folytasd, míg ki nem szúratjuk az összes szemedet!
ILONA
Ne heveskedj, Béla! Ne feledd, az ember lehet király vakon, de nem lehet krónikaíró. Megvakítod itt nekem, aztán meg írhatom át magam a történelmedet...
II. BÉLA
Ez igaz. De ne személyeskedjél velünk, asszonyom. Muszáj neked folyton arra emlékeztetned, hogy vak vagyunk, meg második, meg hogy Béla?
ILONA
Ne érzékenykedjél, második vak Béla, inkább igyekezz számodra kedvező történelmet íratni.
II. BÉLA
Íratjuk, íratjuk, asszony. Mi mást is íratnánk. Folytasd, fiam, a két sor kihagyása után!
II. ISTVÁN
Hamisítsd meg a történelmet, papa! Miből áll ez neked?
KÁLMÁN
Nem tudjuk, kisfiam, nekünk nem ez a sors rendeltetett. Mi nem ilyenek vagyunk.
II. ISTVÁN
Tudod, hogy milyen vagy? Tőlem megtudhatod. Testalkatodra nézve hitvány, de ravasz és tanulékony, borzas, szőrös, vaksi, púpos, sánta és dadogó.
KÁLMÁN
Ezt honnan veszed kurafi? Hiszen nem is látsz!
II. ISTVÁN
Már miért ne látnálak? Négyévesen csak-csak lát már az ember ezt-azt.
KÁLMÁN
A francba! Összekevertünk a (vak) Bélával. Ő az, akit meg fogunk majd vakítani. Ezt jegyezd meg, fiunk, hogy őt kell majd megvakítanunk, nehogy a nagy felfordulásban neked nyomjuk ki a szemedet... feltétlenül szóljál majd olyankor.
II. ISTVÁN
Ki az a bak Béla?
KÁLMÁN
Nem bak, hanem vak, te királyi szamár. Ráadásul, ha parancsolhatunk, zárójelbe téve mondd a vak szócskát! Ő mindazonáltal az unokatestvéred.
II. ISTVÁN
És miért fogod megvakítani, papa, azt a bizonyos (vak) Bélát, ha már úgyis vak.
KÁLMÁN
Vak az öreganyád.
II. ISTVÁN
Őt is megvakítottad?
KÁLMÁN
Te... te tényleg olyan eszméletlenül ronda vagyunk, mint ahogy azt leírtad nekünk az előbb?
II. ISTVÁN
Ezt nem én mondtam. Ezt a gyerekek mondják, az udvarban.
KÁLMÁN
Kik azok a gyerekek?
II. ISTVÁN
Miért, papa? Csak nem akarod bántani őket?
KÁLMÁN
Ellenkezőleg. Meg akarjuk őket óvni attól, hogy máskor olyan ostobaságot kövessenek el, hogy egy királyt kigúnyoljanak.
II. ISTVÁN
És hogyan akarod megóvni őket?
KÁLMÁN
Kivágatjuk a nyelvüket.
II. ISTVÁN
De papa, te tényleg pont ilyen vagy...
KÁLMÁN
Herceg, vigyázz a nyelvedre, mert még azelőtt elveszíted, hogy a fejedre tenném a koronát. És valamit jegyezz meg! Király lehet az ember vakon, de némán soha!
II. BÉLA
Ez a beszéd. Ezt már szeretjük. Az ember lehet vakon is király. De némán soha. Bölcs uralkodó ebből tanul. Életben hagyott ellenfeleinknek ezentúl kivágatjuk a nyelvét. Hanem, csak figyelj ránk jól. Ez a szép mondat nem maradhat Kálmán szájában. Tedd át valamiképpen az enyémbe. Hadd tudja meg az utókor, milyen mély gondolkodó volt ez a II. vak Béla.
2. II. Béla álmodik és emlékezik
(Álmos, a gyermek Béla, Adelhaid, Kálmán, Megvakító)
II. BÉLA
(sírdogál) Apa! Apa, hol vagy? Apához akarok menni!
ADELHAID
Apa elutazott...
II. BÉLA
Hova utazott el apa?
ADELHAID
Külországban tárgyal. Egy herceg oda utazik, ahova akar.
II. BÉLA
Adelhaid! Én is herceg vagyok, ugye?
ADELHAID
Te is herceg vagy. Csak még kicsike herceg.
II. BÉLA
És én is király leszek... egyszer?
ADELHAID
Nem, te nem leszel király, Béluska. Akkor lennél uralkodó, ha Kálmán királyunknak nem lenne fiúgyermeke.
II. BÉLA
És Kálmán királyunknak... van... fiúgyermeke?
ADELHAID
Van. Kettő is van neki. Két ikergyerek.
II. BÉLA
Akkor mindkettőjükből király lesz, ugye?
ADELHAID
Nem. Csak az egyikből.
II. BÉLA
És a másikkal mi lesz?
ADELHAID
A másik herceg marad élete végéig.
II. BÉLA
Azt tudod, a király kettejük közül hogyan választja ki majd az utódját?
ADELHAID
Azt nem tudja senki, hogyan választott. De már megvan a kiválasztottja. Meg is koronáztatta négyéves korában.
II. BÉLA
Én már elmúltam négy. Nem volt neki túl nagy a korona?
ADELHAID
De ostobácska vagy te, Bélus! És még te akarsz a magyarok királya lenni!
II. BÉLA
Hogy hívják a... a... kiválasztottat? Aki király lehet...
ADELHAID
Istvánnak. Második Istvánnak.
II. BÉLA
És ha mégis én lennék egyszer... a király... magyarok királya... akkor én... akkor én hányadik Béla lennék?
ADELHAID
A második.
II. BÉLA
Csak a második? Akkor már nem is olyan nagy baj, ha nem leszek király.
ÁLMOS
Király leszel, Béluska. Megígérem neked, hogy király leszel. Nagy és bölcs király.
II. BÉLA
Ne mondj valótlant, atyám, hiszen Kálmán királyunknak van koronás fiúgyermeke.
ÁLMOS
Majd nem lesz.
II. BÉLA
Hogyan nem lesz? Meg fogod ölni Istvánt?
ÁLMOS
Azt nem kötöm az orrodra, hercegecske. Azt bízd rá apádra!
II. BÉLA
Apa, sokat vagy messzire... miért nem viszel magaddal engem is az útjaidra?
ÁLMOS
Majd elérkezik annak is az ideje. Akkor majd viszlek.
II. BÉLA
És mit csinálsz olyankor, amikor nem vagy velünk?
ÁLMOS
Sok fontos emberrel beszélgetek, kisfiam. Szövetségeseket gyűjtök.
