CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETÉS |
Tartalom
1. hét
Még egyszer elkezdem
2. hét
Krisztus újra születik bennem, és én viszem Őt a világba
3. hét
Egy új kapcsolat
4. hét
A Lélek, avagy néha egyszerűen túl nagyok az elvárások
5. hét
Szeretnék tudni imádkozni, jól imádkozni
6. hét
Igen, Atyám, itt szüksége van rám valakinek
7. hét
Köszönöm, Atyám, Érted vagyok
8. hét
Halálunk csak kezdet
9. hét
Jó, hogy vagy nekünk, Mária
Bevezetés
A következő szöveg kilenc hétre készült. Minden hétnek van egy bizonyos témája. Természetesen nem kötelező az időt pontosan betartani. Mindenki úgy olvashat belőle, imádkozhat, meditálhat, ahogy a Lélek ösztönzi.
A szöveg nagyon tömör, van azonban időnk. De mihez is? Arra, hogy felfedezzük, hogy a Szentlélek mit is akar nekünk mondani. Észrevesszük, hogy a Lélek beszél bennünk, amikor egy gondolat megérint. Ilyenkor egy kicsit megállunk és ízlelgetjük ezt a gondolatot. Ha ezt a kilencedet ketten (mint házaspár) vagy közösségben a barátainkkal imádkozzuk, megbeszélhetjük egymással, hogy mi érintett meg bennünket. Szent Pál úgy beszél az egyház közösségéről, mint Krisztus testéről: Ennek a testnek minden tagja rendelkezik valami különleges sajátossággal, a Lélek egy adományával. Ezért az egyik gondolat nekünk többet mond, a másiknak kevesebbet, a Lélek ajándékának megfelelően, melyet Isten ajándékozott nekünk. A jövő egyháza az eredeti személyiségek egyháza.
Ebben a kilencedben Kentenich atya imái vezetnek bennünket, melyeket a dachaui koncentrációs táborban írt. A papok, akik vele együtt fogságban voltak, kértek tőle valamit a zsolozsma pótlására. (Nem volt lehetőségük a breviárium imádkozására.) Kentenich atya megírta a hórákat (imaszövegeket), amik elkísérték paptársait az egész napon át. Minden hóra az üdvtörténetre vetett pillantással kezdődik, aztán odafordul a saját közösséghez (itt: a schönstattiak közössége, általánosságban azt mondhatnánk: az egyházi közösség, amelyben élünk - egyházközség, csoport, rend, mozgalom). A harmadik részben következik a saját életünkre való alkalmazás.
Megpróbáljuk Kentenich atya írásait a magunk számára lefordítani, és ösztönzést találni benne a különböző területeken való újrakezdéshez. Ha egy kis örömöt okoz nekünk, amit Isten ma az egyházban és a mi életünkben tesz, akkor álljon itt még a dicsőítés az utolsó versszakból:
Dicsőség az Atyának örvendezve
Mondják Krisztus és Mária dicsőítve
A Szentlélekben teljes a dicsőség
Mindöröktől fogva, most és mindörökké. Amen.