Ismertető

"Végre egy új költő. Költő, aki még mer, merészel verset írni" - üdvözli a fülszövegben az elsőkötetes, de korántsem pályakezdőt a pályatárs, Bella István. S csakugyan, Gyimesi László pontosan kidolgozott, formailag fegyelmezett költeményeivel a Juhász Gyula-József Attila-Nagy László-örökség nyomvonalán haladó, mégis eredeti hangú verselőként mutatkozik be.

Pontosan szabott ütemezés, frappáns rímtechnika és találó képalkotás jellemzi a kiérlelt kötet minden darabját, s a mesterfokon tudott költészettan hatását tovább erősítik a gyors vágások, a merész asszociációk, a meghökkentő motívumok, melyek olvasás után sokáig rezonálnak az olvasóban (Kiegészítés). Természeti képei nem a tájat írják le, de a lényeglátó ember életérzését ábrázolják, s nem áll távol a költőtől a váteszi érzület, a prófétikus hangzás sem (Rendületlenül). Emlékeit számba vevő alanyi költőként legnagyobb érdeme, hogy mások maszkjában is tud önmagáról hitelesen beszélni (Muszter). A versek tárgyi világa és lelkisége első pillantásra igen egyszerű, köznapi, majdhogynem szűkös, viszont az ábrázolt jelenség mögé képes odavetíteni az élet teljességét, egész gazdagságát, megannyi keservét (Gyorsfénykép). Ebben a többrétűségben a banálisnak tetsző jelenetekből - mint egy pályaudvari búcsú képeiből - is új és szélesebb jelentéstartalmat bont ki: az emberi együttérzés egyetemes aggodalmát, a fájdalom és az elmúlás univerzálissá kiterjesztett fájdalmát (Húsz éve; A holdkóros éjszakája). Más darabjai - metrikai megoldásaikkal, gondolatritmusaikkal, refrénszerű ismétléseikkel - a színvonalas dalszövegek imitációiként is fölfoghatók (Fivéreink).

A maga útját járó, divathullámokra nem figyelő költő öntörvényű versvilága jelenik meg az olvasó előtt, ritkábban hetykeséggel: "mi a fenét mondhatnék nektek / magamnak mondom a verset" (Társak volt társak); gyakrabban a teremtő gondolat iránti alázattal, az emberi kicsinység és nagyság tudatával: "velem is történik a világ / s bennem is / látod most elered a hó" (Elköszönő). - Minden versolvasónak ajánlandó kötet, amely jelzés arra: tovább él a szó eredeti értelmében vett költészet.

Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu