Zalán Tibor

Vendég
Baba
Vőfély
Öregasszony
Kalapos
Bajuszos
Rendőr

VENDÉG
(részeg, szorongatja Babát) Esküszöm, életemben nem éreztem ilyen jól magamat. Esküszöm. Mintha anyámba bújtam volna vissza. Háááj! Ez fasza! Bírod még, édes, bírod még? Mindjárt kimegyünk sétálni. Csokoládéból építek neked hidat a holdig. Na, milyen vagyok?

BABA
Állati jó vagy, de ne ordibálj, mindenki bennünket néz!

VENDÉG
És? Hadd nézzenek bennünket. Sok taknya, hadd bámuljon. Lássák, hogy mulat egy díszes magyar úr.

BABA
Tényleg jól érzed itt magad?

VENDÉG
(fölragad egy sört, belehúz) Baromi jól érzem magamat, édes. Hogy hívnak?

BABA
Hiszen mondtam már, Babának.

VENDÉG
Persze. Na, figyelj, Baba! Most a Hilton teraszán táncolunk. Oké? Szörnyen elegánsak vagyunk. Te is, én is. A reflektorok minket világítanak meg. Tangót! Hé, tangót!

BABA
Van stílusod. Az van. Kár, hogy ezt már harmadszor...

VENDÉG
Ez van. Én, kislány, nem akárki vagyok. Látod ezt a zakót? Ez egy baromi fasza zakó. Oké? Vetted az adást? Többet ér, mint az egész lakodalom. No, nem azért mondom, mert nem azért, tényleg. De nekem ilyenre is telik.

BABA
Látszik. Látszik, hogy maga nagy ember.

VENDÉG
Még szép, hogy látszik. Jártál már Korfu szigetén?

BABA
De én nem ezért maradtam magával egész éjjel...

VENDÉG
Nem? Hát akkor miért maradtál velem egész éjjel?

BABA
Mindegy!

VENDÉG
Lófaszt mindegy. (Újabb sörbe húz bele.) Akarom, hogy elmondd! Na, mi a hézag, kicsinyem? Őszintén a pofámba!

BABA
Megkívántam magát.

VENDÉG
(megáll a táncban) A szentségit. Ez aztán beszéd. Én meg itt szarakodom veled. Hogy én mekkora barom vagyok! Na, menjünk!

VŐFÉLY
Ez igen! A fiatalság bírja! Iszunk valamit?

VENDÉG
Megint itt vagy, te szalagos varjú? Mit akarsz?

VŐFÉLY
Semmit. Azaz, figyelj rám! Ha gondolod, ha...

VENDÉG
Ne kertelj már te is! Halljam, mit akarsz!

VŐFÉLY
Van itt egy szoba, ha fáradt lennél...

VENDÉG
Csöppet sem vagyok fáradt! Miket beszélsz?

VŐFÉLY
(megvetéssel) De a hölgy talán... talán még hálás lesz, ha nem dögleszted le magad teljesen.

VENDÉG
Igaz is. Akarod, hogy elmenjünk? Őszintén...

BABA
Még tart a lakodalom.

VŐFÉLY
A vendég szava szent. Ha pihenni akar, ne tartóztassuk.

BABA
Hova menjünk?

VENDÉG
Tudok egy helyet.

BABA
Hol?

VENDÉG
Egy pillanat. Ülj csak le! Gyere egy kicsit, szalagos!

VŐFÉLY
Na, mi van?

VENDÉG
Oké! Hol az a kurva szoba? Sokat kérsz érte, te piszok?

VŐFÉLY
Nyugalom. Nem akarok balhét.

VENDÉG
Ha nem akarsz balhét, akkor tartsd majd a pofádat később is!

VŐFÉLY
Izzadsz, mint egy állat. Vedd le a zakódat!

VENDÉG
(ledobja a földre a zakóját) Nem veled akarok lefeküdni, te mézesmázos barom!

VŐFÉLY
Tudom. Na jó. Gyertek utánam.

VENDÉG
(kényeskedve körbejár) Na, mi van? Elfáradtunk? Nézzetek rám! Egész éjjel táncoltam. Fölszedtem a legjobb macskát közöttetek. Mit akartok? Na, szevasztok. Elegem van belőletek. Oké? (Elindul a vőfély után. Sötét.) Gyere már, te kis szerencsétlen. Most megtanulod, milyen az igazi férfi. Na, kis bolondom, csak nem vagy zavarban? Nyugi. Mindjárt elküldjük ezt a fontoskodó öreg rozmárt innen.

VENDÉG
(felriad) Micsoda? Mi történik itt? (Bámulja az öregasszonyt.) Jó reggelt! A fejem... fáj nagyon... a fejem...

ÖREGASSZONY
Csak hogy felébredt! A feje? Fáj itt most mindenkinek. Férfiak, férfiak... Hoztam egy kis orvosságot. Ez majd jót tesz.

VENDÉG
Ne-ne-ne! Még elhányom magamat! Vigye innen!

ÖREGASSZONY
Ettől? Ilyet sértésből se mondjon nekem az úr. (A férfi kezébe erőlteti a poharat.) Így, szépen. Most pedig meginni. Egy hajtásra az egészet!

VENDÉG
(ingerülten) Kicsoda maga? Dirigál itt...

ÖREGASSZONY
Nem emlékszik? No, rendesen fejbe lőtte magát tegnap! Mindegy, nem haragszom. Azok után, ami az úrral történt...

VENDÉG
Velem?

ÖREGASSZONY
Nem is velem!

VENDÉG
Mi történt? Valamit csináltam talán? Beszéljen már, az ég szerelmére! Mit csináltam? He?

ÖREGASSZONY
(az éjjeliszekrényen hagyja az üveget, elmenőben szól vissza) Hát, valamit biztosan.

VENDÉG
(az ajtó felé kiált) Az istenit a pofádnak! (Fölhajtja a pálinkát.) Szemét öregasszony! "Hát, valamit biztosan." Fontoskodik itt. Csak tudnám, hol vagyok! Na, nézzük csak! Esküvő, rendben, rendben a fenét. Én voltam a tanú. Tanú? Én? Kinek? Nem emlékszek se a menyasszonyra, se a vőlegényre. Akkor meg mit keresek itt egyáltalán? Na jó. Összekapom magamat, és eltűnök a picsába.

BABA
(lenyújtózza magáról a takarót, a vendég úgy nézi a lány meztelenségét, mintha először látná) Helló, édes! Már fent vagy?

