CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETŐ |
Tartalom
A polihisztorok
Harminc év 1835-1865
A Herrmann család - Breznóbánya - Alsóhámor - A szülői házban - Iskolái -
1848 - Géplakatos - Katonasorban - Dalmáciában - Uton-utfélen - A Chernel
kurián - Révben
A kolozsvári évek 1864-1872
Kolozsvár szellemi élete - Brassai bácsi - Bécsbe, fél percre - Az Erdélyi
Muzeum-Egylet - A muzeumőr - Első értekezés - Pozsony kulturája - Expedició
- A Mezőség tósorozatán - Kolozsvár társadalmi élete - A Mikó-kör - Sámi
László háza - Szabó József estélyei - Ujságirás - Pávai kontra Herman - A
keleti hegyvidéken - Bucsu a muzeumtól - Tiszteletbeli igazgató - A Magyar
Polgár szerkesztőségében - A francia-porosz háboru - Lónyay választásai -
Bucsu Kolozsvártól - A Bedőházy kurián - Gazdaságtudomány - Kamerun felé
A népszerüség utján
A Természettudományi Társulat - A pókmunka - Apatini iparkiállitás - A
Nemzeti Muzeumban - Természetrajzi Füzetek - Münyelv - Magyar szemlélődés -
Herman kontra Haynald - Pulszky Ferenc - A Pulszky szalon - Magyar etnikum
- Szilágyi Dezső szivarja - A török mozgalmak - Herman Ottó, a bombavető -
Az első mandátum - A frakkos banda - Ave Regina! - A mérges csók
Delelőn
Az előadói asztalnál - Petényi hagyatéka - Halászati köruton - Judith -
Csalányi politikai asztala - Az avasi esküvő - A magyar Temple - Gyulai
Pál, Herman Ottó, Lévay József vadgalambpöre - Peleháza - De senectute - A
Magyar Halászat Könyve - A norvég ut - Az éjféli nap - Ibsen és Rákosi Jenő
- Uj tervek
Baráti körben
Szily Kálmán - Semsey Andor - Kossuth Lajos - Hallgatag világ - Humor
A madarász
Tudós és amateur - Faunisztika - Oekologia - A madárvonulás megfigyelése -
Herman Ottó lenyiratása a tótszentpáli madárlesen - Petényi emléke - A
madarász kongresszus - Kongresszusi főjelentés - Az ornithologiai központ -
A kis madárkönyv - Herman Ottó otthona - A "Központ" belső élete - Két
jubiláns - A vég kezdete - Az utolsó karácsony - A halál - A temetés
A politikus 1871-1911
A francia commune - Az oláh mérges csók - Kossuth és az Emke - A szarvasi
programm - Szeged mandátuma - A Függetlenség szerkesztője - En garde - A
szocializmus - Választói reform - A vizrajzi osztály szervezése - A
zsidókérdés - A Schulverein - A szociális olajcsepp - Az oktatás reformja -
Mikszáth Kálmán a szegedi beszámolóról - A főrendiház reformja - Herman
Ottó és Tisza Kálmán - Nemzeti géniusz - Eötvös és Trefort - Kulturpolitika
- Baross Gábor vaskeze - Szilágyi Dezső elvei - A függetlenségi párt - A
sovinizmus - Irányi pártja - A függetlenségiek egyesülése - Ugron erdélyi
programmja - Parlamenti pártarányok - Grünwald Béla tragikuma - Az egyetemi
tanpénzek - A totalizatőr - Mandátum nélkül - Az atheizmus vádja - Az
Eötvös-Herman-párt - Miskolc mandátuma - Egyetemi reformok - Meghivott
előadók - A sajtó - Koboz krónikája - A kormányzónál - A Kossuth-könyvtár -
Kossuth temetése - Az egyházpolitika - Horvát kultura - Nemzetközi
szociáldemokrácia - A magyar Reclus - A Budapesti Hirlap gárdája - A
keresztmozgalom - A dárdai jelölés - Az általános titkos választói jog -
Feminizmus - Dunapataj küldöttsége - Ujságirás - A szociálisták népgyülése
- A debatter - A magyar parlament hőskora - Levél Pósa Lajoshoz
Az ethnographus
Az 1859. év - Az ethnographia bölcsője - Finsch - Virchow - Wundt - A
mezőségi vejsze - Ősi nyomok a magyar népies halászatban - A Magyar
