Hol a hegyek a kékségbe vesznek,
És a fenyvesek sötétzöldek,
Hol a föld az éggel összeér,
Ott a szabadság, ott az ember remél.
Ha karjait kitárja, szárnyai lesznek,
Szirti sasként elrepülhet.

Hol a szirti sas száll,
És a kondorkeselyű rakja fészkét,
Hol a föld az éggel összeér,
Ott a végtelen szabadság.
Ott az ember sosem fél.
Lábujjhegyre áll, karjait kitárja,
Szárnyra kél, mert az ember sosem fél.