VENDÉG
Fent. Édes. Helló!

BABA
(nyújtja az arcát) Puszikát!

VENDÉG
(kiugrik mellőle a takaró alól, de rögtön visszazökken az ágy szélére) Itt volt valami vénasszony. Pálinkát hozott. Kérsz? Ismered?

BABA
Ühüm. (Iszik.) És te? Te nem iszol?

VENDÉG
Már ittam. Nem merek többet. Még ma vissza kell mennem... nem merek. Megkaszálnak a zsaruk.

BABA
Na ne! Csak nem képzeled, hogy elengedlek?

VENDÉG
Ne érzelgősködjünk, kislány! Azt sem tudom, hogy hívnak.

BABA
Baba. Csak így: Baba. De hát egész éjszaka babáztál velem... Nem emlékszel?

VENDÉG
Valóban? Nem emlékszem.

BABA
Kár. Igazán sajnálhatod. Nagy buli volt!

VENDÉG
Sajnáljam? Te, Baba, mondd meg nekem, de őszintén, képes voltam én valamire?

BABA
(nevet) Hogy képes voltál-e? Te kis díszcsődör, te! Úgy ágaskodott egész éjjel a farkad, hogy majd szétestem, mire elszálltál. Te, hogy neked mekkora nagy faszod van! Apám!

VENDÉG
(zavartan) Na! Miket nem mondasz. Hát vanni van, az hétszentség! De hogy akkora lenne... hát, tudod...

BABA
(tölt neki pálinkát) Na, igyál már! Most mit izélsz, azért, mert te fővárosi vagy... azért még ne...

VENDÉG
Nem azért. Fontos dolgot kell ma elintéznem. Érted? Halaszthatatlan. Vissza kell mennem. Visz-sza.

BABA
(rátapad a hátára) És én?

VENDÉG
Mi az, hogy és te? Mi közöm hozzád?

BABA
(sértődötten dobja vissza az ágyra magát) Okés. Tűnj el innen, te szemét! Nem fogok neked könyörögni. Na, mi van, mész már? Takarodj! Utálom még azt a rohadt szagodat is!

VŐFÉLY
Jó reggelt kívánok, ide hallgassatok,
nagy újság van nálunk, mit közhírré adok.
A leányok serege eggyel megapadott,
az asszonyok serege pedig eggyel szaporodott.
Az este láttuk őt, hajadon leányfővel,
most itt áll előttünk, asszonyosan, fejkötővel.
Szerencsét kívánok én tinéktek,
ami boldogan kösse össze a ti szívetek.
Mivel ti két szívet egymáshoz tettetek,
nagyon sokáig boldogan éljetek.
Mert többet ér egy perce a házasságnak,
mint minden kincse ennek a világnak.
És amikor majd a testetek elenyészik, mint a pára,
jussatok fel a mennyek országába,
Sion szent halmára,
a mindenható látására...

VENDÉG
Eltévesztette a házszámot, apám!

VŐFÉLY
Én? Dehogy és dehogy. Hozzád jöttem, pajtás. Ébreszteni téged.

VENDÉG
Igen? Baba, betakaróznál? Fenn vagyok. Ne mutogasd itt a csöcsödet!

VŐFÉLY
Engem nem zavar a Babácska. Láttam én már őtet ígyebben is... ugye, Babácska... ismerjük egymást mi.

VENDÉG
Szóval te vagy a falu kurvája! Brávó!

VŐFÉLY
(megragadja a vendég haját, fölrántja az ágyból) Ezt ne, pajtás, ezt ne. Te itt vendég vagy. Megértesz? A vendégünk vagy. Mulattál, berúgtál, kaptál nőt is, most meg iszol egy kis pálinkát. Oké? Babát pedig nem bántani! Baba rendes kislány, gyönyörű, éppen hozzád illik. Szeresd őt egy kicsit jobban!

VENDÉG
Igen? Ez így megy nálatok? Leitatjátok a vendéget, ágyba dugjátok, azután elvetetitek vele a csajaitokat? Mi, Baba, igazat mondtam? Azt gondolod, hogy én most elveszlek? Kis hülye! Azért, mert valahogy berángattál ide - az is lehet, hogy behozattál ezekkel a brigantikkal - és alám másztál, rögtön el is veszlek? Na, beszélj már az istenit a fejednek! (Kiszabadítja magát a vőfély karmai közül.) Nem is emlékszem rád. Talán ha egy gesztusod... mozdulatod... ahogy felnyögsz... felsikoltasz... mit tudom én... eszembe jutna...

BABA
Szégyelld magad!

VŐFÉLY
Tényleg szégyellheted magadat, testvér!

VENDÉG
Nem szégyellem. El akarok menni innen a francba!

BABA
Máris takarodhatsz, édesem! Nyomás kifelé az ágyamból!

ÖREGASSZONY
(bedugja a fejét) Ezt a szégyent! Még mindig van ebből a kis pálinkából... Micsoda férfiak maguk?

VENDÉG
Mit akar? Mars kifelé! Vén dög!

VŐFÉLY
Több tiszteletet... a kornak!

BABA
Édesanyámnak. Több tiszteletet! Édesanyámnak.

VENDÉG
Édesanyád? Szóval ő az anyád? Van szerencsém! Volt szerencsém a lányát... drága mama... volt...

ÖREGASSZONY
Egészségére! No, erre tán igyunk is egyet! (Tölt a döbbenten rá meredő vendégnek.) Na, húzza már le!

VENDÉG
Miért akarnak leitatni engemet? Szabadna tudnom?

VŐFÉLY
Leitatni? Ugyan! Csak ne feledd, te a mi vendégünk vagy. Akarjuk, hogy jól érezd magad! Itatunk, etetünk...

ÖREGASSZONY
Ugye, a lányomat is... szót se szóltam...

VŐFÉLY
Ugye, a lányát is, kérlek, a lányát... hát mit akarnál még? Igyál na, s ne gyanakodjál! Szeress minket egy kicsit jobban!

BABA
(fél mellét kiteszi a takaróra) Úgy bizony. Szeress minket egy kicsit jobban! Mondjuk, engemet, kis csődöröm... (nevetnek) hát már úgyis akkora lyukat fúrtál belém... (újra nevetnek) huzat van bennem, ha kinyitom a szám.

VENDÉG
Magát nem zavarja, hogy a lánya, hogy itt izél velem a lánya, meg ízetlenkedik itt...

