Kerek hold előtt az éjjel,
Boszorkány szállt el.
Söprűje a tejutat tisztára seperte,
Napsugarát fényesre törölte.
Csillagvirágokkal az eget teleültette,
Telehold képében önmagát figyelte.

Békahájt az üstbe!

Örök szerelmének bájitalt főzött.
Majd mély álmot hintett a földre,
Hogy senki ne emlékezzék
A történtekre.