"Ne lőj a fecskére, mert véresen eszed életed végéig a kenyeredet" - idézi fel apja intelmét Zalán Tibor abszurd egyfelvonásosának főhőse a dráma talán legszürreálisabb pillanatában. A mottóként is értelmezhető gondolat-töredék is jelzi, hogy egyáltalán nem habkönnyű nyári mulatságot kínálunk, noha plakátjainkon és e műsorlap túloldalán is a tréfás hangvétel dominál.

Ugyanakkor nem titkolható, hogy a Ferrum Színházi Társulás alkotó kollektívája zenével, (nép)dalbetétekkel, Zalán-versikékkel valamelyest popularizálja, ezáltal könnyebb "fogyasztásra" is alkalmassá teszi az eredeti művet. E bátor tett mégsem megalkuvás, mert a társulat egyáltalán nem mond le az egyszerre nyomasztó és riasztó, Franz Kafka inspirációkat is jócskán kamatoztató "zaláni víziók" érzékeltetéséről. Már csak azért sem, mert a szín házi kompánia tagjainak életvilága eszme- és céltévesztés egy lidérces kor nem kevésbé lidérces társadalmában, kiszolgáltatottság, reménytelenség, kiüresedés - igen hasonlít a szerző alapélményéhez.

A fentebb vázolt szimptómák szerves következménye, hogy a dráma írott változata és a Ferrum előadása sem a szépségcentrikus szemléletmód talaján született. A puritán realizmus, a brutálisan őszinte naturalizmus és az absztrakció-stilizáció stílusjegyei mellett "barokkos" díszítő elemekkel is találkozhat a nagyérdemű közönség.

Reményeink szerint mégsem lesz érzékelhető az eklektika, mert a színpadi játékban szerencsésen ötvöződik a "Zalános" motívumkincs és a Ferrum keserédes játékstílusa.

Török Gábor
rendező - művészeti vezető

http://www.infosavaria.hu/?base=microsite&i=425