ÖREGASSZONY
Jó lány, szép lány, tenyeres, mejjes, becsüld meg magadat, fiam! (A vendég felé nyújtja a poharát, ő némi tétovázás után elveszi, fölhajtja. A többiek tapsolnak.) No látod, majd csak megegyezünk, édes fiacskám.

VŐFÉLY
Jutalomból elmondom megint! Akarod?

VENDÉG
Megint? Mit megint?

VŐFÉLY
Ne izélj, tudod te azt jól.

VENDÉG
(türelmetlenül) Mit, az isten szerelmére?

VŐFÉLY
Most izélsz, mi? Tegnap kétszer is kértél rá!

BABA
Engem háromszor.

VENDÉG
Háromszor?

VŐFÉLY
Hagyjad most a vendégünket. Lesz még időtök bőven. Igaz, mama? Lesz nekik.

ÖREGASSZONY
Igen, igen. Hozok egy kis tegnapról maradtat.

VENDÉG
Nagyon kedves magától, nénikém, de nekem lassan mennem kell.

ÖREGASSZONY
Nálunk tovább szokott a vendégség tartani. Tudja, kedvesem? Tovább, tovább.

VŐFÉLY
(sértődötten) Most mondjam, vagy ne mondjam?

VENDÉG
Mit tudom én! Mondjad, ha annyira akarod.

BABA
Nem innánk előbb? Csak egy kortyincát...

VENDÉG
Igyál!

BABA
Veled. Veled iszom. Én is, te is. Együtt iszunk. Jó?

VENDÉG
Nem érted, hagy el kell mennem?

BABA
Szeretném, ha még maradnál. Beszélnünk is kellene. Ne aggódjál, nem akarok tőled semmit. Semmi olyat, amit te nem akarsz.

VENDÉG
Mi a fenét vártok tőlem? Azt sem tudjátok, ki vagyok.

VŐFÉLY
Tévedsz. Mi pontosan tudjuk, ki vagy.

VENDÉG
Na, kicsoda?

VŐFÉLY
A mi vendégünk. Te a mi vendégünk vagy.

VENDÉG
Értem. Valamit akartál az előbb...

BABA
Iszunk?

VENDÉG
Persze.

VŐFÉLY
Mondjam?

VENDÉG
Persze.

ÖREGASSZONY
Hozzam a finomságokat?

VENDÉG
Persze. (Az öregasszony eltipeg.)

VŐFÉLY
(a vendég mellé ül az ágyba)

VENDÉG
No, ez igen. Nagyszerű volt. Komolyan mondom, igen kiváló.

VŐFÉLY
Ugye! Hát egészségedre! (Iszik, tölt a vendégnek is.) Ebben azután volt erő. A nép ereje, édesem. A népé. Ez az erő van benne. Babában is. Ellent tudtál állni neki? Lángol a húsa ennek a lánynak. A vére sűrű és forró. A falubeli legények egymást késelik érte. Hiába.

ÖREGASSZONY
(nagy tálcán húsokat, hurkát, tortákat cipel a szobába) A rokonok vannak kint. Magától akarnak valamit. Bejöhetnek?

VENDÉG
Kik azok a rokonok?

BABA
(az ágyból) Bújjatok be! A rokonok azok rokonok, drágám.

KALAPOS
(csak a fejét dugja be az ajtón) Szabad-e bejönni?

VENDÉG
Fölösleges kérdés. Csak tessék. Nyugodtan, uraim.

BAJUSZOS
(fürgén az ágyhoz siet, leül a vőfély mellé) Nem szívesen zavarnánk...

VENDÉG
Itt senki sem zavar. Kettővel több, vagy kevesebb...

BABA
(meztelenül végigsétál a szobán, leül a tükör előtt) Rokonok vagyunk, vagy mi a fene? Rokonok. Nem idegenek vesznek körül minket, kérlek, ne vágjál pofákat. Ugye, fiúk? Miért kellene nekem szégyenkeznem előttetek? Hülyeség. Együtt gyerekeskedtünk...

VENDÉG
Persze. Az urak elég gyorsan öregedhettek, mert van vagy harminc év korkülönbség közöttetek. De ez, kedvesem, ne zavarjon! Csak mutogasd magad, ha neked ez jó.

BABA
Nem jó. Baszni a jó. De így kényelmes, tudod? Előbb-utóbb úgyis ágyba bújunk megint, nem? Minek öltözgessek?

VENDÉG
Igaz. Egy pohárkával?

KALAPOS
Köszönjük, de ma még vezetnünk kell.

VENDÉG
Szerencsés emberek. Van tartásuk. Én is el akartam menni, még ma délelőtt. S mi lett belőle? Lassan megint be fogok rúgni.

BAJUSZOS
Csak tessék, egész nyugodtan.

KALAPOS
(ő is az ágy szélére ül, a vőfély és a bajuszos mellé. A vendégnek már csak a feje látszik tőlük.) Azután, mondja csak, jól érzi magát nálunk?

ÖREGASSZONY
Jól hát, nem látod? Minek is menne el még ma.

VŐFÉLY
Minek is. Azt gondolom, ma már nem fog elmenni.

BABA
Persze, hogy nem. Ugye, édes, nem fogsz itt hagyni engem, itt hagyni parlagon, itt hagyni engem, a bánattal összezárva...

VENDÉG
Attól tartok, tényleg maradok még egy darabig. (Iszik.)

KALAPOS
Ez nagyszerű! Akkor talán előállhatnánk a kérésünkkel. Kis kérésünk lenne. Apróbb szívesség... magától...

BABA
Csak bátran, süketek! Családban vagyunk. Mondjátok már!

BAJUSZOS
Szóval, egy másik vendéget kellene elvinni, ide csak, a szomszéd faluba, s nekünk...

KALAPOS
Nekünk lerobbant a tragacsunk...

VENDÉG
Sajnálom, lerobbantam én is, akár az autójuk... Ennyi pálinka után különben sem mernék autóba ülni...

BABA
Nem is engedném meg!

KALAPOS
És mi se fárasztanánk szívesen!

BAJUSZOS
Egy vendéget sohase kérnénk meg ilyesmire. Csak nem képzeli, hogy ekkora hatalmas durungok vagyunk.

VENDÉG
Eszembe se jutott...

BAJUSZOS
Akkor jó.

KALAPOS
Szóval, az autóját... ha az autóját...

BAJUSZOS
Azt, ha ideadná, kölcsön, amíg átszaladunk azzal másik vendéggel, csak ide, a szomszéd faluba...