II. BÉLA
Neked Kálmán királyunkkal kell szövetkezned, nem?
ÁLMOS
Hát persze. De már maradj veszteg, Béla! Menj, játssz valamit. A végén tényleg megharagítasz!
II. BÉLA
(nehezen lélegzik) Nem. Nem én voltam. Én nem akartam, felség, én nem akarok király lenni. Legyél csak te a király, és legyen majd király István, a fiad.
KÁLMÁN
Látom a szemedben, kis féreg, hogy egyetlen szavad sem jön a szívedből. Hitszegő vagy, Álmos fajtájából. Hitszegő az apád is...
II. BÉLA
Apa nem hitszegő. Apa szeret téged. És szeret engem is.
KÁLMÁN
Az alattvalónak kötelessége szeretni a királyát.
II. BÉLA
Álmos a testvéred, királyom.
KÁLMÁN
Álmos is csak az egyik alattvalóm. Olyan, mint akárki más. Csak ravaszabb és veszélyesebb. Te pedig ennek az alattvalómnak a gyermeke vagy. A szolgám szolgája!
II. BÉLA
Igaz. Nem vagyok méltó, hogy a sarudat megérintsem.
KÁLMÁN
Hízelgésed hamis, Béla. Tudomásom van róla, hogy apáddal, azzal a veszett kutyával, együtt törtök a vesztemre.
II. BÉLA
Hogyan bizonyítsam a hűségemet, király? Én még csak kisgyerek vagyok...
KÁLMÁN
Öld meg apádat, te kisgyerek!
II. BÉLA
A gyermeknek tisztelnie kell az apját, uram, nem megölni.
KÁLMÁN
Királya parancsa szent az alattvalónak.
II. BÉLA
Jó alattvaló vagyok... de parancsolj mást, királyom... teljesíthetőt.
KÁLMÁN
Nincs teljesíthető és nincs teljesíthetetlen parancs. Parancs van, és engedetlenség van. Ezt vésd az eszedbe, Álmos fia, Béla!
II. BÉLA
Ölj meg, uram, ha mindenképpen meg kell ölnöd, de apámra ne emeltess velem kezet.
KÁLMÁN
Akár naggyá is tehetnélek... Eszed lenne hozzá, csak - ostoba féreg vagy, mégis.
II. BÉLA
Herceg vagyok, Kálmán király, nem féreg, herceg, Álmos fia.
KÁLMÁN
Előttem csak féreg vagy, egy áruló féreg, akinek az apja is áruló - féreg.
II. BÉLA
Testvéred gyalázod, Kálmán, amikor apámat.
KÁLMÁN
Neked nem Kálmán, neked a királyod vagyok.
II. BÉLA
A nagybátyám...
KÁLMÁN
A királyod. Kemény a tekinteted, Béla, megátalkodott kölyök leszel.
II. BÉLA
Szeretnék találkozni az unokabátyáimmal...
KÁLMÁN
Megtiltom. A folyam két ága örökre elvált egymástól. Nincs keresnivalód a trónörökös körül. Köszönd apádnak!
II. BÉLA
Nincs a szívemben harag mégsem, királyom.
KÁLMÁN
Szarok a szívedre, oktalan barom.
ÁLMOS
(ordít) Meg fog verni az isten, Kálmán! Éppoly torz a lelked, akár a tested! Ördögnek vagy testvére, de nem nekem.
SZOLGA
Elnémítsam, uram? Elnémítom tüstént.
KÁLMÁN
Csak hadd mondja a magáét. Csak hadd papoljon az én drága testvérem!
ÁLMOS
Nem úgy az! Apánk, László király téged szánt papnak, és engem az uralkodásra.
KÁLMÁN
Hagyd el! Ki emlékszik erre? Egyetlen sorban nem emlékezett meg erről. Van róla papírod?
ÁLMOS
A papír holt anyag.
KÁLMÁN
De az írás, Álmos, az írás az élőbb az élőknél. Úgyhogy, ne hivatkozz most drága emlékű apánkra. A foglyom vagy.
ÁLMOS
Az vagyok, elég szégyen. Mi okból fogattál le, mint egy áruló kutyát?
KÁLMÁN
Azon egyszerű okból, hogy az vagy. Hitszegő, álnok kígyó. Dög.
ÁLMOS
Akkor meg mire vársz? Miért nem öletsz meg?
KÁLMÁN
Eszemben sincs megölni téged, Álmos. Én istenfélő férfiú vagyok, bölcs és tudós király. Csak nem képzeled, hogy a tulajdon véremmel ilyet tennék? Soha. Érted? Soha. Hiszen testvérek vagyunk - vagy nem vagyunk azok?
ÁLMOS
Sima a nyelved, mindig is az volt, Kálmán. Soha nem tudtuk, milyen gondolatokat bújtatnak a szavaid. De nem kell a kegyelmed. És számomra többé nem lényeges, hogy mik vagyunk. Jel vagyunk csak, s mögötte semmi.
KÁLMÁN
Szó sincs kegyelemről, áruló kutya. Nem fértél a nyomorult bőrödbe, most meg fogod tanulni, hogy nyugton maradsz. Válaszolj nekem, igaz lelkedre Álmos, szerettél te engem valaha?
ÁLMOS
Téged nem lehet szeretni, te korcs! Tőled mindenki undorodik, undorodott az apád és az anyád is, és én is undorodom tőled. Felfuvalkodott, rossz király vagy. Mire volt jó az a sok tudomány... Könyves Kálmán... Hogy kitanuld belőle a kegyetlenséget és a gyilkolást? Nálad tehetségtelenebb és vérszomjasabb király csak az a nyámnyila, semmirekellő fiad lesz... ha egyszer felér a trónra.
KÁLMÁN
Fel fog érni, abban biztos lehetsz. Ugye, te jó gyámja lennél, ha én véletlenül meghalnék, szeretett öcsém...
ÁLMOS
Azt meghiszem!
KÁLMÁN
Hány nappal élne túl a fiam, te nyomorult?
ÁLMOS
Kérdésben a válasz.
KÁLMÁN
Hálátlan féreg vagy, Álmos. Vagy tán a lengyel "hadműveletedre" sem emlékszel? A saját szarodban csúszva átszöktél át a táborodból hozzám, a megtámadotthoz, hogy a lábamat csókolva kérd a bocsánatomat.
ÁLMOS
Haraptam volna belé inkább!
KÁLMÁN
Így is jó. Vakítsátok meg!
MEGVAKÍTÓ
Végig akarod nézni, királyom, hogyan veszem el a pártütő szemevilágát?
