Ismertető

A M. KIR. ORSZÁGOS KÖZEGÉSZSÉGÜGYI INTÉZET megalapítása óta munkásságának igen nagy részét arra szentelte, hogy a hatóságok és a társadalom figyelmét felhívja a magyar falu egészségügyi elhanyagoltságára és keresse a módját, miképen lehetne a betegséget megelőző közegészségügyi munka vívmányait és áldásait a falvakba kisugároztatni. Közel nyolcéves ezirányú munkájában az egészségügyi kormányzat állandó hathatós támogatása mellett. Intézetünk lépésről-lépésre haladt előre e kérdés megoldása felé.

Hogy a falusi munkában eredményeket érhessünk el, először is a falusi munkára jól kiképzett egészségügyi személyzet-ről kellett gondoskodnunk. A tiszti orvosi tanfolyam reformja, a tanfolyam hallgatóinak a falusi közegészségügyi munkában künn a falun adott gyakorlati kiképzése, majd a községi és körorvosi tanfolyamok megszervezése útján elértük, hogy a falusi közegészségügyi szolgálat minden ágában jól kiképzett orvosi kar kezdhette meg ezt a munkát. Melléje segítőtársul a zöldkeresztes egészségügyi védőnőt állítottuk, aki a falusi lakosság egészségügyi és szociális gondozásának nehéz munkáját végzi el.

Ezek a külső munkatársaink sok nehézség közepette szívós munkával, a falusi nép nagy szeretetével és alapos ismeretében fokozatosan kidolgozták a falusi közegészségügyi munkának azt a rendszerét, amely kevés pénzzel a falusi nép ezreinek, sőt most már százezreinek egészségét védi, gondozza, javítja.

Ma már pontosan tudjuk, hogy egy orvos, vagy egy védőnő milyen nagy egészségvédelmi körzet munkáját tudja ellátni. Pontosan ismerjük e szolgálat lebonyolításához szükséges intézmény létesítésének és fenntartásának költségeit. Sikerült a legnagyobb takarékosság szemmeltartásával, kiváló gyakorlati szakemberek bevonásával a falusi egészségvédelmi munka megszervezésének és fenntartásának költségeit annyira leszorítani, hogy ez a falu részére még ma - a mezőgazdasági krizis idején - sem jelent elviselhetetlen anyagi megterhelést. Külső munkatársaink: tiszti főorvosok, járásorvosok, községi és körorvosok és az egészségügyi védőnők sok évi közös munkájának gyümölcse az, hogy az egészségügyi kormányzat ennek a szolgálatnak további kiépítését elhatározta, s az ehhez szükséges anyagi támogatást biztosítja.

Egyik künn dolgozó munkatársunk, e könyv szerzője, - mintegy negyedszázad óta a falusi nép között élő és érte dolgozó körorvos, - a sárbogárdi Egészségvédelmi Körzet vezetője, e könyvbe foglalta össze azokat a tapasztalatait, megfigyeléseit, amelyeket mint falusi orvos gyüjtött. Hozzáfűzte tapasztalataihoz azokat a javaslatait, amelyeket alkalmasaknak tart, hogy megvalósításuk esetén a gazdasági cselédség, a mezőgazdasági munkásság s a törpebirtokos osztály mai - sokszor szomorú - szociális és egészségügyi helyzetén segíthessünk. Könyvében nem kerget délibábot, nem akarja utánozni, sem pedig elérni a várost, hanem Intézetünk szellemében a falusi problémáknak olcsó, egyszerű, de eredményes megoldási módját keresi.

Kerbolt könyve hű tükre annak, hogyan él, hogyan lakik, hogyan táplálkozik, hogyan születik és hogyan hal meg az agrár-krizis idején a falu magyarja. Sorai igaz képét mutatják annak is, hogyan küzködik, dolgozik panaszszó nélkül, a falu orvosa. Jól ismeri a gazdasági nyomort, - hiszen gyakran ő is részese és áldozata ennek -, a szegénység ő előtte, az orvos előtt, nem takarja el a sebeit. Ismeri a falusi nép egészségügyének elhanyagoltságát, a javítás, segítés nehézségeit, akadályait és lehetőségeit. Le is írja hűen mindezeket. De egyet kihagyott: hogy ő nem adta fel a reményt, hanem először könyveket szerzett, tanult, majd nyitott szemmel körülnézett, hogy másutt hogyan próbáltak segíteni. Azt sem írta le, hogy azután hogyan szedte össze befolyását és rábeszélőképességét a falujában, a hatóságoknál, a környék földbirtokosainál. A falubeliek szeretik őt, - tehát támogatták törekvéseit, a hatóságok megbecsülték tudásáért, - s ezért segítették, a népét szerető földesúr megértette jó szándékát és megadta neki a támogatást, ami biztosította, hogy a zöldkeresztes "Egészségügyi Gondozó"-t a sok nehézség mellett is fel lehetett állítani. Láttam őt a védőintézetében, melynek minden bútorát, minden felszerelését ő szerezte meg. De beszéltem községe főjegyzőjével is, aki büszkén mutatta az anyakönyvben, hogy az új egészségvédelmi szolgálat az orvos és a védőnő munkájával fél év alatt hány csecsemőt mentett meg az életnek, a nemzetnek.

Meggyőződésem, hogy sokat fognak tanulni e könyvből a tanfolyamaink hallgatói: a leendő tiszti orvosok, a községi és körorvosok és az egészségügyi védőnőink, akik részére e könyvet Intézetünk kiadja. De sok érdekes adatot talál majd ebben a könyvben az is, aki a falusi népet, - nemzetünk éltető gyökerét -, szereti, aki az ő életük, helyzetük iránt érdeklődik, s aki rajtuk segíteni akar.

Budapest, 1934. február.

Johan Béla.