VENDÉG
Az autómat? Maguknak?

BABA
Ugyan, drágám, csak nem képzeled, hogy ők valami kárt tesznek az autódban? Vihetitek. De a két szemetek rajta legyen...

KALAPOS
A kulcs, ugye, a slusszkulcs...

VENDÉG
A kulcs? A kabátom zsebében. Igen. De hol a kabátom? Az ördögbe is, a kabátom! Pont olyan kabát volt, mint ami magán van.

KALAPOS
Rajtam? Érdekes.

VENDÉG
Még a jelvény is ugyanaz a hajtókáján.

BAJUSZOS
Különös. Remélem, nem azt akarja ezzel mondani, hogy a barátom... a maga kabátját...

ÖREGASSZONY
(odaül negyediknek az ágy szélére) Ne politizáljatok annyit! Igyatok! Egyetek! Beh szép is a fiatalság, istenem, ha én egyszer fiatal lehetnék!

BABA
Nem mondta, hogy elloptátok a kabátját. Ő egy úriember. Ilyet fel sem tételez.

VENDÉG
Hát persze, nem mondtam ilyet. Vigyék az autót, ha akarják.

VŐFÉLY
Ez a beszéd! Mindjárt láttam, hogy nem vagy beszari ember, pajtás. Hadd vigyék, majd visszahozzák, ha elviszik.

VENDÉG
Csak a kulcs...

KALAPOS
Mi találtunk egyet... a sátor előtt, a földön. Gondoltuk, megkérdezzük, hogy a tiéd-e. Nem akartuk...

BAJUSZOS
Nem akartuk csak úgy belepróbálgatni az autódba... ugye, mielőtt meg nem kérdezünk téged...

VENDÉG
Csak próbálgassák! Estig hozzák vissza! Megértettük?

KALAPOS
Ne szarjál, itt lesz.

BAJUSZOS
Nagyon köszönjük. Hát, akkor, mi elmentünk.

VENDÉG
Mindenki menjen el! Kérem...

BABA
Én is, cukorpókom?

VENDÉG
Te maradhatsz. Hová is mennél, így, meztelenül?

ÖREGASSZONY
(az ajtóból) Fiatalok! Mindig csak azon jár az eszük!

VŐFÉLY
(az ajtóból) Azután panaszt ne halljak Babácskától, pajtás, mert nagyon szomorú leszek akkor. Vigyázz! No, búcsúzóul ezt még elmondom!

Pá, gyermekeim! Pá! (Tapintatosan becsukja az ajtót.)

VENDÉG
Ez normális szerinted?

BABA
Mondd csak, örülsz, hogy veled maradtam?

VENDÉG
Örülök, Baba.

BABA
Miért? Mert szép vagyok? (Kitárulkozva a férfi elé áll.)

VENDÉG
Baba, én semmit se értek ebből az egészből.

BABA
(rosszkedvűen mellékuporodik) Nem baj. Jobb is talán, ha nem érted.

VENDÉG
Ez mindig így van?

BABA
Gondolom. Nem ezzel kéne törődnöd most. Igyál!

VENDÉG
Igyál, igyál! Iszom. Tölts, és iszom. Gyere ide, és én beléd verek. Elégedett leszel akkor velem?

BABA
(odabújik hozzá) Mindegy. Ha más választásunk amúgy sincsen...

VENDÉG
De a vége, Baba... a vége mi lesz ennek?

BABA
Az is mindegy. Érzem, hogy kész vagy. Gyere!

BABA
Kelj fel, hé! Meddig akarsz még dögleni? (A vendég meg sem mozdul.) Na, ez kinyúlt. Túl sokat iszik. Túl sokat zabál. Túl sokat kefél. Tipikus fővárosi. De kedves. Nem olyan, mint az itteniek. A szíve is jó. Kár, hogy keserű a sorsa szegénynek. Kár, kis búgógerlém, kár, kár...

VENDÉG
Micsoda? Mi az? Az ördögbe, már megint rosszat álmodtam. Mit is? Várj csak. Mit is? Igen. Azt álmodtam, hogy falun jártam, anyáméknál, lenn, falun, és éppen vacsorához készülődtünk. Szelek egy kenyeret, s képzeld, a kenyér vérezni kezd, szelek egy másikat, az is. Ahány kenyeret szelek, mind vérzik. Nézek apámra, rázza a fejét. Nézek anyámra, halkan sírdogál. Kínálom őket, nem vesznek a véres kenyérből. Kóstolom én, mintha sót harapnék. Apám elfordul az asztaltól, nem engem néz, ablakon át bámul a kertre, úgy mondja: hiszen figyelmeztettelek! Mire, apám, mire? Hogy ne lőj fecskére, mert véresen eszed életed végéig a kenyeredet. Szóltam időben. De apa - kiáltottam fel -, én nem lőttem fecskére soha. Lehet - mondja apám -, az is lehet, nem vetted észre, hogy fecske.

BABA
Ne vedd fel! Sokat ittál az este. Megint sokat.

VENDÉG
Szerinted ez most rossz jel? Úgy értem, rosszat jelent az ilyen álom?

BABA
Tudja a fene. Egyébként, ha már említetted, lőttél fecskére? Nekem megmondhatod...

VENDÉG
Fecskére? Hova gondolsz? Csak nem képzeled? Hülye!

BABA
Azért szeretsz, nem? Egy kicsit azért szeretsz. Nem?

VENDÉG
Szerelem?

BABA
Még nem mertem megkérdezni, hagytál valakit ott?

VENDÉG
Hogy érted azt, hogy hagytam-e valakit ott?

BABA
Hát, előző életedben.

VENDÉG
Baba, te jól vagy? Miért beszélsz hülyeségeket? Tudod jól, rögtön megyek, amint a rokonaid meghozzák az autómat.

BABA
Ne aggódj, meghozzák.

VENDÉG
Nem aggódom. Csak különös rokonaid vannak, kislány. Kölcsönkérték pár órára az autómat. Ennek két napja, azóta a színüket sem láttam.

BABA
Hiányoztak? Csak nem unatkoztál velem?

VENDÉG
Nem, bébi. Csak az autóm, bébi. Merthogy egy volt belőle, bébi.

BABA
Most megint mit izélsz? Majd meghozzák a szar autódat. Addig meg örülj, hogy itt lehetsz velem. Nem örülsz?

VENDÉG
Örülök.

BABA
Szóval nem örülsz. Unsz már nagyon, mi?