KÁLMÁN
Nem, semmiképpen. E megtévedttel ellentétben, bennünk még él a testvéri szeretet. Nem bírnánk látni...
ÁLMOS
Dögölnél meg a testvéri szereteteddel együtt! A kölykeiddel együtt.
KÁLMÁN
Az ám! Ha már itt tartunk, hozzátok be a fiát!
ÁLMOS
Ne! Őt ne...! Béla ártatlan.
KÁLMÁN
Nem bántjuk nagyon, hiszen ő is családtag - valahol. Csak kicsit megvakítjuk. Jobban fog hasonlítani a hőn szeretett atyjára, nem igaz?
ÁLMOS
Kegyelmezz, Kálmán, a gyermekemnek kegyelmezz, hiszen a testvérem vagy...
II. BÉLA
Apa, mit csinálnak veled? Apa, mit csinálnak velünk...
ÁLMOS
Bocsáss meg, kisfiam, bocsáss meg nekem...
MEGVAKÍTÓ
Nem lenne jobb megfojtani mind a két veszett ebet?
KÁLMÁN
A nyelvedet vágatjuk ki, rohadék, ha bele mersz pofázni a király dolgába.
MEGVAKÍTÓ
Bocsánatodért esedezem, királyom. Csak jót akartam. Mert ha a viperát, vagy a kölykét el nem taposod, előbb-utóbb belemar a lábadba. Na, gyere, te kis görcs!
II. BÉLA
Apa, segíts, apa... eresszetek... mit akarnak tőlem... apa...
KÁLMÁN
Megvakítani mind a kettőt... Mit álltok itt még mindig? Siessetek! (Hosszú csönd, majd amazok artikulátlan ordítása.) Bocsáss meg nekem, teremtő isten, hisz ha valakinek, neked látnod kell, hogy a hazámért teszem meg, amit meg tennem kell.
3. Trónterem
(II. Béla, Ilona és a Krónikás - Álmos, Kálmán, II. István, Megvakító, Udvaroncok)
II. BÉLA
Meddig jutottunk el, fiam?
KRÓNIKÁS
1115-ig, felség.
II. BÉLA
Jeles dátum.
ILONA
Ne vedd úgy a szívedre!
II. BÉLA
Ha már nem maradt szemünk, legalább a szívünket hadd használjuk szabadon, asszonyom.
ILONA
Használd, csak használd, de ne az eszed ellenében.
II. BÉLA
Béla király nem báli király, Ilona. Szívünk és eszünk együtt mozdul, bár utóbbi élvezi jobban a bizalmunkat.
ILONA
Bölcs dolog így vélekednie egy királynak.
II. BÉLA
Ebadta kurafi, még mindig nem mondtad, átigazítottad-e a régi krónikában a hazugságokat?
KRÓNIKÁS
Természetesen, felség. Méltóztatol meghallgatni az új változatot?
II. BÉLA
Méltóztatunk.
II. ISTVÁN
Papa, most meg hova megyünk?
KÁLMÁN
Megyünk, és megvakíttatjuk a bátyámat.
II. ISTVÁN
De papa, az nagyon rossz dolog, ha valaki a bátyját megvakíttatja!
KÁLMÁN
Rossz, nem rossz, néha szükség van rá.
II. ISTVÁN
És akkor látni fogom az unokaöcsémet, Bélát?
KÁLMÁN
Látni fogod. Csak ő nem fog látni téged.
II. ISTVÁN
Miért nem fog látni?
KÁLMÁN
Mert őt is megvakíttatom.
II. ISTVÁN
De ő még kicsi!
KÁLMÁN
Akkor kicsit fogom megvakíttatni. Éppen csak annyira, hogy ne lásson többé.
II. BÉLA
Ez nekünk így nem tetszik. Ez az István olyan benne, mint egy jóságos kis szent. Pedig szemét gaz kurva volt már kisgyermekkorában is. Ezt kell megénekelni az utókornak, te tulok!
KRÓNIKÁS
Értem, azonnal megteszem a szükséges javításokat. Na tehát, az annyimint, szóval itt meg annyimint, amott meg még egy annyi mint... mondanám, felség...
II. BÉLA
Mondd!
II. ISTVÁN
Papa, menjünk, azonnal induljunk, mert egy perc múlva már késő lehet!
KÁLMÁN
De hova ilyen sietve, trónörökös fiam?
II. ISTVÁN
Megyünk, és megvakíttatjuk a bátyádat.
KÁLMÁN
De fiacskám, az nagyon rossz dolog, ha valaki a bátyját megvakíttatja!
II. ISTVÁN
Rossz, nem rossz, néha szükség van rá.
KÁLMÁN
Akarod látni az unokaöcsédet, Bélát is?
II. ISTVÁN
Látni fogom. Csak ő nem fog látni engem.
KÁLMÁN
Miért nem fog látni?
II. ISTVÁN
Mert őt is megvakíttatod.
KÁLMÁN
De ő még kicsi!
II. ISTVÁN
Akkor kicsit fogod megvakíttatni. Éppen csak annyira, hogy ne lásson többé.
II. BÉLA
Ez már majdnem jó.
ILONA
Most meg a korcs Könyves király nem elég gonosz.
KRÓNIKÁS
Megpróbálhatunk még egy kicsit korrigálni a dolgon... az igazság megmutatása kedvéért.
II. BÉLA
Műveld, és ne magyarázd a csodát, mert vasra veretlek, pimasz.
KRÓNIKÁS
Csinálom, csinálom. Az annyimint, szóval ide még egy annyimint, ezt is kicseréljük itt, az annyimint...
II. BÉLA
Nehéz dolog a történelemírás. Sok hamisság és álca fedi a valóság igazi arcát. De mi majd megmutatjuk az utókornak, hogy világosan átláttunk ezen a sötét középkoron.
KRÓNIKÁS
Mondhatom az újabb verziómat?
II. BÉLA
Mondd, de ne legyen benne több hiba, mert felnégyeltetlek.
II. ISTVÁN
Papa, menjünk, azonnal induljunk, mert egy perc múlva már késő lehet!
KÁLMÁN
De hova ilyen sietve, nagyravágyó trónörökös fiam?
II. ISTVÁN
Megyünk, és megvakíttatjuk a bátyádat.
KÁLMÁN
Úgy van, fiacskám, az nagyon helyén való dolog, ha valaki a bátyját megvakíttatja! Sőt! Akár annak az egész családját is...
II. BÉLA
Né, milyen szépen alakulgat a szöveg!
II. ISTVÁN
Ezt már rég meg kellett volna tenned, papa...
KÁLMÁN
Meg hát, de legalább te ne baszogass vele! Akarod látni az unokaöcsédet, Bélát is? Mert egy szavadba kerül, és lefogatom őt is.
