Tétel adatlapja
CÍMLAP
Gyimesi László
Idegenvezetés

TARTALOM, ISMERTETŐ



Tartalom

Idegenvezetés

I. Te és a kutyák

Megközelítés: Te és a kutyák
Igen, Homérosz!
Szél ez...
Kiegészítés
Füstjelek
Fekete csillagok
Végül
Ékírás egy elfeledett táblán
Rendületlenül
Megőriz

II. Tűnő erdőmben

Perc
Muszter
Tűnő erdőmben
Gyorsfénykép
Jelenkor
Húsz éve
Igazolatlanul
A gyorsfénykép hátuljára
Játék?
Ennyit...
Nyolc sor az ébredő halálhoz

III. Bejártam földemet

Melegszünk, mint a favágók
Nem tavasz és nem is nyár
Kláris
Fivéreink
Zene
Nem üzensz
Körben állnak
Vers egy platánlevélre
Munkások reggele
Pantha rei
Emlékkönyvbe

IV. A tél ablakai

Harmadik rapszódia
Holddal kolompolnak
Gyönyörű telem
Március
Tóparti tavasz-virradat...
Virágének
Tavaszi dal
Töredék 1988-ból
Régi dal
"A közelítő tél"
Mint a legidősebb fiú

V. A holdkóros éjszakája

Hajnali ajtók
Ötszáz forintért
Hiába forgatom
A holdkóros éjszakája
No csak no lám
Pillanatok
Társak, volt társak
Este lesz
Vasárnap
Utolsó vasárnapi vers
Névjegy

VI. Miatyánk

Götz utolsó esküje
Tíz sor egy balladáról
Létezik: kő
Ki tudja?
Mérleg hava
Századvég
Közhelyek körforgalma
Régi mese
Elköszönő
Nincs kegyelem
Miatyánk



Ismertető

"Végre egy új költő. Költő, aki még mer, merészel verset írni" - üdvözli a fülszövegben az elsőkötetes, de korántsem pályakezdőt a pályatárs, Bella István. S csakugyan, Gyimesi László pontosan kidolgozott, formailag fegyelmezett költeményeivel a Juhász Gyula-József Attila-Nagy László-örökség nyomvonalán haladó, mégis eredeti hangú verselőként mutatkozik be.

Pontosan szabott ütemezés, frappáns rímtechnika és találó képalkotás jellemzi a kiérlelt kötet minden darabját, s a mesterfokon tudott költészettan hatását tovább erősítik a gyors vágások, a merész asszociációk, a meghökkentő motívumok, melyek olvasás után sokáig rezonálnak az olvasóban (Kiegészítés). Természeti képei nem a tájat írják le, de a lényeglátó ember életérzését ábrázolják, s nem áll távol a költőtől a váteszi érzület, a prófétikus hangzás sem (Rendületlenül). Emlékeit számba vevő alanyi költőként legnagyobb érdeme, hogy mások maszkjában is tud önmagáról hitelesen beszélni (Muszter). A versek tárgyi világa és lelkisége első pillantásra igen egyszerű, köznapi, majdhogynem szűkös, viszont az ábrázolt jelenség mögé képes odavetíteni az élet teljességét, egész gazdagságát, megannyi keservét (Gyorsfénykép). Ebben a többrétűségben a banálisnak tetsző jelenetekből - mint egy pályaudvari búcsú képeiből - is új és szélesebb jelentéstartalmat bont ki: az emberi együttérzés egyetemes aggodalmát, a fájdalom és az elmúlás univerzálissá kiterjesztett fájdalmát (Húsz éve; A holdkóros éjszakája). Más darabjai - metrikai megoldásaikkal, gondolatritmusaikkal, refrénszerű ismétléseikkel - a színvonalas dalszövegek imitációiként is fölfoghatók (Fivéreink).

A maga útját járó, divathullámokra nem figyelő költő öntörvényű versvilága jelenik meg az olvasó előtt, ritkábban hetykeséggel: "mi a fenét mondhatnék nektek / magamnak mondom a verset" (Társak volt társak); gyakrabban a teremtő gondolat iránti alázattal, az emberi kicsinység és nagyság tudatával: "velem is történik a világ / s bennem is / látod most elered a hó" (Elköszönő). - Minden versolvasónak ajánlandó kötet, amely jelzés arra: tovább él a szó eredeti értelmében vett költészet.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu


×