CÍMLAP
|
Pajzán epigrammák TARTALOM, ISMERTETŐ |
Tartalom
De se ipso, cum virginitatem amisisset
Mikor ártatlanságát elvesztette
De sua aetate
Életkoráról
De se quod amare coepisset
Magáról, amikor először szerelembe esett
De amore suo in Ledam puellam
Szerelméről egy Léda nevű leányzó iránt
De se ipso, cum virginitatem amisisset
Mikor ártatlanságát elvesztette
In Anellum
Anellusra
In Carbonem poetam
Carbo költőre
Ad Guarinum veronensem
A veronai Guarinóhoz
Ad Porciam
Porciára
Ad Rinucium
Rinuciushoz
In adulterum
Egy házasságtörőre
In adulterum
Egy másik házasságtörőre
Ad Magdalenam
Magdolnához
In Ladvancum
Ladvancusra
De theatro veronensi
A veronai színházról
Quare nunc, ut quondam, summorum pontificum testiculi non explorantur
Miért nem vizsgálják mostanság, mint hajdanában, a pápák heréjét?
De Paulo summo pontifice
Pál pápáról
De eodem
Ugyanarról
Ad eundem
Szintén ugyanarról
Quaestio ardua et difficilis
Súlyos és kellemetlen kérdés
Quaestio ardua et difficilis
Súlyos és kellemetlen kérdés
In Priscam
Piroskára
De Silvia
Szilviáról
Ad Laeliam
Laeliához
De Laelia
Szintén Laeliához
Qualem optet amicam
Milyen barátnőt szeretne?
De amica sua
Barátnőjéről
Ad amicam
Szintén barátnőjéről
De se ipso
Magamagáról
Ad Liberam
Liberához
De Agnete
Ágnesről
Optat coitum puellae
Egy leánnyal szeretne lefeküdni
Conqueritur, quod se socii ad lupanar seduxissent
Panaszkodik, hogy társai bordélyházba csalták
De Ambrosio
Ambrusról
In Luciam
Lúciára
In Luciam
Ismét Lúciára
In Luciam
Szintén Lúciára
Ad Luciam
Megint Lúciára
De eadem
Még egyszer Lúciára
De Luciae prognostico
Lúcia látnoki képességéről
Ad Luciam
Még mindig Lúciára
In eandem
Továbbra is Lúciára
De Lucia
Ugyancsak Lúciára
In meretricem lascivam
Egy fehérmájúra
De vulva Ursulae
Orsolya mindzsójáról
Ad eandem
Ismét Orsolya mindzsójáról
De eadem
Úgyszintén Orsolya mindzsójáról
De vulva Ursulae
Még mindig Orsolya mindzsójáról
In Linum docentem paedicare
A farcicerét javalló Linusra
In eundem
Ugyanarra a Linusra
De eodem
Még egyszer Linusra
De eodem
Szintén Linusra
De eodem
Ismét Linusra
In Bertum
Bertusra
Ad Telesphorum cinaedum
A fajtalan Telesphorushoz
De Urso cinaedo
A fajtalan Ursusról
In Leonem cinaedum
A fajtalan Leóra
In Pindolam
Pindolára
In Pindolam
Ugyancsak Pindolára
Utószó
Jegyzetek
Utószó (részlet)
Janus Pannonius több, mint négyszáz epigrammája közül harmincegynéhányat az irodalomtörténészek általában "erotikus" jelzővel illetnek. Ezek borsosak, borsosabbak és még borsosabbak. Mindenesetre részei életművének, nélkülük emberi és költői arca nem teljes.
Az eddigi magyar kiadások csak némelyüket közölték, bennük is egy-egy szót rejtjeles írással. A latin szöveg jobbára "szókimondó". De itt-ott még a latin nyelvű kiadások is szemérmesek. A Lúcia-versekben pl. a Teleki-kiadás is szükségesnek vélte helyenként a titkosírást.
Janus Pannonius magyar költőként valójában csak 1972-ben született meg. Furcsa módon kereken halála 500. évfordulóján. Ekkor láttak napvilágot azok a kiadások, melyek minden addigiaknál bővebb válogatást közöltek - méltó fordításokban - műveiből. A magyar olvasó most ismerhette meg először nagy költőjét csaknem minden oldaláról. Ez a "csaknem" itt elsősorban szerelmi költészete publikálásának hiányosságára utal. Egyéb, magyarul még nem olvasható sorai legfeljebb tovább árnyalhatják képét, határozottan új vonásokkal nemigen gazdagíthatják. A szerelmi versek, köztük mindenekelőtt az erotikusnak nevezettek, viszont elmondanak valami olyasmit Janusról, amit az olvasók idáig csak homályosan tudtak, de maguk alig győződhettek meg róla.
A tartózkodásban kétirányú méltatlanság rejlik. Egyrészt a költő, másrészt az olvasók iránt. A költő arcát, bár finoman és alapjában véve jószándékkal, de meghamisítják, az olvasókat - kimondatlanul - kiskorúként kezelik.
S ha majd egy latin nyelvű kritikai Janus lehetővé teszi a megfelelő magyar kiadást is, ezeknek a vitatott verseknek kivétel nélkül el kell foglalniuk benne helyüket.
Ez a gyűjteményünk tágabb ölelésű. A cél az volt, hogy valamennyi olyan epigramma belekerüljön, ami a mai "szexualitással" közelebbi vagy távolabbi kapcsolatba hozható. Van tehát a versek közt szinte áhítatos szerelmi vallomás éppúgy, mint a kamaszodó ifjú férfiúságra ébredésének, különféle nemi cselekményeknek leírása, női és férfi alakok tréfás, enyhén vagy maróan irónikus (önirónikus) megjelenítése s hasonlók. Sőt Janus egyfajta klérus-bírálata is szót kap e kötetben.
Mindezek alapján helyesnek látszott, hogy a "pajzán" jelzőt kapja az epigrammacsoport. Nyilvánvaló, hogy irodalomtörténészeink az itt megjelenő epigrammák egy részének szintén nem adnák az "erotikus" jelzőt. De ha csupán a túlzóan nyers fogalmazású verseket vennénk is, azt hiszem, a bennük mindenkor jelenlévő humor akkor is illőbbé tenné a "pajzán" jelzőt, mint az érzékiséget penetránsan társító "erotikus" szót...