II. ISTVÁN
Fogasd le tüstént, ha eddig meg nem tetted, s akkor biztosan látni fogom. Csak ő nem fog látni majd engem.
KÁLMÁN
De nem ám! Mert én őt is megvakíttatom.
II. ISTVÁN
Helyes a bőgés, oroszlán, (pardon, ez egy későbbi szöveg!), ha valaki vak Béla, az legyen is vak, Béla.
KÁLMÁN
Ne szólíts Bélának, én Kálmán vagyok. És ne aggódj, nem fog zavarni, hogy ő még kicsi!
II. ISTVÁN
Ha kicsi, akkor kicsit fogjuk megvakíttatni. Éppen csak annyira, hogy ne lásson többé. Oké, papa?
KÁLMÁN
Oké, Sztyopa.
II. ISTVÁN
Ne szólíts Sztyopának, és szedd a lábad, a végén lekéssük a szemkitolást.
II. BÉLA
Ez már egészen valósághű, fiam. Tanuld meg, a történetírás a valósághoz való töretlen hűséget jelenti. Mert itt van ez a krónika, melyet még a II. István írattatott valami írástudatlannal. Itt van, és semmi sem stimmel benne. Ugye. De mi helyrehozzuk a méltatlan előd tévedéseit. Hogyan van tovább, fiacskám?
KRÓNIKÁS
Engedelmével, felség, itt még erősíteni kellene a színeket az elbeszélésben.
II. BÉLA
Hát erősítsd itt, olvasás közben. Ha jól csinálod, kinevezünk első számú szinkrontolmácsunkká. Te fordítasz ezentúl nekünk II. István-magyarról II. (vak) Béla-magyarra.
KRÓNIKÁS
Én megpróbálhatom...
KÁLMÁN
Hozzátok elém a nyomorultat... nyomorult férget... kutyát, macskát... pondrót...
II. BÉLA
Tovább.
II. ISTVÁN
A saját kezemmel iszom ki a vérüket... azaz... a saját kezemmel tépem ki a szemüket... szopom ki a vérüket a nyakukból... rugdalom seggbe őket...
II. BÉLA
Ez utóbbi mondatot elhagyhatod, fiam. Tovább.
ILONA
Nem vagy Álmos?
II. BÉLA
Béla vagyok, a vak, de ez már volt, rossz végszóra nem tudunk belépni. Krónikás, tovább!
MEGVAKÍTÓ
Na, Álmos kutya... kutya Álmos, állj elém... ülj elém... térdelj le... könyökölj le... hasalj le... a földre...
II. BÉLA
Térdeltünk, te marha.
ILONA
Ne izgasd fel magadat, szívem, ha akarod, lecsapatom a fejét ennek a szemét írnoknak.
II. BÉLA
Kusti, szerb asszony, elég ha szüléskor hallom a hangodat! Mondjad, kutya!
ÁLMOS
Jó testvérem, isten meg fog büntetni azért, amire most készülsz.
KÁLMÁN
Púpos vagyok szőrös vagyok, jaj, de nagyon gonosz vagyok, he-he-he! Teszek a te istenedre, meg rád is, meg a hülye kölködre, arra az ütődött Bélára is.
II. ISTVÁN
Ne gatyázz annyit, vágd le legalább a hajukat, papa, ko-pasz-ra... csapd le a fejüket... ontsd ki a belüket... vagdosd le az összes végtagjukat...
II. BÉLA
A töküket!
KRÓNIKÁS
Tessék?
II. BÉLA
Jól hallottad. A töküket. Mondja azt Kálmán nagybátyánk, hogy a hóhér vágja le a tökünket.
ILONA
Eszednél vagy te, Béla? És akkor ki az istennyila csinálta nekem a gyerekeket? A II. Lacit, meg a többieket? Jó az nekünk, ha a szájára vesz bennünket a világ?
II. BÉLA
Asszonybeszéd, bolondlik, persze alig világlik... Jól emlékszünk, hogy ott állt az a böhöm nagy Kálmán fölöttünk...
ILONA
Kálmán kicsi volt, édes, púpos volt, édes, szőrös volt, édes, és király volt, édes...
II. BÉLA
Hozzánk, gyermekhez képest volt nagy, te marhanémber, ott magasodott fölöttünk, és azt ordította megállás nélkül, hogy heréljenek ki engem, hogy ne tudjuk az Árpád-ház Álmos-ágát továbbnemzeni majd veled.
KRÓNIKÁS
De engedelmével, felséged golyói ugyebár - köztudottan - a helyükön vannak.
II. BÉLA
Vannak, vannak. Ha ott vannak, jó helyen vannak. Mi közöd neked ahhoz?
KRÓNIKÁS
Hát hogy írjam bele a krónikába, hogy Kálmán király parancsot ad felséged kiherélésére, ha felséged golyói, lám, még mindig jó egészségben csörgedeznek a gatyájában.
II. BÉLA
Mi sem egyszerűbb. Diktálom.
KÁLMÁN
Heréljétek ki a kölyköt, de tüstént.
KRÓNIKÁS
Ekkor már meg tetszik lenni vakulva - csak a történelmi hűség kedvéért kérdezem meg?
II. BÉLA
Még nem, az anyád hétszentségit, de ne pofázz bele folyton, inkább írjál!
ÁLMOS
Nem bírom látni, hogy a fiamat kiherélik.
KRÓNIKÁS
Engedelmével, a felséged felséges apja már éppenséggel megvakítva van ez idő tájt, úgyhogy a herélés látványa csöppet sem zavarhatta volt...
ILONA
Te kételkedni mersz a királyod szavába?
KRÓNIKÁS
Engedelmével, csak meg mertem volna jegyezni, hogy...
II. BÉLA
Ne merd szolga, mert kitépetjük a merészségedet! Szolga nem kérdez, szolga kussol és ír.
KÁLMÁN
De azt bírnád látni, hogy az én fiamat letaszítod a trónról, szemét áruló!
II. BÉLA
Jaj, jaj, mi lész velem a tököm nélkül?
KÁLMÁN
Semmi. Legfeljebb majd nem vak Bélának, hanem töketlen Bélának fog az utókor nevezni.
II. BÉLA
Inkább a szememet nyomasd ki nekem is, kegyes rokon.
KÁLMÁN
Az is meglesz. A herélés után. Hogy előbb végignézhesd, hogyan herélnek ki, nyomoronc.
II. BÉLA
Na, ezzel megvolnánk. Áthidaltuk a nehézségeket. Innen folytasd magadtól!
