Dr. Wangel körorvos második felesége, Ellida a darab végén - Ibsentől szokatlanul - a házasságot választja, és a "függetlenség" vonzását lelkében örökre elnémítja. De önként és szabadon választ, s ez a lényeg: "A tenger utáni emésztő vágyad - mondja a férje -, az idegenhez vonzó titokzatos valami a benned ébredő és növekvő szabadságösztön kifejezése volt." Ez a növekvő szabadságösztön ezúttal nem csorbul meg, hanem az asszony valóban szabad választása révén kiteljesedik, s egy magasabb szinten szenteli meg a két, lehetőségeiben és jogaiban egyenrangú fél szívekben is "törvényesen" elismert kapcsolatát.