Előszó

India sokak álma, kevesek kincse.

Álom, mert évszázadokon keresztül az a hír járta, hogy India kincsesbánya. Gazdagság, pompa, szerelem, mindez elérhetetlen távolban, bejárhatatlan messzeségben. Az angol gyarmati tisztviselők voltak az elsők, akik - igaz egy-egy emberöltő ott-tölte után - kézközelbe hozták ezt a mesevilágot és annak összerabolt kincseit. A hétköznapi ember - angol, nem angol - számára azonban India változatlanul elérhetetlen álom maradt. A nagy távolságok, az iszonytató körülmények, a belső területek zártsága a tehetősebbeket is megfontolásra készteti, végigjárják-e India csodáit. És közben a csoda tovább fogy, kopik, elemésztődik.

Így India kevesek kincse marad. Keveseké annak ellenére, hogy lakóinak száma a milliárd felé közelít. Ők többnyire nagyon, irtóztatóan szegények. A látogatóba érkező külföldiek - még ha hosszú éveket töltenek is ott - többnyire Indiának csak egy-egy szeletkéjét tudják megkóstolni, vagy a felszínt érzékelni. Kinccsé csak azon kevesek részére válik, akik a természeti, építészeti szépségeken túl kísérletet tesznek a nagyon kedves, nagyon barátságos ember megismerésére, a szellemi értékek befogadására.

Nekem megadatott, hogy két szakaszban hét évet töltsek - áldozatkész feleségemmel együtt - ebben a csodavilágban. És szívtunk magunkba mindent, szépet, csúfat, érthetőt, érthetetlent. India elvarázsolt minket. Hogy nekünk mennyire vált kincsünkké, azt ez a könyv hivatott igazolni.