KRÓNIKÁS
Igyekszem mindenben méltó lenni kifinomult stílusodhoz, uram.
KÁLMÁN
Szeretem... imádom... csípem látni, amikor kitolják... kinyomják... kiégetik... kiszaszerolják az áldozatok szemeit... és a golyóikkal játszadoznak...
II. BÉLA
De én még kicsi vagyok, Kálmán bácsi, és ártatlan vagyok Kálmán bácsi, akár a fehér galamb, Kálmán bácsi...
KÁLMÁN
Fehér galamb az anyád, öcskös.
II. BÉLA
Ha hazamegyek, feltétlenül megmondom a mamának, hogy mit tetszett üzenni neki.
KÁLMÁN
Vihetitek ezt az együgyűt. A szemetet. A cenket.
II. BÉLA
Hogyan? Kire mondja itt Kálmán, hogy együgyű?
KRÓNIKÁS
Semmiképpen nem felségedre. Talán a szemkinyomónak mondja.
II. BÉLA
Legyen ez egyértelműbb, még arra gondolnak, hogy mi vagyunk együgyűek.
ILONA
Ki merne ilyet mondani a magyarok királya?
II. BÉLA
Hát éppenséggel a magyarok, mert a magyarjaim sajnos ilyenek.
ILONA
Háttal nem kezdünk mondatot, beee!
II. BÉLA
Hát már sose leszünk meg a mai penzummal? Rajra, fiam, fonjad tovább a szálakat!
KÁLMÁN
Vihetitek, együgyűek, ezt a fényes elméjű és nagy szépségű ragyogó herceget!
MEGVAKÍTÓ
Figyelj ide, Béla herceg, én félem az istent. De nagyon félem.
II. BÉLA
Én is.
MEGVAKÍTÓ
De képzeld el, én annyira félem az istent, hogy nem merlek kiherélni.
II. BÉLA
Azt nem lehet. Neked erre parancsod van.
MEGVAKÍTÓ
Kiterveltem valamit. Neked is jó, nekem se rossz. Csak a kutyámnak. Kiherélem ugyanis, és a golyóbisait beszolgáltatom a tiéid gyanánt a királynak.
II. BÉLA
Ezt helyesen teszed. És megvakítással mi lesz?
MEGVAKÍTÓ
Hát, azt se teszem meg szívesen.
II. BÉLA
Háttal nem kezdünk mondatot.
MEGVAKÍTÓ
Köszönöm, hogy figyelmeztetsz. Ezentúl majd jobban odafigyelek, hogy vakítás előtt mit mondok. Tudod, a páciensnek sem mindegy, hogy milyen körülményeket teremtenek a vakításához. Hogy mivel kezdik neki a mondatokat. Hogy feszült-e a légkör, vagy oldott, nevetgélünk-e, és észre se veszi, hogy hipp-hopp, már meg is van vakítva, vagy vacog, ordít, kínlódik, és akkor nekem is elmegy a kedvem a munkától.
II. BÉLA
Helyes. És velem is ezt fogod alkalmazni?
MEGVAKÍTÓ
Ezt alkalmaztam, uram...
II. BÉLA
Béla herceg vagyok...
MEGVAKÍTÓ
Tévedsz. Mostantól (vak) Béla vagy.
II. BÉLA
Szóval, én már meg is vagyok vakulva?
MEGVAKÍTÓ
A legteljesebb mértékben.
II. BÉLA
És azt honnan lehet tudni, hogy az ember megvakult? Csak nem abból, hogy baromira fáj a szemem, de meg se nyikkanok...
MEGVAKÍTÓ
Onnan is lehet sejteni. Onnan meg biztosan lehet tudni, hogy a megvakított ember nem lát.
II. BÉLA
Tényleg! Nem látok. Akkor én meg vagyok vakulva. Te, mondd, ez a vakság, úgy általában, meddig szokott tartani?
MEGVAKÍTÓ
Úgy... örökké.
II. BÉLA
Te... most veszem észre... te aztán jól kibasztál velem...
II. BÉLA
Na, ezt az utolsó mondatot még elemzés tárgyává tesszük később. Amúgy, egész csinosan alakul a történelem... Lassan rátérhetünk Istvánra, a másodikra. Ő is csak második. De legalább nem vak.
ILONA
Fantasztikus nagy munkát végzünk az igazság kiderítése és a tömegekhez való eljuttatása érdekében. Fel a fejjel, drágám. Hihihi. Már alig várom, hogy elérjünk az aradi gyűlésig... ahol egymagam levágattam 68 Borisz-párti főurat. Mind benne volt a megvakíttatásodban. Mind vakított egyet rajtad. Nem volt a szívemben naplemente, fellobbant a híres szerb láng a véremben...
KRÓNIKÁS
Nem is tudtam, hogy a királynak 34 feje volt ifjúkorában.
ILONA
Szóltál, krónikaíró?
KRÓNIKÁS
Mindössze ennyit jegyeztem meg, királyi fenség, hogy alig várom már, hogy a hatvannyolcról megírhassam az igazat.
4. II. Béla búcsúja lányától; a király álma
(II. Béla, Álmos, papok, főurak, szajhák)
Ég és föld Ura, te mindent látsz,
én viszont semmit sem látok.
Rendelésedre, mivel így akartad,
én vakká lettem.
Te azonban mindent látva
belelátsz a szívek belső rejtekébe is,
s egyformán látod a jelent és a jövőt.
Ő az én egyetlen lányom,
könyörületességedben ezzel az
egyetlen leánygyermekkel
örvendeztettél meg engem.
Ma őt tanúbizonyságod mellett
- mert téged hívlak segítségül -
férjhez adom.
Őt - a te kíséretedben -
a jelenlévő követekre bízom,
de legyen köztem és közted olyan erős
megállapodás, Istenem, hogy te őt
soha el nem hagyod.
Vedd őt oltalmadba, hiszen
gyermek még, negyedik
esztendejét is alig tölté be...
ÁLMOS
(Lovak lassú, vak ügetése.) Bírd, ki kell bírnod. Már csak pár óra járás, és elérjük a menedékhelyet.
II. BÉLA
Sem a test fáradalma, sem a fájdalom nem zavar. Az örökös sötétet nem tudom megszokni, apám. Hogy nem látok többé. A fénytelen élet gyötör.
ÁLMOS
Álmodj sokat, fiam. Olyankor majd láthatod megint a színeket.
II. BÉLA
Most is álmodom, apám, hiszen látlak téged, pedig vak vagyok, és már te is meghaltál rég, a dömösi prépostságba tartottunk... de az utat nem látom, mert már akkor sem láttam semmit, csak a vak menekülést, ahogy vonszoljuk magunkat vakon, vérző szemekkel, elmocskolódva...
ÁLMOS
A szemünk világát elvette a sátánfattya, de az életünket meghagyta. Ostoba király ez a Kálmán, a vesztébe rohan. Emlékszel, mit ígértem neked egykor, Béla? Megerősítem és megtartom az ígéretemet.
II. BÉLA
Hogy király leszek, azt ígérted. De már nem akarok király lenni. A királyok mind gonoszak.
ÁLMOS
Te majd légy jó király, fiam.
II. BÉLA
Az leszek. Senkit sem fogok megvakíttatni.
ÁLMOS
Ne mondj ki semmit előre. Ne fogadkozz, ne ígérj, inkább cselekedj, ha a pillanat úgy kívánja. Ez az egyik legfontosabb uralkodói erény.
II. BÉLA
Uralkodói? Te folyton ígérgetsz nekem, apa... te rossz király lennél...
ÁLMOS
Én már nem leszek király... de te - az leszel!
II. BÉLA
Vakon?
ÁLMOS
Vakon. Élesebben fogsz látni, mint Kálmán király, bőkezűbb leszel, de sohasem engedékeny.
II. BÉLA
Így lesz, apa, megígérem. De miért nem te leszel a király?
ÁLMOS
Olyannak születtem, akit elkerül a trón.
II. BÉLA
Az nagyon rossz, igaz, apa?
ÁLMOS
Nagyon, Béla. De ha idejében rátalálsz a sorsod vonalára, s elég bölcs vagy a felismeréshez, magad felé fordíthatod a szerencsédet.
II. BÉLA
Mire gondolsz?
ÁLMOS
Én az életemet arra tettem fel, hogy neked szerezzem meg a királyságot. És meg is fogom. Elmegyek Bizáncba, el a német-római császárhoz...
II. BÉLA
Vakon, apám?
ÁLMOS
Vakon. Mikor fogod megjegyezni végre: csak a szemünk világát vették el. Az életünk, az agyunk, a szívünk, a tökünk megmaradt. Amíg ezt meg nem érted, nem leszel egyéb, Béla, csak egy szánalmat keltő, botladozó nyomorék.
II. BÉLA
És ha megértem? Akkor mi leszek, apa? Ha megértem...
ÁLMOS
Király.
II. BÉLA
(Zenefoszlányok, női hangok, kacagás.) Hogy kerülök én ide? Ez nem az én álmom.
II. ISTVÁN
Ni csak, a jó rokon! Hogy kerülsz te ide? Ne bújj, ne pironkodjál, ne menekülj!
II. BÉLA
Én nem akartam... hol vagyok? Látok, de nem látok...
II. ISTVÁN
Jó helyen vagy, testvér. Terített asztal, terített ágy. Melyik nőt akarod? Emesét? Ilonát? A német Bertát?
KÉJHÖLGY 1.
Szép férfi. Csak olyan furcsa, hogy nincs szeme. Az üresség néz vissza rád...
II. BÉLA
Nincs szemem, de látok. Látom, hogy milyen szépek vagytok.
KÉJHÖLGY 2
Ez a rokonod honnan a fenéből került elő, Pistukám? Olyan félénk és szerény.
II. ISTVÁN
Bort neki, és szét a combokat, szajhák! Válassz, vak rokon, a rokoni fokon... okon...
II. BÉLA
Én még nem csináltam olyat...
II. ISTVÁN
Majd ezek megtanítanak... Miért nem fizetett már be hercegi apád egy rendes kuplerájba?
KÉJHÖLGYEK
Megtanítunk mindenre, drága, kicsi, vak fiú. Oldd meg csak a gatyakorcod...
II. BÉLA
Milyen kár, hogy nincsen szemem.
II. ISTVÁN
Akarod, hogy visszaadjam?
II. BÉLA
Vissza tudod adni? Hol van... a szemem?
II. ISTVÁN
Itt a zsebemben, ni! Ha akarod, szépen visszanyomom mindkét golyóbist a helyére.
II. BÉLA
Akarom, királyom.
II. ISTVÁN
És mit adsz érte cserébe?
II. BÉLA
Mit kívánsz, magyarok királya?
II. ISTVÁN
Tagadd meg a Bizáncban kódorgó kurafi apádat!
II. BÉLA
Te is... még itt is... még álmomban is... mind ezt akarjátok...
II. ISTVÁN
Látod ezeket a szép ringyókat? Mind a tiéd... neked ajándékozom az ország legszebb birtokait... visszakapod a szemedet... a jobb kezem leszel.
KÉJHÖLGYEK
Ne tétovázz, vak Béluka, csókold meg a király bácsi kezét, és máris biztosítottad életed végéig a várad... az ágyad... a vágyad... hát nem tetszik a mellünk... a combunk... a seggünk... a sok szép selymes meleg pinánk...
II. BÉLA
Nem... nem tehetem... nem... én nem akarok itt lenni... én nem vagyok itt...
II. ISTVÁN
Szerencsétlen... hülye... vak! Dobjátok ki...
II. BÉLA
Hallod, apa? Lovasok.
ÁLMOS
Lehetnek vagy húszan. Talán többen is.
II. BÉLA
Mindjárt a kapuhoz érnek. Mit akarhatnak?
ÁLMOS
Az életünket.
FŐÚR
(kintről) Kálmán király nevében! Nyissátok ki a kapukat!
PRÉPOST
Kik vagytok, és mit akartok?
FŐÚR
Kálmán király küldött bennünket, letartóztatási paranccsal.
PRÉPOST
És kiket tartóztatnátok le a prépostságban?
FŐÚR
A két vak kutyát. Álmost és Bélát.
ÁLMOS
Készülj, menekülnünk kell.
II. BÉLA
Vakon, bénán, kísérők nélkül, apám?
ÁLMOS
Igaz. Felnőttként gondolkodsz, fiam. Kár, hogy eljött az időnk.
II. BÉLA
Időnk? Azt akarod mondani, hogy meghalunk?
ÁLMOS
Azt. Mielőtt kilehelné a lelkét a gnóm nagybátyád, el akar takarítani minden leendő veszélyt a fiacskája jövője elől.
II. BÉLA
Miért nem védekezünk?
ÁLMOS
Vakon, bénán, katonák nélkül?
II. BÉLA
Apa, én félek.
ÁLMOS
Még élünk... Isten velünk van...
PRÉPOST
(kintről) Nem. Ezt a prépostságot Álmos herceg alapította. Ide nem léphetnek be Kálmán király katonái.
FŐÚR
Azt mondod, nem adod ki azt a vak kutyát?