VENDÉG
Már kérdezted.

BABA
Nem kérdeztem.

VENDÉG
Csak nem unatkozol velem? - ezt kérdezted, fiacskám.

BABA
Ez nem ugyanaz.

VENDÉG
Hát persze. Mindegy. Baba, te tündér vagy, remek lány, gyönyörű a melled, érzékeny is vagy, de Baba, édes Baba, ez, itt, nem az én világom, tudod? Megértesz?

BABA
Hát kié? Az enyém? Mit látsz te ebből a világból?

VENDÉG
Egy ágyat.

BABA
Igazad van. Na, jó. Na, nem jó. Mindegy.

VENDÉG
Miért költöztettek át bennünket?

BABA
Az a tisztaszoba volt. Ott nem szokás napokig lakni.

VENDÉG
Napokig? Én már ma eltűnök, ha...

BABA
Hagyd ezt most! Szóval a tisztaszobában nem lehet lakni. Elvi megfontolásokból.

VENDÉG
Hogyan mondtad, Baba? Elvi megfontolásokból? Te, el is felejtettem kérdezni, miféle oskolába jártál te?

BABA
Igyunk inkább!

VENDÉG
Ja. Megszámolnád, hány üveg pálinkát pusztítottunk el két nap alatt? Na? Nem nézek oda... négy... öt...

BABA
Csak három üveg volt... A többi bor és sör... meg konyak.

VENDÉG
Te jó ég! Csak három. Ez alkoholmérgezés, drágám. Csoda, hogy nem gyulladt ki bennünk ez a rengeteg erjedt szar.

BABA
Gusztustalan vagy. Dögölj meg!

VENDÉG
Na, mi van? Hol a pálinkám?

BABA
Már csak egy fél üveg van.

VENDÉG
Kurva jó! Tölts, tündérkém. Közben pedig dalolj arról, hol van a te jó édes mosolygós anyád, miért nem hozta még a mai adagunkat!

BABA
Anyámat ne! Velem azt csinálsz, amit akarsz. Világos? De anyámat hagyd ki ebből. Velem akármit megcsinálhatsz, nem?

VENDÉG
Miért?

BABA
Mit miért?

VENDÉG
Miért csinálhatok én veled azt, amit akarok?

BABA
Hát nem azt csinálsz? Van olyan póz, amit ki ne próbáltattál volna velem? Még a seggembe is beledugtad. Ez itt nem szokás. Mondtam, hogy ne? Úgy fájt, a könnyem potyogott. Szóltam érte? Talán észrevettél valamit is az egészből? Tornásztál tovább zavartalanul a seggemen, édesem. Ezek után még meg mered kérdezni, hogy miért? Teljesen összezavarsz. Nem tudom eldönteni, mi vagy. Gyönyörűséges, drága férfi, megkeseredett, cinikus szörnyeteg, vagy csak egy ócska, dilettáns takony.

VENDÉG
Mind, drágaságom, mind. Baszás előtt drága férfi, aki udvarol neked; közben ócska, dilettáns takony; utána meg egy megkeseredett, cinikus szörnyeteg. Hát nem zseniális ez, mondd?

BABA
Máshogyan mondanám.

VENDÉG
Mondd máshogy!

BABA
Csönd!

VENDÉG
Mi van?

BABA
Csönd! Jönnek.

VENDÉG
Éppen ideje. (Belép a kalapos és a bajuszos.) Van szerencsém, uraim.

BAJUSZOS
Nincs szerencséje.

VENDÉG
Ezt rögtön sejtettem, amikor megláttam a maga búvalbélelt pofáját.

KALAPOS
(szomorúan) Semmi oka az örömre. Baj történt.

VENDÉG
Baj?

BAJUSZOS
Baj.

VENDÉG
Csak nem az autómat tettétek tönkre, bitangok?

KALAPOS
Éppen azt.

BAJUSZOS
Gázolás.

VENDÉG
Gázoltatok?

KALAPOS
Mi nem! Valaki gázolt.

BAJUSZOS
Nem kell úgy a szívére vennie. Semmi az egész. Mi majd mindent eligazítunk. Oké?

VENDÉG
Mi közöm nekem ehhez? Az autómat akarom!

KALAPOS
Az is meglesz. No problem. De várni kell egy kicsit, amíg helyrepofozzuk az autócskát.

VENDÉG
Micsoda? Baba, hallod ezt?

BAJUSZOS
Baba nem hallja. Baba nem hall. Baba máris indul kifelé innen.

VENDÉG
Ezt hogy képzelik? Milyen jogon? Hogy merészelik...

BABA
(az ajtóból hátrafordul) Na, csáó!

VENDÉG
(a két férfi fogja) Baba, menj el Korfura! Kopszohiladész. Ne felejtsd el! Menj el oda! Megígéred?

BABA
(szánakozva, s talán mély fájdalommal nézi a vergődő férfit) Hülye! (Becsapja maga után az ajtót.)

BAJUSZOS
Addig... (Előhúz egy üveg pálinkát a táskájából.)

KALAPOS
Addig... (Ő is pálinkát vesz elő.)

VENDÉG
(fogával tépi ki az egyik üvegből a dugót, mohón iszik) Egészségünkre.

KALAPOS
Töltene nekünk is?

VENDÉG
Ha már ilyen szépen összejöttünk.

KALAPOS
Való igaz, szépen összejöttünk.

BAJUSZOS
Igazi úri társaság.

VENDÉG
Tegeződhetnénk, ha már...

KALAPOS
(őszinte megrökönyödéssel) Azt minekünk nem lehet, uram.

VENDÉG
Semmi baj. A neveteket...

BAJUSZOS
Mi nem vagyunk annyira fontos emberek, hogy a nevünket megjegyezze a vendég...

VENDÉG
Na jó. Én nem várok tovább. Elmegyek innen.

KALAPOS
Azt nem lehet.

VENDÉG
Nem? Miért nem?

KALAPOS
Mert rossz az autója.

VENDÉG
Elmegyek vonattal.

BAJUSZOS
Lehetetlen, uram. Nálunk nincs vonat.

VENDÉG
Nincs? Azt hittem, ebben az országban minden kis falunak van vonata.

BAJUSZOS
Tévedett, uram. Nálunk nem jár vonat.

VENDÉG
Akkor van busz.

KALAPOS
Nincsen busz.

VENDÉG
Busz sincs? Akkor hogyan mennek át a másik faluba a lakosok?

BAJUSZOS
Nem mennek át. Hiszen egyszerű. Nem mennek át.

VENDÉG
Akkor elmegyek gyalog.

KALAPOS
Gyalog? Hova gondol? Csak nem képzeli, hogy gyalog elengedjük?

BAJUSZOS
Legyen türelemmel, és bízzon bennünk!

VENDÉG
És ha nem bízom?

BAJUSZOS
Nincs más választása.

KALAPOS
Ráadásul mi meg is védjük magát. (Hosszú kést húz elő a zakója alól, hirtelen mozdulattal az ágy végébe szúrja.)

BAJUSZOS
Számíthat ránk! (Ő is előhúz egy hosszú tőrkést, nézegeti, azután a szemközti faikonba állítja.)

VENDÉG
Kezdem érteni...

BAJUSZOS
Nem ért maga semmit, uram!

KALAPOS
Örüljön, hogy él!

VENDÉG
(nyöszörög, láthatóan nincs tejesen magánál) Baba! Baba! Elmentél már? Hoztál nekem? Mondtam, Kopszohiladészbe! Az olajfaligetbe... láttad ott a kígyót, Baba... vastagabb volt, mint a karom, és hosszabb, mint az évszázad... láttad a kígyót? Zöld szeme volt... azt hiszem, sokáig lakott a szívemben, Baba... és meghaltam, amikor előtekeredett onnan. (Feltápászkodik, az ajtóhoz botorkál.) Nyissák ki! Nyissátok ki, rohadtak! (Üti az ajtót, mely váratlanul kinyílik. A kalapos jelenik meg.)

KALAPOS
Baba? Baba nincs. Én vagyok itt. Ha szüksége lenne valamire, csak nekem szóljon.

VENDÉG
Igen. Szükségem van valamire. Sok mindenre van szükségem.

KALAPOS
(rezzenéstelen arccal hallgatja) Hallgatom. Csak bátran.

VENDÉG
Első és legfontosabb: az autóm. Az autómat akarom, bitangok! Az autómat!

KALAPOS
Kész örömmel! Csak még egy kicsi türelmet... kevéskét ugye... rendbe kell hozatnunk...

VENDÉG
Hát mi történt azzal az autóval, hogy ilyen sokat kell rajta javítani?

KALAPOS
Hát annak annyi.

VENDÉG
Mit jelent az, hogy "annyi"?

KALAPOS
Ja, kérem, gázolás, plusz karambol...

VENDÉG
Eddig csak gázolás volt.

KALAPOS
Kímélni akartuk.

VENDÉG
Ti engem ne kíméljetek! Tehettek egy szívességet!

KALAPOS
Igen. A szívességeknél tartottunk. Milyen óhajtása lenne az autóján kívül?

VENDÉG
Baba hol van?

KALAPOS
Baba kisasszony hollétét nem áll módomban tudatni önnel.

VENDÉG
Nem áll módodban? Te bitang!

KALAPOS
Nem áll módomban... maga hitvány szarkupac! Szíveskedjék engem nem lebitangozni, megértettük?

VENDÉG
(egész testével rátapad az ajtóra, dörömböl) Nem fejeztem be, hé! Nem fejeztem be! Nyissátok ki, gazemberek!

BAJUSZOS
Fölösleges ekkora zajt csapnia ebben a kései órában.

VENDÉG
Majd én eldöntöm, mi fölösleges és mi nem...

BAJUSZOS
Tartok attól, ez nem áll módjában...

VENDÉG
Mi nem áll módomban, te... (Elhallgat.)

BAJUSZOS
No azért! Hogy mondandóm befejezzem, nem áll módjában a dolgokról és a jelenségekről eldönteni, hogy fölöslegesek-e.

VENDÉG
Nem? És miért nem áll módomban?

BAJUSZOS
Most saját maga is csak egy fölösleg. Tetszik érteni? Valahogyan itt maradt a nyakunkon. Mindegy, ne firtassuk. De akkor legalább férjen a bőrébe, ember, s ne álljon elő itt extrém kérésekkel!

VENDÉG
(kiabál) Mi extrém abban, hogy haza akarok menni?

BAJUSZOS
Valószínűleg az, hogy épp úgy tesz, mintha ez tőlünk függene.

VENDÉG
Ha nem tőletek, kitől?

BAJUSZOS
Nem tudom. Talán, ha lenne autója...

VENDÉG
Értem. Ha lenne autóm.

BAJUSZOS
Úgy talán.

VENDÉG
De nincs.

BAJUSZOS
Sajnos, nincs.

VENDÉG
Vonat?

BAJUSZOS
Itt nem áll meg a vonat.

VENDÉG
Soha?

BAJUSZOS
Soha.

VENDÉG
Akkor enni kérek. És pálinkát akarok, vagy két üveggel.

BAJUSZOS
Utánanézek, mit tehetünk magáért. (Kulcscsikorgás.)

VENDÉG
(az ablakhoz megy) Ez a kurva roló miért van lehúzva éjjel-nappal. (Feszegeti.) Na nézd, nincs is ablak, csak roló! Ezt szépen feszítgetjük, így, így, jaj de legyöngültem! Na még egy kicsit, még egy kicsit...

RENDŐR
(megjelenik a feje az ablakban) Hova, hova?

VENDÉG
Nem látja? Kifelé.

RENDŐR
Derék dolog. Most egy kérdést teszek fel önnek. Miért az ablakon óhajt távozni? Talán nincs a szobácskájának ajtaja?

VENDÉG
Ajtó? Van, az van. Csak kulcs nincs.

RENDŐR
Nincsen kulcsocska?

VENDÉG
Nincs. Elhagytam.

RENDŐR
El méltóztatott hagyni a kulcsocskát. Kellemetlen. És hol hagyódott el az a huncut kulcsocska?

VENDÉG
Azt gyanítom, valahol.

RENDŐR
Jó szimata van, pajtás. De nekem van egy megfoghatatlan eredetű gyanúm. A kulcsocskának a szobában kell lennie.

VENDÉG
Valóban? S honnan e feltevés?

RENDŐR
Ugye, ha a kulcsocskát az utcán méltóztatik elveszíteni, akkor nem méltóztatik bejutni a lakásba. De mert be méltóztatott hatolni valami módon, a kulcsocskának ott bent kell lennie.

VENDÉG
Aha. Föladom.

RENDŐR
(derűsen) Mindjárt sejtettem. Megtörtem én már magánál agyafúrtabb gazfickócskákat is, pajtás.