Halászat Könyve - Hunfalvy Pál és Virchow kritikája - Munkácsi Bernát
münyelve - Jankó és Sirelius - A Magyar Néprajzi Társaság reformja - A
millennáris kiállitás őshalászati cölöpépitménye - A külföldi zsüri itélete
- A néprajzi muzeum terve - Pártközi zsüri - A miskolci dárdakő - Az
ősfoglalkozások fogalma - A párisi világkiállitás - A Zichy polémia - A
házpolémia - A tipusháboru - Rovásirás - Előtanulmányok - Peisker távirata
- A pásztorélet nyelvkincse - A Wahrmann-dij - Természettudományi módszer -
Tárgyi néprajzunk jövője
Magyar kulturpolitika
Herman Ottó, a levéliró - Polémiák özöne - Az Akadémia - Levél Arany
Jánoshoz - Élő könyvek - Többnyelvüség - Herman és Brehm - Magyar
tehetségek - Gondolatok - Tervek - Egyetem és nemzeti szellem - Szeged
egyeteme - Egyetem és muzeum - Herman Ottó, a müvész - A nyelvmüvész
Mérföldkövek
Bibliográfia
Bevezető (részlet)
[...] Életem folyása ugy alakult, hogy kisdiákkorom óta figyelhettem az utolsó magyar polihisztor életét, bizalmának is osztályosa lettem és élete krónikájának megirása reám hárult.
Herman Ottó életrajzát nehéz megirni, mert annak félévszázada ugy illeszkedik belé a magyarság kulturtörténetébe, hogy a kor rajzát is adni kell. Lényegesen megkönnyiti azonban a munkát az, hogy Herman Ottó nemcsak szóbeli, de irásbeli megnyilatkozásaiban is mindenkor szubjektiv volt. Ez a lirai szubjektivizmus a tudósban ritka, talán nem is mindig helyénvaló, de Herman Ottó lényéhez elválaszthatatlanul hozzátartozik.
Herman Ottó különben is a legkomplexebb jellemek egyike. Egyéniségében a legparadoxabb ellentétek találkoznak és minden élességük ellenére is harmonikus egységgé olvadnak össze. Ő benne a politikai radikálizmus mellett megfér a társadalmi konzervativizmus; mig a parlament padjaiból élesen dörög a főrendiház ellen, sürgetve eltörlését, addig a mindennapi életben szinte a tulságba megy a kiváltságok, cimek és rangok elismerésében. Meleg szive mellett is törhetetlen benne a szubjektiv akarat, amely ősi energiájával kérlelhetetlenül száll szembe minden akadállyal. A pesszimizmus és optimizmus valósággal üzik egymást lelkében; ma mindent rózsás szinben lát és holnap a legkisebb porszemben is ellenséget.
A nyomorgásig és nélkülözésig menő szegénységben nevelkedett szive nem vesziti el érzékét a sanyaruság iránt élete zenitjén sem, de kérlelhetetlen elszántsággal támad hatalmasnak és parányinak egyaránt, ha akaratának, terveinek utjában áll. Az ellentéteknek ez a tobzódása két okkal magyarázható. Az egyik szervi hibája: a bizalmatlanságot szülő nagyothallás; a másik egyéniségének rendkivülisége: a zsenik sohasem mérhetők átlagos mértékkel.
Herman Ottó életének ellentétekkel teli utvesztőjében biztos kalauzul szolgáltak nekem irásainak szubjektiv elemei. Ahol csak lehet, mindenkor ezekhez a szinpompás mozaikokhoz folyamodom, mert korát és kortársait senki oly hiven nem jellemezte, mint Herman Ottó.
Életének vázolásában objektivitásra törekedtem, bár nehéz annak a krónikásnak a feladata, akit a szubjektiv érzelmek tengernyi szála füz hőséhez.
Hosszu évek elmélyedő munkájával sok ismeretlen motivumra bukkantam a legérdekesebb magyar életben, amely kiindult a breznóbányai chirurgus szerénységes hajlékából, elvezetett a népszerüség és hirnév tetőpontjára és időtlen időkig első helyet biztosit hősének a magyarság Pantheonjában.
[...]