PRÉPOST
Azt mondtam, meg fogjuk védelmezni Álmos herceget, a fiát és a prépostságot, akár az életünk árán is.
FŐÚR
Kik fogják megvédeni a te Álmosodat, vén szarrágó! Törjétek be a kaput!
PRÉPOST
Mielőtt mozdulnátok, nézzetek körbe! Aki a fegyveréhez nyúl, halál fia.
FŐÚR
A kurva anyátok! Honnan van papoknak ennyi fegyvere...
PRÉPOST
Takarodjatok, pogányok. Papok vagyunk, de ha a szükség úgy kívánja, az igazság katonái leszünk.
FŐÚR
Ezért még megfizettek, szemét csuhások.
PRÉPOST
Célozzátok meg őket... Ha intek...
FŐÚR
Fordulj! Vágta... (Távolodó lódobogás, káromkodás.)
II. BÉLA
Megmentett bennünket az isten, apa.
ÁLMOS
Meg fiam, a prépost. Ezért is tanuld meg, soha ne sajnáld majd az egyháztól az adományokat, ha király leszel. Légy bőkezű, adományozó, hogy sokan szeressenek.
II. BÉLA
Apa, egy perce még a halál torkában kuporogtunk, most meg máris a trónról álmodozol...
ÁLMOS
Ez nem álom, Béla. Te király leszel. Nagy, erős, király.
II. BÉLA
Igen apám. (Halkan:) vak... és második...
II. BÉLA
Halljam a híreket!
HÍRHOZÓ
Kálmán király halott. Istvánt Székesfehérvárott másodszor is megkoronázták.
II. BÉLA
A híreket!
HÍRHOZÓ
Istvánt Olšavánál megverték a csehek.
II. BÉLA
(vágtató lovak) Apa, beteg vagyok. Nem fogom kibírni Bizáncig.
ÁLMOS
Menni kell... bírni kell... aztán majd visszajövünk, és felülsz a trón legtetejébe...
II. BÉLA
Lázam van... rosszul vagyok... feküdni akarok, nem ülni...
ÁLMOS
Ne add fel, fiam... király leszel... ha megéred...
II. BÉLA
Meg fogok halni, apám...
ÁLMOS
A fenébe...
SZOLGA
Pécsvárad, uram... van ott egy bencés apátságod... A Szent Benedek monostorban megvárhatna bennünket a gyermek... majd visszajövünk érte...
ÁLMOS
Kiszagolná a kölyökkirály, és megfojtatná...
SZOLGA
Éjszaka érünk oda... az apát régi jó embered... valamennyien elhagynánk hajnalra az országot... Akiben pedig nem bízol meg, az egyáltalán nem hagyja el többé sem az országot... sem...
II. BÉLA
Ráz a hideg, apám, s lángol rajtam a köpeny...
ÁLMOS
Akkor mégiscsak el kell válnunk egy időre egymástól. Pécsváradon hagylak...
II. BÉLA
Visszajössz értem?
ÁLMOS
Nagy hadak élén... visszajövök, Béla... ott fogok állni a trónod mellett...
II. BÉLA
Apa, én Álmos vagyok... (Nevetés.)
II. BÉLA
A híreket!
HÍRHOZÓ
Bozsivoj, a fosztogató cseh fejedelem István vendége.
II. BÉLA
Második Istvánnak hívd a királyt, te szolga!
II. BÉLA
A híreket!
HÍRHOZÓ
A király naphosszat ágyasaival és kéjhölgyekkel hentereg. A főurak lázadoznak.
II. BÉLA
A híreket!
HÍRHOZÓ
István, a második, feleségül vette a capuai normann herceg lányát.
II. BÉLA
A híreket!
HÍRHOZÓ
Jaroszláv halála miatt kudarcba fulladt a király hadjárata...
II. BÉLA
A híreket!
HÍRHOZÓ
Apád, Álmos herceg újabb összeesküvését hiúsította meg...
II. BÉLA
Hol van most az apám?
HÍRHOZÓ
Bizánc vendége, felség. Szövegséget kötött Bizánccal, Kijevvel és a lengyelekkel.
II. BÉLA
Legyen istennek hála...
II. BÉLA
A híreket!
HÍRHOZÓ
István, a második, tarthatatlan viszonyt alakított ki a csehekkel, az osztrákokkal, a németekkel, Velencével...
II. BÉLA
Elég. A szomszédos országokkal rendbe kell hozni a kapcsolatokat... ez szabály.
II. BÉLA
A híreket!
HÍRHOZÓ
A király háborút kezdett Bizánccal... az apáddal...
II. BÉLA
A híreket!
HÍRHOZÓ
Álmos herceg, felséges apád, Bizáncban visszaadta lelkét a teremtőnek...
II. BÉLA
Apa... nem emlékszel... ígértél valamit... egyszer...
ÁLMOS
(nagyon távoli hang) Az nem csak ígéret volt, Béla. Te király leszel. Nagy, erős, király. És én ott fogok állni a trónod mellett... majd...
II. BÉLA
A híreket!
HÍRHOZÓ
A király, mivel fiúgyermekkel nem ajándékozta meg az ég, Zsófia nővére fiát, Sault jelölte ki trónja örököseként.
II. BÉLA
A kurafi!
II. BÉLA
A híreket!
HÍRHOZÓ
A nemesurak ellenkirályokat állítottak második Istvánnal szemben, Iván és Bors ispán személyében.
II. BÉLA
István, taposd el a férgeket! Imádkozom érted.
II. BÉLA
A híreket!
HÍRHOZÓ
István, a második, leverte a nemesek felkelését. Ivánt lefejeztette huszonkilenc hívével együtt, Bors ispánt száműzte, híveit pedig elégette.
II. BÉLA
Bölcs döntés. Magam sem tettem volna másként.
II. BÉLA
A híreket!
HÍRHOZÓ
A király cseh és szerb szövetséget kötött atyád pártfogó jó barátja, a baszileusz ellen.
II. BÉLA
A kurafi! Mi van még?
HÍRHOZÓ
Felséged élete veszélyben. A király tudja, hogy Béla herceg itt tartózkodik az apátságban...
II. BÉLA
Ez így van rendjén. Várom a királyt... a halált...
5. II. Béla trónterme
(II. Béla, Ilona, a Krónikás, II. István, apát, megvakító)
II. BÉLA
Öreg vagyunk, és fáradt. Ez a krónika több időnket rabolja el, mint az államügyek.
ILONA
Ne sajnálj egyetlen percet sem, melyet a jövendőért áldozol. Nem mindegy, mit fognak mondani rólad az eljövendő századok.