VENDÉG
(riadtan) Tartok tőle, félreértett.

RENDŐR
Tartok tőle, megmagyarázza.

VENDÉG
(közel hajol a rendőr arcához) Engem fogva tartanak itt.

RENDŐR
(széles mosollyal) Rögtön gyanítottam, hogy erről lesz szó.

VENDÉG
Tényleg. Esküszöm.

RENDŐR
Nem kell! Esküdözni nem kell. Tények beszélnek. Iratai?

VENDÉG
Elszedték.

RENDŐR
A csúnyák. Elszedték az iratait. Kellemetlen. És fogva tartják ráadásul.

VENDÉG
Fogva tartanak.

RENDŐR
Kik?

VENDÉG
Nézze meg! Az ajtó előtt állnak.

RENDŐR
(hervadatlan mosollyal) Ott nincs senki.

VENDÉG
(dühöng) Senki? Én állat. Akkor most meglépek.

RENDŐR
Hohó! Előbb egy kérdést teszek fel önnek.

VENDÉG
Inkább szabadítson ki!

RENDŐR
Meg fogom tenni, idejében. A kérdésem pedig a következő. Kicsoda maga?

VENDÉG
A nevem érdekli?

RENDŐR
Pontosan fogalmazott. A nevecskéje.

VENDÉG
Miért a nevem?

RENDŐR
Nyomozok. Tetszik tudni? Gázolás. Cserbenhagyás. Karambolocska.

VENDÉG
A szentségit! Ezek a szemetek tehát...

RENDŐR
Tud valamit?

VENDÉG
Tudom, kik voltak.

RENDŐR
Ez igen. Itt ül egy sufniban, és megoldja nekünk a nyomozás gondjait. Halljuk! Kik voltak.

VENDÉG
Egy kalapos és egy bajuszos férfi.

RENDŐR
(a lehető legszélesebb mosollyal) Hogy erre én nem gondoltam! Bitang élet. Egy kalapos. Egy bajuszos. Rendben van. De melyik kalapos a sok közül? És melyik bajuszos?

VENDÉG
Két jellegzetes pofa. Itteniek.

RENDŐR
Ühüm. Mond valamit. Valóban van a faluban egy bajuszos és egy kalapos férfi. Kihallgattam őket.

VENDÉG
És?

RENDŐR
Nincs és. Az éjszakát egy Baba becenevű helybéli hajadon ágyában töltötték. Úgy értem, a karambol, gázolás, cserbenhagyás ésatöbbi éjszakáját.

VENDÉG
Baba?

RENDŐR
Baba. Babácska. Jó alakú teremtés. Majd kicsattan az egészségtől. Meg se kottyan neki, ugye, három férfi.

VENDÉG
Három?

RENDŐR
Három.

VENDÉG
Volt harmadik is?

RENDŐR
Volt ám. Még szép, hogy volt.

VENDÉG
(izgatottan) És ki volt a harmadik?

RENDŐR
De kíváncsi természet!

VENDÉG
Mondja már, na! Ki volt a harmadik.

RENDŐR
Igazán tudni akarja?

VENDÉG
Nagyon akarom tudni.

RENDŐR
Én voltam a harmadik.

VENDÉG
Maga?

RENDŐR
Én, én bizony.

VENDÉG
Kezdek mindent megérteni.

RENDŐR
Semmit se ért, fiam. Valaki gázolt, cserbenhagyott, karambolozott, ésatöbbi. Megvan az ujjlenyomata, megvan a zakója, nálunk vannak az iratai - már csak őt keressük. Na, gyerünk, igazolja magát!

VENDÉG
Nem tudom igazolni magamat. Ellopták a zakómat az irataimmal együtt.

RENDŐR
Hm! A zakó. Az iratok.

VENDÉG
Mondom, hogy ők voltak!

RENDŐR
(keményen) Hol volt a tett elkövetésének éjszakáján?

VENDÉG
Lakodalomban.

RENDŐR
Roppant érdekes. Én nem mondtam, hogy melyik éjszakáról van szó.

VENDÉG
De én tudom. A lakodalomban...

RENDŐR
De maga nem volt ott a lakodalomban sem...

VENDÉG
Hogyhogy nem voltam ott?

RENDŐR
Én nem láttam.

VENDÉG
Maga is?

RENDŐR
Hát persze. Pontosabban, én igen. Azután vittük el Babát a cimborákkal...

VENDÉG
Baba akkor éjjel velem aludt.

RENDŐR
Nem, nem. Baba a kötelező kihallgatás során mindent bevallott.

VENDÉG
Na ugye!

RENDŐR
Bizony. Hogy hármunkkal aludt, s reggelig megállás nélkül keféltünk. Hű, pajtás, mit kaptunk mi a feleségeinktől!

VENDÉG
Gazember. Te a cinkosuk vagy!

RENDŐR
Hát eddig tartott a barátság? Na jó. A rendőrségen folytatjuk. Kifelé, mocskos disznó!

VENDÉG
(elengedi a rolót, és elugrik az ablaktól) Ne merjen bejönni! Fegyver van nálam!

RENDŐR
Na jó. Hozok erősítést. Úgysem juthatsz messzire! Megvagy, jómadár, megvagy végre. (Távolodik a hangja.)

VENDÉG
Úristen! Mit vétettem én ellened?

BAJUSZOS
(egy darab kenyeret és egy féltenyérnyi szalonnát tesz az asztalra) Azt mondták, nincs több.

KALAPOS
(egy üveg pálinkát tesz a kenyér mellé) Ebből sincs több. Azt mondták.

VENDÉG
Kik mondták?

KALAPOS
Mindegy.

VENDÉG
S mit mondtak még?

BAJUSZOS
Sokba kerül maga nekik. Ezentúl dolgozni fog. Tetszik érteni? Akkor kap szállást, kaját, piát.

VENDÉG
Itt volt a rendőr.

BAJUSZOS
A rendőr? Cimbora. Mit akart?

VENDÉG
Le akart tartóztatni.

KALAPOS
Magát? Miért akarja a rendőr magácskát letartóztatni?

VENDÉG
Gázolás, cserbenhagyás, karambol, ésatöbbi.

BAJUSZOS
Marhaság. Majd beszélek vele.

VENDÉG
Igazán? Megköszönném.

KALAPOS
Ne érzelegjen! Mi gondot viselünk magára. Nem esik bántódása minálunk, csak legyen nyugodt.

VENDÉG
Nyugodt vagyok.

KALAPOS
Igyunk egyet, és induljunk!

VENDÉG
Induljunk? Hová?

BAJUSZOS
Ezt a lakást nem tudjuk tovább fenntartani magának. Sajnos. Egy egyszerűbbe telepítjük át.

VENDÉG
Rendben. És Baba?

KALAPOS
Ne csacsiskodjék, ember, a végén még mindent elront!

BAJUSZOS
Na, itt a zakója.

VENDÉG
A zakóm!

KALAPOS
Elvittük a tisztítóba is. Szép, nem?

VENDÉG
Szép. Az autóm?

BAJUSZOS
Arra még várni kell egy kicsit.

VENDÉG
Az irataim?

KALAPOS
Azokra itt úgysincs szüksége. Magunk között vagyunk. Talán elindulhatnánk. (Míg szedelőzködnek, besötétedik a szoba.)

VENDÉG
(egykedvűen tisztogatja a koszos lábbeliket, közben dudorászik) Vigyáztál volna jobban a lányra... boldogságod mind ellopta... elvisz az ár most, szép legényem... lelked a víz fehérre mossa... Vigyáztál volna jobban a lányra... boldogságod mind ellopta...

ÖREGASSZONY
(nesztelenül surran be az odúba) Hoztam az elemózsiát.

VENDÉG
(anélkül, hogy megfordulna) Ezt a hangot ismerem. Kicsoda maga?

ÖREGASSZONY
Kapott ma pálinkát is!

VENDÉG
Honnan ismerem ezt a hangot?

ÖREGASSZONY
Elégedettek a tegnapi teljesítményével.

VENDÉG
Megvan! (Hirtelen megfordul.) Maga a Baba anyja.

ÖREGASSZONY
Miféle Baba?

VENDÉG
Baba... a maga lánya... Baba...

ÖREGASSZONY
Ne űzzön tréfát a vénasszonyból! Régen volt már az, amikor én babáztam...

VENDÉG
(kiabál) Hazug vén banya! A lányod hol van? Baba!

ÖREGASSZONY
Mondtam, hogy nincs lányom.

VENDÉG
A lakodalomban...

ÖREGASSZONY
Miféle lakodalomban?

VENDÉG
Ahol Baba és én...

ÖREGASSZONY
Maga álmodik. Itt tíz év óta nem volt lakodalom.

VENDÉG
Nem? És vőfély?

ÖREGASSZONY
Ha lakodalom nem volt, vőfély se volt.

VENDÉG
Na persze. És én hogy kerültem ide?

ÖREGASSZONY
Tudja a fene. Most látom az urat először.

VENDÉG
Akkor az autóm se...

ÖREGASSZONY
Itt nem járnak autóval az emberek. Tetszik érte, amit mondok?

VENDÉG
Megértettem.

ÖREGASSZONY
Na, én megyek is. Járjon a keze, azt ajánlom!

VENDÉG
Honnan ennyi rohadt sáros bakancs? Honnan a francból? És mindnek levált a talpa? Honnan?

ÖREGASSZONY
Mit tudom én. Na, isten áldja.

VENDÉG
Megálljon! Nem inna velem egy korty pálinkát?

ÖREGASSZONY
Nem vagyok ivós. Különben is, tiltva van.

VENDÉG
Tiltva? Ki tiltja magának, hogy velem igyék?

ÖREGASSZONY
Senki se tiltja, kérem.

VENDÉG
Most mondta, hogy nem ihat.

ÖREGASSZONY
Való igaz. Nem iszom, mert tiltva van. De azt nem mondtam, hogy valaki tiltaná.

VENDÉG
Akkor leülne legalább?

ÖREGASSZONY
Leülhetnék, de nincs hova.

VENDÉG
(körülnéz, most vesszük észre, hogy összes "bútorzata" a háromlábú szék) Hova is, no? (Fölugrik, a székére mutat.) Hát ide. Ide tessék.

ÖREGASSZONY
Oda nem.

VENDÉG
Talán ez is tiltva van?

ÖREGASSZONY
Az is tiltva van, kérem.

VENDÉG
Az úristenit!

ÖREGASSZONY
(erélyesen) Isten nevét ok nélkül ne vedd a szádra!

VENDÉG
Ha valakinek, nekem aztán van okom arra, hogy emlegessem azt a fenti gazembert.

ÖREGASSZONY
(keresztet vet) Pogány. Majd megver...

VENDÉG
Vert az már épp eléggé. Hé, el ne menjen! Nem maradna egy kicsit... csak egy keveset... még?

ÖREGASSZONY
Aztán minek? Maga se tud dolgozni, én se haladok a munkáimmal. Mit tudunk mi egymásnak mondani?

VENDÉG
Néha jó beszélgetni valakivel. Még ha az történetesen maga is, öreganyám.

ÖREGASSZONY
Öreganyád ám a...

VENDÉG
(fölugrik, megragadja az öregasszonyt) Na, beszélsz már végre? Hol van Baba? A kalapos? A bajuszos? A vőfély?

ÖREGASSZONY
(vergődik a szorításában) Őrült! Segítség! Megöl!

VENDÉG
Meg ám, ha nem nyitod ki a szádat, te vén boszorkány.

ÖREGASSZONY
Eresszen! A szívem... Gyönge a szívem... briganti...

VENDÉG
És az én szívem? Én senkinek sem számítok? Rohadékok. (Tagoltan sziszegi az öregasszony arcába:) Hol van Baba? Hol?

ÖREGASSZONY
(zihálva) Megőrült szegény. Elutazott valahova. Görögországba. Jaj istenem, mindjárt meghalok... levegőt... levegőt...

VENDÉG
(rátérdel a földön fekvő öregasszony nyakára) Kopszohiladész. Oda ment, nem? Kopszohiladészbe? Na, beszélj már, mert kinyírlak. Hé, a szentségit. Ez meg tényleg kinyiffant. Hú! (Fölragadja a pálinkásüveget, felét kiissza.) Na, munkára fel. (A már megtisztított bakancsokat rádobálja az öregasszonyra, aki teljesen eltűnik a durva cipők alatt.) Szóval elment. Rendben van. Én meg már itt maradok. Hát... Pont ez a vénasszony, meg a hullája hiányzott ide. Na, mindegy. (Énekelni kezd.) Vigyáztál volna jobban a lányra... boldogságod mind ellopta... elvisz az ár most, szép legényem... lelked a víz fehérre mossa... Vigyáztál volna jobban a lányra... boldogságod mind ellopta...