Előszó

1961. 12. 04-én láttam meg a telet, a Nyilas jegyében. Az állatöv 9. jegye a Nyilas. A Nyilas ősi ábrázolása: alul ló, felül íját feszítő, napot célzó ember, utal a jegy természetére. Az állati rész a földhöz, az anyaghoz kötött, az emberi rész fantaszta, hiszen a napot célozza. Tüzes természetére nézve azt állapíthatjuk meg, hogy a valódi tűz analógiáját véve alapul, vagy aktívan ég, lobog, melegít, elbűvöl, vagy mint a tűzvész elhamvaszt, ott égetve, ahol nem kellene.

A "tüzes" ember heves, lelkes, nagyra törő, aki égni tud erős érzelmekkel, heves izgalommal, s másokat is lángra lobbant. Vidámságot, derűt, életigenlést sugároz magából. Ugyanakkor a változó tulajdonságnak megfelelően változékony, egyúttal változatosságot kedvelő is, s él benne a hajlam, hogy másokért cselekedjen. A napot célbavenni más jegyek számára túlzásnak tűnhet. A Nyilas ember alaptermészetéhez tartoznak a túlzások. Mikor eszméiről, élményeiről, képességeiről beszél, felmagasít, megszépít.

Több híres ember is született a Nyilas jegyében, akire a legbüszkébb vagyok: William Blake.

Mottóm: Minden problémára létezik megoldás, és minden helyzetben van egy mondat, amely ott és akkor a legmegfelelőbb.

Pusztai Éva