II. BÉLA
Eljövendő századok... adj még bort, szerb némber. Bort! Hagyd a századokat másra!
ILONA
Igyál csak, amennyi beléd fér... amennyi jól esik... király...
II. BÉLA
Itt van a krónikaíró?
KRÓNIKÁS
Reggel óta állok szolgálatodra, felség.
II. BÉLA
Helyes. Vagy nagyon halkan szuszogsz mostanában, vagy mi kezdünk megsüketülni. Most hány óra van?
ILONA
Este hét.
II. BÉLA
Valóban? Eltelt volna megint egy nap? Mivel?
ILONA
Azzal, hogy részegen aludtál.
II. BÉLA
Kusti. Aludtam részegen. Én vagyok a király. Aláírattatok velünk valamit?
ILONA
Nem lényeges. Két kivégzést.
II. BÉLA
Magyarok voltak?
ILONA
Magyarok.
II. BÉLA
Végrehajtották?
ILONA
Végre.
II. BÉLA
Ki tette elénk a papírokat?
ILONA
Ki tette volna eléd... én.
II. BÉLA
Igaza volt Istvánnak...
II. ISTVÁN
Csak vigyázz a szerb lotyóval... egyszer még hátadba vágja a görbe kését...
ILONA
Egyre többet emlegeted azt a disznót. A végén még megszereted...
II. BÉLA
Az unokatestvérem volt.
ILONA
Kiszúratta a szemedet.
II. BÉLA
Az apja szúratta ki...
ILONA
Le merte kurvázni a szerb nagyzsupán, I. Uros lányát...
II. BÉLA
Nem kellett hozzá nagy bátorság... bár hallgattam volna rá... történetíró, hol tartunk?
KRÓNIKÁS
A pécsváradi találkozásnál.
ILONA
Megadtam neki a szempontokat - az igazság megörökítését elősegítendő... hogy idézzelek, drágám...
II. BÉLA
Halljam...
APÁT
Herceg, a kapuban kísérete élén a király.
II. BÉLA
A király? Eljött a búcsú órája, apát uram... köszönöm a bújtatás... Kéretem a királyt...
APÁT
Hiányozni fog felséged...
II. BÉLA
Nekem is hiányozni fog... az élet is hiányozni fog...
APÁT
Erre, felség... István, magyarok királya...
II. ISTVÁN
Hol van a vak, herélt kutya...
II. BÉLA
Nem! Ez nem így volt. Ezt ki írta?
ILONA
Én. Így mesélted...
II. BÉLA
Nem így történt... nem így meséltem... mert békességgel jött. És békességgel fogadtuk őt...
II. BÉLA
Vak Béla herceg... szólalj meg, felség, hogy tudjam, merre vagy...
II. ISTVÁN
Béla... jó rokonunk... szívünk örül a látásodnak...
ILONA
Részeg vagy... folytasd, ahogy meghagytam... te pedig igyál...
KRÓNIKÁS
Természetesen...
II. ISTVÁN
Tudomásomra jutott, hogy ide bújtatott el áruló atyád... aki azóta dög...
II. BÉLA
Nem... nem... nem...
ILONA
De igen. Nem emlékszel már jól... elittad az eszedet...
II. BÉLA
Figyelj, Krónikás, és jegyezd, amit mondunk! Ha egyetlen szó eltérés lesz a szövegben, levágatjuk a kezedet. Ha két szó eltérés lesz, akkor a levágott kezedbe rakatjuk a szívedet is...
KRÓNIKÁS
Értettem, felség. Azon leszek, hogy sem a kezem, sem a szívem ne veszítsem el...
II. ISTVÁN
Béla... jó rokonunk... szívünk örül a látásodnak...
II. BÉLA
Egyszer már találkoztunk. Akkor megfosztottatok a szemem világától. Most az életemért jöttél, nem?
II. ISTVÁN
Igen, az életedért jöttem.
II. BÉLA
A víz nem válik vérré. Nem félek tőled.
II. ISTVÁN
Jól mondod. Atyáink nem szívelték egymást. Ráment az életük a hadakozásra. Én, második István király, békejobbot ajánlok neked, Álmos fia, Béla. Nem kell soha többé félned tőlem.
II. BÉLA
Tudod, hogy álmodtam veled?
II. ISTVÁN
Végignéztem a megvakításodat. És röhögtem, mert gyermek voltam, és király akartam lenni. Azóta ver érte az isten. Elfogadod ezt a kezet?
II. BÉLA
Felség...
II. ISTVÁN
Ne térdelj, áll fel, ölelj meg, Béla! Nagy pillanata ez történelmünknek...
MEGVAKÍTÓ
Az öreg vipera már megdöglött. Csak a szerencséden múlott, hogy túlélted a marásait, király. Most a fiatal felé nyújtod a kezed. Belé fog marni, amint elég közel engeded magadhoz...
II. ISTVÁN
Vágjátok ki a nyelvét ennek a szemétnek...
MEGVAKÍTÓ
Hát ez a hála...
II. BÉLA
Háttal nem kezdünk mondatot... nem láttalak én már valahol...
II. ISTVÁN
Nagy terveim vannak veled. Meg fogsz nősülni, Béla, gyönyörű lányt szemeltem ki neked feleségül...
II. BÉLA
Minek, ha úgysem fogom látni...
II. ISTVÁN
De tapintani fogod... a szerb nagyzsupán, I. Uros lánya... megkapod vele hozományul Tolnát... azt csinálsz a kis ringyójával, amit csak akarsz...
II. BÉLA
Mindig tudtam, István, hogy egyszer találkozunk... hogy egyszer... István... egyszer... apa, ígérted, hogy magaddal viszel... nem bírom tovább... ez már Bizánc... ez már... sötét lett hirtelen... és nagyon fáj a sötét... mikor állunk meg, apa... Álmos vagyok... Béla... a vak... a második...
ILONA
Na, ez alszik. Szerencsétlen, részeg vénember. Minden magyarok királya... aludj... Húzd ki ezt a sok baromságot.
KRÓNIKÁS
Melyiket?
ILONA
Kusti, szemtelen! Mindent húzz ki, amit az elébb diktált neked a király.
KRÓNIKÁS
És mi kerüljön a helyére, felséges asszonyom?
ILONA
Mi, Ilona, diktáljuk, amit írnod kell. Csak győzz követni.
KRÓNIKÁS
Hallgatlak... és követlek.
ILONA
II. István király úgy gondolta, hogy megfontoltságában Salamonnal, a bátorságban Sámsonnal, a vakmerőségben Dáviddal egyenlő. Pedig nem volt egyenlő velük... (Közeledő lódobogás nyomja el a királyné szavait.)